Namosta  nagy gond, hogy gyakorlatilag semmiféle támpontunk nincs arról, hogyan tovább. Nabunál megállt az élet, és a következő név amit 2Krónika említ egy ugrással már Círus. De mi történt közben? Történt-e valammi? És hogyan ment tovább?

A kézenfekvő megoldási kísérlet, ha megnézzük az első sorát minden könyvnek, hátha a szokásos módon oda van lökve, mikorra írták a sztorit. Sajna ez nem segít, mert egyik sem kezdődik Nabuval. Illetve mind másik névvel kezdődik.

A következő lépés volt rákeresni minden névre, hogy hátha időrendben fordulnak elő a szövgekben. És persze nem!. Na mondom, kurva jó. Még rosszabb, hogy 2-2 nevet amúgy elég könnyen párba tudunk állítani: Círus után jött Dárius, illetve Artaxerxes jött Ahasverus után. Na de ezek hogy viszonyulnak egymáshoz? Még rosszabb, hogy Dánielnél találtam még egy királyt, bizonyos Belsazárt.

Ott a probléma is, hogy Nabu Eszterben, Ezsdrásban, Nehémiásban mint név említésre kerül, de mint periódus nem, csakm int valami ami a múltban történt. Azzal meg mihez kezdjek. Eszterrel különösen, mert abban 1 király szerepel csak, szóval 0 viszonyítási pont.

Aztán ott van Asvérus, aki Dániel változatának tűnik ahasvérusra. de aa pali méd, ahogy Dárius is. Mindenki másnál mindenki perzsa.

Szóval semmi fogódzóm nincs, és semmi kedvem máris elővenni Dánielt. De mi választásom van? A másik lehetőség, hogy előreugrok, belemászok a kulimászba, és nem tudom hogyan keveredek majd ki belőle. Abból meg elegem van.

---------------------------------------

Namost fontos kérdés, mikor íródott Dániel könyve.

Vagy hiszünk a keresztény papoknak akik megerőszakolják a kisfiúkat, VAGY hiszünk a hozzáértőknek, és elhisszük, hogy az i.e. 2. században.

Másként feltéve ugyanezen kérdést, azt hisszük-e hogy Superman, meg az X-men a valóságban is léteznek - vagy maradunk a minden nap tapasztalt valóságnál?

Szintén megfontolandó, hogy a judaisták ezt NEM a prófétikus iratok közé sorolják, hanem a "szöevegek" kategóriába rakták. Ez árulkodik valamiről.

------------------------------------------

1.1: "Jojakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jöve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállá azt." - oké, kicsit meglepődtem, de a jegyzeteim, és a jegyzeteim alapján való keresés azt mondja, a bibliai sztori így tartja, l. 2Kir.24. Aztán kiderült, hgy bár aaz uralkodásaik között volt átfedés, de kiderült, hogy Nabu Jojákim 4 évének második felében (gyakorlatilag az ötödikben) lépett trónra, l. Jer.25.1. Tehát ez ellentmondás. A hónapozás itt nem jön be, mivel egyéb összefüggéseink is vannak (Nabu 19. éve, l. 2Kir.25, Jer.52), amik miatt tudjuk, hogy merre volt eltolódás az uralkodásban a két király között. És még úgy is, hogy volt egy rkaás királyváltás, és a 19. év Sédékiáshoz van viszonyítva, máris kedveztem egy félévet  hogy Nabu Joákim 4. évére essen.

1.3-6: "És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének ... És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételből és a borból, melyből ő iszik vala, hogy így nevelje őket három esztendeig, és azután álljanak a király előtt. / Valának pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás." - a három év arra kelhet, hogy "Joákim idejében jött fel Nabukodonozor, Babilónia királya, és Joákim szolgája lett három esztendeig; de azután elfordult és elpártolt tőle." - 2Kir.24.1 A nevek amúgy mind lehetnek szóalaktorzulások, de annyira azért nem. Ki tudja?

1.7: "És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik; tudniillik elnevezé Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak." - és fogják is így nevezni őket!

1.8-12: "De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala ... Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk." - tehát Dániel&Co vegák voltak.

1.18-20: "Miután pedig elmúlt az idő ... tízszerte okosabbaknak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában valának." - Hja. Az alacsony-kalóriatartalmú cuccoktól hatalmas teljesítményekre leszel épes. Csakk érdezz meg egy testépítőt, meg fogja mondani, csakis zöldséget zabl, semmi fehérje! Vagy nem?

1.21: "És ott vala Dániel a Cyrus király első esztendejéig." - mármint gondolom Fogságban, vagy mi.

2.1: "És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor"

2.6: "Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tőlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem." - cseles.

2.10-13: "Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthesse ... E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, ... És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az ő társait, hogy megölettessenek." - Csakhogy Nabu 2. évében még meg sem támadta Júdát. Vagy ekkor már Joákim ... 5. évében járunk?

2.15: "[Dániel] Szóla és monda Arióknak, a király főemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól?"

31
Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt.
32
Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből,
33
Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának.
34
Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.
35
Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet.
36
Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak.
37
Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott;
38
És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.
39
És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, amely az egész földön uralkodik.
40
A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.
41
Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, amint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel.
42
És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz.
43
Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.
44
És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.
45
Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.

Az arany fejet tehát tudjuk, és az is megvan, hogy az egyes anygaok/részek birodalmakat jelölnek. Amik közvetlen egymás után következnek. 
Furcsa lehet számunkra, de nem akik számára íródott, hogy miért nem nevezi meg a többi birodalmat. A korabeli olvasók nyilvánvalóan tudták miről beszél az író.
És ne feledjük el az utolsó sort, a Zsidó Világuralmat. Ami nem történt meg, tehát Dániel hamis próféta, kövezzük meg.
De mégis, mit mondanak a hozzáértők, mik ezek a birodalmak?

A lapos-Föld-hívők előszeretettel próbálkoznak be ezzel a sorral:


Ez nyilvánvalóan nem jó.aAA médek és a babilóniaik eleve furán állnak, a perzák évekkel Nagy Sándor előtt megadták magukat, és Nagy Sándortól Rómáig évszázadok hiányoznak. És hogy Róma annyival szarabb lenne a többinél, Nagy Sándor meg ... Eh. Ne is foglalkozzunk ezzel a hazugsággal.

Ellenben nézzük meg mit mondanak a HOZZÁÉRTŐk:
- fej (arany): Babilónia
- mell + karok (ezüst): Média
- has + oldalak (réz): Perzsia
- vas lábak: görögök
- vas és cserép lábfejek: szeleukid és ptolemaioszi királyságok
Az isteni királyság pedig a Hasmoneus királysággal azonosítható, azaz végre mindennek van értelme (a Makkabeusok független királysága az i.e. 2. században). Elvégre a zsidók a nagy felszabadulás után ténylegesen abban reménykedtek mint láttuk folyton, hogy többé nem lesz gondjuk senkivel, és szép lassan behódoltatják az egész Földet vallásuknak.

3.: "Nabukodonozor király csináltata egy arany állóképet ... És a hírnök hangosan kiálta: ... Akárki pedig, aki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe. ... Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem imádjátok-é az arany állóképet, amelyet felállíttattam? ... Felelének Sidrák, Misák és Abednégó ... Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk ... Amiatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemence rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, akik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tűznek lángja. ... Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében ... nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tűznek semmi hatalma nem lett az ő testükön" - Nem tudom Dániel ebbe a történetbe miért nem keveredett bele. Ő nyilván imádta a bálványt. Kövezzük meg.

4.1-2: "Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban. / Álmot láték"

Ezzel az álommal azonban nem kell törődnünk, azonnal bekövetkezik még ebben a fejezetben. 4.26: "Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála." 4.30: "Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az ő teste, mígnem szőre megnöve, mint a saskeselyű tolla, és körmei, mint a madarakéi."És most jön a pofátlanság:4.31-33: "És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dícsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll. ... Abban az időben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és főembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem." - az író képes azt hazudni, hog ezeket a sorokat maga Nabukadnezár írta le!

5.1-2: "Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék. / Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból" - oké, megvan a folyamatosság. Viszont most ötlik eszmebe: hogy került a képbe Evil-Merodák? Egyébként Jeremiás mekkora szemét már. Az 52. fejezetében ott röül hogy elengedte a Népet, az 50-ben meg azt jósolta hogy "akkor kinyírunk baz'meg!"

5.5: "Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala."

25
És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26
Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28
Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.

Namost mi is a gond a megfejtéssel.
1) Miért szerepel a szövegben kétszer a Mene?
2) a szövegben nm szerepel a Peresz.
3) az Ufarszim-ot meg nem ikerült lefordítani.

Azért ráékerestem a dologra, és talltam egy apologista oldalon:

A kiemeltrésznek senki ne örüljön, az alhúzást mindjárt magyarázom.

5.29: "Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranyláncot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban."

5.30: "Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya." - ennyit a háláról.

5.31: "És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában." - és itt el is érkeztünk a fenti képen látható kiemelés HAZUGSÁGÁHOZ. Ugyanis a Biblia mítosz, tehát azt kell megnéznünk, miként tudták a dolgokat a szerzpi. Az ő ismereteik és rendszerezésük szerint a méd és paerzsa birodalmak egymást követték, pláne lokálisan. Nem egyszerre léteztek. És amit tudtak, még azt is rosszul tudták. Dárius ugyanis a valóságban perzsa volt, nem méd. De lesz ez még így se! És ha Dárius elfoglalta Babilóniát, hogy is jön a képbe Evil-Merodeák? talán azonos Balsazárral... Btw, Dárius életkorát nem tudjuk mihez kapcsolni, így egyelőre olyan, mintha nem is lenne.

Azi gazán fárasztó, hogy ezen a ponton seni nem foglalkozik azzal, amit a Biblia mond, hogyan kapcsolódtak ezek az uralkodók egymáshoz!

6.3: "Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkivüli lélek volt benne, úgy hogy a király őt szándékozék tenni az egész birodalom fölé." - hja, ezt nem is mondtam. Szinte már elvárás, hát nem?

6.7: "Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harminc napig kér valamit valamely istentől vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe."

6.10: "Dániel pedig, amint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tőn az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala."

6.16: "Erre szóla a király, és előhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe."

6.19-23: "Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne. ... Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a veremből."

6.28: "És ennek a Dánielnek jó szerencsés lőn dolga a Dárius országában és a persa Círus országában." - ha ő mondja... De hogy lett a méd Dárius országából a perzsa Círus országa?

7.1: "Belsazárnak, a babiloni királynak első esztendejében álmot láta Dániel" - de jó, lkezdtünk az időben ugrálni.

Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;
3
És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól.
4
Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki.
5
És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst!
6
Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párduc, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki.
7
Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte valának, és tíz szarva vala néki.
8
Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.
9
Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz;
10
Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg.
11
Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, amelyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és tűzbe vetteték megégetésre.
12
A többi állatoktól is elvéteték az ő hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik.
13
Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.
14
És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.

A fejezet második felében segítséget kapunk a megfejtéshez:

16
Oda menék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tőle mindezek felől, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem:
17
Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, akik támadnak e földön.
18
De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.
19
Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felől, amely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érckörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.
20
A tíz szarv felől is, amelyek a fején valának, és afelől, amely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.
21
Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket.
22
Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek.
23
Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.
24
A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni.
25
És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.
26
De ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elvesszen.
27
Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.

Fejtsük is meg!

- 1. állat: Babiloni birodalom.
- 2. állat: Méd birodalom - emlékezzünk, Dániel szerint Babilont a "Méd" Dárius döntötte meg, és ilyeneket mondott Ésaiás és Jeremiás is. Persze a valóságban Babilon és a Médek nagyjából elvoltak egymás mellett, majd a Perzsák bekebelezték mindkettejüket (néhány év eltéréssel, Babilont hagyva későbbre).
- 3. állat: Perzsa birodalom
- 4. állat: Görögök. i.e. 332-ben foglalták el Júdeát.

Azaz pusztán megismétli a 2. fejezet "próféciáját" más formában. A szeleukid és ptolemaioszi kultúrák nyilván azért nem kerülnek említésre, mert azok a Makkabeus ország létrejöttekor párhuzamosan léteztek a zsidó állammal.

8.1: "Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek" - ezeket a számokat továbbra se tudjuk hová rakni. Nincs meg mennyit uralkodott Nabu (csak egy minimum-adatunk van)

az Ulai folyam mellett valék.
3
És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék.
4
Látám azt a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lőn.
5
És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között.
6
És méne a kétszarvú koshoz, amelyet láték állani a folyam előtt; és feléje futa erejének indulatában.
7
És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, aki őt megmentse annak kezéből.
8
A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé.
9
És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé.
10
És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá.
11
És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye.
12
És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.
13
És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik?
14
És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.

Ismét kapun segítséget:

20
Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya.
21
A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között vala, az az első király.
22
Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével.
23
És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, ravaszságokhoz értő király.
24
És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét.
25
És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.

Először is vegyük észre a különbségeket az előző "jövendőlésekhez" képest. A végén nem ketté, hanem néggyé válik a birodalom, tehát itt másként vannak a dolgok, és ha egyalami más, akkor midnen lehet más, csak a  periódusnak kell stimmelni. Így:

- kétarcú kos = Média és Persia
- kecskebak = Görögország
- a nagy szarv = "az első király" = Nagy Sándor
- négy új szarv = négy új nemzet az előző porain, gyengébbek = Nagy Sándor birodalmának utódállamai, történelmileg stimmel.
- aztán jön egy "ravasz király", nem megölik, de bukik <- figyeljük meg hogy itt nincs Zsidó Világuralom se begíérve.
- 2300 este és reggel = 1150 nap, de! Dán.12.12 ezt módosítja 1290 napra, majd Dán.12.13 tovább módosítja 1335 napra! Azaz az író olyan, mint a világvége-próféták, akik folyton "újraszámolják" mikó gyün e' a világ víge!

9.1: "Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, aki a Médiabeliek nemzetségéből vala" - jegyezzük meg a sorrendet

9.2: "Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, amelyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain."

9.23
A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!
24
Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.
25
Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben.
26
A hatvankét hét mulva pedig után kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.
27
És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad.

