Elif Lem Mim Szad**. {2} Írás ez, amely leküldetett hozzád. Ne legyen miatta szorongás a szívedben! Leküldetett, hogy intsél vele, s hogy figyelmeztetés legyen a hívőknek. {3} Kövessétek azt, ami leküldetett hozzátok az Uratoktól, és ne kövessetek Allahon kívül más gyámolítókat! Milyen kevéssé hajlotok az intő szóra! {4} Mennyi várost pusztítottunk el! A büntetésünk éjjel lepte meg őket, vagy, amikor délben szenderegtek. {5} Amikor büntetésünk meglepte őket, csupán, azt tudták kiáltani: "Bizony, kegyetlenek voltunk!" {6} Bizony kérdőre vonjuk azokat, akikhez elküldetett az üzenet és kérdőre vonjuk a küldötteket is. {7} És bizony - valóságos tudás alapján - elbeszéljük nekik az eseményeket, hiszen nem voltunk mi távol azoktól. {8} Azon a napon a súly, amellyel megméretnek az Igazság lesz. Akiknek a mérlegserpenyőik súlyosak lesznek, azok boldogulnak. {9} Akiknek azonban könnyű lesz a mérlegserpenyőjük, azok önmagukat veszítették el, mivel vétkeztek a mi jeleinkkel. {10} Hatalmat adtunk nektek a földön és kijelöltük ott nektek mindazt, ami az élethez szükséges. Milyen kevéssé vagytok ti hálásak!

11} Bizony, mi megteremtettünk titeket. Azután megformáztunk benneteket. Ezután azt mondtuk az angyaloknak: "Boruljatok le Ádám előtt!" Ők pedig mindannyian leborultak - kivéve Iblist (a sátán). Ő nem tartozott azok közé, akik leborultak. {12} Allah azt mondta: "Mi tartott vissza téged attól, hogy leborulj, amikor megparancsoltam neked?" "Én jobb vagyok, mint ő" - mondta amaz -, "engem tűzből teremtettél, őt pedig agyagból." {13} Ő pedig azt mondta: "Indulj innen lefelé a földre! Hogy jössz te ahhoz, hogy itt fennhéjázó légy? Kifelé! Megalázott leszel a megalázottak között!" {14} Iblis azt mondta: "Adj nékem haladékot addig a napig, amíg halottaikból föl nem támasztatnak!" {15} "Íme, azokhoz tartozol, akiknek haladék adatott" - mondta Allah. {16} Iblis azt mondta: "Azért, mert tévútra vittél engem, meglesem őket a te egyenes utadon; {17} aztán nem tágítok tőlük elölről és hátulról és a jobb kezük felől s a balkezük felől. És úgy találod majd, hogy a nagyrészük nem lesz hálás neked." {18} Allah pedig mondta: "Pusztulj innen, megvetve és elűzve! Bárki követ téged közülük - bizony, megtöltöm a gyehennát veletek mindannyiótokkal!" {19} És Allah azt mondta: "Ó Ádám! Lakozzál a feleségeddel együtt a Paradicsomban és egyetek a gyümölcseiből, ahol csak akartok! De ne közeledjetek ehhez a fához, különben a kegyetlenek közé fogtok tartozni." {20} És a sátán gonosz gondolatokat sugalmazott nékik, hogy felfedje kettejüknek a szemérmükből azt, ami addig rejtve volt***. És azt mondta nekik:"A ti Uratok csak azért tiltotta meg nektek ezt a fát, nehogy angyalok, vagy öröklétűek legyetek az öröklétűek között."

21} És megesküdött nékik, hogy: "Bizony mondom, én a ti őszinte tanácsadótok vagyok." {22} És csalárd módon a bukásukat okozta. Miután pedig megízlelték a fa gyümölcsét, láthatóvá lett nekik a szemérmük és a Paradicsom fáinak leveleit kezdték összeróni magukon. Ekkor szólította őket az Uruk: "Vajon nem tiltottalak-e el benneteket ettől a fától, és nem mondtam-e néktek, hogy a sátán nyilvánvaló ellenségetek?" {23} Ők ketten pedig azt mondták: "Önmagunk ellen kegyetlenkedtünk. Ha nem bocsátasz meg nékünk, és nem leszel irgalmas hozzánk, bizony kárvallottak leszünk a kárvallottak között." {24} Az Úr azt mondta: "Induljatok lefelé a földre! Legyetek egymás ellenségei s legyen egy ideig a földön a szállásotok, s az élethez szükséges dolgok!" {25} Ott fogtok élni" - mondta -, és ott fogtok meghalni és a Feltámadás Napján onnan vétettek elő." {26} Ti Ádám fiai! Leküldtünk nektek ruházatot, hogy elrejtse a szemérmeteket, és cicomát. Ám az istenfélelem köntöse - az jobb annál. Ez Allah jelei közé tartozik. Talán hajlanak az intő szóra. {27} Ti Ádám fiai! Ne kísértsen meg benneteket a sátán, amiképpen a ti ősszüleiteket kísértése által kiűzette a Paradicsomból, levéve róluk a ruhájukat, hogy megmutassa nékik szemérmüket. Bizony, ő lát benneteket, ő és az ő serege, ott, ahol ti nem látjátok őket. A sátánokat azok gyámolítójául rendeltük, akik nem hisznek. {28} És ha elkövetnek valamilyen gyalázatosságot, azt mondják: "Mi úgy találtuk, hogy már atyáink is ezt tették és Allah rendelte el azt nekünk. Mondd: "Allah nem rendel el gyalázatosságot! Vajon olyasmit állíttok Allah terhére, amiről semmit nem tudtok?"**** {29} Mondd: "Az én Uram méltányosságra szólított föl és arra, hogy minden mecsetben, tegyétek arcotokat minden borulásnál és fohászkodjatok hozzá úgy, hogy vallásotok gyakorlásában őszintének mutatkozzatok hozzá!". Amiképpen a kezdetben megteremtett benneteket, úgy fogtok a Feltámadás Napján visszatérni. {30} Az emberek egy részét Allah az igaz útra vezérelte, egy más részét pedig joggal sújtja tévelygés. Allah helyett a sátánokat fogadták gyámolítóul és úgy vélekednek, hogy az igaz úton vezéreltetnek.

