A 24-33 a visszakereshetőség miatt kerültek ismétlésre.

24
Simeon fiai: Némuel, Jámin, Járib, Zérah, Saul;
25
Kinek fia Sallum, kinek fia Mibsám, kinek fia Misma.
26
Misma fiai: Hammúel az ő fia, Zakkur az ő fia, Simi az ő fia;
27
Siminek tizenhat fia és hat leánya volt; de testvéreinek nem volt sok fia, s általában háznépök nem volt oly népes, mint Júda fiaié.
28
Lakoznak vala pedig Beersebában és Móladában és Hacar-Suálban.
29
Bilhában, Ecemben és Toládban,
30
Bétuelben, Hormában és Ciklágban,
31
Beth-Markabótban, Hacar-Szuszimban, Beth-Biriben és Saáraimban; ezek valának az ő városaik mindaddig, míg Dávid királylyá lett.
32
Faluik pedig ezek: Etám, Ain, Rimmon, Tóken és Asán, öt város;
33
És mindazok a falvaik, amelyek e városok körül voltak Bálig; ezek valának lakóhelyeik és nemzetségeik:
34
Mesobáb, Jámlek és Jósa, Amásia fia.
35
És Jóel és Jéhu, a Jósibia fia, ki Serája fia, ki Asiel fia vala;
36
És Eljoénai, Jaákoba, Jésohája, Asája, Adiel, Jesiméel és Benája.
37
Ziza, a Sifi fia, ki Alon fia, ki Jedája fia, ki Simri fia, ki Semája fia.
38
Ezek a névszerint felsoroltak voltak a főemberek nemzetségökben, akik igen elszaporodtak volt atyjok házában,
39
Azért elindulának Gedor felé, hogy a völgy keleti részére menjenek és ott barmaiknak legelőt keressenek.
40
Találának is zsíros és jó legeltető helyet (az a föld pedig tágas, nyugodalmas és békességes), mert Khámból valók laktak ott azelőtt.
41
Elmenvén pedig e névszerint megnevezettek Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, lerombolták sátoraikat, és a Maonitákat, akiket ott találtak, kiirtották mind e mai napig*, s helyökbe letelepedének**, mivel ott barmaik számára legelőhelyeket találtak.
42
És közülök, a Simeon fiai közül, némelyek elmenének a Seir hegyére, úgymint ötszázan, akiknek előljáróik az Isi fiai, Pelátja, Nehárja, Refája és Uzriel voltak.
43
És valakik az Amálek nemzetségéből megmaradtak vala, mind levágák azokat, és ott letelepedének mind e mai napig.

-----------------------------------------------

* #ZsidókÁltalElkövetettHolokauszt
** letelepedtek, ott vannak mind e mai napig, de közben elvitték őket Fogságba... Ki érti ezt.
De már csak egy kis rész van az 1Krónikákból, mindjárt kinyomozom hogy a Fogságba mentek, vagy onnan jöttek abban.

1
Ezékiás huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és uralkodék huszonkilenc esztendeig Jeruzsálemben; az ő anyjának neve vala Abija*, a Zakariás leánya.
2
És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt, mind aszerint, amint Dávid, az ő atyja is cselekedett vala.
3
És az ő királyságának első esztendejében, az első hónapban kinyitá az Úr házának ajtait, és azokat megújíttatá.
4
És egybehivatá a papokat és a Lévitákat, és összegyűjté őket a napkelet felől való utcában;
5
És monda nékik: Hallgassatok meg engem Léviták! Most szenteljétek meg magatokat, az Úrnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg, és hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyről;
6
Mert vétkeztek a mi atyáink, és az Úr előtt, a mi Istenünk előtt gonoszul cselekedének, és elhagyták őt, az Úr sátorától elfordították arcukat, hátat fordítván annak.
7
A tornác ajtait is bezárták, a szövétnekeket eloltották, és füstölőszert nem füstölögtettek és égőáldozatot nem áldoztak az Izráel Istenének a szent helyen.
8
És ezért volt az Úrnak haragja Júdán és Jeruzsálemen, és adta volt őket rabságra és pusztulásra és kigunyoltatásra, amint ti magatok is látjátok.
9
És ímé a mi atyáink fegyver által hullottak el, fiaink, leányaink és feleségeink fogságba vitettek e dolog miatt.
10
Most azért elvégeztem magamban, hogy az Úrral, Izráel Istenével szövetséget szerzek, hogy haragját tőlünk elfordítsa.
11
Fiaim, most ne tévelyegjetek; mert az Úr választott titeket, hogy ő előtte állván, néki szolgáljatok; hogy szolgái legyetek néki és jóillatot szerezzetek.
12
Felkelének azért a Léviták: Máhát az Amásai fia, Jóel az Azárja fia, akik Kéhátiták** valának; a Mérári fiai közül pedig Kis az Abdi fia, és Azária a Jéhalélel fia, és a Gersoniták közül Joah a Zimma fia, és Éden a Joah fia***;
13
Az Elisáfán fiai közül**** Simri és Jéhiel; az Asáf fiai közül Zakariás és Mattánia;
14
A Hemán fiai közül Jéhiel és Simei; a Jédutun fiai közül Semája és Uzziel.
15
Összegyűjték az ő atyjokfiait, és megszentelék magokat, és bemenének a király parancsolatjából az Úrnak beszédei szerint, az Úr házának megtisztítására.
16
És bemenének a papok az Úr házának belső részébe, hogy azt megtisztítsák; kihordának belőle minden tisztátalanságot, amelyet az Úr templomában találának, az Úr házának pitvarába; és a Léviták felszedék, hogy onnan kihordják a Kidron patakába.
17
Elkezdék pedig a megszentelést az első hónap első napján, és a hónap nyolcadik napján bemenének az Úr házának tornácába, és megszentelék az Úr házát nyolc napon át, úgy hogy az első hónap tizenhatodik napján végezték be.*****
18
És akkor bemenének Ezékiás királyhoz, és mondának: Megtisztítottuk mindenestől az Úr házát, az égőáldozat oltárát is, minden hozzá tartozó edényekkel egybe, a szent asztalt is, minden szerszámaival;
19
Minden egyéb eszközöket is, amelyeket Akház király az ő királysága alatt megszentségtelenített, mikor Isten ellen vétkezett vala, helyreállítottunk és megszenteltünk, és ímé mind az Úr oltára előtt vannak.
20
Reggel azért felkele Ezékiás király, és összegyűjté a város fejedelmeit, és felméne az Úr házába.
21
És vivének fel hét tulkot és hét kost, hét bárányt és hét bakot bűnért való áldozatra az országért, a szent hajlékért és Júdáért, és megparancsolá az Áron fiainak, a papoknak, hogy megáldozzák az Úr oltárán.
22
Megölék azért a tulkokat, és a papok azoknak véröket vévén, elhinték az oltárra; hasonlatosképpen megölvén a kosokat, elhinték azoknak véröket az oltárra; a bárányokat is megölvén, azoknak vérét az oltárra hinték.
23
Azután előhozák a bűnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és kezöket rájok tevék.
24
Minekutána a papok azokat megölték, bűnért való áldozást végeztek a vérökkel az oltáron, az egész Izráel megtisztulására; mert az egész Izráelért parancsolta vala a király az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot.
25
És beállítá a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által.
26
Előállának azért a Léviták a Dávid zengő szerszámaival; a papok is a trombitákkal.
27
És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égőáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás ugyanakkor megkezdődött az Úrnak éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak az Izráel királyának szerszámaival.
28
És az egész gyülekezet leborula, az énekesek énekelének, és a trombitások trombitálának mindaddig, míg az egészen égőáldozatnak vége lőn.
29
És amikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindnyájan a vele valók leborulván arccal, imádkozának.
30
És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dícsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel; akik, mikor nagy örömmel dícsérték az Urat, meghajoltak és leborulának.
31
Azután szóla és monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az Úrnak, azért jőjjetek, és hozzatok áldozatokat és dícsérő áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet hoza áldozatokat és dícsérő áldozatokat, és mindaz akit a szíve indított, egészen égőáldozatot.
32
És az égőáldozatra való barmok száma, amelyeket a gyülekezet hozott vala, ez volt: hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. Mindezek egészen égőáldozatul valának az Úrnak.
33
Azonkivül szenteltek az Úrnak hatszáz tulkot és háromezer juhot.
34
De mivel a papok kevesen valának, és nem győzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért az ő atyjokfiai, a Léviták segítségökre valának nékik mindaddig, míg azt a munkát elvégezék, és míg a többi papok magokat megszentelék; mert a Léviták igazabb szívűek valának a magok megszentelésében, mint a papok.
35
Az egészen égőáldozat is igen sok volt a hálaáldozatok kövérivel és az egészen égőáldozatokhoz való italáldozatokkal; és ekképpen helyreállíttatott az Úr házának szolgálata.
36
Örvendeze azért Ezékiás és ő vele az egész gyülekezet, hogy az Isten erre hajlandóvá tette a népet; mert hirtelen történt ez a dolog.

1
És külde Ezékiás az egész Izráelhez és Júdához, sőt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az Úrnak, Izráel Istenének.
2
És tanácsot tarta a király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskhát.
3
Mert azt akkor nem tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magokat kellő számban, s a nép sem gyűlt vala össze Jeruzsálemben.
4
És e dolog igen tetszék mind a királynak, mind az egész gyülekezetnek.
5
Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jőjjenek Jeruzsálembe páskhát szentelni az Úrnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg úgy, amint megiratott.
6
Elmenének azért a híradók a király levelével és a fejedelmekével az egész Izráelhez és Júdához, és a király parancsolatjából ezt mondják vala: Izráel fiai! térjetek meg az Úrhoz, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istenéhez s ő is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az Assiriabeli királyok kezétől.
7
És ne legyetek olyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, akik vétkeztek volt az Úr ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította őket, amint ti magatok látjátok.
8
Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az Úrnak, és bemenvén az ő szent helyébe, amelyet megszentelt örökké, szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és elfordul rólatok haragja.
9
Mert hogy ha ti megtéréndetek az Úrhoz, a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak azoknál akik őket fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istentek, és nem fordítja el orcáját tőletek, ha ő hozzá megtéréndetek.
10
Mikor pedig a híradók városról-városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala őket;
11
Mindazáltal némelyek az Áser, Manasse és a Zebulon nemzetségéből megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe.
12
Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjök egy akaratot, hogy engednének a király parancsolatjának és a fejedelmekének az Úr beszéde szerint.
13
Sok nép gyűle azért Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban; igen nagy gyülekezet vala.
14
És felkelének, és elronták az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben valának, és a füstölő oltárokat is mind elronták, és a Kidron patakába hányták.
15
És megölék a páskhabárányt a második hónap***** tizennegyedik napján; s a papok és Léviták megszégyenlék és megszentelék magokat, és égőáldozatokat vittek az Úr házába;
16
És kiki álla az ő helyére az ő szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a Léviták kezéből.
17
Minthogy pedig igen sokan valának a gyülekezetben, akik magokat meg nem szentelték vala, ezért a Léviták a páskhabárány megölésével foglalkozának azokért, akik tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az Úrnak;
18
Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manasse, Izsakhár és Zebulon nemzetségéből, nem szentelték meg magokat, mindazáltal megevék a páskhabárányt, nem úgy, amint megiratott; de könyörge Ezékiás érettök, mondván: A kegyes Úr tisztítsa meg azt;
19
Mindenkit, aki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az ő atyái Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága szerint is.
20
És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.
21
Megtartották tehát az Izráel fiai, akik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklő szerszámokkal.
22
És kegyesen beszéle Ezékiás minden Lévitával, akik értelmesek és jóindulattal valának az Úr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dícsérvén az Urat, atyáik Istenét.
23
Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el vígasságban;
24
Mert Ezékiás, a Júda királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is adának a gyülekezetnek ezer tulkot és tízezer juhot; és megszentelék magokat a papok elegen.
25
Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a Léviták és azoknak egész gyülekezete, akik Izráelből oda mentek vala; mind az idegenek, akik az Izráel földjéről jöttek vala, mind a Júdában lakozók.
26
És volt nagy vígasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izráel királyának, Dávid fiának idejétől fogva nem volt ehez hasonló ünnep Jeruzsálemben.
27
Ezek után felállának a papok és a Léviták, és megáldák a gyülekezetet; és meghallgatásra talált az ő szavok, és felhata az ő könyörgésök mennybe az Isten szentséges lakhelyébe.

1
Amint mindezeknek vége lőn: kiméne az egész Izráel, akik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában,******* Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az ő örökségébe és városaiba.
2
És helyreállítá Ezékiás a papok és Léviták osztályait csoportjaik szerint, kit-kit az ő szolgálata szerint, a papokat és a Lévitákat az égőáldozatokra és a hálaadó-áldozatokra, a szolgálatra, hálaadásra és dícséretre az Úr táborinak kapuiban.
3
És rendelé a király az ő jövedelmének egy részét az égőáldozatok számára, a reggeli és estvéli égőáldozatok, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égőáldozatai számára, amint megiratott az Úr törvényében.
4
Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem lakosinak, hogy megadják a papok és a Léviták járandóságát, hogy az Úr törvényéhez annál inkább ragaszkodjanak.
5
Amint ez intézkedés híre elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bőséggel megadák; és mindenből a tizedet bőséggel meghozák.
6
És az Izráel és Júda fiai, akik lakoznak vala a Júda városaiban, ők is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet, és annak tizedét, ami az Úrnak, az ő Istenöknek szenteltetett, és rakásonként felhalmozák.
7
A harmadik hónapban kezdék a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban végezék el.
8
Oda menvén pedig Ezékiás és a fejedelmek, és látván a rakásokat: áldák az Urat és az ő népét, Izráelt.
9
Megkérdé pedig Ezékiás a papokat és a Lévitákat a rakások felől.
10
Kinek felelvén Azáriás, a főpap, a Sádók nemzetségéből való, monda: Mióta az Úr házába kezdék az ajándékokat hozni: eleget ettünk és sok meg is maradt belőle, mert az Úr megáldotta az ő népét; és ez a rakás, ami megmaradt.
11
És monda Ezékiás, hogy az Úr házában csináljanak tárházakat, és megcsinálák.
12
Behordák azért az ajándékokat, a tizedeket, és ami megszenteltetett, nagy hűséggel, és ezeknek főgondviselője Konánia Lévita vala, a második pedig ennek atyjafia, Simei.
13
Jéhiel pedig és Azáriás, Náhát, Asáel, Jérimot, Józabád, Eliel, Ismákia, Máhát és Benája, gondviselők valának, Konániának és atyjafiának Simeinek keze alatt, Ezékiás királynak és Azáriásnak az Isten háza előljárójának parancsolatából.
14
Kóré Lévita pedig, a Jemna fia, aki ajtónálló vala napkelet felől, az Isten számára tett önkéntes adományok gondviselője volt, hogy kiadja az Úrnak és a szentek szentjének áldozatát.
15
Keze alatt valának: Eden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok városaiban, hogy hűségesen osztogassák a csapatok szerint az ő atyjokfiainak, úgy a nagynak, mint a kicsinynek,
16
(Az ő nemzetségök férfiain kivül, a három esztendős fiútól fogva feljebb********) mindenkinek, akinek bejárása vala az Úr házába a maga napján, a naponként való szolgálatra, rendtartásuk és csapatjaik szerint;
17
A papok nemzetségének családjaik szerint; a Lévitáknak is, akik húsz esztendősök és feljebb valók********* volnának, az ő rendtartások és csapatjaik szerint.
18
És azok családjának minden kisdeddel, feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal, s az egész gyülekezetnek; mert az ő hitök szerint szentelték vala magokat a szentségre;
19
Az Áron fiainak is, a papoknak, az ő városaikhoz tartozó vidék környékén, minden városban valának névszerint megnevezett emberek, hogy kiadják a részét minden férfinak a papok közül, és minden nemzetségnek a Léviták között.
20
És így cselekedék Ezékiás egész Júdában. Ami jó, igaz és helyes vala az Úr előtt, az ő Istene előtt, azt művelé.
21
És minden munkában, amelyet elkezdett az Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolatban, keresvén az ő Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala.

1
Ezen dolgok és igazságos cselekedetek után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerősített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.
2
Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani:
3
Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivül való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lőnek néki;
4
Mert összegyűlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendő vizet, ha eljőnek?!
5
És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kivül másik kőfalat is emelt, s Millót a Dávid városában megerősíté; ennekfelette szerze sok fegyvert és paizst.
6
És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyűjtvén őket a város kapujának utcájára, szóla az ő szívök szerint ekképpen:
7
Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem ő vele.
8
Ő vele testi erő van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától.
9
Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az assiriai király Jeruzsálembe (ő pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván:
10
Ezt mondja Sénakhérib, az assiriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején?
11
Avagy nem Ezékiás áltatott-é el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli király kezéből!
12
Avagy nem Ezékiás pusztította-é el az ő magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: Csak egy oltár előtt imádkozzatok, és csak azon tömjénezzetek?!
13
Avagy nem tudjátok-é, mit műveltem én és az én atyáim e föld minden népeivel? Vajjon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-é az én kezemből az ő földöket?
14
És kicsoda e nemzetségek istenei közül az, amelyeket az én atyáim elvesztettek, aki az én kezemből az ő népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezemből titeket megszabadíthatna?
15
Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne higyjetek néki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az ő népét kezemből és az én atyáim kezéből: mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből!
16
Sőt ezenkivül az ő szolgái még sokat szólának az Úr Isten ellen, és az ő szolgája Ezékiás ellen.
17
Levelet is íra, az Urat, Izráel Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: amint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az ő népöket az én kezemből: ekképpen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az ő népét kezemből.
18
És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven********** Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy őket megrettentenék és megháborítanák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják.
19
És úgy szólának a Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek istenei felől, melyek emberi kézzel csináltattak.
20
Akkor Ezékiás király könyörge, és ő vele Ésaiás próféta az Ámós fia e káromlásért, és felkiáltának az égre.
21
És elbocsátá az Úr az ő angyalát, aki megöle minden erős vitézt, előljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az ő földébe. Bemenvén pedig az ő istenének házába, ott az ő saját fiai fegyverrel ölék meg őt.
22
Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtől az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé őket mindenfelől.
23
És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a Júda királyának drágaságokat, és ő felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt azután.
24
Az időben Ezékiás halálos betegségbe esék; de könyörgött az Úrhoz, aki szóla hozzá és csudajelt adott néki.
25
De nem cselekedék Ezékiás az ő hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért Istennek haragja lőn rajta, Júdán és Jeruzsálemen.
26
Azonban megalázta magát Ezékiás az ő felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szálla többé reájok az Úrnak haragja Ezékiás életében.
27
És igen nagy gazdagsága és dicsősége vala Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat az ezüst, arany, drágakövek és drága fűszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára;
28
És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat.
29
Városokat is építe magának, és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki.
30
És Ezékiás volt az, aki betömé a Gihon vizeinek felső forrását, és Dávid városának napnyugat felől való részén vezeté lefelé. És minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás;
31
De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel megbarátkozék, akik ő hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lőn; elhagyá őt az Isten, hogy megkisértené őt és meglátná, mi volna az ő szívében.
32
Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei ímé meg vannak írva az Ésaiás prófétának, az Ámós fiának látásában, és a Júda és Izráel királyainak könyvében.
33
Meghala pedig Ezékiás az ő atyáival, és eltemeték őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az ő halálának idején. És uralkodék Manasse, az ő fia helyette.

-------------------------------------------

* Nem csak Abi? Egyébként mivel nincs többé két királyság, ami miatt nem keletkezik több azonnali ellentmondás hiányos adatkezelés okán, ezen a ponton a Krónika időtáblázatának vezetését abbahagyom. Bár a kettő között van különbség, de azt ugye egy sima összeadás majd megoldja ha kíváncsiak vagyunk.
** Képtelenség hogy ezt folyamatosan tudjam még jelölni, felveszem az alkategóriákat újra.
*** Itt nyilvánvalóan két Joahról van szó.
**** Miért nem lehetett egy olyat behazudni, akitől voltak "iták"?
***** Oh. Hát, a templomfelújítás eleve értelmetlen volt, de ez még azt a keveset is leminősíti.
****** A páshkát egyébként az ELSŐ hónapban kell tartani.
******* Huligánok.
******** Na, 4-éveseket dolgoztatni - az már gyerekmunka!
********* Én úgy emékeztem eddig, 25-30 év alatt el se kezdtek dolgozni.
********** Azért érezzük, hogy lett megváltoztattva a sztori, hm?

Ezékiás afféle Utolsó Nagy Király volt, ennek megfelelően temérdek sztorit költöttek róla, annyit, hogy a kényelem kedvéért Királyok és Krónikák külön mennek. Egyébként tudja valaki mi lett Elizeussal? Elég... jelentéktelen lett szegény, és ha csodákat számban igen, de minőségben biztos nem Illéshez képest. És annak is hirtelen lett vége, de legalább tüzijátékkal. Elizeus meg csak úgy észrevétlenül eltűnt.

És mintha Júdábe is próbáltak volna rakni két hasonló jelentőségű prófétát, de az a sztori se ment sehova, sőt. Jójada és Zakariás tevékenységére gondolok. Bár nagy marha voltam, hogy a papokat és lévitákat a Két Királyság idején is a lévitákhoz pakoltam, így nem vagyok benne biztos melyik országban laktak. Eetenként talán eredetileg se lehet meghatározni, az is igaz.

Meg az jutott eszembe, a "próféták könyveit" nem pont azért találták-e föl, hogy kiváltsák és kibővítsék ezeket a karaktereket, anélkül hogy ez a historizáló szöveg kárára menne?

1
És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia.
2
Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás* leánya.
3
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt**, amint az ő atyja, Dávid cselekedett volt.
4
Ő rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érckígyót is, amelyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak.
5
Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, akik ő előtte voltak.
6
Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle, és megőrizte az ő parancsolatait, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala.
7
És vele volt az Úr mindenütt és ahova csak ment, előmenetele volt. És elszakadt Assiria királyától, és nem szolgált néki.
8
Megverte a Filiszteusokat is egész Gázáig és határukat, az őrtornyoktól a kerített városokig.
9
Ezékiás királynak negyedik esztendejében – amely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának hetedik esztendeje*** – feljött Salmanassár, Assiria királya Samaria ellen, és megszállotta azt;
10
És elfoglalta három esztendő mulva, Ezékiás hatodik esztendejében – ez Hóseásnak, az Izráel királyának kilencedik esztendeje – ekkor vették be Samariát.
11
És elhurcolta Assiria királya az Izráelt Assiriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé, és a Médeusok városaiba;
12
Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenöknek szavára, hanem megszegték az ő szövetségét, mindazokat, amelyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt vala; sem nem hallgattak rájok, sem nem cselekedték azokat.
13
Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat.
14
Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Assiria királyához Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, térj el én rólam; amit rám vetsz, elviselem! És Assiria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentom ezüstöt és harminc tálentom aranyat vetett ki.
15
És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, amely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között.
16
Ugyanebben az időben fosztotta meg Ezékiás az Úr templomának ajtajait és az ajtók félfáit, amelyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és oda adta azokat Assiria királyának.
17
És Assiria királya mégis oda küldte Thartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe, és felmenének és jutának Jeruzsálembe, és feljövén és oda érvén, megállának a felső halastó zsilipjénél, amely a ruhafestő útja mellett van.
18
És kihívaták a királyt. És kiméne hozzájok Eliákim, a Hilkia fia, ki a király házának gondviselője volt, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró.
19
És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Assiria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, amelyben te bizakodtál?
20
Azt mondád: csak szóbeszéd; tanács és erő kell a hadakozáshoz; vajjon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem?
21
Ímé, ebben a törött nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az ő kezébe és általlikasztja?**** Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, akik ő hozzá bíznak!
22
Vagy azt akarjátok nékem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk; hát nem ez-é az, akinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jeruzsálemnek megparancsolta: Ez oltár előtt imádkozzatok Jeruzsálemben?
23
Nosza, fogadj hát az én urammal, Assiria királyával: Én néked kétezer lovat adok, ha tudsz reájok adni annyi lovast.
24
Hogy verhetnél hát vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatol Égyiptomhoz a szekerek és a lovagok miatt?
25
Vajjon az Úr tudta nélkül jöttem-é fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? Az Úr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt!*****
26
És monda Eliákim, a Hilkia fia, és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal siriai nyelven, mert jól értjük; és ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, amely a kőfalon van.******
27
És felele nékik Rabsaké: Vajjon a te uradhoz, vagy te hozzád küldött-é engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, avagy nem inkább e férfiakhoz-é, akik a kőfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjokat, és igyák meg a saját vizeletöket?
28
És oda állott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Assiria nagy királyának beszédit!
29
Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás; mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből.
30
És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az assiria király kezébe.
31
Ne hallgassatok Ezékiásra; mert így szól Assiria királya: Békéljetek meg velem, és jőjjetek ki hozzám, és kiki egyék az ő szőlőjéből és fügefájáról, és igyék az ő kútjának vizéből;
32
Míg eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, olajfás, és mézes földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok. Ne higyjetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, mikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket!
33
Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei, mindenik a maga földjét Assiria királyának kezéből?
34
Hol vannak Hámátnak és Arphádnak istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei? És Samariát is megszabadították-é az én kezemből?
35
Kicsoda a földön való minden istenek közül, aki megszabadíthatta volna az ő földjét az én kezemből, hogy az Úr is kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezemből?
36
De a nép csak hallgatott, és nem felelt néki csak egy igét sem; mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek néki.
37
És elment Eliákim, a Hilkia fia, a király házának gondviselője, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák néki Rabsaké beszédit.

