1
Összegyűjté ezek után Dávid az egész Izráelnek színét, harmincezer embert.
2
És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok között.
3
És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.
4
Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda előtt megyen.
5
Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden szerszámokkal, hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és cimbalmokkal.
6
És mikor Nákonnak szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.
7
Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.*
8
És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.**
9
Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jőjjön az Úr ládája én hozzám?
10
És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.
11
És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.
12
És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, amije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.
13
Mikor pedig azok, akik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.
14
Dávid pedig teljes erejéből táncol vala az Úr előtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.
15
Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.
16
Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és táncol az Úr előtt, megútálá őt szívében.
17
Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az ő helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égőáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr előtt.
18
Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égőáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.
19
És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ő házához.
20
Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint ahogy egy esztelen szokott felfosztózni!***
21
És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr előtt örvendezém.
22
Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók előtt, akikről te szólasz.
23
Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig.

1
Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden előljárókkal.
2
És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van: küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, akik otthon maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az ő városaik és vidékeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk.
3
Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törődtünk vele.
4
És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak láttaték e dolog az egész nép előtt.
5
Összegyűjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétől fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból.
6
Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába vagy Kirjáth-Jeárimba, amely Júdában van, hogy onnan elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az ő nevéről neveztetik, aki a Khérubok közt ül.
7
És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából egy új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret.
8
Dávid pedig és az egész Izráel táncolnak vala az Isten előtt teljes erővel, énekekkel, citerákkal, hegedűkkel, dobokkal, cimbalmokkal és kürtökkel.
9
Mikor pedig jutottak a Kidon szérűjéhez, Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala.
10
És az Úrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és őt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten előtt.
11
Akkor Dávid igen megdöbbene****, hogy az Úr ily csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik.
12
És félni kezde Dávid azon a napon Istentől, mondván: Miképpen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?!
13
És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom házában.
14
És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az Úr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.

1
Csináltata pedig Dávid magának házakat az ő városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel.
2
Akkor monda Dávid: Nem szabad másnak hordozni az Isten ládáját, hanem csak a Lévitáknak, mert az Úr őket választotta, hogy hordozzák az Isten ládáját, és néki szolgáljanak mindörökké.
3
Összegyűjté azért Dávid Jeruzsálembe az egész Izráel népét, hogy az Úr ládáját az ő helyére vitesse, melyet számára csináltatott vala.
4
Összegyűjté Dávid az Áron fiait is és a Lévitákat.
5
A Kéhát fiai között fő vala Uriel, és az ő atyjafiai százhúszan valának.
6
A Mérári fiai között Asája volt a fő, és az ő atyjafiai kétszázhúszan valának.
7
A Gerson fiai között Jóel***** volt a fő, és az ő atyjafiai százharmincan valának.
8
Az Elisáfán fiai****** között Semája volt a fő, és az ő atyjafiai kétszázan valának.
9
A Hebron fiai között Eliel volt a fő, és az ő atyjafiai nyolcvanan valának.
10
Az Uzziel fiai******* között fő vala Amminádáb, és az ő atyjafiai száztizenketten.
11
Hivatá akkor Dávid Sádók és Abjátár papokat********, a Léviták közül pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot.
12
És monda nékik: Ti vagytok a Léviták családfői. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját arra a helyre, amelyet készítettem számára.
13
Minthogy kezdettől fogva nem mívelték ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a rendtartás szerint.*********
14
Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját.
15
És felvevék a Léviták fiai az Isten ládáját, úgy, amint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal vállaikra.
16
És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az ő atyjokfiai közül éneklőket, éneklőszerszámokkal, lantokkal, citerákkal és cimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel.
17
Választák azért a Léviták Hémánt a Jóel fiát**********, és az ő atyjafiai közül Asáfot, a Berekiás fiát***********, és a Mérári fiai közül, akik azoknak atyjokfiai valának, Etánt, a Kúsája fiát************.
18
És ő velök együtt az ő atyjokfiait másod renden, Zakariást, Bént, Jeázielt, Semirámótot, Jéhielt**************, Unnit, Eliábot, Benáját, Maaséját, Mattithját, Elifélet, Miknéját, Obed-Edomot************* és Jehielt**************, akik ajtónállók valának.
19
Éneklők: Hémán, Asáf és Etán, réz cimbalmokkal, hogy zengedezzenek;
20
Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maaséja és Benája lantokkal a szűzek módjára;
21
Mattithja, Eliféle, Miknéja, Obed-Edom***************, Jéhiel és Azaziás, hogy énekeljenek citerákkal a nyolchúrú szerint.
22
És Kénániás volt a Léviták vezére az éneklésben, ő igazgatá az éneklést, mivel tudós vala.
23
Berekiás és Elkána a láda előtt való ajtónállók valának:
24
Sébániás pedig és Jósafát, Nétanéel, Amásai, Zakariás, Benája és Eliézer papok kürtölnek vala az Isten ládája előtt; Obed-Edom és Jéhija, akik kapunállók valának, a láda után mennek vala.
25
Dávid pedig s az Izráel vénei és az ezredek vezérei, akik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját az Obed-Edom házából****************, nagy örömben valának.
26
Lőn pedig, mikor az Isten megsegíté a Lévitákat, akik az Úr szövetségének ládáját viszik vala, áldozának hét tulokkal és hét kossal.
27
Dávid pedig bíborból csinált ruhába öltözvén, valamint a Léviták mind, akik a ládát viszik vala, az éneklők is és Kénániás, aki az éneklés vezére vala, énekelének (Dávidon pedig gyolcsból csinált efód vala).
28
És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, cimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és citerákkal.
29
Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekinte az ablakon, s látván, hogy Dávid király táncol és vígad, szívében megutálá őt.*****************