- 7 hét (év?) után jön egy messiás-fejedelem
- 62 hét (év) után megölik(?) a messiás-fejedelmet/szövetségesek nélkül marad?, és elpusztítja "a szent helyet a következő fejedelem népe".
- az utolsó "héten" szövetségeseket talál, és enneka  hétnek a második felében "a pusztítóüra" pusztítás szakad.

Tehét Jeremiás 70 évét elemzi, és szó nincs róla hogy 70*7 évet kreálna. "A Pusztító" egyértelműen Babilon, és ez az értelmezés illik a többi értelmezéshez, miszerint Babilon nem csak úgy elengedi a Népet, hanem meg lesz büntetve, meg lesz semmisítve. Megjegyzem, messiás-próféta nem lett. Akit bővebben érdekel a konszenzus az értelmezésről, és hogy miért nem jelenti Jézust, kattintson a linkért.

10.1: "Círusnak, Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, aki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást."

10.4
És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék.
5
És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve.
6
És teste olyan mint a társiskő, és orcája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércnek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.

És ezzel akkor mit kezdjek. Gondolom ez "jel" hogy a látomása (l. fentebb) úgy igaz. Kit érdekel.

"az utolsó idők" biblikusan mindössze annyit jelent, hogy utána nincs több háború - mert nincs kivel. Az összes gój holokausztolva lesz addigra.

1
Én is a méd Dárius első esztendejében mellette állék, hogy őt támogassam és segítségére legyek.
2
És most igazságot jelentek néked: Ímé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen.
3
És támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik.
4
De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékira, és nem az ő hatalma szerint, amelylyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kivül.
5
És elhatalmasodik a déli király, de az ő vezérei közül is egyik, és ez hatalmat vesz rajta és uralkodik, nagy uralkodás lesz az ő uralkodása.
6
És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, aki őt egy ideig gyámolította.
7
De támad helyébe az ő gyökerének csemetéje közül, aki a had ellen jön majd, és tör az északi király erősségeire, és azokat megszállja és beveszi.
8
És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erősebb lesz, mint az északi király.
9
Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az ő földére.
10
De az ő fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyűjtenek, és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az ő erősségéig.
11
És felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik.
12
És amint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas.
13
Mert az északi király visszatér, és az előbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendő mulva nagy sereggel és nagy készlettel jő bizony.
14
És azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erőszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak.
15
Mert eljő észak királya, és töltést emel és beveszi az erősített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az ő válogatott népe, és semmi erő nem bír ellene állni.
16
És az, aki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, aki ellene álljon, és megállapodik a dicső földön, és megsemmisül az az ő kezétől.
17
Azután maga elé tűzi, hogy bemegy az ő egész országának erejével, és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki feleségül, hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele.
18
És fordítja orcáját a szigetekre, és sokat elfoglal; de az ő gyalázatosságának véget vet egy vezér, amellett, hogy megfizet néki az ő gyalázatosságáért.
19
És fordítja orcáját a maga országának erősségeire, és meghanyatlik, elesik és nem találtatik meg.
20
Ennek helyébe jön az, aki adószedőt jártat végig az ország dicső földén, de rövid időn megrontatik, noha nem haraggal, sem viadalban.
21
És ennek helyébe egy útálatos áll, akire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jő, és hízelkedéssel jut az országhoz.
22
És a beözönlő seregek elárasztatnak az ő orcája előtt és megtöretnek; még egy szövetséges fejedelem is.
23
Mert a vele való megbarátkozás óta csalárdul cselekszik ellene, és reátör és győzedelmet vesz rajta kevés néppel.
24
Alattomban még az ország gazdag részeibe is behatol, és azt cselekszi, amit nem cselekedtek sem az ő atyái, sem az ő atyáinak atyái: zsákmányt, prédát és gazdagságot tékozol előlők, és az erősségek ellen is cselt kohol, de csak egy ideig.
25
És felindítja az ő erejét és szívét a déli király ellen nagy sereggel, és a déli király is hadra készül nagy sereggel és igen erőssel, de meg nem állhat, mert cselt koholtak ellene.
26
És akik az ő ételét eszik, megrontják őt, és az ő serege elszéled, és sokan elhullanak seb miatt.
27
De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak; de siker nélkül, mert a vég még bizonyos időre elmarad.
28
Azért visszatér az ő földére nagy gazdagsággal; de az ő szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz, és újra visszatér az ő földére.
29
Bizonyos időben megjő, és délre megy: de nem lesz utolszor úgy, mint először volt.
30
Mert kitteus hajók jőnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatér és ügyel azokra, akik elhagyják a szent szövetséget.
31
És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertéztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot.
32
És akik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik.
33
És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt napokig.
34
És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel.
35
És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idő még hátra van.
36
És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik.
37
Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát.
38
De ahelyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal.
39
És az erődített városokban így teszen az idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt.
40
De a vég idején összetűz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat.
41
És bemegy a dicső földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java.
42
És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik.
43
És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében.
44
De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat.
45
És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.

- a "nagy király" a négyfelé eső birodalommal Nagy Sándor.
- a "déli király" a Ptolemaioszi dinasztia Egyiptomban
- az "északi királyság" a szeleukid dinasztia (a Makkabeusok könyveiben szírek)
- a "pusztító útálatosság" az i.e. 167-ben állított Zeusszobor a Jeruzsálemi templomban

11.40
De a vég idején összetűz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat.
41
És bemegy a dicső földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java.
42
És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik.
43
És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében.
44
De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat.
45
És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.

Na EZ az a rész, ahol konkrétan megpróbálja megjósolni a jövőt - és ennek megfelelően nem is sikerül neki. Mert szuperhősök csaka  mesékben vannak. Mutatom mi a probléma:

Azt mondja, hogy dél királya (ptolemaiosziak) megtámadják a görögöket Palesztína területén Antiochus uralkodása alatt (az "útálatosság" állítója). A görögök fognak győzni, behatolnak Észak-Afrikába, aztán visszatérnek Palesztínába az északról és keletről érkező hírek miatt (elenséges mozgósítás), ahol Antiochus meg fog halni a csatákban, mert senki nem siet a segítségére. Ez lesz a "vég ideje". (minek a vége?)
A valóságban Antiochus Perzsiában halt meg i.e. 164-ben.

12.1: "És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem" - ez a Mihály vmi angyal, volt korábban Gábriel is, nem oszt, nem szoroz. Az "abban az időben" meg Antchiocus eleste, ami ugye...

A végén pedig kérdezi, hogy akkor mikor, és akkor kapjuk a már említett folyotonos dátummódosítást, mert az a szar csak nem akart bekövetkezni.

Ezékiel... Kezdőként nem ideális már itt elolvasni. a szöveg szokásosan nehéz, de itt komolyan átmegyünk preformance-ba, és még kifejezetten hosszú is. Mondjuk legalább valamennyire emlékezetes. A másik, hogy nem igazán tudom mivel érdemes itt folytatni. Kik, milyen sorrendben voltak a Fogság alatti királyok, és főleg melyik könyvekben melyikről esik szó? Azért valószínűleg biztonságos itt folytatni ha időrendben szeretnénk haladni.

Mert bizony az Ószövetségnél is ott a dilemma, milyen sorrendben olvassuk? Ahogy a keresztlny bibliában van? Ahogy a judaistában? Mit kezdjünk a szétszedett tekercsekkel? Hát azokkal amik egyikben "szöveg", másikban "próféták" kategóriába esnek? Időrendben haladjunk? És ha igen, akkor a sztori időrendjében, vagy a szövegek keletkezésének ideje szerint?

És az Ószövetség még így is a könnyebben feldolgozható falat az Evangéliumokhoz képest.

És a pozitív oldalon, 3 "prófétikus" "könyv" ami számomra emlékezetes. Az egyik Jeremiás. A sok név, mintha az író tényleg ott lett volna, és még csak nem is egyszerűen névdömping int a Krónikákban. Hogy a nevek megállítják a szóáradatot, és így van időnk és módunk felfogni, miről is van szó. Hogy ez a kor politikája. Hogy nem jövendőlés.

A második Ezékiel. Legalábbis az első fele-harmada, ahol kidolgozott performance-okat tolnak. Ez változatos, és itt sem először találkozunk ezekkel a szó szerintivé ültetett metaforákkal. a dolog még a Királyok/Krónikákba is bekúszott, ha rémlik valakinek a fickó aki szarvas sisakot kovácsoltatott, mondván "ezzel ökleled fel Babilont" (vagy asszíriát, ki emlékszik már)

 A haramadik pedig Dániel, az EGYETLEN ószövetségi szöveg, amit megpróbáltak jóslatnak beállítani. Erről többet ott.

Naszóval:

1.1-2: "És lőn a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat. / A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének)." - érdekelne minek a 30. éve, talán akkor született (a papok 30 évsen kezdtek "dolgozni"). Másfelől kérdéseket vet föl arra nézve, honnantól számoljuk a Fogságot.

1.4
És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből.
5
És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala,
6
És mindeniknek négy orcája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek;

19
És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is.

Remek. Hogy most be van lőve, vagy mi ez - remek.

1.22: "És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett." - félreértés ne essék, itt a Firmamentumról, a szilárd égboltról beszél. És egyértelműen extrapolál abból a jelenetből mikor Mózesnél a hegynél jött Mr. Iste, lába alatt vmi zöld fém vagy akármi. Messze-messze agyoncirklamazza, hisz' ki állíthatná meg? Ki kérdőjelezi meg a hazugságát, hallucinációját? Erich von Däniken biztos nem, ebből a fejezetből írta az Ezékiel Próféta Űrhajója c. könyvét, filmjét, előadsát, meg amit még el tudott adni. Vajon eszébe jutott betörni a drón-piacra?

2.10: "És kiterjeszté azt előttem, és ímé be vala írva elől és hátul, és írva valának reá gyászénekek és nyögések és jajszók." - egyértelműen táplálkozik ebből Patmoszi János Jelenéseinek Könyve.

3.1: "És mondá nékem: Embernek fia! ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izráel házának." - "türet2 amúgy könyv-tekercs. Papírtekercs ha úgy tetszik. Persze édesnek találja, mert a performance-ban ez Mr. Isten szava, kultusza, és az milyen yo dolog mán.

3.19: "De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet." - hát persze. Vártunk mást?

4.1-3: "És te, embernek fia, végy magadnak egy téglát, tedd azt elődbe, és véss reá egy várost, Jeruzsálemet, / És indíts ellene ostromot, és építs ellene tornyot, tölts ellene sáncot, és indíts ellene táborokat, és állass ellene faltörő kosokat köröskörül. / És végy magadnak egy vasserpenyőt, és állasd fel azt vasfal gyanánt te közted és a város között, és irányozd tekintetedet erősen reá, és legyen ostrom alatt, és te ostromold. Jel ez az Izráel házának."

5.1: "És te, embernek fia, végy magadnak éles kardot, borbélyok beretvájául vedd azt magadnak, és vond el azt a te fejeden és szakálladon, és végy magadnak mérő serpenyőket, és oszd el szőrüket."

5.10: "Azért az apák egyék meg fiaikat te közötted, és a fiak egyék meg apáikat, és cselekszem rajtad ítéletet, és szétszórom minden maradékodat a szél minden irányában."

6.2: "Embernek fia, vesd tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenök:"

 7.1-2: "És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:/ És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!"

8.1: "És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala előttem és esék reám ott az Úr Istennek keze." - valószínűleg vmi füvet égethetett és bekábult, legalábbis a leírásból arra következtetek.

9.4
És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében.
5
És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok:
6
Vénet, ifjat, szűzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg

10.1: "És látám, és ímé a mennyezeten, amely a Kérubok feje fölött vala," - Akkor gondolom azok a négyarcú mutánsok az 1. fejezetből a kérubok. Namost én nem tudom ti hogy vagytok vele, de ellentmondást látok a leírás, és az ábrázolás között:

 10.11
Jártokban mind a négy oldaluk felé mennek vala, meg nem fordulnak vala jártokban, hanem arra, amerre a fő fordult, mennek vala utána, meg nem fordulnak vala mentökben.
12
És egész testök és hátok és kezeik és szárnyaik és a kerekek rakva valának szemekkel köröskörül mind a négy kerekükön.

Trippy.

10.14: "És négy orcája vala mindeniknek, az első orca vala Kérub-orca, és a második orca ember-orca, a harmadik oroszlán-orca és a negyedik sas-orca." - na akkor megint: mi egy kerub?

11.1-4: "És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, amely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit. ... Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia!"

11.18-19: "És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait ő belőle. / És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet;" - szóval a szokásos.

11.25: "És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, amelyet nékem megjelentetett."

12.3-5: "És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik előtt, és vándorolj ki helyedről más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert ők pártos ház. ... Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki." - lol

12.17-18: "És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: / Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad." - oké, nem lehet minden előadás egyformán erős.

Itt véget is ér a jó rész, aa performance-előadásokat ajánlom teljes terjedelmükben elolvasni, mert  poén, tényleg olyan "művészi"ek. Mint ez a régi film-jelenet:

14.14: "És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten." - igen, ez az a Dániel, különösen ha hozzáadjuk  Ezékiel 28.3-at: ""Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked!" De a dolog nem ilyen egyszerű, igazából nem tudjuk, mik voltak a sztorik ekkoriban Dánielről, az ugyanis nagyon nagyon későn íródott.

15.1-2: "És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: / Embernek fia! mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van?" - meh, béna példabeszéd. Már úgy értem, visszatérhetnénk a performance-okhoz?

16.1-2: "És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: / Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az ő útálatosságait," - meh, már példabeszéd sem. Ráadásul 63 sor? Most komolyan?

Az Úr Szava hozzám, Mondjad Meg nekik, bla, bla, bla.

20.1: "És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedikén: jövének férfiak Izráel vénei közül megkérdezni az Urat, és leülének előttem." blablabla.

22.2: "És te, embernek fia, ítélni akarsz? meg akarod-é ítélni a vérontó várost? add tudtára minden útálatosságait,"

24.1-2: "És lőn az Úr beszéde hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván: / Embernek fia! írd fel magadnak e nap nevét, épen ezen napét: Babilon királya épen ezen a napon jött Jeruzsálemre." - nem tudom miért tolom ezeket még ide. Talán pusztán a haladás érzékeltetésére. Amúgy bőven több fellépés-alkalom van leírva. És az idővonalhoz nem igazán adnak hozzá ezek a Csillagidő-bejegyzések. Bár most kivételesen támpont hol tartunk. És csodák csodája, még stimmel is!