1
Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába.
2
És elküldte Eliákimot, a király házának gondviselőjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, akik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Ámós fiához;
3
És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erő szüléshez.
4
Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédit, akit elküldött az ő ura, Assiria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, amelyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, akik még megmaradtak.
5
És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.
6
És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái.
7
Ímé én oly lelket adok belé, hogy hírt hallván, visszatér az ő földjére és fegyverrel vágatom le őt az ő földjében.
8
És mikor visszatért Rabsaké, Assiria királyát Libna ellen harcolva találta, mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment.
9
És hallván Tirháka felől, a szerecsen király felől, ezt mondván: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt izenvén:
10
Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged a te Istened, akiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Assiria királyának kezébe Jeruzsálem.
11
Ímé hallottad, mit cselekedtek Assiria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-é?
12
Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, akiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, akik Thelasárban voltak?
13
Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva?
14
És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt;
15
És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izráel Istene! aki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;
16
Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, aki ide küldött, hogy szidalommal illesse az élő Istent.
17
Igaz, Uram, Assiria királyai elpusztították a pogányokat és azok országait.
18
És az ő isteneiket a tűzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért vesztették el őket.
19
Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!
20
Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felől, meghallgattam.
21
Ez az, amit az Úr ő felőle mondott: Megutál téged és megcsúfol téged Sionnak szűz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya.
22
Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy ki ellen emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izráel szentje ellen!
23
Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas cédrusait, legfelségesebb ciprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe.
24
Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Égyiptom minden folyóvizét.
25
Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ős időktől elvégeztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat;
26
És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mező füve, fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.
27
És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat;
28
A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, amely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen eljöttél.
29
Te néked pedig, Ezékiás, legyen ez jeled: Ez esztendőben táplál a hulladék termése, a második esztendőben, ami magától terem; de a harmadik esztendőben már vettek és arattok, szőlőket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek.
30
És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül.
31
Mert Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyéről; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!
32
Azért azt mondja az Úr Assiria királya felől: Be nem jő e városba, és nyilat sem lő bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sáncot nem ás mellette.
33
Azon az úton, amelyen jött, tér vissza, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr.
34
És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az én szolgámért.
35
És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolcvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek hevertek.*******
36
És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt.
37
És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette.

1
Ebben az időben halálosan megbetegedett Ezékiás, és hozzá menvén Ésaiás próféta, az Ámós fia, monda néki: Azt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz és nem élsz.
2
Akkor arccal a falhoz fordult, és könyörgött az Úrnak, mondván:
3
Óh Uram, emlékezzél meg róla, hogy te előtted hűséggel és tökéletes szívvel jártam, és hogy azt cselekedtem, ami jó volt a te szemeid előtt. És sírt Ezékiás nagy sírással.
4
Azonban Ésaiás még alig ért a város közepére, mikor az Úr beszéde lőn ő hozzá, mondván:
5
Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába;
6
És a te idődet tizenöt esztendővel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Assiria királyának kezéből, és megoltalmazom e várost én érettem és Dávidért, az én szolgámért,
7
És monda Ésaiás: Hozzatok egy kötés száraz fügét ide. És hozának, és azt a kelevényre kötötték, és meggyógyult.********
8
És mikor azt kérdezé Ezékiás Ésaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít engem az Úr, és hogy harmadnapra felmehetek az Úr házába?
9
Felele Ésaiás: Ez legyen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekeszi ezt a dolgot, amelyről szólott néked: Előremenjen-é az árnyék tíz grádicscsal, vagy visszatérjen-é tíz grádicscsal?
10
És felele Ezékiás: Könnyű az árnyéknak tíz grádicscsal alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen hátra az árnyék tíz grádicscsal.*********
11
És könyörgött Ésaiás próféta az Úrhoz, és visszatéríté az árnyékot Akház napóráján, azokon a grádicsokon, amelyeken már aláment volt, tíz grádicscsal.
12
Ebben az időben küldött Berodákh Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt.
13
És meghallgatá őket Ezékiás, és megmutatta nékik az ő egész kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerszámokat, a drága kenetet és az ő fegyveres házát és mindent, ami csak találtatott az ő kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában és egész birodalmában, amit meg nem mutatott volna Ezékiás.
14
Ekkor jött Ésaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földről jöttek, Babilóniából.
15
És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak van az én házamban, és nem volt semmi az én tárházamban, amit nékik meg ne mutattam volna.
16
Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét:
17
Ímé eljő az idő, amikor mindaz, ami a te házadban van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr.
18
És a te fiaid közül is, akik tőled származnak és születnek, elhurcoltatnak és udvariszolgák lesznek a babilóniai király udvarában.
19
Ezékiás pedig monda Ésaiásnak: Jó az Úr beszéde, amelyet szólál: És monda: Nem merő jóság-é, ha békesség és hűség lesz az én napjaimban?
20
Ezékiásnak egyéb dolgai pedig és minden erőssége, és hogy miképpen csinálta a tavat és a vízcsöveket, amelyekkel a vizet a városba vezette, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
21
És elaluvék Ezékiás az ő atyáival, és az ő fia, Manasse uralkodék helyette.

-----------------------------------------------

* Egész biztosra veszem hogy ez a próféta.
** Szóvaal a szokásos tömeggyilkosság, kultúrális vandalizmus, az emberi jogok sárbatiprása, rasszizmus, bigottság, nacionalizmus, meg a többi szar.
*** Hónapeltolódás.
**** Mi van, ha ez a kudarcélmény sarkallta az Egyiptomi Fogság történetét, ez a be nem vált szövetségesség?
***** Hah, I love it.
****** És akkor csodálkoznak hogy egyesek nem bíznak a "zsidók"-ban. Jut eszembe, talán most hívták őket először "zsidó"-nak a Bibliában!
******* Sose felejtem el, hogy a KJV-nek volt szerencsétlensége ezt úgy fordítani: "És másnap arra ébredtek, hogy halottak voltak". Amúgy meg nesze neked angyalok. És ennek a csatának a freskója (vagy tudomisén, jön link->) megvan a brittish múzeumban asszíriából, és nem volt ott semmiféle angyal, csak mindent hozzávágtak az asszírokhoz a mosogató kivételével, ahogy az angol mondja. És persze a seregek is sokkal kisebbek voltak.
******** Ne próbáld ki otthon.
********* Igazából előre se tud menni gyorsabban az árnyék mint normális sebességgel. Az egész koncepció csak egy mozdulatlan föld körül keringő Nap esetén lehetséges. Ami mint tudjuk, lapos is.

1
Akháznak, a Júda királyának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Hóseás*, az Ela fia, Samariában Izráelen, kilenc esztendeig.
2
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt; de nem annyira, mint Izráel ama királyai, akik előtte éltek.
3
Ez ellen jött fel Salmanassár, Assiria királya, és szolgájává lett Hóseás, és adót fizetett néki.
4
De mikor Assiria királya megtudta, hogy Hóseás pártot ütött ellene és követeket küldött Suához, Égyiptom királyához, az évenkénti adót pedig nem küldötte meg Assiria királyának: elfogatta őt Assiria királya és börtönbe vetette.
5
És felméne az assiriai király az egész ország ellen, és feljövén Samaria ellen, azt három esztendeig ostromolta.
6
És Hóseásnak kilencedik esztendejében bevette Assiria királya Samariát, és elhurcolta az Izráelt Assiriába**; és Halában és Háborban a Gózán folyó mellett, és a Médek városaiban telepítette le őket.
7
Ez pedig azért történt, mert az Izráel fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenök ellen, aki őket kihozta Égyiptom földéből, a Faraónak, az égyiptomi királynak kezéből, és idegen isteneket tiszteltek.
8
És jártak a pogányok szerzésekben, akiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai elől, és úgy cselekedtek, mint az Izráel királyai.
9
És alattomban oly dolgokat cselekedtek az Izráel fiai, amelyek ellenére voltak az Úrnak, az ő Istenöknek, és építettek magoknak magaslatokat minden városaikban, az őrtornyoktól a kerített városokig.
10
És emeltek magoknak faragott képeket és Aserákat minden magas halmokon és minden zöld fa alatt.
11
És ott tömjéneztek minden magaslaton, mint a pogányok, akiket az Úr kiűzött volt előlök, és gonosz dolgokat cselekedtek, amelyekkel az Urat haragra indították.
12
És a bálványoknak szolgáltak, akik felől az Úr azt parancsolta volt nékik: Ezt ne cselekedjétek.
13
És mikor bizonyságot tett az Úr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által, ezt mondván: Térjetek meg a ti gonosz útaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, amelyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és amelyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által:
14
Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az ő nyakokat atyáik makacssága szerint, akik nem hittek az Úrban, az ő Istenökben.
15
Sőt megvetették az ő rendeléseit és szövetségét, amelyet atyáikkal kötött, és az ő bizonyságtételeit, amelyekkel megintette őket, és hiábavalóságot követvén, magok is hiábavalókká lettek, és a körültök való pogányok után indultak, akik felől pedig azt parancsolta nékik az Úr, hogy azokat ne utánozzák.
16
És elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek minden parancsolatját, és öntött képeket csináltak magoknak, két borjút és készítettek Aserát, és meghajlottak az ég minden seregei előtt, és a Baált tisztelték.
17
És átvitték fiaikat és leányaikat a tűzön, jövendőket mondtak és varázslást űztek, és magokat teljesen eladták a bűnnek az Úr bosszantására.
18
Azért igen megharaguvék az Úr Izráelre, és elveté őt színe elől; és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júda nemzetsége egyedül.
19
Sőt még a Júda sem őrizte meg az Úrnak, az ő Istenének parancsolatait, hanem az Izráel szerzésiben jártak, úgy cselekedvén, mint azok.
20
Elidegenült azért az Úr az egész Izráel magvától, és megsanyargatta őket, és a kóborlók kezébe adta őket, mígnem mind elvetette az ő szemei elől;
21
Mert elszakasztotta Izráelt a Dávid házától, és királylyá tevék Jeroboámot, a Nébát fiát. És Jeroboám elcsalta az Izráelt az Úrtól, és igen nagy vétekbe ejtette őket.
22
És az Izráel fiai követték Jeroboám minden bűnét, amelyeket elkövetett, és nem távoztak el azoktól;
23
Míglen elveté az Úr az ő színe elől az Izráelt, amint megmondotta minden ő szolgái, a próféták által. Így hurcoltatott el fogságra az Izráel az ő földéből Assiriába mind e mai napig.***
24
És más népet telepített be Assiria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállítá őket Samaria városaiba az Izráel fiai helyett, akik birtokba vették Samariát****, és annak városaiban laktak.
25
És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott reájok, amelyek többet megöltek közülök.
26
Mondának azért Assiria királyának: A pogányok, akiket ide hoztál és Samaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájok, amelyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját.
27
Parancsola azért Assiria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, akiket onnét elhoztatok, aki menjen el és lakjék ott, és tanítsa meg őket ama föld Istene tiszteletének módjára.*****
28
És elméne egy a papok közül, akiket Samariából elvittek volt, és lakék Béthelben, és megtanította őket, hogy mikép tiszteljék az Urat.
29
De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának, és behelyezték azokat a magaslatok házaiba, amelyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség a maga városában, amelyben lakott.
30
A Babilonból való férfiak csinálták a Sukkót-Benótot, a Kutból való férfiak csinálták a Nérgelt, és a Hámátból való férfiak az Asimát csinálták;
31
A Háveusok pedig a Nibeházt és a Tartákot csinálták, míg a Sefárvaimbeliek tűzzel égették meg az ő magzatjaikat az Adraméleknek és Anaméleknek, a Sefárvaimbeliek isteneinek.
32
De miután az Urat is tisztelték, a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegéből, akik ő érettök áldoztak a magaslatok házaiban.
33
Így tisztelték az Urat és szolgálták az ő isteneiket is, ama népek szokása szerint, akik közül elhozták volt őket.
34
És mind e mai napig****** az ő régi szokásuk szerint cselekesznek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekesznek az ő rendeléseik és szokásuk szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat szerint, amelyet az Úr parancsolt a Jákób fiainak, akiknek az Izráel nevet adta.
35
És akikkel az Úr szövetséget kötött, és megparancsolta nékik, mondván: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok őket, és ne szolgáljatok és ne áldozzatok nékik;
36
Hanem csak az Urat tiszteljétek, őt imádjátok és néki áldozzatok, aki titeket kihozott az Égyiptom földéből nagy erővel és kinyújtott karral.
37
És őrizzétek meg az ő rendeléseit, ítéleteit, törvényét és parancsolatját, amelyeket megírt néktek, azokat cselekedvén minden időben, és idegen isteneket ne tiszteljetek;
38
És el ne felejtkezzetek a kötésről, amelyet veletek tettem, és ne tiszteljetek idegen isteneket;
39
Hanem az Urat tiszteljétek, a ti Isteneteket, és ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből.
40
De ezek nem engedelmeskedtek, hanem előbbi szokásaik szerint cselekedtek.
41
Így tisztelték ezek a pogányok az Urat és szolgálták az ő bálványaikat, és így cselekedtek az ő fiaik és unokáik is, amint az ő eleik cselekedtek, mind e mai napig******.