1
Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, amelyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
2
És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3
És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4
És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, akik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5
Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel********************, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és citerákkal, Asáf pedig cimbalmokkal énekel vala;
6
Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
7
Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
8
Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
9
Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10
Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, akik az Urat keresik.
11
Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orcáját szüntelen.
12
Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, amelyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
13
Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
14
Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
15
Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, amelyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16
Amelyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
17
Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18
Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19
Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen******************, és zsellérek azon a földön;
20
Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
21
Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
22
Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23
Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
24
Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
25
Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
26
Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27
Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
28
Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
29
Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30
Rettegjen az egész föld az ő orcájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
31
Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32
Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, ami azon van.
33
Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34
Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
35
És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37
Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38
Obed-Edomot és az ő hatvannyolc atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát******************* pedig ajtónállóknak.
39
Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40
Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent aszerint cselekedjenek, amint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41
Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, akik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
42
És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, cimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
43
Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.

----------------------------------------------

* Hagyta volna összetörni baz'meg! A mocskos állat! Kövezzük meg, akasszuk fel, és égessük el utána! D most komolyan - ez a hála, szeretet, netán megbocsátás?
** "mind e ami napig"
*** Tehát az asszony baja, hogy király uram himbilimbije kilátszódott a pogózás közben. Hát meg tudom érteni. És felhívnám Dávid figyelmét a parancsolatra, amiben az oltárhozmenésnél arról van szóü, hogy Mr. Isten nem akar kukit látni, szóval ne próbáljon Mr. Istennel takarózni.
**** Most megdöbben, vagy bosszankodott a dolgon?
***** TalánJóah, ahogy 1Krón.6.21 írja? Mert egyébként még hasonló nevet se találok, és nem hosszú a lista.
****** Elisáfánnak voltak fiai? Ez új.
******* És itt van egy kis probléma, nevezetesen hogy Elisáfán is (H)uzziel leszármazottja, tehát a kettő miért van külön. További probléma, hogy még két fia volt az uriembernek, de egyiknek sem tudunk további leszármazottjáról, Amminádáb meg nincs közöttük. Még arra is gondoltam, netán máshonnan keveredett ide egy másik Uzziás, de bár van még egy aazonos név, de annak sincs leaszármazottja eddig a fán.
******** Tehát kettőt Áron vérvonalából (ezek a papok akiket papoknak is hív a biblia, az átlagpapok a léviták, Lévi leszármazottao, aki Áronnak is ősatyja, szóval ez ilyen nem minden bogár rovar esete. A probléma, hogy Áron leszármazása mindeddig nyílegyenes, és szó nem esik rajta Abjátárról.
********* És akkor itt rá is kérdeznék, miért nincs MA Szent Sátor, meg Frigyláda? Mert ugyanezzel az okfejtéssel 2Vh, meg minden lesújtás ugyanezen okból.
********** Én úgy tudtam, a fia Iddó volt.
*********** Hát persze. Miért legyen valami egyszerű?
************ Na most jól felhívta a figyelmet rá, hogy Asája nem pusztán mérárita volt, hanem ráadásulmakhlita is. Nem tudnak ezek nyilvántartást vezetni.
************* Számít hogy van kötőjel?
************** Jéhiel és Jehiel - ja, biztos nem lesz gond belőle.
*************** Oh, akkor itt már HÁROM Obed-Edom van! Az egyik ajtónálló, a másik éneklő citerával, a harmadiknál meg állt egy ideig a Frigyláda.
**************** Zseniális. Ennek is került kötőjel.
***************** Érdekes részlet hogy itt nem részletezi mi volt a nő baja.
****************** Mert mi az a 2.5 millió barátok között...
******************* Oké, az előbb sorolta fel aaz ajtónállókat, meg mindent. Miért nem volt köztük Hósa?
******************** Itt a héber szövegben lehet egy betűhiba. Az éneklőket sorolja, így elég biztos hogy Jéhielre gondol