*Közel van immár az emberekhez a leszámolás, miközben ők tudatlanságban elfordulnak. {2} Ha új intés jön hozzájuk az Uruktól, csak úgy hallgatják meg, hogy játszadoznak közben {3} csúfondáros szívvel. És a kegyetlenek titokban összesúgnak: "Vajon más lenne ő, mint hozzátok hasonló ember?" Vajon varázslással akartok előállni, holott világosan láttok? {4} Mondd: "Az én Uram tudja azt, amit az égben és a földön mondanak. Ő Halló és Tudó." {5} De nem, ők azt mondják: "Zavaros álmok! Nem! Ő találta ki! Nem! Ő csak egy költő. Hozzon csak egy olyan jelet nekünk, amin a hajdanvoltak küldetése volt!" {6} Egy város sem hitt előttük, amelyet csak elpusztítottunk. Ők vajon hisznek? {7} És csak olyan férfiakat küldtünk el teelőtted, akiknek kinyilatkoztatást sugalltunk. Kérdezzétek meg az említés gyakorlóit, ha nem tudjátok! {8} Nem adtunk nékik olyan testet, amely nem vesz táplálékot magához. Nem voltak halhatatlanok. {9} Aztán beváltottuk nekik az ígéretet és megmentettük Őket és azt, akit akartunk, és elpusztítottuk a mértékteleneket. {10} Írást küldtünk le hozzátok, ami a ti intéseteket tartalmazza. Vajon nem éltek az eszetekkel?

11} És hány vétkes várost zúztunk porrá és egy másik népet támasztottunk utánuk! {12} Amikor megérezték a mi szigorunkat, akkor bizony hanyatt-homlok futottak belőle! {13} "Ne fussatok! Térjetek vissza az élet gyönyöreihez, amiket hajhásztatok és a hajlékaitokba! Talán számonkérésben lesz részetek. {14} "Ó jaj nekünk!" - mondták. "Bizony, kegyetlenek voltunk!" {15} És egyre csak ezt kiáltozták, amíg learatott vetéshez tettük őket hasonlóvá és hamvukba holtak. {16} És nem játékból teremtettük az eget és a földet, és ami a kettő között van. {17} Ha mulatságot akartunk volna szerezni magunknak, saját magunktól is megszereztük volna azt, - ha ezt akartuk volna tenni. {18} De nem! Mi az Igazságot hajítjuk a hamisságra és szétloccsantja a velejét és íme az semmivé lesz máris. Jaj nektek azért, amit állítotok! {19} Őt illeti meg mindaz, ami az egekben és a földön van. És akik nála vannak, nem tartják méltóságukon alulinak az Ő szolgálatát és nem lankadnak el. {20} Éjjel-nappal fáradhatatlanul magasztalják őt.

21} Vagy választottak maguknak isteneket a földből, akik feltámasztanak? {22} Ha az egekben és a földön rajta kívül más istenek lennének, akkor bizony mindkettő romlásnak indulna. Magasztaltassék Allah, a trónus Ura! Mennyire fölötte áll Ő annak, amit állítanak! {23} Nem tartozik számadással azért, amit tesz. Ők azonban számadással tartoznak! {24} Vagy talán más isteneket választottak maguknak rajta kívül? Mondd: "Adjátok elő a bizonyságotokat!" Ez, amit én hirdetek, intés azoknak, akik velem vannak és azoknak, akik előttem voltak. Ám a legtöbben közöttük nem ismerik az Igazságot és elfordulnak. {25} És nem küldtünk előtted egyetlen küldöttet sem, akinek ne sugalltuk volna azt, hogy nincs más isten rajtam kívül. Engem szolgáljatok! {26} És azt mondják: "Az Irgalmas fiúgyermeket nemzett magának." Magasztaltassék! Nem! Ők csupán tisztelettel övezett szolgák! {27} Nem vágnak elébe a szóval és parancsa szerint cselekszenek. {28} Tudja azt, ami előttük van, és ami mögöttük van. És csak annak az érdekében járhatnak közben, aki néki tetszik. És reszketnek előtte a félelemtől. {29} S ha netán azt mondja valaki közülük: "Én isten vagyok mellette" ? akkor a gyehennával fizetünk neki. Így fizetünk meg a kegyetleneknek. {30} Azok, akik tagadtak, vajon nem látták, hogy az egek és a föld összefüggő tömeg volt, és mi választottuk szét azokat, és minden élő dolgot mi hoztunk létre a vízből? Vajon nem akarnak hinni?

