1
Ezek pedig ama földnek királyai, akiket levertek Izráelnek fiai, és akiknek földjét birtokba vették a Jordánon túl, napkelet felé, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig, és az egész mezőséget kelet felől:
2
Szíhon, az Emoreusok királya, aki lakik vala Hesbonban, aki uralkodik vala Aróertől fogva, amely van az Arnon patak partján, és a patak közepétől és a Gileád felétől a Jabbok patakig, az Ammon fiainak határáig.
3
És a mezőségtől a Kinneróth tengerig napkelet felé, és a puszta tengeréig, a Sóstengerig napkelet felé, a Béth-Jesimothi útig, és délfelé a Piszga hegyoldalainak aljáig.
4
És Ógnak, a Básán királyának tartománya, aki Refaim maradékai közül való, aki Astarotban és Edreiben lakozik vala.
5
És uralkodik vala Hermon hegyén, Szalkhában és az egész Básánban, a Gesurnak és Maakhátnak határáig, és a fél Gileádon, Szíhonnak, Hesbon királyának határáig.
6
Mózes, az Úrnak szolgája és Izráelnek fiai verték le őket, és oda adta azt a földet Mózes, az Úrnak szolgája örökségül a Rúben és Gád nemzetségeknek és a Manassé nemzetség felének.
7
Ezek pedig ama földnek királyai, akiket levertek vala Józsué és az Izráelnek fiai a Jordán másik oldalán napnyugat felé, Baál-Gádtól fogva, amely van a Libánon völgyében, egészen a kopasz hegyig, amely Szeír felé emelkedik. És oda adá azt Józsué örökségül az Izráel nemzetségeinek, az ő osztályrészeik szerint:
8
A hegységben és a síkságon, a mezőségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken, a Khittheus, Emoreus, Kananeus, Perizeus, Khivveus és Jebuzeusok földjét.
9
Jérikhónak királya egy; Ainak, amely oldalra vala Béthel felé, királya egy;
10
Jeruzsálemnek királya egy, Hebronnak királya egy;
11
Jármutnak királya egy, Lákisnak királya egy;
12
Eglonnak királya egy, Gézernek királya egy;
13
Debirnek királya egy, Gédernek királya egy;
14
Hormáhnak királya egy, Aradnak királya egy;
15
Libnának királya egy; Adullámnak királya egy;
16
Makkedának királya egy, Béthelnek királya egy;
17
Tappuáhnak királya egy, Héfernek királya egy;
18
Afeknek királya egy, Lassáronnak királya egy;
19
Mádonnak királya egy, Hásornak királya egy;
20
Simron Meronnak királya egy, Aksáfnak királya egy;
21
Taanáknak királya egy, Megiddónak királya egy;
22
Kedesnek királya egy, a Kármelen levő Jokneámnak királya egy;
23
A Dór magaslatán levő Dórnak királya egy, a Gilgál népeinek királya egy;
24
Tircának királya egy; összesen harmincegy király.*

1
Mikor Józsué megvénhedett és igen megidősödött vala, monda az Úr néki: Te megvénhedtél, igen megidősödtél, pedig még igen sok föld maradt elfoglalni való**.
2
Ez az a föld, ami fennmaradt: A Filiszteusoknak minden tartománya és az egész Gesur.
3
A Sikhórtól fogva, amely Égyiptom felett foly, egészen Ekronnak határáig északra, mely a Kananeushoz számíttatik; a Filiszteusok öt fejedelemsége: a Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáthé, Ekroné és az Avveusoké.
4
Délről a Kananeusnak egész földe és Meára, amely a Sídonbelieké, Afékáig, az Emoreusok határáig.
5
Továbbá a Gibli földe és az egész Libanon napkelet felé, Baál-Gádtól fogva, amely a Hermon hegy alatt van, egészen addig, ahol Hamáthba mennek.
6
A hegységnek minden lakosát a Libanontól Miszrefóth-Majimig, a Sídoniakat mind, magam űzöm ki őket Izráel fiai elől, csak sorsold ki Izráelnek örökségül, amint megparancsoltam néked.
7
Mostan azért oszd el ezt a földet örökségül kilenc nemzetségnek, és a Manassé nemzetség felének.
8
Ő vele együtt a Rúben és Gád nemzetségek elvették örökségöket, amelyet adott vala nékik Mózes, túl a Jordánon, napkelet felé, amiképpen adta vala nékik Mózes, az Úrnak szolgája.
9
Aróertől fogva, amely az Arnon patak partján van, úgy a várost, amely a völgynek közepette van, mint Medebának minden sík földét Dibonig.
10
És minden városát Szíhonnak, az Emoreusok királyának, aki uralkodik vala Hesbonban, az Ammon fiainak határáig.
11
És Gileádot és Gesurnak és Maakátnak határát, az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szalkáig.
12
Básánban Ógnak egész országát, aki uralkodik vala Astarótban és Edreiben. Ez maradt vala meg a Refaim maradékai közül, de leveré és kiűzé őket Mózes.
13
De Izráel fiai nem űzék ki a Gesurit és a Maakhátit, és ott is lakik a Gesuri és Maakháti az Izráel között mind e mai napig.
14
Csak Lévi nemzetségének nem adott örökséget; az Úrnak, Izráel Istenének tüzes áldozatai az ő öröksége, amint szólott vala néki.
15
Adott vala pedig Mózes örökséget a Rúben fiai nemzetségének az ő családjaik szerint.
16
És lőn az ő határuk Aróertől fogva, amely az Arnon folyó partján van, úgy a város, amely a völgy közepette van, mint az egész sík föld Medeba mellett;
17
Hesbon és annak minden városa, amelyek a sík földön vannak; Dibon, Bámoth-Baal és Béth-Baál-Meon;
18
És Jahca, Kedemót és Méfaát;
19
És Kirjáthaim, Szibma és Ceret-Sáhár a völgy mellett való hegyen:
20
És Béth-Peór, a Piszga hegyoldalai, és Béth-Jesimóth.
21
És a sík föld minden városa és Szíhonnak, az Emoreusok királyának egész országa, aki uralkodik vala Hesbonban, akit megvert vala Mózes, őt és a Midiánnak fejedelmeit: Evit és Rékemet, Cúrt és Húrt és Rébát, Szíhonnak fejedelmeit, akik e földön laktak vala.
22
A jövendőmondó Bálámot is, Beórnak fiát, megölék Izráel fiai fegyverrel, azokkal együtt, akiket levágtak vala.***
23
Vala tehát a Rúben fiainak határa a Jordán és melléke. Ez a Rúben fiainak öröksége az ő családjaik szerint, a városok és azoknak falui.
24
A Gád nemzetségének, a Gád fiainak is adott vala örökséget Mózes, az ő családjaik szerint.
25
És lőn az ő határuk Jaázer és Gileádnak minden városa és az Ammon fiai földjének fele Aróerig, amely Rabba felett van.
26
És Hesbontól fogva Ramath-Micpéig és Betónimig, meg Mahanáimtól Debir határáig.
27
A völgyben pedig Béth-Harám, Béth-Nimra, Szukkóth és Cáfon, Szíhonnak, Hesbon királyának maradék országa, a Jordán és melléke, a Kinnereth tenger széléig a Jordánon túl napkelet felé.
28
Ez a Gád fiainak örökségök, az ő családjaik szerint, a városok és azoknak falui.
29
A Manassé nemzetség felének is adott vala Mózes örökséget. És lőn a Manassé fiainak félágáé, az ő családjaik szerint;
30
És lőn az ő határuk: Mahanáimtól fogva az egész Básán, Ógnak, Básán királyának egész országa és Jairnak minden faluja, amelyek Básánban vannak, hatvan város.
31
És pedig Gileádnak fele és Astarót és Edrei, Óg országának városai Básánban, a Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir feléé, az ő családjaik szerint.
32
Ezek azok, amiket örökségül adott vala Mózes a Moáb mezőségén, a Jordánon túl Jérikhótól napkelet felé.
33
A Lévi nemzetségének pedig nem adott vala Mózes örökséget. Az Úr, Izráelnek Istene az ő örökségök, amint szólott vala nékik.****

1
Ezek pedig azok, amiket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, amiket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, akik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;
2
Sorsvetés által való örökségökül, (amint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilenc nemzetségnek és a félnemzetségnek:
3
Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök.
4
Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára.
5
Amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.
6
Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, amelyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában.
7
Negyven esztendős valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, amint az én szívemben vala.
8
Atyámfiai pedig, akik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.
9
És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, amelyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.
10
Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, amint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, mialatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolcvanöt esztendős vagyok!
11
Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harcoláshoz és járásra-kelésre.
12
Most azért add nékem ezt a hegyet, amelyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, amint megmondotta az Úr.
13
És megáldá őt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.
14
Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig*****, amiért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.
15
A Hebron neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; aki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harctól.

------------------------------------------------

* És ezzel a listával mit kezdjek?
** Ez ellentmondás a Józs.11.23-al, ami szerint mindent elfoglaltak.
*** Tanulsá: ne tegyél szivességet a "zsidók"-nak. Nem ismerik a hálát.
**** Én értem ezzel a listával mit akar, csak ott van ugye a probléma, hogy hiába osztogat a fosztogatás után, ez nem a teljes ígért föld, így a határok igazából érdektelenek amiket itt sorol. azon túl, hogy számunkra beazonosíthaatlanok. Továbbá hódításokról van szó, azaz nem képezhetnek jogalapot, akkor sem, ha nem ezer évekkel később lennénk.
***** Melyik napig? Oszt papírral tudja-e igazolni?

1
Lőn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, akik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:
2
Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal.
3
De meghallák Gibeon lakosai is, amit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala.
4
És ők is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket;
5
És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala.
6
Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.
7
Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?
8
Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?
9
És mondának néki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, amit Égyiptomban cselekedett;
10
Mindazt is, amit cselekedett az Emoreusok két királyával, akik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban vala.
11
Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!
12
Ez a mi kenyerünk meleg volt, amikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jőjjünk; most ímé, száraz és penészes lett.
13
Ezek a boros tömlők is, amelyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!
14
És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala.
15
És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik.
16
De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallják, hogy közel valók azok hozzájok, sőt közöttök lakoznak azok.
17
Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim.
18
De nem bánták őket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen.
19
Mondának azért mind a főemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk őket.
20
Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk őket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, amelylyel megesküdtünk nékik.
21
Mondának azért a főemberek nékik: Ám éljenek! És lőnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, amint szólottak vala nékik a főemberek.
22
Hívatá ugyanis őket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messziről valók vagyunk mi tőletek, holott ti közöttünk laktok?*
23
Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó** az én Istenemnek házába.
24
Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, amit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az ő szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja előletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tőletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.
25
És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mivelünk!
26
És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá őket Izráel fiainak kezéből, és nem ölék meg őket.
27
És tevé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, amelyet választánd.