-------------------------------------

* Na, ez már használható. Lenne, ha összeegyeztethető lenne Péka uralkodásával. Mert ugye a sztori szerint Pékát Hóseás ölte me, úgy jutott trónra. Még a 15. fejezetben. Ahol azt mondták, Jótám 20. évében jutott a trónra.
Mutatom mi a gond:


Szóval:
1) Hóseásról tudjuk, hogy Jótám 20. évében lépett trónra. Jótám nem uralkodott többet 16 évnél, de nekünk 20 kéne (Hóseás elvileg abban az évben lépett trónra). Ez elvileg megoldható azzal hogy ügyvezetősködött apu betegsége miatt már korábban. De ez nem mozdítja el az uralkodásának végpontját.
2) Akházról tudjuk, hogy Péka 17. évében lépett trónra.
3) Hóseásról tudjuk, hogy Akház 12. évében lépett trónra. Tehát Akház 12. éve és Jótám 20. éve egybe kellene essen.
4) Hósáról tudjuk, hogy úgy került hatalomra, hogy megölte Pékát és átvette a helyét. Tehát kettejük között muszály folyamatosságnak lennie.
Összefoglalva: egy vonalba kellene tudnunk hozni NÉGY évszámot:
a) Hóseás első évét
b) Akház 12. évét
c) Jótám utolsó évét
d) Péka utolsó évét.
e) és nem lenne rossz, ha Akház 1. éve a Pékának 17. évére esne. De ez már tényleg csak hab a tortán, először azt a 4 évet kéne összehozni, aztán csak kitalálnánk valamit. De ez abszolut képtelenség. Ilyen egyszerűen nincs. Ha Jótám 20 évig uralkodott volna, akkor egyébként meglenne az egybeesés, perzse Péka 17. éve nélkül. Így végül marad az, hogy két tradíció volt, és megint elmaradt a szerkesztői munka. Az egyikben nincs az Akház 1. év/Péka 17. év, és a négy adat egybeesik. A másikban... A másikban Jótám 16 évig uralkodott (vagy ki tudja). Hm. Ha a 4 év egybeesik, és egyszer volt egy 3 éves hónapozásunk, akkor el tudjuk adni az egészet úgy, hogy valaki megint elírt 10 évet. A 3 év továbbra is meredek, de lehet a 17 helyett "eredetileg" 7, és akkor legalább mondhatom hogy nem omlik össze az egész. Mer' én ijen yo fej vagyok.
** Na, nincs többé Izráel! Az adataink persze innentől viszonyítási pont nélkül pontatlanok lesznek mint az látszik a Krónika adatait összehasonlítva a Királyokéval, de PONT LESZAROM!
*** "mind e mai napig". Ha valakinek nem tűnt föl, Asszíria mára nem létezik. Hogy mást ne mondjak.
**** Mondom én hogy "samária" az területileg Izráel mitikus országa.
***** Mutass nekem az életben egy olyat, aki nem vadászokat küld. Vagy akit egyáltalán érdekel.
****** "mind e mai napig"

1
Pékának, a Remália fiának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Akház, Jótámnak, a Júda királyának fia.
2
Húsz esztendős volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; de nem azt cselekedé, ami az Úrnak, az ő Istenének tetszett volna, amint Dávid, az ő atyja,
3
Hanem az Izráel királyainak útjokon járt, még az ő fiát is átvitte a tűzön, a pogányok útálatosságai szerint, akiket az Úr az Izráel fiai előtt kiűzött volt.
4
És ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon és a halmokon és minden zöld fa alatt.
5
Abban az időben jött fel Récin, Siria királya, és Péka, a Remália fia, az Izráel királya, Jeruzsálemet vívatni, és körülzárták Akházt, de nem tudták legyőzni.
6
Akkor nyerte vissza Récin, Siria királya Elátot a Siriabelieknek, és irtotta ki a zsidókat Elátból; és Siriabeliek jövének Elátba, és ott laknak mind e mai napig.*
7
És követeket küldött Akház Tiglát-Piléserhez, Assiria királyához, ezt izenvén: Te szolgád és a te fiad vagyok; jőjj fel és szabadíts meg engem Siria királyának kezéből és az Izráel királyának kezéből, akik reám támadtak.
8
És vevé Akház az ezüstöt és aranyat, és amely találtaték az Úr házában és a király házának kincsei között, és ajándékba küldé Assiria királyának.
9
És engedett néki Assiria királya, és feljövén Assiria királya Damaskus ellen, bevette azt, és a benne levőket Kirbe hurcolta; Récint pedig megölte.
10
És eleibe ment Akház Tiglát-Pilésernek, Assiria királyának Damaskusba, és mikor meglátta Akház király azt az oltárt, amely Damaskusban volt, elküldte Akház király annak az oltárnak hasonlatosságát és képét minden felszerelésével Uriás paphoz.
11
És megépítette Uriás pap az oltárt arra a formára, amelyet Akház király Damaskusból küldött, és elkészíté azt Uriás pap, mire Akház király visszajött Damaskusból.
12
És mikor megjött a király Damaskusból és meglátta a király az oltárt: az oltárhoz ment a király és áldozott rajta,
13
És meggyújtotta az ő égőáldozatját és ételáldozatját, és áldozott italáldozattal is, és az ő hálaáldozatainak vérét elhintette az oltár körül.
14
És a rézoltárt, amely az Úr előtt állott, elviteté a ház elől, hogy ne álljon az ő oltára és az Úr háza között, és helyhezteté azt az oltár szegletéhez észak felől.
15
És megparancsolta Akház király Uriás papnak, mondván: E nagy oltáron gyújtsd meg a reggeli égőáldozatot és az esteli ételáldozatot, a király égőáldozatját is az ő ételáldozatával együtt, az egész föld népének is mind égőáldozatát, mind ételáldozatját, mind italáldozatját, és az égőáldozat minden vérét és egyéb áldozatnak minden vérét a körül hintsed el; a rézoltár felől pedig még majd gondolkozom.
16
És Uriás pap mind aszerint cselekedék, amint Akház király megparancsolta.
17
És letörte Akház király a talpak oldalait, és lehányta azokról a mosdómedencéket; a tengert is ledobta a rézökrökről, amelyeken állott, és kőtalapzatra tette.
18
És áthelyezte a szombati hajlékot, amelyet a házban építettek, és a király külső bejáró helyét az Úr házában, Assiria királya miatt.
19
Akháznak egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
20
És elaluvék Akház az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék ő helyette az ő fia, Ezékiás.

1
Húsz esztendős volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és nem cselekedék kedves dolgot az Úr előtt, mint Dávid, az ő atyja;
2
Hanem az Izráel királyainak útján járt, és öntött bálványokat is csináltatott a Baál tiszteletére.
3
Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait** is megégeté tűzben, a pogányok útálatosságai szerint, akiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött volt.
4
Áldozék és tömjéneze a magaslatokon is, a halmokon is és minden zöld fa alatt.
5
Ezért az Úr az ő Istene adá őt a Siriabeli király kezébe, és őt igen megverék, és sok foglyot hurcolának el ő tőle, akiket Damaskusba vivének. Sőt még az Izráel királya kezébe is adaték, és az is igen megveré őt.
6
Mert Pékah, a Rémália fia, Júdában egy nap levága százhúszezer embert, mind vitézeket; mivel elhagyták az Urat, atyáik Istenét.
7
Annakfelette az Efraimbeli vitéz Zikri megölé Maásiát, a király fiát***, Azrikámot, az ő házának gondviselőjét, és Elkánát, aki a király után második vala.
8
És elvivének az Izráel fiai az ő atyjokfiai közül kétszázezer asszonyt, fiút, leányt, és nagy vagyont rablának el tőlök, és azzal a zsákmánynyal mennek vala Samariába.
9
Vala pedig ott az Úrnak egy prófétája, akinek neve Odéd****, aki eleibe menvén a hadnak, amely Samariába megy vala, monda nékik: Ímé, mivel az Úrnak, atyáitok Istenének haragja Júda ellen felgerjedett, őket kezetekbe adta, és ti sokat megölétek közülök haragotokban, amely szintén az égig felhatott;
10
És immár arra gondoltok, hogy Júdának és Jeruzsálemnek fiait megalázzátok, hogy néktek szolgáitok és szolgálóleányitok legyenek: avagy ezáltal nem teszitek-é magatokat bűnösökké az Úrnál, a ti Isteneteknél?
11
Azért halljátok meg szómat: Vigyétek vissza a ti atyátokfiai közül való foglyokat, akiket ide hoztatok; különben az Úrnak nagy haragja lészen rajtatok.
12
Akkor felkelének némelyek az Efraimból való vezérek közül: Azáriás, a Jóhanán fia; Berékiás, a Mesillemót fia; Ezékiás, a Sallum fia, és Amása a Hadlai fia, azok ellen, akik a viadalból jőnek vala.
13
És mondának nékik: Ne hozzátok ide be a foglyokat, mert felette igen nagy bűn lesz az, amit akartok művelni, és ezzel a mi bűneinket és vétkeinket megsokasítjátok; mert e nélkül is sok bűnünk van, és felgerjedt a harag Izráel ellen.
14
Ott hagyá azért a sereg a foglyokat és a zsákmányt a vezérek és az egész gyülekezet előtt.
15
És felállának a névszerint megnevezett férfiak, s felvevék a foglyokat, és akik mezítelenek valának közülök, felöltözteték a zsákmányból; felöltözteték azokat, sarukat is adának lábaikra; ételt és italt is adának nékik; sőt meg is kenék őket, és a gyengélkedőket szamarakra helyezék, és vivék őket a pálmafák városába, Jérikhóba, az ő atyjokfiaihoz; azután megtérének Samariába.*****
16
Az időben külde Akház király az Assiriabeli királyhoz, hogy megsegítené őt.
17
Mert még az Edomiták is eljöttek vala, és a Júdabeliek közül sokat levágának, vagy rabságba hurcolának.
18
A Filiszteusok is mind ellepék a lapályon való városokat és Júdának dél felől való részét, és elfoglalák Béth-Semest, Ajalont, Gederótot, Sókot és annak faluit; Timnát és annak faluit; Gimzót és annak faluit, és ott laknak vala;
19
Mert az Úr megalázta Júdát Akházért, az Izráel királyáért; mert arra indítá Júdát, hogy vétkezzék az Úr ellen.
20
Eljöve azért ő ellene Tiglát-Piléser, Assiria királya, aki sanyargatá őt, és nem segítette meg.
21
Mert Akház kifosztá az Úr házát, a királyét, a fejedelmekét, és az Assiriabeli királynak adá, de azért nem lőn néki segítségére.
22
Sőt még a szorongattatás idejében is tovább vétkezék az Úr ellen; ilyen vala Akház király.
23
Mert áldozék Damaskus isteneinek, akik őt megverték vala, ezt mondván: Mivel Siria királyainak istenei megsegítik őket, azért én is azoknak áldozom, hogy segéljenek engem is, holott mind néki, mind az egész Izráelnek azok okozták romlását.
24
És összehordá Akház az Isten házának edényeit, és összetöré az Isten házának edényeit, és az Úr házának ajtait bezárá, és csinála a maga számára oltárokat Jeruzsálemnek minden szegletén;
25
Júdának minden városaiban is magaslatokat építe, hogy az idegen isteneknek tömjénezzen, és haragra ingerlé az Urat, atyái Istenét.
26
Az ő több dolgai pedig és útjai, úgy az elsők, mint utolsók, ímé meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.
27
Meghala pedig Akház az ő atyáival, és eltemeték őt Jeruzsálem városában; mert nem vivék őt az Izráel királyainak sírjába. És uralkodék az ő fia, Ezékiás, ő helyette.

