1
És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;
2
Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
3
Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, aki átmegy előtted, amint megmondotta az Úr.
4
És akképpen cselekeszik azokkal az Úr, amiképpen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, amelyeket elpusztított vala.
5
Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen aszerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, amint parancsoltam néktek.
6
Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.
7
Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, amely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.
8
Az Úr, ő az, aki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!
9
És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, akik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.
10
És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;
11
Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására.
12
Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.
13
És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mindaddig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
14
Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
15
És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett,
16
És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, amelyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, amelyet én ő vele kötöttem.
17
De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orcámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
18
Én pedig valóban elrejtem az én orcámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, amelyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
19
Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen.
20
Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
21
Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképpen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, amely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem vala.*
22
Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.
23
Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.
24
Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe:
25
Parancsola Mózes a lévitáknak, akik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:
26
Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
27
Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
28
Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.
29
Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, amelyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.
30
Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.

1
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2
Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4
Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
5
Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
6
Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, aki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
7
Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
9
Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
10
Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
11
Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:
12
Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
13
A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
14
Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét**, bort ittál.
15
És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.
16
Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17
Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek; újaknak, akik csak most támadtak, akiket nem rettegtek a ti atyáitok.

18
A Kősziklát, aki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, aki nemzett téged.
19
Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
20
És monda: Elrejtem orcámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs hűség!
21
Azzal ingereltek ők, ami nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, ami nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
22
Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol*** fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
23
Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
24
Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől – a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
25
Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
26
Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
27
Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
28
Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
29
Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
30
Miképpen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
31
Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
32
Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
33
Sárkányok**** mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
34
Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
35
Enyém a bosszúállás és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, ami rájok vár!
36
Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.
37
És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, amelyben bizakodtak?
38
Akik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
39
Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből megszabadítson.
40
Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
41
Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút***** állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.
42
Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok****** vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!
43
Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
44
Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.
45
És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
46
Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
47
Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
48
És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
49
Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, amely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, amelyet én Izráel fiainak adok örökségül.
50
És halj meg a hegyen, amelyre felmégy*******, és takaríttassál a te népedhez, amiképpen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;
51
Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Cin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
52
Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.

-------------------------------------------

* Egyértelmű hogy Deutoronomista a Babilóniai Fogság alatt/után alkotott.
** De vért fogyazstani tilos. Akkor bort inni is tilos? Összezavart.
31.17 - Most hamis isteneknek, ördögöknek, vagy démonoknak?
*** Az ószövetségi mitológia nyúlása az ógörög mitológiából: az alvilág, ahová mindenki kerül halála után.
**** Sárkányok.
***** Akkor ennyit a megbocsátásról.
****** Ez nem teszi tönkre magának a fogoly szónak a koncepcióját?
******* Gondolom felszólításra megy ez. Rituális gyilkosság, vagy öngyilkosság?