31} Ti Ádám fiai! Vegyétek magatokra minden mecsetben a díszeteket, egyetek és igyatok! Ám ne legyetek mértéktelenek! Bizony, nem szereti Ő a mértékteleneket! {32} Mondd: "Ki tiltotta meg Allah díszét, amit Ő hozott létre az Ő szolgáinak, és a jó táplálékokat, amelyekkel Allah látott el benneteket?" Mondd: "Ezek azokat illetik meg, akik evilági életükben hittek, különösen a Feltámadás Napján!" Így magyarázzuk meg jeleinket azoknak az embereknek, akiknek tudásuk van. {33} Mondd: "Az én Uram a hitvány cselekedeteket tiltotta meg, legyenek azok láthatóak, vagy rejtettek, továbbá a bűnt, a jogtalanul elkövetett erőszakot és hogy más isteneket társítsatok mellé, amire nézve nem nyilatkoztatott ki semmiféle bizonyítékot, és hogy olyasmit állítsatok Allah terhére, amiről nem tudtok semmit!" {34} Minden népnek megszabott határideje van*****. Ha a határidő eljő, nem késleltethetik azt egy órával sem és nem is siettethetik. {35} Ti Ádám fiai! Ha küldöttek jönnek hozzátok a saját soraitokból, hogy előadják nektek a jeleimet. Aki óvakodik, és igaz tetteket cselekszik, azokat nem kell félteni és nem fognak szomorkodni. {36} Akik pedig hazugságnak tartották a mi jeleinket és fennhéjázóan elvetették, azok a Pokol tüzére kárhozottak és benne égnek örökké. {37} És ki vétkesebb, mint az, aki hazugságot kohol Allah ellen és meghazudtolja a jeleinket? Ők megkapják majd a részüket az írásból, amely szerint megítéltetnek. Amikor aztán eljönnek értük a küldötteink, hogy magukhoz szólítsák őket, azt mondják: "Hol van most az, akihez Allah helyett imádkoztatok?" Ők pedig azt mondják: "Eltűntek mellőlünk a semmibe." És tanúságot tesznek önmaguk ellen, hogy tagadók voltak. {38} Allah azt mondja: "Lépjetek a Pokol tüzébe, a dzsinnek és az emberek népei közé, amelyek előttetek voltak!" Valahányszor egy közösség belép oda, megátkozza a testvérközösségét. Amikor végül valamennyien - egyik a másik után - odaérkeztek, az utolsó közülük azt mondja az elsőről: "Urunk! Ők vittek tévútra minket! Adj nékik kétszeres büntetést a Pokol tüzéből!" Allah azt fogja mondani: "Mindenkinek a kétszeres büntetés legyen." Ám ti nem tudtok semmit. {39} Az első közösség közülük pedig azt mondja az utolsónak: "Nincs nektek semmilyen érdemetek velünk szemben." "Ízleljétek csak meg a Pokol büntetését amiatt, amire földi életetekben szert tettetek!" {40} Akik a mi jeleinket hazugságnak tartották és fennhéjázóan elfordultak azoktól, azoknak nem nyittatnak meg az ég kapui és nem lépnek be a Paradicsomba, amíg a teve át nem megy a tű fokán. Így fizetünk meg a bűnösöknek.

41} A gyehenna lesz az ő fekhelyük és tűztakarók lesznek rajtuk. Így fizetünk meg a kegyetleneknek. {42} Akik azonban hisznek, és jótetteket cselekszenek - senkitől nem követelünk többet, mint amire képes , azoknak a Paradicsom lesz az osztályrészük, és örökké benne lakoznak majd. {43} És eltávolítjuk azt, ami gyűlölség a szívükben lakozik. Patakok folynak majd alattuk. És azt mondják: "Hála Allahnak, aki ide vezérelt minket! Soha nem vezéreltettünk volna az igaz útra, ha Allah nem vezetett volna arra. Urunk küldöttei valóban az igazsággal jöttek el." És hangos szóval szólíttatnak: "Íme, ez a Paradicsom - örökül adatott néktek azért, amit földi életekben cselekedtetek." {44} És azok, akiknek a Paradicsom jutott osztályrészül, így szólították meg a Pokol tüzére kárhozottakat: "Mi igaznak találtuk azt, amit az Urunk megígért nekünk. Vajon ti is igaznak találtátok azt, amit az Uratok ígért?" "Igen" - mondták. És egy hírnök hangos szóval kiált közöttük: "Allah átka legyen a kegyetlenekre. {45} Akik másokat is távol tartanak Allah útjától, s azt kívánják, hogy görbe legyen az, és akik nem hisznek a túlvilágban." {46} És közöttük válaszfal van, s a magaslatokon (E'raf ) férfiak vannak, akik mindenkit megismernek ismertetőjeléről. És így szólítják meg azokat, akiknek a Paradicsom jutott osztályrészül: "Békesség nektek!" Ők nem léphetnek be oda, noha vágyakoznak utána. {47} És ha a tekintetük a Pokol tüzére kárhozottak felé fordul, azt mondják: "Urunk! Ne helyezz minket egy sorba a vétkes néppel!" {48} És a magaslatokon lakozók így szólítják meg azokat a férfiakat, akiket ismertetőjelükről megismertek: "Egyáltalán nem vált hasznotokra az, ami gazdagságot földi életetekben fölhalmoztatok és az, hogy fennhéjáztatok." {49} Vajon azok lennének ezek, akikről szólván hajdan megesküdtetek, hogy Allah nem ajándékozza meg őket kegyelmével? "Lépjetek be a Paradicsomba! Nem kell félnetek és nem fogtok szomorkodni!" {50} És a Pokol tüzére kárhozottak így szólítják meg azokat, akiknek a Paradicsom az osztályrészük: "Öntsetek ránk egy kevés vizet, vagy adakozzatok valamit abból, amivel Allah ellátott benneteket!" Azok pedig azt mondják: "Allah bizony mindkettőt megtiltotta a tagadóknak,

