1
Ti az Úrnak, a ti Isteneteknek fiai vagytok; ne vagdaljátok meg magatokat, se szemeitek között ne csináljatok kopaszságot, a halottért,
2
Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén vannak.
3
Semmi útálatosságot meg ne egyél.
4
Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: az ökör, juh, kecske,
5
Szarvas, őz, bival, vadkecske, zerge, vad bika és jávor.
6
És mindazt az állatot, amelynek hasadt a körme és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző az állatok között, megehetitek.
7
De a kérődzők és hasadt körműek közül ne egyétek meg ezeket: a tevét, a nyulat és hörcsököt, mert kérődznek ugyan, de körmük nem hasadt; tisztátalanok legyenek ezek néktek.
8
És a disznót, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérődzik; tisztátalan legyen ez néktek. Ezeknek húsából ne egyetek, holttestöket se illessétek.
9
Ezeket ehetitek meg mindazokból, melyek vízben élnek: aminek úszó szárnya és pikkelye van, mind megegyétek;
10
Valaminek pedig nincsen úszó szárnya és pikkelye, meg ne egyétek; tisztátalan az néktek.
11
Minden tiszta madarat megehettek.
12
Ezek pedig, amelyeket meg ne egyetek közülök: a sas, a saskeselyű és a halászó sas.
13
A keselyű*, a héja és a sólyom az ő nemével.
14
Minden holló az ő nemével.
15
A struc, a bagoly, a kakuk és a karvaly az ő nemével.
16
A kuvik, a fülesbagoly és a bölömbika.
17
A pelikán, a gém és a hattyú.
18
Az eszterág és a szarka az ő nemével; a büdösbanka és a denevér.
19
Minden szárnyas féreg is tisztátalan legyen néktek; meg ne egyétek.**
20
Minden tiszta szárnyast megehettek.
21
Semmi holttestet meg ne egyetek; a jövevénynek, aki a te kapuidon belől van, adjad azt, hogy egye meg azt, vagy add el az idegennek, mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek. Ne főzd a gödölyét az ő anyja tejében.
22
Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, amely a te meződön terem.
23
És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben.
24
Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tőled az a hely, amelyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ő nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened:
25
Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened;
26
És adjad a pénzt mind azért, amit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, amit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe.
27
A lévitát pedig, aki a te kapuidon belől van, ne hagyd el, mert nincsen néki része, sem öröksége veled.
28
A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba.
29
És eljön a lévita*** (akinek nincsen része és öröksége te veled), és a jövevény, árva és özvegy, akik a te kapuidon belől vannak, és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, amelyet végzesz.

1
A hetedik esztendő végén elengedést mívelj.
2
Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.
3
Az idegenen hajtsd be****; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.
4
De nem is lesz közötted szegény*****, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt.
5
De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok néked.
6
Mert az Úr, a te Istened megáld téged, amiképpen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.
7
Ha mégis szegénynyé lesz valaki****** a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt;
8
Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik.
9
Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.
10
Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted.
11
Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.
12
Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled.
13
És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen;
14
Hanem terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; amivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból.
15
És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked.
16
Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van néki te nálad dolga:
17
Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba*******; és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is********.
18
Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod őt mellőled; (hiszen két annyi bérre valót szolgált néked hat éven át, mint a béres-munkás) és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, amit cselekszel.
19
Barmaid és juhaid első fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek első fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak első fajzását.
20
Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt esztendőről esztendőre, te és a te házad népe, azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr.
21
Hogyha valami fogyatkozás lesz benne*********; sánta vagy vak lesz, vagy akármely fogyatkozásban szenvedő: meg ne áldozd********** azt az Úrnak, a te Istenednek.
22
A te kapuidon belől edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha őz volna az vagy szarvas.
23
Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet.

----------------------------------------------

* Ez eddig nem volt a listán
** Eddig voltak kivételek. A lev.11.29-30-ról meg egyáltalán nem esik szó. Megnyugtató hogy a listák nem egyeznek, hát nem? Végülis csak kivégeznek ha rossz alapanyagból főzöl.
*** A papok visznek mindent ami mozdítható.
**** Hogy is volt azzal hogy "egy törvényed legyen, ne szivasd orrba az idegeneket"? Ez itt tisztán és kérlelhetetlenül kettős márce, két törvény, egyik a gójoknak, egyik a zsidóknak. És aztán csodálkoznak.
***** Akkor viszont mmi szükség volt az olyan isteni törvényekre, mint "ha valaki kézimalmát, egyetlen ruháját adja zálogba..."?
****** Most akkr lesznek szegények, vagy nem lesznek, döntsük már el.
******* Ne feledjük, a keresztény kultúrában a fülbevaló tilos (ám az orrbavaló szabad).
******** Ez ellentmondás az Exo.21-el, ahol a nőknek nem jár felszabadulás.
********* Olyankor amúgy mi van? Helyettesíteni kell valamivel, vagy megúsztuk az áldozást?
********** És ismét: mi van ha embert áldozok az Úrnak? Elsőszülöttet, vagy hadifoglyot? Ott azt hogy kell érteni?