Márké egyszerű mint a faék. Az erőméter folyamatosan nő, helyrajzilag pedig indulunk Galileából, nem sikerül önmagába fordulnia (Názáret), elmegy Széles E Világba, végül kiköt/megérkezik Júdeába, Jeruzsálembe.

Máté a zsidó-zsidóknak íródott. Jézusát megpróbálja az Ószövetségből megalapozni. Júdeában megszületik (Ábrahám), lemegy Egyiptomba (a Fogság), felmegy Galileába (Kóborlás), Júdea Pusztájában kóborol egy ideig (Józsuék, Bírák), majd megérkezik Jeruzsálembe, sőt, a Templomba (Dávid és Salamon uralkodása), majd jön a Galileai rész, amiből alig lép ki, máris visszatér ugyanoda,a aztán egy kicsit bizonytalan hol vagyunk, de a vége egyértelműen ismét Jeruzsálem, ahol rekord mennyiségű történetet töltünk egyhuzamban a Templomban, hogy aztán egy picit megint bizonytalan legyen hol is vagyunk.

Lukács ellenben egyenesen egy másik karakterrel kezd: Keresztelő Jánossal (az Illés-prófécia), és csak onnan vált át Jézusra. Lukácsnál Jézus végig Júdea és Galilea között ingadozik, hogy végül Gaalileában kössön ki. Aztán sokáig útban van Jeruzsálem felé, de ez inkább tűnik a Második Föld allegóriájának, mert igazából itt a limbóban vagyunk. A Galilea vs Júdea meg a kit térítsünk a Jézus-hitre allegóriájának néz ki. Tehát Lukácsnál a nem vér szerint zsidók költöznek be Jeruzsálembe, erről szól a történet. A Jézusa továbbá igen békés, és majdhogynem szekuláris, azaz jobbra nélkülözi a csodákat.

János ellenben szinte ki sem mozdul Júdeából. Jézus gyakorlatilag a sztori elejétől birtokolja a Templomot (árúsok kiűzése). És gyakorlatilag antiszemita. Talán a helyi görög lakosságnak íródott, biztos hogy már az után, hogy jelentősen elkülönültek a Jézus-hívő zsidók a zsidó-zsidóktól.

Akit még pontosabban érdekel miféle elvek vezérelték az írókat, még próbálkozhat kigyűjteni kik ellen szólalnak föl az egyes evangéliumok. Biztos tanulságos lenne.