--------------------------------------------

* "mind e mai napig"
** A 2Királyokban csak 1 fia volt, itt több.
*** A Krónika írója tehát csak azért jött fel még egy király-fival, hogy legyen kit kinyírni.
**** Gyanús itt nekem valami. Először Zikri, most Odéd/Obed... Ők még Jórám (J) alatt voltak. Ezek ugyanazok lennének?
***** Meg kéne néznem, de van egy olyan gyanúm, hogy Samária = Izráel, tehát a szamaritánusok a 10 törzs az Újszövetségben, és innen kinő egy teológia.

Nem tudom miért, de valakinek fontos lehetett Ninive, mert ez a három prófétaik önyv lényegében semmi másról nem szól, csak arról a városról. Illetve ez az a három prófétikus irat, ami többé-kevésbé Izráel legendás országához kötődik, nem pedig Júdához.

Egyik szöveg se hosszú, Ámós is csak 9 fejezet.

Náhum:

1.1: "Ninive terhe; az elkosi Náhum látásának könyve."

1.9: "Mit koholtok az Úr ellen? Elpusztít ő, nem lészen kétszer veszedelem."

1.15: "Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat"

Azaz Ninive meg van fenyegetve, hogy behódol, vagy holokausztolják a zsidók.

2.1-2: "Pusztító jön fel ellened; őrizd a várat, ... Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, mint Izráel büszkeségét"

2.13: "Ímé rád török, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földről zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava."

Azaz: ne fordulj el tőlünk, mert különben ha/mikor megint megerősödünk, jaj lesz nektek.

3.6-7: "olyanná teszlek, mint akit csudálnak. / És mind, aki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?"

Hm. Most tűnt fel ez a sor:

3.18: "Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek vitézlő hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, aki összegyűjtse."

Kis utánajárással kiderült, hogy Ninive Asszíria fővárosa volt. Hát, így már érthető.

Ja, apró értelmezési bizonytalansághoz vezet, hogy nincs megadva semmilyen konkrét támpont, mikorról szól a szöveg. Csak a tematikára tudok hagyatkozni az elhelyezésében.

---------------------

Jónás:

1.1-2: "És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: / Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!"

Szóval eddig ugyanaz a téma mint Náhumnál. De nem majd, meg esetleg, hanem már "felhatolt" gonoszságuk Mr. Istenhez, ezért feltételezem, hogy ez későbbről szól.

1.3: "És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől." - ennyit az omni-ságokról.

1.4: "Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lőn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala." - erre Jónás lefeküdt aludni (1.5).

1.7: "Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék."

1.12: "Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok."

2.1: "Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel." - lol. Ja, és az alulművelt középkori elmék ne próbálkozzanak be holmi bálnákkal, mert 1) azok nem halak 2) egyszerűen nincs bennük hely.

2.3, 11: "És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; ... És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra."

3.3-5: "És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. / És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! / A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének."

Segítek: az asszírok a büdös életben nem tértek át a judaizmusra. Az író egyszerűen hazudik. pontosabban populista politikai propagandát csinál.

3.10: "És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, amelyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre." - tehát Jónás hamis próféta, mert amit mondott nem vált valóra, tehát agyon kell kövezni.

4.1.: "És ... Jónás ... megharaguvék." - ez se tudja mit akar. De az biztos hogy nem volna ellenére egy kis holokauszt.

Mire Jónás öngyilkossággal fenyegetőzött, mire Mr. Isten: Ez most komoly?

4.5-6: "Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban* ... / Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött*"

Na most honnan is jött az árnyék? Ez fontos, mert a 7. sorban Mr. Isten kinyírja a tököt, mint Jézus a fügét, és hip-hopp nincs árnyék.

Mr. Isten (4.10-11): "Te szánod a tököt ... Én pedig ne szánjam Ninivét ...?"

Összegzésként: Ninive/Asszíria meg lett fenyegetve, de megemberelte magát, baj elhárítva.

--------------------------------

Ámós:

1.1: "Ámós beszédei, aki a Tékoabeli pásztorok közt volt, azokról, amiket Izráel felől látott Uzziásnak, Júda királyának idejében, és Jeroboámnak, a Jóás fiának, Izráel királyának idejében, két esztendővel a földindulás előtt." - halovány dunsztom nincs mikor volt nevezett földrengés, de amúgy oké.

1.3-4: "Így szól az Úr:... Tüzet vetek azért Hazáel házára, és az emészti meg a Ben-Hadad palotáit." - szóval a fickónak vmi baja van Szíriával. De ez a két király korábban élt. Miért van nálam mégis ide jelezve az a szöveg? Ja, az első sor miatt. Akkor biztos csak hivatkozásként említette, mert mondjuk nem tudta az ország nevét, vagy hangsúlyozni akarta hogy nem jó hely az.

De beszól ez műsoknak is: "Három bűne miatt Gázának, sőt négy miatt, nem fordítom el [haragom]ˇ, "Három bűne miatt Tírusnak, sőt négy miatt, nem fordítom e", "Három bűne miatt Edomnak, sőt négy miatt, nem fordítom el", "Három bűne miatt Ammon fiainak, sőt négy miatt, nem fordítom el", "Három bűne miatt a Moábnak, sőt négy miatt, nem fordítom el", "Három bűne miatt a Júdának, sőt négy miatt, nem fordítom el", "Három bűne miatt az Izráelnek, sőt négy miatt, nem fordítom el".

Közben Mr. Isten henceg emoreusok ellen elkövetett holokauszttal, meg Egyiptomi Fogsággal (ami a valóságban nem történt meg), 2.11: "És prófétákat támasztottam a ti fiaitok közül és nazirokat ifjaitok közül" - ha ő mondja, lol, mert ilyenről nem nagyon esett szó.

2.13: "Ímé, én is lenyomlak titeket, ott ahol vagytok" - csak a vicces kifejezésért.

3.1: "Halljátok meg e beszédet, melyet az Úr szól ti felőletek, Izráel fiai; mindama nemzetség felől, amelyet felhoztam Égyiptom földéről" - ez lehetett egy olyan tradíció, ami szerint mindenki Egyiptomból származott.

A legfontosabb sor:

3.6: "Vajjon lehet-é baj a városban, amit nem az Úr szerezne?"

4.7-8: "De én is megvontam tőletek az esőt ... és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr." - miért nem ismerik ezek a jutalmazás képzetét?

4.10: "Döghalált bocsátottam rátok, mint Égyiptomra; fegyverrel öltem ifjaitokat, fogságra vitettem lovaitokat; és táborotok bűzét egész orrotokig emeltem, és még sem tértetek (vissza) hozzám, ezt mondja az Úr." - Te tetted volna? Mr. Isten nem érti az emberi pszichét.

5.1-2: "Halljátok meg e beszédet, amelyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza! / Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szűze" - ez a rész akkor íródhatott, amikor Izráel elesett. Addig méh lesz pár király. Oké, lehet hogy csak látszott már ahogy ez jön.

5.20: "Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?!" - "Az Úrnak Napja" kifejezést köznévi értelemben használja. Semmi jézusozás, semmi világvége.

7.12: "Ámósnak pedig így szólt Amáziás: Menj el, próféta! Fuss el a Júda földére; ott egyed kenyered és ottan prófétálj!" - azaz Ámós Izráelben lakott, ahogy mndtam.

7.14: "És felele Ámós, és mondá Amáziásnak: Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barom-pásztor vagyok és vad fügét szedek;" - akkor meg mit ugat bele, egyébként meg akkor ez cáfolja az ötletet hogy az összes pap Lévi ősatya leszármazottja lenne.

9.2: "Ha a Seolba ássák is be magokat" - mert nincs Pokol, csak egy közös túlvilág, és az a lapos föld alatt van, ahogy a mennyek meg fölötte, szó szerint.

A sok lesújtással fenyegetés után 9.8: "Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr!"

9.11-12: "Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán. / Hogy örökségképpen bírják az Edom maradékát" - az edomiták ma már nem léteznek. Tehát lehetetlen hogy ebből bármi valóra váljon. Ámós hamis próféta. kövezzük meg.

9.15: "És elplántálom őket az ő földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az ő földjökből, amelyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!" - szóval a szokásos politikai ígérgetés.

Jó, hát a 6. fejezet-résznél megtévesztett Azária neve. Nagy cucc. 4-10 sorok csak a viszakereshetőség miatt kerültek föl ismét. Másik részről meg korán vagyunk, hol van mégaz öreg Naub?! Másrészről - igazából senkit nem érdekel. Csak győzzem tologatni az utolsó nevet a megfelelő helyre.

4
Eleázár nemzé Fineást, Fineás nemzé Abisuát;
5
Abisua pedig nemzé Bukkit, Bukki nemzé Uzzit;
6
Uzzi nemzé Zeráhiát, Zeráhia nemzé Mérajótot;
7
Mérajót nemzé Amáriát, Amária nemzé Ahitúbot;
8
Ahitúb nemzé Sádókot; Sádók nemzé Ahimáhást;
9
Ahimáhás nemzé Azáriát, Azária nemzé Jóhanánt;
10
Jóhanán nemzé Azáriát, ez volt a pap abban a házban, amelyet Salamon Jeruzsálemben épített vala.
11
Azária nemzé Amáriát; Amária nemzé Ahitúbot;
12
Ahitúb nemzé Sádókot, Sádók nemzé Sallumot;
13
Sallum nemzé Hilkiát; Hilkia nemzé Azáriát;
14
Azária nemzé Séráját, Sérája nemzé Jéhozadákot;
15
Jéhozadák pedig fogságba méne, mikor az Úr Júdát és Jeruzsálemet fogságba viteté Nabukodonozor által.*

3**
Ezek Rúbennek, Izráel elsőszülöttének fiai: Khánokh, Pallu, Khecrón és Kármi.
4
Jóel fiai: Semája ennek fia, Góg ennek fia, Simei ennek fia.
5
Mika ennek fia, Reája ennek fia, Baál ennek fia.
6
Beéra ennek fia, akit fogságba vitt Tiglát-Piléser***, az Assiriabeli király; ő a Rúbeniták fejedelme vala.
7
Testvérei pedig, családjaik, nemzetségük megszámlálása szerint ezek valának: a fő Jéhiel és Zakariás,
8
Bela, Azáz fia, ki Séma fia, ki Jóel fia vala, ki Aróerben lakott Nébóig és Baál-Meonig.*****
9
Napkelet felé is lakik vala a pusztában való bemenetelig, az Eufrátes folyóvíztől fogva; mert az ő barmai Gileád földén igen elszaporodtak.
10
Saul királynak idejében pedig támasztának hadat a Hágárénusok ellen, és elhullának azok az ő kezeik által, és lakának azoknak sátoraikban, Gileádnak napkelet felé való egész részében.
11
A Gád fiai pedig velök szemben a Básán földén laktak Szalkáig.
12
Jóel vala előljárójok, Sáfám második az után; Johánai és Sáfát Básánban.
13
És testvéreik****, családjaik szerint ezek: Mikáel, Mésullám, Séba, Jórai, Jaékán, Zia és Éber, heten.
14
Ezek az Abihail fiai, ki Húri fia, ki Jároáh fia, ki Gileád fia, ki Mikáel fia, ki Jésisai fia, ki Jahadó fia, ki Búz fia.
15
És Ahi, a Gúni fiának, Abdielnek a fia volt a család feje.
16
Ezek Gileádban, Básánban és az ezekhez tartozó mezővárosokban laktak, és Sáronnak minden legelőjén, határaikig.
17
Kik mindnyájan megszámláltatának Jótámnak, a Júda királyának idejében******, és Jeroboámnak, az Izráel királyának idejében*******.
18
A Rúben fiai közül és a Gáditák közül és a Manasse félnemzetsége közül erős paizs- és fegyverhordozó férfiak, kézívesek és a hadakozásban jártasok, negyvennégyezerhétszázhatvanan harcra kész férfiak;
19
Hadakozának a Hágárénusok ellen, Jétúr, Náfis és Nódáb ellen.
20
És győzedelmesek levének azokon, és kezekbe adatának a Hágárénusok és mindazok, akik ezekkel valának; mert az Istenhez kiáltának harc közben, és ő meghallgatá őket, mert ő benne bíztak.
21
És elvivék az ő barmaikat, ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer embert.
22
A seb miatt pedig sokan elhullának; mert Istentől vala az a harc; és azok helyén lakának a fogságig.
23
A Manasse nemzetsége felének fiai pedig azon a földön laktak, amely Básántól Baál-Hermonig, Szenirig és Hermon hegyéig terjedt, mert igen megsokasodtak vala.
24
És ezek voltak az ő atyjok háznépének fejedelmei: Efer, Isi, Eliel, Azriel, Irméja, Hodávia és Jahdiel, igen erős férfiak, híres férfiak, akik az ő atyjok háznépe között fők voltak.
25
Vétkezének pedig az ő atyjoknak Istene ellen; mert a föld lakóinak bálványisteneivel paráználkodának, akiket az Isten szemök elől elpusztított.
26
Felindítá azért az Izráel Istene Pulnak, az Assiriabeli királynak szívét és Tiglát-Pilésernek, az assiriai királynak szívét********, és fogva elvivé őket, a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manasse félnemzetségét is; és elvivé őket Haláhba és Háborba, Hárába és a Gózán folyóvizéhez mind e mai napig.*********

-----------------------------------------

* A probléma, hogy Sádók Dávidnál volt pap, a 10. sor Azáriája még Salamonnál ami nagyon sok generáció a kettő között, a sor végén lévő név pedig nagyon kevés generációval jut el a fogságba. Gondolom a család minden tagja 100 évig élt, és közvelen halála előtt nemzett gyereket, vagy ilyemsi.
** A 3-5 sorok a visszakereshetőség miatt vannak itt megismételve.
*** Rohadtul érdekelne több infó erről a csaldról, mert ez rekordkevés generáció. Meg miért lett az egyik családtag neve Baál, meg ilyemsi.
**** Inkább "rokonság". Tehát a rúbeniták.
***** Na, ezt is tartsam észben :(
****** Áh, új infó! Akkor ennek megfelelőn ütemezzük.
******* Ami természetszerűleg lehetetlen, mivel nincs átfedés eme két király uralkodásának idejeiben. Persze kitalálhatja magának valaki hogy a szöveg nem azt jelenti ami oda van írva, hogy ezek itt mind kétszáz évig éltek, és két népszámlálás - de én nem rajogok az ilyen ötletekért, így hajlamosabb vagyok ellentmondást kiáltani. De a családfán nincs akadálya szélesebbre húzkodni a dolgokat.
******** Rokonság volt?
********* "mind e mai napig"

1
Jeroboámnak, az Izráel királyának huszonhetedik esztendejében* kezdett uralkodni Azária, Amásiának, a Júda királyának fia.
2
Tizenhat esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának neve Jekólia, Jeruzsálemből való.
3
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint az ő atyja, Amásia cselekedett;
4
Csakhogy a magaslatok nem rontattak le, a nép még ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
5
És megverte az Úr a királyt, mert bélpoklos lett egész halála napjáig, és külön házban lakott, és Jótám, a király fia kormányozta a házat, és ő szolgáltatott törvényt a föld népének.
6
Azáriának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
7
És elaluvék Azária az ő atyáival, és eltemeték őt az ő atyáival a Dávid városában, és az ő fia, Jótám, uralkodék ő helyette.
8
Azáriának, a Júda királyának harmincnyolcadik esztendejében kezdett uralkodni Zakariás**, a Jeroboám fia Izráelen, Samariában hat hónapig.
9
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, miképpen az ő atyái cselekedtek volt. Nem hagyta el Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, aki vétekbe ejtette az Izráelt.
10
És összeesküdött ellene Sallum, a Jábes fia***, és megölte őt a nép szeme láttára, és megölvén őt, ő uralkodott helyette.
11
Zakariásnak egyéb dolgai pedig, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.
12
Ez az Úr beszéde, amit Jéhu felől szólott, mondván: A te fiaid negyedízig ülnek Izráel trónján. És így történt.
13
Sallum, a Jábes fia lett a király Uzziának****, Júda királyának harminckilencedik esztendejében, de csak egy hónapig uralkodott Samariában;
14
Mert Menáhem, a Thirsabeli Gádi fia feljött, és Samariába ment, és megölte Sallumot, a Jábes fiát Samariában, és megölvén őt, ő uralkodott helyette.
15
Sallumnak egyéb dolgai pedig és összeesküvése, amelyet csinált, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.
16
Akkor verte le Menáhem Tifsáhot és mindazokat, akik benne voltak, és egész határát Thirsától fogva, mert nem bocsátották be, azért veré le, és még a terhes asszonyokat is mind felhasogatá benne******.
17
Azáriának, Júda királyának harminckilencedik esztendejétől fogva uralkodott Menáhem, a Gádi fia Izráelen tíz esztendeig Samariában.
18
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt; nem hagyta el Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit teljes életében, aki vétekbe ejtette az Izráelt.
19
És rátört Púl, Assiria királya az országra, és Menáhem Púlnak ezer tálentom ezüstöt adott azért, hogy legyen néki segítséggel az ő birodalmának megerősítésében.
20
És Menáhem adót vetett Izráelben a gazdagokra, ötven ezüst siklust minden egyes emberre, hogy azt Assiria királyának adja, és visszatért Assiria királya, és nem maradt ott az országban.
21
Menáhemnek egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
22
És elaluvék Menáhem az ő atyáival, és uralkodék az ő fia, Pekája ő helyette.
23
És Azáriának, Júda királyának ötvenedik esztendejében******* kezdett uralkodni Pekája, a Menáhem fia, Izráelen Samariában két esztendeig.
24
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, aki vétekbe ejtette az Izráelt.
25
És pártot ütött ellene Péka, a Remália fia, az ő hadnagya, és megölte őt Samariában, a király házának palotájában, Argóbbal és Arjéval és ötven emberrel a Gileádbeliek fiai közül, és megölte őt, és ő lett helyébe a király.
26
Pekájának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.
27
Azáriának, Júda királyának ötvenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Péka, a Remália fia, Izráelen Samariában húsz esztendeig.
28
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt; nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, aki vétekbe ejtette az Izráelt.
29
Pékának, az Izráel királyának idejében jött el Tiglát-Piléser********, Assiria királya, és foglalta el Hijont, Abélt, Beth-Maakát, Jánoát, Kédest, Hásort, Gileádot, Galileát és a Nafthali egész földét, és hurcolta el őket, Assiriába.
30
De Hósea, az Ela fia, pártot ütött Péka, a Remália fia ellen, és levágta és megölte őt, és ő lett helyébe a király Jótámnak, az Uzzia fiának huszadik esztendejében.*********
31
Pékának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.
32
Pékának, a Remália fiának, az Izráel királyának második esztendejében kezdett uralkodni Jótám, Uzziának, a Júda királyának fia.
33
Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának Jérusa volt a neve, a Sádók leánya.**********
34
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, mind aszerint, amint az ő atyja, Uzzia cselekedék;
35
Csak a magaslatokat nem rontották le; még ott áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon. Ő építette meg az Úr házának felső kapuját.
36
Jótámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
37
Ebben az időben kezdte az Úr ráküldeni Júdára Récint, Siria királyát, és Pékát, a Remália fiát***********.
38
És elaluvék Jótám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival, Dávidnak, az ő atyjának városában, és Akház, az ő fia, uralkodék ő helyette.

1
Akkor előhozván az egész Júda nemzetsége Uzziást (ki tizenhat esztendős vala), királylyá tevék őt az ő atyja Amásia helyett.
2
Ő építé meg Elótot, és csatolta ismét Júdához, minekutána Amásia király meghalt az ő atyáival egybe.
3
Tizenhat esztendős korában kezdett vala uralkodni Uzziás, és ötvenkét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jékólia vala, Jeruzsálemből való.
4
És az Úr előtt kedves dolgot cselekedék, amint az ő atyja, Amásia is cselekedett vala.
5
És keresi vala az Istent Zakariás próféta idejében, aki az isteni látásokban értelmes vala; és mindaddig, míg az Urat keresé, jó előmenetelt adott néki Isten;
6
Mert kimenvén, hadakozék a Filiszteusok ellen; és a Gáth kerítését, a Jabné kerítését és az Asdód kerítését letöré, és építe városokat Asdódban és a Filiszteusok tartományában.
7
És megsegéllé őt az Isten a Filiszteusok ellen és az Arábiabeliek ellen, akik lakoznak vala Gúr-Baálban, és Meunimban.
8
És adának az Ammoniták Uzziásnak ajándékot, és elterjede az ő híre Égyiptomig; mert felette igen megnevekedett az ő hatalma;
9
És építe Uzziás tornyokat Jeruzsálemben a szeglet kapuja felett, a völgy kapuja felett és a szegletek felett, és igen megerősítteté azokat.
10
A pusztában is tornyokat épített, és sok kutat ásatott; mert sok nyája vala mind a völgyekben, mind a lapályon, és szántóvető szolgái, vincellérei a hegyeken és Kármelben, mert a földművelést kedvelte.
11
Uzziásnak hadakozó serege is vala, amely harcba mehetett csapatonként, amint megszámláltatott Jéhiel íródeák és Maaséja előljáró által Hanániás vezetése alatt, aki a király vezérei közül való.
12
A családfők egész száma a hadakozó vitézek között kétezerhatszáz vala.
13
És az ő kezök alatt levő hadakozó sereg háromszázhétezerötszáz harcosból állott, akik képesek valának megsegíteni a királyt ellenségei ellen.
14
És készíttete Uzziás nékik, az egész sereg számára paizsokat, kopjákat, sisakokat, páncélokat, íveket és parittyába való köveket.
15
Készíttete annakfelette Jeruzsálemben értelmes mesteremberek által gépezeteket a tornyok tetején és a kőfal szegletein, nyilaknak és nagy köveknek kihajigálására. És az ő híre messzire elterjede; mert csudálatosan megsegítteték, míglen megerősödék.
16
Mikor pedig ilyen módon megerősödött volna, felfuvalkodék, hogy megfertőztetné magát és vétkezék az Úr ellen, az ő Istene ellen. Beméne az Úr templomába, hogy a füstölő oltáron füstölne.
17
És beméne ő utána Azáriás pap, és vele az Úr papjai nyolcvanan, igen erősek.
18
És ellene állának Uzziás királynak, és mondának néki: Uzziás! nem a te dolgod az Úrnak füstölni, hanem az Áron pap fiaié, akik felszenteltetének, hogy füstöljenek. Menj ki e szent helyből; mert igen vétkeztél és dicsőségedre nem leend az Úr Istentől.
19
És megharaguvék Uzziás, akinek kezében vala a füstölő szerszám, hogy füstölne; és mikor haragudnék a papokra, bélpoklosság támada a homlokán ott a papok előtt, az Úr házában, a füstölő oltár előtt.
20
És mikor tekintett volna ő reá Azáriás főpap, és vele mind a többi papok, láták a bélpoklosságot az ő homlokán; és elűzék őt onnét, sőt maga is sietett kimenni, mert az Úr megverte vala őt.
21
És lőn Uzziás király halála napjáig bélpoklos; és lakik vala egy elkülönített házban bélpoklosan, mert az Úr házából kivettetett vala. És Jótám, az ő fia vala a király házában, aki ítélkezék az ország népe felett.
22
Uzziásnak pedig első és utolsó dolgait megírta Ésaiás próféta, az Ámós fia.************
23
És meghala Uzziás az ő atyáival egybe, és eltemeték őt az ő atyáival a temetőbe, amely a királyoké vala, mert ezt mondják felőle: bélpoklos volt. És uralkodék helyette Jótám, az ő fia.

