Had osszam meg veletek Partiállat Pap (biblikus) történetét:

Partiállat Pap egy nap felkerekedett és átment két várossal odébb, mert hallotta hogy mekkorát lehet ott partizni. És hát Partiállat Pap nem is lett volna iggazzzi partiállat ha nem ugrik a lehetőségre.
Felkerekedett hát a kurvájával (Partiállat Pap természetesen sosem nősült meg, ám másodállásban striciként működött), és mentek a partiba.
Volt is ám hangulat mikor megérkeztek, kirúgták a ház oldalát, a szomszédok meg nagyon idegesek lettek, mert nekik másnap dolgozni kellett, ahol nem enyhíthették a közmondásos kutyaharapást szőrivel, mégpedig hivatalból:
- Gyere ki bitang hogy szétkúrjuk a segged! Vagy halkítsd le a magnót! - mondták.

Partiállat Pap ezt nem hagyta ám annyiban! Kihajított a kurvát hogy:
- Nesztek, ezt kúrjátok! - aztán ment vissza partizni.

A népek szét is kúrták a kurvát, annak jártányi ereje nem maradt hajnalra.
De jött ám Partiállat Pap, amúgy kicsit kótyagosan, mert hát még reggel volt, nem itta még meg a misebort a déli prédikáción. Belerúgott Prédikátor Pap a kurvába - a mese nem szól róla hogy gyomron, méhen vagy fejbe -, de az nem kelt föl, az asszonyállat!

Mérges lett ám Partiállat Pap hogy hát mi történt! Fogott is egy nagy kést, és feldarabolta a kurvát, a darabokat meg szétküldte az országban, azzal az üzenettel:
"Nézzétek, így szétkúrták a kurvámat!"

A Kiválasztott Nép pedig ezt látva mérges lett, kapából, kaszából kardot kovácsolt, és felkoncolták a várost, még a magzatokat is kivágták az anyjuk méhéből. hogy őket is legyilkolhassák.

Aztán észrevették, hogy majdnem kiírtották a 12 törzsük egyikét, ezért elküldték a maradékot hogy népírtsanak ki egy várost, a nőket pedig hurcolják el és erőszakolják meg, és akkor máris semmi probléma.*

------------

Remélem ez mindenki okulására szolgált keresztény nemzetünkben! Most pedig folytassuk a következményekkel, mert még ki kell írtanunk egy rakás embert!

1
Erre kivonultak az Izráel minden fiai és összegyülekezett a nép, mint egy ember, Dántól fogva Bersebáig és a Gileád földéig, az Úrhoz Mispába.
2
És megjelentek az egész népnek főfő emberei, az Izráelnek minden nemzetségei az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer gyalogos, fegyverfogható férfiú.
3
De meghallották a Benjámin fiai is, hogy felmentek az Izráel fiai Mispába. Az Izráel fiai pedig mondának: Mondjátok meg, hogy mint történt ez a gonoszság?
4
És felele a Lévita, a megöletett asszonynak férje, és monda: Gibeába, mely Benjáminé, mentem én és az én ágyasom, hogy ott megháljak.
5
És ellenem támadtak Gibeának férfiai, és körülvették miattam a házat éjjel, engem akartak megölni, de az én ágyasomat nyomorgatták meg annyira, hogy meghalt.
6
Ekkor fogtam ágyasomat, és szétvagdaltam őt, és szétküldöztem az Izráel örökségének minden tartományaiba, mert útálatosságot és aljasságot követtek el Izráelben.
7
Ímé mindnyájan, kik itt vagytok Izráel fiai, szóljatok erről és tanácskozzatok felőle.
8
Ekkor felállott az egész nép, mint egy ember, mondván: Senki közülünk sátorába ne menjen, és senki házához ne térjen,
9
Mert most Gibea ellen ezt cselekedéndjük: sorsot vetünk rá.
10
És választunk tíz férfiút száz közül, és százat ezer közül, és ezeret tízezer közül, Izráelnek minden nemzetségéből, hogy hordjanak élelmet a népnek, hogy ez elmenvén, cselekedjék Benjámin Gibeájával annak minden gonoszsága szerint, melyet elkövetett Izráelben.
11
És összegyülekezett Izráel minden férfia a város ellen, mint egy ember, egyesülten.
12
És követeket küldöttek az Izráel nemzetségei Benjámin minden törzseihez, mondván: Micsoda aljasság az, ami ti közöttetek történt?
13
Most adjátok ki azokat a férfiakat, a Béliál fiait, akik Gibeában vannak, hogy megöljük őket, és kitisztítsuk a gonoszt Izráelből. De a Benjámin fiai nem akartak hallgatni testvéreiknek, az Izráel fiainak szavára,
14
Hanem egybegyűltek a Benjámin fiai a városokból Gibeába, hogy kimenjenek harcolni az Izráel fiaival.
15
És azon a napon a Benjámin fiai, akik a városokból jöttek fel, huszonhatezer fegyverfogható férfiút számlálának, Gibea lakóin kivül, kik szám szerint hétszázan voltak, mind válogatott férfiú.
16
Ebből az egész népből volt hétszáz válogatott férfiú, akik suták voltak. Ezek mindnyájan a parittyával hajszálnyira biztosan találtak és nem hibázták el.
17
Az Izráel fiai pedig szám szerint, a Benjámin fiain kivül, négyszázezeren voltak, fegyverfogható emberek, és mind hadakozó férfiak.
18
Ekkor felkeltek, és felmentek Béthelbe, és megkérdék az Istent, és mondának az Izráel fiai: Ki menjen fel először közülünk a Benjámin fiai ellen hadakozni? És monda az Úr: Júda először.
19
Felkeltek azért az Izráel fiai reggel, és táborba szállottak Gibea előtt.
20
És kimentek Izráel emberei harcolni Benjámin ellen, és csatarendbe állottak fel ellenök az Izráel emberei Gibeánál.
21
És kivonultak a Benjámin fiai is Gibeából, és levertek az Izráel fiai közül az nap huszonkétezeret a földre.
22
De a nép, Izráel férfiai, megbátoríták magukat, és újra csatarendbe állottak ugyanazon a helyen, amelyen előtte való nap sorakoztak.
23
És felmenének az Izráel fiai, és ott sírtak, az Úr előtt egész estig, és megkérdezték az Urat, mondván: Vajjon elmenjek-é még harcolni az én atyámfiának, Benjáminnak fiai ellen? Az Úr pedig monda: Menjetek fel ellene!
24
És mikor az Izráel fiai másnap a Benjámin fiai ellen felvonultak,
25
Kijött elébük Benjámin Gibeából másnap, és levert az Izráel fiai közül még tizennyolcezer embert a földre, kik mindannyian fegyverfoghatók valának.
26
Ekkor felment Izráel minden fia és az egész nép, és elmenvén Béthelbe, sírtak, és ott maradtak az Úr előtt és bőjtöltek aznap egész estvéig, és égőáldozattal és hálaadó áldozattal áldoztak az Úr előtt.
27
És megkérdezék az Izráel fiai az Urat, – mert ott volt abban az időben az Isten frigyládája.
28
És Fineás, az Áron fiának Eleázárnak fia** szolgált körülötte abban az időben – mondván: Vajjon még egyszer felmenjek-é harcolni az én atyámfiának Benjáminnak fiaival, vagy pedig abbanhagyjam? És monda az Úr: Menj, mert holnap kezedbe adom őket.
29
És leseket vetett Izráel Gibea ellen köröskörül.
30
És felvonultak az Izráel fiai a Benjámin fiai ellen harmadnapon, és felállottak Gibea ellen úgy, mint annakelőtte.
31
Ekkor kijöttek a Benjámin fiai a nép ellen, elszakasztatának a várostól, és elkezdették a népet verni, és ölni, mint annakelőtte, a mezőn, a két úton, melynek egyike Béthelbe, másika Gibea felé vezet, és már megöltek mintegy harminc férfiút Izráelből.
32
És mondának a Benjámin fiai: Megverettetnek ezek előttünk megint, mint először. Az Izráel fiai pedig mondának: Fussunk el és szakasszuk el őket a várostól, ki az országútra.
33
És az Izráel minden fia elhagyta helyét és Baál-Thámárnál állott fel. Izráel lesei pedig előtörtek rejtekhelyeikből Maareh-Gabából.
34
Ekkor az egész Izráelből tízezer válogatott férfiú tört Gibea ellen, és néki búsulának a harcnak, és amazok észre sem vették, hogy veszedelemben forognak.
35
Így verte le az Úr Izráel előtt Benjámint, és elpusztítottak az Izráel fiai azon a napon a Benjámin fiai közül huszonötezerszáz férfiút, kik mind fegyverfoghatók voltak.
36
Benjámin fiai tehát látták, hogy megveretnek, mivel Izráel férfiai csak azért adtak helyet Benjáminnak, mert ők a lesekben bíztak, amelyeket Gibeánál helyeztek el.
37
És a les elősietett és előtört Gibea ellen, és a les bevonult, és leölte az egész várost fegyvernek élivel.
38
És abban egyeztek meg Izráel férfiai a les-csapatokkal, hogy erős füstfelleget bocsátanak fel a városból.
39
Mikor aztán az Izráel férfiai visszafordultak a harc közben, és Benjámin megkezdte az öldöklést és leölt mintegy harminc férfiút Izráelből, és azt gondolta magában: Bizony megverettetnek előttünk, mint az első ütközetben:
40
Épen akkor kezdett a felhő felemelkedni a városból, mint egy füstoszlop. És mikor aztán Benjámin hátratekintett, látta, hogy íme a város lángja már feléri az eget.
41
És az Izráel fiai megfordultak, és megijedének a Benjámin fiai, akik most látták csak, hogy rajtok a veszedelem.
42
És elfutottak az Izráel férfiai elől a pusztába vivő útra; de a harc ott is utólérte őket, és az út közepén ölték le a városból jövőket.
43
Körülvették Benjámint, üldözték őt, letiporták a pihenő helyen, egészen a Gibea előtt keletre eső vidékig.
44
És elesett Benjámin közül tizennyolcezer ember, mindnyájan vitéz férfiak.
45
Ekkor megfordultak, és a pusztába menekültek, a Rimmon sziklájához; de az útakon még megöltek közülök ötezer embert, és azután egész Gideomig mentek utánok, és megöltek közülök kétezer embert.
46
Azok tehát, akik elestek Benjámin közül, összesen huszonötezeren voltak, kik mindannyian fegyvert fogtak azon a napon, és mindnyájan vitéz férfiak voltak.
47
De hatszáz férfiú megfordult, és elmenekült a pusztába a Rimmon kősziklájára, és ott is maradt a Rimmon szikláján négy hónapig.
48
Az Izráel férfiai pedig visszatértek a Benjámin fiaira, és megölték őket fegyvernek élével a városokban az emberektől a barmokig, és ami csak található volt; az összes városokat pedig, miket találtak, tűzzel égették meg.

1
És az Izráel fiai megesküdtek Mispában, mondván: Senki mi közülünk nem adja leányát Benjáminnak feleségül.
2
És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estvéig az Isten előtt, és felemelve szavát, nagy sírással sírt.***
3
És mondának: Oh Uram! Izráelnek Istene! Miért történt ez Izráelben, hogy ma Izráelből egy nemzetség hiányzik?
4
És lőn másnap reggel, felkele a nép és ott oltárt épített, és egészen égőáldozatot és hálaadó áldozatot áldozott.
5
És mondának az Izráel fiai: Kicsoda az, aki nem jött fel a gyülekezetbe az Izráelnek minden nemzetségei közül az Úrhoz? Mert nagy esküt tettek volt egyszer afelől, aki fel nem jött az Úrhoz Mispába, mondván: Meghalván meghaljon az!
6
És megszánák az Izráel fiai Benjámint, az ő atyjokfiát, és mondának: Kivágattatott ma egy nemzetség Izráelből.
7
Mit cselekedjünk azokkal, akik megmaradtak, hogy feleséget kaphassanak? Mert mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nékik feleségül a mi leányainkat.
8
És mondának: Van-é valaki az Izráel nemzetségei közül, aki nem jött fel az Úrhoz Mispába? És íme Jábes-Gileádból nem jött fel senki a gyülekezet táborába.
9
Mert megszámlálá magát a nép, és ímé nem vala ott senki a Jábes-Gileád lakosai közül.
10
Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harcban edzett férfiút, és megparancsolták nékik, mondván: Menjetek el, és vágjátok le Jábes-Gileád lakóit fegyvernek élivel, még az asszonyokat és a gyermekeket is.
11
És ezt kell cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt, aki már férfiúval hált, öljetek meg.****
12
Találának pedig a Jábes-Gileád lakói között négyszáz szűz leányt, akik még nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték őket a táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.
13
És elküldött az egész gyülekezet, és izent a Benjámin fiainak, kik a Rimmon szikláján voltak, és békességet ígérének nékik.
14
Így tért vissza abban az időben Benjámin, és nékik adták azokat feleségül, akiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közül; de így sem lőn elég nékik.
15
És bánkódék a nép Benjámin miatt, hogy az Úr ilyen rést csinált az Izráel törzsein.
16
Mondának azért a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget kapjanak, mert Benjáminból kipusztíttattak az asszonyok?
17
És mondának: A Benjáminiták birtoka örökség szerint ezeké, akik megmaradtak, mert nem szabad Izráelben egy nemzetségnek sem eltöröltetni.
18
De mi nem adhatunk nékik feleségeket leányaink közül, mert megesküdtek az Izráel fiai, mondván: Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!
19
És mondának: Ímé az Úrnak esztendőnként való ünnepnapja lesz most Silóban, amely északra fekszik Bétheltől, napkelet felé az országút mellett, amely Bétheltől Sikem felé visz, és délre Lebonától.
20
Ezt parancsolák azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szőlőkben.
21
És ha látjátok, hogy jőnek Siló leányai a körtáncban táncolni, akkor jőjjetek elő a szőlőkből, és vegyetek magatoknak kiki feleséget a Siló leányai közül, és menjetek el a Benjámin földére.
22
Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jőnek perlődni, akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtuk mi érettünk, mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, most nem vagytok vétkesek.
23
És ekképpen cselekedtek a Benjámin fiai, és vőnek feleségeket az ő számuk szerint a táncolók közül, akiket elraboltak. És elmentek, és hazatértek örökségükbe, és felépítették a városokat, és azokban laktak.
24
Az Izráel fiai pedig eltávoztak onnét abban az időben, mindegyik a maga nemzetségéhez és háznépéhez, és elmentek onnét kiki a maga örökségébe.
25
Ebben az időben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az ő szemei előtt.*****

---------------------------------------

* Az egész.
** Ez még mindig él??? Fineás már a Kivonulás előtt megszületett, tehát az 40 év, és aztán adjuk össze a Bírákban megadott összes évet (így egy alábecslést kapunk), és valahol 450 évnél lukadunk ki! Ez elképesztő!
*** Előre kellett volna gondolkodni.
**** A megoldás a holokausztra: újabb holokauszt, és tömeges nemi erőszak!
***** És megint ez az üres, ámde nagyon is hazug kifogás.

