A szokásos sorrendjét a könyveknek szándékosan cseréltem meg.

1
Lőn pedig, mikor Roboám az ő királyságát megszilárdította és abban megerősödött: elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izráel.
2
Azért a Roboám királyságának ötödik esztendejében feljöve Sésák, az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, (mert az Úr ellen vétkezének).
3
Ezerkétszáz fegyveres szekérrel és hatvanezer lovaggal, és megszámlálhatlan vala a nép, amely vele Égyiptomból feljött, a Libiabeliekkel, Sukkeusokkal és Szerecsenekkel;
4
És elfoglalá Júdának erős városait, azután méne Jeruzsálem alá.
5
Akkor Semája próféta* méne Roboámhoz és a Júda fejedelmeihez, akik Jeruzsálembe gyűltek össze Sésáktól való féltökben, és monda nékik: Ezt mondja az Úr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket.
6
Akkor megalázák magokat az Izráel fejedelmei és a király, s mondának: Az Úr igaz!
7
És mikor az Úr látta, hogy megalázták magokat, ekképpen szóla az Úr Semája prófétának: Megalázták magokat, nem vesztem el őket, hanem némi szabadulást szerzek nékik, és nem ontom ki az én haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által;
8
Mindazáltal szolgái lesznek néki, hogy megtudják a különbséget az én szolgálatom és más országok királyságainak szolgálatai között.
9
Feljöve azért Sésák, az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, és elvivé az Úr házának kincsét, s a király házának kincsét; mindazokat elvivé; az arany paizsokat is elvivé, amelyeket Salamon csináltatott vala.
10
Ezek helyett Roboám király rézpaizsokat csináltata, és bízá azokat a gyalogosok fejedelminek kezére, akik őrzik a király házának ajtaját.
11
És mikor a király felmegy az Úr házába, mennek a gyalogosok is, és felviszik azokat, s azután visszahozzák a gyalogosok szobájába.
12
Mikor azért megalázta magát Roboám, eltávozék az Úr haragja ő róla, hogy meg ne semmisülne mindenestől, mert Júdában is volt még jó dolog.
13
Megerősödék azért Roboám király Jeruzsálemben és uralkodék; mert negyvenegy esztendős vala Roboám, mikor uralkodni kezdett volt, és tizenhét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, a városban, amelyet az Úr választott vala az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott helyheztesse az ő nevét; és az ő anyjának neve vala Naáma, aki Ammonita volt.
14
Cselekedék pedig gonoszt, mert az Urat szíve szerint keresni nem akará.
15
Roboámnak pedig első és utolsó dolgai avagy nincsenek-é megírva a Semája próféta könyvében**, és Iddónak, a látnoknak könyvében**, a nemzetségi lajstromban**? És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között egész éltökben.
16
És elaluvék Roboám az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában; és uralkodék az ő fia, Abija, helyette.

1
És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
2
És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, akinek neve Józsiás lészen, aki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,
3
És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
4
És amikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, amelyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada az ő keze, amelyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
5
És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról*** a jel szerint, amelyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.
6
És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt.
7
És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.
8
És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
9
Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, amelyen elmenéndesz.
10
És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, amelyen Béthelbe ment.
11
És lakozék Béthelben egy vén próféta, akihez eljövén az ő fia, elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot, amelyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, amelyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az ő atyjoknak.
12
Akkor monda nékik az ő atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az útat, amelyen elment volt az Isten embere, aki Júdából jött.
13
És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,
14
És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, aki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
15
Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
16
De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
17
Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, amelyen oda menéndesz.
18
És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És ekképpen hazuda néki.****
19
Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék.
20
Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, aki őt visszahozta vala,
21
És kiálta az Isten emberének, aki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, amelyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;
22
Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.
23
És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, akit visszahozott vala.
24
És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, amely megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.
25
És ímé az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, amelyben a vén próféta lakott.
26
Amit mikor meghallott a próféta, aki visszahozta vala őt az útról, monda: Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott volt néki.
27
És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.
28
És ő elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.
29
És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse őt.
30
És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah szerelmes atyámfia!
31
És miután eltemette őt, szóla az ő fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, amelybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé;
32
Mert beteljesedik az, amit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, amely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, amelyek Samaria városaiban vannak.*****
33
De még e történet után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és aki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.
34
És ez a dolog lett az oka a Jeroboám háza vétkének, és a föld színéről való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.