26.1: "És lőn a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:" - melyik hónap?

29.1: "A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:" - o-o, elkezdtünk ugrálni az időben?

Oooké, itt midnen van. A NLT-ről érdemes tudni, hogy náluk egy esetben volt hónap 31-e, ami nyilván nem jó ha Biblia. És míg midnen más 2 adatot ad meg (hónap/nap, év/nap, év/hónap), nekik itt sikerült hármat. A többi is kaka, mert ez így össze-visszaság. Én elírásra gyanakszok a héberben, pláne mert úgy visszaáll az időrend: a 11. HÓNAP 1. napján lehet a megoldás.

30.20-26: "És lőn a tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónap hetedikén, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: ... És eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, és szétszórom őket a tartományokba, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr." - ez se jött be, Ezékiel hamis próféta, nosza kövezzük meg.

31.1: "1És lőn a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr szava hozzám, mondván:"

32.12: "És lőn a tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:"

33.21: "És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett a város!" - fura, hogy MR. Isten ezt nem jelentette meg, hanem meg kellett várni míg gyalog odaért.

37.24: "És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik." - nyilván nem szó szerint, és nem állok neki találgatni hogy leszármazás szerint, vagy csak mérce amit meg kell ütni.

38.2: "Embernek fia! vesd tekintetedet Góg ellen, és Mágóg földjén" - nyilván csak a hasonló hangzás miatt hozták össze a két nevet, mert amúgy jobban nem is különbözhetnének. Góg egy rúban törzsébe tartozó Árja Szektatag volt, míg Mágóg Noé Jáfet nevű gyerekének egy leszármazottja (az Árja Faj Sém leszármazottja Noé fiai közül).

38.14: "Annakokáért prófétálj, embernek fia, és mondd ezt Gógnak: Így szól az Úr Isten: Avagy abban az időben, mikor az én népem, Izráel bátorságosan lakik, nem tudod-é meg?" - ismétlem, Góg Izráel Népe közé tartozik. És ez nem találgatás. A "góg"-ot keresve 2 találatot kapok a leszármazási fán: Gógot és Mágógot. 1-1 van belőlük.

40.1: "Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendőnek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendőben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lőn az Úr keze én rajtam, és elvitt engemet oda." - hatásosabb lenne ez a kép, ha nem kaptuk volna meg korábban, hogy valaki aki ott volt eljött és beszámolt róla. Ja, hogy úgy. Na lássuk, mi történik éppen. A számok egyébként elismerésem, továbbra i stimmelnek

A 40-43 fejezet méricskélés. 43.10: "Te, embernek fia, hirdessed Izráel házának ezt a házat" - azaz tervek egy új, még nagyobb Templomhoz. Hogy ezt milyen alapon fantáziálja ide, hát passz. De persze a szokásos állatáldozatok elengedhetetlenül kell tovább follyanak, 43.25: "Hét napig mindennap egy-egy bakot hozz bűnért való áldozatul, és egy fiatal bikát és egy kost a nyájból, mint épeket hozzák".

44.7: "Mikor idegeneket, körülmetéletlen szívűeket és körülmetéletlen testűeket engedtetek bemenni"

44.15: "De azok a lévita-papok, a Sádók fiai, akik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tőlem, ők járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nékem és álljanak én előttem, hogy áldozzanak nékem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úr Isten." - némi korabeli politika.

45.1: "És mikor a földet sorsvetéssel elosztjátok örökségül" - oh, ez azért vicces lenne ma XD

45.11: "Az éfa és a báth egy mértékűek legyenek, úgy hogy a hómernek tizedét fogadja be a báth, és a hómernek tizede legyen az éfa, a hómerhez kell mértéköket igazítani." - Hát a fasz tudja. Az SI-rendszer annyival egyszerűbb. 0 celsius amikor a víz megfagy. 100 celsius amikor a víz felforr. 1 kg. = 1 köbdm tudoménhány celsius fokos víz. 1 méter = egy tízmilliomod része az Északi Sark és az Egyenlítő közti távolságnak. Az SI-t le lehet írni szavakkal, és az alapján vissza lehet mérni a valóságban ha valaha elvesznének a standardok. De mit kezdjünk a bronzkori barbár bibliai mértékegységekkel?

Az áldozatok felsorolása eltart a 46. fejezetig.

47.8: "lapác" = lapály.

47.13: "És monda az Úr Isten: Ez a határ, amely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget." - és aztán felsorol egy rakás beazonosíthatatlan nevet. Ami tart az utolsó fejezet végéig.

Jeremiás.

Jeremiás 52 tetves fejezet, de ezen kívül már csak még egy hasonló szövegszörny akad, szóval kitartás. Nektek is, nekem is.

Érdekes megemlíteni azt is, hogy Jeremiás, Sofóniás, Eszter és Ezékiel megemlítik egymást (legalább egyet a többiből), de a többi irat nem említi ezeket a karakterekket.

1.1: "Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei" - ez a Hilkiás nem az egyetlen másik Hilkiás, az Dávid idejében volt pap.

1.2: "Akihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében" - stimmt.

1.3: "Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban vala;" - Joákház és Joákin alatt miért nem?

1.10: "Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!" - szóval a szokásos #ZsidókÁltalElkövetetHolokauszt és Zsidó Világuralom Hirdetése. Kell még folytatnunk, vagy hagyjuk a picsába?

3.1: "Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még a férfi ő hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve?" - Nem.

3.25: "Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára." - "mind e mai napig"

13.1: "Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!" - na ez is nyom egy performance-t. Mivel a magyarázatot tartalmazza a szöveg, nézd meg ha érdekel, semmi újat nem fogsz megtudni.

19.1: "Ezt mondja az Úr: Menj el és végy egy cserépkorsót a fazekastól, és némelyekkel a nép vénei közül és a papok vénei közül." - újabb performance, ez a sor annak közepéből van.

20.6: "Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, akiknek hamisan prófétáltál." - újabbn év a listán

22.10: "Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, aki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg." - ismerős sor, nem?

22.11: "Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jósiásnak, a Júda királyának fia felől, aki uralkodik az ő atyja, Jósiás helyett: Aki kimegy e helyből, nem tér többé ide vissza." - HOGY MI VAN? Mikor lett király SALLUM??? Naa jó, feltételezzünk egy névváltoztatást. Hátha rájövünk kiről lehet szó. A kiindulópontunk, hogy Jósiás gyerek. Ez elég sok lehetőség, lássuk hányan haltak meg, és hányakat hurcoltak el. Jóákház egy. Joákim kiesik, mert ő az országban halt meg. Joákint ugyan elvitték, de ő Joákim fia volt, így kiseik. Sédékiás - most mit mondjunk, megvakítva elismerem hogy nem nagy esély hogy Jereiás rá gondolt volna. De ki se lehet (még) zárni. Aztán ott van még Joákház, és őt is elhurcolták. Most mi legyen? ki kell várni, visszatér-e valaki, meg hogy megy tovább a történet.

22.18: "Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt" - akkor csakis Joákház lehet az a "Sallum", mert ugye feltételezve hogy valamiféle sorrendben haladunk, Joákim "Sallum" után kellett jöjjön, és akkor elfogytak a lehetőségek. És az 1Krón.3.15-nek se mond ellent. Érdekelne mi lett Johanánnal.

24.1: "Látomást mutata nékem az Úr, és ímé, két kosár füge volt letéve az Úr temploma előtt, miután Nabukodonozor babiloniai király Jékóniást, Joákimnak, a Júda királyának fiát és Júdának fejedelmeit és az ácsokat és kovácsokat fogságra hurcolá Jeruzsálemből, és elvivé őket Babilonba."

25.1: "Az a beszéd, amely lőn Jeremiáshoz az egész Júda népe felől, Joákim negyedik esztendejében; aki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az első esztendejében Nabukodonozornak a babiloni királynak;" - oké, hosszas fejtörés és trehányságkijavítás után ez pipa.

25.1-3: "...Jósiásnak tizenharmadik esztendejétől fogva, aki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendő óta) szóla az Úr nékem, és szólottam én néktek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok." - ez is pipa.

25.11: "És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig." - oké, szóvaala a  legenda szerint a Babilóniai Fogság 70 évig tartott. Vettem.

25.12-13: "És mikor eltelik a hetven esztendő, meglátogatom a babiloni királyon és az ő népén az ő álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt. / És végbeviszem azon a földön mindazokat, amiket szóltam felőle, mindazt, ami meg van írva e könyvben, amelyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felől." - nem látom a Zsidó Világuralmat, szóval Jeremiás hamis próféta, ezért kövezzük meg.

26.18-21: "A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, a Júda királyának idejében ... Megölte-é azért őt Ezékiás, Júdának királya és az egész Júda? ... / Volt egy másik ember is, aki az Úr nevében prófétált, Uriás, Semájának fia, Kirját-Jeárimból, és prófétált e város ellen / És meghallá Jojákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és halálra kerestette őt a király; de meghallá Uriás és megijedt, és elfutott és átment Égyiptomba." - csak a cameo okán. Meg a név miatt. Meghmert Jeremiás azt magyarázza, miért nem kell kivégezni őt azért mert rosszat jósolgat. Vigyázat! Ez egy másik Uriás!

28.1-3: "És abban az esztendőben, Sedékiás, Júda királya uralkodásának kezdetén, a negyedik esztendőben, az ötödik hónapban monda nékem Hanániás (Azúrnak fia, a próféta, aki Gibeonból való vala) az Úrnak házában, a papok és az egész nép szemei előtt, mondván: ... Teljes két esztendő mulva visszahozom e helyre az Úr házának mindamaz edényeit, amelyeket elvitt innen Nabukodonozor, a babiloni király, és bevitt Babilonba." - név, meg hol tartunk. Semmi új nem hangzott el.

28.5-15: "Akkor monda Jeremiás próféta Hanániás prófétának a papok és az egész nép szemei előtt, amely ott áll vala az Úrnak házában; ... És szóla az Úr Jeremiásnak, ... Menj el, és beszélj Hanániással, mondván: Ezeket mondja az Úr: A fajármot eltörted, de csináltál helyébe vasjármokat. ... És monda Jeremiás próféta Hanániás prófétának: Halld csak, Hanániás! nem az Úr küldött téged, és te hazugsággal biztatod e népet."

29.1-2: "Ezek ama levél szavai, amelyet Jeremiás próféta külde Jeruzsálemből a fogságban való vének maradékainak, és a papoknak és a prófétáknak, és az egész népnek, amelyet fogva vitt vala el Nabukodonozor Jeruzsálemből Babilonba. / (Miután Jékóniás király és a királyné és az udvari szolgák, Júda és Jeruzsálem fejedelmei és az ács és a kovácsmester kijövének Jeruzsálemből.)" - miért nevezi Joákint Jékóniásnak? Illetve én úgy emlékszem, az volt ígérve, hogy senki nem jöhet vissza a Fogságból (Jer.22.10). Szóval?

29.24-25: "A nehelámiti Semájának is szólj, ezt mondván: / Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene, mondván: Mivelhogy te levelet küldöttél a magad nevével az egész néphez, amely Jeruzsálemben van, és Sofóniás paphoz, a Mahásiás fiához; és az összes papokhoz, mondván:"

29.26-27: "Az Úr tett téged pappá Jojáda pap helyébe, hogy felügyelők legyenek az Úr házában minden bolond férfiún, és prófétálni akarón, hogy vessed ezt a tömlöcbe és a kalodába. / Most azért, miért nem dorgáltad meg az Anatóthbeli Jeremiást, aki néktek prófétál?" - nem vagyok biztos benne hogy ez egy új Jojáda pap vagy metaforikusan beszél a régiről. Most kivételesen az utóbbit feltételezem.

30.6: "Kérdjétek meg csak és lássátok, ha szűl-é a férfi?" - a Biblia szerint időnként előfordul. A csikóhalaknál meg a valóságban is. Azoknál kifejezetten a hímek szülnek.

31.14: "És a papok lelkét megelégítem kövérséggel" - de soha nem a népét.

32.1: "Az a szó, amelyet szóla az Úr Jeremiásnak, Sedékiásnak, a Júda királyának tizedik esztendejében: Ez az esztendő a Nabukodonozor tizennyolcadik esztendeje." - pipa

32: "És akkor megszállotta vala a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta elzárva vala a tömlöcnek pitvarában ... Ímé, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezőmet, amely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed. ... Azért megvevém Hanameéltől, az én nagybátyámnak fiától a mezőt, amely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust. / És beírám levélbe és megpecsétlém, és tanúkat is állíték, és megmérém a pénzt mérlegen." - és mindezt ott a börtönben! Ez most humor?

34.1: "Az a beszéd, amelyet szólott az Úr Jeremiásnak, (mikor Nabukodonozor a babiloni király és az egész serege és a föld minden országa, amelyek az ő hatalma alatt valának, és a népek mind vívták vala Jeruzsálemet és minden városát) mondván:" - a 29. fejezet valahogy nagyon kilóg az időrendből. Felül kéne vizsgálnom, vagy valami. Jaaa.... hogy nem össze-vissza mentek, hanem hogy őket ELVITTÉK. Oké.

34.8-9: "Ez a beszéd, melyet szóla az Úr Jeremiásnak, minekutána Sedékiás király szövetséget köte az egész Jeruzsálembeli néppel, szabadságot hirdetvén köztük. / Hogy kiki bocsássa szabadon szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az ő Júdabeli atyjafiával." - tehát általános rabszolgafelszabadítás történt - természetesen csak az árják részére. Mert egyébként a rabszolgatartás legit, de nehogymá' egy gój rabszolgaként tarthasson egy árját! Ennyit arról, hogy a rabszolgaság a biblikus időkben nem volt probléma. Dehogynem volt, itt ki is mondja a szöveg hogy gonosz dolog. De azért csinálták.

35.1: "Az a beszéd, amelyet szóla az Úr Jeremiásnak, Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának idejében, mondván:" - de akkor hogy kerül ez a 35. fejezetbe? Eddig olyan szépen lineáris volt az időrend!