1
Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala;
2
És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és amely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!
3
És visszaadta az ezerszáz ezüstpénzt az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.
4
De ő megint visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüstpénzt, és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból egy faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
5
És a férfiúnak, Míkának volt egy temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn néki papja.
6
Ebben az időben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, amit jónak látott.*
7
Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.
8
És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol helyet talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
9
És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék helyet.
10
És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendőnként tíz ezüstpénzt és egy öltöző ruhát és eledelt. És a Lévita beszegődött.
11
És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn néki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.
12
És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
13
És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.

1
Ebben az időben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, ahol lakjék, mert nem jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.
2
És elküldöttek a Dán fiai az ő házoknépe közül öt férfiút, vitéz férfiakat a magok határaikból, Córából és Estháolból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a földet, és mondának nékik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. És elérkeztek az Efraim hegyéhez, a Míka házához, és ott megháltak.
3
Mikor a Míka házánál voltak, megismerték az ifjú Lévitának hangját, és hozzá mentek, és mondának néki: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?
4
Ő pedig monda nékik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míka, és megfogadott engem, és papjává lettem.
5
És mondának néki: Kérdezd meg Istentől, hogy hadd tudjuk meg, ha szerencsés lesz-é a mi útunk, amelyen járunk?
6
És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, amelyen jártok, az Úr előtt van.
7
És elment az öt férfiú, és Laisba jutott, és látták a népet, amely benne volt, hogy minden félelem nélkül lakik, a Sidonbeliek szokása szerint él csendesen és bátorságosan, és nincs senki, aki őket bántaná az országban, vagy úr volna felettök, és távol vannak a sidoniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.
8
És mikor visszatértek atyjokfiaihoz Córába és Estháolba, és kérdezték tőlök az ő atyjokfiai: Mi jóval jártatok?
9
Mondának: Keljetek fel, és menjünk fel ellenök, mert láttuk a földet, hogy ímé igen jó, és ti veszteg ültök? ne legyetek restek a menetelre, hogy elmenjetek elfoglalni azt a földet.
10
Ha elmentek, biztonságban élő néphez mentek, és a tartomány tágas; mert Isten kezetekbe adta azt a helyet, ahol semmiben sincs hiány, ami csak a földön van.
11
És elment onnét a Dán nemzetségéből, Córából és Estháolból, hatszáz férfiú hadiszerszámokkal felkészülten.
12
És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim mögött fekszik.
13
És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek.
14
És szólott az az öt férfiú, aki elment kikémlelni Lais földét és monda atyjafiainak: Tudjátok-é, hogy ebben a házban efód és teráf, faragott és öntött bálvány van? Hát elgondolhatjátok, hogy mit cselekedjetek.
15
És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és köszöntötték őt: Békességgel!
16
A hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiú pedig, kik a Dán fiai közül valók voltak, a kapu előtt állott.
17
És az az öt férfiú, aki a föld kikémlelésére ment volt el, mikor felment és megérkezett oda, elvette a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt; a pap pedig ott állott a kapu előtt a hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiúval.
18
Mikor pedig ezek a Míka házához bementek és elvették a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt, monda nékik a pap: Mit míveltek?
19
Azok pedig mondának néki: Hallgass, tedd kezed ajakadra, és jőjj el velünk, és légy nékünk atyánk és papunk. Melyik jobb, hogy egy ember házának légy papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek légy papja?
20
És örvendett ezen a papnak szíve, és elvitte az efódot és a teráfot és a faragott képet, és velök a nép közé ment.
21
És megfordulván elvonultak, magok előtt küldve a gyermekeket, a barmokat és drágaságaikat.
22
Mikor pedig már messze jártak a Míka házától, a férfiak, akik a Míka házának szomszédságában laktak, összegyűltek, és utána mentek a Dán fiainak.
23
És utánok kiáltoztak a Dán fiainak. Azok pedig visszafordulván mondának Míkának: Mi bajod van, hogy így felsereglettél?
24
És monda: Isteneimet vettétek el, amelyeket készíttettem, és papomat, és elmentetek, hát mim van még egyebem? és mégis azt mondjátok nékem: mi bajom van?
25
És mondának néki a Dán fiai: Ne hallasd többé hangodat, hogy rátok ne rontsanak e felbőszített emberek, és te a magad életét és házadnépe életét el ne veszítsd!
26
És elmentek a Dán fiai a magok útján, és mikor Míka látta, hogy azok erősebbek nála, megfordult, és visszatért házához.
27
Ők pedig elvitték, amit Míka készíttetett, és a papot, aki nála volt, és Lais ellen mentek, a nyugodtan és biztonságban élő nép ellen, és leölték őket fegyvernek élivel, és a várost megégették tűzzel.**
28
És nem volt senki, aki őket megszabadította volna, mert messze volt Sidontól, és semmi dolguk nem volt senkivel. Lais pedig a Béth-Rehob völgyében feküdt és itt építették meg a várost, és telepedtek meg benne.
29
És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak nevéről, aki Izráelnek született volt. Bár először Lais volt a város neve.
30
És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet, és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az ő fiai voltak papok a Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig.

31
És felállítva tarták a Míka faragott képét, amelyet az készíttetett, mindaddig, míg az Istenháza Silóban volt.

------------------------------------------------

* Ez a kifogás jellemző a Bírák Könyvére. De akkor egy király az ugye jó dolog? Gondold át.
** #ZsidókáltalElkövetettHolokauszt
18.30 - Hát először is,a léviták Llvi leszármazottai, ne Manasséé. Másodszor is, ez nagyon kevés generáció. Harmadszor, miért ez a szövegvaráció,  hogy egyes fordítók szerint Manasse helyett Mózes áll?

1
Az Izráel fiai pedig újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, azért az Úr őket a Filiszteusoknak kezébe adá negyven esztendeig.
2
És élt ebben az időben egy férfiú Córából, a Dán nemzetségéből való, névszerint Manoah, kinek felesége magtalan volt, és nem szült.
3
És megjelent az Úrnak angyala az asszonynak, és monda néki: Ímé most magtalan vagy, és nem szültél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.
4
Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant.
5
Mert íme terhes leszesz, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétől fogva, és ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezéből.
6
És elment az asszony, és elbeszélte ezt férjének, mondván: Istennek egy embere jöve hozzám, kinek tekintete olyan volt, mint az Isten angyalának tekintete, igen rettenetes, úgy hogy meg sem mertem kérdezni, hogy honnan való, és ő sem mondotta meg nékem a nevét.
7
És monda nékem: Íme terhes leszesz, és fiat fogsz szülni; azért most se bort, se más részegítő italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek, anyja méhétől fogva halála napjáig.
8
Manoah pedig az Úrhoz könyörgött, és monda: Kérlek, Uram! az Istennek amaz embere, akit küldöttél volt, hadd jőjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel.
9
És meghallgatá az Isten Manoah kérését, mert az Istennek angyala megint eljött az asszonyhoz, mikor az a mezőn ült, és az ő férje Manoah nem volt vele.
10
Akkor az asszony elsietett, és elfutott, és elbeszélé férjének, és monda néki: Ímé megjelent nékem az a férfiú, aki a multkor hozzám jött.
11
És felkelt, és elment Manoah az ő felesége után, és mikor odaért ahhoz a férfiúhoz, monda néki: Te vagy-é az a férfiú, aki ez asszonynyal beszéltél? És monda: Én vagyok.
12
És monda Manoah: Ha beteljesedik ígéreted, miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?
13
Az Úrnak angyala pedig monda Manoáhnak: Mindentől, amit csak mondottam az asszonynak, őrizkedjék.
14
Mindabból, ami csak a bortermő szőlőből származik, ne egyék, és bort és más részegítő italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, amit parancsoltam néki, tartsa meg.*
15
És monda Manoah az Úr angyalának: Kérlek, hadd tartóztassunk meg téged, hogy készítsünk néked egy kecskegödölyét.
16
De az Úrnak angyala így szólt Manoáhhoz: Ha megmarasztasz is, nem eszem kenyeredből, és ha áldozatot készítesz, az Úrnak áldozd azt. Mert Manoah nem tudta, hogy az Úrnak angyala vala.
17
És monda Manoah az Úr angyalának: Kicsoda a te neved, hogy ha majd beteljesedik a te beszéded, tisztességgel illethessünk téged.
18
És monda néki az Úrnak angyala: Miért kérdezősködöl nevem után, amely olyan csodálatos?
19
Mikor aztán Manoah a kecskegödölyét és ételáldozatot vette, és megáldozá azt egy sziklán az Úrnak: csodadolgot cselekedék Manoahnak és feleségének szeme láttára:
20
Tudniillik, mikor a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában felszállott az Úrnak angyala. Mikor pedig ezt meglátták Manoah és az ő felesége, arccal a földre borultak.
21
És többé nem jelent meg az Úrnak angyala Manoáhnak és feleségének. Ekkor tudta meg Manoah, hogy az Úrnak angyala volt az.
22
És monda Manoah az ő feleségének: Meghalván meghalunk, mert az Istent láttuk.**
23
Akkor monda néki az ő felesége: Ha meg akart volna ölni az Úr minket, nem fogadta volna el kezünkből az egészen égőáldozatot és az ételáldozatot, és nem mutatta volna nékünk mindezeket, sem pedig nem hallatott volna velünk ilyeneket.
24
És szült az asszony fiat, és nevezé annak nevét Sámsonnak, és felnevekedék a gyermek, és megáldá őt az Úr.
25
És kezdé az Úrnak lelke őt indítani a Dán táborában, Córa és Estháol között.

1
És lement Sámson Timnátba, és meglátott egy nőt Timnátban a Filiszteusok lányai közül.
2
És mikor hazament, elbeszélte ezt atyjának és anyjának, és monda: Egy nőt láttam Timnátban a Filiszteusok leányai között, most azért vegyétek őt nékem feleségül.
3
És monda néki az ő atyja és anyja: Hát nincsen a te atyádfiainak és az én egész népemnek leányai között nő, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen Filiszteusok közül? És monda Sámson az ő atyjának: Őt vegyed nékem, mert csak ő kedves az én szemeim előtt.
4
Az ő atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmatosságot keres a Filiszteusok ellen***, mert abban az időben a Filiszteusok uralkodtak Izráel felett.
5
És lement Sámson az ő atyjával és anyjával Timnátba, és mikor Timnátnak szőlőhegyéhez értek, íme egy oroszlánkölyök jött ordítva elébe.
6
És felindítá őt az Úrnak lelke, és úgy kettészakasztá azt****, mint ahogyan kettészakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, amit cselekedett.
7
És mikor leérkezett, beszélt a nővel, aki kedves volt Sámson szemei előtt.
8
Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy őt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében, és méz.
9
És kiszedte azt markaiba, és amint ment-mendegélt, eszegetett belőle, és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nékik is, és azok is ettek; de nem mondta meg nékik, hogy az oroszlán holtteteméből vette ki a mézet.
10
És azután lement az ő atyja ahhoz a nőhöz, és Sámson lakodalmat tartott ott, mert úgy szoktak cselekedni az ifjak.
11
Mikor pedig meglátták őt a Filiszteusok, harminc társat adtak mellé, hogy legyenek ő vele.
12
És monda nékik Sámson: Hadd vessek előtökbe egy találós mesét, ha azt megfejtitek nékem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok; adok néktek harminc inget és harminc öltöző ruhát;
13
De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nékem harminc inget és harminc öltöző ruhát. Azok pedig mondának néki: Add elő találós mesédet, hadd halljuk.
14
Ő pedig monda nékik: Az evőből étek jött ki S az erősből édes jött ki. De nem tudták a találós mesét megfejteni három egész napon át.*****
15
Lőn annakokáért heted napon, mondának Sámson feleségének: Vedd reá férjedet, hogy fejtse meg nékünk a találós mesét, hogy valamiképpen meg ne égessünk téged és a te atyádnak házát tűzzel; vagy azért hívtatok ide minket, hogy koldussá tegyetek bennünket, vagy nem?
16
És sírt a Sámson felesége ő előtte, és monda: Bizony te gyűlölsz engem, és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nékem sem fejtetted meg. Ő pedig monda néki: Íme még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát néked mondanám meg?
17
Az pedig hét napon át sírdogált előtte, ameddig a lakodalom tartott. Végre a hetedik napon megmondá néki, mert folyvást zaklatta őt. Ő pedig aztán megfejté a találós mesét népe fiainak.
18
És mondának néki a város férfiai a hetedik napon, mielőtt még a nap lement volna: Mi édesebb, mint a méz, És mi erősebb, mint az oroszlán? Ki monda nékik: Ha nem az én üszőmön szántottatok volna, Mesém soha ki nem találtátok volna.******
19
Ekkor felindítá őt az Úrnak lelke, és elment Askelonba, és megölt közülök harminc férfiút*******, és elvette ruhájukat és azoknak adta ez öltöző ruhákat, akik a találós mesét megoldották. És felgerjedett haragjában elment az ő atyjának házához.
20
A Sámson felesége pedig férjhez ment az ő egyik társához, akit társaságába vett vala.