51} akik vallásukat játék és mulatság tárgyává tették, s akiket elkápráztatott az evilági élet." A mai napon elfelejtjük őket, amiképpen ők is elfelejtették, hogy találkozásuk lesz ezzel a nappal, és tagadták a mi jeleinket. {52} Pedig írást hoztunk nekik, amit valóságos tudás alapján magyaráztunk meg - hoztuk azt útmutatás és kegyelem gyanánt azoknak az embereknek, akik hisznek. {53} Vajon nem várnak másra, mint a valóságban beteljesülő értelmezésére? Azon a napon, mikor a valóságban beteljesülő értelmezése elérkezik, azok, akik elfelejtették, azt mondják: "A mi Urunk küldöttei bizony az igazságot hozták el. Vannak-e vajon közbenjáróink, akik közbenjárnának az érdekünkben, vagy visszaadathatnánk-e még egyszer az életnek, hogy másképpen cselekedjünk, mint ahogyan cselekedtünk volt?" Ők bizony elveszejtették önmagukat és a semmibe tűntek el mellőlük azok, amiket koholtak. {54} A te Urad Allah, aki hat nap alatt megteremtette az egeket és a földet, aztán emelkedett a trón fölé. Sietve betakarja a nappalt az éjszakával. És megteremtette a Napot, a Holdat és a csillagokat, amelyek az Ő parancsának alá vannak rendelve. Vajon nem Őt illeti-e meg a teremtés és a parancs? Áldassék Allah, a teremtmények Ura! {55} Fohászkodjatok az Uratokhoz megalázkodva és rejtetten! Ő nem szereti a határáthágókat. {56} És ne okozzatok romlást a földön, miután megújíttatott! És fohászkodjatok Hozzá félve és számítva! Allah kegyelme közel van a jóravalókhoz. {57} És Ő az, aki szeleket küld, hogy örömhírként hirdessék kegyessége előtt az esőt. Mikor aztán súlyos esőfelhővel viselősek, akkor szárazságtól halott vidékre hajtjuk azt, s lebocsátjuk reá az esőt. És mindenféle gyümölcsöt sarjasztunk általa. Így hozzuk elő majdan a holtakat a sírjukból. Talán hajlotok az intő szóra. {58} A jó vidékeken - Allah engedelmével - a növények dúsan sarjadnak, de azon a vidéken, amelyik rossz, ott nem sarjadnak csak szűkösen. Így magyarázzuk meg a jeleket azoknak az embereknek, akik hálásak. {59} Elküldtük hajdan Noét az ő népéhez és ő azt mondta nékik: "Ó népem! Szolgáljátok Allahot! Nincs más istenetek rajta kívül! Bizony, félek, hogy ha nem teszitek, akkor egy szörnyű nap büntetése sújt titeket." {60} Az ő népéből az előkelők azt mondták: "Bizony, mi úgy látjuk, hogy te nyilvánvaló tévelygésben vagy."

61} "Ó népem!" - mondta ő -, "távol áll tőlem a tévelygés, inkább küldött vagyok én a teremtmények Urától. {62} Tudatom veletek az én Uram üzeneteit és jó tanácsot adok nektek. És tudomásom van Allahtól olyasmiről, amiről nektek nincs tudomásotok. {63} Vajon csodálkoztok, hogy figyelmeztetés érkezett hozzátok az Uratoktól egy közületek való férfi révén, hogy intsen benneteket és hogy legyetek óvakodók, és akkor talán könyörületre leltek?" {64} Ám hazugsággal vádolták őt. Mi azonban megmentettük őt s azokat, akik vele voltak a bárkán és vízbe fullasztottuk azokat, akik hazugságnak tartották a mi jeleinket. Bizony, vakok népe voltak. {65} És 'Ád törzséhez elküldtük küldöttük gyanánt az ő testvérüket, Húdot. Azt mondta nékik: "Ó népem! Szolgáljátok Allahot! Nincs más istenetek rajta kívül. Nem óvakodtok-e Allahtól?" {66} Az előkelők az ő népéből, akik tagadtak, azt mondták: "Bizony, mi úgy látjuk, hogy ostobaságban leledzel. Bízvást úgy véljük, hogy te hazug vagy a hazugok között!" {67} "Ó népem!" - mondta ő -, "távol áll tőlem az ostobaság, inkább küldött vagyok én a teremtmények Urától. {68} Tudatom veletek az én Uram üzenetét és hű tanácsadótok vagyok. {69} Vajon csodálkoztok, hogy figyelmeztetés érkezett hozzátok az Uratoktól egy közületek való férfi révén: hogy intsen benneteket? Emlékezzetek arra az időre, amikor az Úr Noé népe után azok utódaivá tett meg benneteket a földön és hatalmas testalkattal gyarapított benneteket a teremtmények között! Emlékezzetek Allah jótéteményeire! Talán boldogulni fogtok." {70} Ők pedig azt mondták: "Vajon azért jöttél hozzánk, hogy egyedül Allahot szolgáljuk, és elhagyjuk azt, amit atyáink szolgáltak? Hozd ide hát nekünk azt, amivel fenyegetsz minket, ha igazmondó vagy az igazmondók között!"

71} Ő azt mondta: "Büntetés és haragvás zúduljon reátok az Uratoktól. Vajon vitába akartok szállni velem nevekről, amelyekkel ti és atyáitok neveztétek el hamis isteneiteket, amire nézvést Allah nem nyilatkoztatott ki semmiféle bizonyítékot? Várjatok csak! Én várni fogok veletek." {72} És a mi könyörületességünkben megmentettük őt s azokat, akik vele voltak, és az írmagját sem hagytuk meg azoknak, akik hazugságnak tartották a mi jeleinket és nem voltak hívők. {73} És Tamúd törzséhez elküldtük küldöttünk gyanánt az ő testvérüket, Szalihot. Azt mondta nekik: "Ó népem! Szolgáljátok Allahot! Nincs más istenetek rajta kívül. Nyilvánvaló bizonyíték érkezett hozzátok az Uratoktól. Íme Allahnak ez a nősténytevéje: jel nektek. Hagyjátok őt, hadd legeljen Allah földjén s ne illessétek őt semmi rosszal - különben fájdalmas büntetés martalékává lesztek! {74} És emlékezzetek arra az időre, amikor az úr 'Ád törzse után azok utódaivá tett meg benneteket és lakhelyet készített nektek a földön, melynek síkságain palotákat emeltetek és a hegyeit házaknak faragtátok ki! Emlékezzetek Allah jótéteményeire! És ne terjesszétek a földön a romlást gonoszul!" {75} Az előkelők az ő népéből, akik fennhéjáztak, azt mondták azoknak, akik gyengeségük miatt elnyomást szenvedtek el - és pedig azoknak közülük, akik hívők voltak: "Vajon tudjátok, hogy Sálih küldött az ő Urától?" Azok pedig mondták: "Bizony, mi hiszünk abban, amivel elküldetett." {76} Akik fennhéjáztak, azt mondták: "Mi pedig nem hiszünk abban, amiben ti hisztek." {77} És elvágták a teve inát és semmi bevették Uruk parancsát és azt mondták: "Ó Szalih! Hozd hát ide nekünk azt, amivel fenyegetsz minket, ha valóban küldött vagy a küldöttek között!". {78} És földrengés martalékává lettek, és reggelre kelve holtan feküdtek a házukban arccal a földre borulva. {79} És Szalih elfordult tőlük és azt mondta: "Ó népem! Pedig átadtam nektek az Uram üzenetét és jó tanáccsal láttalak el benneteket. Ám ti nem szeretitek azokat, akik jó tanácsot adnak." {80} És elküldtük küldöttünk gyanánt Lótot. Emlékezzetek arra, amikor azt mondta népének: "Olyan gyalázatosságot követtek el, amit tielőttetek nem követett el senki a teremtmények között.