1
Lőn pedig, hogy amikor meghallá Adonisédek, Jeruzsálemnek királya, hogy bevette vala Józsué Ait, és elpusztította azt, és hogy amint cselekedett vala Jérikhóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival és annak királyával, és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izráellel, és közöttük vannak:
2
Igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan mint egy a királyi városok közül, sőt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek valának.
3
Külde azért Adonisédek, Jeruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak királyához és Pireámhoz Jármutnak királyához és Jáfiához, Lákisnak királyához és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván:
4
Jőjjetek fel hozzám, és segéljetek meg engem, és verjük meg Gibeont, mert békességre lépett Józsuéval és Izráel fiaival!
5
Összegyülének azért, és felméne az Emoreusoknak öt királya: Jeruzsálemnek királya, Hebronnak királya, Jármutnak királya, Lákisnak királya, Eglonnak királya, ők magok és minden seregök, és tábort ütének Gibeonnál, és hadakozának ellene.
6
Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jőjj fel hozzánk hamar és ments meg minket, és segíts rajtunk, mert mind felgyűltek ellenünk az Emoreusok királyai, akik a hegyen lakoznak.
7
Felméne azért Józsué Gilgálból, ő maga és az egész hadakozó nép vele, és a seregnek minden vitéze.
8
Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tőlök, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülök előtted.
9
És rájok töre Józsué nagy hirtelen, miután egész éjszaka ment vala Gilgálból.
10
És megrettenté őket az Úr Izráel előtt, és megveré őket Gibeonnál nagy vereséggel, és űzé őket a Bethoronba vivő úton, és vágá őket egészen Azekáig és Makkedáig.
11
Mikor pedig futnak vala ők Izráel előtt a bethoroni lejtőn, az Úr nagy köveket hullata rájok az égből egész Azekáig, és meghalának. Többen valának, akik a jégeső kövei miatt haltak vala meg, mint azok, akiket fegyverrel öltek meg Izráel fiai.
12
Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, amelyen odavetette az Úr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei előtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!
13
És megálla a nap, és vesztegle a hold is***, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében?**** És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig.
14
És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izráelért.
15
Ezután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba.
16
Ez az öt király pedig elfutott vala, és elrejtőzék Makkedában a barlangban.
17
És megizenék ezt Józsuénak, mondván: Megtaláltatott az öt király, elrejtőzve a makkedai barlangban.
18
És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához és rendeljetek mellé férfiakat, hogy őrizzék őket.
19
Ti pedig meg ne álljatok, nyomuljatok ellenségeitek után és vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni az ő városaikba, mert kezetekbe adta őket az Úr, a ti Istenetek.
20
Minekutána pedig elvégezték Józsué és Izráelnek fiai azoknak igen nagy vereséggel való verését, egészen azok megsemmisítéséig*****, és az élvemaradtak a megerősített városokba vonultak:
21
Visszatére az egész nép Józsuéhoz a táborba, Makkedába békességgel; nyelvét se mozdította senki Izráel fiai ellen.
22
És monda Józsué: Nyissátok fel a barlang száját, és hozzátok ki hozzám ezt az öt királyt a barlangból!
23
És akképpen cselekedének, és kihozák hozzá a barlangból ezt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát.
24
Mikor pedig kihozták vala ezt az öt királyt Józsuéhoz, előhívatá Józsué Izráelnek minden férfiát, és monda a hadakozó nép vezéreinek, akik vele mentek vala: Jőjjetek elő, tegyétek lábaitokat e királyoknak nyakára. Eljövének azért és tevék lábaikat azoknak nyakára.
25
És monda nékik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek; legyetek bátrak és erősek, mert ekképpen cselekszik az Úr minden ellenségetekkel, akik ellen ti hadakoztok.
26
Azután pedig megveré őket Józsué, és megölé őket, és felakasztatá őket öt fára, és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig.
27
Lőn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué, és levevék őket a fákról, és behányák őket a barlangba, amelyben elbújtak vala, és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig******.
28
Makkedát is bevevé Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányá azt és annak királyát, és megölé őket és egy lelket sem engedett menekülni azokból, amelyek benne valának*****. Úgy cselekedék Makkedának királyával, amint cselekedett vala Jérikhónak királyával.
29
Általméne annakutána Józsué és vele az egész Izráel Makkedából Libnába, és hadakozék Libnával.
30
És kezébe adá az Úr azt is Izráelnek, és annak királyát; és fegyver élére hányá azt, és egy lelket sem engede menekülni azokból amelyek benne valának*****. És úgy cselekedék annak királyával, amint cselekedett vala Jérikhónak királyával.
31
Libnából pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Lákisba, és táborba szálla mellette, és hadakozék ellene.
32
És kezébe adá az Úr Izráelnek Lákist és bevevé azt másodnapon, és fegyver élére hányá azt, és minden lelket, amely benne vala, egészen úgy, amint cselekedett vala Libnával.*****
33
Akkor feljöve Hórám, Gézernek királya, hogy megsegélje Lákist, de megveré Józsué őt és az ő népét annyira, hogy egy menekülőt sem hagya meg néki.
34
Lákisból pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Eglonba, és táborba szállának ellene, és hadakozának ellene.
35
És bevevék azt ugyanazon a napon, és fegyver élére hányák azt; és megöle minden lelket, amely benne vala, ugyanazon a napon, egészen úgy, amint cselekedett vala Lákissal.*****
36
Felméne azután Józsué Eglonból és ő vele az egész Izráel Hebronba, és hadakozának az ellen.
37
És bevevék azt, és fegyver élére hányák azt, és annak királyát és minden városát, és egy lelket sem engede menekülni azokból, amelyek benne valának, egészen úgy, amint cselekedett vala Eglonnal, elvesztvén azt és minden lelket, amely benne vala.
38
Fordula azután Józsué, és vele az egész Izráel Debirnek, és hadakozék az ellen.
39
És bevevé azt és annak királyát és minden városát, és fegyver élére hányá őket, és megölének minden lelket, amely benne vala, nem hagyott menekülni valót. Amiképpen cselekedett vala Hebronnal, úgy cselekedék Debirrel és annak királyával, avagy amiképpen Libnával és annak királyával cselekedett vala.*****
40
Megveré azért Józsué az egész földet; a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtőket és mindazoknak királyait, menekülni valót sem hagyott; és megöle minden élőt*****, amint megparancsolta vala az Úr, az Izráelnek Istene.
41
Megveré pedig őket Józsué Kádes Barneától fogva egész Gázáig, a Gósennek is minden földét, egész Gibeonig.
42
És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá******* meg Józsué, mivelhogy az Úr, Izráelnek Istene hadakozott vala Izráelért.
43
Azután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba.

1
Mikor pedig meghallotta ezt Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, és Aksáfnak királyához,
2
És azokhoz a királyokhoz, akik laknak vala észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé;
3
A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.
4
És kijövének ők és velök az ő egész táboruk, sok nép, olyan sok, mint a fövény, amely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér.
5
És összegyülének mindezek a királyok, és megindulának, és táborba szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izráel ellen.
6
Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tőlök, mert holnap ilyenkorra mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tűzzel.
7
Elméne azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és reájok rohanának.
8
És adá őket az Úr Izráelnek kezébe, és verék őket és űzék őket egészen a nagy Sidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverék őket annyira, hogy senki sem maradt közülök életben.
9
És úgy cselekedék velök Józsué, amint megmondotta vala néki az Úr: az ő lovaikat megbénítá, szekereiket pedig tűzzel égeté el.********
10
Majd visszafordula Józsué ugyanazon időben és bevevé Hásort, királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az országoknak feje volt az előtt);
11
És levágának minden lelket, amely benne vala, megölvén őket fegyver élével; nem maradt meg egy élő sem; Hásort pedig tűzzel égeté meg.
12
És e királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatá Józsué, és megölé őket fegyver élével, kipusztítván őket, amint megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája.
13
Csak épen azokat a városokat nem égeté meg Izráel, amelyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedül ezt égeté meg Józsué.
14
És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is magoknak zsákmányolák el Izráel fiai; csak az embereket hányák mind fegyver élére, míglen kipusztíták őket. Nem hagytak meg egy élőt sem.
15
Amint parancsolt az Úr Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott mindabból, amit az Úr parancsolt vala Mózesnek.
16
És elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen földét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és Izráel hegyét és annak síkságát.
17
A kopasz hegytől fogva, amely Szeír felé emelkedik, egészen Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat pedig mind elfogá és megveré és megölé őket.
18
Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.
19
Nem volt város, amely békességre lépett volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeonban lakó Khivveusokat; haddal vették azt meg mind.
20
Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje őket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa őket, amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
21
Majd elméne Józsué ez időben, és kiirtá az Anákokat******** a hegyek közül Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának minden hegyéből, és Izráelnek minden hegyéből; városaikkal együtt törlé el őket Józsué.
22
Nem maradtak Anákok Izráel fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és Asdódban hagyattak meg.
23
Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, amint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harctól.

-----------------------------------------------

* Hát először is, mert nem akarták hogy levágjátok a fejét. Másodszor ne feledjük a Szövetséget: Mr. Isten megígérte hgy kiűzi a földnek lakóit. Azaz ezek nem Józsuét verték át - ezek Mr. Itent verték át!
** Józsué akkor hamis próféta,k övezzük meg. Mutass nekem ma egy vízhordót Mr. Isten lakához! Nincs lakja! Mert még a "zsidó" sem veszik komolyan ezt a sok hülyeséget!
*** Mert a Föld lapos, és mozdulatlan.
**** Mi az a Jásár Könyve?
***** #ZsidókÁltalElkövetettHolokauszt
****** Akkor bizonyára turistalátványosság?
******* Ez nem hódítás. Elfoglalás, az igen, de nem hódítás. Felégetni mindent az nem hódítás.
******** Pazarlás.
******** Én úgy tudtam, hogy az anákok óriások, és az utolsó óriás Óg volt (MTK.3.11).

1
De az Izráel fiai hűtlenül bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi* fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen.
2
Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba**, amely Bethaven mellett van, Bétheltől napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait.
3
Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok!
4
Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elől.
5
És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminchat*** férfit, és üldözék őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz.
6
Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izráel vénei, és port hintének a fejökre.
7
És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon!
8
Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ő ellenségei előtt!
9
Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?****
10
És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra?
11
Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak.
12
Ezért nem bírtak megállni Izráel***** fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot.
13
Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhatsz meg a te ellenségeid előtt, míg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot.
14
Azért jőjjetek elő reggel nemzetségeitek szerint; a nemzetség pedig, amelyet bűnösnek jelent az Úr, jőjjön elő családonként; a család pedig, amelyet bűnösnek jelent az Úr, jőjjön elő házanként, a ház pedig, amelyet bűnösnek jelent az Úr, jőjjön elő férfianként.******
15
És lészen, hogy aki az Istennek szentelt dologban bűnösnek találtatik, tűzzel égettessék meg, ő és mindene, amije van, mivelhogy megszegte az Úrnak szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izráelben.
16
Felkele azért Józsué és jó reggel előállítá Izráelt az ő nemzetségei szerint, és bűnösnek jelenteték a Júda nemzetsége.
17
Ekkor előállítá a Júda családjait, és bűnösnek jelenteték a Zéra családja; azután előállítá a Zéra családját férfianként, és bűnösnek jelenteték a Zabdi háza.
18
És előállítá az ő házát férfianként, és bűnösnek találtaték Ákán, Kárminak fia, aki Zabdi fia, aki a Júda nemzetségéből való Zérának fia.
19
Monda azért Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget, kérlek, az Úrnak, Izráel Istenének, és tégy néki vallást, és add tudtomra, kérlek, nékem, mit cselekedtél, és el ne titkoljad tőlem!
20
Ákán pedig felele Józsuénak, és monda: Bizony én vétkeztem az Úr ellen, Izráel Istene ellen, és ezt s ezt cselekedtem!
21
Láték ugyanis a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, kétszáz siklus ezüstöt és egy arany vesszőt, amelynek súlya ötven siklus vala, és megkivántam ezeket, és elvevém ezeket, és ímé elrejtve vannak a földben, a sátoromnak közepében, az ezüst pedig alatta van.
22
Ekkor követeket külde Józsué s ezek a sátorba futának, és ímé, elrejtve vala az az ő sátorában, és az ezüst is alatta vala.
23
Kivivék azért azokat a sátor közepéből, és vivék Józsuéhoz és Izráelnek minden fiához, és lerakák azokat az Úr előtt.
24
Józsué pedig fogá Ákánt, a Zéra fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyvesszőt, az ő fiait és leányait, az ő ökreit, szamarait és juhait, sátorát és mindent, amije vala, és vele lévén az egész Izráel is, vivék azokat Akor völgyébe.
25
És monda Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az Úr! És elborítá őt egész Izráel kövekkel, és megégeték őket tűzzel, miután megkövezték vala őket.*******
26
És nagy kőhalmot rakának feléje; megvan mind e napig. És megszűnék az Úr haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor völgyének mind e napig.********