1
Az a beszéd, amelyet szóla az Úr Jeremiásnak, Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának idejében*, mondván:
2
Menj el a Rékábiták** házához, és szólj velök, és vidd be őket az Úr házába, a kamarák egyikébe, és adj nékik bort inni.
3
És mellém vevém Jaazániát, Jeremiásnak*** fiát, ki fia vala Habasániának, és az ő rokonait és minden fiait és a Rékábiták egész háznépét.
4
És bevivém őket az Úr házába, a Hanán fiainak a kamarájába, ki Igdaliásnak, az Isten emberének fia vala, amely a fejedelmek kamarája mellett vala, Mahásiásnak, Sallum fiának***** kamaráján felül, aki az ajtónak őrizője vala.
5
És a Rékábiták háza népének fiai elé borral telt kancsókat és poharakat tevék, és ezt mondám nékik: Igyatok bort!
6
És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, Rékábnak fia, a mi atyánk parancsolta nékünk

10
Hanem lakozzunk sátorokban. Hallgattunk azért, és aszerint cselekedtünk, amint nékünk Jónadáb, a mi atyánk megparancsolta vala.****

14
Jónadábnak, a Rékáb fiának intései teljesedtek, amelyekkel megparancsolta az ő fiainak, hogy bort ne igyanak, és mindez ideig sem ittak bort; mert hallgattak az ő atyjok parancsolatjára; én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem.****

* hogy kerül ez a 35. fejezetbe? Eddig olyan szépen lineáris volt az időrend!
** kik?
*** Jeremiás és Jeremiás bemennek egy bárba...
**** A 14. sor különös módon nem tartalmazza a sátorban lakás kitételét, de ebből szerintem lejön a teológia, hogy ma, Templom hiányában, léteznie kellene egy Sátornak.
***** Mármint Mattitja.

36.4: "És előhívá Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírá Báruk a Jeremiás szája után a könyvbe mindama szókat, amelyeket az Úr szólott vala néki." - M'ér, Jeremiás nem tudott írni?

36.12: "És leméne a király házába az írástudó szobájába, és ímé, ott ülnek vala mind a főemberek, Elisáma, az írástudó, és Dalajás, Semájának fia, és Elnátán, Akbórnak fia, és Gamária, Sáfánnak fia, és Sedékiás, Hanániásnak fia, és a többi főember is." - oké, az utolsó névnél sikerült zavarba hozni,nem vagyok bnne biztos ez a Hananiás az a Hananiás-e.

38.1: "De meghallá Safátiás Mattánnak fia, és Gedáliás Passúrnak fia, és Jukál a Selémiás fia, és Passúr a Melékiás fia a szókat, amelyeket szólott vala Jeremiás az egész népnek, mondván:" - megvallom, Jeremiás írója egész jól csinálja ezekkel a nevekkel. Mintha tényleg ott lett volna, és nem csak az ujjából szopná. Persze kurva fárasztó emiatt folyton keresgélni. Mennyivel egyszerűbb lenne ha olyan lenne mint a többi "próféta". Természetesen itt sincs egy darab jövendőlés sem, mint láthatjuk.

38.28: "És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában mind a napig, amelyen bevevék Jeruzsálemet, és ott vala, mikor bevevék Jeruzsálemet." - mind e mai napig. Mennyire vehetjük ezeket komolyan, ha a 40. fejezetben ki fog szabadulni, és immáron nem lesz a börtönben?

39.1: "Sedékiásnak, a Júda királyának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban eljöve Nabukodonozor, a babiloni király és egész serege Jeruzsálem ellen, és megszállák azt." - 2Kir.25.1 azt is mondta, 10. hó 10-én jöttek.

39.3: "És bemenének a babiloni király fejedelmei mind és leülének a középső kapuban: Nergál-Sarézer, Samegár-Nebó, Sársekim, Rabsáris, Nergál-Sarézer, Rabmág és mind a többi fejedelmei a babiloni királynak." - Nergál-Sarézer kétszer van.

40.8: "Elmenének Gedáliáshoz Mispába, tudniillik Ismáel, Natániának fia, és Jóhanán és Jónatán, Káreának fiai, és Serája, Tankumetnek fia, és a netofáti Efainak fiai, és Jazánia, Maakátnak fia, ők és az ő embereik." - a nevek folyton megakasztják az olvasást, plusz a betűzésváltozatok igencsak ingataggá teszik a nyilávntartást. Azért amennyire lehet kitartok.

40.14: "És mondának néki: Nem tudod-é, hogy Baálisz, az Ammoniták királya elküldötte Ismáelt, Natániának fiát, hogy téged megöljön? De nem hive azoknak Gedáliás, Ahikámnak fia." - még léteznek ammoniták?

41.1: "És a hetedik hónapban csakugyan eljöve Ismáel, Natániának, Elisáma fiának fia, aki királyi nemből és a király főemberei közül való vala, és tíz férfiú vele Gedáliáshoz, Ahikámnak fiához Mispába, és együtt étkezének Mispában."

Jól értem amúgyhogy itt a merénylők vezetőjét nem Júda, hanem Ammon királyi vérének mondja? Elég értelmetlen.

42.18: "ha bementek Égyiptomba; és lesztek ott átok, csuda, szidalom, gyalázat" - újabb visszaköszönő részlet az Exodusból.

43.9: "Végy a kezedbe nagy köveket, és rejtsd el azokat a sárba, a téglaégetőkemencébe, amely a Faraó házának ajtajában van" - persze nem tudjukm elyik fáraó, így Nékó biztos ezer éve él már. Ja, merthogy a nép egy része eldzsalt Egyiptomba. És többé nem látta őket senki :D

44.18: "De amióta nem áldozunk többé az ég királynéjának füstöléssel" - kinek?

45.1: "Az a szó, amelyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ő könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván:" - egyet előre, egyet vissza?

46.1: "Ez a szó, amelyet az Úr szólott Jeremiás prófétának a pogányok felől;" - holokausztot nekik, mit vártál? Egyébként igazából Egyiptom. Aztán a következő fejezetkben jöhet a többi.

47.1: "Az a szó, amelyet az Úr szóla Jeremiás prófétának a Filiszteusok felő" - jó, persze, kössünk bele mindenkibe.

48.1: "Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura"

49.1: "Az Ammon fiai felől ezt mondja az Úr:"

49.7: "Ezt mondja a Seregek Ura Edom felől"

49.23: "Damaskus felől:"

49.28: "Kédárnak és Házornak országai felől, amelyeket megvert Nabukodonozor, a babiloni király, ezt mondja az Úr:"

49.35: "Ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én eltöröm az Elám"

50.1: "Az a szó, amelyet szóla az Úr Babilon felől és a Káldeusok földje felől,"

51.37: "És Babilon kőrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé" - sárkányok!

51.59
Ez a szó, amelylyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Néria fiát, aki a Mahásiás fia volt, mikor ő Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében***; Serája pedig szállásmester vala.
60
És megírá Jeremiás egy könyvben mindazt a veszedelmet, amely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, amelyek megirattak Babilon felől.
61
És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat,
62
Ezt mondjad: Uram, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertől baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen.
63
És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátes közepébe*.
64
És ezt mondd: Így merül el Babilon**, és meg nem menekedik a veszedelemtől, amelyet én hozok reá, akármint fáradjanak. Eddig vannak a Jeremiás beszédei.

* Oszt másolat készült?
** Ah, performance.
*** Minek mentek oda? Ha a Fogságba menésre gondol, akkor ugye ellentmondás. Ha nem, akkor viszont..?

52.4: "És az ő uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, ő maga és egész serege Jeruzsálemre, és tábort járának ellene, és mindenfelől sáncot vetének fel ellene." - most bezzeg eltalálta az ostrom idejét.

52.12-13: "Az ötödik hónapban pedig, a hónapnak tizedikén (ez az esztendő pedig a tizenkilencedik esztendeje vala Nabukodonozornak, a babiloni királynak) Nabuzáradán, a vitézek feje, aki áll vala a babiloni király előtt, eljöve Jeruzsálembe. / És felégeté az Úr házát és a király házát, és Jeruzsálemnek minden házait és minden nagy házat felégete tűzzel." - a Királyok/Krónikák szerint 7-én.

52.10-11: "És leöleté a babiloni király a Sedékiás fiait szemei láttára, és Júda minden fejedelmét is leöleté Riblában. / Sedékiás királynak pedig szemeit tolatá ki, és láncra vereté és viteté őt a babiloni király Babilonba, és tömlöcbe veté őt halála napjáig." - ez lett volna az a békés halál, amit Jer.34.4-5-ben megígért? Jeremiás hamis próféta, kövezzük meg. Vagy Mr. Isten egy betűhöz nagyon ragaszkodó gonosz dzsinn.

52.22: "Rézgömb vala rajta, és az egyik gömb magassága öt singnyi vala" - 2Kir.25.17 szerint 3 sing (thx SAB)

52.28: "Ennyi az a nép, amelyet fogságra vitete Nabukodonozor a hetedik esztendőben, háromezer és huszonhárom Júdabeli." - miféle 7. év?

52.29: "A Nabukodonozor tizennyolcadik esztendejében Jeruzsálemből nyolcszáz és harminckét lélek."

52.30:"Nabukodonozor huszonharmadik esztendejében fogságba vitete Nabuzáradán, a vitézek feje hétszáznegyvenöt Júdabelit. Összesen négyezer és hatszáz lélek."

31
Lőn pedig Jojákin júdabeli király fogságának harminchetedik esztendejében*, a tizenkettedik hónapban, a hónak huszonötödikén, felemelé Evil-Merodák, a babiloni király az ő uralkodásának első esztendejében Jojákinnak, a Júda királyának fejét, és kivevé őt a tömlöcből.
32
És szépen szóla vele, és királyi székét ama királyoknak széke fölé emelte, akik vele valának Babilonban.
33
És felcserélé tömlöcbeli ruháit, és mindenkor vele eszik vala ételt, életének minden napjában.
34
És költségére állandó költség adatik vala néki a babiloni királytól minden napra, a halála napjáig, életének minden napjában.

* Szóval a Fogság még messze nem ért véget.

-------------------------------------------

2Királyok vége:

27
És lőn a harminchetedik esztendőben, Joákinnak, a Júda királyának fogságba hurcoltatása után, a tizenkettedik hónap huszonhetedik* napján, kivette Evil-Merodák, Babilónia királya, az ő uralkodásának első esztendejében Joákint, Júda királyát a fogházból;
28
És kegyesen beszélt vele, és feljebb tette az ő székét a többi királyok székeinél, akik nála voltak Babilóniában;
29
És kicserélte fogsága ruháit, és mindenkor nála volt étele életének minden idejében.
30
És mindenkor kijárt az ő része, amelyet a király adott néki napról-napra életének minden idejében.

* Most 27 vagy 25? Figyelünk ám!

1
Az egész Izráel megszámláltatván nemzetségeik szerint, beirattak az Izráel és Júda királyainak könyvébe, akik gonoszságukért Babilóniába vitetének.*
2
A legelső lakosok az ő jószágaikon s városaikban, ezek: Izráeliták, papok, Léviták és Nétineusok**.
3
Mert Jeruzsálemben laktak a Júda fiai közül s Benjámin fiai közül, Efraim és Manasse fiai közül valók:
4
Utái, Ammihud fia, ki Omri fia, ki Imri fia, ki Báni fia, a Pérec fiai közül való, ki Júda fia vala.
5
A Silóniták** közül, Asája, ki elsőszülött vala s ennek fiai.
6
A Zérah fiai közül****: Jéuel és az ő atyjafiai, hatszázkilencvenen.
7
A Benjámin fiai közül: Sallu, Mésullám fia, ki Hodávia fia, ki Hasénua fia.
8
Ibnéja, Jérohám fia, és Ela, Uzzi fia, ki Mikri fia, és Mésullám, Séfátja fia, ki Reuel fia, ki Ibnija fia vala.
9
Testvéreik, nemzetségeik szerint, kilencszázötvenhatan valának; ezek mind családfők voltak az ő atyjok háznépe szerint.
10
A papok közül is: Jedája, Jéhojárib és Jákin.
11
Azária, Hilkia fia, ki Mésullám fia, ki Sádók fia, ki Mérajót fia, ki Ahitubnak, az Isten háza főgondviselőjének fia vala.
12
És Adája Jérohám fia, ki Pashúr fia, ki Málkija fia; Maasai, Adiel fia, ki Jahzéra fia, ki Mésullám fia, ki Mésillémit fia, ki Immer fia.
13
Ezeknek atyjokfiai az ő családjaiknak fejei, ezerhétszázhatvanan valának, buzgók az Isten háza dolgának munkájában.
14
A Léviták közül Semája, Hásub fia, ki Azrikám fia, ki Hasábia fia, a Mérári fiai közül.
15
Bakbakkár, Héres és Galál, és Mattánia, a Mika fia, ki Zikri fia, ki Asáf fia vala.
16
Obádia, a Semája fia, Galál fia, ki Jédutun fia, és Bérékia, Asa fia, ki Elkána fia, aki Nétofáti faluiban lakik vala.
17
És az ajtónállók: Sallum, Akkúb, Talmon, Ahimán és ezek testvérei; Sallum pedig fő vala.
18
(És ennek mindez ideig a királykapun van helye napkelet felől.) Ezek az ajtónállók a Léviták rendje szerint.
19
Sallum pedig a Kóré fia*****, ki Ebiásáf fia, ki Kórákh fia, és ennek rokonságai a Kórakhiták családjából a szolgálat munkájában a hajlék ajtajának őrizői valának, mint az ő atyáik az Úr seregében őrizték vala a bejáratot,
20
Mikor Fineás, az Eleázár fia volt egykor az ő előljárójok, kivel az Úr vala.
21
Zakariás, a Meselémia fia, a gyülekezet sátorába való bejárat őrizője.
22
Ezek mind választott ajtónállók voltak, kétszáztizenketten; kik az ő faluikban, nemzetségök szerint, megszámláltattak volt; kiket Dávid rendelt és Sámuel próféta az ő tisztökbe.
23
Ők és fiaik őrizik vala renddel az Úr házának, a sátornak kapuit.
24
Négyfelé valának az őrizők: napkeletre, napnyugotra, északra és délre.
25
És ezeknek atyjokfiai az ő faluikban valának, de minden hetednap amazokhoz felmenének Jeruzsálembe****** bizonyos ideig.
26
De a kapunállók négy főemberének állandó megbizatásuk volt. Ezek a Léviták őrizik vala a kamarákat és az Isten házának kincseit.
27
És az Úrnak háza körül hálnak vala, mivelhogy az őrzés az ő tisztök volt, és minden reggel ők nyitják vala meg az ajtókat.
28
És ő közülök némelyek a szolgálati edényekre viselnek vala gondot; mert mind a kivitelnél, mind a visszavitelnél számon veszik vala azokat.
29
Ugyanazok közül választattak vala némelyek másféle edénynek, a szenthely minden eszközeinek, a lisztnek, bornak, olajnak, tömjénnek és fűszereknek gondviselésére.
30
A papok fiai közül valók csinálják vala fűszerekből a drágakenetet is.
31
Továbbá Mattitja, a Léviták közül való (ki elsőszülötte a Kórakhiták közül való Sallumnak), a serpenyőkre visel vala gondot.
32
A Kéhátiták fiai és azok atyjokfiai közül rendeltettek volt a szent kenyérnek gondviselésére, hogy minden szombaton megkészítsék azt.
33
Ezek közül valók valának az éneklők is, a Léviták közül a családfők, akik szabadosok valának egyéb tiszttől az ő kamarájokban; mert éjjel és nappal szolgálattal tartoznak vala.
34
Ezek a Léviták között családfők nemzetségök szerint, főemberek, és ezek Jeruzsálemben laktak.