81} Ti (férfiak!), ugye vágyból, nők helyett a férfiakkal közösültök össze.****** Ti féktelen nép vagytok. {82} Az ő népének csupán az volt a válasza, hogy azt mondták egymásnak: "Űzzétek ki őket városotokból. Bizony, olyan emberek ezek, akik megtisztulnak!" {83} És mi megmentettük őt és családját a büntetéstől - kivéve a feleségét. Ő azok közé tartozott, akik hátramaradtak. {84} Pusztító esőt zúdítottunk rájuk. Nézd csak, milyen végre jutottak a bűnösök! {85} És Madyanhoz elküldtük küldöttünk gyanánt testvérüket, Szu'aybot. Azt mondta nekik: "Ó népem! Szolgáljátok Allahot! Nincs más istenetek rajta kívül. Nyilvánvaló bizonyíték érkezett hozzátok az Uratoktól. És adjatok igazságos mértéket és teljes súlyt, és ne rövidítsétek meg az embereket semmi dolgukban! És ne okozzatok romlást a földön, miután meg újíttatott! Íme, jobb ez nektek, ha különben hívők vagytok. {86} És ne álljatok lesben úton-útfélen, fenyegetve és elfordítva Allah útjától azokat, akik hisznek benne és azt kívánva, hogy Allah útja ferde legyen! És emlékezzetek arra, amikor kevesen voltatok és Ő megsokasított benneteket! Nézzétek, milyen végre jutnak azok, akik romlást okoznak! {87} És ha van köztetek egy csoport, amely hisz abban, amivel elküldettem, és van egy másik csoport, amely nem hisz, akkor legyetek türelmesek, amíg Allah ítélkezik közöttünk. Ő a legjobb ítélkező." {88} *Az előkelők az ő népéből, akik fennhéjáztak, azt mondták: "Bizony, kiűzünk téged a mi városunkból, ó Szu'ayb, azokkal egyetemben, akik hisznek veled, vagy pedig térjetek meg ismét a mi vallásunkba!" Ő azt mondta: "Akkor is, ha ellenünkre lenne az? {89} Hazugságot koholnánk Allah ellen, ha ismét a ti vallásotokra térnénk - azután, hogy Allah megmentett bennünket attól. Képtelenség az a számunkra, hogy ismét megtérjünk abba, ha csak Allah, a mi Urunk nem akarja. A mi Urunk tudása mindent magába foglal. Mi Allahra hagyatkozunk. Urunk! Döntsél köztünk és népünk között az Igazság szerint! Te vagy a legjobb eldöntő!" {90} És az előkelők az ő népéből, akik tagadtak, azt mondták: "Ha követitek Szu'aybot, bizony, kárvallottak lesztek!"

91} És földrengés martalékává lettek és reggelre kelve holtan feküdtek a házukban, arccal a földre borulva - {92} azok, akik hazugsággal vádolták Szu'aybot. Mintha soha nem lakoztak volna ott. Akik hazugsággal vádolták Szu'aybot, azok lettek a kárvallottak. {93} És ő elfordult tőlük, és azt mondta: "Ó népem! Pedig átadtam nektek az Uram üzenetét és jó tanáccsal láttalak el benneteket. Ám hogy szomorkodhatok én egy tagadó nép miatt?" {94} És nem küldtünk prófétát egy városba sem, csak úgy, hogy annak lakóit szükséggel és bajjal szorongattuk - hogy eképpen talán alázatosak lesznek. {95} Aztán a rosszat valami jóra változtattuk, mígnem kitörölték emlékezetükből a múltat és azt mondták: "Atyáinkat is érte öröm és baj egyaránt." Akkor váratlanul büntetéssel sújtottuk őket, úgy, hogy észre sem vették. {96} És ha a városok lakói hittek volna, és óvakodtak volna Allahtól, mi elébük tártuk volna az ég és a föld minden áldását. Ők azonban hazugsággal vádolták küldötteinket és akkor büntetéssel sújtottuk őket azért, amire földi életükben szert tettek. {97} A városok lakói vajon biztonságban érzik magukat attól, hogy nem lepi meg őket a mi büntetésünk éjszaka, amikor alszanak? {98} Vagy vajon a városok lakói biztonságban érzik magukat attól, hogy a büntetésünk nem lepi meg őket fényes reggel, amikor játszanak? {99} Hát biztonságban érzik-e magukat Allah csapásától? Allah csapásától csupán a vesztes nép érzi magát biztonságban! {100} Azok számára, akik a földet - büntetéssel sújtott - korábbi lakóitól örökbe kapták, vajon nem útmutatás-e az, hogy ha akarnánk, bűneikért éppen úgy büntetésünkkel sújtanánk? Mi azonban lepecsételjük a szívüket, úgy hogy nem hallanak.