1
Lőn pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az ő feleségét, egy kecskegödölyét vivén néki, és monda: Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá őt bemenni az ő atyja.
2
És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlölöd őt, azért odaadtam őt a te társadnak; de hát vajjon húga nem szebb-é nálánál? Legyen ő helyette most az a tied.
3
És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a Filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik.********
4
És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a rókák farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett minden két rókának farka közé.*********
5
És meggyújtá tűzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a Filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szőlőket és az olajfaerdőket.
6
Akkor mondának a Filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson, Thimneus veje, mert elvette tőle az ő feleségét, és adta azt az ő társának. Felmenének annakokáért a Filiszteusok, és megégeték az asszonyt és annak atyját tűzzel.**********
7
Sámson pedig monda nékik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.
8
És megverte őket keményen válluktól tomporukig, és lement és lakott Ethamban, a sziklabarlangban.
9
A Filiszteusok pedig felmentek, és megszállották Júdát, és Lehiben telepedtek le.
10
Akkor mondának a Júda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint ő cselekedett mi velünk.
11
Ekkor háromezer ember ment le Júdából Ethamba, a sziklabarlanghoz, és monda Sámsonnak: Nem tudod-é, hogy a Filiszteusok uralkodnak mi rajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ő pedig monda nékik: amiképpen cselekedtek ők velem, én is úgy cselekedtem velök.
12
És mondának néki: Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a Filiszteusok kezébe adjunk téged. Sámson pedig monda nékik: Esküdjetek meg nékem, hogy ti nem rohantok reám.
13
És azok felelének néki, mondván: Nem! csak megkötözvén megkötözünk, és kezökbe adunk; de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték őt két új kötéllel, és felvezették őt a kőszikláról.
14
És mikor Lehi felé közeledett, és a Filiszteusok már ujjongtak elébe: felindítá őt az Úrnak lelke, és olyanok lettek a karján levő kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tűz és lemállottak a kötések kezeiről.
15
És egy nyers szamárállcsontot talála, és kinyújtván kezét, felvevé azt, és agyonvert vele ezer embert.***********
16
És monda Sámson: Szamár állcsontjával seregeket seregre, Szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.
17
És mikor ezt elmondotta, elvetette kezéből az állcsontot, és elnevezé azt a helyet Ramath-Lehinek.
18
Azután megszomjúhozék felette igen és felkiáltott az Úrhoz, és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet, és most szomjan kell meghalnom, és a körülmetéletlenek kezébe jutnom.
19
Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból************. Ő pedig ivott, ereje megtért, és megéledett. Azért neveztetik a "segítségül hívás forrásának" e hely Lehiben mind e mai napig,
20
És ítélé Sámson Izráelt a Filiszteusok idejében húsz esztendeig.

1
És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.
2
A gázabelieknek pedig mikor megmondották, mondván: Ide jött Sámson! körülvevék őt, és leselkedének ő utána egész éjszakán át a város kapujában, és hallgatóztak egész éjjel, és azt mondták: Reggel, ha világos lesz, megöljük őt.
3
És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat, és vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik.
4
És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, akinek neve Delila volt.
5
És felmenének ő hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és mondának néki: Kérdezd ki őt és tudd meg, miben áll az ő nagy ereje, és miképpen vehetünk rajta erőt, hogy megkötözzük és megkínozzuk őt, és mi mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst siklust.
6
És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erőd és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.
7
És felele néki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzszsal, melyek még meg nem száradtak, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más ember.
8
Akkor hoztak néki a Filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, amely még nem volt száraz, és megkötözé őt azzal.
9
A lesben állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda néki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképpen elszakad a csepűfonal, ha tűz éri, – és ki nem tudódék, miben volt az ő ereje.
10
És monda Delila Sámsonnak: Ímé rászedtél, és hazugságot szóltál nékem, most mondd meg igazán, hogy mivel lehet téged megkötözni?
11
Ő pedig monda néki: Ha erősen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más ember.
12
És vett Delila új köteleket, és megkötözte őt velük, és monda néki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! (mert ott leselkedtek utána a hálókamarában). De ő letépte azokat karjairól, mint a fonalat.
13
És monda Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem és hazudni nékem? Mondd meg egyszer már, mivel kötöztethetel meg? – Ő pedig monda néki: Ha összeszövöd az én fejemnek hét fonatékját a nyüstfonállal.
14
És szeggel megerősítvén a zugolyt, monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a nyüstfonalat.
15
Ekkor monda néki Delila: Miképpen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd?*************
16
Mikor aztán őt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte őt: halálosan belefáradt a lelke,
17
És kitárta előtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember.
18
És mikor látta Delila, hogy kitárta volna előtte egész szívét, elküldött, és elhívatá a Filiszteusok fejedelmeit, és ezt izené: Jőjjetek fel ez egyszer, mert ő kitárta nékem egész szívét. És felmentek ő hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt is felvitték kezökben.
19
És elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút, és lenyíratta az ő fejének hét fonatékát, és kezdé őt kínozni. És eltávozott tőle az ő ereje.
20
És monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott ő tőle.
21
De a Filiszteusok megfogták őt, és kiszúrták szemeit, és levezették őt Gázába, és ott megkötözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a fogházban.
22
De az ő fejének haja újra kezdett nőni, miután megnyíretett.**************
23
És mikor a Filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy az ő istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.
24
És mikor látta őt a nép, dícsérték az ő istenöket, mert – mondának – kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és aki sokakat megölt mi közülünk.
25
Lőn pedig, hogy mikor megvídámult az ő szívök, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék előttünk. És előhívák Sámsont a fogházból, és játszék ő előttük, és az oszlopok közé állították őt.
26
Sámson pedig monda a fiúnak, aki őt kézenfogva vezette: Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk.
27
A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a Filiszteusok összes fejedelmei, és a tetőzeten közel háromezeren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézői.
28
Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erősíts meg engemet, csak még ez egyszer, óh Isten! hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem világáért!
29
És átfogta Sámson a két középső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájok támaszkodott.
30
És monda Sámson: Hadd vesszek el én is a Filiszteusokkal! És nagy erővel megrándította az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében.***************
31
És lementek az ő testvérei és atyjának egész háza, és elvivék őt, és hazatérvén, eltemették Córa és Estháol között, atyjának, Manoahnak sírjába, minekutána húsz esztendeig ítélte az Izráelt.

--------------------------------------------

* Ez nekem gyanúsan nazireusnak hangzik. Kivéve a hullapiszkálást. Az itt nincs.
** Én meg azt hittem, az utolsó akire ez igaz volt, Mózes volt.
*** Rasszizmus, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyűlöletcselekmény, a nő meg szokás szerint le van szarva...
**** Az oroszlánKÖLYKÖK nem igazán veszélyesek. Mondhatni egyáltalán.
***** Ez annyira "találóskérdés", mint a "mi van a zsebemben".

****** Ő is tudja hogy csalt.
******* Sámson egy tömeggyilkos, és le kéne tartóztatni.
******** Nem lesz, hülye kis pszichopata.
********* Gyújtogatás, állatkínzás, mániás elmezavar, meg amit még hozzácsapunk.
********** Ebben mi a logika?
*********** Láttál már csontot? Törik.
************ HAHAHA! Mózes egy szar! Kősziklából? Piha, olyat akárki tudhat!
************* A fickó komolyan érteli fogyatékos.
************** Ezek is sültbolondok.
*************** 

1
És elméne Abimélek, a Jerubbaál fia Sikembe, az ő anyjának atyjafiaihoz, és beszélt velök, valamint az ő anyja atyjának egész nemzetségével, mondván:
2
Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden férfiának hallatára, melyik jobb néktek, hogy hetven férfiú uralkodjék-é rajtatok, Jerubbaálnak minden fia, vagy pedig csak egy ember uralkodjék felettetek? És emlékezzetek meg arról, hogy én a ti csontotok és a ti testetek vagyok.
3
És elmondották anyjának testvérei róla mind e beszédeket Sikem minden férfiainak füle hallatára, és Abimélek felé hajlott az ő szívök, mert azt mondák: Atyánkfia ő!
4
És adának néki hetven ezüst pénzt a Baál-Beritnek házából, és ezzel holmi henyélő és hiábavaló embereket fogadott magának* Abimélek, akik őt követék.
5
És elméne atyjának házához Ofrába, és megölé testvéreit, Jerubbaál fiait, a hetven férfiút egy kövön, és csak Jóthám maradt meg, Jerubbaálnak legkisebb fia, mert ez elrejtőzött.
6
És összegyülekezék Sikemnek egész polgársága, és Millónak egész háza, és elmenének és királylyá választák Abiméleket** az alatt a magas tölgy alatt, amely Sikemben áll.
7
Mikor pedig ezt elbeszélték vala Jóthámnak, elment és megállott a Garizim hegy tetején, és nagy felszóval kiálta, és így szóla hozzájuk: Hallgassatok rám, Sikem férfiai, hogy reátok is hallgasson az Isten!
8
Egyszer elmenvén elmentek a fák, hogy királyt válasszanak magoknak, és mondának az olajfának: Uralkodjál felettünk!
9
De az olajfa így felelt nékik: Elhagyjam az én kövérségemet, amelylyel tisztelnek Istent és embereket, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
10
Akkor a fügefának szólottak a fák: Jer el te, és uralkodjál rajtunk!
11
De a fügefa is azt mondta nékik: Elhagyjam-é édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
12
Azután a szőlőtőnek mondák a fák: Jer el te, uralkodjál rajtunk.
13
Azonban a szőlőtő is azt mondta nékik: Elhagyjam-é mustomat, amely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
14
Mondának végre a fák mindnyájan a galagonyabokornak: Jer el te, uralkodjál mi rajtunk.
15
És monda a galagonyabokor a fáknak: Ha igazán királylyá kentek engem magatok felett, jőjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban: de hogyha nem, jőjjön tűz ki a galagonyabokorból, és égesse meg a Libanonnak cédrusait.
16
Hát ti is most igazán és becsületesen cselekedtetek-é, hogy Abiméleket tettétek királylyá, és jól cselekedtetek-é Jerubbaállal és házanépével, és úgy bántatok-é vele, amint megérdemelte?
17
Mert érettetek harcolt atyám, és még életével is semmit nem gondolván, mentett meg titeket a Midiánnak kezéből.
18
Ti pedig most felkeltetek az én atyámnak háza ellen, és megöltétek gyermekeit, hetven férfiút egy kövön, és királylyá választottátok Sikem férfiai felett Abiméleket, az ő szolgálójának fiát, mert atyátokfia!
19
Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaállal és az ő házával a mai napon, örüljetek Abiméleknek, és örüljön ő is néktek;
20
De hogyha nem, jőjjön tűz ki Abimélekből, és eméssze meg Sikem férfiait és Milló házát, és származzék tűz Sikem férfiaiból és Milló házából, és eméssze meg Abiméleket!
21
És elfutott Jóthám, és elmenekült, és elment Beérbe az ő atyjafia, Abimélek elől, és ott telepedett meg.
22
Mikor pedig uralkodék Abimélek Izráel felett három esztendeig:
23
Egy gonosz lelket*** bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé, és pártot ütöttek Sikem férfiai Abimélek ellen,
24
Hogy eljőjjön a Jerubbaál hetven fián elkövetett kegyetlenség büntetése, és szálljon az ő vérök Abimélekre, testvérökre, aki megölte őket, és Sikem férfiaira, akik az ő kezeit megerősítették, hogy megölje az ő atyjafiait.
25
És lest vetének néki a Sikem férfiai a hegyeknek tetején, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettök az úton, mely dolgot megmondák Abiméleknek.
26
És eljött Gaál, Ebed fia és az ő atyjafiai, és bementek Sikembe, és bízának ő hozzá Sikem férfiai.
27
Annyira, hogy kimenvén a mezőre, leszüretelték szőlőiket, mindjárt ki is taposták, és örömünnepet ültek, és bementek az ő istenöknek házába, és ettek és ittak, és szidalmazták Abiméleket.
28
És monda Gaál, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és kicsoda Sekem, hogy szolgáljunk néki? Nem Jerubbaál fia-é ő, és nem Zebul-é az ő kormányzója? Ti szolgáljátok Hámornak, Sekem atyjának férfiait; de miért szolgálnánk mi?
29
Csak volna az én kezemben e nép, majd elűzném Abiméleket. És monda Abiméleknek: Öregbítsd meg seregedet, és jőjj ki!
30
Mikor pedig meghallotta Zebul, a városnak kormányzója, Gaálnak, az Ebed fiának beszédit, nagy haragra gyulladt,
31
És követeket küldött Abimélekhez Thormába, ezt izenvén: Ímé Gaál, az Ebed fia és az ő testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják a várost te ellened.
32
Most azért készülj fel éjszaka, te és a te néped, mely veled van, és állj lesbe a mezőn.
33
És reggel, napfelköltekor korán kelj fel, és törj a városra, és mikor ő és az ő népe kivonul ellened: cselekedjél vele aszerint, amint akarod.
34
És felkelt Abimélek és az egész nép, amely vele volt, éjszaka, és lesbe állottak Sikem ellen négy csapatban.
35
És kijött Gaál, az Ebed fia és megállott a város kapujának nyílásában. És felkelt Abimélek is, meg a nép is, mely vele volt, a lesből.
36
És amint meglátta Gaál a csapatot, monda Zebulnak: Ímé nép jő alá a hegyeknek tetejéről. Zebul pedig monda néki: A hegyek árnyékát nézed férfiaknak.
37
De Gaál csak folytatta beszédét, és monda: Ímé egy másik csapat meg az ország közepéből jő alá; a harmadik csapat pedig a jós-tölgyfa útján jő.
38
Ekkor monda néki Zebul: Hol van most szád, melylyel mondád: Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljunk néki? Nem ez a nép-é az, amelyet kisebbítettél? No, most vonulj ki ellene, és harcolj vele.
39
És kivonult Gaál Sikem polgárainak élén, és megütközött Abimélekkel.
40
De Abimélek megfutamította, úgy hogy elmenekült előle, és sok sebesült elesett a kapu bejáratáig.
41
Abimélek pedig Arumában maradt, és Zebul elűzte Gaált és atyjafiait, hogy ne lakjanak Sikemben.
42
És lőn, hogy másnap kiméne a nép a mezőre, és megmondák Abiméleknek.
43
És az vette az ő népét, és három csapatra osztotta el, és lesbe állott a mezőn; és látta, hogy ímé a nép jő ki a városból. Rájok támadt, és megverte őket.
44
És Abimélek és az a csapat, amely vele volt, megtámadta és megszállotta a város kapuját; a másik két csapat pedig megtámadta mind a mezőn levőket, és megverte őket.
45
És Abimélek egész nap vívta a várost, mígnem bevette a várost, és a népet, mely benne volt, leölte: a várost pedig lerombolta, és behinté azt sóval.
46
Mikor pedig ezt meghallották Sikem tornyának minden férfiai, az El-Berith isten házának várába mentek.
47
És mikor Abiméleknek elmondották, hogy Sikem tornyának minden férfiai ott gyűltek össze:
48
Felment Abimélek a Sálmon hegyére, ő és az egész nép, mely vele volt, és fejszét vett kezébe, és faágakat vágott le, és azokat felszedte, és vállára rakta, és monda a népnek, amely vele volt: amit láttatok, hogy cselekedtem, ti is azt tegyétek gyorsan, mint én.
49
Erre az egész népből kiki vágott magának ágakat, és követték Abiméleket, és lerakták a fát a vár körül, és tűzzel rájuk gyujtották a várat, úgy hogy meghaltak a Sikem tornyának minden férfiai, közel ezer férfi és asszony.
50
Abimélek pedig elment Thébesbe, és táborba szállott Thébes ellen, és bevette azt.
51
De egy erős torony volt a város közepén, és oda menekült minden férfi és asszony, és a városnak minden lakosa; ezt magukra zárták, és a toronynak padlására mentek fel.
52
És Abimélek oda ment a toronyig, és ostrom alá vette azt, és egészen a torony ajtajáig közeledett, hogy azt tűzzel égesse fel.
53
Akkor egy asszony egy malomkődarabot gördített le Abimélek fejére, és bezúzta koponyáját.
54
Ki mindjárt oda hívta fegyverhordozó apródját, és monda néki: Vond ki kardodat, és ölj meg engem, hogy ne mondják felőlem: Asszony ölte meg őt!**** És keresztülszúrta őt az apród, és meghalt.
55
Mikor pedig az Izráel férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, kiki visszatért a maga helyére.
56
Így fizetett meg Isten Abiméleknek azért a gonoszságért, melyet atyja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.
57
És a Sikem férfiainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és reájuk szállott Jóthámnak, a Jerubbaál fiának átka.