----------------------

*Na ezért raktuk el ilyen sokára.
** Kik?
*** Megint esély nincs rá hogy húzak egy vonalat egészen onnan :( Vagy... de?
**** Na itt viszont már tényleg nem.
***** A kurva anyád, hogy ehhez az infóhoz ki kellett hagynod egy sort! Egyébként az ilyen alkalmak rávilgítanak, hogy valószínűleg az összes név kitalált, és ahol véletlen kapcsolatot vélsz találni, ott a valóságban soha nem volt: vagy véletlen egybeesés, vagy különböző források verziói ütköznek.
****** Nem lehetett túl nagy ország. Mondhatni fene kicsi. Ennek ellenére egynapi járásra a fővárostól elvileg 53 másik település volt, saját templommal. Amik mindegyike el bírt tartani egy legalább 5 fős papi személyzetet.

---------------------------------------------

Siralmak:

Jeremiás Siralmaiként is emlegetik, nyilvánvaló okokból, de ezügyben kérdéseket vet föl, hogy ez a cuc aláíratlan, és Jeremiás Könyve nem tartalmazza azt a részt amiről állították hogy tartalmazza. (l. 2Krón.36.22). A KJV Károlival szemben nem is nevezi Jeremiás Siralmainak az írást. Aminek 5 fejezete van.

1.1
Jaj! de árván ül a nagy népű város! Olyanná lőn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lőn!
2
Sírván sír éjjelente, s könny borítja az orcáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lőnek.
3
Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül ő a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözője utólérte a szorultságában.

Jó. Innen tudjuk miről van szó.

1.11: "Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg" - valamiért senki nem hívja precedensként ilyenkor a manna- és fürjesőt. "Talán" mert mindneki tudja hogy az mese, ez meg itt a valóság.

2.14: "A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat" - egy, azokat a prófétákat kövezzük meg. Kettő: Isten álnok, hazug csaló. :micdrop:

4.14-14: "Tántorogtak, mint vakok az utcákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették. / Távozzatok! tisztátalan! kiáltották azoknak; távozzatok, távozzatok, ne illessetek!" - a te kurva törvényeid, barom. Most szenvedj.

5.7: "Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket." - ellentmondás

5.19: "Te Uram örökké megmaradsz" - egyesek menthetetlenek. Hagyják hogy a veséjüket is kivegye a Farm, mint KEvin Riverdale-ből.

1
Joákim idejében jött fel Nabukodonozor, Babilónia királya, és Joákim szolgája lett három esztendeig; de azután elfordult és elpártolt tőle.
2
És ráküldé az Úr a Káldeusok seregeit, a Siriabeliek seregeit, a Moábiták seregeit és az Ammon fiainak seregeit, és ráküldte őket Júdára, hogy elveszessék őt az Úr beszéde szerint, amelyet szólott szolgái, a próféták által.
3
Csak az Úr beszéde szerint történt ez Júdán, hogy elvesse őt a maga orcája elől Manasse bűneiért*, mind aszerint, amint cselekedett vala;
4
És az ártatlan vérért is, amelyet kiontott, és hogy betöltötte volt Jeruzsálemet ártatlan vérrel; ezért nem akart az Úr megbocsátani néki.
5
Joákimnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
6
És elaluvék Joákim az ő atyáival, és az ő fia, Joákin** uralkodék helyette,
7
És Égyiptom királya többé nem jött ki az ő földéből; mert Babilónia királya mindent elvett, ami csak az égyiptomi királyé volt, Égyiptom folyóvizétől az Eufrátes folyóvizéig.
8
Tizennyolc esztendős volt Joákin, mikor királylyá lett, és három hónapig uralkodott*** Jeruzsálemben. Az ő anyjának neve Nékhusta, a Jeruzsálembeli Elnatán leánya.
9
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint az ő atyja cselekedett volt.
10
Ebben az időben jöttek fel Nabukodonozornak, Babilónia királyának szolgái Jeruzsálem ellen, és szállották meg a várost.
11
Maga Nabukodonozor, Babilónia királya is feljött a város ellen, amelyet már az ő szolgái megszállottak volt.
12
És kiment Joákin, a Júda királya Babilónia királyához az ő anyjával, szolgáival, hadnagyaival és udvariszolgáival együtt, de fogságra vetette őt Babilónia királya az ő uralkodásának nyolcadik esztendejében***.
13
És elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét, és összevagdalt minden arany edényt, amelyet Salamon, az Izráel királya csináltatott volt az Úr templomában, amint az Úr megmondotta volt.
14
És elhurcolta az egész Jeruzsálemet, összes fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot, az összes mesterembereket és lakatosokat, úgy hogy a föld szegény népén kivül senki sem maradt ott.
15
És elhurcolta Joákint is Babilóniába, és a király anyját, és a király feleségeit és udvariszolgáit, és az ország erős vitézeit fogságba hurcolta Jeruzsálemből Babilóniába;
16
És az összes előkelő férfiakat, hétezeret, és a mesterembereket és a lakatosokat, ezeret, és az összes erős, harcra termett férfiakat fogva vitte Babilóniába Babilónia királya.
17
És Babilónia királya Mattaniát, nagybátyját, tette ő helyette királylyá, és nevét Sédékiásra változtatta.
18
Huszonegy esztendős volt Sédékiás, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Hamutál, a Libnából való Jeremiás leánya.
19
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint Joákim cselekedett volt;
20
Mert az Úr haragja miatt történt ez így Jeruzsálemmel és Júdával, míg csak el nem vetette őket az ő orcája elől. Sédékiás azonban elpártolt Babilónia királyától.

1
És történt az ő uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, és annak tizedik napján, hogy feljött Nabukodonozor, Babilónia királya minden ő seregével Jeruzsálem ellen, és táborba szállott ellene, és köröskörül ostromtornyokat építettek ellene.
2
És megszállva tartatott a város Sédékiás király tizenegyedik esztendejéig;
3
De a negyedik hónap kilencedik napján akkora inség lett a városban, hogy nem volt mit enni a föld népének.
4
És betöretett a város, és a harcosok mind futni kezdtek éjjel a kettős kőfal között levő kapu útján, amely a király kertje mellett van; a Káldeusok pedig ott táboroztak a város körül. És a király is elfutott a puszta útján.
5
De a Káldeusok hada űzőbe vette a királyt, és utólérték őt Jerikhó mezején, és egész serege szétszóródott mellőle.
6
És elfogták a királyt, és elvitték őt Babilónia királyához Riblába, ahol ítéletet tartottak fölötte.
7
És Sédékiás fiait saját szeme láttára vágták le; Sédékiás szemeit pedig megvakították, és láncokba verve vitték el őt Babilóniába.
8
És az ötödik hónap hetedik napján – ez a Nabukodonozor, babilóniai király uralkodásának tizenkilencedik esztendeje – feljött Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, Babilónia királyának szolgája Jeruzsálembe;
9
És felgyújtotta az Úr házát és a király házát, és Jeruzsálem összes házait és mind a nagy palotákat felégette tűzzel.
10
És Jeruzsálem kőfalait köröskörül lerombolta a Káldeusok serege, amely a vitézek hadnagyával volt.
11
A többi népet pedig, amely a városban még megmaradt volt, és azokat, akik Babilónia királyához hajlottak, és a többi népet mind elhurcolta Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya.
12
A föld népének csak a szegényéből hagyott ott a vitézek hadnagya szőlőmíveseket és szántó-vető embereket.****
13
És a rézoszlopokat, amelyek az Úr házában voltak, és a mosdómedencék talpait és a réztengert, amely az Úr házában volt, összetörték a Káldeusok, és azok rezét Babilóniába vitték.
14
Elvitték a fazekakat is, a lapátokat, a késeket, temjénezőket, és minden, szolgálatra rendelt, egyéb rézedényeket.
15
És elvitte a vitézek hadnagya a serpenyőket, a medencéket, amelyek közül némelyek aranyból, némelyek pedig ezüstből voltak,
16
A két rézoszlopot, a réztengert és a mosdómedencék talpait, amelyeket Salamon csinált volt az Úr házában; megmérhetetlen volt mindezeknek az edényeknek a reze.
17
Az egyik oszlop magassága tizennyolc sing volt, és egy rézgömb volt rajta és a gömb három sing magas volt, a gömbön köröskörül hálózat és gránátalmák mind ércből, és ugyanilyen volt a másik oszlop is a hálózattal együtt.
18
És elhurcolta a vitézek hadnagya Serája papot is, az első rendből és Sofóniás papot*****, a második rendből és a három ajtónállót,
19
És a városból elvitt egy főembert, ki a hadakozó férfiak előljáró hadnagya volt, és öt férfiút, akik a király körül forgolódtak volt, akik találtattak a városban, és a sereg hadnagyának íródeákját, aki sereget gyűjt vala a föld népe közül, és hatvan férfiakat a föld népe közül, akik ott találtattak a városban.
20
És vevé őket Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, és elvitte Babilónia királyához Riblába,
21
És levágta őket Babilónia királya******, és megölte Riblában a Hámát földjén. És így viteték el Júda az ő földjéről.
22
A Júda földjén megmaradt népnek pedig, amelyet meghagyott Nabukodonozor, Babilónia királya, Gedáliát, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiát, rendelte tiszttartóul.
23
Mikor pedig meghallották a seregek hadnagyai mind, és az ő embereik, hogy Babilónia királya Gedáliát tette tiszttartóvá, elmentek Gedáliához Mispába, Izmáel, a Nétánia fia, és Johanán, a Kareáh fia, és Serája, a nétofáti Tánhumet fia, és Jahazánia, Maakáti fia, ők és az ő embereik;
24
És megesküdött nékik Gedália és az ő embereiknek, és monda nékik: Ne féljetek a Káldeusoknak való szolgálattól. Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilónia királyának, és jó dolgotok lesz.
25
A hetedik hónapban azonban elment Izmáel, Nétániának, az Elisáma fiának fia, aki királyi magból volt*******, és vele tíz férfiú, és megölték Gedáliát és meghalt; és a Zsidókat és a Káldeusokat, akik ő vele voltak Mispában.
26
És felkelt az egész nép kicsinytől nagyig és a seregek hadnagyai, és elmentek Égyiptomba; mert féltek a Káldeusoktól.

A Krónika 36.5 csak a visszakövethetőség miatt lett újra beidézve.

5
Huszonöt esztendős vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az Úr előtt, az ő Istene előtt.
6
És feljöve ellene Nabukodonozor a babilóniai király, és kettős békót vete lábaira, hogy Babilóniába vinné őt.
7
Az Úr házában való edények egy részét is elvivé Nabukodonozor Babilóniába, és helyezteté azokat az ő templomába, Babilóniában.
8
Joákimnak pedig többi dolgai és az ő útálatosságai, amelyeket cselekedett, s amelyek találtattak ő benne, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében; és uralkodék helyette Joákin, az ő fia.
9
Nyolc esztendős korában kezdett uralkodni Joákin, és három hónapig és tíz napig uralkodék*** Jeruzsálemben; de ő is gonoszul cselekedék az Úr előtt.
10
Az esztendő fordultával******** pedig elkülde Nabukodonozor király, és elviteté őt Babilóniába, az Úr házának drága edényeivel együtt, és királylyá tevé az ő testvérét Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett.
11
Huszonegy esztendős korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jeruzsálemben.
12
És gonoszul cselekedék az Úr előtt, az ő Istene előtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, aki az Úr képében szól vala néki.
13
Sőt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, aki őt az Isten nevére megesküdtette vala, s makacscsá és önfejűvé lett, ahelyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez.
14
Sőt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bűnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertőztették az Úr házát, amelyet megszentelt vala Jeruzsálemben.
15
És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az ő népének és az ő lakhelyének.
16
De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség.
17
És reájok hozá a Káldeusok királyát, aki fegyverrel ölé meg ifjaikat az ő szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szűzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá.
18
És az Isten házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házának kincseit, s a királynak és az ő vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté.
19
Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem kőfalait lerontották, palotáit mind elégeték tűzzel, és minden drágaságait elpusztították.
20
És akik a fegyver elől megmenekültek, azokat elhurcolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott;
21
Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, míg lerójja a föld az ő szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendők.*********

-----------------------------------------

* És mi lett azzal, hogy mindneki a saját bűneiért bűnhődjön? És persze az egésznek semmi köze ahhoz, hogy elárulták a megkötött szövetséget asszíriával, hm?
** Ki? Mi lett Jékoniással?
*** Három hónapig uralkodott, de az uralkodása nyolcadik évében jött el Nabu. De várjun még ezzel, mindjrt hozzáadunk pár szaftosabb részletet 2KRónikából. Aszerint 8 évesen lett király, és onnantól uralkodott 3 hónapot (és 10 napot, pont leszarom). A legtöbb apologista, mindegy judaista vagy keresztény azzal próbálkozik be, hogy ugye apu életében megkoronázták, stb. A gond, hogy ugye 2Krónikában nem az áll hogy 10 év 3 hónapot uralkodott - amenniyben ez lenne a kiindulópont, ez szükségszerű lenne. Tehát hacsak nem azt akarja beadni valaki, hogy 8 évesen is elhurolták, meg 18 évesen is, akkor kapjátok be, én leléptem. A Krónikák dátumozása érdektelenné vált, mert nem mutat többet a Királyok számításánál. A kérdésre akkor térhetünk vissza, ha a többi szöveg bármiféle újabb támpontot kínál, megerősíti bármelyik változatot.
**** Ez egyfelől túlzás, másfelől aki ottmaradt, azok a mai PALESZTÍNOK. Akik ellen éppen holokausztot követ el Izrael. #ZsidókÁltalElkövetettHolokauszt
***** Ha ez az akar lenni, akinek azt a prófétikus szöveget tulajdonítják - miért nem szólt itt, vagy azóta egy kukkot se?
****** Ez értelmetlenül nagy erőfeszítésnek tűnik.
******* Annyira azért nem, hogy ezt nyilván is tartsák.
******** Ezt az infót azonban hajlandó vagyok beépíteni.
********* Oooké, akkor ezt mindjárt leellenőrizzük, amennyiben senkinek nincs kifogása ellene.

