1
Szóla pedig az Úr Mózesnek, a Sinai pusztájában, az Égyiptom földéből való kijövetelöknek második esztendejében, az első hónapban*, mondván:
2
Izráel fiai pedig készítsék el a páskhát a maga idejében.
3
E hónapnak tizennegyedik napján, estennen készítsék el azt a maga idejében. Minden ő rendtartása szerint, és minden ő szertartása szerint készítsétek el azt.
4
Szóla azért Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskhát.
5
És elkészíték a páskhát az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estennen, a Sinai pusztájában; mindent úgy cselekedének Izráel fiai, amint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
6
Valának pedig némelyek, akik tisztátalanok valának holtember illetése miatt, és nem készítheték meg a páskhát azon a napon: járulának azért Mózes elé és Áron elé azon a napon.
7
És mondának azok az emberek néki: Mi tisztátalanok vagyunk holtember illetése miatt; miért tiltatunk meg, hogy ne vigyünk áldozatot az Úrnak a maga idejében Izráel fiai között?
8
És monda nékik Mózes: Legyetek veszteg, míglen megértem: mit parancsol az Úr ti felőletek?
9
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
10
Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki holtember illetése miatt tisztátalan, vagy messze úton leend közületek, vagy a ti utódaitok közül, mindazáltal készítsen páskhát az Úrnak.**
11
A második hónapnak tizennegyedik napján, estennen, készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
12
Ne hagyjanak meg abból semmit reggelig, és annak csontját meg ne törjék; a páskhának minden rendtartása szerint készítsék el azt.
13
Amely ember pedig tiszta, vagy nincs útban, és elmulasztja a páskhát elkészíteni: irtassék ki az ilyen az ő népe közül; mert az Úrnak áldozatát nem vitte fel annak idejében; viselje az ilyen ember az ő bűnének terhét.
14
Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskhát készít az Úrnak, a páskhának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint készítse azt; egy rendtartástok legyen néktek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.
15
A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhő a hajlékot, a bizonyság sátorát; és estve a hajlék felett vala, tűznek ábrázatjában reggelig.
16
Úgy vala szüntelen: A felhő borítja vala azt; és tűznek ábrázatja éjjel.
17
Mihelyt pedig felszáll vala a felhő a sátorról, azonnal elindulnak vala Izráel fiai; és azon a helyen, ahol a felhő megáll vala, ott ütnek vala tábort Izráel fiai.
18
Az Úr szava szerint mennek vala Izráel fiai, és az Úr szava szerint táboroznak vala; mindaddig, míg a felhő áll vala a hajlékon, táborban maradnak vala.
19
Még ha a felhő sok napig nyugszik vala a hajlékon, akkor is megtartják vala Izráel fiai az Úr rendelését, és nem indulának.
20
Megesék, hogy a felhő kevés napon át lőn a hajlékon: akkor is az Úr szava szerint maradnak vala táborban, és az Úr szava szerint indulnak vala.
21
Megesék, hogy a felhő estvétől fogva ott lőn reggelig; mikor azért reggel a felhő felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és egy éjjel lőn ott; mikor azért a felhő felszáll vala, ők is indulának.
22
Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig lőn ott; ameddig késik vala a felhő a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban maradnak vala Izráel fiai is, és nem indulnak vala tovább; mikor pedig az felszáll vala, ők is indulnak vala.
23
Az Úr szava szerint járnak vala tábort, és az Úr szava szerint indulnak vala. Az Úrnak rendelését megtartják vala, az Úrnak Mózes által való szava szerint.

1
Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2
Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására.***
3
És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.
4
Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.
5
Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, akik napkelet felől táboroznak.
6
Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, akik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.
7
Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, egyszerűen kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.
8
A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.
9
És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől.
10
A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11
Vala pedig a második esztendőben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról.
12
És elindulának Izráel fiai az ő menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő Párán pusztájában.
13
Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.
14
Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
15
Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.
16
És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.
17
És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.
18
Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.
19
A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.
20
És a Gád fiai törzséből való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.
21
Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és amazok felállíták vala a hajlékot, míg ezek oda jutnak vala.
22
Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.
23
A Manasse fiai törzséből való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.
24
A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.
25
Utolszor indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.
26
Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.
27
És a Nafthali fiai törzséből való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.
28
Ilyen vala Izráel fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképpen mentek.
29
Monda pedig Mózes Hóbábnak, aki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipána****k: Arra a helyre indulunk mi, amely felől azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.
30
Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.
31
És monda Mózes: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában*****, és légy nékünk szemünk gyanánt.
32
És ha eljösz velünk, ami jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.
33
Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala ő előttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.
34
És az Úr felhője vala ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.
35
Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid.
36
Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

-----------------------------------

* Miért ugrottunk vissza az időben?
** És mi van, ha akkor is tisztátalan?
*** És ez most jut eszükbe. Két év után.
**** Ez mit keresett ott? És az após neve nem Jethró volt?
***** Eddig arról volt szó, hogy Mr. Isten vezeti a népet.