31} És szilárdan rögzített hegyeket helyeztünk a földre - hogy ne inogjon velük és a rajtuk lévő hágókat (Fidzsedzen) utakká tettük. Talán az igaz útra vezéreltetnek. {32} És az eget jól őrzött tetővé tettük. Ám ők elfordulnak a mi jeleinktől. {33} Ő az, aki megteremtette az éjszakát és a nappalt és a Napot és a Holdat. Valamennyien az űrben úsznak. {34} És egyetlen embernek sem adtunk előtted halhatatlanságot. Ha te meghalsz, vajon ők halhatatlanok lennének? {35} Minden lélek megízleli a halált. És mi kísértésképpen próbára teszünk benneteket a rosszal és a jóval. És hozzánk lesz a visszaérkezéstek. {36} És amikor a tagadók meglátnak téged, nem tesznek mást, csak gúnyt űznek belőled: "Ez itt vajon, aki elutasítóan emlékezik meg az isteneitektől? " Ők nem hisznek az Irgalmas intésében. {37} Az ember sietségből teremttetett. Meg fogom nektek mutatni a jeleimet, de ne siettessetek engem! {38} És azt mondják: "Mikor lesz el az óra ígérete -ha igazat mondotok?" {39} Bárcsak tudnák a tagadók mi lesz akkor, amikor nem tudják távol tartani a Pokol tüzét sem arcukról, sem hátukról és nem segít rajtuk senki! {40} De nem! Váratlanul lepi meg és megdöbbenti őket. Nem tudják majd elhárítani azt és nem kapnak haladékot.

41} Már teelőtted csúfot űztek küldöttekkel, ám azokat, akik gúnyolódtak, megragadta az, amiből ők csúfot szoktak űzni. {42} Mondd: "Ki oltalmaz benneteket éjjel és nappal az Irgalmastól?" De nem! Ők Uruk intésétől elfordulnak. {43} Vagy vannak nékik isteneik, akik megvédik őket helyettünk? Saját magukat sem képesek megsegíteni és nem lelnek segítőtársra ellenünkben. {44} És hagytuk ezeknek itt, és atyáiknak, hogy élvezzék az evilági életet, amíg hosszúra nem nyúlt az életük. Vajon nem látják, hogy a földükre jövünk, és megkisebbítjük azt a szélein? Ők lesznek-e hát a győztesek? {45} Mondd: "Én csak a kinyilatkoztatással intelek benneteket. Ám a süketek, amikor intésben van részük, nem hallják a szólítást." {46} Ha Urad büntetésének csak a lehellete éri őket, bizonyára azt mondják: jaj nekünk! Kegyetlenek voltunk!" {47} És igazságos mérlegeket állítunk föl a Feltámadás Napján. És egyetlen lélek sem fog igazságtalanságot elszenvedni semmiben. Ha az egy mustármag súlya lenne is - előhozzuk! Elegek vagyunk a számonkérésben! {48} És adtuk hajdan Mózesnek és Áronnak a megkülönböztetőt (El-Furkant), és fényességet és intést az óvakodóknak, {49} azoknak, akik úgy félik Urukat, hogy nem látják, és óvakodnak az Órától. {50} Ez egy áldott Írás, amelyet kinyilatkoztatás gyanánt leküldtünk. Vajon tagadjátok ezt?

51} És már korábban megadtuk az útmutatást Ábrahámnak, mert ismertük őt. {52} Emlékezz arra, amikor azt mondta az atyjának és a népének: "Mik ezek a szobrok, amelyeket szolgáltok?" {53} Ők azt mondták: "Már atyáinknál is úgy találtuk, hogy nékik szolgáltak." {54} Ábrahám azt mondta: "Bizony, nyilvánvaló tévelygésben vagytok, atyáitokkal együtt!" {55} "Vajon az Igazságot hoztad el nekünk" - mondták azok- "avagy azokhoz tartozol, akik tréfálkoznak?" {56} "Nem!" - mondta. "A ti Uratok az egek és a föld Ura, aki megteremtette azokat. És én azokhoz tartozom, akik ezt tanúsítják nektek. {57} És-Allahra!-bizony fortéllyal rászedem a bálványaitokat, ha hátat fordítotok." {58} És darabokra zúzta azokat, kivéve a főbálványt. Talán visszatérnek hozzá. {59} Ők azt mondták: "Ki cselekedte ezt a mi isteneinkkel? Bizony kegyetlen ő a kegyetlenek között!" {60} Némelyek azt mondták: "Hallottuk, hogy egy ifjú - a neve Ábrahám - elutasítóan emlékezett meg róluk."