1
Huszonöt esztendős vala Jótám, mikor uralkodni kezde, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jérusa vala, a Sádók leánya.
2
És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt, mint az ő atyja, Uzziás is cselekedett vala, csakhogy nem méne az Úr templomába; a nép azonban tovább is vétkezék.
3
Ő építé meg az Úr házának felső kapuját; a vár kőfalán is sokat építe.
4
Annakfelette a Júda hegyes földén városokat építe, és a ligetekben palotákat és tornyokat építe.
5
Ő is hadakozott az Ammon fiainak királyai ellen, akiket megvere; és adának néki az Ammon fiai azon esztendőben száz tálentom ezüstöt s tízezer véka búzát és tízezer véka árpát. Ezt fizették néki az Ammon fiai a második és harmadik esztendőben is.*************
6
És hatalmassá lőn Jótám, mert útjában az Úr előtt, az ő Istene előtt járt.
7
Jótámnak pedig több dolgait, minden hadakozásait és útjait, ímé megírták az Izráel és a Júda királyainak könyvében.
8
Huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
9
És elaluvék Jótám az ő atyjával, és eltemeték őt a Dávid városában; és uralkodék Akház, az ő fia helyette.

-------------------------------------------

* Hogy ... MI VAN?!? Áh. Megmondom mi van. Először is a "hónapok" minden eddiginél erősebben lehettek jelen, összesen 2 év korrekciót eredményezve. De et még el tudom könyvelni. Amit nem tudok elkönyvelni, az egy TÍZ ÉVES UGRÁS, nyilvánvalóan elírás eredménye.
** Hát persze. Miért pont azt ne. Vele 23 évet sikerült ugranunk. Ami alatt Izráelnek akor üresen volt a trónja - nyilván nem. A 3 év meg hónapozásnak is túl sok! De még azon felül is 20 extra év!
*** Van egy Jábesünk, de kellően régen hogy ne higgyem, ez ugyanaz. De ki sem tudom zárni,annyira azért nem volt régen (pláne hogy itt 130 évesen emberek még háborúznak).
**** Mármint Azáriának?
***** Ez itt már 3 év. De ezzel a félévezéssel, meg a korábban is elfogadtam a 2 évet... Eh, minek fárasztom itt magam. Az izgalmasabb, hogy itt a +10 év már +20 évre nőtt.
****** Zsidók. És mielőtt valaki felhördül: ez ténymegállapítás volt.
******* Kezd ebből nagyon elegem lenni.
******** Na, akkor foglalkozhatok ezzel is...
********* Megint nem sorban megyünk, amitől agyfaszt kapok.
********** És most borítom fel az asztalt:
2Kir.15.33: "[Jótám] Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott"
2Kir.15.30: "De Hósea, az Ela fia, pártot ütött Péka, a Remália fia ellen, és levágta és megölte őt, és ő lett helyébe a király Jótámnak, az Uzzia fiának huszadik esztendejében."
Tehát összefoglalva: Hósea annak a jótámnak a 20. évében ült a trónjára, aki 16 évet uralkodott.



De oké, a 15.5-ben mondja, hogy ő vezette az ügyeket már apja életében. Rendben. De ebben z esetben a 15.30 miféle információt hordoz a semmilyenen kívül? És hát el kell mondani, hogy az anomáliák ahogy haladunk előre, halmozódnak. Ami úgy kb. eléggé furcsa!
*********** Milyen időben, könyörgöm? fogalmazásból egyes.
************ Igen, ez az a két próféta.
************* És a többiben?

1
Joásnak, az Akházia fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejében lett király Joákház, a Jéhu fia* Izráelen Samariában tizenhét esztendeig.
2
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, aki bűnbe ejté az Izráelt, és nem szakadt el azoktól.
3
És felgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és adá őket Hazáelnek, a Siria királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel fiának** kezébe, az ő életének minden idejében.
4
De könyörgött Joákház az Úrnak, és meghallgatá őt az Úr; mert megtekintette az Izráel nyomorúságát, hogy mikép nyomorgatja őket Siria királya.
5
És az Isten szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket a Siriabeliek hatalmától, hogy az Izráel fiai lakhassanak az ő sátoraikban, mint azelőtt.
6
De még sem távoztak el a Jeroboám házának bűneitől, aki bűnbe ejté az Izráelt, hanem azokban jártak; sőt az Asera is helyén maradt Samariában;
7
Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria királya, és olyanná tette, mint a cséplő pora.
8
Joákház egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ő ereje, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
9
És elaluvék Joákház az ő atyáival, és eltemették őt Samariában; és az ő fia, Joás***, uralkodék ő helyette.
10
Joásnak, a Júda királyának harminchetedik esztendejében lett a király Joás, a Joákház fia, Izráelen Samariában, tizenhat esztendeig.
11
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől, aki az Izráelt bűnbe ejté, hanem azokban járt.
12
Joásnak egyéb dolgai pedig és valamit cselekedett és az ő erőssége, amelylyel Amásia, a Júda királya ellen harcolt, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
13
És elaluvék Joás az ő atyáival, és Jeroboám ült az ő királyi székibe****; és eltemetteték Joás Samariában, az Izráel királyai mellé.
14
És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, amelybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arcára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!
15
És monda néki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat. És ő kézívet és nyilakat vett kezébe.
16
Akkor monda az Izráel királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet. És ő megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire;
17
És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felől. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lőjj! És lőtt. Akkor monda: Az Úrnak győzedelmes nyíla ez, győzedelmes nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig.
18
Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Ő pedig monda az Izráel királyának: Lőjj a földbe, és bele lőtt a földbe háromszor; azután abbahagyta.
19
Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.*****
20
Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben.
21
És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de amint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott.******
22
Hazáel pedig, Siria királya nyomorgatá az Izráelt Joákház minden napjaiban.
23
De megkegyelmezett az Úr nékik, és megkönyörült rajtok, és hozzájok tért az ő szövetségéért, amelyet kötött volt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta őket elveszíteni, sem el nem vetette őket az ő orcája elől mind ez ideig.
24
És meghalt Hazáel, Siria királya, és az ő fia, Benhadád lett helyette a király.*******
25
És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel fiának kezéből a városokat, amelyeket erővel elvett volt Joákháznak, az ő atyjának kezéből. Háromszor veré meg őt Joás, és visszaszerezte Izráel városait.

1
Joásnak, a Joákház fiának, Izráel királyának második esztendejében kezdett uralkodni Amásia, Joásnak, a Júda királyának fia.
2
Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának pedig Joáddán volt a neve, Jeruzsálemből való.
3
És kedves dolgot cselekedett az Úr szemei előtt, de még sem annyira, mint Dávid, az ő atyja, hanem csak úgy tett mindent, mint az ő atyja, Joás.
4
Mert a magaslatokat nem rontották le, hanem a nép még mindig ott áldozott és ott tömjénezett a magaslatokon.
5
Mikor azután a birodalom kezében megerősödött, megölte az ő szolgáit, akik a királyt, az ő atyját megölték volt.
6
De a gyilkosok fiait nem ölte meg, amint meg van írva a Mózes törvénykönyvében, amelyben az Úr megparancsolta és megmondotta: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg.
7
Ugyanő megvert az Edomiták közül tízezeret a sós völgyben; és bevette Sélát ostrommal, és ezt nevezé Jokteélnek mind e mai napig.********
8
Akkor követeket küldött Amásia Joáshoz, a Joákház fiához, aki Jéhunak, az Izráel királyának volt a fia, ezt izenvén: Jere, nézzünk egymás szemébe!
9
És elkülde Joás, Izráel királya Amásiához, Júda királyához, ezt válaszolván: A bogácskóró, mely a Libánonon van, elküldött a Libánon cédrusfájához, ezt izenvén: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; de a mező vadja, amely a Libánonon van, átszaladt a bogácskórón, és eltapodta azt.
10
Megverted az Edomitákat*********, azért fuvalkodtál fel szívedben. Elégedjél meg a dicsőséggel és maradj otthon; miért akarsz a szerencsétlenséggel harcra kelni, hogy elessél magad is és Júda is veled együtt?
11
De Amásia nem hallgatott reá, és felvonult Joás, Izráel királya, és szembe-szállottak egymással, ő és Amásia, Júda királya Bethsemesnél, amely Júdában van.
12
De megveretett Júda Izráeltől, és kiki elfutott az ő sátorába.
13
És Amásiát, Júda királyát, Joásnak, az Akházia fiának fiát is elfogta Joás, Izráel királya Bethsemesnél; és Jeruzsálem ellen ment, és lerontotta Jeruzsálem kerítését, az Efraim kapujától egész a szegletkapuig, négyszáz singre.
14
És elvitt minden aranyat, minden ezüstöt és minden edényt, amely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között, és kezeseket is vévén, visszatért Samariába.
15
Joás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, és az ő erőssége, és miképpen hadakozott Amásia, a Júda királya ellen, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
16
És elaluvék Joás az ő atyáival, és eltemetteték Samariában az Izráel királyaival együtt; és az ő fia, Jeroboám uralkodék ő helyette.**********
17
Amásia pedig, Joásnak, a Júda királyának fia, Joásnak, a Joákház fiának, az Izráel királyának halála után még tizenöt esztendeig élt.***********
18
És Amásiának egyéb dolgai vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
19
És pártot ütöttek ő ellene Jeruzsálemben, és ő Lákisba menekült; de utána küldtek Lákisba, és megölték ott.
20
És visszahozták őt lovakon, és eltemetteték Jeruzsálemben, a Dávid városában az ő atyáival.
21
És az egész Júda népe vevé Azáriát, aki tizenhat esztendős volt, és őt tette királylyá, az ő atyja, Amásia helyett.
22
Ő építé meg Elátot, amelyet visszavett Júdának azután, hogy a király elaludt az ő atyáival.
23
Amásiának, Joásnak, a Júda királya fiának tizenötödik esztendejétől fogva uralkodott Jeroboám, Joásnak, az Izráel királyának fia Samariában, negyvenegy esztendeig.
24
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, mert Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől el nem távozott, aki bűnbe ejtette az Izráelt.
25
Ő szerezte vissza az Izráel határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének beszéde szerint, amelyet szólott volt az ő szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által************, aki Gáth-Kéferből való volt.
26
Mert megtekintette az Úr az Izráel igen nagy nyomorúságát, hogy a berekesztetett és az elhagyatott is semmi és nincs senki, aki az Izráelt megszabadítaná.
27
És nem mondta azt az Úr, hogy az Izráel nevét eltörli az ég alól; annakokáért megszabadította őket Jeroboám, a Joás fia által.
28
Jeroboám egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ő erőssége, hogy miképpen hadakozott, és mi módon nyerte vissza Damaskust és a Júdához tartozó Hámátot az Izráelnek, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
29
És elaluvék Jeroboám az ő atyáival, Izráel királyaival, és uralkodék az ő fia, Zakariás, ő helyette.

