1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2
Szólj Izráel fiainak, és végy tőlök egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.
3
Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjok házának fejéért.
4
És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, ahol megjelenek néktek.
5
És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, akit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, amelyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
6
Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.
7
És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.
8
És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.
9
És kihozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az ő vesszejét.
10
És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája elé*, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.
11
És megcselekedé Mózes; amint parancsolta vala az Úr néki, akképpen cselekedék.
12
És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!
13
Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-é?!

1
És monda az Úr Áronnak**: Te és a te fiaid, és a te atyádnak háza te veled, hordozzátok a szent hajlék körül való hamisság büntetését. Te és a te fiaid te veled, hordozzátok a ti papságtok hamisságának büntetését.
2
A te atyádfiait, Lévinek törzsét, a te atyádnak nemzetségét is vedd magad mellé, melletted legyenek, és néked szolgáljanak; te pedig és a te fiaid veled, szolgáljatok a bizonyság sátora előtt.
3
És ügyeljenek a te ügyedre és az egész sátornak ügyére; de a szenthajlék edényeihez és az oltárhoz ne járuljanak, hogy meg ne haljanak mind ők, mind ti.
4
És melletted legyenek, és ügyeljenek a gyülekezet sátorának ügyére, a sátornak minden szolgálatja szerint; de idegen ne járuljon ti hozzátok.
5
Ügyeljetek azért a szenthajléknak ügyére, és az oltárnak ügyére, hogy ne legyen ezután harag Izráel fiai ellen.
6
Mert íme én választottam a ti atyátokfiait, a lévitákat Izráel fiai közül, mint az Úrnak adottakat, néktek, ajándékul, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorának szolgálatában.
7
Te pedig és a te fiaid te veled, ügyeljetek a ti papságotokra mindenben, amik az oltárhoz tartoznak, és a függönyön belől vannak, hogy azokban szolgáljatok; a ti papságotoknak tisztét adtam néktek ajándékul, azért az idegen, aki oda járul, haljon meg.
8
Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjul, örökkévaló rendelés szerint.
9
Ez legyen tiéd a legszentségesebbekből, amelyek tűzzel meg nem égettetnek: Minden ő áldozatjok, akár ételáldozatjok, akár bűnért való áldozatjok, akár pedig vétekért való áldozatjok, amiket nékem adnak, mint legszentségesebbek, tiéid legyenek és a te fiaidé.
10
A legszentségesebb helyen egyed meg azt, csak a férfiak egyék azt; szentség legyen tenéked.
11
Ez is tiéd legyen, mint felemelt áldozat az ő ajándékukból, Izráel fiainak minden meglóbált áldozataival együtt; néked adtam azokat és a te fiaidnak, és a te leányaidnak, akik veled vannak, örökkévaló rendelés szerint; mindenki, aki tiszta a te házadban, eheti azt:
12
Az olajnak minden kövérjét, és minden kövérjét a mustnak és gabonának, azoknak zsengéit, amelyeket az Úrnak adnak, tenéked adtam.
13
Mindennek első gyümölcsei az ő földjökön, amelyeket az Úrnak visznek, tiéid legyenek***; mindenki, aki tiszta a te házadban, egye azokat.
14
Minden, ami teljesen Istennek szenteltetik Izráelben, tiéd legyen.
15
Minden, ami az élő állatok közül az anyaméhet megnyitja, amelyet az Úrnak visznek, mind emberekből s mind barmokból a tiéd legyen; csakhogy az embernek elsőszülöttét váltasd meg, és a tisztátalan állatnak elsőszülöttét is megváltassad.
16
Amelyek pedig váltságosok, egy hónapostól kezdve váltasd meg a te becslésed szerint, öt ezüst sikluson a szent siklus szerint: húsz géra az.
17
De a tehénnek első fajzását, vagy a juhnak első fajzását, vagy a kecskének első fajzását meg ne váltasd; mert szentelni valók azok; a véröket hintsd az oltárra, és azoknak kövérit füstölögtesd el kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.
18
Azoknak húsa pedig tiéd legyen, amiképpen a meglóbált szegy, és amint a jobb lapocka is tiéd lesz.
19
Minden felemelt áldozatot a szent dolgokból, amelyeket az Úrnak áldoznak Izráel fiai, néked adtam örökkévaló rendelés szerint, és a te fiaidnak, és a te leányaidnak, akik veled vannak; sónak szövetsége ez, örökkévaló az Úr előtt, néked és a te magodnak veled.
20
Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjökből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ő közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között.
21
De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez amelylyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát.
22
És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak.
23
De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és ők viseljék az ő bűnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
24
Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, amit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
25
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
26
A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet.
27
És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérűről való gabona és mint a sajtóból kiömlő bor.
28
Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti tizedetekből, amelyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak.
29
Minden ti ajándékotokból vigyétek a felemelt áldozatokat az Úrnak, mindenből a kövérjét, ami abból szentelni való.
30
Mondd meg azt is nékik: Mikor a kövérjét áldozzátok abból, olyanul tulajdoníttatik az a lévitáknak, mintha a szérűről és sajtóból adnák.
31
Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért.
32
És nem lesztek bűnösök amiatt, ha abból a kövérjét áldozzátok: és Izráel fiainak szent dolgait sem fertőztetitek meg, és meg sem haltok.

1
Szóla azután az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
2
Ez a törvény rendelése, amelyet parancsolt az Úr, mondván: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy veres tehenet, épet, amelyben ne legyen hiba, amelynek nyakán iga nem volt.****
3
És adjátok azt Eleázárnak, a papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kivül, és öljék meg azt ő előtte.
4
És vegyen Eleázár, a pap annak véréből az ő újjával, és hintsen a gyülekezet sátorának eleje felé annak véréből hétszer.
5
Azután égessék meg azt a tehenet az ő szemei előtt; annak bőrét, húsát, és vérét a ganéjával együtt égessék meg.
6
Akkor vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, és vesse a tehénnek égő részei közé.
7
És mossa meg a pap az ő ruháit, az ő testét is mossa le vízzel, és azután menjen be a táborba, és tisztátalan legyen a pap estvéig.
8
Az is, aki megégeti azt, mossa meg az ő ruháit vízzel, és az ő testét is mossa le vízzel, és tisztátalan legyen estvéig.
9
Valamely tiszta ember pedig szedje fel annak a tehénnek hamvát, és helyezze el azt a táboron kivűl tiszta helyre, hogy legyen az Izráel fiai gyülekezetének szolgálatára a tisztulásnak vizéhez; bűnért való áldozat ez.
10
És az, aki felszedi a tehénnek hamvát, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig; és legyen ez Izráel fiainak és a köztök tartózkodó jövevénynek örök rendelésül.
11
Aki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig:
12
Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta.
13
Valaki holtat illet, bármely embert aki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti az Úrnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek Izráelből mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan lesz; még rajta van az ő tisztátalansága.
14
Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, aki bemegy a sátorba, és mindaz, aki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig.
15
Minden nyitott edény is, amelyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.
16
És mindaz, aki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.
17
És vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élő vizet edénybe.
18
Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot, és mártsa azt vízbe, és hintse meg a sátort és minden edényt, és minden embert, akik ott lesznek; és azt is, aki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat, vagy a koporsót illette.
19
Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg őt hetednapon; azután mossa meg az ő ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estve.
20
Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek irtassék ki a község közül; mivelhogy az Úrnak szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan az.
21
Ez legyen ő nálok örök rendelésül: mind az, aki hinti a tisztulásnak vizét, mossa meg az ő ruháit; mind az, aki illeti a tisztulásnak vizét, tisztátalan legyen estvéig.
22
És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a lélek is, aki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.

1
És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám*****, és eltemetteték ott.
2
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!
6
Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arcukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsősége.
7
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
8
Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakassz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.
9
Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől amint parancsolta vala néki.
10
És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?
11
És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki******, és ivék a gyülekezet és az ő barmai.
12
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre*******, amelyet adtam nékik.
13
Ezek a versengésnek vizei, amelyekért feddőztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennök.
14
És külde Mózes követeket Kádesből Edom királyához, kik így szólának: Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, amely mi rajtunk esett:
15
Hogy a mi atyáink alámentek Égyiptomba, és sok ideig laktunk Égyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az égyiptombeliek, és a mi atyáinkat.
16
És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában.
17
Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.
18
Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én földemen, hogy fegyverrel ne menjek ellened!********
19
És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet isszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándékom csak hogy gyalog mehessek át.
20
Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne ő ellene Edom sok néppel és nagy erővel.
21
Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az ő országán: azért eltére Izráel ő tőle.
22
Majd elindulának Kádesből, és jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.
23
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván:
24
Áron az ő népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, amelyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél.
25
Vedd Áront és Eleázárt, az ő fiát, és vezesd fel őket a Hór hegyére.
26
És vetkeztesd le Áront az ő ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ő fiát; mert Áron az ő népéhez takaríttatik, és meghal ott.*********
27
És úgy cselekedék Mózes, amint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára.
28
És Mózes levetkezteté Áront az ő ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az ő fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyről.
29
És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harminc napig Izráelnek egész háza.

-----------------------------------

* Eufemisztikus faszméregetés.
** Oké, pipa. De Mózes NEM Áron leszármazotta.
*** Csak nem azért, mert Mr. Isten nem létezik?
**** Ezt most csak úgy, vagy van valami apropója?
***** Biztos azér' mer' anno beszólt Mózesnek. Amúgy pedig nem csinált túl sokat. Ez egyébként jellemző a bibliai alakokra: nem csinálnak túl sokat. És amit csinálnak, az se szép.
****** Sokat ront a beszéden, hogy sikerül neki. Plusz itt még arról se hallunk, hogy Mr. Isten tett volna csodát. Plusz ez a sok vízfakasztás kezd egy kicsit unalmas lenni, ráadásul felmerül a kérdés, miért nem mindig ugyanúgy csinálja? "Csak nem" kitaláció az egész?
******* Ezt már korábban, másért kijelentette. Most mit pattog még? Tisztára mintha két, egymással ezen a mondaton kívül minden másban ellentmondó történetünk lenne, tehát az egyiket ki kéne dobni.
******** Vajon Te beengednél 3 millió migránst az országodba, állig fegyverben, akik már elég sokakat lemészároltak útközben?
********* Magyarán ezek kinyírták Áront. Le a konkurenciával!