61} "Hozzátok hát ide őt a nép szeme elé" - mondták a többiek -, "talán tanúbizonyságot tesznek ellene!" {62} Azt mondták neki: "Vajon te cselekedted ezt az istenekkel, Ábrahám?" {63} "A főbálvány cselekedte ezt. Kérdezzétek őket, ha tudnak beszélni!" -mondta Ábrahám. {64} És ismét magukhoz tértek, és azt mondták: "Ti magatok vagytok a kegyetlenek." {65} Azután megint a fejük tetejére álltak és azt mondták neki: "Hiszen te tudod, hogy ezek nem beszélnek." {66} Ő azt mondta: "Allah helyett olyasmit szolgáltok, ami nem használ és nem is árt nektek semmiben? {67} Pfuj rátok, és arra, amit Allah helyett szolgáltok! Hát nem éltek az eszetekkel?" {68} "Égessétek meg őt" - mondták -, "és így segítsétek az isteneiteket - ha tenni akartok valamit!" {69} "Tűz!" - mondtuk mi -, "légy hűs és békés Ábrahámhoz!" {70} És csalárdságot akartak ellene elkövetni. Ám mi úgy rendeltük, hogy ők lettek a leginkább kárvallottak.

71} És megmentettük őt és Lótot arra a földre, amelyet megáldottunk a teremtményeknek. {72} És ajándékoztuk néki Izsákot és Jákobot ráadásképpen. És mindannyiukat igazakká tettük. {73} És példaképekké (e-immeten) tettük őket, akik a mi parancsunk szerint vezetnek az igaz útra. És azt sugalltuk nekik, hogy jótetteket cselekedjenek, végezzék el az imádságot és adják oda a zakátot. És mindegyre bennünket szolgáltak. {74} Lótnak pedig bölcsességet és tudást adtunk. És megmentettük őt egy olyan városból, amelynek a lakói förtelmességeket követtek el. Gonosz emberek voltak és bűnösök! {75} És bebocsátást adtunk néki a könyörületességünkbe. Igaz volt ő az igazak között. {76} És Noét! Emlékezz arra, amikor annak előtte hozzánk kiáltott! És mi meghallgattuk és megmentettük őt és a háza népét a nagy szorongattatástól. {77} És megsegítettük őt a népe ellenében, akik hazugságnak tartották a mi jeleinket**. Gonosz emberek voltak. Valamennyiüket a vízbe fullasztottuk. {78} És Dávidot és Salamont! Emlékezz arra, amikor ők ketten a szántóföld dolgában ítélkeztek, ahová legelőt keresve éjjel elbitangoltak az idegen emberek juhai. És mi jelen voltunk az ő ítéletüknél. {79} És megérttettük Salamonnal az ügyet. És mindegyiküknek bölcsességet és tudást adtunk. És szolgálatra kényszerítettük a hegyeket és a madarakat, hogy Dáviddal együtt minket magasztaljanak. Így cselekedtünk. {80} És megtanítottuk neki a harci védő eszközök készítését számotokra, hogy egymás erőszakától megvédjen benneteket. Vajon hálásak vagytok-e?