101} Íme, ezek a városok! Elmondunk néked néhány híradást róluk. Bizony, az ő küldötteik nyilvánvaló bizonyítékokkal érkeztek hozzájuk. Ám ők képtelenek voltak hinni abban, amit korábban hazugsággal vádoltak. Így pecsételi le Allah a tagadó szívét! {102} És mi úgy találtuk, hogy nagyrészük nem ismer el megállapodást és úgy találtuk, hogy a nagyrészük vétkes. {103} Aztán elküldtük őutánuk Mózest a mi jeleinkkel Fáraóhoz és az ő előkelőihez. És ők vétkeztek azok ellen. Nézd meg, milyen végre jutnak azok, akik romlást okoznak! {104} Mózes azt mondta: "Fáraó! Küldött vagyok én a teremtmények Urától. {105} Úgy méltó hozzám, hogy Allahról csupán az igazságot mondjam. Nyilvánvaló bizonyítékkal jöttem hozzátok az Uramtól. Bocsásd el hát vélem Izráel fiait!" {106} Fáraó azt mondta: "Ha te valami jellel jöttél, add ide azt, ha igazmondó vagy az igazmondók között!" {107} Mózes ekkor eldobta a botját s íme, egy valóságos kígyó lett az! {108} És előhúzta a kezét, s íme, fehér volt az a nézők szemében! {109} Fáraó népének az előkelői azt mondták: "Ez a varázsló érti a dolgát!" {110} "Ki akar űzni benneteket a földetekről. Mit tanácsoltok, mitévők legyünk?"

111} "Halaszd el az ő és a bátyja ügyét későbbre," - mondták azok -"és küldj ki a városokba küldöncöket, akik embereket gyűjtenek, {112} hogy hozzák eléd az összes dolgát értő varázslót!" {113} És jöttek a varázslók Fáraóhoz, mondván: "Bennünket ugye biztosan fizetség illet meg, ha mi leszünk a győztesek?" {114} "Igen" - mondta Fáraó -, "és azok közé fogtok tartozni, akik közel állnak hozzánk." {115} Ők azt mondták: "Mózes! Vagy dobjál te, vagy mi leszünk azok, akik először dobunk!" {116} Mózes mondta: "Dobjatok ti elsőnek!" És miután dobtak, megbűvölték az emberek szemét és félelemmel töltötték el őket. Hatalmas varázslattal álltak elő. {117} És mi azt sugalltuk Mózesnek: "Dobd el a botodat!" És íme a bot már el is nyelte az ő szemfényvesztésüket. {118} Így az igazság győzelme következett be és meghiúsult, amit ők cselekedtek. {119} És legyőzettek ott és megalázottan fordultak vissza. {120} És földre vetődtek a varázslók imádkozáshoz leborulva,

121} mondván: "Hiszünk a teremtmények Urában, {122} Mózes és Áron Urában." {123} Fáraó mondta: "Hát hisztek benne, mielőtt még én megengedném nektek? Bizony, az valami csel, amit a városban kieszeltetek, hogy elűzzétek onnan a lakókat. De majd megtudjátok, hogy mit kaptok tőlem! {124} Bizony, le fogom vágni egymással ellentétesen kezeteket és a lábatokat, aztán pedig keresztre feszítelek benneteket, mind egy szálig!" {125} A varázslók azt mondták: "Bizony, mi az Urunkhoz térünk vissza. {126} És csupán azért állasz bosszút rajtunk, mert hittünk a mi Urunk jeleiben, miután azok hozzánk érkeztek. Urunk! Vértezz föl minket türelemmel és végy magadhoz minket úgy, hogy muszlimok vagyunk!" {127} Fáraó népének előkelői azt mondták: "Hát hagyod, hogy Mózes és népe romlást okozzon a földön, és hogy elhagyjon téged és az isteneidet?" Ő azt mondta: "Meg fogjuk ölni a fiaikat és csupán asszonyaikat hagyjuk életben. Hiszen miénk a hatalom fölöttük!" {128} Mózes pedig azt mondta a népének: "Kérjetek Allahtól segítséget és legyetek állhatatosak! A föld Allahé! Annak adja örökül szolgái közül, akinek akarja. A végső kimenetel az óvakodók javára dől majd el." {129} Ők azt mondták: "Mi zaklatást szenvedtünk el, mielőtt eljöttünk hozzád, és azután is, hogy hozzánk érkeztél." Mózes pedig mondta: "Lehet, hogy Allah elpusztítja az ellenségeteket és benneteket tesz meg azok utódjává a földön, hogy meglássa, miként cselekszetek." {130} Fáraó népét már korábban éhínséges esztendőkkel és a gyümölcsök hiányával sújtottuk, hogy talán hajlanak az intő szóra.

131} Ám amikor valami jó érte őket, azt mondták: "Ez megillet bennünket." Ha pedig valami rossz sújtotta őket, akkor Mózest tekintették baljós előjelnek és azokat, akik vele voltak. De vajon a baljós előjelük nem egyedül Allahnál van-e? A nagyrészük azonban nem tudja ezt. {132} És azt mondják: "Hozhatsz te akármilyen csodás jelet, hogy megbabonázzál bennünket, mi mégsem hiszünk neked." {133} És mi akkor rájuk küldtük az özönvizet és a sáskákat és a tetveket és a békákat és a vért - világosan megmagyarázott jelek gyanánt. Ám ők fenn héjáztak. Bűnös nép volt. {134} És miután rájuk zúdult a csapás, azt mondták: "Mózes! Fohászkodj érettünk a te Uradhoz, mivel Ő szövetséget kötött veled! Ha elhárítod rólunk e csapást, bizony, hiszünk neked, és elküldjük veled Izráel fiait." {135} Miután azonban elhárítottuk róluk a csapást egy határidőig, amelyet el kellett érniük, akkor, íme, megszegték a megállapodásukat. {136} Ekkor bosszút álltunk rajtuk, s belefojtottuk őket a tengerbe, mivel hazugságnak tartották a mi jeleinket és ügyet sem vetettek azokra. {137} És azoknak, akik gyengeségük miatt elnyomást szenvedtek, örökül adtuk a föld keleti és nyugati tájait, amelyeket megáldottunk. És a te Urad szép szava beteljesedett Izráel fiain azért, mert állhatatosak voltak. És romba döntöttük azt, amit Fáraó és népe tett, és ami építményt emeltek. {138} És általvezettük Izráel fiait a tengeren. És egy olyan néphez érkeztek, amely bálványai imádatának adta át magát. Azt mondták: "Mózes! Csinálj nekünk olyan istent, amilyenek nekik vannak!" Mózes azt mondta: "Bizony, tudatlan nép vagytok ti! , {139} Pusztulásra van ítélve az, amiben ők leledzenek, és hiábavaló az, amit ők cselekszenek." {140} "Ne Allahot kívánjam-e nektek, hanem más istent" - mondta tovább -, "holott benneteket tüntetett ki minden teremtmény fölött?"