1
És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe adom Ainak királyát és az ő népét, városát és földét.
2
Úgy cselekedjél Aival és az ő királyával, amint cselekedtél Jérikhóval és az ő királyával; de zsákmányolni valóját és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak, annak háta megett!
3
Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harmincezer erős férfiút********* és elküldé őket éjjel.
4
És parancsola nékik, mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta megett; igen messzire ne menjetek a várostól, és mindnyájan készen legyetek!
5
Én pedig és az egész nép, amely velem van, megközelítjük a várost. És ha kijönnek ellenünk, mint először, akkor megfutamodunk előttök.
6
És utánunk jönnek, mígnem elszakasztjuk őket a várostól, mert azt fogják mondani: Futnak előlünk, mint először. És amíg futunk előttök,
7
Ti támadjatok elő a leshelyből, és foglaljátok el a várost, mert az Úr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe.
8
És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tűzzel**********. Az Úrnak szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam néktek!
9
Elküldé azért őket Józsué, és elmenének a leshelyre, és megszállának Béthel és Ai között, Aitól napnyugat felé; Józsué pedig ez éjszakán a nép között hála.
10
És felkele Józsué, jó reggel, és megszemlélé a népet, és felméne ő és Izráelnek vénei a nép előtt Aiba.
11
És felméne a fegyverfogható nép is mind, amely vele vala, és elközelítének és jutának a város elé, és táborba szállának Aitól északra, a völgy pedig köztök és Ai közt vala.
12
És vőn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá őket Béthel és Ai között a városnak nyugati részén.
13
Így állíták fel a népet, az egész tábort, amely Aitól észak felé, utócsapatja pedig a várostól napnyugot felé vala. Józsué pedig beméne ez éjszakán a völgynek közepébe.
14
És lőn, hogy mikor meglátta vala Ainak királya, sietve felkelének, és kijövének a város férfiai Izráel ellen a harcra; ő és egész népe a megszabott helyre, a síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest vetének néki a város háta mögött.
15
Józsué pedig és az egész Izráel mintha megverettek volna előttök futnak vala a puszta felé vivő úton.
16
És felriasztaték az egész nép, amely a városban vala, hogy üldözze őket. És üldözék Józsuét, és elszakadának a várostól.
17
És nem marada ember Aiban, sem Béthelben, aki nem jött volna Izráel után, és ott hagyák a várost kinyitva, és üldözék Izráelt.
18
Az Úr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a kopját, amely kezedben van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemelé Józsué a kopját, amely kezében vala, a város felé.
19
A lesben levők pedig nagy hamarsággal felkelének helyökről, és amint felemelte vala kezét, futásnak eredének, és bemenének a városba, és bevevék azt, és nagy hamarsággal tűzbe boríták a várost.
20
Ai férfiai pedig hátratekintének, és láták, hogy ímé a városnak füstje felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen módjukban imide vagy amoda elfutni, mert a nép, amely fut vala a pusztának, visszafordul vala az üldöző felé.
21
Józsué ugyanis és az egész Izráel látták vala, hogy a lesben levők bevették a várost, és hogy a városnak füstje felszállott vala: visszafordulának azért és vágák Ainak férfiait.
22
Amazok pedig a városból jövének ki ellenök, és így közben valának Izráelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és vágák őket mindaddig, amíg egy sem marada közülök élve, vagy aki elszaladt volna.
23
Ainak királyát is elfogák élve, és elvivék őt Józsué elé.
24
Mikor pedig leöldösé Izráel Ainak minden lakosát a mezőn, a pusztában, ahol üldözték vala őket, és mikor mindnyájan elhullottak vala az utolsóig fegyver éle alatt: visszafordula az egész Izráel Ai ellen, és vágá azt fegyver élével.
25
Mindazok pedig, akik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok együtt, tizenkét ezeren valának; Ainak minden embere.***********
26
Józsué ugyanis nem voná vissza a kezét, amelyet a kopjával együtt felemelt vala, míglen megölék Ainak minden lakosát.
27
A barmot azonban és ami zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izráel az Úr rendelete szerint. Amint utasította vala Józsuét.
28
Ait pedig felgyujtatá Józsué és tevé örökkévaló kőhalommá, pusztasággá mind e napig.
29
Ainak királyát pedig felakasztá fára és ott vala estvéig; de naplementekor parancsolt Józsué, és levevék annak holttestét a fáról, és veték a város kapujának bejáratához, és nagy rakás követ hordának fölébe, mind e napig.
30
Majd oltárt építe Józsué az Úrnak, Izráel Istenének Ebál hegyén,
31
Miképpen megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája Izráel fiainak, amint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép kövekből, melyeket vas nem érintett és vivének arra egészen égőáldozatot az Úrnak, és áldozának hálaáldozatokat.
32
És felírá ott kövekre a Mózes törvényének mását************, amelyet az írt vala Izráel fiai elé.
33
Az egész Izráel pedig és az ő vénei, vezérei és bírái ott álltak vala kétfelől a láda mellett, a Lévita-papok előtt, akik az Úrnak frigyládáját hordozták vala, úgy a jövevény, mint a benszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, amint megparancsolta Mózes az Úr szolgája, hogy megáldaná az Izráel népét először.
34
Azután pedig felolvasta a törvénynek minden ígéjét************, az áldást és az átkot, mind úgy, amint meg van írva a törvény könyvében.
35
Nem volt egy íge sem azok közül, amelyeket Mózes parancsolt vala, amelyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izráelnek egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, akik járnak vala közöttök.

---------------------------------------------------------

* Ez ellentmondás a 1Krón.4.1-el (szintén l. 1Krón.2.7), ami szerint Kármi Júdának a fia volt, nem egyszerűen "valaki a nemzettségéből".
** A valóságban mire a héberek ideértek, 300 éve romváros volt Ai.
*** A szerző ténylegesen úgy gondolta, hogy a győztes fél egy szál embert nem veszít.
**** Még mindig ott az opció, hogy lemegy az egész nép, nem?
***** Ja. Lenyúlok egy aranypénzt, és hirtelen nem működnek a kardajaim. Ja.
****** És ezt honnan fogják tudni? Kileng az inga?
******* És a többieket miért? Vagy égessük el a feleségeket a halott férjjel együtt, mint a hinduk?
******** Koordináták?
********* 40K-ból kiválasztott 30K-t. Mm.
********** És a város katonái majd ezt hagyják. Ne feledjük, közben megpróbálják ellopni a migránsok ami csakm ozdítható! Külöünösen az állatokat.
*********** #ZsidókÁltalElkövetettHolokauszt
************ Ez eltarthatott egy darabig...

1
És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után*, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:
2
Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
3
Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek.
4
A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5
Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6
Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7
Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz!
8
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9
Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.
10
Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:
11
Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.
12
A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:
13
Emlékezzetek meg a dologról, amit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.
14
Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön**, amelyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket;
15
Amíg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.
16
Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nékünk, és ahová küldesz minket, oda megyünk.
17
Amint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, amiképpen vele volt Mózessel.
18
Mindenki, aki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, amit parancsolsz néki, megölettessék***. Csak bátor légy és erős!

1
És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve****, és ott hálának.
2
Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére;
3
Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, akik bementek hozzád, akik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.
4
Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala őket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.
5
És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek őket.
6
Pedig ő felhágatta őket a házhéjára, és elbujtatta őket a száras len közé, amely néki a házhéjára volt kirakva.
7
És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivő úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, akik őket üldözik vala.
8
Ők pedig még le sem feküvének, amikor felméne ő hozzájok az asszony a házhéjára,
9
És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad előttetek.
10
Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, akik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, akiket megöltetek.
11
És amint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!
12
Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,
13
Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és nőtestvéreimet, és mindent, ami az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól.
14
És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.
15
Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés***** falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala).
16
És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek a magatok útján.
17
A férfiak pedig mondának néki: Ártatlanok leszünk ezen te esketésedtől, amelylyel te megeskettél minket!
18
Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, amelyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyűjtsd be magadhoz a házba.
19
És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az ő fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, aki te veled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon.
20
Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, amelylyel te megeskettél minket.
21
Monda pedig amaz: amint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá őket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra.
22
És elmenének és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözők. Keresék ugyanis őket az üldözők minden úton, de nem találták vala.
23
Akkor a két férfiú****** visszatére, és leszállának a hegyről, és átmenének a Jordánon, és eljutának Józsuéhoz, a Nún fiához, és elbeszélének néki mindent, ami történt vala velök.
24
És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk.

1
Felkele azért Józsué jó reggel, és elindulának Sittimből, és eljutának a Jordánhoz, ő és Izráel fiai mindnyájan, és meghálának ott, mielőtt általmentek volna.
2
Lőn pedig három nap mulva, hogy általmenének a vezérek a táboron;
3
És parancsolának a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját és a Lévi nemzetségéből való papokat, akik hordozzák azt, ti is induljatok meg a ti helyetekről és menjetek utána.
4
Csakhogy legyen köztetek és a között mintegy kétezer singnyi távolság; közel ne menjetek ahhoz, hogy megismerhessétek az útat, amelyen mennetek kell, mert nem jártatok ezen az úton soha ez előtt.
5
Józsué pedig monda a népnek: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csudákat cselekszik köztetek.
6
A papoknak is szóla Józsué, mondván: Vegyétek fel a frigyládát, és menjetek át a nép előtt. Felvevék azért a frigyládát, és mennek vala a nép előtt.
7
Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei előtt, hogy megtudják, hogy amiképpen vele voltam Mózessel, te veled is veled leszek.
8
Te azért parancsolj a papoknak, akik a frigyládát hordozzák, mondván: Mikor bementek a Jordán vizének szélébe, álljatok meg a Jordánban.
9
Ekkor monda Józsué Izráel fiainak: Járuljatok ide, és halljátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek szavait!
10
És monda Józsué: Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek, és hogy kétség nélkül elűzi előletek a Kananeust, a Khittheust, a Khivveust, a Perizeust, a Girgazeust, az Emoreust és a Jebuzeust:
11
Íme az egész föld Urának frigyládája előttetek megy át a Jordánon!
12
Most azért válasszatok magatoknak tizenkét férfiút Izráel nemzetségeiből, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.
13
És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize ketté szakad, és a felülről aláfolyó víz megáll egy rakásban.
14
És lőn, hogy amint megindula a nép az ő sátraiból, hogy általmenjen a Jordánon, és a papok, a frigyládának hordozói, a nép előtt:
15
És amint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó papok bemárták lábaikat a víznek szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idő alatt telve vala minden ő partja felett):
16
Megálla a víz, amely felülről foly vala alá, és álla egy rakásban, nagy messzire Ádám városánál, amely Carthan mellett vala; a puszta tengere, a Sóstenger felé aláfolyó víz pedig egészen elfuta, és általméne a nép Jérikhó előtt.
17
A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói, ott állának a szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izráel szárazon megy vala át, mindaddig, míg az egész nép teljesen általméne a Jordánon.*******

1
Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:
2
Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.
3
És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, ahol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol megháltok ez éjszaka.
4
Előhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, akiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből;
5
És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,
6
Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?
7
Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.********
8
És úgy cselekedének Izráel fiai, amint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepéből tizenkét követ, amint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.
9
Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol állottak vala a frigyládát vivő papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.
10
A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, amíg végbe mene mind az a dolog, amit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, amint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.
11
És amint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép előtt.
12
Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai előtt, amiképpen szólt vala nékik Mózes.
13
Mintegy negyven ezernyi********* fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harcra, Jérikhónak sík mezejére.
14
Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei előtt, és félék őt, amint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.
15
Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:
16
Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jőjjenek fel a Jordánból.
17
És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jőjjetek fel a Jordánból!
18
És lőn, hogy amint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepéből, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az ő helyére, és folyt vala, mint az előtt, minden partja felett.
19
A nép pedig az első hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.
20
Azt a tizenkét követ is, amelyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel********** Józsué.
21
És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?
22
Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.***********
23
Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti előttetek, míg általjövétek rajta, amiképpen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, amelyet megszárított előttünk; míg általjövénk rajta.
24
Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.

1
Lőn pedig, amint meghallák az Emoreusok minden királyai, akik a Jordánon túl laknak napnyugot felé, és a Kananeusok minden királyai, akik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszáraztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izráel fiai előtt, amíg általjöttünk vala; megolvada az ő szívök, és nem vala többé bátorság bennök Izráel fiai miatt.
2
Ez időben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket, és másodszor is metéld körül************ az Izráel fiait.
3
És csinála Józsué magának kőkéseket, és körülmetélé Izráel fiait a körülmetéletlenség halmán.
4
Az ok pedig, amiért körülmetélé őket Józsué, ez: Mindaz a nép, amely kijött vala Égyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak vala a pusztában, útközben, amíg jöttek vala Égyiptomból.
5
Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, amely kijött vala; de azt a népet, amely a pusztában született, útközben, amíg jöttek vala Égyiptomból, nem metélték vala körül;*************
6
Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, akik Égyiptomból jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az Úr szavára; akiknek megesküdt az Úr, hogy nem láttatja meg velök a földet, amely felől megesküdt vala az Úr az ő atyáiknak, hogy nékünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
7
Fiaikat állította vala azért helyökbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék vala körül őket az útban.
8
Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett vala, veszteg lőnek az ő helyökön a táborban, míglen meggyógyulának.
9
És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Égyiptom gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.**************
10
És Gilgálban táborozának Izráel fiai, és megkészíték a páskhát a hónapnak tizennegyedik napján, estve, Jérikhónak mezején.
11
És evének a föld terméséből a páskhának másodnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon.
12
És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld terméséből, megszűnék a manna, és nem volt többé mannájok az Izráel fiainak; hanem Kanaán földének gyümölcséből evének abban az esztendőben.
13
Lőn pedig, amikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az ő szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala előtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül?
14
Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arccal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának?
15
És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, amelyen állasz***************. És úgy cselekedék Józsué.