1
Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia uralkodni, és huszonkilenc esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jéhoaddán************* vala, Jeruzsálemből való.
2
És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt; de nem tiszta szívből.
3
Lőn pedig azután, hogy országában megerősödék, megölé az ő szolgáit, akik a királyt, az ő atyját megölték vala.
4
De azoknak fiait nem öleté meg, hanem aszerint cselekedék, amint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, amelyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért ölettessék meg.
5
Összegyűjté annak felette Amásia a Júda népét, és választa közülök a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálá őket a húsz esztendősöktől fogva és akik feljebb valának, és talála azok közül válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszázezeret.
6
Annakfelette az Izráeliták közül százezer erős vitézt fogadott fel, száz talentom ezüstön.
7
Eljöve pedig az Isten embere ő hozzá, mondván: Oh király! ne menjen el te veled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival**************.
8
Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség előtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés.
9
Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentom ezüsttel, amelyet Izráel seregének adtam? És felele az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat.
10
Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, amely Efraimból jött vala ő hozzá, hogy mennének helyökre; mely dologért igen megharagvának a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.
11
Amásia pedig felbátorodván, elindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Seir fiai közül tízezeret.
12
És Júda fiai tízezeret élve fogtak el, akiket egy magas kőszikla tetejére vivének, és letaszították őket a magas kőszikláról, és mindnyájan összeroncsoltattak.***************
13
Annak a seregnek fiai pedig, akiket visszakülde Amásia, hogy ne menjenek ő vele hadba: Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig; és levágván háromezeret azok közül, nagy zsákmányt vivének el.
14
Lőn azután, hogy Amásia megtére az Edomiták megveréséből, a Seir fiainak isteneit elhozá és Isten gyanánt tisztelé azokat, akik előtt magát meghajtja vala, és nékik jóillatot gerjeszte.
15
Ezért megharaguvék az Úr Amásiára, és prófétát külde hozzá, aki monda néki: Miért imádod annak a népnek isteneit, akik nem szabadíthatták meg az ő népöket a te kezedből?
16
Lőn pedig, mikor ekképpen szólott volna néki, monda néki a király: Vajjon te tanácsosa vagy-é a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz. Megszünék azért a próféta, minekutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt műveléd, és tanácsomat nem fogadád meg.
17
Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot tartván, követet külde Joáshoz, a Joákház fiához, aki Jéhunak fia vala, az Izráel királyához, mondván: Nosza, szálljunk szembe egymással!
18
Akkor Joás, az Izráel királya ilyen választ ada Amásiának, a Júda királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való cédrusfához, mondván: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; eközben azonban arra menvén egy fenevad, amely a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a tövist.
19
Te magadban így gondolkodtál: Megveréd az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elvesszen általam.
20
De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy az ellenség kezébe adja őket, mivel az Edomiták isteneit keresték.
21
Felindula azért Joás, az Izráel királya, és szembeszállának egymással ő és Amásia, a Júda királya Béth-Semesnél, amely Júdában van.
22
És Júda megveretteték Izráel által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikba.
23
Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás fiát, aki Joákház fia volt, Joás, az Izráel királya elfogá Béth-Semesben, és vivé őt Jeruzsálembe, és Jeruzsálem kőfalát lerontá az Efraim kaputól fogva mind a szeglet kapujáig négyszáz singnyire.
24
És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle edényeket, amelyek az Isten házában, az Obed-Edom birtokában találtatának, és a király házának kincseit, s a kezesek fiait mind Samariába vivé.
25
Amásia, a Joás fia, a Júda királya, minekutána meghala Joás, a Joákház fia, az Izráel királya, még tizenöt esztendeig éle.
26
Amásiának pedig többi dolgai, az elsők és utolsók, avagy nincsenek-é megírva a Júda és az Izráel királyainak könyvében?
27
Azon időtől fogva pedig, hogy Amásia az Úrtól elszakada, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle Lákisba, de utána küldöttek Lákisba, és megölték ott őt.
28
És elhozák onnét lovakon, és eltemeték őt az ő atyáival, Júdának városában.

-------------------------------------

* Hát - nem. De úgy tűnik a századforduló kellőenm ágikus szám volt ahhoz, hogy leszarják a korábbi számokat.
** Kösz hogy szólsz hogy ezek rokonok. Benhadád meg lehet úgy 110-130 éves. Az azért nem semmi!
*** Valld be, direkt szivatsz.
**** Túl nagy kérés lenne SORRENDBEN haladni?
***** Elmész ám anyádba. Sőt! Akkor hamis próféta! Nem vonhatja vissza amit elsőre mondott! Agyon kell kövezni!
****** Elizeus nagyobb csodatévő mint Jézus! A halála után is tudott dolgokat! Jézus mit tudott? Jedi-erő-szellem volt, oszt annyi!
******* Nem azért, de kénytelen vagyok szólni, hogy 2Kir.8.9. szerint Benhadád az apja volt Hazáelnek, nem a fia.
******** "mind e mai napig"
********* Egész konkrétan nekem elfogytak az edomita fejedelmeim. Azért jó érzés, hogy van ami passzol.
********** Nekem ez nem úgy hangzik hogy Izráel győzött. De mit tudok én.
*********** Hát, ha betudjuk a hónap-eltolódást, akkor nem kell problémáznom.
************ Igen, ez az a Jónás.
************* A 2Királyok szerint nem.
************** Fura kifejezés. Efraim nem őse hanem leszármazottja volt Izráelnek, illeve nem azoktól különálló csport, tudtommal. Vagy ez egy olyan tradíció, ami megmagyarázza, miért "fél" törsekrről van szó (hogy beházasodtak, sose volt igazi leszármazás manasse és efraim, meg a többiek között).
*************** Hogy is volt az, hogy fogjokat nem végzünk ki? Plusz minek ejtettek akkor fogjokat egyáltalán? Meddig tartott egyesével ellökdösni 10,000 embert? Miért nem próbáltak csinálni valamit azok?

1
Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, aki Beersebából való volt.
2
És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, amíg Jójada pap oktatá őt;
3
Azonban a magaslatok oltárai nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok oltárain.
4
És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, amely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, amelyet kiki szabad akaratja szerint az Úr házához bevisz.
5
Vegyék magokhoz a papok, mindenik a maga ismerősétől, és építsék meg az Úr házának romlásait mindenütt, ahol romlást látnak rajta.
6
De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az Úr házának romlásait,*
7
Előhivatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az Úr házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt.
8
És a papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt nem vesznek el a néptől, és nem javítják ki a ház romlásait.**
9
És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelől, amely felől az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek őrizői minden pénzt, amelyet az Úr házába hoznak.
10
És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, amely az Úr házában találtatott.
11
És a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, akik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, akik a házon dolgoztak,
12
És a kőmíveseknek és a kőfaragóknak, fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, ami a ház javítására szükséges volt.
13
De abból a pénzből, amelyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medencéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt.
14
Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból.
15
Számot sem vettek azoktól az emberektől, akiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el.
16
De a vétekért és a bűnért való pénzt nem vitték az Úr házába; az a papoké lett.
17
Ebben az időben jött fel Hazáel, Siria királya, és megszállotta Gáthot, és be is vette azt; azután megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen menjen.
18
De Joás, Júda királya, vevé mind a megszentelt ajándékokat, amelyeket az ő atyái, Josafát, Jórám és Akházia, Júda királyai az Úrnak szenteltek volt, és amelyeket ő maga szentelt néki, és minden aranyat, amely találtaték mind az Úr házának, mind pedig a király házának kincsei között, és elküldé Hazáelnek, Siria királyának, és az elment Jeruzsálem alól.
19
Joásnak egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
20
Fellázadván pedig az ő szolgái, pártot ütének ellene, és megölték Joást Beth-Millóban, amerre Sillába megy az ember.
21
Jozakhár, a Simeáth fia, és Jozadáb, a Sómer fia, az ő szolgái ölték meg őt, és meghalt és eltemették őt az ő atyáival, a Dávid városában. És Amásia, az ő fia lett a király ő helyette.

1
Hét esztendős vala Joás, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben negyven esztendeig; az ő anyjának neve Sibia vala, Beersebából.
2
És cselekedék Joás az Úr előtt kedves dolgot, Jójada papnak teljes életében.
3
Vett pedig néki Jójada két feleséget, és nemze fiakat és leányokat.
4
Ezek után elvégezé magában Joás, hogy megújítja az Úrnak házát.
5
És összehivatá a papokat és a Lévitákat, és monda nékik: Menjetek el a Júda városaiba, és szedjetek az Izráel népétől fejenként pénzt, hogy a ti Istentek háza esztendőnként kijavíttassék. Ti pedig siessetek e dologgal; de a Léviták nem sietének.
6
Akkor hivatá a király Jójadát a papifejedelmet, és monda néki: Miért nem gondoltál a Lévitákra, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálemből az ajándékot, amelyet rendelt Mózes az Úr szolgája és az Izráel gyülekezete, a gyülekezet sátorához?
7
Mert az istentelen Athália és az ő fiai elpusztították az Isten házát, és mindazt, ami az Úr házának vala szentelve, a bálványokra költötték.
8
És mikor parancsolt a király, csinálának egy ládát***, melyet az Úr házának kapuja előtt helyezének el, kivül.
9
És kihirdeték Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak az ajándékot, amelyet az Isten szolgája Mózes parancsolt a pusztában Izráelnek.
10
Akkor a vezérek mindnyájan és az egész nép örömmel vivék az ő ajándékaikat és veték a ládába, míg megtelék.
11
És időnként a Léviták által elviteték a ládát a király gondviselőjéhez, és mikor látták, hogy sok pénz van benne, eljövén a király íródeákja és a főpap választott embere, kiüríték a ládát, s azután ismét visszavitték helyére. Ezt művelék időnként, és nagy összeg pénzt gyűjtének.
12
És adá azt a király és Jójada az Úr háza körül való munka felügyelőjének; és fogadának favágókat és ácsokat az Úr házának újítására, vas- és rézműveseket is az Úr házának megerősítésére.
13
Munkálkodának azért a művesek, és az ő kezök által a kijavítás előrehaladt, s az Úrnak házát előbbi állapotába helyezék, és megerősíték azt.
14
Mikor pedig elvégezték, a megmaradt pénzt vivék a királynak és Jójadának, melyből csinálának az Úr háza számára edényeket, az isteni tisztelet és áldozat számára kanalakat, s arany és ezüst edényeket. És áldozának vala égőáldozatokkal szüntelen az Úrnak házában, Jójadának, teljes életében.
15
Megvénhedék pedig Jójada, és megelégedvén életével, meghala. Százharminc esztendős korában hala meg.****
16
És eltemeték őt a Dávid városában a királyok között, mivel kedves dolgot cselekedett vala Izráelben mind Istennel s mind az ő házával.
17
Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király előtt; a király pedig hallgatott reájok.
18
És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkök miatt lőn az Úrnak haragja Júda és Jeruzsálem ellen.
19
És külde hozzájuk prófétákat, hogy visszatérítenék őket az Úrhoz, akik bizonyságot tevének ellenök, de nem hallgattak reájok.
20
Az Isten lelke pedig felindítá Zakariást, a Jójada pap fiát, aki felálla a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? – mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, ő is elhagy titeket.
21
Amazok pedig reá támadván, ott az Úr háza pitvarában megkövezék őt a király parancsolatjából.
22
És nem emlékezék meg Joás király a jótéteményről, amelylyel annak atyja, Jójada vala ő hozzá éltében, hanem megöleté a fiát. Mikor pedig meghalna, ezt mondá: Látja az Úr és bosszút áll!
23
És már az esztendő elmúltával feljöve ellene Siria királyának serege, és méne Júdára és Jeruzsálemre, és kiirtották a népnek minden vezéreit a nép közül, és minden zsákmányukat küldék Damaskusba a királynak;
24
Mert noha kevés emberrel jött vala rájok a Siriabeli had, mindazáltal az Úr kezökbe adá Júdának nagy seregét, mivel az Urat, atyáiknak Istenét elhagyták; és Joáson is bosszút állának.
25
És mikor tőle elmentek (súlyos betegségben hagyták hátra): pártot ütének ellene az ő szolgái, a Jójada pap fiának haláláért, és megölék őt ágyában, és meghala*****. És eltemeték őt a Dávid városában, de nem temeték őt a királyok sírjába.
26
Ezek ütöttek ellene pártot: Zabád*******, az Ammonbeli Simeát asszony****** fia, és Józabád, a Moábbeli Simrith fia.
27
Az ő fiai, és alatta az adónak megszaporodása, s az Isten házának kijavítása, ímé meg vannak írva a királyok könyvének magyarázatában********. Uralkodék helyette az ő fia, Amásia.

------------------------------------------------

* Tipikus papok. Lopnak.
** Zavarbaejtően szar fordítás. Azt akarták mondani, hogy a papok maguk próbáltak javítgatni, aztán kreatív könyveléssel eltűntették a pénzt.
*** Érdekes mennyire másként mennek a részletek. Kinek az ötlete volt a láda, hol a pénz, mikor kezdenek gyűjteni stb.
**** Ami boznyítja hogy a Sátán híve volt, valahogy dacolt Mr. Isten akaratával, és nem szíveskdett elhúnyni legfeljebb 120 évesen.
***** A halál oka is teljesenm ás. Itt a papok ölik meg, mert nem volt elég náci. Ott világiak ölik meg, mert kiürítette a kincstárat, és ami volt, a teljesen haszontalan papságnak adta.
****** Érdekelne az eredeti, hogy "ammonbeli", vagy "ammonita" áll-e ott. Ezen túl megh ogy lett itt Simea nő?
******* Na ezt hirtelen észre sem vettem, az anya neve okán, de itt mitől változott meg teljesen a gyerek neve, ugyanúgy ahogy a másik fickó apja neve?
******** Hol?