141} És emlékezzetek arra, amikor megmentettünk benneteket Fáraó népétől; szörnyű büntetést szabtak ki rátok, midőn megölték a fiaitokat s csupán a nőket hagyták életben közületek*******. Súlyos megpróbáltatás volt ebben néktek a ti Uratoktól. {142} És megállapodást kötöttünk Mózessel harminc éjszakán át, amit kiegészítettünk még tízzel. Az Ő Urától kijelölt idő így negyven éjszakában lett teljes. Mózes azt mondta fivérének, Áronnak: "Helyettesíts engem távollétemben a népem között. Járj el helyesen, s ne kövesd azoknak az útját, akik romlást okoznak!" {143} Miután Mózes megérkezett az általunk megszabott időre, és az Ő Ura beszélt vele, azt mondta: "Uram! Mutasd meg nekem magadat, hadd nézhessek reád!" Ő azt mondta: "Nem fogsz látni engem, de nézz föl a hegyre. Ha szilárdan a helyén marad, akkor látni fogsz engem." Ám amikor az Ő Ura megmutatkozott a hegynek, akkor porrá omlasztotta azt. Mózes a földre rogyott, mintha villám sújtotta volna. Miután magához tért, azt mondta: "Magasztaltassál! Megbánással fordulok hozzád ismét és hívő vagyok a hívők között." {144} Ő azt mondta: "ó Mózes, téged választottalak ki a többi ember előtt azzal, hogy üzeneteket bíztam rád és beszéltem hozzád. Vedd hát, amit adtam neked és légy hálás a hálásak között!" {145} És leírtunk néki mindenfélét a törvénytáblákra, hogy intés és magyarázat gyanánt szolgáljanak mindenben: "Fogd hát ezeket erősen és parancsold meg a népednek, hogy: 'Ragaszkodjatok ahhoz, ami a legjobb abból!"' - Megmutatom nektek a bűnösök lakhelyét. {146} El fogom fordítani a jeleimtől azokat, akik jogtalanul fennhéjáznak a földön. Ha ők meglátnak valamilyen jelet, nem hisznek benne. Ha meglátják a helyes irányba vezető utat, akkor nem választják azt útnak a maguk számára. Ám ha meglátják a tévelygés útját, akkor azt útnak választják maguknak. Ez azért van így, mert hazugságnak tartják a mi jeleinket és ügyet sem vetnek rájuk. {147} Akik hazugságnak tartják a mi jeleinket s azt, hogy találkozni fognak a túlvilággal, azoknak a tettei hiábavalóak. Kaphatnak-e fizetséget másért, mint azért, amit cselekedtek? {148} És Mózes népe az ő távollétében elővette - az ékszereikből megformázott - testalakú borjút, amelynek bőgő hangja volt. Vajon nem látták, hogy nem beszélt hozzájuk, és nem vezérelte őket semmiféle igaz útra? Elővették azt imádásuk tárgyául és vétkeztek. {149} Amikor megbánást éreztek és látták, hogy eltévelyedtek, azt mondták: "Ha nem bocsát meg nekünk a mi Urunk és nem lesz irgalmas hozzánk, akkor kárvallottak leszünk a kárvallottak között." {150} És amikor Mózes visszaérkezett népéhez, haragosan és szomorúan azt mondta: "Bizony, rosszul képviseltetek engem a távollétemben. Vajon siettetni akartátok Uratok döntését?" És ledobta a táblákat és megragadta fivérét a fejénél, s a hajánál fogva maga felé rángatta. Áron azt mondta: "Anyám fia! Elnyomtak engem, és majdnem megöltek. Ne hagyd, hogy az ellenségeink kárörömet érezzenek miattam és ne tégy engem egy sorba a kegyetlen néppel!"

151} Mózes azt mondta: ,Uram! Bocsáss meg nekem és fivéremnek, és adj bebocsátást a te könyörületességedbe! Te vagy a legkönyörületesebb a könyörületesek között!" {152} Akik a borjút elővették, azoknak harag lesz az osztályrészük az ő Uruktól és megaláztatás az evilági életben. Így fizetünk meg azoknak, akik hazugságot koholnak ellenünk. {153} Akik azonban rossz cselekedeteket követtek el, ám utána megbánással fordulnak az Úr felé és hisznek, - azok iránt az Úr később Megbocsátó és Könyörületes. {154} Miután Mózes haragja lecsillapodott, ismét fölvette a táblákat. A szövegében útmutatás és és kegyelem volt azoknak, akikben félelem van az ő Uruk iránt. {155} És Mózes kiválasztott népéből hetven férfiút az általunk megszabott időpontra. Miután a földrengés martalékává lettek, Mózes azt mondta: "Uram! Ha akartad volna, már korábban elpusztítottad volna őket és engem. Vajon el akarsz pusztítani minket azért, amit az ostobák tettek közöttünk? Ez csupán próbatétel tőled, tévútra viszed vele azt, akit akarsz, s az igaz útra vezeted, akit akarsz. Te vagy a mi gyámolítónk. Bocsáss meg nekünk és légy irgalmas hozzánk! Te vagy a legjobb a megbocsátók között. {156} És rendelj el nekünk jót az evilágon és a túlvilágon! Mi Általad vezérelve vagyunk (Hudne)." Az úr azt mondta: "A büntetésemmel azt sújtom, akit akarok. A könyörületességem azonban mindent magában foglal. És azoknak rendeljük el azt, akik óvakodnak tőlem, megadják a zakátot, s azoknak, akik hisznek a mi jeleinkben, {157} akik követik a küldöttet, az írni-olvasni nem tudó prófétát, akit megtalálnak maguknál írással hírül adva a Tórában és az Evangéliumban - aki megparancsolja nekik, ami helyénvaló, és megtiltja nekik, ami elvetendő, aki megengedi nekik a jó dolgok élvezetét és tilalmasnak nyilvánítja nekik a tisztátalan dolgok élvezetét, és aki leveszi róluk a súlyos terhet és a bilincseket, amelyek rajtuk voltak. Akik tehát hisznek benne, támogatják és segítik őt, és követik a fényt, ami leküldetett vele - azok boldogulnak." {158} Mondd: "Ti emberek: Én Allah küldötte vagyok - annak a küldötte, akié az egek és a föld királysága. Nincs más isten rajta kívül. Ő kelt életre és Ő küld halálba. Higgyetek hát Allahban és küldöttében, az írni-olvasni nem tudó prófétában - aki hisz Allahban és az Ő szavaiban - és kövessétek őt! Talán az igaz útra vezéreltettek." {159} Mózes népében van egy nép, amely az igazság szerint vezetett másokat az igaz útra és aszerint cselekedtek igazságosan. {160} És szétosztottuk őket tizenkét törzsre (Eszbetan), népre, és azt sugalltuk Mózesnek, amikor az ő népe a pusztában vízért folyamodott hozzá, hogy: "Üss a botoddal a sziklára!" Miután eképpen cselekedett, tizenkét forrás tört elő, tudta hogy hol kell innia. És árnyékot bocsátottunk föléjük a felhőkkel, és mannát küldtünk le nekik és fürjeket, mondván: "Egyetek azokból jó étkekből , amelyekkel elláttunk benneteket!". És nem nekünk ártottak, hanem saját magukkal szemben kegyetlenkedtek.********