1
Jérikhó pedig**************** be- és elzárkózott vala az Izráel fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.
2
És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel együtt.
3
Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a várost. Így cselekedjél hat napon át*****************.
4
És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a láda előtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel.
5
És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kőfala magától, és felmegy arra a nép, kiki az előtte való helyen.
6
Előhívá azért Józsué, a Nún fia, a papokat és monda nékik: Vegyétek fel a frigyládát, hét pap pedig vigyen hét kos-szarvból való kürtöt az Úr ládája előtt.
7
A népnek pedig monda: Menjetek el, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr ládája előtt.
8
És úgy lőn, amint mondotta vala Józsué a népnek. A hét pap ugyanis, akik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr előtt megy vala, és kürtölt vala a kürtökkel, az Úrnak frigyládája pedig utánok megy vala.
9
A fegyveresek pedig előttök mennek vala a kürtölő papoknak, és a köznép követi vala a ládát, menvén és kürtölvén kürtökkel.
10
A népnek pedig parancsolt vala Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, és szó se jőjjön ki szátokból addig a napig, amíg azt mondom néktek: Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.
11
Körüljárák azért az Úrnak ládájával a várost, egyszer megkerülvén; azután visszatérének a táborba, és az éjszakát a táborban tölték.
12
Józsué pedig felkele jó reggel, és felvevék a papok az Úrnak ládáját.
13
És a hét pap, akik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr ládája előtt megy vala folyton, és kürtöl vala a kürtökkel, a fegyveresek pedig előttök mennek vala, és a köznép követi az Úrnak ládáját, menvén és kürtökkel kürtölvén.
14
A második napon is egyszer kerülék meg a várost, azután visszatérének a táborba. Így cselekedének hat napon át.
15
És lőn a hetedik napon, hogy felkelének, mihelyt a hajnal feljöve, és megkerülék a várost a szokott módon hétszer; csak ezen a napon kerülék meg a várost hétszer.
16
És lőn, hogy a hetedik forduláskor kürtölnek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr a várost!
17
És legyen a város maga, és minden, ami benne van, teljesen az Úrnak szentelve; csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő és mindazok, akik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, akiket küldöttünk volt.
18
Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután néki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen néki szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.
19
Hanem mivel minden ezüst- és arany-, meg réz- és vasedény az Úrnak van szentelve, az Úrnak kincse közé jusson.
20
Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lőn ugyanis, amint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kőfal****************** magától, és felméne a nép a városba, kiki az előtte való helyen, és bevevék a várost.
21
És teljesen kipusztítának mindent, ami csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig*******************, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel.
22
A két férfiúnak pedig, akik megkémlelték vala a földet, monda Józsué: Menjetek be a parázna asszonynak házába és hozzátok ki onnét az asszonyt és mindazt, amije van, amiképpen megesküdtetek néki.
23
Bemenének azért a kémlő ifjak, és kihozák Ráhábot, és az ő atyját, anyját és az ő atyjafiait, és mindazt, amije vala, és minden cselédjét is kihozák, és helyezék őket Izráel táborán kivül.
24
A várost pedig megégeték tűzzel, és mind azt, ami benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr házának kincsei közé.
25
A parázna Ráhábot pedig, és az ő atyjának háznépét és mindenét, amije vala, élni hagyta vala Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig********************; mert elrejtette vala a követeket, akiket küldött volt Józsué, hogy kikémleljék Jérikhót.
26
És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, aki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!
27
És vala az Úr Józsuéval, és lőn híre az egész földön.

------------------------------------------

* Ez a Harmadik Nagy Kihalás a Bibliában.
** Védtelenül hagyni a hátországot. Ez még Hannibálnak se jött be, pedig ő egy jó messzi szigeten lakott.
*** Barbárok.
**** Csak engem érdekel milyen nép lakott ekkor ott?
***** Ah, Jerikó legendás fala. Ami a megjelölt időpontban, a régészet feltérésok szerint, vagy egyáltalán nem létezett, vagy kb. térdig ért (hogy szokásból húzták fel, vagy az állatok ellen, azt nem hallottam).
****** Vajon ki lehetett ez a két "hős"?
******* Ez egyszerre bénább és lenyűgözőbb annál, mikor Mózes választotta széta tengert. Ott ugye volt szél, meg mégis. De a folyó az folyó, ha megállítod, a víz nem áll meg, hanem felhalmozódik. Persze továbbá megemlékezhetnénk hogy alig egy héttel később miért nincs határfigyelem, hogy nem vesznek észre egy egész népet párnapnyi távolságból, meg ilyenek, de már nem is fárasztom magam ilyenen gondolkodni.
******** Hol vannak most ezek a kövek?
********* Hová lett a többi? Egy pillanattal ezelőt még 600,000 20 év feletti, tehát harcképes férfi volt a Népban.
********** Áh.
*********** Valaki szóljon Elon Musknak, hogy fel kéne találni a hidat.
************ Ó-ó!
************* Ha csak úgy nem. De ez ellentmond az Exo.4.25-26-nak, ahol Mr. Isten személyesen akarta levadászni Mózest, mert annak gyereke nem volt körülmetélve.
************** Ma meg már nem hívják úgy.
*************** Akkor a muszlimoknak volt igazuk?
**************** Jerikó pedig csak ott ült, és nem csinált semmit. Bár érdekelne, korabeli viszonyok közt mennyi esélyük lett volna 40,000-es sereg ellen?
***************** É Jerikó meg majd közben gondolom nem csinál semmit.
****************** Emlékszünk még hol lakott Ráháb? Így van, a kőfalBAN.
******************* #ZsidókÁltalElkövetettHolokauszt
******************** Ezt gondolom papírokkal is igazolni tudják, nem mellesleg pedig ellentmondás a paráznák meg nem tűrésével. (l. pl. MTK.23.17)

1
Rúbennek, Izráel elsőszülöttének fiai (mert ő volt az elsőszülött; mikor pedig megfertőztette az ő atyjának ágyasházát, az ő elsőszülöttségi joga a József fiainak adaték, aki Izráel fia vala, mindazáltal nem úgy hogy ők neveztessenek származás szerint elsőszülötteknek,
2
Mert Júda tekintélyesebb vala az ő testvérei között, és ő belőle való volt a fejedelem, hanem az elsőszülöttségnek haszna lőn Józsefé):
3
Ezek Rúbennek, Izráel elsőszülöttének fiai: Khánokh, Pallu, Khecrón és Kármi.
4
Jóel* fiai: Semája ennek fia, Góg ennek fia, Simei ennek fia.
5
Mika ennek fia, Reája ennek fia, Baál ennek fia.

1
Lévi fiai: Gerson, Kéhát és Mérári.
2
Kéhát fiai pedig: Amrám, Ishár**, Hebron és Uzziel.
3
Amrám gyermekei: Áron, Mózes és Miriám; Áron fiai pedig: Nádáb, Abihu, Eleázár és Ithamár.
4
Eleázár nemzé Fineást, Fineás nemzé Abisuát;
5
Abisua pedig nemzé Bukkit, Bukki nemzé Uzzit;
6
Uzzi nemzé Zeráhiát, Zeráhia nemzé Mérajótot;
7
Mérajót nemzé Amáriát, Amária nemzé Ahitúbot;
8
Ahitúb nemzé Sádókot; Sádók nemzé Ahimáhást;
9
Ahimáhás nemzé Azáriát, Azária nemzé Jóhanánt;
10
Jóhanán nemzé Azáriát, ez volt a pap abban a házban, amelyet Salamon Jeruzsálemben épített vala.

16
Lévi fiai: Gerson, Kéhát és Mérári.
17
Ezek a Gerson fiainak nevei: Libni és Simhi.
18
Kéhát fiai: Amrám, Jichár, Khebron és Huzziel.***
19
Mérári fiai: Makhli és Musi. Ezek a Lévi háznépei az ő nemzetségeik szerint.
20
Gersonnak fiai: Ligni**** az ő fia, Jáhát ennek fia, Zima ennek fia.
21
Jóah ennek fia, Iddó ennek fia, Zérah ennek fia és Jéathérai ennek fia.
22
Kéhát fiai: Amminádáb***** az ő fia, Kórákh ennek fia és Asszir ennek fia;
23
Elkána ennek fia, Ebiásáf ennek fia és Asszir ennek fia.******
24
Tákhát ennek fia, Uriel ennek fia, Uzzia ennek fia és Saul ennek fia.
25
Elkána fiai: Amásai és Ahimót,
26
Elkána. Elkána fia: Sófai az ő fia és Náhát ennek fia.
27
Eliáb ennek fia, Jérohám ennek fia, Elkána ennek fia.
28
Sámuel* fiai pedig: az elsőszülött Vásni, a második Abija.
29
Mérári fiai*******: Mahli, Libni ennek fia; Simhi ennek fia és Uzza ennek fia.
30
Simea ennek fia, Haggija ennek fia és Asája ennek fia.
31
Ezek azok, akiket Dávid állított be az Úr házában az énekléshez, mikor az Isten ládája elhelyeztetett.********
32
És amíg Salamon felépíté az Úr házát Jeruzsálemben, addig a gyülekezet sátora előtt szolgáltak énekléssel és állottak szolgálatban, kiki az ő rendje szerint.

49
Áron pedig és az ő fiai az egészen megégetendő áldozatnak oltára mellé, és a füstölő oltár mellé, a szentek-szentjének szolgálatja mellé, és az Izráel megszentelésére rendeltetének mind aszerint, amint Mózes, az Isten szolgája megparancsolta volt.
50
Áron fiai pedig ezek: Eleázár, az ő fia, ennek fia Fineás, ennek fia Abisua.
51
Ennek fia Bukki, ennek fia Uzzi, ennek fia Zerája.
52
Ennek fia Merájót, ennek fia Amárja, ennek fia Akhitúb.
53
Ennek fia Sádók, ennek fia Akhimás.
54
És az Áron fiainak, a Kéhátiták nemzetségéből, ezek a lakhelyeik, letelepedésük szerint az ő vidékükön, mert ez jutott volt nékik sors által.
55
Ők kapták Hebront, a Júda földében és a körülte való legelőket.
56
De e város földjeit és annak faluit Kálebnek, a Jefunné fiának adák.
57
Az Áron fiainak azért a Júda városai közül adák a menedékvárosokat, Hebront, Libnát és legelőit, Jatthirt és Esthemoát és ezeknek legelőit,
58
És Hilent és annak legelőit, és Débirt és annak legelőit,
59
Asánt és annak legelőit, és Béth-Semest és annak legelőit.
60
A Benjámin nemzetségéből: Gébát és annak legelőit, Allémetet és annak legelőit, Anatót várost is és annak legelőit. Ezeknek az ő nemzetségek szerint tizenhárom városuk volt.
61
A Kéhát többi fiainak pedig az egy nemzetségnek családjaitól, és a félnemzetségből, a Manasse nemzetségének felétől, sors által tíz várost adtak.
62
Míg a Gerson fiainak meg az ő nemzetségök szerint az Izsakhár nemzetségéből, az Áser nemzetségéből, a Nafthali nemzetségéből és a Manasse nemzetségéből Básánban adtak tizenhárom várost.
63
A Mérári fiainak az ő nemzetségök szerint a Rúben nemzetségéből, a Gád nemzetségéből és a Zebulon nemzetségéből sors által tizenkét várost.
64
Adának tehát az Izráel fiai a Lévitáknak városokat, azoknak legelőivel együtt.
65
Sors által adták a Júda nemzetségéből, a Simeon nemzetségéből és a Benjámin nemzetségéből ezeket a névszerint megnevezett városokat.
66
Azoknak, akik a Kéhát fiainak családjaiból valók voltak, és a határukban levő városok az Efraim nemzetségéből valának:
67
Azoknak adák a menedékvárosokat, Sikemet és annak legelőit az Efraim hegyén, Gézert és annak legelőit.
68
És Jokmeámot és annak legelőit, Bethoront és annak legelőit.
69
Ajalont és annak legelőit; Gáthrimmont is és annak legelőit.
70
A Manasse nemzetségének feléből Anert és annak legelőit, Bileámot és annak legelőit, a Kéhát többi fiainak családjai részére.
71
A Gerson fiainak pedig a Manasse félnemzetségéből Gólánt Básánban és annak legelőit, és Astarótot és annak legelőit:
72
Az Izsakhár nemzetségéből adák Kédest és annak legelőit; Dobrátot és annak legelőit.
73
Rámótot és annak legelőit, Anémet és annak legelőit.
74
Az Áser nemzetségéből Másált és annak legelőit, és Abdont és annak legelőit.
75
Hukókot és annak legelőit; Réhobot és annak legelőit.
76
A Nafthali nemzetségéből Kédest Galileában és annak legelőit; Hammont és annak legelőit; és Kirjáthaimot és annak legelőit.
77
A Mérári többi fiainak a Zebulon nemzetségéből Rimmont és annak legelőit, és Thábort és annak legelőit.
78
A Jordánon túl Jérikhó ellenében a Jordánnak napkelet felől való részében a Rúben nemzetségéből Bésert a pusztában és annak legelőit; Jahását és annak legelőit.
79
Kedemótot és annak legelőit; Mefaátot és annak legelőit.
80
A Gád nemzetségéből Rámótot Gileádban és annak legelőit; Mahanaimot és annak legelőit.
81
Hesbont és annak legelőit; Jaázert és annak legelőit.