Habakuk:

Nem tudom nálunk miért lett olyan népszerű, hogy külön szólás-mondás lett a fickóval.

3. fejezet.

1.2: "Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg!" - elég bizonytalan jelző a mikorról, de jobb nincs. Még azt se tudjuk, a fickó izráeli, vagy judai.

1.6: "ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetet, amely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, amelyek nem az övéi." - na, azért csak közeledünk, Babilónia a gond.

2.7: "Avagy nem támadnak-é hirtelen, akik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, akik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik." - a szokásos üres fenyegetőzés.

2.15: "Jaj annak, aki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmöket!" - ez egyfelől ja, másfelől epét? Annak nincs ilyen hatása. Talán "méreg" értelemben használja a szót.

2.18-20: "Mit használ a faragott kép ... vagy az öntött kép ... csinálván néma bálványokat? / Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kőnek: Ébredj fel! ... Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! / Ellenkezőleg az Úr az ő szent templomában" - hacsaka templom föl nem kel mint egy kőből-fából faragott, aranyozott transformers, beláthatjuk, hogy az író egy hülye.

A 3. fejezet egy külön szöveg lehetett eredetileg, l. 3.1: "Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint."

3.11: "A nap és hold megállnak helyökön cikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától." - a szokásos Mr. Isten dühében ledózerol mindent, olyan képekkel, amik a valósággal szöges ellentétben vannak.

3.13: "Kiszállsz néped szabadítására" - ja, persze, zsidó világuralom. El ne felejtsük.

-----------------------------

Jóel

Ez is csak 3 fejezet. Szerencsére.

"Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében? ... Amit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és amit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és amit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. ... Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné." - megmutatja hogyan gondolkodtak akkoriban.

Aztán az Úrnak Napja így, meg az Úrnak Napja úgy, most nagyon szar, de aztán zsidó világuralom!

1
Nyolc esztendős volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.
2
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
3
És történt Jósiás király tizennyolcadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván:
4
Menj fel Hilkiához, a főpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyült pénzt, amelyet gyűjtöttek az ajtóőrizők a néptől.
5
És adják azt az Úr házában való mívesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, akik az Úrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák;
6
Az ácsoknak, az építőknek és a kőmíveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.
7
De számadást nem kell tőlök venni a pénzről*, amely kezökbe adatik, mert ők azt becsülettel végzik.
8
És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában**. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.
9
És elméne Sáfán, az íródeák, a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, amely a házban találtatott, és oda adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe.***
10
És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt.
11
Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az ő ruháit.
12
És megparancsolta a király Hilkia papnak és Ahikámnak, a Sáfán fiának, és Akbórnak, a Mikája fiának, és Sáfánnak, az íródeáknak, és Asájának, a király szolgájának, mondván:
13
Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat én érettem és a népért és az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felől, amely megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, amint megíratott nékünk.
14
És elméne Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda próféta asszonyhoz, Sallumnak, a Tikva fiának – aki Harhásnak, a ruhák őrizőjének fia volt – feleségéhez, aki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele.
15
És monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött;
16
Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra, a könyv minden beszédei szerint, amelyet olvasott a Júda királya;
17
Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jóillattal, hogy engem haragra indítsanak az ő kezöknek minden csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik.
18
A Júda királyának pedig, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mivelhogy e beszédekre, amelyeket hallottál,
19
Meglágyult a te szíved, és magadat megaláztad az Úr előtt, hallván azokat, amiket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te ruháidat, és sírtál előttem; azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr.****
20
Azért ímé én téged a te atyáidhoz gyűjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, amelyet én e helyre hozok. És megvitték a királynak a választ.

1
És elküldött a király, és hozzá gyűltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.
2
És felment a király az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá előttök a szövetség könyvének, amely megtaláltatott az Úr házában.
3
És oda állott a király az emelvényre, és kötést tőn az Úr előtt, hogy ők az Urat akarják követni, és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívből és lélekből megőrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre.
4
És megparancsolá a király Hilkiának, a főpapnak és a másod rendbeli papoknak és az ajtóőrizőknek, hogy az Úr templomából hordjanak ki minden edényt, amelyet a Baálnak, az Aserának és az egész mennyei seregnek csináltak, és megégeté azokat Jeruzsálemen kivül a Kidron völgyében, és azok hamvait Béthelbe vivé.
5
És kiirtá a bálvány papokat is, akiket Júda királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat is, akik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei seregnek tömjéneztek.
6
Kivivé az Úr házából az Aserát is Jeruzsálemen kivül a Kidron patakja mellé, és megégeté azt a Kidron völgyében, és porrá zúzta, és annak porát a község temetőhelyére hinté.
7
És lerontá a férfi paráznák házait, amelyek az Úr háza mellett voltak, és amelyekben az asszonyok kárpitokat szőttek az Aserának.
8
És behozatta az összes papokat Júda városaiból, és megfertéztette a magaslatokat, amelyeken a papok tömjéneztek, Gebától egész Beersebáig, és lerontotta a kapuk mellett levő magaslatokat is, amelyek Józsuénak, a város fejedelmének kapuja előtt voltak balkéz felől, a város kapujában.
9
De a magaslatok papjai soha sem áldoztak az Úr oltárán Jeruzsálemben, hanem a kovásztalan kenyeret az ő atyjokfiai között ették.
10
Megfertőztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az ő fiát, vagy leányát át ne vihesse a tűzön Moloknak.
11
És eltávolította a lovakat, amelyeket Júda királyai a napnak szenteltek az Úr házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga háza mellett, amely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tűzzel elégette.
12
És az oltárokat, amelyek az Akház palotájának tetején voltak, amelyeket a Júda királyai csináltak, és azokat az oltárokat is, amelyeket Manasse csinált volt az Úr házának mindkét pitvarában, lerontotta a király, és lehányván, porukat a Kidron patakjába szóratta.
13
Azokat a magaslatokat is megfertőztette a király, amelyek Jeruzsálem előtt voltak az Olajfák hegyének jobbfelől levő oldalán, amelyeket még Salamon, az Izráel királya épített***** volt Astóretnek, a Sídonbeliek útálatosságának, és Kámósnak, a Moábiták útálatosságának, és Milkómnak, az Ammon fiai útálatosságának.
14
És összetörte az oszlopokat és kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg.
15
Még azt az oltárt is, amely Béthelben volt, a magaslatot, amelyet Jeroboám, a Nébát fia csinált, aki vétekbe ejté az Izráelt, – azt az oltárt is és azt a magaslatot is letörte, és a magaslatot felégette, porrá tette, és az Aserát megégette.
16
És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, amelyek ott a hegyen voltak, és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az oltáron, és megfertőztette azt az Úr beszéde szerint, amelyet mondott volt az Isten embere, aki e dolgot megjövendölte volt.
17
És monda: Miféle síremlék ez, amelyet látok? És felelének néki a város férfiai: Az Isten emberének sírja ez, aki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli oltár felől, amiket most cselekedtél.
18
És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az ő tetemeit. És megmentették az ő tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, aki Samariából jött volt.
19
És lerontotta Jósiás a magaslatok minden házát is, amelyek Samária városaiban voltak, amelyeket az Izráel királyai csináltak volt, hogy az Urat haragra ingereljék, és épen úgy cselekedett azokkal mindenekben, amint Béthelben cselekedett.
20
És megáldozta a magaslatok összes papjait, akik ott voltak, az oltárokon******, és emberi csontokat égetett meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.
21
És parancsolt a király az egész népnek, és monda: Ünnepeljetek páskhát az Úrnak, a ti Istenteknek, amint meg van írva e szövetség könyvében;
22
Mert nem szereztetett olyan páskha a birák idejétől fogva, akik az Izráelt ítélték, sem pedig az Izráel és a Júda királyainak minden idejében,
23
Hanem csak Jósiás király tizennyolcadik esztendejében szereztetett ilyen páskha az Úrnak Jeruzsálemben.
24
És kivesztette Jósiás király az ördöngösöket és a titokfejtőket, a teráfokat és a bálványokat, és mindazokat az útálatosságokat*******, amelyek láttattak Júda földjén és Jeruzsálemben, hogy helyreállítsa a törvény beszédit, amelyek meg valának írva a könyvben, amelyet Hilkia pap talált meg az Úr házában.
25
Nem is volt ő hozzá hasonló király ő előtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló.
26
De az Úr még sem szünt meg az ő megbúsult nagy haragjától, amelylyel megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért, amelyekkel bosszantotta őt Manasse.
27
Mert azt mondá az Úr: Júdát is elvetem szemem elől, mint ahogy az Izráelt elvetettem, és megútálom ezt a várost, amelyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, amelyről azt mondottam volt: Ott legyen az én nevem!
28
Jósiásnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
29
Az ő idejében jött fel Faraó-Nékó, az égyiptomi király Assiria királya ellen az Eufrátes folyóvize mellé. És Jósiás király eleibe ment, de az megölte őt Megiddóban, amint meglátta őt.
30
És az ő szolgái szekérre tévén őt, halva vitték el Megiddóból és Jeruzsálembe hozván, eltemeték őt az ő sírboltjába. A föld népe pedig vevé Joákházt********, a Jósiás fiát, és felkenvén őt, királylyá tevé az ő atyja helyett.
31
Huszonhárom esztendős volt Joákház, mikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának neve Hamutál*********, a Libnabeli Jeremiás leánya.
32
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint az ő atyái cselekedtek volt.
33
De Faraó-Nékó bilincsekbe verte őt Riblában, Hámát földjén, amikor Jeruzsálemben királylyá lett; és az országra adót vetett, száz tálentom ezüstöt és egy tálentom aranyat.
34
És Faraó-Nékó Eliákimot**********, a Jósiás fiát tette királylyá, az ő atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra változtatta***********; Joákházt pedig magával vivé, és az Égyiptomba megérkezvén, ott hala meg.
35
Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Joákim a Faraónak, de az országot sarcoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt a Faraó parancsolata szerint; a föld népe közül mindenkitől az ő értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja.
36
Joákim huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya.
37
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint az ő atyái cselekedtek.

1
Nyolc esztendős vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harmincegy esztendeig Jeruzsálemben.
2
És jó dolgot cselekedék az Úr előtt, és jára az ő atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;
3
Mert az ő királyságának nyolcadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ő atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani************ a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektől.
4
Leronták ő előtte a Baálok oltárait és az azokon levő szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetőhelyén, akik azoknak áldoztak vala.
5
A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.
6
Így cselekedék Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.
7
Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.
8
Királyságának tizennyolcadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város előljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az ő Istenének házát.*************
9
És menének Hilkiás főpaphoz, és átadták néki az Isten házába begyült pénzt, amelyet a Léviták, az ajtónállók gyűjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.
10
És adák a munkavezetőknek, akik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, akik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.
11
És adának pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, amelyeket elrontottak a Júda királyai.
12
És az emberek hűségesen végzik vala a munkát; akikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, akik szorgalmazzák vala őket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklőszerszámokban.**************
13
A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelők a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.
14
Mikor pedig kihozák azok a pénzt, amely az Úr házában gyűlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott volt.
15
Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.
16
És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;
17
Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelőknek és munkásoknak kezébe.
18
Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király előtt.
19
Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.
20
És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:
21
Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felől, amely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, amely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind aszerint cselekedtek volna, amint e könyvben megíratott.
22
Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, aki Thókéhát*************** fia vala, aki Hasrának****************, a ruhák gondviselőjének fia vala (ő pedig Jeruzsálemben, a második utcában lakik vala*****************) és aszerint szólának néki.
23
Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, aki titeket hozzám küldött;
24
Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a könyvben, amelyet felolvastak a Júda királya előtt;
25
Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjesszenek az ő kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.
26
A Júda királyának pedig, aki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: Ami a beszédeket illeti, amelyeket hallottál:
27
Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.
28
Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, amelyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.
29
Akkor a király elkülde, és összegyűjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.
30
És felméne a király az Úr házába, és ő vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit******************, amelyet találtak vala az Úr házában.
31
Azután felállván a király az ő helyén, fogadást tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, amelyek megirattak abban a könyvben.
32
És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az ő atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.
33
Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak*******************, az ő Istenöknek; és az ő egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétől.