1
Támada pedig Abimélek után az Izráel megszabadítására Thóla, Puának, a Dodó fiának fia, Issakhár nemzetségéből való, aki Sámirban lakott, az Efraim hegységben*****.
2
És bíráskodék Izráelben huszonhárom esztendeig, és meghala, és eltemetteték Sámirban.
3
Ő utána következett Jáir, a gileádbeli, és ítélé Izráelt huszonkét esztendeig.
4
Ennek harminc fia volt, kik harminc szamárcsikón nyargaltak******, és volt nékik harminc városuk, melyeket mind e mai napig Jáir faluinak neveznek, melyek Gileád földén vannak.
5
És meghalt Jáir, és eltemetteték Kámonban.
6
De az Izráel fiai újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, mert szolgáltak a Baáloknak és Astarótnak, és Sziria******* isteneinek, és Sidon isteneinek, és Moáb isteneinek, és az Ammon fiai isteneinek, és a Filiszteusok isteneinek, és elhagyták az Urat, és nem szolgáltak néki.
7
Felgerjedett azért az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá őket a Filiszteusoknak és az Ammon fiainak kezökbe.
8
És ezek szorongatták és nyomorgatták az Izráel fiait attól az évtől fogva tizennyolc esztendőn keresztül, Izráelnek minden fiait akik a Jordánon túl valának az Emoreusoknak földén, mely Gileádban van.
9
És átkeltek az Ammon fiai a Jordánon, hogy hadakozzanak Júda és Benjámin ellen és az Efraim háza ellen, és felette igen szorongattaték az Izráel.
10
Akkor az Úrhoz kiáltottak az Izráel fiai, mondván: Vétkeztünk te ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket, és szolgáltunk a Baáloknak.
11
Az Úr pedig monda az Izráel fiainak: Nemde én szabadítottalak-é meg benneteket az Égyiptombeliektől, az Emoreusoktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól,
12
És a Sidonbeliektől, az Amálekitáktól és a Maonitáktól********, mikor titeket szorongattak, és ti én hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket az ő kezökből?
13
És ti mégis elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok; annakokáért többé nem szabadítlak meg titeket ezután.
14
Menjetek és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg azok benneteket a ti nyomorúságtoknak idején.
15
Felelének pedig az Izráel fiai az Úrnak: Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, amint jónak látszik a te szemeid előtt, csak most az egyszer szabadíts még meg, kérünk!
16
És elvetették maguktól az idegen isteneket, és szolgáltak az Úrnak. És megesett az ő szíve az Izráel nyomorúságán.
17
És összegyülekeztek az Ammon fiai, és táborba szállottak Gileádban, és összegyűltek az Izráel fiai is, és Mispában táboroztak.
18
És Gileád népe és fejedelmei egyik a másikától kérdezgették: Ki az a férfiú, aki megkezdi a harcot az Ammon fiai ellen? Legyen az feje Gileád összes lakóinak!

1
A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és egy parázna asszonynak********* volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.
2
De mikor Gileádnak a felesége is szült néki fiakat, és megnőttek az ő feleségének fiai: akkor elűzték Jeftét és azt mondták néki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia.
3
És elfutott Jefte az ő atyjafiai elől, és Tób földén telepedett meg, és henyélő emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.
4
És történt napok mulva, hogy az Ammon fiai harcba keveredtek Izráellel.
5
És lőn, hogy amint harcolni kezdtek az Ammon fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földéről.
6
És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harcoljunk az Ammon fiai ellen.
7
Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, akik engem meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?
8
És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jőjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk fejünk, és Gileád minden lakosinak.
9
És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr: igazán fejetekké leszek?
10
Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekeszünk!
11
És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És megmondá Jefte minden beszédit az Úr előtt Mispában.
12
És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, ezt izenvén: Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?
13
És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel az én földemet, mikor Égyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel.
14
Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;
15
És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét;
16
Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,
17
Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és így Izráel ott maradt Kádesben.
18
És mikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felől érkezett a Moáb földéhez, és ott táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.
19
Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.
20
De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harcolt az Izráel ellen.
21
Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.
22
És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.
23
És mikor az Úr, az Izráel Istene maga űzte ki az Emoreusokat az ő népe, az Izráel elől, most te akarnád ezt elfoglalni?
24
Hát nem úgy van-é, hogy amit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, akiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mi előlünk.
25
És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál, Cippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é ez az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük?**********
26
Míg Izráel Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendőn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az időben?
27
Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harcolsz ellenem. Az Úr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az Ammon fiai között.
28
De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, amelyeket izent néki.
29
Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.
30
És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:
31
Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.***********
32
És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr.
33
És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai előtt.
34
Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és táncoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya.
35
És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
36
Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, amint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút.
37
És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; eressz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen leánybarátaimmal.
38
És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.
39
És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást************, amelyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,
40
Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.

1
Összegyűlének pedig az Efraim férfiai, és általmenének északra, és mondának Jeftének: Miért szállottál harcba az Ammon fiaival, és miért nem hívtál minket is, hogy menjünk veled? Most azért a te házadat megégetjük te veled együtt tűzzel.*************
2
És monda Jefte nékik: Nagy háborúságunk volt, nékem és az én népemnek, az Ammon fiaival: és hívtalak titeket; de ti nem szabadítottatok meg engem az ő kezökből.
3
És amikor láttam, hogy ti nem akartok segíteni, kockára vetém saját életemet, és általmenék az Ammon fiai ellen, az Úr pedig kezembe adta őket. És most miért jöttetek fel hozzám, hogy hadakozzatok én ellenem?
4
És ekkor egybegyűjté Jefte Gileádnak minden férfiait, és megtámadta Efraimot, és megverték Gileád férfiai Efraimot, mert azt mondották: Efraim szökevényei vagytok ti, kik Gileádban, Efraim és Manassé között laktok.
5
És elfoglalák a Gileádbeliek Efraim előtt a Jordán réveit, és lőn, hogy mikor az Efraim közül való menekülők azt mondják vala: Hadd menjek által: azt kérdezték tőlük a gileádbeli férfiak Efraimbeli vagy-é? És ha az azt mondotta: nem!
6
Akkor azt mondák néki: Mondd: Sibboleth! És ha Szibbolethet mondott, mert nem tudta úgy kimondani, akkor megfogták őt és megölték a Jordán réveinél, és elesett ott abban az időben az Efraimbeliek közül negyvenkétezer.**************
7
Ítélé pedig Jefte Izráelt hat esztendeig, és meghalt Jefte, a Gileádbeli, és eltemetteték Gileád egyik városában.
8
És ítélé ő utána az Izráelt Ibsán, ki Bethlehemből való volt.
9
Ennek harminc fia volt és harminc leányt házasított ki, és harminc leányt hozott be kivül az ő fiainak, és itélé Izráelt hét esztendeig.
10
És meghala Ibsán, és eltemetteték Bethlehemben.
11
És bíráskodék ő utána Élon Izráelben, ki a Zebulon nemzetségéből való volt, és ítélé Izráelt tíz esztendeig.
12
És meghalt Élon, a Zebulonbeli, és eltemetteték Ajalonban, Zebulon földén.
13
Ő utána pedig Abdon bíráskodott Izráelben, a Pireathonita Hillel fia.
14
Ennek negyven fia és harminc unokája volt, kik hetven szamárcsikón nyargaltak***************, és ítélte Izráelt nyolc esztendeig.
15
És meghalt Abdon, a Pireathonita Hillel fia, és eltemetteték Pireathonban, Efraim földén, az Amálekiták hegységén.

---------------------------------------------

* Nem túl hatékony.
** A közhiedelemmel ellentétben ez z alak volt Izráel első királya.
*** Mit?
**** Szexista bunkó.
***** Mint látható, csak azért mert valaki valahol lakott, nem jlenti hogy ugyanabba a törzsbe tartozott. Persze akkor minek ez az egész föld-rendszer.
****** Tiszta western
******* Alapvetően nem foglakozok ilyanokkal akik nem "iták", de Szíria fontos lesz.
******** Valld be, már csak elvi alapon kitalálsz neveket.
********* Én úgy tudtam, azok be vannak tiltva.
********** Végül mindig oda lukadunk ki hogy szart se számít Mr. Isten szava, a katonai erő dönt.
*********** És mit gondolt, mi lesz az? (És miért nem szólt a családjának?)
************ Azaz Jefte kurvára feláldozta a saját lányát, elégette mint a szart. Az egyébként külön "tetszik", hogy a mnőstények ebben a sztoriban mind annyira értéktelenek, hogy nem jogosultakm ég névre sem.
************* Süt a hála belőlük!
************** A Pöszék Holokausztja.
*************** Jól sejtem a recycle-t?

1
És gonoszul cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, azért adá őket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig.
2
És hatalmat vőn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól való féltökben készítették magoknak az Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységben vannak.
3
Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai*, és rájok törtek.
4
És táborba szálltak ellenök, és pusztították a földnek termését egész addig, amerre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.
5
Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.
6
Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
7
Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt:
8
Prófétát külde az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,
9
És én mentettelek meg benneteket az Égyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezökből, akiket kiűztem előletek, és néktek adtam az ő földjüket.
10
És mondék néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.
11
És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abiézer nemzetségéből való Joásé vala, és az ő fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orcája elől.
12
Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!
13
Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden ő csoda dolgai, amelyekről beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe.
14
És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?
15
És monda néki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.
16
És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.
17
Ő pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid előtt, kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.
18
El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elődbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz.
19
Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat, és betevé a húst egy kosárba, és a hús levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.
20
És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy cselekedék.
21
Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálcájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tűz jött ki a kősziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltünt az ő szemei elől.
22
Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színről színre!**
23
És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!
24
És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak (azaz: az Úr a béke), mely mind e mai napig*** megvan az Abiézer nemzetségének városában, Ofrában.
25
És lőn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, amely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, amely a te atyádé és a berket, amely amellett van, vágd ki.
26
És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égőáldozatul a berek fájával, amelyet kivágsz.
27
Ekkor Gedeon tíz férfiút vőn maga mellé az ő szolgái közül, és akképpen cselekedék, amint megmondotta vala néki az Úr. De miután félt atyjának háznépétől és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka tevé meg.
28
Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme már össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levő berek, és a második tulok égőáldozatul azon az oltáron, amely építteték.
29
És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És mikor utána kérdezősködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot.
30
Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, amely mellette volt.
31
Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é őtet? Valaki perel ő érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott!****
32
És azon a napon elnevezték őt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen ő vele Baál, mert lerontotta az ő oltárát.
33
És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyűlének, és általkeltek a Jordánon, és tábort jártak a Jezréel völgyében:
34
Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá az Abiézer házát, hogy őt kövesse.
35
És követeket külde egész Manasséba, és egybegyűle az is ő utána; és követeket külde Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének eleikbe.
36
És monda Gedeon az Istennek: Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, amiképpen mondottad,
37
Íme egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, amint mondottad.
38
És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.
39
És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön.
40
És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn.