1
Izsakhár fiai: Thóla, Pua, Jásub és Simron, négyen.
2
Thóla fiai pedig: Uzzi, Réfája, Jériel, Jakhmai, Jibsám és Sámuel, kik fejedelmek valának az ő atyjaiknak családjaiban. A Thóla fiai erős hadakozók voltak nemzetségökben, kiknek száma Dávid király idejében huszonkétezerhatszáz vala.
3
Uzzi fiai: Izráhja; és az Izráhja fiai: Mikáel, Obádia, Joel, Issia, öten*********, akik mind főemberek valának.
4
És közöttük nemzetségeik és családjaik szerint harminchatezer hadakozó férfi volt, mert sok feleségök volt és sok fiuk is.
5
Ezeknek testvéreik is, Izsakhárnak egész nemzetsége szerint erős hadakozó férfiak valának, nyolcvanhétezeren szám szerint mindenestől.
6
Benjámin fiai: Bela, Béker és Jediáel, hárman**********.
7
Bela fiai: Esbon, Uzzi, Uzziel, Jérimót és Hiri***********, öt főember az ő nemzetségökben, erős hadakozó férfiak, akik megszámláltatván, huszonkétezerharmincnégyen valának.
8
Béker fiai: Zémira, Joás, Eliézer, Eljoénai, Omri, Jeremót, Abija, Anatót és Alémet; ezek mindnyájan Béker fiai.
9
Azok megszámláltatván nemzetségeik szerint, családjuk fejei és az erős hadakozó férfiak húszezerkétszázan valának.
10
Továbbá Jédiáel fia: Bilhán; Bilhán fiai: Jéus, Benjámin, Éhud, Kénaána, Zetán, Társis és Ahisahár.
11
Ezek mind Jédiáel fiai, családfők, erős hadakozó férfiak, akik tizenhétezerkétszázan mehetnek vala ki a viadalra.
12
Ir fiai: Suppim és Khuppim; Húsim Ahernek fia.
13
Nafthali fiai************: Jakhciel, Gúni, Jécer, Sallum*************, a Bilha fiai**************.
14
Manasse fiai: Aszriel***************, kit szüle az ő felesége. Az ő ágyastársa pedig, a Siriabeli asszony szülé Mákirt, a Gileád atyját.
15
Mákir pedig vevé feleségül Khuppimnak és Suppimnak hugát, kinek neve Maáka. A másiknak neve Célofhád. Célofhádnak leányai voltak.
16
Maáka, a Mákir felesége szüle fiat, akit neveze Péresnek; annak pedig öcscsét Séresnek. Ennek fiai: Ulám és Rékem.
17
Ulám fia: Bédán. Ezek a Gileád fiai*****************, ki Mákir fia volt, ki Manasse fia volt.
18
Az ő huga, Moléket pedig szülé Ishodot, Abiézert és Makhlát.
19
Semidának****************** fiai voltak: Ahián, Sekem, Likhi és Aniám.
20
Efraim fiai pedig: Sútelákh, kinek fia Béred, ennek fia Táhát*******************, ennek fia Elhada, ennek fia Táhát.
21
Ennek fia Zábád, ennek fia Sútelákh, Ezer és Elhád. És megölék ezeket a Gáthbeliek, a földnek lakosai; mert alámentek******************** vala, hogy barmaikat elhajtsák.
22
Efraim azért, az ő atyjok sokáig siratá őket, akihez elmennek vala az ő atyjafiai, és őt vigasztalják vala.
23
Beméne azért az ő feleségéhez, ki fogada méhében, és szüle fiat, és nevezé Bériának, mivelhogy szerencsétlenség történt az ő házában.
24
Leánya pedig********************* Seéra vala, aki alsó és felső Bethoront és Uzen-Seérát építé.
25
Réfah is az ő fia és Resef; ennek fia Théla, ennek fia Táhán.
26
Ennek fia Laadán, ennek fia Ammihud, ennek fia Elisáma.
27
Ennek fia Nún, ennek fia Józsué.
28
Ezeknek birtokuk és lakóhelyük vala: Béthel és annak mezővárosai; napkeletre Naarán, napenyészetre Gézer és ennek mezővárosai, Sikem és ennek mezővárosai, szinte Gázáig és az ehhez tartozó mezővárosokig;
29
És a Manasse fiai mellett: Béth-Seán és ennek mezővárosai, Thaanák és ennek mezővárosai, Megiddó és ennek mezővárosai, Dór és ennek mezővárosai. Ezekben laktak az Izráel fiának, Józsefnek fiai.
30
Áser fiai: Jimnah, Jisvah, Jisvi, Beriha és Szerakh, az ő hugok.
31
Beriha fiai: Khéber és Malkhiel, aki Birzávit atyja volt.
32
Khéber pedig nemzé Jaflétet, Sómert, Hótámot és Suát, az ő hugokat.
33
Jaflét fiai: Pásák, Bimhál, Asvát; ezek Jaflét fiai.
34
Sómer fiai: Ahi és Róhega, Jehubba és Arám.
35
Testvérének, Hélemnek********************** fia vala: Sófákh, Jimna, Séles és Amál.
36
Sófákh fiai: Suákh, Harnéfer, Suál, Béri és Imra.
37
Béser, Hód, Samma, Silsa, Itrán és Beéra.
38
Jéter* fiai: Jéfunné, Pispa és Ara.
39
Ulla* fiai: Ara, Hanniel és Risja.
40
Ezek mind Áser fiai, családfők, válogatott harcosok, a fejedelmek fejei; és megszámláltatván az ő nemzetségök rendje szerint, huszonhatezer harcra képes férfi volt.

1
Benjámin pedig*********************** nemzé Belát, az ő elsőszülöttét, másodikat Asbélt, harmadikat Akhráhot,
2
Negyediket Nóhát, és Ráját ötödiket.************************
3
(Belának fiai voltak: Adár, Géra és Abihúd,
4
Abisua, Naamán, Ahóah.)
5
Gérát, Sefufánt és Hurámot.*************************
6
Ezek az Ehud************************** fiai: (Ezek voltak főemberek a Géba városában lakó nemzetség között, kiket fogságba vittek Manahátba.
7
Nevezetesen Naamánt és Ahiját és Gérát vitték fogságba): nemzé pedig Uzzát és Akhihúdot.
8
Saharáim* pedig nemzé a Moáb mezején, minekutána eltaszítá feleségeit, Husimot és Baarát;
9
Nemzé Hódes nevű feleségétől Jobábot és Sibját, Mésát és Malkámot,
10
Jéust is, Sokját és Mirmát. Ezek az ő fiai; főemberek az ő nemzetségökben.
11
Husimtól nemzé Abitúbot és Elpaált.
12
Elpaál fiai: Eber, Miseám és Sémer; ez építé Onót és Lódot és ennek mezővárosait.
13
Béria, Séma, (ezek voltak fők az Ajalonban lakozó nemzetségek közt, és ezek űzték vala el Gáthnak lakóit),
14
Ahio, Sasák, Jeremót,
15
Zebádia*****************************, Arád, Ader.
16
Mikáel, Ispa, Jóha, Béria fiai.****************************
17
Zebádia*****************************, Mésullám, Hizki, Héber.
18
Ismérai, Izlia és Jobáb; Elpaál fiai.
19
Jákim, Zikri, Zabdi,
20
Eliénai, Silletai, Eliel,
21
Adája, Berája és Simrát, Simhi* fiai.
22
Jispán, Eber, Eliel,
23
Abdon, Zikri, Hanán,
24
Hanánja, Elám, Anatótija,
25
Ifdéja, Pénuel, Sasák fiai******************************,
26
Samsérai, Sehárja, Atália.
27
Jaarésia, Elia, és Zikri, Jérohám* fiai.
28
Ezek voltak a családfők az ő nemzetségök szerint, főemberek és ezek laktak Jeruzsálemben.
29
Gibeonban pedig laktak Gibeonnak atyja*; az ő feleségének neve******************************* Maaka vala.
30
És az ő elsőszülötte Abdon, azután Súr, Kis, Baál, Nádáb;
31
Gedor, Ahio és Zéker,
32
És Miklót, aki nemzé Simámot. Ezek is testvéreiknek átellenében, Jeruzsálemben laktak testvéreikkel.
33
Nér pedig nemzé Kist; Kis nemzé Sault, Saul nemzé