1
Ebben az időben megbetegedék Abija, a Jeroboám fia.
2
És monda Jeroboám az ő feleségének: Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne ismerjék, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Ímé ott van Ahija próféta, aki nékem megmondotta volt, hogy királylyá leszek e népen.
3
És végy magadhoz tíz kenyeret és pogácsát, és egy edényben mézet, és menj el hozzá; ő majd megmondja néked, mi történik a gyermekkel.
4
És ekképpen cselekedék a Jeroboám felesége; és felkészülvén, elméne Silóba, és beméne az Ahija házába. Ahija azonban már nem látott; mert meghomályosodtak az ő szemei a vénség miatt.
5
És az Úr monda Ahijának: Ímé a Jeroboám felesége jött hozzád, hogy valamit kérdjen tőled az ő fia felől, mert beteg; te azért így s így szólj néki. És mikor bement, másnak tetteté magát.
6
De mikor meghallotta Ahija az ő lábainak zörejét, amint az ajtóhoz közelgete, monda: Jőjj be Jeroboám felesége; miért tetteted magadat másnak? Én te hozzád kemény követséggel küldettem.
7
Menj el, mondd meg Jeroboámnak: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Mivelhogy én téged e nép közül felmagasztaltalak, és téged fejedelemmé tettelek az én népemen, az Izráelen;
8
És elszakasztottam az országot a Dávid házától, és azt néked adtam; te azonban nem voltál olyan, mint az én szolgám, Dávid, aki megőrizte az én parancsolatimat, és aki engem követett teljes szívéből, csak azt cselekedvén, ami kedves az én szemeim előtt;
9
Hanem gonoszabbul cselekedtél mindazoknál, akik te előtted voltak; mert elmentél és idegen isteneket csináltál magadnak, és öntött bálványokat, hogy engem haragra ingerelj, és engem hátad mögé vetettél:
10
Azért ímé én veszedelmet hozok a Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, és mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben, és kihányom a Jeroboám háza maradékait, miképpen a ganéjt kihányják, mígnem vége lesz.
11
Aki meghal a Jeroboám maradékai közül a városban, azt az ebek eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, az égi madarak eszik meg; mert az Úr szólott.
12
Te pedig kelj fel, és menj haza, mert amint belépsz a városba, meghal a gyermek;******
13
És az egész Izráel siratja őt, és eltemeti őt, mert a Jeroboám magvából csak egyedül ő temettetik el sírba, mivel a Jeroboám háznépe közül az Úr iránt, Izráel Istene iránt csak ő benne találtatott valami jó.
14
És támaszt az Úr magának királyt Izráelben, aki kigyomlálja a Jeroboám házát egy napon. De mit mondok? Máris támasztott!
15
És megveri az Úr az Izráelt, mint ahogy a nád a vízben ide s tova hányattatik, és elszakasztja az Izráelt erről a jó földről, amelyet adott az ő atyáiknak, és szétszórja őket a folyóvizen túl, mivelhogy Aserákat csináltak magoknak, hogy az Urat ingereljék.
16
És kézbe adja az Izráelt a Jeroboám bűneiért, aki maga is vétkezett és az Izráelt is bűnbe ejtette.
17
És felkészült a Jeroboám felesége, elment és juta Thirsába. És mikor a ház küszöbén belépett, meghalt a gyermek.*******
18
És eltemeték őt, és siratá őt az egész Izráel, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott az ő szolgája, Ahija próféta******** által.
19
Jeroboámnak pedig egyéb cselekedetei, mimódon hadakozott és uralkodott, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében*********.
20
És az idő, amelyben uralkodott Jeroboám, huszonkét esztendő, és elaluvék az ő atyáival, és uralkodék Nádáb, az ő fia, ő helyette.
21
Roboám pedig, a Salamon fia Júdában uralkodék: Negyvenegy esztendős volt Roboám, mikor uralkodni kezdett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr választott volt magának az Izráelnek minden nemzetségei közül, hogy ott helyheztesse az ő nevét; és az ő anyjának Naama volt a neve, aki az Ammon nemzetségéből való volt.
22
Júda is gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és sokkal nagyobb haragra indíták őt az ő vétkeikkel, amelyekkel vétkeztek, mint atyáik azokkal, amelyeket ők cselekedtek volt.
23
Mert ők is építének magoknak magaslatokat, és faragott képeket és Aserákat minden magas halmon, és minden zöldellő fa alatt.
24
És valának férfi paráznák is az országban, és cselekedének a pogányok minden útálatos vétkei szerint, akiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai előtt.
25
És lőn Roboám király ötödik esztendejében, feljött Sisák, az Égyiptombeli király Jeruzsálem ellen.
26
És elvivé az Úr házának kincseit, és a király házának kincseit, és mindent, ami csak elvihető volt; elvitte mind az arany paizsokat is, amelyeket Salamon csináltatott,
27
Amelyek helyett Roboám király azután rézpaizsokat csináltatott, és adá azokat a testőrök fejedelmeinek kezébe, akik a király házának kapunállói valának.
28
És valahányszor a király bement az Úr házába, bevitték azokat a testőrök, és ismét visszahozták a testőrök házába.
29
Roboámnak pedig több dolgai és minden cselekedetei, nemde nem meg vannak-é írva a Júda királyainak krónika-könyvében*********?
30
És folyton hadakozás volt Roboám és Jeroboám között.
31
És elaluvék Roboám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában; és az ő anyjának Naama volt a neve, az Ammoniták nemzetségéből való; és Abija, az ő fia, lett a király ő helyette.

-----------------------------------

* Azt gyanítom, eza  Semája azonos Pbed-Edom ajtónálló gyerekével, de lehet tévedek. Van annyi Semája - és semmi nyom hogy melyik lehet. Felveszem újnak.
** Miben?
*** Tehát az oltármeghasadás letudva. Stimmt.
**** Érezzük a koncepciós problémát, ugye?
***** Most komolyan, ennek mi értelme volt?
****** Bűnhődjenek az ártatlanok.
******* Mert IQ 0. Képzeljük magunkat a sztoriba, ahol a varázslat működik. Mi a teendő? Kihozni a gyereket, és elköltözni. Ennyike.
******** Valószínűsítem hogy az egyik korábbi Ahijáával azonos, de próféta kitétel korábban nem volt.
********* Miben? Egyébként innen feltételezem, hogy NEM terjedelmi okokból szedték ketté a királyok és krónikák szövegét, hanem hogy ezeket a tervezett(?) szövegeket meghamisítsák, mintha megírták volna őket.