1
És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján.
2
És állítá a papokat az őrállásukra, és buzdítá őket az Úr házának szolgálatára.
3
És monda a Lévitáknak, akik az egész Izráelt oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba********************, amelyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az ő népének az Izráelnek.
4
És készítsétek el magatokat a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, amint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az ő fia Salamon.
5
És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának egy-egy csoportja szerint.
6
Azután öljétek meg a páskhabárányt, és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.
7
És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harmincezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.
8
Az ő fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz juhot és háromszáz tulkot.
9
Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer juhot és ötszáz tulkot.
10
Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, amint a király parancsolta.
11
Megölék azért a páskhabárányt, és a papok hintik vala kezökből a vért, a Léviták pedig a bárányok bőrét húzzák le.
12
És külön választák az egészen égőáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, amint a Mózes könyvében megiratott; azonképpen a tulkokból is elválaszták.
13
És megsüték a páskhabárányt szokás szerint a tűznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.
14
Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték a páskhabárányt, mert a papok, az Áron fiai az égőáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva késő éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.
15
Az éneklők is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az ő atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik.
16
És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égőáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint.
17
Megtartották tehát az Izráel fiai, akik jelen lehetének, a páskhát abban az időben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.
18
Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétől fogva*********************; Izráel királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, amilyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és akik Izráelből jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.
19
Jósiás királyságának tizennyolcadik évében tartatott ez a páskha.
20
Mindezek után, hogy az Isten házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.
21
És noha követeket külde ő hozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened megyek, hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, aki én velem van, hogy el ne veszessen téged;
22
Mindazáltal Jósiás nem tére ki ő előle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, amelyek az Isten szájából származtak vala. Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.
23
Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.
24
Levévén azért őt az ő szolgái a szekérből, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az ő atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.
25
Jerémiás********************** is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, amelyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a Jerémiás siralmaiban.***********************
26
Jósiásnak pedig többi dolgai, és aszerint való jó tettei, amint az Úrnak törvényében meg van írva;
27
És az ő első és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.

1
És előhozá a föld népe Joákházt a Jósiás fiát, és királylyá tette őt atyja helyett Jeruzsálemben.
2
Huszonhárom esztendős vala Joákház, mikor uralkodni kezde, és három hónapig uralkodék Jeruzsálemben.
3
És letevé őt Égyiptom királya Jeruzsálemben, és a földre adót vetett, száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat.
4
És Égyiptom királya Eliákimot, az ő testvérét tette királylyá Júda és Jeruzsálem felett, megváltoztatván nevét Joákimra; Joákházt pedig az ő testvérét fogá és elvivé Nékó Égyiptomba.
5
Huszonöt esztendős vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az Úr előtt, az ő Istene előtt.

------------------------------------------

* Áh, számla nélkül dolgoztat.
** Uhm, wut? És mi közöm hozzá?
*** Uhm, én nem olvastam ilyet. Sokkal inkább úgy tűnt a társalgás így zajlott: "hol a pénz? / Nesze itt ez a könyv."
**** Mikor veszett el a Törvénykönyv? Hogyan? Hogy működtek anélkül? Mit csináltak a papok? Annyia kérdés, és nincsenek válaszok.
***** Most már tudjuk miért oda írták Jézu utolsó avcsorájának jelenetét.
****** Emberáldozat.
******* Többek között a teráfokat, amiket Mr. Isten parancsba adta, hogy lenniük kell a ... körülötte, na?
******** Különös, hogy a másik listán az ő neve ne szerepel (ca. 1Krón.3.15).
********* Piszok szerencsés hogy akkoriban még nem találták fel a dohányzást. Hú, micsoda pornót lehetne ebből forgatni!
********** Mármint Jojákimot?
*********** Áh! persze korábban volt egy plusz betű, de ki tartja számon, hm, Tamá?
************ Nos, 2királyokban 18 évesen jut egyáltalán tudomására Mr. Isten kultusza. Megint ez a mágikus +/- 10 év. Szerencsénkre a keretszámok viszont stimmelnek.
************* Oké, kérdés: ha senki nem hallott Mr. Isten kultuszáról ki tudja mióta, honnan vette a tanokat?
************** Kik lehetnének jobb munkaellenőrök egy építkezésen, mint egy csapat zenész, hát nem?
*************** Mármint Tikva.
**************** Mármint Harhás.
***************** Ettől kurvára aautentikusan hangzik XD
****************** Öreg emberekkel így kiszúrni...
******************* Ez se volt nagy híve a vallásszabadságnak.
******************** No, még megvan a "láda", vagy koporsó...
********************* 2királyokban még "a bírák idejétől fogva".
********************** Ah, itt egy Jeremiás.
*********************** Akarsz fogadni?

Nézzétek. Tényleg túl sok próféta-könyv/szöveg van a végére zsúfolódva. Örüljetek hogy kivonatolom nektek. Próbálom széthúzni amit lehet. Az Újszövetség evangéliumaival még ráadásul nem is tudom mihez kezdek majd. A levelek még mennek, de hogy aztán... A legvége, a Jelenések megint könnyű lesz, szóval minden másra van kialakult tervem az evangéliumokon kívül.

Sofóniás:

3 fejezet mindössze, és emiatt nem tudom miért gondolok mindig úgy rá, mint "Szófosóniás".

1.1: "Az Úr igéje, amelyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, aki Gedáliás fia, aki Amariás fia, aki Ezékiás fia, Jósiásnak az Amon fiának idejében." - időmeghatározás check... De mi ez? Ezékiás? Van egy jelöltünk Júdában - de van egy ilyen nevű királyunk is! Lehetséges?

1.2: "Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr." - értjük.Mondjuk nem kéne kapkodni, még lesz pár király a Fogságig.

1.3: "Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr." - de emlékezz, özönvizet nem használhatsz!

1.14-15: "Közel van az Úrnak nagy napja ... Haragnak napja az a nap" - szóval semmi új.

1.18: "és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld 2.: minden lakosának." - na, legalább nem özönvíz.

"Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben űzik el, és Ekron kiirtatik. ... Ti is, kúsiak! Fegyverem öli meg őket." - ja, ja, ja, mindenki ki lesz holokausztolva. Uncsi. Valami új?

3.1: "Jaj az ellenszegülőnek" - ja, ja, M. Isten meg az ő szokásos toleranciája, szeretete és kegyelme. Uncsi.

3.6: "Nemzeteket irtottam ki" - és még büszke is rá!

3.11: "Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, amelyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödből azokat, akik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedel többé az én szent hegyemen." - ja, ja, ja, csak a hithű "zsidók2 maradnak meg, mindneki mást holokausztolnak, és aztán örök Istenimádat. Uncsi. Valami új? Ne? Akkor következő.

1
Manasse tizenkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának Hefsiba volt a neve.
2
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, a pogányok útálatossága szerint, akiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai elől:
3
Mert újra megépítette a magaslatokat*, amelyeket Ezékiás, az ő atyja lerontott, és oltárokat emelt a Baálnak, és állított Aserát, mint ahogy Akháb, az Izráel királya cselekedett volt, és imádta az összes mennyei seregeket és azoknak szolgált.
4
És oltárokat is épített az Úr házában, amely felől azt mondotta volt az Úr: Jeruzsálemben helyheztetem az én nevemet!
5
Oltárokat épített az egész mennyei seregnek**, az Úr házának mind a két pitvarában.
6
És átvivé a fiát a tűzön, és igézést és jegymagyarázást űzött és ördöngösöket és titokfejtőket tartott; sok gonosz dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, hogy őt haragra ingerelje.
7
És az Asera-bálványt, amelyet készített, bevitte abba a házba, amely felől azt mondotta volt az Úr Dávidnak és az ő fiának, Salamonnak: Ebben a házban és Jeruzsálemben, amelyet magamnak választottam Izráelnek minden nemzetségei közül, helyheztetem az én nevemet mindörökké;
8
És ki nem mozdítom többé Izráel lábát erről a földről, amelyet adtam az ő eleiknek, ha szorgalmatosan az én parancsolatim szerint cselekesznek, és az egész törvény szerint, amelyet nékik Mózes, az én szolgám parancsolt.
9
Ők azonban nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe ejté őket Manasse, hogy még gonoszabbul viseljék magokat azoknál a pogányoknál, akiket az Úr kivesztett az Izráel fiai elől.
10
Akkor szóla az Úr az ő szolgái, a próféták által, mondván:
11
Mivelhogy Manasse, Júda királya ezeket az útálatosságokat cselekedte, gonoszabb dolgokat cselekedvén mindazoknál, amelyeket az ő előtte való Emoreusok cselekedtek vala, és Júdát is vétekbe ejtette az ő bálványai által:
12
Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Íme, én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, aki azt hallja, megcsendül bele mind a két füle.***
13
És kiterjesztem Jeruzsálemre a Samaria mérő-zsinórját és az Akháb házának mértékét; és kitörlöm Jeruzsálemet, mint kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják azt,
14
És elhagyom az én örökségem maradékát, és adom őt ellenségei kezébe, és zsákmánya és ragadománya lesz minden ellenségeinek;
15
Azért, mert gonoszul cselekedtek én előttem, és engem haragra ingerlettek az ő atyáiknak Égyiptomból való kijövetelök napjától fogva, mind e mai napig.****
16
És Manasse nagyon sok ártatlan vért is ontott ki, úgy hogy Jeruzsálem minden felől megtelt vele, azon a vétkén kivül, amelylyel vétekbe ejtette Júdát, gonoszul cselekedvén az Úr szemei előtt.
17
Manassénak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ő vétke, amelyet cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
18
És elaluvék Manasse az ő atyáival, és eltemetteték az ő háza mellett lévő kertben, az Uzza kertjében, és az ő fia, Amon uralkodék helyette.
19
Amon huszonkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Mésullémet volt, a Jótbabeli Hárus leánya.
20
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, amint cselekedett Manasse, az ő atyja.
21
És tökéletesen azon az úton járt, amelyen járt volt az ő atyja, és szolgált a bálványoknak, akiknek szolgált volt atyja, és azokat imádta.
22
És elhagyta az Urat, atyái Istenét, és nem járt az Úrnak útában.
23
És pártot ütöttek Amon ellen a maga szolgái, és megölték a királyt az ő házában.
24
De a föld népe levágta mindazokat, akik pártot ütöttek volt Amon király ellen, és a föld népe királylyá tevé az ő fiát, Jósiást, helyette.
25
Amonnak egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
26
És eltemeték őt az ő sírjába, Uzza kertjében, és fia, Jósiás lett a király ő helyette.

1
Tizenkét esztendős vala Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt a pogányok útálatosságai szerint, akiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött vala.
3
Mert a magaslatokat ismét megépíté, amelyeket Ezékiás az ő atyja azelőtt elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak.
4
Sőt az Úr házában is építe oltárokat, amelyről az Úr azt mondotta volt: Jeruzsálemben lészen az én nevem örökké.
5
És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban.
6
És fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiának völgyében; és az időnek forgására ügyelt, jövendőmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket űzött, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei előtt, hogy őt haragra indítaná.
7
A faragott bálványt, amelyet csináltatott vala, az Úr házában állítá fel, amelyről azt mondá az Isten Dávidnak, és az ő fiának, Salamonnak: E házban és Jeruzsálemben, amelyet választottam az Izráel minden nemzetségei közül, helyheztetem az én nevemet mindörökké;
8
És nem űzöm ki az Izráelt e földről, melyet adtam volt a ti atyáitoknak; de csak úgy, ha ők is mind megtartándják, amelyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket és ítéleteket;
9
De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit*****, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, akiket az Úr kigyomlált volt az Izráel fiai elől.
10
És noha megszólította az Úr Manassét és az ő népét; de nem figyelmezének reá.
11
Reájok hozá azért az Úr az Assiriabeli király seregének vezéreit, akik Manassét megfogták és vasba vervén megkötözék őt két lánccal, és Babilóniába vivék.
12
Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt.
13
És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten.******
14
Ezek után a Dávid városának külső kőfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas kerítéssel, és Júdának minden megerősített városaiba seregvezéreket helyeze.
15
És eltávolítá az idegen isteneket és a bálványt az Úr házából, és minden oltárt, amelyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, kihányatá azokat a városon kivül.
16
És megépíté az Úr oltárát, és áldozék rajta hálaadó és dicsőítő áldozatokkal, és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak az Úrnak, Izráel Istenének.
17
Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon; de csak az Úrnak, az ő Istenének.
18
Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez való könyörgése, a próféták intése, akik az Úrnak, Izráel Istenének nevében szólának néki, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak dolgai között.
19
Az ő könyörgése pedig, és hogy az Isten mint kegyelmezett volt meg néki, s az ő minden bűne és vétke; és a helyek, amelyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelőtte megalázta volna magát: ímé meg vannak írva a Hózai beszédei******* között.
20
És meghala Manasse az ő atyáival, és eltemeték őt az ő házában; és uralkodék Amon, az ő fia helyette.
21
Huszonkét esztendős vala Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
22
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, miként az ő atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, amelyeket az ő atyja Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala.
23
Meg sem alázá magát az Úr előtt, mint az ő atyja Manasse megalázta magát; hanem még sokasítá Amon a bűnt.
24
Pártot ütének pedig az ő szolgái ő ellene, és őt saját házában megölék.
25
A föld népe pedig levágá mindazokat, akik Amon király ellen pártot ütének, és királylyá tevé a föld népe Jósiást az ő fiát helyette.

--------------------------------------------

* Mint arra Mr. Asszír Hadvezér is felhívta a figyelmet, a magaslatok Mr. Isten híveinek szertartásainak része volt.
** Még mindig panteisták történelmileg?
*** lol?
**** "mind e mai napig"
***** Mire hirtelen ez a nagy manasse = ellenség dolog? A királyokban az volt az érzésem, sajnálja az író hogy újabb és újabb részek mennek a levesbe, és Júda meg Izráel azért csaka összetart a közös vallás okán. Itt - a végén Júda és Benjámin(?) is össze fog veszni a végén?
****** Áh!
******* A hol?

A sorrendet a régi jegyzeteim végpontja szerint választottam most, a felölet időszakokról itt a régi jegyzet képe:

Mikeás:

Mikeásnak 7 fejezete van, szóval elmegy.

1.1-2: "Az Úr igéje, amely lőn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, amelyet látott Samária és Jeruzsálem felől. ... És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek" - tehát a "zsidókkal" van baja. Akkor a"antiszemita" XD

1.6: "De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás, szőlő-plánták helyévé" - tehát Izráel pusztulása az ürügy.

2.1: "Jaj azoknak, akik hamisságot gondolnak és akik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá." - tehát a szokásos "meg fogunk ölni mert megöltél minket" hozzáállás.

2.7: "Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-é az Úrnak lelke, avagy ezek-é az ő cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, aki igazán jár?" - a szokásos szektás duma, hogy "ja, most rossz, de meg ne próbáljatok kilépni a szektából, különben levágjuk a fejeteket!" Jó kis talibánok ezek.

3.1-2: "És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: ... Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt!" - tehát mindenki hibás, csak a (nemlétező) Mr. Isten nem.

4.1-2: "És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. / Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira" - a szokásos képzelgás, politikai lózung a  szekta világuralmáról. Részletek nulla, megvalósíthatósági tanulmány nulla, realitás nulla.