---------------------------------------------------

* Ki?
** Mármint (J)ichár.
*** Csodálkoztam a megelőző sorba miért vannak beékelve Gerson gyerekei. Aztán észrevételeztem a nevek eltérő írásmódját. Tehát itt egy újabb bizonyíték, hogy két variációt raktak egymásra.
**** Úgy tűnik, ez egy nyomdahiba a Károliban. Libni akart lenni.
***** Őt nem tudom hogy préselték fel ide a listára.
****** Hát itt jó nagy kavarás van. Vagy két asszir nevű fia van ennek a Kéhátnak, ami példa nélküli,vagy úgy van ez elbaszva mint annak a rendje.
******* Hasonlítsd össze a neveket Gersón leszármazásával (szintén Lévi fia)
******** Kik? A felsorolt összes Mérári-leszármazott? Az ugye elég valószínűtlen, a 40 év bottlneck miatt. Lehet hogy esetleg az ő utódai(k). Mert gye elvileg mindenkinek 1 gyereke született, és azok között sem volt lány.
********* A nyelvtannal, fogalmazási készséggel még mindig hadilábon állunk.
********** Aha. Persze. Hárman. Csakis.
*********** Két gyerekét említették eddig, am osti 5 névből egyik se egyezik azokkal.
************ Ez az. Dobjunk be pár random nevet, hátha eltereli a figyelmet róla hogy pátriárkát váltunk! Szivassuk az admnisztrátort!
************* Mármint sillém.
************** Ez most miért áll itt? Dánról nem volt zó, a többiek (Júdea, Lévi etb.) nem Bilha gyerekei...
*************** Ő ki, és mi történt Jáirral?
**************** A második MI? A fordításokban persze teológiai alapon próbáltak belekorrigálni a szövegbe, pl. "egy mási leszármazott Celofán volt" ami elkeni a problémát, vagy "a második geenráció Gileád után Celofán volt" ami értelemszerű lenne de nyilván önkényes betoldás, vagy "a második Celofán volt, az első meg Gileád" ami ugye testvéri szintre emeli a kettőt. További gond hogy itt szó nincs már Gileádról, ez egy teljesen másik ág. Itt, és valószínűleg az eredetiben, úgy néz ki, hogy Celofán a második felesége volt Mákirnak, Maáka mellett!
***************** A Gileádé? És azt hogy hoztátok össze? Az egyetlen megfejtés amit el tudok képzelni, hogy ?ákir elvette Maákát, de Gileád csinált Maákával gyerekeket. A sor miatt az is felmerül, Molék (Molok?) kinek a huga volt. Manassának, vagy Gileádnak? Egyes fordítások Mákir húgának próbálják eladni, de az teljesen alaptalan állításnak hangzik.
****************** Én tudom ki volt semida, de kérdem én, honnan tudná aki csak és kizárólag a Krónikákat olvassa?
******************* Ha ezeket öszehasonlítom a korábbi nevekkel, Béker és Tahán nekem azt súgja, hogy ők efráim gyerekei voltak, nem egymás leszármazottai.
******************** KIK mentek "alá"? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a felsoroltak mentek marhát lopni. De az íróról nem feltételezem hogy ezt bevallaná.
********************* KINEK a lánya? Különösen a "pedig" kitétel miatt kérdezem. Efráimnak, vagy Efráim fiának?
********************** Szó szerint 3 sorral feljebb sorolta fel aa testvéreket. A harmadik NEM így hívták.
*********************** Miért ugrunk megint Benjáminra? Nem volt még elég belőle?
************************ Ez 50% találtai arány, vagy ilyemsi, ha jó szögből nézzük. Nem jó. Bár mint panaszkodok, Bélánál 1-et sikerült csak eltalálni.
************************* Miért használ tárgyas ragozást? Kinek a gyerekei ezek?
************************** Ki? Ja, hogy a 7. fejezetből, talán?
*************************** A fickó elvette a sjaát fiát feleségnek, és az szült neki, vagy volt egy azonos nevű gyereke és felesége, vagy a szöveg a gyereke gyerekéről beszél. Az is érdekelne, MELYIK feleségét dobta, ha ez a Husim am ásodik nevesített felesége.
**************************** Az írásjelek itt perdöntőek lennének, de persze a verziók nem konzisztensek ebben sem.
***************************** Senki másnak nem tűtn fel a két Zebádia? A megoldást az jelentené, ha a "Béria fiai" előtt lenne pont. Vagy a 18. sorban szereplő Elaál egy ismeretlen személy, egy második Elpaál, aki nem illeszkedik a családfára. Írásjelek nélkül a 17. sor utóbbi esetben nem tudni hová tartozik, melyik Elpaálhoz.
****************************** Persze, bonyolítsad csak meg.
MEGJEGYZÉS: Zebulon a Krónikák írója számára annyira jelentéktelen, hogy eddig egyetlen nevet onnan nem mondott. Dánról szntén nem esett szó. És gádról sem. De dán az, aki a legjelentéktelenebbnek tűnik, konkrétan egyáltalán nem szerepelt az a törzs, említés szinten sem, azon kívül hogy bemondták mint a 12 egyikét.
******************************* Kire vonatkozik az "ő"? Gibeonra, vagy Gibeon apjára? Következő sorban meg kinek az elsőszülötte? Gibeoné, vagy az apjáé? És ha már itt tartunk, miért nem mondják meg az apa nevét? Ráadásul itt. Mert később (9. fejezet) majd megmondják. Mi a logika?

1
Ezek az Izráel fiai: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakhár és Zebulon;
2
Dán, József, Benjámin, Nafthali, Gád és Áser.
3
Júdának fiai: Hér, Ónán és Séla; e három születék néki a Kanaánita Súahnak leányától. De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr.
4
Thámár pedig, az ő menye szülé néki Pérecet és Zerákhot. Júdának fiai mindnyájan öten valának.
5
Pérec fiai: Khecrón és Khámul.
6
Zerákh fiai pedig: Zimri és Ethán, Hémán, Kálkól és Dára; mindenestől öten.
7
Kármi* fiai: Ákán, Izráelnek megrontója, mivel lopott a zsákmányból.
8
Ethán fia: Azária.
9
Khecrón fiai, kik születtenek néki: Jérakhméel, Rám és Kélubai.
10
Rám nemzé Amminádábot, Amminádáb pedig nemzé Nakhsont, a Júda fiainak fejedelmét.
11
Nakhson nemzé Szálmát, Szálma pedig nemzé Boázt;
12
Boáz nemzé Obedet; Obed nemzé Isait;
13
Isai pedig nemzé Eliábot, az ő elsőszülöttét, és Abinádábot, másodikat, Simeát, harmadikat.
14
Netanéelt, negyediket, és Raddait, ötödiket.
15
Osemet, hatodikat és Dávidot, a hetedik fiát;
16
És nővéreiket, Séruját és Abigáilt. Sérujának pedig fiai voltak: Absai, Joáb és Asáel, e három.
17
Abigáil szülé Amasát; Amasának atyja pedig az Ismáel nemzetségéből való Jéter vala.
18
Káleb** pedig, a Khecrón fia nemzett vala az ő Azuba nevű feleségétől és Jérióttól***; és ezek az ő fiai: Jéser, Sobáb és Ardon.
19
Azuba meghala, és Káleb vevé magának feleségül Efratát, és ez szülé néki Húrt.
20
Húr nemzé Urit, Uri pedig nemzé Bésaléelt.
21
Azután beméne Khecrón Mákirnak, Gileád atyjának leányához****; mert ő ezt elvette vala hatvan esztendős korában, és szülé néki Ségubot.
22
Ségub pedig nemzé Jáirt, kinek huszonhárom városa vala a Gileád földén.
23
De Gesur***** és Árám elvették tőlük Jáir falvait, Kenáthot és mezővárosait, hatvan várost. Mindezek Mákirnak, a Gileád atyjának fiaié.
24
Minekutána pedig meghala Khecrón Káleb-Efratában, akkor szülé néki Abija, a Khecrón felesége, Ashúrt, Tékoa atyját.
25
Jérakhméelnek, a Khecrón elsőszülöttének fiai voltak: Rám, az elsőszülött, Búna, Orem, Osem és Akhija.
26
Volt más felesége is Jérakhméelnek, Atára nevű; ez az Onám anyja.
27
Rámnak, Jérakhméel elsőszülöttének pedig fiai voltak: Maás, Jámin és Héker.
28
Onám fiai voltak: Sammai és Jáda; és Sammai fiai: Nádáb és Abisúr.
29
Abisúr feleségének neve Abihail, aki szülé néki Akhbánt és Mólidot.
30
Nádáb****** fiai: Széled és Appaim: Széled magtalanul halt meg.*******
31
Appaim fia: Isi; Isi fia: Sésán; Sésán fia: Ahálai.
32
Jáda fiai, aki Sammai testvére volt********: Jéter és Jonathán; Jéter magtalanul halt meg.
33
Jonathán fiai: Pélet és Záza. Ezek voltak a Jérakhméel fiai.
34
Sésánnak********* nem voltak fiai, hanem csak leányai; de volt Sésánnak egy Égyiptombeli szolgája, Járha nevű.
35
És adá Sésán e Járha nevű szolgájának az ő leányát feleségül, aki szülé néki Athait.
36
Athai pedig nemzé Nátánt; Nátán nemzé Zabádot;
37
Zabád nemzé Eflált; Eflál nemzé Obedet;
38
Obed nemzé Jéhut; Jéhu nemzé Azáriát.
39
Azária nemzé Hélest; Héles nemzé Elását;
40
Elása nemzé Sisémait; Sisémai nemzé Sallumot;
41
Sallum nemzé Jékámiát; Jékámia pedig nemzé Elisámát.**********
42
A Káleb fiai pedig, aki Jérakhméel testvére vala: elsőszülötte Mésa***********; ez volt Zifnek és Marésa fiainak atyjok, Hebronnak atyja.

43
Hebron fiai: Kórah, Tappuah, Rékem és Séma.
44
Séma pedig nemzé Rahámot, a Jorkeám atyját; és Rékem nemzé Sammait,
45
A Sammai fia pedig: Máon; ez a Máon volt a Bethsúr atyja.
46
Efa pedig, a Káleb ágyastársa************, szülé Háránt és Mósát és Gázezt*************; és Hárán nemzé Gázezt*************.
47
Jaddai************* fiai pedig: Régem, Jotám, Gésán, Pelet, Héfa és Saáf.
48
A Káleb ágyasa Maaka szülé Sébert és Tirhánát.
49
És szülé Saáfot, Madmanna atyját, Sevát, a Makbéna atyját és Gibea atyját; és Aksza a Káleb leánya vala.
50
Ezek voltak Káleb fiai, aki Húrnak, az Efrata elsőszülöttének fia*************** volt: Sobál, Kirját-Jeárim atyja.
51
Szálma, Bethlehem atyja; Háref, Bethgáder atyja.
52
Voltak pedig Sobálnak is, a Kirját-Jeárim atyjának fiai****************: Haroé, a fél Menuhót ura.
53
A Kirját-Jeárim háznépei: Jitreusok, Puteusok, Sumateusok, Misraiteusok; ezektől származának a Sorateusok és az Estaoliteusok.
54
Szálma fiai, Bethlehem és a Netofátbeliek, Atróth, Beth-Joáb, a Córabeli Manahateusok fele.

55
És a Jábesben lakozó tudós emberek háznépei: a Tirateusok, Simateusok, Sukateusok. Ezek a Kineusok, akik Hámáttól, a Rékáb házának atyjától származtak*****************.

1
Júda fiai ezek: Pérec, Khecrón, Kármi, Húr és Sobál.******************
2
Reája pedig, a Sobál fia******************** nemzé Jáhátot; Jáhát nemzé Ahumáit és Lahádot; ezek a Sorateusok********************* háznépei.
3
Ezek Etám atyjától********************** valók: Jezréel, Jisma, Jidbás; és az ő hugoknak neve Haslelponi.
4
Pénuel pedig Gedor atyja, és Ezer Húsa atyja. Ezek Efrata elsőszülöttének, Húrnak fiai***********************, aki Bethlehem atyja************************ vala.
5
Ashúrnak pedig, a Tékoa atyjának volt két felesége*************************, Heléa és Naára.
6
És Naára szülé néki Ahuzámot, Héfert, Teménit és Ahastárit. Ezek a Naára fiai.
7
Heléa fiai: Séret, Jésohár, Etnán és Kóc.
8
Kóc pedig nemzé Hánubot, Hásobébát és Ahárhel háznépét, aki Hárumnak fia vala.
9
Jábes pedig testvéreinél tiszteletreméltóbb vala, és azért nevezé őt az ő anyja Jábesnek, mondván: Mivelhogy fájdalommal szülém őt.
10
És Jábes az Izráel Istenét hívá segítségül, mondván: Ha engem megáldanál és az én határomat megszélesítenéd, és a te kezed én velem lenne, és engem minden veszedelemtől megoltalmaznál, hogy bút ne lássak! És megadá Isten néki, amit kért vala.
11
Kélub pedig, a Súkha testvére, nemzé Méhirt; ez az Eston atyja.
12
Eston nemzé Béth-Rafát, Paseákhot, Tehinnát, Ir-Náhás atyját. Ezek a Rékától való férfiak.**************************
13
Kénáz fiai: Othniel és Serája; Othniel fia: Hatát.
14
Meonótai nemzé Ofrát; Serája pedig nemzé Joábot, a Gé-Harasimbeliek atyját, mert mesteremberek valának.
15
Káleb fiai, ki Jefunné fia vala: Iru, Ela és Naám; és Ela fiai; és Kénáz.***************************

16
Jéhalélel**************************** fiai: Zif, Zifa, Tirja és Asárel.
17
Ezra**************************** fiai: Jéter, Méred, Efer és Jálon; és szülé******************************* Mirjámot, Sammait és Isbát, Estemóa atyját.
18
Ennek felesége pedig, Jehudéja****************************** szülé Jéredet, a Gedor atyját és Hébert, a Szókó atyját, Jékuthielt, a Zánoah atyját; ezek Bithiának, a Faraó leányának fiai, akit Méred elvett vala*****************************.
19
Hódia nevű feleségének pedig fiai, ki Nahamnak, Keila atyjának nővére vala: Hagármi és a Maakátbeli Estemóa.
20
Simon**************************** fiai: Amnon, Rinna, Benhanán és Thilon. Isi******************************** fiai: Zohét és Benzohét.
21
Júda fiának, Sélának********************************* fiai: Er, Léka atyja, és Laáda, Marésa atyja, és a gyapotszövők háznépe Béth-Asbeában;
22
És Jókim és Kozeba lakosai, és Joás és Saráf, akik Moáb urai voltak, és Jásubi, Léhem. De ezek már régi dolgok.
23
Ezek voltak a fazekasok, és Netaimban és Gederában laktak. A királylyal laktak ott, az ő dolgáért.**********************************
24
Simeon fiai***********************************: Némuel, Jámin, Járib, Zérah************************************, Saul;
25
Kinek fia Sallum, kinek fia Mibsám, kinek fia Misma.
26
Misma fiai: Hammúel az ő fia, Zakkur az ő fia, Simi az ő fia;

