Biblia és lábjegyzetek

Biblia és lábjegyzetek

Lábjegyzetes Biblia - MTK 8-10.

2021. október 14. - agarik

1
Mind azt a parancsolatot, amelyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek* és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2
És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik.
4
A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott** immár negyven esztendőtől fogva.
5
Gondold meg azért a te szívedben, hogy amiképpen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6
És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.
7
Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, amelyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.
8
Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre.
9
Oly földre, amelyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és ahol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, amelynek kövei vas, és amelynek hegyeiből rezet vághatsz!
10
Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet néked adott.
11
Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, amelyeket én parancsolok néked e mai napon;
12
Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;
13
És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:
14
Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából;
15
Aki vezérlett téged a tüzes kígyóknak***, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, amelyben víz nem vala; aki vizet ada néked a kemény kősziklából;
16
Aki mannával étete téged a pusztában, amit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:
17
És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!
18
Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van.
19
Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképpen elvesztek.
20
Mint azok a nemzetek, akiket az Úr elveszt előletek, azonképpen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.

1
Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat;
2
Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?
3
Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, aki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, amiképpen az Úr megmondotta néked.
4
Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségökért űzi ki te előled az Úr;
5
Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
6
Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!
7
Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, amikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, amelyen kijöttél Égyiptom földéből, mindaddig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala.
8
Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket.
9
Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, amelyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala****.
10
Akkor átadá nékem az Úr a két kőtáblát, amelyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, amelyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján.
11
És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit;
12
Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, akit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az útról, amelyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak.
13
Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez!
14
Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé!
15
Megfordulék azért, és alájövék a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.
16
És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, amelyet az Úr parancsolt vala néktek:
17
Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára.
18
És leborulék az Úr előtt, mint annakelőtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, amelyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, ami gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt.
19
Mert félek vala a haragtól és búsulástól, amelylyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is.
20
Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is.
21
A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tűzzel; és összetörém azt*****, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, amely a hegyről foly vala alá.
22
És Thaberában, Massában, és Kibrot-Taavában is haragra indítátok az Urat.
23
És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, amelyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ő szavára.
24
Tusakodók voltatok az Úr ellen, amióta ismerlek titeket.
25
És leborulék az Úr előtt azon a negyven napon és negyven éjjel, amelyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket.
26
Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, akit a te nagyságoddal szabadítottál meg, akit erős kézzel hoztál ki Égyiptomból.
27
Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét!
28
Hogy ne mondja a föld népe, ahonnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be őket a földre, amelyet igért volt nékik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában.
29
Pedig ők a te néped és a te örökséged, amelyet kihoztál a te nagy erőddel, és a te kinyujtott karoddal!

1
Abban az időben monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jőjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát.
2
És felírom a táblákra azokat az ígéket, amelyek az előbbi táblákon valának, amelyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.
3
Csinálék azért ládát sittim-fából******, és faragék két kőtáblát is, az előbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kőtábla kezemben vala.
4
És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz ígét, amelyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tűznek közepéből a gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.
5
Akkor megfordulék és alájövék a hegyről, és betevém a táblákat a ládába, amelyet csináltam vala, hogy ott legyenek, amiképpen az Úr parancsolta vala nékem.
6
Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, amely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az ő fia lőn pappá helyette.
7
Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, bővízű patakok földére.
8
Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ő nevében mind e napig.
9
Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, amiképpen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.
10
Én pedig ott állottam a hegyen, mint az előbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.
11
És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom.
12
Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből,
13
Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, amelyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!
14
Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, ami rajta van!
15
De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvokat: titeket választott ki ő utánok minden nép közül, amint e mai napon is látszik.
16
Metéljétek azért körül a ti szíveteket*******, és ne legyetek ezután keménynyakúak;
17
Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.
18
Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.
19
Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén.
20
Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.
21
Ő a te dícséreted, és a te Istened, aki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, amelyeket láttak a te szemeid.
22
A te atyáid hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!

--------------------------------------------

* Uhm, akkor kérnék egy telefonos segítséget. Uhm, Rendőrség?
** Oké, ezzel pár problémát letudtunk. De mi lett mondjuk a kakival? A feláldozott állatok tömegével?
*** Hogy mi van?
**** Nem mondja hogy csoda történt volna, tehát csak felvág, viszont lehetetlen hogy egy ember túléljen 40 napot folyadékbevitel nélkül.
***** Ezt a részt még mindig nem igazán értem. Az olvadt aranyat törte össze? Vagy csak belógatta az aranyat a tűzbe, és akkoor minek csinált olyat?
****** Még mindig nem tudjuk mi lett volna az a "sittim-fa". Biztos a varázsbab tetején lévő felhőbirodalomban termett.
******* Ez remélem csak egy szófordulat...

A bejegyzés trackback címe:

https://befogadas.blog.hu/api/trackback/id/tr5616721546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása