1
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4
Te éretted, aki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9
A sarka tőrbe akad, és kelepce fogja meg őt.
10
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.*
15
Az lakik sátorában, aki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17
Emlékezete elvész a földről, még az utcákon sem marad fel a neve.
18
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20
Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent.**

1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10
Megronta köröskörül, hogy elvesszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.***
16
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19
Megútált minden meghitt emberem; akiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

26
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27
Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

 1
Felele pedig a Naamából való Cófár, és monda:
2
Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3
Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4
Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5
Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6
Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
7
Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és akik látták, azt mondják: Hol van ő?
8
Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9
A szem, amely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
10
Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
11
Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
12
Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
13
És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14
Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15
Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
16
A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
17
Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.****
18
Amit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
19
Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20
Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
21
Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
22
Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
23
Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
24
Mikor vasból csinált fegyver elől fut, acélból***** csinált íj veri át.
25
Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
26
Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, ami sátrában megmaradt.
27
Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28
Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
29
Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.

1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3
Szenvedjetek el engem, amíg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?******
8
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk*******, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el.
19
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, amelyekkel méltatlankodtok ellenem;
28
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, akik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31
Kicsoda veti szemére az ő útját, és amit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, amint számtalanok mentek el előtte.
34
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

1
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8
Aki hatalmas volt, azé vala az ország, és aki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, amely elborít!********
12
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, ami a homály mögött van?
14
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15
Az ősvilág ösvényét követed-é, amelyen az álnok emberek jártak;
16
Akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17
Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24
Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced és a te ragyogó ezüstöd.
26
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled.
27
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt?********* És amit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14
Bizony végbe viszi, ami felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

1
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arcára álarcot teszen.
16
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
19
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, akik vétkeznek.
20
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21
Aki megrontotta a meddőt, aki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.**********
25
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

---------------------------------------

* azaz Mr. Istenhez?
** Ah, ha nem hiszel Mr. Istenben, automatikusan gonosz, álnok, igazságtalan, meg minden kiskutyafasza vagy.
*** Azok nem haltak meg mind az első fejezetben (Jób.1.16)?
19.25 - Egyértelmű a keresztény elfogultság, ezért ránéztem a sorra külön is, és itt bizony a Jézusra utaló keresztény szöveghamisítás helyett áll egy kifejezés ami Istenre utal, egy másik pedig egy olyan várt szereplőre, aki a mennyből jön le védeni Jób ügyét.
**** Micsoda rettenetes ötlet!
***** Mikor írták ezt? Mármint - acél?!?
****** Ha Jób Könyve önmagában szétszedi a vezető apologiákat, nekem már nem is lesz semmi dolgom a végén :D
******* Jób.7.16
******** Tipikus Isten-hívőként már nem is próbálkozik, simán és nyilvánvalóan hazudik. Ezek a rágalmak, hogy Jób ilyen-olyan szar volt ellentétben állnak mindazzal amit láttunk és hallottunk a karakterről.
********* Jó kérdés. Nyilvánvalóan mindannyiunk morális kötelessége lenne. A kérdés tehát innentől: hogyan?
********** Most irigykedik, vagy sajnáélkozik hogy egy olyan se jár arra hogy véget vessen zenvedéseinek?