27
Siminek tizenhat fia és hat leánya volt; de testvéreinek nem volt sok fia, s általában háznépök nem volt oly népes, mint Júda fiaié.
28
Lakoznak vala pedig Beersebában és Móladában és Hacar-Suálban.
29
Bilhában, Ecemben és Toládban,
30
Bétuelben, Hormában és Ciklágban,
31
Beth-Markabótban, Hacar-Szuszimban, Beth-Biriben és Saáraimban; ezek valának az ő városaik mindaddig, míg Dávid királylyá lett.
32
Faluik pedig ezek: Etám, Ain, Rimmon, Tóken és Asán, öt város;
33
És mindazok a falvaik, amelyek e városok körül voltak Bálig; ezek valának lakóhelyeik és nemzetségeik:
34
Mesobáb, Jámlek és Jósa, Amásia fia.
35
És Jóel és Jéhu, a Jósibia fia, ki Serája fia, ki Asiel fia vala;
36
És Eljoénai, Jaákoba, Jésohája, Asája, Adiel, Jesiméel és Benája.
37
Ziza, a Sifi fia, ki Alon fia, ki Jedája fia, ki Simri fia, ki Semája fia.
38
Ezek a névszerint felsoroltak voltak a főemberek nemzetségökben, akik igen elszaporodtak volt atyjok házában,
39
Azért elindulának Gedor felé, hogy a völgy keleti részére menjenek és ott barmaiknak legelőt keressenek.
40
Találának is zsíros és jó legeltető helyet (az a föld pedig tágas, nyugodalmas és békességes), mert Khámból valók laktak ott azelőtt.
41
Elmenvén pedig e névszerint megnevezettek Ezékiásnak, a Júda királyának idejében*************************************, lerombolták sátoraikat, és a Maonitákat, akiket ott találtak, kiirtották mind e mai napig, s helyökbe letelepedének, mivel ott barmaik számára legelőhelyeket találtak.
42
És közülök, a Simeon fiai közül, némelyek elmenének a Seir hegyére, úgymint ötszázan, akiknek előljáróik az Isi fiai, Pelátja, Nehárja, Refája és Uzriel voltak.
43
És valakik az Amálek nemzetségéből megmaradtak vala, mind levágák azokat, és ott letelepedének mind e mai napig.

---------------------------------------------------

* Ez ki a fasz. Keres, keres, keres. Áh, Józsué könyvében kerül mad elő.
** a 2.9-ben még Kélubai volt. Mi történt?
*** Miért is választanánk szét az utófeleségek szerint, ugye?
**** Ó. Annak ezek szerint lánya is volt?
***** Én Józsué Könyvéből úy értesültem, a zsidók vettel el földet tőlük.
****** Ezeket miért cserélted meg, a kurva anyád?
******* Ez ugye most csak szivat engem?
******** Most már egészen biztos hogy csak szivatni akar.
********* Sésánnak. Nem voltak. Fiai. Az egész. Bibliában. Csak ebbena  fejezetben fordul elő Sésán. A 31. sorban pedg közölte, hogy volt egy fia.
********** Ez jó hosszú leszármazási sor. Hogy hozták össze 40 alatt, pláne hogy a többiek sokkal rövidebb családfával büszkélkedhetnek?
*********** Ezt most nagyon komolyan kérdem: ez most szórakozik? A 18. sorban listázta őkelme gyerekeit. A 19. sorban a hozzájuk kapott extrát. Mésa egyik listán se volt rajta, pedig az elsőszülött ezek szerint, tehát az "és később vett másik feleséget" előtti felsorolásban ott kéne lennie. És ez nem egy másik író hülyesége, ez a Krónikák írójának saját hülyesége. Egyetlen fejezeten belül.
2.42 - mi is a rokonsági viszony? Zif és Marésa testvérek, akiknek az apjuk Mésa? Vagy Zif az apja volt Maréshának?
************ Újabb feleséget húz elő a seggéből. Szerintem verjük meg.
************* Ez két Gázez, vagy ugyanaz?
************** Én mindent megteszek, de ki a rosseb az a Jaddai? Egyetlen egyszer szerepel még a név a biliában, de az Ezsdrás könyvében, így annak nem lehet köze ehhez.
*************** Hogy kinek a milye? A 18. sor szerint Káleb a Khecrón fia. A 19. sor szerint efrata Káleb nője, Húr pedig Káleb fia. Most pedig azt mndja, hogy időutazás történt, és a sjaát fia az apja? Elmész te a kurva anyádba.
**************** Ezt nem lehetett volna ott és akkor?
2.54 - Akkor itt most ki kicsoda? aA-B-J, vagy A és B-J, vagy A és B és J, vagy A és J? A córabeliek a manahateusok fele, vagy egy külön csoport? És mi van a másik féllel? És akkor Betlehem a fia, vagy városa Szalmának?
***************** KITŐL?
****************** Az 1Krón.3. Dávid király leszármazottaival foglalkozik. Miért? Miért ugrunk vissza megint Júdára? Tisztára mintha megint nem egy író, hanem egy szerkesztő rakná össze a szöveget egynél több forrásból. És miért nem jelzi ki mikor élt? Tisztára idegesítő.
******************* Hát... Nem.
******************** Ő is honnan került elő, és minek.
********************* Eddig úgy volt, hogy a sorateusok azok kireját-jeárim leszármazottai.
********************** De i a fasz Etám apja? Bónuszként a legtöbb fordítás nem beszél Etám atyjáról, azt mondják "ezeknek Etám AZ apja"
*********************** Ja, hogy megint seggel előre csináljuk a dolgokat. Anyád.
************************ Segít a beazonosításban, de nem az apja, hanem DÉDapja volt.
************************* És egyik sem szülte Tékoát.
************************** Oké. Valahogy kibogarásztam a dolgokat eddig. De ki a retkes valag az a Réka??? Vagy Réká. Angolban Rekah. Azt gyanítom, betűhiba történt, és ez rékáB volt eredetileg, aki az 1Krón.2.55-ben szerepelt.
*************************** Ez már komolyan nevetséges.
4.15 - Hányan vannak? "És Ela legalább két meg nem nevezett fia, és Kenáz Káleb fia", vagy Káleb volt az egyetlen fia Elanak, vagy "még Kenáz is Ela fia volt"? És ha ez önmagában nem lenne probléma, még az ABIPE önállóskodik is: eleve kihagyta Irut, aki az elsőszülött, fura a betűzése, aztán 4 név helyett nála már 6 van
**************************** Találgatni se tudok.
***************************** Hogy mi történt?
****************************** A Jehudéja nevű felesége, vagy a júdabeli felesége (l. fordítások)?
******************************* KI szülte EZT a Mirjámot? Nem nemzette - szülte! És oké, Méred elvette Bithiát. Amúgyis szükségünk van egy szülő nőre. De MIKOR vette el? Mert ezzel a szórenddel azt kapjuk, EZRÁTÓL KEZDVE mindenki Bithiának a gyereke, azaz először Ezrának lehetett a felesége, AZTÁN vette csak el Méred, azaz ez vérfertőzés, mert elvette a saját anyját? A kifejezés meg: "A Fáraó Lánya". Csak nem aki felnevelte Mózest? Még Mirjám neve is itt van. De Mózesé akkor miért nincs. Nagyon érdekelne hogy hozták ezt össze.
******************************** Hogy jött a semmi közepére Isi, aki a 2. fejezetben szerepelt már? Teljesen random ide bebaszni. Vagy ez egy másik Isi, de azt én honnan tudhatnám?
********************************* Ennek is most jut eszébe.
********************************** Tehát, Kókim és Kozeba lakosai is Gedárban, meg Netaimban laktak, és fazekasok voltak, ÉS Moáb királyai. Tiszta sor.
*********************************** Na, végre továbblépünk Júdáról. Épp ideje volt. Persze a szövegben fasz se jelzi hogy új törzs/pátriárka jön, csak a leszármazottakból tudom kibogarászni.
************************************ Feltételezem ő Zerákh. A hiányzó nevek miatt meg már nem is panaszkodom.
4.26 - Szóval? az a három mind Misma fia, vagy egyre távolabbi leszármazottak? A köv. sorból ki lehet barchobázni, de a 31. sornál meg beüt az, hogy ezek 22-en, talán 30-an megtöltöttek 13 várost (és még egy rakás falut). Na persze.
************************************* Tehát az itt, név szerint említett alakok, Ezékiás király idejében. Az jó messze volt időben, és ezek nem valami levegőben lógó nevek, ezek 5-6 generációra vannak az Egyiptomba levonult pátriárkáktól (attól függ, a darabszámra megadottakat nevesítettnek vesszük-e). Ez úgy leplezi le ezt az egész marhaságot, ahogy van. De ké, megfejtem én...

1
Ez pedig az áldás, amelylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő halála előtt.
2
Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből támadt fel nékik; Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény* vala számukra.
3
Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.
4
Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákób községének.
5
És király lőn Jesurunban, mikor összegyűltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.
6
Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.
7
Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be őt az ő népéhez. Az ő keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az ő szorongatói ellen.
8
Léviről pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, akit megkísértél Masszában, akivel perbe szálltál Mériba vizeinél.
9
Aki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.
10
Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölőt tesznek a te orcád elé, és égőáldozatot a te oltárodra.
11
Áldd meg Uram az ő erejét, és az ő kezének munkája legyen kedves előtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az ő gyűlölőinek, hogy fel ne kelhessenek!
12
Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje!** Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, és az ő vállai között lakik.
13
Józsefről pedig monda: Áldott az Úrtól az ő földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel;
14
A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;
15
És az ős hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;
16
A földnek drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!
17
Tehenének első fajzása dicsőségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.
18
És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.
19
Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bőségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.
20
És Gádról monda: Áldott az, aki kiterjeszti Gádot! Mint nőstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.
21
Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az ő végzését Izráellel együtt.
22
És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, amely Básánból szökik ki.
23
És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, aki az Úrnak jó kedvével bővölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.
24
És Áserről monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban.
25
Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd.
26
Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön.
27
Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!
28
És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az ő egei harmatot csepegnek.
29
Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint te? Nép, akit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és aki a te dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.

1
És felméne Mózes a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, amely átellenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az Úr az egész földet, a Gileádot Dánig;
2
És az egész Nafthalit, Efraim és Manassé földét, az egész Júda földét a túlsó tengerig;***
3
És a déli tartományt, és Jérikhónak, a pálmafák városa völgyének környékét, Coárig.
4
És monda néki az Úr: Ez a föld az, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: a te magodnak adom azt. Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de oda nem mégy át.
5
És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint.
6
És eltemeté őt a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben; és senki sem tudja az ő temetésének helyét e mai napig.
7
Mózes pedig száz és húsz esztendős volt, mikor meghalt; nem homályosodott vala meg az ő szeme, sem el nem fogyatkozott vala az ő ereje.
8
És siraták Izráel fiai Mózest a Moáb mezőségén harminc napig; és eltelének a Mózes siratásának, azaz gyászolásának napjai.
9
Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcseségnek lelkével; mert Mózes tette vala ő reá kezeit; és hallgatának reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
10
És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről-színre:
11
Mindazokban a jelekben és csudákban, amelyekért küldötte vala őt az Úr, hogy véghez vigye azokat Égyiptom földén, a Faraón, minden ő szolgáján, és az ő egész földén;
12
És mindama hatalmas erőben, és mindama nagy rettenetességben, amelyeket véghez vitt Mózes az egész Izráel szemei előtt.

---------------------------------------------------

* 

** Ezért fogják őket majdnem kiírtani a többiek.
*** Mert a Föld lapos, és Mózesnek Superman-szemei voltak.

 1
És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;
2
Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
3
Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, aki átmegy előtted, amint megmondotta az Úr.
4
És akképpen cselekeszik azokkal az Úr, amiképpen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, amelyeket elpusztított vala.
5
Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen aszerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, amint parancsoltam néktek.
6
Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.
7
Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, amely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.
8
Az Úr, ő az, aki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!
9
És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, akik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.
10
És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;
11
Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására.
12
Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.
13
És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mindaddig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
14
Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
15
És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett,
16
És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, amelyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, amelyet én ő vele kötöttem.
17
De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orcámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
18
Én pedig valóban elrejtem az én orcámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, amelyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
19
Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen.
20
Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
21
Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképpen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, amely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem vala.*
22
Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.
23
Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.
24
Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe:
25
Parancsola Mózes a lévitáknak, akik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:
26
Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
27
Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
28
Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.
29
Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, amelyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.
30
Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.

1
Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2
Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3
Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4
Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
5
Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
6
Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, aki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
7
Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
9
Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
10
Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
11
Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:
12
Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
13
A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
14
Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét**, bort ittál.
15
És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.
16
Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17
Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek; újaknak, akik csak most támadtak, akiket nem rettegtek a ti atyáitok.

18
A Kősziklát, aki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, aki nemzett téged.
19
Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
20
És monda: Elrejtem orcámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs hűség!
21
Azzal ingereltek ők, ami nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, ami nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
22
Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol*** fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
23
Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
24
Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől – a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
25
Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
26
Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
27
Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
28
Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
29
Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
30
Miképpen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
31
Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
32
Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
33
Sárkányok**** mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
34
Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
35
Enyém a bosszúállás és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, ami rájok vár!
36
Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.
37
És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, amelyben bizakodtak?
38
Akik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
39
Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből megszabadítson.
40
Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
41
Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút***** állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.
42
Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok****** vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!
43
Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
44
Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.
45
És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
46
Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
47
Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
48
És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
49
Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, amely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, amelyet én Izráel fiainak adok örökségül.
50
És halj meg a hegyen, amelyre felmégy*******, és takaríttassál a te népedhez, amiképpen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;
51
Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Cin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
52
Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.

-------------------------------------------

* Egyértelmű hogy Deutoronomista a Babilóniai Fogság alatt/után alkotott.
** De vért fogyazstani tilos. Akkor bort inni is tilos? Összezavart.
31.17 - Most hamis isteneknek, ördögöknek, vagy démonoknak?
*** Az ószövetségi mitológia nyúlása az ógörög mitológiából: az alvilág, ahová mindenki kerül halála után.
**** Sárkányok.
***** Akkor ennyit a megbocsátásról.
****** Ez nem teszi tönkre magának a fogoly szónak a koncepcióját?
******* Gondolom felszólításra megy ez. Rituális gyilkosság, vagy öngyilkosság?

1
Ezek annak a szövetségnek ígéi, amely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, amelyet kötött vala velök a Hóreben*.
2
És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, amit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén** a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3
A nagy kísértéseket, amelyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4
De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.***
5
Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
6
Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
7
És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.
8
És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.
9
Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és aszerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, amit cselekesztek.
10
Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11
A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, aki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is****;
12
Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, amelyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13
Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, amiképpen szólott néked, és amiképpen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14
És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15
Hanem azzal, aki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, aki nincsen e mai napon itt velünk.
16
(Mert ti tudjátok miképpen laktunk Égyiptomnak földén, és miképpen jöttünk által a nemzetek között, akiken általjöttetek.
17
És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, amelyek nálok vannak.)
18
Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19
És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt vesszenek):
20
Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21
És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben.*****
22
És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, akik ti utánatok támadnak, és az idegen, aki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, amelyekkel megnyomorította azt az Úr:
23
Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Ceboimnak elsülyesztett helye, amelyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24
Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25
És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, amelyet akkor kötött velök, amikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26
És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket******, és imádták azokat; olyan isteneket, akiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27
És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, amely meg van írva e könyvben.
28
És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, amint mai nap is van.
29
A titkok******* az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.

1
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, amelyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, akik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, akik üldöztek téged.
8
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, amelyeket én e mai napon parancsolok néked.
9
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, amiképpen öröme volt a te atyáidban.
10
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben********, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11
Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt.
17
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.

----------------------------------------------

* Mármint a Sínai-hegyen.
** Nem, nem látták. Vannak akik útközben születtek. És mint tudjuk, aki nem útközben született, az mind meg fog dögleni, mert panaszkodni mert olyan apróságok miatt, mint hogy nincs mit inni, szomjan fognak dögleni.
*** Ha nem tette lehetővé a megértést, milyen alapon vonja felelősségre őket a megértés hiánya miatt?
**** Ebből következik, hogy a favágók és a vízmerítők sm nem férfiak, sem nem nők, sem nem gyerekek!
***** Bla, bla, bla, mi ez a Korán?
****** Tehát a többi istenség is legit, csak Mr. Isten hatalmasabb, vagy legalábbis Mr. Iten csak ezeket a bugrisokat kedveli. Stimmt.
******* Útálom a titkolózást. Abból csak baj van.
******** És mi van a többi törvénykönyvvel (Exodus, Léviták), meg a Számok Könyvébe is el van dugva pár parancsolat.

1
Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr*, a te Istened;
2
És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.
3
Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben.
4
Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.
5
Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd.
6
Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben.
7
Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, akik reád támadnak**; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled.
8
Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.
9
Az Úr felkészít téged magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útain jársz.
10
És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled***.
11
És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt.
12
Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt****.
13
És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat;
14
És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, amelyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.
15
Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad:
16
Átkozott leszesz a városban, és átkozott a mezőn.
17
Átkozott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd.
18
Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.
19
Átkozott leszesz bejöttödben, és átkozott leszesz kimentedben.
20
Bocsát az Úr te reád átkot, bomlást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, amelyekkel elhagytál engem.
21
Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, mígnem elemészt téged arról a földről, amelyre bemégy, hogy bírjad azt.
22
Megver téged az Úr szárazbetegséggel hidegleléssel, gyulasztó és izzasztó betegséggel, aszálylyal, szárazsággal és ragyával; és üldöznek téged, mígnem elveszesz.
23
Eged, amely fejed felett van, rézzé, a föld pedig, amely lábad alatt van, vassá válik.
24
Az Úr eső helyett port és hamut ád a te földedre; az égből száll reád, mígnem elpusztulsz.
25
Az Úr megszalaszt téged a te ellenségeid előtt; egy úton mégy ki ő reá, és hét úton futsz előtte, és a föld minden országának rettentésére leszel.
26
És eledelévé lesz a te holttested az ég minden madarának és a föld vadainak, és nem lesz, aki elűzze azokat.
27
Megver téged az Isten Égyiptomnak fekélyével, és sülylyel, varral és viszketegséggel, amelyekből ki nem gyógyíttathatol.
28
Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és elme-zavarodással;
29
És tapogatni fogsz délben, amint tapogat a vak a setétségben; és szerencsétlen leszel a te útaidban, sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben, és nem lesz, aki megszabadítson.
30
Feleséget jegyzesz magadnak, de más férfi hál azzal; házat építesz, de nem lakol benne; szőlőt ültetsz, de nem veszed annak hasznát.
31
A te ökröd szemed előtt vágatik le, és nem eszel abból; a te szamarad elragadtatik előled, és nem tér vissza hozzád; a te juhaid ellenségeidnek adatnak, és nem lesz, aki megszabadítson.
32
A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erő a te kezedben.
33
A te földednek gyümölcsét, és minden fáradságos szerzeményedet oly nép emészti fel, amelyet nem ismertél, sőt elnyomott és megnyomorított leszel minden időben.
34
És megtébolyodol a látványtól, amelyet látni fognak a te szemeid.
35
Megver téged az Úr gonosz kelésekkel a te térdeiden és combjaidon, amelyekből ki nem gyógyíttathatol, talpadtól fogva a koponyádig.
36
Az Úr elvisz téged és a te királyodat, akit magad fölé emelsz, oly nép közé, amelyet nem ismertél sem te, sem a te atyáid; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket: fát és követ.
37
És iszonyattá, példabeszéddé és gúnynyá leszel minden népnél, amelyek közé elűz téged az Úr.
38
Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarsz be, mert felemészti azt a sáska.
39
Szőlőket ültetsz és míveled azokat, de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azokat a féreg.
40
Olajfáid lesznek minden határodban, de nem kened magadat olajjal, mert olajfádnak gyümölcse lehull.
41
Fiakat és leányokat nemzesz, de nem lesznek tiéid; mert fogságra jutnak.
42
Minden fádat és földednek minden gyümölcsét megemészti a sáska.
43
A jövevény, aki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz.
44
Ő fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ő fej lesz, te pedig fark leszel.
45
És ez átkok mind reád szállanak, és üldöznek téged és megteljesednek rajtad, míglen elpusztulsz; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartottad volna az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyeket parancsolt néked;
46
És rajtad lesznek jelül és csudául, és a te magodon mind örökké.
47
Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővölködvén:
48
Szolgálod majd a te ellenségeidet, akiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged.
49
Hoz az Úr ellened népet messzünnen, a földnek széléről, nem különben, amint repül a sas; oly népet, amelynek nyelvét nem érted;
50
Vad tekintetű népet, amely nem tiszteli a vén embert, és a gyermeknek nem kedvez:
51
És felemészti a te barmodnak tenyészését és a te földednek gyümölcsét, mígnem kipusztulsz; amely nem hágy néked a te gabonádból, borodból, olajodból, és a te teheneidnek fajzásából, juhaidnak elléséből, mígnem kiveszít téged.
52
És megszáll téged minden városodban, míglen leomolnak a te magas és erős kőfalaid, amelyekben bízol, minden te földeden: megszáll téged minden városodban, minden te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.
53
És megeszed a te méhednek gyümölcsét, a te fiaidnak és leányidnak húsát*****, akiket ád néked az Úr, a te Istened – a megszállás és szorongattatás alatt, amelylyel megszorongat téged a te ellenséged.
54
A te közötted való finnyás és igen kedvére nevekedett férfi is irígy szemmel tekint az ő atyjafiára, az ő szeretett feleségére és fiainak maradék-részére, akik megmaradtak még.
55
Hogy ne kelljen adnia azok közül senkinek az ő fiainak húsából, amit eszik, mivelhogy semmi egyebe nem marad a megszállás és szorongattatás alatt, amelylyel megszorongat téged a te ellenséged minden városodban.
56
A közötted való finnyás és kedvére nevekedett asszony (aki meg se próbálta talpát a földre bocsátani az elkényesedés és finnyásság miatt) irígy szemmel tekint az ő szeretett férjére, fiára, leányára.
57
Az ő mássa miatt, amely elmegy tőle és gyermekei miatt, akiket megszül; mert megeszi ezeket titkon, mikor mindenből kifogy, a megszállás és szorongattatás alatt, amelylyel megszorongat téged a te ellenséged a te városaidban.
58
Hogyha meg nem tartod és nem teljesíted e törvény minden ígéjét, amelyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsőséges és rettenetes nevet, az Úrét, a te Istenedét:
59
Csudálatosakká teszi az Úr a te csapásaidat, és a te magodnak csapásait: nagy és maradandó csapásokká, gonosz és maradandó betegségekké.
60
És reád fordítja Égyiptomnak minden nyavalyáját, amelyektől irtóztál vala, és hozzád ragadnak azok.
61
Mindazt a betegséget és mindazt a csapást is, amelyek nincsenek megírva e törvénynek könyvében, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz.
62
És kevesen maradtok meg, akik annak előtte oly sokan voltatok, mint az égnek csillagai; mivelhogy nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára.
63
És amiképpen örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított titeket: akképpen fog örvendezni az Úr rajtatok, hogy kiveszt és kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földről, amelyre te bemégy, hogy bírjad azt.
64
És szétszór téged az Úr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, akiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ.
65
De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegő szívet, epedő szemeket és sóvárgó lelket ád ott néked az Úr.
66
És a te életed kétséges lesz majd előtted: és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben.
67
Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! – a te szívednek rettegései miatt, amelylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, amelyet látsz.
68
És visszavisz téged az Úr Égyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondtam néked, hogy nem fogod azt többé meglátni! És áruljátok ott magatokat a ti ellenségeiteknek szolgákul és szolgálóleányokul, de nem lesz, aki megvegyen.

-----------------------------------------

* Nem ez volt az alku. Az alku az volt, hogy KIŰZÖD őket, népességcserét hajtasz végre, és mindent elözönlenek a migránsok.
** Ne feledjük, hogy ezen ellenségek a mirgránsáradatot kívánják majd meggátolni.
*** 

**** 


***** Isten szeret Téged!