1
Felkele pedig jó reggel Jerubbaál – ez Gedeon – és az egész nép, mely vele volt, és táborba szállának a Haród kútjánál, és a Midián tábora tőle északra volt, a Moré halomtól fogva, a völgyben.
2
És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izráel még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem!*****
3
Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: Aki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységről. És visszatérének a nép közül huszonkétezeren, és csak tizezeren maradának ott.
4
És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok; vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom őket néked, és amelyikről azt mondom néked: Ez menjen el veled, az menjen el veled; de bármelyikről azt mondom: Ez ne menjen el veled, az ne is menjen.
5
És levezette a népet a vízhez, és monda az Úr Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvökkel nyalnak a vízből, mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak.
6
És lőn azoknak száma, akik kezökkel szájokhoz véve nyaldosák a vizet, háromszáz férfiú; a nép többi része pedig mind térdre esve ivott.******
7
És monda az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták vala a vizet, és adom Midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, kiki a maga helyére.
8
És ők kezökbe vevék a népnek útravalóját és kürtjeit. Az Izráel többi férfiait pedig mind elküldötte, mindeniket a maga hajlékába, és csak a háromszáz férfiút tartotta meg. A Midián tábora pedig alatta feküdt a völgyben.
9
És monda néki az Úr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam őket.
10
Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba.
11
És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annakutána megerősödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba. És lement ő és Púra, az ő szolgája a fegyveresek szélső részéhez, akik a táborban voltak.
12
És a Midiániták és az Amálekiták és a Napkeletiek minden fiai úgy feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van.
13
Mikor pedig Gedeon oda ment, ímé az egyik férfiú épen álmát beszélte el a másiknak, és monda: Ímé álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a Midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgy hogy eldőlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledőlt.
14
A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izráelből való férfiúnak fegyvere, az ő kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát.
15
És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtá magát, és visszatére az Izráel táborába, és monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a Midián táborát.
16
És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat és fáklyákat e korsókba.
17
És monda nékik: Én reám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek. És ímé én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor, amint én cselekszem, ti is úgy cselekedjetek.
18
Ha én a kürtbe fúvok és mindazok, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: az Úrért és Gedeonért!
19
És leméne Gedeon, és az a száz férfiú, aki vele volt, a tábor széléhez a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor épen az őrség felváltatott, és kürtölének a kürtökkel és összetörék a korsókat*******, amelyek kezökben valának.
20
És kürtölt mind a három csapat a kürtökkel, és összetörték a korsókat, és balkezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltának: Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!
21
És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült.
22
És mikor a háromszáz ember belefújt kürtjébe, fordítá az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth-Sittáig futott a tábor, Cererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl.
23
És egybegyűjtettek az Izráel férfiai Nafthaliból, Áserből és az egész Manasséből, és úgy űzék a Midiánitákat.
24
És követeket külde Gedeon az egész Efraim hegységbe, ezt izenvén: Jőjjetek alá a Midiániták ellen és foglaljátok el előttök a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt. És egybegyűle Efraimnak minden férfia********, és elzárák a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt is.
25
És elfogák Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölék Orebet az Oreb kőszikláján, és Zéebet megölék a Zéeb pajtájában, és űzték a Midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét pedig elvivék Gedeonnak a Jordánon túl.

1
És mondának az Efraim férfiai néki: Miért cselekedted azt mi velünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál? És erősen feddőzének vele.*********
2
Ő pedig monda nékik: Vajjon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-é Efraim szőlőmezgerlése, mint Abiézer egész szüretje?
3
Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?! Akkor lecsendesedék az ő felháborodott lelkök, mikor e beszédet mondotta vala.
4
Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ére, átkele azzal a háromszáz férfiúval, akik vele valának, az üldözéstől kifáradottan.
5
És monda a Sukkót férfiainak: Adjatok, kérlek, e népnek, mely engem követ, kenyeret, mert fáradtak, én pedig űzöm Zébát és Sálmunáht, Midiánnak királyait.
6
És mondának Sukkót előljárói: Zébának és Sálmunáhnak öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk a te seregednek?
7
Gedeon pedig monda: Ha kezembe adja az Úr Zébát és Sálmunáht, a pusztának tüskéivel és csalánjaival csépelem meg testeteket.
8
És felmenvén onnan Pénuelbe, hasonlóképpen szóla azoknak is, és Pénuel férfiai épen úgy feleltek néki, amint feleltek volt a Sukkót férfiai.
9
És szóla a Pénuel férfiainak is, mondván: Mikor békességben visszatérek, lerontom ezt a tornyot.
10
Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az ő seregök velök, mintegy tizenötezeren, mind akik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából. Az elesettek száma százhúszezer fegyverfogható férfiú volt.
11
És felméne Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és Jogbehától, és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban érezte magát.
12
És Zéba és Sálmunáh elfutottak; de ő utánok ment, és elfogta a Midián két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.**********
13
Mikor pedig Gedeon, a Joás fia, visszatért a harcból a Heresz hágójától:
14
Megfogott egy gyermeket a sukkótbeliek közül, és tudakozódott tőle. Ez pedig felírta néki Sukkótnak előljáróit és véneit, hetvenhét férfiút.
15
Mikor aztán a Sukkót férfiaihoz ment vala, monda: Ímhol Zéba és Sálmunáh, akik miatt gúnyolódtatok velem, mondván: Vajjon Zéba és Sálmunáh öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk kifáradott embereidnek?
16
És előfogá a város véneit, és a pusztának töviseit és csalánjait vévén, megtanítá azokkal Sukkótnak férfiait.
17
Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg.***********
18
És monda Zébának és Sálmunáhnak: Milyenek voltak azok a férfiak, akiket a Thábor hegyén megöltetek? Ők pedig mondának: Mint amilyen te vagy, olyanok voltak ők is, és mindenik olyan arcú, mint egy-egy királyfi.
19
És monda: Az én atyámfiai, az én anyámnak fiai voltak azok. Él az Úr! ha életben hagytátok volna őket, én sem ölnélek meg titeket!
20
És monda Jéthernek, az ő elsőszülöttjének: Kelj fel, öld meg őket. De a fiú nem húzta ki kardját, mert fél vala, mivelhogy még gyermek vala.************
21
És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és te ölj meg minket, mert amilyen a férfiú, olyan az ő ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát és Sálmunáht, és elvevé az ő tevéiknek nyakán levő ékességeket.
22
És mondának az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a Midiániták kezéből.
23
És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!
24
Azután monda nékik Gedeon: Egyet kívánok csak tőletek, hogy adja nékem mindenikőtök a zsákmányul ejtett fülön függőket; mert arany fülön függőik voltak azoknak, mivelhogy Izmaeliták valának.
25
És mondának: Örömest néked adjuk. És leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobá a fülön függőket, melyeket prédául ejtett.
26
Az arany fülön függőknek pedig, amelyeket elkért, súlya ezerhétszáz arany siklus volt, amaz ékességeken, függőkön és bíborruhákon kívül, amelyek a Midián királyain voltak, és az aranyláncok nélkül, amelyek tevéik nyakán valának.
27
És készíte abból Gedeon efódot, és helyhezteté azt a maga városában, Ofrában, és ott paráználkodott azután az egész Izráel*************, és lőn ez Gedeonnak és házanépének tőrbeejtésére.
28
Így aláztattak meg a Midiániták az Izráel fiai előtt, és nem is emelték fel azután már fejüket, és megnyugovék a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.
29
És hazatért Jerubbaál, a Joás fia, és megtelepedett otthon.
30
És Gedeonnak volt hetven fia, kik az ő ágyékából származtak, mert sok felesége volt néki.
31
És az ő ágyasa is, aki Sikemben volt, szült néki egy fiat, és nevezé azt Abiméleknek.
32
És meghala Gedeon, a Joás fia, késő vénségében, és eltemetteték atyjának, Joásnak sírjába, Ofrában, Abiezer városában.
33
Lőn pedig, hogy mikor meghalt Gedeon, elfordulának az Izráel fiai az Úrtól, és a Baálokkal paráználkodának, és a Baál-Beritet tevék istenökké.
34
És nem emlékezének meg az Izráel fiai az Úrról, az ő Istenökről, aki őket megszabadította minden ellenségeik kezéből köröskörül.
35
És nem cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint, amelyeket ő tett vala az Izráellel.

--------------------------------------------------

* Ők a többi forítás alapján nem tűnnek egyetlen népcsoportnak
** Nem úgy volt hogy utoljára Mózes látta színről színre, és utána senki ilyet többé? (MTK.34.10)
*** A mai napig?
**** És ezzel veszélyes precedenst teremtett, mert akkor én odamahetek, lerombolhatom Mr. Isten oltárát, és senki nem perelhet be érte.
***** Gedeon egy önző fasz, akit nem érdekel a nép.
****** És akkor nem tudom hogy az ostobánál hülyébbeket válogatta ki, vagy az író szándéka az okosak kiválasztása volt. A problémát a lefetyelés okozza. Az alapvetően okosabb, ha kézben viszed a szádhoz a vizet - de lefetyelni? Lehet az író annyira rasszista és gazdag, hogy azt hiszi, a munkásember lfetyel mint egy kutya?
******* Értem én, zajt csaptak. Még attól is eltekintek hogy ez igen drága akció volt. De attól már nem tudok, hogy egy korsó összetörése nem túl sokat ad a kürtöléshez. Persze ha gazdag vagy, és egész életedben márványpalotában laktál, akkor mindenfélét összefantáziálhatsz annak alapján, de igazából ki kéne mozdulnod.
******** Most hirtelen már kellett a sok ember?
********* Pitiáner szarok.
********** Ezt a 300 fáradt emberével, vagy közben csatlakoztak a többiek?
*********** A nép hőse, kéremszépen.
************ Kibaszott afrika.
************* Az efód amúgy egy ruha. (Exo.28.4)

1
Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izráelt, azokat akik nem ismerték a Kanaánért való harcokat,
2
Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa őket hadakozásra, csak azokat, akik azelőtt ezt nem tudták:
3
A Filiszteusok öt fejedelemsége, a Kananeusok mindnyájan, és a Sidoniusok, meg a Khivveusok, akik a Libánon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétől fogva Hamath bemeneteléig.
4
Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általok az Úr Izráelt, hogy meglássa, vajjon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak melyeket parancsolt az ő atyáiknak Mózes által?
5
Így az Izráel fiai a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok között laktak,
6
És azok leányait vették magoknak feleségül, a saját leányaikat pedig oda adták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.
7
És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úr szemei előtt, és elfelejtkezének az Úrról, az ő Istenökről, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak.
8
Ezért felgerjedett az Úrnak haragja az Izráel ellen, és adá őket Kusán-Risathaimnak, Mesopotámia királyának kezébe, és nyolc évig szolgáltak az Izráel fiai Kusán-Risathaimnak.
9
Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izráel fiainak, aki megszabadítá őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öcscsét.
10
És az Úrnak lelke vala ő rajta, és biráskodott Izráelben, és amint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mesopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.
11
És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.
12
De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei előtt, és megerősítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt.
13
Ez magához gyűjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.
14
És szolgálák az Izráel fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolc esztendeig.
15
Ekkor megint az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia*, aki suta volt. És mikor az Izráel fiai ajándékot küldének általa Eglonnak, Moáb királyának,
16
Ehud szerze magának egy kétélű kardot, egy singnyi hosszút, és azt az ő ruhája alatt a jobb tomporára övezé.
17
És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala.
18
És lőn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az embereket, akik az ajándékot vitték vala.
19
Ő maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévő kőbányáktól és monda: Titkos beszédem van veled, óh király! És ez monda: Hallgass! és kimenének előle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.
20
És Ehud akkor ment be hozzá, mikor épen az ő hűsölő felházában ült magányosan, és monda Ehud néki: Istennek beszéde van nálam te hozzád. És fölkele az a királyi székből.
21
Akkor kinyújtá Ehud az ő balkezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába.**
22
És beméne még a markolatja is a vasa után és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sőt átment annak vékonyán.
23
Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház ajtait, és bezárta.
24
Amint ő kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy ímé a felház ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hűsölő kamarájában.
25
De mikor váltig várakoztak és ímé nem nyitotta meg a felház ajtaját, fogák a kulcsot és megnyiták: és ímé az ő urok ott feküdt a földön halva.
26
Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a kőbányák mellett, Szeiráhba futott.
27
És amikor oda megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámenének ő vele az Izráel fiai a hegyről, és ő előttük.
28
És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak ő utána, és elfoglalák a Jordán réveit, melyek Moáb felé vezettek, és nem engedtek azokon senkit általkelni.
29
És leöltek a Moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.
30
Így aláztatott meg Moáb abban az időben Izráel keze alatt. És megnyugovék a föld nyolcvan esztendeig.
31
Ő utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt bíró, aki hatszáz Filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá ő is Izráelt.***

1
De az Izráel fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei előtt, mikor Ehud meghalt.
2
Azért adá őket az Úr Jábinnak, a Kanaán királyának kezébe, aki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok városában, Harósethben lakott.
3
És kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz, mert kilencszáz vas-szekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett erőszakkal.
4
Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt biró Izráelben.****
5
És ő a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.
6
És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül?
7
És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.
8
És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem, én sem megyek.
9
Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség az útban, amelyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.
10
Összegyűjté annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.
11
A Keneus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van.
12
Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Thábor hegyére.
13
Egybegyűjté azért Sisera minden szekereit, a kilencszáz vas-szekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok városából, Harósethből, a Kison patakjához.
14
És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, amelyen kezedbe adja az Úr Siserát! hisz maga az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Thábor hegyéről, és a tízezer ember ő utána.
15
És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élivel Bárák előtt, anynyira, hogy Sisera leugrott szekeréről, és gyalog futott.
16
Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok városáig űzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlen egy sem maradt meg.
17
Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a Keneus Héber háznépe között.
18
És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jőjj be Uram, jőjj be hozzám, ne félj! És betére ő hozzá a sátorba, és betakará őt lasnakkal.
19
Az pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlőt, és ada néki inni, és betakará őt.
20
És az annakfelette monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jőne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen!
21
Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pőrölyt vőn kezébe, és beméne ő hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy beszegeződék a földbe.***** Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.
22
És ímé, amint Bárák űzve keresné Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, akit keressz. És beméne ő hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.
23
Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izráel fiai előtt.
24
Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kanaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kanaán királyát.

1
Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
2
Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
3
Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.
4
Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztől áradának.
5
A hegyek megrendültek az Úrnak orcája előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.
6
Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
7
Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképpen, Mígnem én Debora felkelék, Felkelék Izráel anyjaként.
8
Új isteneket ha választott a nép, Mindjárt kigyúlt a harc a kapuk előtt; De paizs, és dárda avagy láttatott-é A negyvenezereknél az Izráel között?
9
Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
10
Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szőnyegeken És akik gyalog jártok: mind énekeljetek!
11
Az íjászok szavával a vízmerítők között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az ő faluihoz való igazságit Izráelben. Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!
12
Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
13
Akkor lejött a hősök maradéka; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
14
Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálcát tartják.
15
És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követőivel. Csak a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások.
16
Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
17
Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért időzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
18
De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, És Nafthali, a mezőség magaslatain!
19
Királyok jöttek, harcoltanak; Akkor harcoltak a Kanaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél; De egy darab ezüstöt sem vettenek.
20
Az égből harcoltak, A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!
21
A Kison patakja seprette el őket; Az ős patak, a Kison patakja! Végy erőt én lelkem!
22
Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
23
Átkozzátok Mérozt – mond az Úr követje, – Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, Az Úrnak segélyére vitézei közé.
24
De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A Keneus Héber felesége, A sátorban lakó nők felett legyen áldott!
25
Az vizet kért, ő tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
26
Balját a szegre, Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát,
27
Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; Ahol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
28
Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögül: "Miért késik megjőni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?"
29
Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
30
"Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."
31
Így vesszenek el minden te ellenségid, Uram! De akik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében! És megnyugovék a föld negyven esztendeig.******

--------------------------------------------

* Ez remek, de esetleg melyik törzs?
** Ez egyfelől gyilkosság, másfelől nem azonnal halálos seb. Plusz hová lettek a testőrök.
*** Biztos nem Sámson?
**** Az nem újság hogy Ehud meghalt, az viszont igen, hogy utána Deborah lett a bíró. Mert ez ugye ellentmond az előző fejezet zárósorának, ami szerint Sámgár. Ráadásul itt nincs megadva meddig voltak. Bár eddig se volt mihez kötni.
***** Mi ez, Péntek 13?
****** Oké, de mihez képest? A másik: járja errefelé egy mondás: "halottról vagy jót, vagy semmit". Még én is undorítónak találom ezt a belezésen való kárörvendést!