4.13: "Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig acéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának." - azaz csinálj mindent Te, az érdemeket meg tulaajdonítsd Mr. Istennek, és legfőképpen: hagyd hogy a papok lenyúlják a cuccost.

5.2: "De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van." - Emiatt írhatták Jézus egyik születési helyét Betlehemnek. De ez egy katonai vezetőről beszél, aki visszaszerezné Izráel földjét, katonailag.

7.12: "Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig." - azaz az Ígéret Földje folyótól folyóig, tengertől tengerig terjed. Ez... probléma ha ránézel a térképre. Úgyértem MA probléma, mert a szekta ma is él, és ugyanolyan fejlecsapkodós mint anno.

-----------------------------------

Hóeás már 14 fejezet.

1.1: "Az Úr igéje, amely lőn Hóseáshoz, a Beeri fiához*, Uzziás**, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében."

* Mint látható ez nem a király-Hóseás. És ez jó hosszú időszak!
** És már azt is tudjuk, hogy a Krónikák tradíciója írta ezt a szösszenetet.

1.2: "Amikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat." - ez... Nem fair azzal a családdal. Peroformance keretében, performance előadásként elvenni valakit... Ezek élő emberek, baz'meg!

1.3-4: "Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút szűle néki./ És mondá az Úr néki: Nevezd őt Jezréelnek, mert még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát." - nos, a pozitív oldalon legalább tudjuk, mikor született a gyerek.

 1..1: "[És majd az Úr Napján] És összegyűlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy fejedelmet választanak, és feljőnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja!" - hm, választott uralkodó?

2.1: "Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje)" - hiába no, családi értékek. Elvette a nőt performanceból, gyerekeket gyártott performanceból, és most tovább rombolja az életeket performanceból.

3.1: "És mondá az Úr nékem: Menj el újra, szeress egy asszonyt, akit szeret az ő társa és mégis házasságtörő" - házasságtörés, meg parázna Izráel Népe közt, meg minden - szerintem kövezzük agyon ezt a Hóseást.

4.1: "Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön." - hát először is ki a faszt érdekel Mr. Isten, másodszor a mondat értelme szerint így hangzik: "Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, nincs igazság és nincsen szeretet, mert nincsen Istennek ismerete a földön."

4.2: "Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri." - bizony,m indenki aki nem judeokeresztény, az ilyen! a szomszédod is naponta (NAPONTA!) éget elevenen hamuvá csecsemőket!

6.7: "De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hűtlenül ellenem." - az Édenkert metafora lenne a legendás Egybesült Országra? (Vagy Egyiptomra. Irányzattól függ.)

7.1: "Amikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utcán." - valahogy soha nem az derül ki, hogy katonailag, technológiailag, gazdaságilag gyenge, sőt, az istenimádat miatt életképtelen az ország. Hát nem fura?

10.6: "Azt magát is Assiriába vonszolják ajándékul Járeb királynak" - Álljon meg a menet - KINEK? Azoknak a fordításoknak adok igazat, amik szerint ez egy "becenév", "Bosszúállás Királya", vagy "Ellenség Királya", nem pedig konkrét név.

11.5: "Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni." - az megvan hogy ma már nem létezik Asszíria?

11.12: "Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hűséges Szenttel." - csak hogy tudjuk hol tartunk.

12.2: "Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ő útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki." - no igen. Segíteni? Még mit nem!

12.3: "Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel."  ez új értelmezést ad a történetnek.

14.1: "Meglakol Samaria, mert dacolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak." - Mr. Isten ennyire szeret téged! Ennyire megbocsátó!

14.4: "Assiria nem segít meg minket; lóra sem ülünk" - csak a precízeknek.

-------------------------------------

Na Ézsaiás durva. 66 fejezet. Akkor sem veszem külön. Pedig a tudósok szerint 3 írójai is volt: 1-39, 40-55, 56-66 részeket más és más írta.

1.1: "Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban." - megvan mikor vagyunk. Az elő íróra biztosan.

1.4-5: "Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle." - szóval a szokásos szócsépléssel van dolgunk.

1.8: "És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város." - ja, ja, ja, város, ország megszemélyesítése, stb. stb.

2.2-4: "Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;/ És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; / Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul." - Zsidó Világuralom, mindenki zsidó lesz, te is zsidó leszel - szóval a szokásos végső ígéret mielőtt bevetetik veled a ciánkapszulát hogy felszálljon a lelked az üstökös csóvájában rejtőző ufó-anyahajóra, meg minden.

3.9: "Mert megromlott Jeruzsálem, és Júda elesett, mert nyelvök és cselekedeteik az Úr ellen vannak, hogy az Ő dicsőséges szemeit ingereljék." - ja, ja, ja a szokásos "minden a ti hibátok, miért nem oldottátok meg magatok és ajnároztatok érte engem, Mr. Istent". A szokásos haszontalan, toxikus halandzsa.

3.22: "orrpereceket" - jó érzés tudni hogy ez a nemes hagyomány akkoriban még élt, hát nem?

6.1-2: "Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot; / Szeráfok állanak vala felette" - csak hogy hol tartunk. Ja, és mik azok a "szeráf"-ok?

7.1: "És lőn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Recin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen" - időjelző

7.10
És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:
11
Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtől, kérj a mélységben vagy fent a magasban!
12
És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!*
13
Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?
14
Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz** fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek***,
15
Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;
16
Mert mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.
17
És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.
18
És lesz ama napon: süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,
19
S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelőkön.
20
Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a főt s a lábak szőrét, amely a szakált is leveszi;****
21
És lesz ama napon, hogy kiki egy fejőstehenet tart és két juhot,

* Hogyan lenne kísértés ha ő maga adta parancsba?
** Keresztény félreferdítés. A szó itt valójában - mint azt a tudósok megállapították - "fiatal lány".
*** Jézust pedig soha nem hívták Immánuaelnek.
**** És eme Immánuelnek le kellett volna győznie Asszíriát. Jézus korában ugyebár nem létezett Asszíria már. Ja, és akiről szó van, a lány, az Ézsaiás kortársa. Szóval ez nem jött be. Ézsaiás nemhogy Jézust nem jósolta meg, de tévedett Asszíria katonai legőzésében, tehát hamis próféta, tehát kövezzük meg.

8.2: "És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát." - csak a nevek miatt

8.13: "A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!" - ezt akkor nem.

9.6: "6Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" - na ezzel a sorral van ám probléma. Már nyelvtanilag sem helyes, mert ahol a fordítás mellékneveket sorol, ott valójában főnevek állnak. Plusz a szöveg igazából múltidőben van, tehát Immánuelről szól, ugyanúgy az asszír st. korabeli fenyegeésekről, nem évezredekkel későbbi dolgokról. Ezt egyébként MINDEN EGYES prófétikus könyvnél megfigyelhetjük: egy akkoriban-aktuális problémára fókuszál, szidja a jónépet mint a bokrot, mindent arra fog hogy nem áldoztak elég vért a vámpír úrnak, befenyíti őket hogy levágja a fejüket ha nem kezdenek el buzgón vért áldozni, majd beígéri a "zsidó" világuralmat. Plusz igen fura lenne, ha Jézust valaha is "erős Isten"-nek nevezték volna.

10.5: "Jaj Assiriának" - "még mindig" itt tartunk, mert erről szól Ézsaiás.

10.8-9: "Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é? / Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?" - extrém bezárkózó kultúra, 0 kompromisszum, 0 szövetségkeresés, mindenki ellenség.

11.1: "És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik." - ezt majd papírral is igazolnia kell!

11.6: "És lakozik a farkas a báránynyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik" - bestializmus?

11.7: "az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik" - ez nem fog működni.

11.8: "És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:" - baziliszkusz. Az az, amelyikre ránézel, és kővé válasz.

13.1: "Jövendölés Babilonia ellen, amelyet látott Ésaiás, Ámós fia." - szintet léptünk.

13.19: "És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint ahogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát;" - csak hogy tudjuk, babilóniaiak = káldeusok

1
Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;*
2
És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
3
És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amelylyel szolgálnod kellett,**
4
E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!**
5
Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját, az uralkodóknak vesszejét.
6
Aki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
7
Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
8
Még a ciprusok is örvendenek rajtad: a Libánon cédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk.
9
Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;
10
Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
11
Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!
12
Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia***!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!

* sok szerencsét hozzá.
** tehát ezek nem vonatkozhat Jézusra, sem a modern Izraelre, se semmi jövőbeni dologra. 
*** Másként, így talán felismeritek: "Miként estél alá az égről Lucifer!?" - azaz Lucifer, a közvélekedéssel ellentétben, NEM Mr. Sátán, hanem az akkori babilóniai király.

14.32: "Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei." - Egy újabb szó, amit a szekta igyekezett kisajátítani. "Szegény" biblikus értelemben gyakran, és egyre inkább "szektás"-t jelent. A történelmmi háttér éthető: a szekta tagjai nem épp Babilónia legmegbecsültebb polgárai. Erre viszont idővel rárakódott egy teológia, ami elmezavarral határos téveszméket szült.

15.1: "Jövendölés Moáb ellen." - miért állnánk meg a főellenségnél, he?

17.1: "Jövendölés Damaskus ellen." - persze, rúgjunk bele mindenkibe. Mit számít az.

19.1: "Jövendölés Égyiptom ellen." - csak nem gondoltátok hogy kihagyják?

19.5: "És elfogyatkoznak a tenger vizei, és a folyam kiszárad és elapad." - sok sikert ha a Nílus kiszáradására vársz.

20.1: "Amely esztendőben Asdódba ment a Tartán, Szargon Assiria királya küldvén őt" - ki? Mármint hogy eshet ide még egy asszír király?

21.1: "Amely esztendőben Asdódba ment a Tartán, Szargon Assiria királya küldvén őt" - akkor nem csak Xerxész korbácsoltatta meg a tengert.

22.1: "Jövendölés a látás völgye ellen." - szerintem ezt már senki nem veszi komolyan.

23.1: "Jövendölés Tírus ellen. Jajgassatok Tarsis hajói, mert elpusztíttatott, úgy hogy nincs benne ház és abba bemenet! A Kitteusok földéről jelentetett meg nékik." - tőlem... Btw, majdnem bíertam a kitteusokat új népnek, amíg eszembe nem jutott, hogy kHitteusok.

24.1: "Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!"

25.1: "Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság."

26.1: "Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!"

27.1: "Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van." - oookééé... Mellesleg ezt átvette a germán mitológia (Odin, Thor, Loki stb.), és lett belőle Midgard-kígyó. Persze a judaizmus is lopta a dolgot, a babilóniai Tiamat-kígyót.

28.1: "Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van." - visszatértünk az ellenségek szapulsához. Efraim nem volt már?

29.1: "Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott!" - Mhm. Persze. Mikor lakott ott? Leginkább semmikor, ugye?

30.1: "Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, akik tervet visznek véghez nélkülem" - csak a jó öreg eretnekégetés, nincs itt semmi látnivaló - HA LEVESZED A SZEMED RÓLA, MÉSZ MELLÉ A MÁGLYÁRA!

30.6: "Jövendölés dél barma ellen:" - tényleg kifogyott az ötletekből.

30.33 : "Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak." - mint mondtam, elevenen elégetni kivégzési mód kinézett.

31.1: "Jaj nékik, akik Égyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izráelnek Szentjére, és az Urat nem keresik." - azért ne feledjük, a Völgy Népének bejött, mert "vas szekereik valának". Ha meglátja, mára mit találtunk ki, sünt fog szarni.

 bűnösek, gonoszak, szomjúhozók - a szokásos rizsa fejezeteken át.

36.1: "És lőn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erős városai ellen, és azokat megvevé." - idő kalibrálva.

36.11: "És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kőfalon levő nép füle hallatára." - itt az egész sztori harmadszorra is.

37.5: "Így menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz." Fura ha harmadik személyben beszél valaki magáról - hacsak nem valaki más írta már ezt a részt :D

39.1: "Abban az időben levelet és ajándékot küldött a babilóniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz" - megint előrébb vagyunk az időben.

41.11: "Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!" - a tökéletes szektás mondat.

43.11-13: "Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! ... Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?" - érzitek a problémát ti is, ugye? Ez itt emberrablás, túszejtés, agymosás egyhalomban.

 44.28: "Ki Círusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!" - hó, jó elől járunk, ez már a Fogság vége felé van, Círus vmi perzsa király volt, és mint olvashatjuk épp a Templom újáépítéséről van szó, amit a főszövegben még nem lttunk lermboltatni.

45.7: "gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!" - El is hiszem.

46.1: "Ledől Bél, elesik Nebó" - Nébó-fáraó egyszer majd lesz.

47.5: "Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének!" - visszatértünk Babilon ócsárlásához.

48.: "Halljátok ezt Jákób háza, akik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának ... Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt ... Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!" - a Biblia dióhéjban.

Így szó az Úr, úgy szól az Úr, hallgassatok az Úrra, yadda-yadda-yadda. Belegondoltatok hogy ennek a nyavajának (6)66 fejezete van?

51.9: "Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, aki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?" - újabb mitológiai szörny.

52.1: "Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!" - nem lesznek szúnyogok sem? Szinte már megfontolandó. Deee.... Nem. soha nem verném agyon a gyermekem. Bennem nincs meg a #KeresztényKultúra

1
Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2
Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3
Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.

Azaz a Jézus-asztori alapjai dióhéjban, ahonnan Pál vette az ötletet az egészhez. De itt a kontextusból érthető, hogy nem Jézusról, egyáltalán nem is egyetlen személyről van szó, hanem azokról, akik kitartottak a judaizmus mellett a Fogság alatt, és őket összefoglalóan az országról magáról. Hogy mikor/mikor majd visszajönnek a Babilóniai Fogság végén, azt mondjk majd: "Na ugye!"

60.7: "Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak" - és mindneki mindenét lenyúlod, és nem cisnálsz semmit, és szar voltál, vagy és maradsz.

65.25: "A farkas és bárány együtt legelnek" - már megint ez a hülyeség.

66.3: "Aki bikát öl, embert üt agyon; aki juhval áldozik, az ebet öl; aki ételáldozattal jő, disznóvért hoz elém; aki tömjént gyújt, bálványt imád!" - He?

66.23: "És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr." - azt a nárcisztikus faszt.

66.24 - "És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek."