Csináltam táblázatot:

Sárgával jelöltem a negatív kiugrásokat, naranccsal a pozitívakat. Aki nem akarja a buksihát törni: ahol citrom, ott látványosan kevesebb a többiekhez képest, ahol narancs, ott látványosan több.

Mint látható, és beszéltünk róla, kettő evangéliumot nem érdekel Jézus megkeresztelés előtti élete, jobban mondva oké, Jánosnál bekerült egy kis misztikum, de az nem tesz ki egy fejezetet, meg különben is azt szétválasztani.

Érdekesebb hogy a legkorábbi időszak, a megkeresztelés és a "nincs próféta saját hazájában" jelenet közti szakaszra Máté megduplázta Márk fejezeteinek számát - ugyanakkor összterjedelemben ezzel is csak megőrizte a relatív terjedelmet (%). Ellenben Lukácsot gyakorlatilag semennyire nem érdekelte ez a rész.

Lukácsot az úgymond térítői munka szakasza hozta lázba, azaz a kezdet és a végjáték közötti rész. Mindent átpakolt erre a szakaszra, azokat a sztorikat is, amiket a többiek az előző szakaszban meséltek el.

Jánost pedig valahogy igen foglalkoztatta "ki a felelős", legalábbis ránézésre ezt mondanám. Tehát a Jeruzsálembe bemenetel és a letartóztatás szakasza.Terjedelemben és arányaiban is ráduplázott Mátéra és Lukácsra - és Márkra is abszolut terjedelemben (dupla annyi fejezet).

Jézus kivégzése kapcsán annyit mondhatunk, hogy Lukácsot ez megint nem nagyon izgatta. A többiek nagyjából egyenletesen hozták a tartalmat, Lukács inkább elengedte.

A feltámadás-résznél pedig egyértelműen látszik hogyan lett az a rész idővel egyre kidolgozottabb. Pont mint egy mese. Itt egyébként megjegyzendő, hogy Márknál eredetileg semmiféle temetés utáni rész (feltámadás, sírban kotorászás) nem volt. Igazából, az eredeti szövegben, ott 0% van. És bizony ez rossz hír azoknak akik itt történelmet akarnak látni! Pláne hogy minden szakértő elismeri, Márkot nyúltra az összes többi író. És Márk meg Pált nyúlta.