1
És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, amelyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!
2
Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
3
Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, akik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk.
4
Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből.
5
(Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tűztől féltek vala, és nem menétek fel a hegyre*) mondván:
6
Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából.
7
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
8
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.
9
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek;
10
De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
11
Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.
12
Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, amiképpen megparancsolta néked az Úr, a te Istened.
13
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.
14
De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;
15
És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.
16
Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád te néked.
17
Ne ölj.
18
És ne paráználkodjál.
19
És ne lopj.
20
És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.
21
És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a te felebarátodé.
22
Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy felszóval, és nem többet**; és felírá azokat két kőtáblára***, és adá azokat nékem.
23
És lőn, mikor a szót a setétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;
24
És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.
25
Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!
26
Mert kicsoda az, az összes halandók közül, aki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?
27
Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, amit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, amit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekesszük.
28
És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, amikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, amint beszéltek vala hozzád; mind jó, amit beszéltek vala.
29
Vajha így maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké!
30
Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.
31
Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, amelyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, amelyet én adok néktek örökségül.
32
Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, amint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.
33
Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok.

1
Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, amelyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;
2
Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.
3
Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön****, amiképpen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.
4
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.
6
És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
7
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
8
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
9
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.
10
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, amelyeket nem építettél;
11
És minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, amelyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
12
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, aki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!
13
Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.
14
Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, akik körültetek vannak;
15
(Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.
16
Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképpen megkísértettétek Masszában!
17
Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, amelyeket parancsolt néked.
18
És azt cselekedjed, ami igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.
19
Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, amint megmondotta az Úr.
20
Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, amelyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:
21
Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak*****; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
22
És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.
23
Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, amely felől megesküdött a mi atyáinknak.
24
És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.
25
És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, amiképpen megparancsolta nékünk.

1
Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyre te bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiűz te előled: a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket;
2
És adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok.
3
Sógorságot se szerezz ő velök, a leányodat se adjad az ő fioknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak;
4
Mert elpártoltatja a te fiadat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.
5
Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tűzzel égessétek meg.******
6
Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.
7
Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;
8
Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amelylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombeli Faraó királynak kezéből.
9
És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hívséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják.
10
De megfizet azoknak személy szerint, akik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint.
11
Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, amelyeket én e mai napon parancsolok néked, hogy azokat cselekedjed.
12
Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, amely felől megesküdött a te atyáidnak.
13
És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt.
14
Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között meddő.
15
És távol tart az Úr te tőled minden betegséget, és Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, amelyeket ismersz; nem veti azokat te reád, hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged.
16
És megemészted mind a népeket, amelyeket néked ád az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nékik, és ne tiszteld az ő isteneit; mert tőr gyanánt volna az néked.
17
Ha azt mondod a te szívedben: Többen vannak e népek, mint én, miképpen űzhetem én ki őket?
18
Ne félj tőlök; emlékezzél meg csak azokról, amiket cselekedett az Úr, a te Istened a Faraóval és mind az égyiptombeliekkel:
19
A nagy kisértésekről, amelyeket láttak a te szemeid, és a jelekről és csudákról; az erős kézről, és a kinyujtott karról, amelylyel kihozott téged az Úr, a te Istened! Így cselekeszik az Úr, a te Istened minden néppel, amelytől te félsz.
20
Sőt még a darázsokat is rájok bocsátja az Úr, a te Istened mindaddig, míglen elvesznek azok is, akik megmaradtak, és akik elrejtőztek te előled.
21
Ne rettenj meg azok előtt, mert közötted van az Úr, a te Istened, nagy és rettenetes Isten!
22
És lassan-lassan kiűzi az Úr, a te Istened e népeket te előled. Nem lehet őket hirtelen kipusztítanod, hogy a mezei vadak meg ne sokasodjanak ellened!
23
De az Úr, a te Istened elődbe veti őket*******, és nagy romlással rontja meg őket, míglen elvesznek.
24
Az ő királyaikat is kezedbe adja, hogy eltöröljed az ő nevöket az ég alól; senki ellened nem állhat, míglen elveszted őket.
25
Az ő isteneiknek faragott képeit tűzzel égesd meg; az azokon lévő ezüstöt és aranyat meg ne kívánd, és magadnak el ne vedd, hogy tőrbe ne essél miatta; mert útálatosság az az Úr előtt, a te Istened előtt.
26
Útálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká ne légy, mint az, hanem megvetvén vesd meg azt, és útálván útáld meg azt, mert átkozott.

-------------------------------------------------

* Meg ott volt az is, hogy Mózes kihírdette, hogy aki megpróbál felmenni, azt verjék agyon. (Exo.19)
** Akkor mi volt az Exodus tlejes második fele, meg a Léviták könyvének kb. egésze?
*** Ezekről a kőtáblákról eddig miért nem hallottunk? Mert hogy ezek NEM az Exo.34 kőtáblái, az nyilvánvaló.
**** Ez nagyon remélem hogy csak egy szófordulat.
***** És? Régen volt, megköszöntük, szakadjon márle rólunk!
****** Bronzkori Barbarizmus.
******* Miért van ehhez szüksége Mr. Istennek emberekre? Űzze ki őket, minekt meg hagyjon békén!