1
És lőn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izráel fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelőször közülünk a Kananeusra, hogy hadakozzék ő ellene?
2
És monda az Úr: Júda menjen! Ímé az ő kezébe adtam azt a földet.
3
Ekkor monda Júda az ő atyjafiának Simeonnak*: Jer velem együtt a nékem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen, és én is elmegyek veled a néked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele.
4
És felméne Júda, és kezökbe adá az Úr a Kananeust és a Perizeust, és levágtak közülök Bézekben tízezer embert.
5
És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának ő ellene, és megverék a Kananeust és a Perizeust.
6
És megfutamodott Adonibézek, de űzőbe vevék, és elfogván őt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykújjait.
7
Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, akiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait**; amint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék őt Jeruzsálembe, és ott meghala.
8
Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, lakosait levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították.***
9
Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harcoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen.
10
És elment Júda a Hebronban lakó Kananeus ellen, – Hebron neve azelőtt Kirjáth-Arba volt, – és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit.
11
Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelőtt Kirjáth-Széfer volt.
12
És monda Káleb: Aki Kirjáth-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat, Akszát.
13
És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öcscse, és néki adá Akszát, az ő leányát feleségül.
14
És lőn, hogy amikor eljöve az, biztatá őt, hogy kérjen mezőt az ő atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda néki: Mi bajod van?
15
Ő pedig monda néki: Adj áldást nékem: mert déli vidékre helyheztettél engem, adj most vízforrásokat is. És néki adá Káleb a felső forrást és az alsó forrást.
16
És Keneusnak, a Mózes ipának*** fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között.
17
És elment Júda az ő atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Céfátban lakó Kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának.
18
Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát.
19
Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzé a hegység lakóit; de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vas-szekereik voltak.*****
20
És Kálebnek adták Hebront, amint meghagyta volt Mózes, és kiűzé onnan Anák három fiát.
21
De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem űzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is******.
22
És felméne a József háza is, Béthel ellen, és az Úr volt ő vele.
23
És kikémlelteté a József háza Béthelt. A város neve pedig régenten Lúz volt.
24
És látának a kémek egy férfiút, aki a városból jött vala, és mondának néki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled.
25
És mikor ez megmutatta nékik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták***; de azt a férfiút és egész házanépét elbocsáták.
26
És elment az a férfiú a Khitteusok földére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.*******
27
És nem űzte el Manassé a lakosokat sem Béthseánból és annak mezővárosaiból, sem Taanakból és mezővárosaiból, sem Dórból és mezővárosaiból, sem a Jibleámnak és mezővárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezővárosainak lakosait. És a Kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön.
28
És mikor Izráel megerősödött, adófizetőjévé tette a Kananeust; de elűzni nem űzte el.
29
És Efraim sem űzte ki a Kananeust, aki Gézerben lakott; hanem a Kananeus ott lakott közöttük Gézerben.
30
Zebulon sem űzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a Kananeus, és adófizetőikké lettek.
31
Áser sem űzte el sem Akkó, sem Sidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit.
32
És ott lakott Áser a Kananeusok, a föld lakói között, mert nem űzte el őket.
33
Nafthali sem űzte el sem Béth-Semes lakosait, sem Béth-Anath lakóit, hanem ott lakott a Kananeusok, a föld lakói között, és Béth-Semes és Béth-Anath lakói adófizetőikké lettek.
34
Az Emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejőjjenek a völgybe.
35
És az Emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban; de mikor a József házának keze rájok nehezedett, adófizetőkké lettek.
36
Az Emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt.

1
Felméne pedig az Úrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak benneteket erre a földre, amely felől megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem bontom fel az én szövetségemet ti veletek soha örökké.
2
Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosival, rontsátok le az ő oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt?
3
Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek mint tövisek a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt.
4
És lőn, hogy mikor az Úrnak angyala ezeket mondá az Izráel minden fiainak: felemelé a nép az ő szavát és síra.
5
És elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldozának ott az Úrnak.
6
És elbocsátá Józsué******** a népet, és elmenének az Izráel fiai, kiki az ő örökségébe, hogy bírják a földet.
7
És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek minden napjaiban, akik hosszú ideig éltek Józsué után, akik látták az Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izráellel.
8
És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz esztendős korában.
9
És eltemeték őt örökségének határában, Timnat-Héreszben, az Efraim hegyén, északra a Gaas hegyétől.
10
És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz, és támadott más nemzetség ő utánok, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel.
11
És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, mert a Baáloknak szolgáltak.
12
És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Égyiptom földéből, és más istenek után jártak, a pogány népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat, és haragra ingerelték az Urat.
13
És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.*********
14
És felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá őket a ragadozók kezébe, és elragadozák őket, és adá őket a körülöttük való ellenségeik kezébe, és még csak megállani sem bírtak ellenségeik előtt.
15
Ahova csak kivonultak, mindenütt ellenök volt az Úr keze rontásukra, amint megmondotta volt az Úr, és amint megesküdt volt az Úr nékik. És igen megnyomorodának.
16
És támasztott az Úr bírákat**********, akik megszabadíták őket szorongatóiknak kezéből.
17
De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azoknak hajtották meg magukat, és hamar letértek az útról, amelyen atyáik jártak, kik az Úrnak parancsára hallgattak; ők nem cselekedtek így.
18
Mert mikor bírákat támasztott az Úr nékik, az Úr maga volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből a biró egész idejére, mert megindult az Úr panaszaikon, melyeket emeltek elnyomóik és szorongatóik miatt.
19
De mihelyt a bíró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint atyáik; más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas magaviseletökkel.
20
Ezért felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és monda: Mivelhogy általhágta ez a nemzetség az én szövetségemet, melyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott az én szavamra:
21
Én sem űzök ki többé senkit sem előlük azon pogányok közül, akiket meghagyott Józsué, amikor meghalt;
22
Hanem azok által kísértem Izráelt, ha vajjon megtartják-é az Úrnak útát, járván azon, amiképpen megtartották az ő atyáik, avagy nem?
23
Ezért hagyta meg az Úr ezeket a pogányokat, és nem is űzte ki hamar, és nem adta őket Józsué kezébe.

-------------------------------------------------------

* Nyilván a törzsekről beszél. Legalábbis megajánlom neki ezt az opciót, különben itt ülünk napestig.
** Ez megint vmi 18+-os rész.
*** #ZsidókÁltalElkövetettHolokauszt
**** Hány neve volt a fickónak? Réhuél, Jethró, mos Keneus... És akkor ő a keneusok ősatyja, tehát ő is időutazó!
***** Explicite leírja, hogy Mr. Isten személyesen ott volt, de legyőzték.
****** Nem kötözködni akarok, de hogy is volt azzal a Babilóniai Fogsággal?
******* Akkor esetleg meg tudod mutatni térképen?
******** De ő az előző fejezet óta halott?
********* Egyébként miért adták a gyerekeiknek idegen istenek neveit?
********** Mi ez a hülyeség a bírákkal? A bírók ott ülnek a bíróságon, és ítélkeznek, nem?

1
És hozzámenének a Léviták atyai fejedelmei Eleázárhoz, a paphoz, és Józsuéhoz, a Nún fiához és az atyai fejedelmekhez, akik valának Izráel fiainak nemzetségei felett,
2
És szólának nékik Silóban, a Kanaán földén, mondván: Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nékünk városokat lakóhelyül, és azokhoz való legelőket barmaink részére.
3
Adák azért Izráel fiai a Lévitáknak az ő örökségökből, az Úrnak rendelése szerint, ezeket a városokat és azoknak legelőit.
4
Esék pedig a sors a Kehátiták családjaira, és juta a Léviták közül való Áron pap fiainak a Júda nemzetségétől, a Simeon nemzetségétől és a Benjámin nemzetségétől sors szerint tizenhárom város;
5
Kehát többi fiainak pedig az Efraim nemzetségének családjaitól, Dán nemzetségétől és Manassé fél nemzetségétől sors szerint tíz város.
6
A Gerson fiainak pedig az Issakhár nemzetségének családjaitól, az Áser nemzetségétől, a Nafthali nemzetségétől és Manassénak Básánban levő fél nemzetségétől sors szerint tizenhárom város;
7
Mérári fiainak az ő családjaik szerint a Rúben nemzetségétől, Gád nemzetségétől és Zebulon nemzetségétől tizenkét város.
8
Adák azért Izráel fiai e városokat és ezeknek legelőit a Lévitáknak, amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózes által, sors szerint.
9
Adák pedig a Júda fiainak nemzetségéből és Simeon fiainak nemzetségéből ezeket a városokat, amelyek névszerint olvashatók.
10
És lőn, hogy esék a sors először a Lévi fiai közül való Kehátnak családjaiból az Áron fiaira.
11
És adák nékik az Anák atyjának városát, Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén, és annak körülötte levő legelőit;
12
A városnak szántóföldjét és faluit pedig Kálebnek, a Jefunné fiának adák birtokául.
13
Az Áron pap fiainak pedig adák a gyilkosok menekülésének városát, Hebront és annak legelőjét, Libnát és annak legelőjét.
14
Jatthirt és annak legelőjét; Estemoát és annak legelőjét;
15
Holont és annak legelőjét, és Debirt és annak legelőjét;
16
Aint és annak legelőjét, Juttát és annak legelőjét, Béth-Semest és annak legelőjét. Kilenc várost e két nemzetségből.
17
A Benjámin nemzetségéből pedig Gibeont és annak legelőjét, Gébát és annak legelőjét;
18
Anathótot és annak legelőjét, Almont és annak legelőjét: négy várost.
19
Az Áron fiainak, a papoknak városai összesen tizenhárom város és azoknak legelői.
20
A Kehát fiai családjainak pedig, s a Kehát fiai közül való többi Lévitáknak városai, az ő sorsuk szerint, az Efraim nemzetségéből valának.
21
Nékik adák ugyanis a gyilkosok menekülésének városát, Sikemet és annak legelőjét az Efraim hegyén, és Gezert és annak legelőjét;
22
Kibcaimot és annak legelőjét, Béth-Horont és annak legelőjét: négy várost.
23
A Dán nemzetségéből pedig Elthekét és annak legelőjét, Gibbethont és annak legelőjét;
24
Ajjálont és annak legelőjét; Gath-Rimmont és annak legelőjét; négy várost.
25
A Manassé fél nemzetségéből pedig: Taanákot és annak legelőjét, Gath-Rimmont és annak legelőjét: két várost.
26
Összesen tíz várost és azoknak legelőit a Kehát fiai többi családjainak.
27
A Gerson fiainak pedig, akik a Léviták családjaiból valának, adák a Manassé fél nemzetségéből a gyilkosok menekülésének városát, Gólánt Básánban és annak legelőjét, és Beesterát és annak legelőjét: két várost.
28
Az Issakhár nemzetségéből pedig: Kisjont és annak legelőjét, Dobráthot, és annak legelőjét,
29
Jármutot és annak legelőjét, és Én-Gannimot és annak legelőjét: négy várost.
30
Az Áser nemzetségéből pedig: Misált és annak legelőjét, Abdont és annak legelőjét,
31
Helkathot és annak legelőjét, és Rehobot és annak legelőjét: négy várost.
32
A Nafthali nemzetségéből pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Kedest Galileában és annak legelőjét, Hammoth-Dórt és annak legelőjét, és Karthant és annak legelőjét: három várost.
33
A Gersoniták összes városai, az ő családjaik szerint, tizenhárom város és azoknak legelői.
34
A Mérári fiai családjainak pedig, e még hátralevő Lévitáknak, adák a Zebulon nemzetségéből: Jokneámot és annak legelőjét, Karthát és annak legelőjét,
35
Dimnát és annak legelőjét, Nahalált és annak legelőjét; négy várost.
36
A Rúben nemzetségéből pedig: Bécert és annak legelőjét, Jahcát és annak legelőjét,
37
Kedémothot és annak legelőjét, és Méfaathot és annak legelőjét: négy várost.
38
A Gád nemzetségéből pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Rámothot Gileádban és annak legelőjét, Mahanaimot és annak legelőjét,
39
Hesbont és annak legelőjét; Jaézert és annak legelőjét: összesen négy várost.
40
A Mérári fiainak városai az ő családjaik szerint, akik a Léviták családjai közül maradtak fel, valának az ő sorsuk szerint összesen tizenkét város.
41
A Lévitáknak összes városai az Izráel fiainak birtoka között: negyvennyolc város azoknak legelőivel.
42
Valának ezek a városok a tulajdonképpeni város és körülöttök azoknak legelői. Így vala ez mind e városoknál.
43
Megadá azért az Úr Izráelnek mindazt a földet, amely felől megesküdött vala, hogy odaadja azt az ő atyáiknak. És bírák azt, és lakozának abban.
44
Nyugodalmat is ada nékik az Úr mindenfelől, szintén úgy, amint megesküdött vala az ő atyáiknak. És senki nem állott meg ellenökben valamennyi ellenségeik közül; minden ellenségöket kezökbe adá az Úr.
45
Nem esett el csak egy szó is mindama jó szóból, amelyet szólott vala az Úr az Izráel házának. Mindaz betelt.*