161} És emlékezzetek arra, amikor így szólíttattak meg: "Lakjatok ebben a városban, és egyetek ott, ahol csak akartok! És mondjátok: "hitta"!, és lépjetek be a kapun földre borulva! Megbocsátjuk nektek a vétkeiteket, s gyarapítjuk azokat, akik helyesen cselekszenek." {162} Másra változtatták a nekik mondott szót azok, akik kegyetlenkedtek. És büntetést küldtünk rájuk az égből, amiért kegyetlenek voltak. {163} És kérdezd meg őket arról a városról, amely a tengerparton feküdt, mi történt akkor, amikor vétkeztek a szombattal kapcsolatban! Emlékezzetek arra, amikor azon a napon, amidőn megtartották a szombatukat, a halaik a víz színén láthatóan (Surre'en) úsztak hozzájuk, ám azon a napon, amikor nem tartották meg a szombatot, akkor nem úsztak hozzájuk. Eképpen tettük próbára őket az ő gonoszságukért. {164} És emlékezzetek arra, amikor egy közösségük azt mondta a küldötteknek: "Miért intetek egy olyan népet, amelyet Allah el fog pusztítani, vagy szörnyű büntetéssel fog megbüntetni?" Azok azt mondták: "Hogy mentségünk legyen a ti Uratoknál, és hogy talán óvakodók lesznek." {165} Miután elfelejtették azt, amivel meginttettek, megmentettük azokat, akik megtiltották a rosszat, és keserves büntetéssel sújtottuk azokat szörnyű szenvedéssel, akik kegyetlenkedtek, az ő gonoszságukért. {166} Miután semmi bevették azt, ami tilalmas volt nékik, azt mondtuk: "Legyetek kitaszított majmok!" {167} És emlékezzetek arra, amikor a te Urad kihirdette, hogy bizony a Feltámadás Napjáig ismételten ellenük támaszt olyasvalakiket, akik szörnyű büntetést szabnak ki rájuk. A te Urad gyors a büntetésben, de bizony, Ő Megbocsátó és Könyörületes is. {168} És szétosztottuk őket a földön különböző népekre. Vannak közöttük igazak, és vannak, akik nem azok. Próbára tettük őket jó szerencsével és balszerencsével, hogy talán megtérnek. {169} És követte őket a következő nemzedék, amely örökölte az írást. Ők az evilági élet forgandó javai után kapkodnak és azt mondják: "Megbocsátás adatik nékünk." És hogyha hasonló forgandó javak kínálkoznak nekik, akkor azok után is kapkodnak. Vajon nem köttetett velük az írás szerződése, hogy ne mondjanak Allahról mást, mint az Igazságot? Holott tanulmányozták azt, ami az Írásban van. A túlvilági lakhely jobb azoknak, akik óvakodnak Allahtól. Vajon nem éltek az eszetekkel? {170} Akik szilárdan ragaszkodnak az íráshoz, és elvégzik az imádságot, azoknak meglesz a fizetségük. Bizony, mi nem veszejtjük el az igazak fizetségét.

171} És emlékezzetek arra, amikor megráztuk fölöttetek a Sínai hegyet, mintha árnyékot adó fedél lenne (Zulleton) s azt hitték, hogy rájuk fog zuhanni s fölszólítottuk őket: "Ragaszkodjatok erősen ahhoz, amit kinyilatkoztatás gyanánt adtunk néktek és emlékezzetek arra, amit az tartalmaz!" Talán óvakodók lesztek. {172} És emlékezzetek arra, amikor a te Urad Ádám fiainak a hátából vette ki az ő utódaikat és önmagukra tétetett velük tanúságot, mondván: "Ugye, az Uratok Vagyok Én?" -"De igen" mondták ők, "tanúságot teszünk emellett." Ezt azért tette, nehogy a Feltámadás Napján azt mondjátok: "Bizony, nekünk nem volt tudomásunk erről!" {173} Vagy nehogy azt mondjátok: "Már korábban a mi atyáink más isteneket társítottak Allah mellé, és mi csupán az ő leszármazottaik vagyunk őutánuk. Vajon azért akarsz elpusztítani bennünket, amit azok cselekedtek, akik hiábavalóságokra adták magukat?" {174} Eképpen magyarázzuk meg a jeleket. Talán megtérnek. {175} És hirdesd nekik a hírt arról, akinek odaadtuk a jeleinket, ám mellőzte azokat, s a sátán szegődött a nyomába. És tévelygő volt a tévelygők között. {176} Ha akartuk volna, akkor fölemelhettük volna őt e jelek által, ám ő a földhöz tapadt és a saját hajlandóságát követte. Hasonlatos ő a kutyához: támadj rá, avagy hagyd őt békében, egyképpen kilógatja a nyelvét lihegve. Ez a példázata azoknak az embereknek, akik hazugságnak tartják a mi jeleinket. Mondd el hát nekik a történetet! Talán elgondolkoznak. {177} Milyen rossz példát is mutat föl az a nép, amelyik hazugságnak tartotta a mi jeleinket és ezzel önmaga ellen vétkezett! {178} Akit Allah vezet, az valóban az igaz úton vezettetik. Akiket pedig tévútra vezet, azok kárvallottak a kárvallottak között. {179} Számos dzsinnt és embert teremtettünk a gyehennára. Van szívük, de nem értenek vele; szemük, de nem látnak vele, és fülük, de nem hallanak vele. Olyanok ők, mint a barom! Nem! Ők még tévelygőbbek! Ők tudatlanul ügyet sem vetnek ők semmire. {180} Allahot illetik meg a legjobb nevek. Fohászkodjatok hozzá ezekkel és hagyjátok azokat, akik istenkáromlást követnek el az Ő neveivel! Megkapják a túlvilágon a fizetségüket azért, amit tettek.