81} És szolgálatra kényszerítettük Salamonnak a szelet, amikor viharos, hogy az ő parancsára siessen a földre, amelyet megáldottunk. És mindenről tudomásunk volt. {82} És sátánokat rendeltünk szolgálatára, akik a tengerbe merültek és más munkát is elvégeztek. És mi ügyeltünk rájuk. {83} És Jóbot! Emlékezz arra, amikor Urához kiáltott: "Balsors sújtott engem! Ám te vagy a legkönyörületesebb a könyörületesek között!" {84} És meghallgattuk őt, és elhárítottuk a balsorsot, ami ránehezült. És visszaadtuk néki a házanépét, és velük együtt mégegyszer annyit irgalmunkból való irgalomból és intésként azoknak, akik minket szolgálnak. {85} És Izmáelt, Idríst és ZelKiflit! Mindannyian állhatatosak az állhatatosak között. {86} És bebocsátottuk őket az irgalmunkba. Igazak ők az igazak között. {87} És Jónást (Zen-Nuni)! Emlékezz arra, amikor haragosan elvonult, és úgy gondolta, hogy nem lesz hatalmunk fölötte! És felkiáltott a sötétségben: "Nincs más isten rajtad kívül! Magasztaltassál! Bizony, kegyetlen voltam a kegyetlenek között!" {88} És meghallgattuk és megmentettük őt a szorongattatásból. Így mentjük meg a hívőket. {89} És Zakariást! Emlékezz arra, amikor az Urához kiáltott: "Uram! Ne hagyj egyedül engem! Hiszen te vagy a legjobb örökös!" {90} És meghallgattuk őt és ajándékoztuk neki Jánost. És alkalmassá tettük neki erre a felességét. Hiszen ők mindegyre versengve buzgólkodtak abban, hogy jól cselekedjenek, és hozzánk fohászkodtak önszántukból, és félelemükből. És alázatosak voltak irántunk.

91} És azt, aki érintetlenül megőrizte a szemérmét! És belé leheltünk a lelkünkből. És csudás jellé tettük öt és a fiát a teremtményeknek. {92} "Ez a ti népetek, bizony, egyetlen nép. És én vagyok a ti Ura tok. Engem szolgáljatok hát!" {93} Ám ők széthasadtak vallásuk dolgában egymás között. Mégis mindannyian hozzánk térnek vissza. {94} És aki jótetteket cselekszik és hívő, annak a buzgalma elismerésre lel. Fölírunk neki mindent. {95} És tilos egy városnak, amelyet elpusztítottunk, hogy a lakói halottaikból visszatérjenek {96} mindaddig, amíg az Ítélet Napján meg nem nyílik Góg és Magóg gátja és ők minden magaslatról elősietnek, {97} és közel van immár az igaz ígéret. És íme, kimered azok tekintete, akik tagadtak mondván: "Jaj nekünk! Ügyet se vetettünk rá! Nem! Kegyetlenek voltunk!" {98} "Bizony ti és az, amit Allah helyett szolgáltatok: tűzrevaló a gyehennának. Oda fogtok lemenni." {99} Ha ezek itt valóban istenek lennének, nem mennének le oda. És mindannyian ott fognak időzni örökké. {100} És hangosan kiáltoznak ott, ám ők maguk nem hallanak semmit.

101} Ám akiknek elhangzott tőlünk korábban a legjobb ígérete, azoknak távoltartásuk lesz onnan; {102} egypisszenésnyi zajt sem hallanak onnan és amire lelkük áhítozik, örökké abban időznek. {103} Nem szomorítja őket a legnagyobb rettegés és az angyalok eképpen fogadják őket: "Ez a ti napotok, amelyre ígéretet kaptatok." {104} Azon a napon úgy hajtjuk össze az eget, ahogyan az írnok göngyölíti össze az irattekercseket. Ahogy véghezvittük az első teremtést, megismételjük azt. Ígéret ez, amely minket terhel. Így cselekszünk. {105} A zsoltárban bizony megírtuk hajdan az intést követően, hogy igaz szolgáim fogják örökölni a földet. {106} Bizony, igehirdetés van ebben azoknak az embereknek a számára, akik engem szolgálnak. {107} A világmindenség iránti irgalomból küldtünk el téged (ó Mohamed). {108} Mondd: "Nékem csupán az a kinyilatkoztatás adatott, hogy a ti istenetek az egyedüli isten. Tehát muszlimok vagytok-e?" {109} Ha pedig elfordulnak, akkor mondd: "Én tudattam veletek, megkülönböztetés nélkül. És én nem tudom, hogy közel, avagy távol van az, amire ígéretet kaptok? {110} Ő tudja azt, amit kinyilvánítotok és azt, amit elrejtetek.

111} És én nem tudom, hogy az talán próbatétel nektek és meghatározott időre szóló élvezet tárgya." {112} Mondd: "Uram! Ítélkezz az Igazságnak megfelelően! A mi Urunk az irgalmas. Ő az, akihez segítségért kel fohászkodni az ellen, amit állítotok."

------------------------------------

* Egyszer már volt ilyen, ezt a csillagot nem én raktam oda.
** Miféle jeleket? Noé idejéről beszélünk. Az előtt jóformán nincsenek bibliai történetek sem, nemhogy isteni jelek!