1
Akkor hivatá Józsué a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manassé fél nemzetségét,
2
És monda nékik: Ti megtartottátok mindazt, amit Mózes, az Úrnak szolgája parancsolt néktek, és hallgattatok az én szómra mindenben, amit parancsoltam néktek;
3
Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatját.
4
Most pedig nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiainak, amint megmondta vala nékik; most azért térjetek vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségteknek földére, amelyet Mózes, az Úrnak szolgája adott vala néktek túl a Jordánon.
5
Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, amelyet parancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden ő útján, és tartsátok meg az ő parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekből és teljes lelketekből.
6
És megáldá őket Józsué, azután elbocsátá őket, és elmenének az ő sátraikba.
7
Mert a Manassé nemzetsége felének Mózes adott vala örökséget Básánban; a másik felének pedig Józsué adott az ő atyjafiaival a Jordánon innen napnyugot felől. És amikor elbocsátá is őket Józsué az ő sátraikba, akkor is megáldá őket,
8
És szóla nékik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátraitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. Az ellenségeitektől vett zsákmányt osszátok meg a ti atyátokfiaival.
9
Visszatérének azért, és elmenének a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége Izráel fiaitól, Silóból, amely Kanaán földén van, hogy menjenek Gileád földére, az ő örökségüknek földébe, amelyben örökséget vőnek az Úr rendelése szerint Mózes által.
10
Mikor a Jordán mellékére értek, amely még Kanaán földén van, építének a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége ott a Jordán mellett oltárt, nagy, láttatós oltárt.
11
Meghallák pedig Izráel fiai, hogy ezt mondják vala: Ímé a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a Kanaán földével, a Jordán mellékén, Izráel fiainak oldala felől.
12
Amint meghallák Izráel fiai, egybegyűle Izráel fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenök.**
13
Küldék pedig Izráel fiai a Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez Gileád földére Fineást***, Eleázárnak, a papnak fiát;
14
Tíz fejedelmet is vele, egy-egy fejedelmet az ősök háza szerint Izráelnek minden nemzetségéből. Ezek mind fejedelmei valának az ő őseik házának, Izráelnek ezerei között.
15
És eljutának a Rúben fiaihoz, a Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez a Gileád földére, és szólának ő velök, mondván:
16
Így szól az Úrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, amelylyel vétkeztetek Izráelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az Úrtól, építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az Úr ellen?!
17
Avagy kevés-é nékünk a Peór miatt való hamisságunk, amiből ki sem tisztultunk még mind e napig, és amiért csapás lőn az Úrnak gyülekezetén?
18
És ti elfordultatok immár az Úrtól; pedig ha ti pártot üttök ma az Úr ellen: holnap majd Izráelnek egész gyülekezetére haragszik meg.
19
Ha pedig tisztátalannak tetszik előttetek a ti örökségeteknek földje: úgy jőjjetek át az Úr örökségének földjére, ahol ott áll az Úrnak sátora, és legyetek örökösökké mi közöttünk; de az Úr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk se üssetek pártot, építvén magatoknak oltárt, az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kivül.
20
Avagy nem Ákán, a Zéra fia vétkezék-é nagy vétekkel az Istennek szentelt dolog ellen; mégis az Izráelnek egész gyülekezete ellen lőn a harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az ő bűnéért!
21
Felelének pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége, és szólának az Izráel ezereinek fejeihez:
22
Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez: ne tartson meg minket e napon!
23
Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól, vagy pedig hogy áldozzunk azon egészen égőáldozatot és ételáldozatot; vagy hogy tegyünk arra hálaadásnak áldozatját: – lássa meg ezt ő maga az Úr!
24
Hát nem inkább amiatt való féltünkben cselekedtük-é ezt, hogy így gondolkoztunk: Maholnap így szólhatnak a ti fiaitok a mi fiainkhoz, mondván: Mi közötök van néktek az Úrhoz, Izráel Istenéhez?
25
Hiszen határt vetett az Úr mi közöttünk és ti közöttetek Rúben fiai és Gád fiai – a Jordánt; nincsen néktek részetek az Úrban! És elidegeníthetnék a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat!
26
Mondottuk azért: Nosza fogjunk hozzá, hogy építsünk oltárt, se nem egészen égőáldozatra, se nem véres áldozatra;
27
Hanem hogy bizonyság legyen az mi közöttünk és ti közöttetek, és a mi utánunk való nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat ő előtte a mi egészen égőáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal, és hogy ne mondhassák a ti fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs néktek részetek az Úrban.
28
Mondottuk azért: Ha így szólanának maholnap nékünk vagy a mi nemzetségeinknek, ezt mondjuk majd: Lássátok az Úr oltárának mássát, amelyet a mi atyáink készítettek, nem egészen égőáldozatra, sem nem véres áldozatra, hanem hogy bizonyság legyen mi közöttünk és ti közöttetek!
29
Távol legyen tőlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen, és elforduljunk immár az Úrtól, építvén oltárt égőáldozatra, ételáldozatra és véres áldozatra az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kivül, amely az ő sátora előtt van!
30
Hallván pedig Fineás, a pap és a gyülekezetnek fejedelmei és Izráel ezereinek fejei, akik vele valának, a beszédeket, amelyeket szólottak vala a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fiai; tetszésre találtak vala előttök.
31
És monda Fineás, az Eleázár pap fia a Rúben fiainak, Gád fiainak és a Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy köztünk van az Úr, mivelhogy nem vétkeztetek e vétekkel az Úr ellen. Most megszabadítottátok Izráel fiait az Úr kezéből.
32
Visszatére azért Fineás, az Eleázár pap fia és a fejedelmek a Rúben fiaitól, a Gád fiaitól a Gileád földéről a Kanaán földére Izráelnek fiaihoz, és megbeszélék nékik e dolgot.
33
És tetszésre talált e dolog Izráel fiai előtt is, és áldák az Istent Izráel fiai, és nem mondák, hogy hadakozni menjenek fel ellenök, hogy elveszessék a földet, amelyben lakoznak a Rúben fiai és a Gád fiai.
34
Az oltárt pedig így nevezék Rúben fiai és a Gád fiai: "Bizonyság ez közöttünk, hogy az Úr az Isten."

1
Lőn pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott vala az Úr Izráelnek minden ő körülötte lévő ellenségeitől: megvénhedék Józsué**** és megidősödék.
2
Előhívá ekkor Józsué az egész Izráelt, annak véneit, fejeit, biráit és felügyelőit, és monda nékik: Én megvénhedtem és megidősödtem.
3
Magatok is láttatok mindent, amit az Úr, a ti Istenetek mind eme népekkel cselekedett ti előttetek; mivelhogy maga az Úr, a ti Istenetek harcolt érettetek.
4
Ímé elosztám néktek sors által a fennmaradt népeket örökségül a ti nemzetségeitek szerint, a Jordántól kezdve, és mindazokat a népeket, amelyeket kipusztítottam, és a nagy tengert is napnyugat felől.
5
Az Úr pedig, a ti Istenetek kiűzi őket a ti orcátok elől, és kiűzi őket ti előletek, hogy örököseivé legyetek az ő földüknek, amint megmondotta vala néktek az Úr, a ti Istenetek.
6
Legyetek azért igen erősek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mind azt, ami meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne távozzatok attól se jobbkézre, se balkézre;
7
Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, amelyek fenmaradtak közöttetek; isteneiknek nevét ki se ejtsétek*****, azokra ne esküdjetek, se ne szolgáljatok nékik, se előttök meg ne hajoljatok;
8
Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, amiképpen e mai napig cselekedtetek!
9
Ezért űzött ki az Úr előletek nagy és erős népeket: ami pedig titeket illet, senki meg nem állhatott ellenetekben mind e napig.
10
Egy férfiú közületek elűz ezeret, mert az Úr, a ti Istenetek az, aki harcol érettetek, amiképpen megmondta vala néktek.
11
Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket!
12
Mert ha elfordulván elfordultok tőle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, amelyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ő velök és összeelegyedtek velök és ők veletek:
13
Bizonynyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek; sőt inkább lésznek ti néktek tőrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek.
14
Én pedig ímé megyek már a minden földinek útján: Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felőletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból!
15
De amiképpen betelt rajtatok mind az a jó szó, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felőletek: akképpen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót is az Úr, míglen kipusztít titeket e jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek.
16
Ha általhágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, amelyet parancsolt néktek, és elmentek és szolgáltok idegen isteneknek, és meghajoltok azok előtt: akkor felgerjed ellenetek az Úrnak haragja, és hamar kivesztek e jó földről, amelyet ő adott néktek.

1
Józsué pedig összegyűjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és előhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelőit, és oda állának az Úr elébe,
2
És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.
3
De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám őt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az ő magvát; és adám néki Izsákot.
4
Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az ő fiai alámenének Égyiptomba.
5
Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, ahogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.
6
És kihoztam a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és űzék az égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig.
7
Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá őket. Szemeitek is látták azt, amit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.
8
Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, akik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám őket, és bírátok az ő földüket, őket pedig eltörlém a ti orcátok elől.
9
Majd felkele Bálák, a Cippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.
10
De nem akarám meghallgatni Bálámot******, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az ő kezéből.
11
Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám őket.
12
Mert elbocsátám előttetek a darázsokat, és űzék azokat előletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!
13
És adék néktek földet, amelyben nem munkálkodtál, és városokat, amelyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, de esztek azokról.
14
Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.
15
Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
16
A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!
17
Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földéből, a szolgák házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden útunkban, amelyen jártunk, és mind ama népek között, amelyek között általjöttünk;
18
És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orcánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk!
19
Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket;
20
Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és rosszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.
21
Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!
22
Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!
23
Most azért hányjátok el az idegen isteneket, akik köztetek vannak*******, és hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez.
24
És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.
25
Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben.
26
És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vőn egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa alá, amely vala az Úrnak szent házában.
27
És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kő lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, amelyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.
28
És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.
29
És lőn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nún fia, az Úrnak szolgája, száztíz esztendős korában,********
30
És eltemeték őt az ő örökségének határában Timnat-Szerában, amely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytől észak felé.
31
Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, akik hosszú ideig éltek Józsué után, és akik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, amelyet cselekedett vala Izráellel.
32
A József csontjait pedig, amelyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezőnek abban a részében, amelyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé.
33
Meghala Eleázár is*********, Áronnak fia, és eltemeték őt Gibeathban, az ő fiának Fineásnak városában, amely néki adatott az Efraim hegyén.

---------------------------------------------

* Az jutott eszembe, mi van ha valaki egy menedékvárosban öl meg valakit? Véletlenül persze.
** Indulhat a vallási indíttatásból elkövetett gyűlöletcselekmény. És nem érdekel hogy két sorralk ésőbb rendezik egymás közt, mert megtették volna. Pusztán azért, mert rossz napon áldoznak fel kecskét, vagy mi.
*** Elnézést, de ő tudtommal HALOTT.
**** A 13. fejezetben már megvénhedett. Most mi van?
***** Na ezt se tartja senki.
****** De Bálám nem akart semmit. Nem volt mit meghallgatni tőle. Vagy igazából annyit kérdezett "mi legyen". Úgy pedig meg lett hallgatva.
******* Ezt még hányszor kell eljátszani?
******** De mikor született?
********* Most komolyan az is élt még?

1
Izráel fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban* és oda helyhezteték a gyülekezetnek sátorát, minekutána meghódola előttök a föld.
2
De maradtak vala még Izráel fiai között, akiknek nem osztották vala ki az ő örökségöket: hét nemzetség.
3
Monda azért Józsué Izráel fiainak: Meddig vonakodtok még elmenni, hogy elfoglaljátok a földet**, amelyet néktek adott az Úr, a ti atyáitoknak Istene?
4
Hozzatok elő három-három férfiút nemzetségenként, és elküldöm őket, hogy keljenek fel és járják el a földet, és írják fel azt az ő örökségük szerint, és térjenek vissza hozzám;
5
Azután osszák fel azt magok közt hét részre. Júda maradjon meg a maga határaiban dél felől, József háza pedig maradjon meg a maga határaiban észak felől.
6
És ti írjátok le a földet hét részre, és hozzátok ide hozzám, hogy sorsot vessek itt néktek az Úr előtt, a mi Istenünk előtt.
7
Mert a Lévitáknak nincs részök ti közöttetek; mivelhogy az Úrnak papsága az ő örökségök; Gád pedig és Rúben és Manassé fél nemzetsége megkapták az ő örökségöket a Jordánon túl napkelet felé, amit Mózes, az Úrnak szolgája adott vala nékik.
8
És felkelének azok a férfiak, és elmenének. Parancsola pedig Józsué azoknak, akik elmenének, hogy leírják a földet, mondván: Menjetek el és járjátok el a földet, és írjátok le azt, azután térjetek vissza hozzám, és itt vetek néktek sorsot Silóban, az Úr előtt.
9
Elmenének azért a férfiak, és által menének a földön, és leírák azt városonként hét részre, könyvben, azután visszatérének Józsuéhoz a táborba, Silóba.
10
És sorsot vete nékik Józsué Silóban az Úr előtt, és elosztá ott Józsué a földet Izráel fiai között az ő osztályrészeik szerint.
11
És kijöve a Benjámin fiai nemzetségének sors szerint való része az ő családjaik szerint; és pedig esék az ő sors szerint való részöknek határa a Júda fiai és a József fiai közé.
12
Vala pedig az ő határok az északi oldalon a Jordántól fogva, és felméne a határ Jérikhó háta mögé észak felé, azután felméne a hegyre napnyugat felé, a szélei pedig Béth-Aven pusztájánál valának.
13
Onnan pedig átmegy a határ Luz-felé, Lúznak azaz Béthelnek háta mögé dél felől; azután alámegy a határ Ataroth-Adárnak a hegyen, amely dél felől van alsó Béth-Horontól.
14
Majd tovább megy a határ, és kerül a nyugoti oldalnak dél felé, attól a hegytől, amely átellenben van Béth-Horonnal délről; a szélei pedig Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim felé, a Júda fiainak városa felé vannak. Ez a napnyugoti határ.
15
A déli oldala pedig van Kirjáth-Jeárim szélétől kezdve, és megy a határ napnyugot felé, megy a Nefthoa vizének kútfejéhez.
16
Azután alámegy a határ a hegynek széléhez, amely átellenben van a Hinnom fiának völgyével, amely észak felé van a Refaim völgyében; alámegy a Hinnom völgyébe is a Jebuzeus mellett dél felé, és alámegy a Rógel forrásához.
17
És kerül észak felől, és megy Én-Semesnek, azután megy Gelilothnak, amely átellenben van az Adummimba felvivő úttal; majd alámegy Bohánnak, a Rúben fiának kövéhez.
18
És átmegy az Arabával átellenben levő oldalra észak felé, és alámegy Arabába is.
19
Átmegy a határ azután Béth-Hogla oldalára észak felé; a határ szélei pedig északnak a Sóstenger csúcsánál, délnek a Jordán végénél vannak. Ez a dél felé való határ.
20
A Jordán pedig határolja azt a napkelet felől való oldalról. Ez a Benjámin fiainak öröksége az ő határaik szerint köröskörül, az ő családjaik szerint.
21
A Benjámin fiai nemzetségének városai pedig az ő családjaik szerint ezek: Jérikhó, Béth-Hogla, és Emek-Kecic;
22
Béth-Arábá, Cemaraim és Béthel;
23
Avvim, Pára és Ofra;
24
Kefár-Amóni, Ofni és Gába. Tizenkét város és azoknak falui.
25
Gibeon, Ráma és Beéroth;
26
Micpe, Kefira és Móca;
27
Rekem, Jirpeél és Thareala;
28
Céla, Elef és Jebuzeus, azaz Jeruzsálem, Gibeath, Kirjáth. Tizennégy város és ezeknek falui. Ez a Benjámin fiainak öröksége az ő családjaik szerint.