181} És azok között, akiket teremtettünk, van egy nép, amely az Igazság szerint vezet másokat és aszerint cselekszik igazságosan. {182} Akik hazugságnak tartják a mi jeleinket, azokat fokozatos büntetésnek adjuk át úgy, hogy nem is tudnak róla. {183} Haladékot adok nekik. Az én cselvetésem elháríthatatlan. {184} Vajon nem gondolkodtak-e el efölött? Az ő társukat semmiféle dzsinn nem szállta meg. Semmi más ő, mint nyilvánvaló intő. {185} Vajon nem vették még szemügyre az egek és a föld birodalmát, s mindazt, amit Allah teremtett, s nem gondolkoztak el azon, hogy talán közel van már az ő határidejük? Vajon miféle híradásban akarnak ők hinni a Korán kinyilatkoztatása után? {186} Akit Allah tévútra visz, annak nem akad senki, aki az igaz útra vezetné. Allah hagyja őket a féktelenségükben tévelyegni.! {187} Kérdeznek téged az óráról. Mikor lesz az elrendelt ideje? Mondd: "Ennek a tudása csupán az én Uramnál van. Egyedül Ő fedi azt föl a maga idején. Ott súlyosodik az egekben és a földön. Váratlanul fog meglepni benneteket." Úgy kérdeznek téged, mintha te tudván tudnál róla. Mondd: "Ennek tudása csupán Allahnál van. A legtöbb ember azonban ezt nem tudja." {188} Mondd: "Nem áll hatalmamban az, hogy használjak vagy ártsak magamnak, kivéve, ha Allah úgy akarja. Ha ismerném azt, ami rejtve van, akkor számos jóra tennék szert és nem érne engem semmi rossz. Ám én csupán intő vagyok és jó hírhozó olyan embereknek, akik hisznek." {189} Ő az, aki egyetlen személyből teremtett benneteket és akiből létrehozta a párját, hogy nála lakozzék. Miután véle hált, az asszony könnyű teherrel teherbe esett. És így tartott nála egy ideig. Amikor aztán elnehezedett, mindketten Allahhoz, az ő Urukhoz fohászkodtak: "Ha egészséges fiúgyermeket adsz nekünk, bizony, hálásak leszünk a hálásak között!" {190} Azonban miután egészséges fiúgyermeket adott nékik, társakat tulajdonítottak néki abban, amit adott. Mennyire fölötte áll Allah annak, amit társítanak mellé!

191} Vajon olyasmiket akarnak társítani mellé, amik nem teremtenek semmit, hanem ők maguk teremtmények, {192} és amelyek nem képesek sem őket, sem saját magukat megsegíteni? {193} És ha az igaz útra szólítjátok őket, nem követnek benneteket. Egyre megy nektek, hogy szólítjátok-e őket, avagy szótlanok maradtok. {194} És ha az igaz útra szólítjátok őket, nem követnek benneteket. Egyre megy nektek, hogy szólítjátok-e őket, avagy szótlanok maradtok. {195} Vajon van-e nékik lábuk, amellyel járnak? Vagy van-e nékik kezük, amellyel megragadnak? Vagy van-e nékik szemük, amellyel látnak? Vagy van-e nékik fülük, amellyel hallanak? Mondd: "Hívjátok a társaitokat, aztán szőjetek ellenem cselt és ne várassatok engem! {196} Allah az én (Wali) gyámolítóm, aki leküldte az Írást. Ő gyámolítja az igazakat. {197} Akiket azonban őhelyette hívtok, azok nem képesek sem benneteket, sem saját magukat megsegíteni. {198} És ha az igaz útra hívjátok őket, nem hallják meg azt. És úgy vélekedsz, hogy ők reád tekintenek, de valójában ők nem látnak." {199} Gyakorold a megbocsátást, rendeld el azt, ami illendő, és fordulj el a tudatlanoktól! {200} Ha valami gonosz sugallat ösztökélne téged a sátán részéről, és riadtság, akkor kérj menedéket Allahnál, hiszen Ő Halló és Tudó!

201*} Akik óvakodtak azok, ha sátán általi kőrbejárás érinti, akkor emlékeznek, és már jól látnak. {202} Testvéreik (a sátánok közül) azonban megerősítik őket a tévelygésben. Aztán nem tágítanak tőle., {203} Ha nem hozol nekik egy jelet sem, azt mondják: "Miért nem választottál ki valamit magadtól?" Mondd: "Én csupán azt követem, amit az én Uramtól kapok sugallat gyanánt." Ezek a kinyilatkoztatások nyilvánvaló bizonyítékok a ti Uratoktól, és útmutatás és könyörületesség egy olyan népnek, amely hisz. {204} És amikor a Koránt olvassák, hallgassatok oda és legyetek csendben! Talán könyörületre leltek. {205} És emlékezz meg a te Uradról magadban alázatosan és félve, hangos szó nélkül, reggelente és estelente! És ne tartozz azok közé, akik ügyet sem vetnek semmire! {206} Bizony, akik a te Urad mellett vannak, azok nem tartják méltóságukon alulinak az Ő szolgálatát. Dicsőítik Őt és leborulnak előtte.

--------------------------------

* Hja, ez egy kurva hosszú sura.
** Bla. Ismétcsak bla.
*** Fura hogy itt csak 1 Fa van, és igen érdekelne mi volt Mr. Allah terve, ha Ádám és Éva a falatozás előtt nem szexeltek, és a falatozás nélkül nem is szexeltek volna.
**** Minden újítás tilos. Hajaj.
***** Ez úgy eléggé betesz a Kiválasztott Nép eszméjének, nemde?
****** Áh, "kis" homofóbia.
******* Ó, itt nem is a bábákkal volt vmi próbálkozás a fiúszaporulat megállítására - itt teljes népet érintó népírtás volt!
******** Allah, a passzív-agresszív áldozathibáztató.
*********