Ta Szin Mim.* {2} Ezek a nyilvánvaló írás jelei. {3} Talán még elemészted magad a bánattól, hogy nem hisznek. {4} Ha akarnánk, leküldenénk hozzájuk valami jelet az égből, akkor a nyakuk alázatosan meghajolna annak. {5} Ha új intés jön hozzájuk az Irgalmastól, ők elfordulnak attól. {6} Hazugságnak tartották az Igazságot. Ám híradás jön majd hozzájuk arról, amiből gúnyt szoktak űzni. {7} Vajon nem látták, hogy mindenféle pompás növény fajtából mennyit sarjasztottunk a földön? {8} Bizony, jel van ebben! Ám a legtöbben közöttük nem hisznek! {9} A te Urad azonban a Büszke, a Könyörületes. {10} És emlékezz arra, amikor a te Urad kiáltott Mózesnek: "Menj a vétkes néphez,
11} Fáraó népéhez! Nem akarnak-e óvakodni?" {12} Mózes azt mondta: "Uram! Félek, hogy hazugsággal vádolnak engem. {13} És elszorul a szívem és nem forog a nyelvem. Küldj hát Áronért! {14} És bosszút állhatnak ellenem egy bűnért. Félek hát, hogy megölnek engem." {15} "Nem!" - mondta -, "Menjetek ketten a jeleinkkel! Veletek leszünk és odahallgatunk. {16} Menjetek Fáraóhoz és mondjátok neki: 'Mi vagyunk a teremtmények Urának a küldöttei. {17} Küldd el velünk Izráel fiait!" {18} Fáraó azt mondta: "Hát nem neveltünk-e föl téged, mint gyermeket nálunk, és nem tartózkodtál-e közöttünk az életedből sok éven át? {19} És hálátlan voltál a hálátlanok között, amikor elkövetted azt, amit elkövettél!" {20} Mózes azt mondta: "Amikor elkövettem azt, tévelygő voltam a tévelygők között.
21} És miután féltem tőletek, elmenekültem előletek. Az én Uram pedig bölcsességgel ruházott föl, és küldötté tett a küldöttek között. {22} Ez a kegy, amit felhánytorgatsz ellenem, abból fakad, hogy rabszolgává tetted Izráel fiait." {23} Fáraó azt mondta: "Mit jelent az, hogy a teremtmények Ura?" {24} Mózes azt mondta: "Ő az egek és a föld Ura, és azé, ami a kettő között van, ha szilárd bizonyosságotok van." {25} Fáraó azt mondta azoknak, akik körülötte voltak: "Nos! Halljátok?" {26} "Ő a ti Uratok" - mondta Mózes -, "és hajdanvolt atyáitok Ura." {27} Fáraó azt mondta: "A hozzátok küldött küldött, bolond." {28} Mózes azt mondta: "Ő a Napkelet és a Napnyugat Ura s azé, ami a kettő között van, ha éltek az eszetekkel." {29} Fáraó azt mondta: "Ha rajtam kívül más istent választasz, bizony, rabbá teszlek a rabok között." {30} Mózes azt mondta: "Még akkor is, ha valami nyilvánvaló dologgal jöttem hozzád?"
31} Fáraó azt mondta: "Hozd hát elő, ha igazmondó vagy az igazmondók között." {32} Mózes ekkor eldobta a botját, s íme, az egy valóságos kígyóvá vált. {33} És előhúzta a kezét, s íme, fehér volt az a nézők szemében. {34} Fáraó azt mondta az előkelőknek, akik körülötte voltak: "Ez a varázsló aztán érti a dolgát! {35} Ki akar űzni benneteket varázslatával a földetekről! Mit tanácsoltok?" {36} Azok azt mondták: "Halaszd el az ő és bátyja ügyét későbbre, és küldj a városokba küldöncöket, akik embereket gyűjtenek, {37} hogy hozzák ide eléd az összes dolgát értő varázslót!" {38} És összegyülekeztek a varázslók egy meghatározott napon, kijelölt időpontban. {39} És mondatott az embereknek: "Nem akartok-e összegyűlni? {40} Talán követjük a varázslókat - ha ők lesznek a győztesek."
41} És jöttek a varázslók Fáraóhoz és mondták: "Bennünket ugye biztosan megillet a fizetség, ha mi leszünk a győztesek?" {42} "Igen" - mondta Fáraó, "és azok közé tartoztok, akik közel állnak hozzánk." {43} Mózes azt mondta nekik: "vessétek be dobásotokat!" {44} És akkor eldobták a köteleiket és a botjaikat és azt mondták: "Fáraó hatalmára! Bizony, hogy mi leszünk a győztesek!" {45} És eldobta Mózes a botját. És íme, a bot már el is nyelte az ő szemfényvesztésüket, amit műveltek. {46} És földre vetődtek a varázslók leborulva, {47} mondván: "Hiszünk a teremtmények Urában, {48} Mózes és Áron Urában." {49} Fáraó mondta: "Hát hisztek benne**, mielőtt még én megengedném nektek?*** Bizonyára ő a ti mesteretek, aki varázslásra tanított benneteket. De majd megtudjátok! Bizony, le fogom vágni egymással ellentétesen a kezeteket és lábatokat, és aztán pedig keresztre feszítelek benneteket mind egy szálig!" {50} "Nem baj" - mondták azok -, "bizony, mi az Urunkhoz térünk vissza!
51} Azután vágyakozunk, hogy megbocsássa az Urunk a mi vétkeinket, mert hogy mi vagyunk az elsők, akik hisznek." {52} És azt sugalltuk Mózesnek: "Kerekedj föl éjszaka a szolgáimmal! Bizony, üldöztetésben lesz részetek!" {53} És Fáraó küldöncöket küldött a városokba, akik katonákat gyűjtöttek össze mondván: {54} "Ezek csupán egy kis csoportot alkotnak. {55} Ám mégis bosszúságot okoznak nekünk. {56} Mi azonban olyan sereget alkotunk, amely résen áll." {57} És hagytuk, hogy odahagyjanak kerteket és forrásokat {58} és kincseket és pompás lakhelyet. {59} Eképpen volt. És Izráel fiainak adtuk azt örökül. {60} És napfelkeltekor követtük őket.****
61} És amikor a két sokaság föltűnt egymás látóterében, Mózes társai azt mondták: "Utolérnek minket!" {62} "Nem!" - mondta ő. -"Velem van az én Uram! Vezérelni fog engem. {63} És mi azt sugalltuk Mózesnek: "Üss a botoddal a tengerre!" És széthasadt az, s mindegyik rész olyan lett, mint egy hatalmas hegy. {64} s hagytuk, hogy a többiek közeledjenek oda. {65} És megmentettük Mózest és mindenkit, aki vele volt. {66} Aztán vízbe fullasztottuk a többieket. {67} Bizony, jel van ebben! Ám a legtöbben nem hisznek. {68} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes! {69} És hirdesd nékik Ábrahám történetét! {70} Emlékezz arra, amikor azt mondta atyjának és a népének: "Mit szolgáltok ti?"
71} "Bálványoknak szolgálunk" - mondták, "nékik adózunk mindegyre tisztelettel." {72} Ő azt mondta: "Vajon hallanak benneteket, amikor fohászkodtok? {73} Vagy használnak, avagy ártanak nektek?" {74} Már atyáinknál is úgy találtuk" - mondták -, "hogy eképpen cselekedtek." {75} Ábrahám azt mondta: "Mit gondoltok, minek a szolgálatára adtátok magatokat {76} ti és régesrégi őseitek? {77} Bizony, ők mind ellenségem nekem - kivéve a teremtmények Urát, {78} aki megteremtett engem és Ő vezérel engem, {79} és aki enni és inni ad nekem, {80} és ha megbetegszem, akkor Ő gyógyít meg,
81} és aki a halálba küld, aztán életre kelt engem, {82} és akihez az a kívánságom, hogy bocsássa meg a vétkemet az ítélet napján. {83} Uram! Ruházz föl bölcsességgel engem, és add, hogy csatlakozhassam az igazakhoz, {84} és juttass nékünk igaz dicséretet a későbbi nemzedékek között, {85} és helyezz engem a gyönyörűség kertjének örökösei közé! {86} És bocsáss meg az én atyámnak! Bizony, tévelygő ő a tévelygők között! {87} És ne boríts szégyenbe engem azon a napon, amikor föltámadásuk lesz, {88} azon a napon, amikor nem használ sem vagyon, sem fiúgyermekek {89} csak annak, aki épp szívvel jön Allahhoz." {90} És a Paradicsom közel hozatik az óvakodókhoz,
91} és a Pokol látván látszik a tévelygőknek, {92} és az mondatik nékik: "Hol van az, amit szolgáltatok {93} Allah helyett? Vajon képesek-e benneteket, vagy saját magukat megsegíteni?" {94} És beledobattak ők, és a tévelygők {95} és Iblis seregei mind. {96} Ők azt mondják, miközben egymással civakodnak benne: {97} "Allahra, bizony nyilvánvaló tévelygésben voltunk, {98} amikor egyenlőnek tartottunk benneteket a teremtmények Urával. {99} Nem mások, csupán a bűnösök vezettek félre minket. {100} És most nincsenek közbenjáróink,
101} sem igaz barátunk! {102} Vajha még egyszer visszatérésünk lehetne a földre, hogy hívők lehetnénk a hívők között! {103} Bizony, jel van ebben. Ám a legtöbben nem hisznek. {104} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes! {105} Noé népe***** hazugsággal vádolta a küldötteket. {106} Emlékezz arra, amikor Noé, az ő testvérük azt mondta nékik: "Nem óvakodtok Allahtól? {107} Én vagyok a ti szavahihető küldöttetek. {108} Óvakodjatok hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem! {109} Nem kívánok én ezért fizetséget tőletek. Az én fizetségem egyedül a teremtmények Urára tartozik. {110} Óvakodjatok hát Allahtól, és engedelmeskedjetek nekem!"
111} Azok azt mondták: "Higgyünk-e neked, holott csupán a csőcselék követ téged?!" {112} "Nincs tudomásom arról" - mondta ő-," hogy mit cselekedtek. {113} Egyedül az Uramra tartozik az, hogy elszámoljon velük. Bárcsak tudnátok! {114} Én nem taszítom el a hívőket. {115} Én nyilvánvaló intő vagyok csupán!" {116} "Noé!" - mondták azok -, "Ha nem hagyod abba, bizony megkövezett leszel a megkövezettek között!" {117} "Uram!" - mondta ő-, "bizony az én népem hazugsággal vádolt engem. {118} Dönts hát közöttünk ítélettel, és ments meg engem, s azokat a hívőket, akik velem vannak!" {119} És megmentettük őt, s azokat, akik vele voltak a megrakott bárkán. {120} Majd ezután vízbe fullasztottuk a többieket.
121} Bizony, jel van ebben! Ám a legtöbben nem hisznek! {122} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes. {123} 'Ád hazugsággal vádolta a küldötteket. {124} Emlékezz arra, amikor Húd, az ő testvérük azt mondta nekik: "Nem óvakodtok Allahtól? {125} Én vagyok a ti szavahihető küldöttetek. {126} Óvakodjatok hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem! {127} Nem kívánok én ezért fizetséget tőletek. Az én fizetségem egyedül a teremtmények Urára tartozik. {128} Minden magaslatra hatalmas építményt építetek a magatok mulatságára, {129} és tornyokat (meszani'e) emeltek, hogy mindörökké benne legyetek {130} És amikor erőszakot alkalmaztok******, hatalmaskodva teszitek
131} óvakodjatok inkább Allahtól és engedelmeskedjetek nekem! {132} És óvakodjatok attól, aki bőségesen ellátott benneteket azzal, amiről tudomásotok van: {133} ellátott benneteket jószággal és fiúgyermekekkel, {134} kertekkel és forrásokkal. {135} Bizony, félek, hogy egy szörnyű nap büntetése sújt benneteket!"******* {136} Azok azt mondták: "Egyre megy nekünk az, hogy intesz-e, avagy sem. {137} Ez pedig a hajdanvoltak természetes állapota! {138} És mi nem fogunk büntetést elszenvedni." {139} És hazugsággal vádolták őt. Mi pedig elpusztítottuk őket. Bizony, példa van ebben! Ám a legtöbben nem hisznek! {140} A te Urad azonban a Büszke és a Könyörületes.
141} Tamúd hazugsággal vádolta a küldötteket. {142} Emlékezz arra, amikor Sálih, az ő testvérük azt mondta nekik: "Nem óvakodtok Allahtól? {143} Én vagyok a ti szavahihető küldöttetek. {144} Óvakodjatok hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem!******** {145} Nem kívánok én ezért fizetséget tőletek.********* Az én fizetségem egyedül a teremtmények Urára tartozik. {146} Vajon biztonságos maradástok lesz-e*********** abban, ami itt van: {147} kertekben és forrásoknál, {148} és szántóföldeken és pálmafáknál, amelyek virágzata feszesen duzzadó? {149} És továbbra is házakat faragtok-e ügyesen a hegyekből? {150} Óvakodjatok hát Allahtól és engedelmeskedjetek nekem!
----------------------------------
* Egy ideje nem említem ezeket, de a sztrók-hatás jelen van.
** Ez gyorsan ment ebben a verzióban... A Bibliában 5-6 csapáson át is kitartottak, mielőtt legyőzöttnek nyilvánították magukat - hozzátéve hogy ott sosem tértek át.
*** Ez a hozzáállás a hithez sokat elárul a bronzkori - és így muszlim, egyben keresztény, sőt, judaista - elképzelésről a hitről...
**** Hát ez igen megvágott változata a sztorinak. Bennhagyták az Első Csodát, ami egy sima varázslás, de az egész országra lesújtások mind kimaradtak.
***** He, faxom, 0 szerkesztés.
****** Ez mondhatni vicces miután éppen globális özönvízzel holokausztolta az emberiséget, nem?
******* Erről ma már azt mondjuk: terrorista merénylettel való fenyegetés.
******** Miért engedelmeskedne bárki a hírnöknek? miért nem Allahnak?
********* Kivéve a törzs feletti világuralmat, de hát azt ki számolja?
********** Jó maffiabeszéd. "Fizesd meg a védelmi pénzt, vagy felégetem a boltod."
