1
Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala;
2
És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és amely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!
3
És visszaadta az ezerszáz ezüstpénzt az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.
4
De ő megint visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüstpénzt, és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból egy faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
5
És a férfiúnak, Míkának volt egy temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn néki papja.
6
Ebben az időben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, amit jónak látott.*
7
Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.
8
És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol helyet talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
9
És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék helyet.
10
És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendőnként tíz ezüstpénzt és egy öltöző ruhát és eledelt. És a Lévita beszegődött.
11
És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn néki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.
12
És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
13
És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.

1
Ebben az időben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, ahol lakjék, mert nem jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.
2
És elküldöttek a Dán fiai az ő házoknépe közül öt férfiút, vitéz férfiakat a magok határaikból, Córából és Estháolból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a földet, és mondának nékik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. És elérkeztek az Efraim hegyéhez, a Míka házához, és ott megháltak.
3
Mikor a Míka házánál voltak, megismerték az ifjú Lévitának hangját, és hozzá mentek, és mondának néki: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?
4
Ő pedig monda nékik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míka, és megfogadott engem, és papjává lettem.
5
És mondának néki: Kérdezd meg Istentől, hogy hadd tudjuk meg, ha szerencsés lesz-é a mi útunk, amelyen járunk?
6
És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, amelyen jártok, az Úr előtt van.
7
És elment az öt férfiú, és Laisba jutott, és látták a népet, amely benne volt, hogy minden félelem nélkül lakik, a Sidonbeliek szokása szerint él csendesen és bátorságosan, és nincs senki, aki őket bántaná az országban, vagy úr volna felettök, és távol vannak a sidoniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.
8
És mikor visszatértek atyjokfiaihoz Córába és Estháolba, és kérdezték tőlök az ő atyjokfiai: Mi jóval jártatok?
9
Mondának: Keljetek fel, és menjünk fel ellenök, mert láttuk a földet, hogy ímé igen jó, és ti veszteg ültök? ne legyetek restek a menetelre, hogy elmenjetek elfoglalni azt a földet.
10
Ha elmentek, biztonságban élő néphez mentek, és a tartomány tágas; mert Isten kezetekbe adta azt a helyet, ahol semmiben sincs hiány, ami csak a földön van.
11
És elment onnét a Dán nemzetségéből, Córából és Estháolból, hatszáz férfiú hadiszerszámokkal felkészülten.
12
És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim mögött fekszik.
13
És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek.
14
És szólott az az öt férfiú, aki elment kikémlelni Lais földét és monda atyjafiainak: Tudjátok-é, hogy ebben a házban efód és teráf, faragott és öntött bálvány van? Hát elgondolhatjátok, hogy mit cselekedjetek.
15
És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és köszöntötték őt: Békességgel!
16
A hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiú pedig, kik a Dán fiai közül valók voltak, a kapu előtt állott.
17
És az az öt férfiú, aki a föld kikémlelésére ment volt el, mikor felment és megérkezett oda, elvette a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt; a pap pedig ott állott a kapu előtt a hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiúval.
18
Mikor pedig ezek a Míka házához bementek és elvették a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt, monda nékik a pap: Mit míveltek?
19
Azok pedig mondának néki: Hallgass, tedd kezed ajakadra, és jőjj el velünk, és légy nékünk atyánk és papunk. Melyik jobb, hogy egy ember házának légy papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek légy papja?
20
És örvendett ezen a papnak szíve, és elvitte az efódot és a teráfot és a faragott képet, és velök a nép közé ment.
21
És megfordulván elvonultak, magok előtt küldve a gyermekeket, a barmokat és drágaságaikat.
22
Mikor pedig már messze jártak a Míka házától, a férfiak, akik a Míka házának szomszédságában laktak, összegyűltek, és utána mentek a Dán fiainak.
23
És utánok kiáltoztak a Dán fiainak. Azok pedig visszafordulván mondának Míkának: Mi bajod van, hogy így felsereglettél?
24
És monda: Isteneimet vettétek el, amelyeket készíttettem, és papomat, és elmentetek, hát mim van még egyebem? és mégis azt mondjátok nékem: mi bajom van?
25
És mondának néki a Dán fiai: Ne hallasd többé hangodat, hogy rátok ne rontsanak e felbőszített emberek, és te a magad életét és házadnépe életét el ne veszítsd!
26
És elmentek a Dán fiai a magok útján, és mikor Míka látta, hogy azok erősebbek nála, megfordult, és visszatért házához.
27
Ők pedig elvitték, amit Míka készíttetett, és a papot, aki nála volt, és Lais ellen mentek, a nyugodtan és biztonságban élő nép ellen, és leölték őket fegyvernek élivel, és a várost megégették tűzzel.**
28
És nem volt senki, aki őket megszabadította volna, mert messze volt Sidontól, és semmi dolguk nem volt senkivel. Lais pedig a Béth-Rehob völgyében feküdt és itt építették meg a várost, és telepedtek meg benne.
29
És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak nevéről, aki Izráelnek született volt. Bár először Lais volt a város neve.
30
És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet, és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az ő fiai voltak papok a Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig.

31
És felállítva tarták a Míka faragott képét, amelyet az készíttetett, mindaddig, míg az Istenháza Silóban volt.

------------------------------------------------

* Ez a kifogás jellemző a Bírák Könyvére. De akkor egy király az ugye jó dolog? Gondold át.
** #ZsidókáltalElkövetettHolokauszt
18.30 - Hát először is,a léviták Llvi leszármazottai, ne Manasséé. Másodszor is, ez nagyon kevés generáció. Harmadszor, miért ez a szövegvaráció,  hogy egyes fordítók szerint Manasse helyett Mózes áll?