1
Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.
2
Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
3
És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.
4
Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.
5
És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
6
Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.
7
És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.
8
És meghala Débora, a Rebeka dajkája*, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.
9
Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.
10
És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.**
11
És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
12
És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
13
És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott vala.
14
Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.
15
És nevezé Jákób a hely nevét, ahol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.
16
És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.
17
S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
18
És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.***
19
És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton.
20
És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
21
Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.
22
Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel****. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
23
Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
24
Rákhel fiai: József és Benjámin.
25
A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.
26
A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik születtek néki Mésopotámiában.
27
És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.*****
28
Valának pedig Izsák napjai száz nyolcvan esztendő.******
29
És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.

------------------------------------------

* Ki?
** Újabb történet-kettőződés lehet, hiszen már egyszer át lett nevezve.
*** Ja. A változatosság kedvéért szarjuk le az anya utolsó kívánságát.
**** És a nő meg hagyta. De ez akkor is milyen már? És ... következmény az nincs?
***** Valószínűleg csak szerencsétlen fogalmazás Károlitól. Ábrahám már nem volt életben.
****** Hát az a 120 év sehogy nem akar összejönni. Bűnös lelkek ezek :D
Megjegyzés: ezen a ponton az összes nagyon-ős-atya halott. Akik Ábrahám, illetve Ismáel előtt születtek (és ők is).