1
A sors által való második rész juta Simeonnak, a Simeon fiai nemzetségének az ő családjaik szerint, és lőn az ő örökségök a Júda fiainak öröksége között.
2
És lőn az övék az ő örökségökül: Beer-Seba, Seba és Móláda;
3
Hacar-Sual, Bála és Ecem;
4
Eltolád, Bethul és Horma;
5
Ciklág, Béth-Markaboth és Hacar-Szusza;
6
Béth-Lebaoth és Sarúhen. Tizenhárom város és ezeknek falui.
7
Ain, Rimmon, Ether és Asán. Négy város és ezeknek falui;
8
És mindazok a faluk, amelyek e városok körül valának Baalath-Beérig, délen Rámatig. Ez a Simeon fiai nemzetségének öröksége az ő családjaik szerint.
9
A Júda fiainak osztályrészéből lőn a Simeon fiainak örökségök, mert a Júda fiainak osztályrésze nagyobb vala mint illett volna nékik; ezért öröklének Simeon fiai azoknak öröksége között.
10
A sors által való harmadik rész juta a Zebulon fiainak az ő családjaik szerint, és lőn az ő örökségöknek határa Száridig.
11
És felmegy az ő határuk nyugotnak, Mareala felé, és éri Dabbasethet, és éri a folyóvizet is, amely átellenben van Jokneámmal.
12
Száridtól pedig napkelet felé fordul Kiszloth-Tábor határára, és tova megy Daberáthnak, és felmegy Jafiának.
13
Innen pedig átmegy kelet felé Gittha-Héfernek és Ittha-Kacinnak, és tova megy Rimmonnak, kerülvén Néa felé:
14
És ennél kerül a határ északról Hannathonnak; a széle pedig a Jiftah-Él völgye.
15
Továbbá Kattáth, Nahalál, Simron, Jidealá és Bethlehem. Tizenkét város és azoknak falui.
16
Ez a Zebulon fiainak öröksége az ő családjaik szerint; ezek a városok és ezeknek falui.
17
A sors által való negyedik rész Issakhárnak, az Issakhár fiainak juta, az ő családjaik szerint.
18
És lőn az ő határuk: Jezréel, Keszuloth és Súnem:
19
Hafaráim, Sion és Anaharath;
20
Rabbith, Kisjon és Ébec;
21
Remeth, Én-Gannim, Én-Hadda és Béth-Paccéc.
22
És éri a határ Tábort, Sahacimát és Béth-Semest, a határuknak széle pedig a Jordán. Tizenhat város és ezeknek falui.
23
Ez az Izsakhár fiai nemzetségének öröksége, az ő családjaik szerint: a városok és ezeknek falui.
24
A sors által való ötödik rész pedig juta az Áser fiai nemzetségének az ő családjaik szerint.
25
És lőn az ő határuk: Helkath, Háli, Beten és Aksáf;
26
Alammelek, Ameád és Misál, és éri Karmelt nyugot felé és Sihór-Libnáthot.
27
Azután visszafordul napkelet felé Béth-Dágonnak, és éri Zebulont és a Jiftah-Él völgyét észak felől, Béth-Émeket és Neiélt, és tovamegy Kabulnak balkéz felől;
28
És Ebronnak, Rehobnak, Hammonnak és Kánának a nagy Cidonig.
29
Azután visszafordul a határ Rámának, Tyrusnak erős városáig; és újra fordul a határ Hósznak, a szélei pedig a tengernél vannak Akzib oldala felől;
30
És Umma, Afék és Rehób. Huszonkét város és ezeknek falui.
31
Ez az Áser fiai nemzetségének öröksége az ő családjaik szerint: ezek a városok és ezeknek falui.
32
A sors által való hatodik rész juta a Nafthali fiainak, a Nafthali fiainak az ő családjaik szerint.
33
Lőn pedig a határuk: Heleftől, Elontól fogva Caanannimnál Adámi-Nekebig és Jabneél-Lakkumig; a széle pedig a Jordán vala.
34
Azután fordul a határ nyugot felé Aznoth-Tábornak; innen pedig tovamegy Hukkóknak, és éri Zebulont dél felől, Ásert pedig éri nyugot felől, és a Júdát is; a Jordán napkelet felé vala.
35
Erősített városok ezek: Ciddim, Cér, Hammath, Rakkath és Kinnereth;
36
Adáma, Ráma és Hásor;
37
Kedes, Edrei és Én-Hásor;
38
Jireon, Migdal-Él, Horem, Béth-Anath és Béth-Semes. Tizenkilenc város és ezeknek falui.
39
Ez a Nafthali fiai nemzetségének öröksége az ő családjaik szerint: a városok és ezeknek falui.
40
A sors által való hetedik rész juta a Dán fiai nemzetségének az ő családjaik szerint.
41
És lőn az ő örökségüknek határa: Córa, Estháol és Ir-Semes;
42
Saalabbin, Ajjálon és Jithla;
43
Élon, Timnatha és Ekrón;
44
Eltheké, Gibbethon és Baaláth;
45
Jehud, Bené-Bárak és Gath-Rimmon;
46
Mé-Jarkon és Rakkon, a Jáfó átellenében levő határral.
47
De tovább méne ezeknél a Dán fiainak határa. Felmenének ugyanis a Dán fiai, és hadakozának Lesem ellen, és el is foglalák azt, és veték azt fegyver élére, és birtokba vevék azt, és lakozának benne, és nevezék Lesemet Dánnak, az ő atyjoknak Dánnak nevére.
48
Ez a Dán fiai nemzetségének öröksége az ő családjaik szerint: ezek a városok és ezeknek falui.
49
Mikor pedig elvégezték vala a földnek örökbe vételét annak határai szerint, akkor adának Izráel fiai örökséget Józsuénak, a Nún fiának ő közöttök.
50
Az Úr rendelése szerint adák néki azt a várost, amelyet kért vala: Timnath-Szeráhot az Efraim hegyén, és megépíté azt a várost, és abban lakozék.
51
Ezek azok az örökségek, amelyeket örökül adának Eleázár, a pap és Józsué, a Nún fia és az atyáknak fejei az Izráel fiai nemzetségeinek sors szerint, Silóban, az Úr előtt, a gyülekezet sátorának nyílásánál. Így végezék el a földnek felosztását.***

1
Majd szóla az Úr Józsuénak, mondván:
2
Szólj az Izráel fiainak, mondván: Válasszatok magatoknak menekülésre való városokat, amelyekről szóltam néktek Mózes által,
3
Hogy oda szaladjon a gyilkos, aki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nékik a vérbosszúló elől.
4
Aki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon az a város kapujába, és beszélje el az ő dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be őt magok közé a városba, és adjanak néki helyet, hogy velök lakozzék.****
5
Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte ő azt annakelőtte.
6
És lakozzék abban a városban mindaddig, amíg ítéletre állhat a gyülekezet elé, amíg meghal a főpap, aki abban az időben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az ő városába és az ő házába, abba a városba, amelyből elfutott vala.*****
7
És kiválaszták Kedest Galileában a Nafthali hegyén, Sikemet az Efraim hegyén és Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén.
8
Túl a Jordánon pedig Jérikhótól napkelet felé választák Becert a pusztában, a sík földön Rúben nemzetségéből; Rámothot Gileádban, a Gád nemzetségéből, és Gólánt Básánban a Manassé nemzetségéből.
9
Ezek voltak a meghatározott városok mind az Izráel fiainak, mind a jövevénynek, aki közöttük tartózkodik vala, hogy oda szaladjon mindaz, aki megöl valakit tévedésből, és meg ne haljon a vérbosszúlónak keze által, míg oda nem áll a gyülekezet elé.

-------------------------------------------------------

* Ezzel most "eljött Siló", vagy mi van? És ha Siló egy város... És a "vezéri pálca" eleve nincs Júdánál.
** Elnézést, de Te vagy a hadvezér, ha valaki nem megy, az azért van, mert nem küldted.
*** Az jutott eszembe, egy ilyen feudális (föld alapú) rendszerben hogyan működik a főváros? Az nyilván az egyik törzs területén van. Ezzel viszont kiszorul a kormányzásból a többi akárhány törzs. Az egyetlen, nagyon idétlenm ód az lenne, hogy kör alakú az ország, és a közepén van a főváros, de az maximum papíron elképzelhető, a valóságban kész vicc.
**** Érdemes megjegyezni, hogy itt nincs tárgyalás. Értve, hogy nincsenek a vádló féltől tanúk. Esetleges tanúk. Tehát azt mondasz, amit akarsz.
***** És verje agyon a vérbosszulni szándékozó család akik elől elfutott?

1
A Júda fiai nemzetségének sors által való része pedig az ő családjaik szerint ez vala: Edomnak határa felé a Cin pusztája délre, a déli határnak végén.
2
Vala pedig az ő déli határuk a Sóstengernek szélétől, a tengernyelvtől fogva, amely délfelé fordul.
3
És halad délre az Akrabbim hágónak, majd átmegy Cin felé, és felmegy délről Kádes-Barneának, átmegy Hesronnak, felmegy Adárnak és kerül Karka felé;
4
Majd átmegy Asmonnak és halad Égyiptom patakának. A határ szélei pedig a tengernél vannak. Ez a ti határotok délre.
5
Napkelet felé pedig a Sóstenger a határ a Jordán végéig; az északi rész határa pedig a tengernyelvtől, a Jordán végétől kezdődik.
6
És felmegy ez a határ Béth-Hoglának, és átmegy északra Béth-Arabán majd felmegy ez a határ Rúben fiának, Bohánnak kövéhez.
7
És felmegy ez a határ Debirbe is az Akor völgyéből, és északnak fordul Gilgál felé, amely átellenében van az Adummim hágójának, amely a pataktól délfelé esik. És átmegy a határ az Én-semes vizeire és tova halad a Rógel forrása felé.
8
Azután felmegy a határ a Hinnom fiának völgyén, Jebuzeusnak, azaz Jeruzsálemnek déli oldala felé; felmegy továbbá e határ a hegynek tetejére, amely átellenben van a Hinnom völgyével napnyugat felé, amely északra van a Refaim völgyének szélén.
9
És hajlik e határ a hegynek tetejétől a Neftoáh víznek kútfejéhez és kimegy az Efron hegyének városai felé; majd hajlik e határ Baalának, azaz Kirjáth-Jeárimnak.
10
Baalától pedig fordul e határ napnyugotnak a Szeír-hegy felé, és átmegy északnak a Jeárim-hegy oldala felé, azaz Kesalon felé és alámegy Béth-Semesnek és átmegy Timnának.
11
Majd tova megy e határ Ekron északi oldala felé, és hajlik e határ Sikkeronnak, és átmegy a Baala hegynek, és tova megy Jabnéel felé. A határ szélei pedig a tengernél vannak.
12
A napnyugati határ pedig a nagy tenger és melléke. Ez Júda fiainak határa köröskörül az ő házoknépe szerint.
13
Kálebnek, a Jefunné fiának pedig a Júda fiai között ada részt, az Úrnak Józsuéhoz való szavai szerint; Kirjáth-Arbának, Anák atyjának városát, azaz Hebront.
14
És kiűzé onnan Káleb Anáknak három fiát: Sésait, Ahimánt és Tálmait, Anák gyermekeit.*
15
És felméne innét Debir lakói ellen, Debirnek neve pedig azelőtt Kirjáth-Széfer volt.
16
És monda Káleb: Aki megveri Kirjáth-Széfert és elfoglalja azt, néki adom Akszát, az én leányomat feleségül.
17
Elfoglala pedig azt Othniél, Kénáznak, a Káleb testvérének fia; és néki adá Akszát, az ő leányát feleségül.**
18
És lőn, hogy amikor eljöve az, biztatá őt, hogy kérjen az ő atyjától mezőt. Leszálla azért a szamárról; Káleb pedig monda néki: Mi bajod?
19
Ő pedig monda: Adj áldást nékem! Mivelhogy száraz földre helyeztél engem, adj azért nékem vízforrásokat is. És néki adá a felső forrást és az alsó forrást.
20
Ez a Júda fiai nemzetségének öröksége az ő családjaik szerint.
21
A Júda fiai nemzetségének városai pedig a déli végtől kezdve Edom határa felé valának: Kabseél, Éder és Jágur;
22
Kina, Dimóna és Adada;
23
Kedes, Hásor és Ithnán;
24
Zif, Télem és Bealóth;
25
Hásor-Hadatha és Kerioth-Hesron, azaz Hásor;
26
Amam, Séma és Móláda;
27
Hasar-Gaddah, Hesmón és Béth-Pelet;
28
Hasar-Suál, Beer-Seba és Bizjotheja;
29
Baála, Ijjim és Ecem;
30
Elthólád, Keszil és Hormah;
31
Siklág, Madmanna és Szanszanna;
32
Lebaóth, Silhim, Ain és Rimmon. Összesen huszonkilenc város és ezek falui.
33
A síkságon: Esthaól, Córah és Asnáh;
34
Zanoah, Én-Gannim, Tappuáh és Énám;
35
Jármut, Adullám, Szókó és Azéka;
36
Saáraim, Adithaim, Gedéra és Gederóthaim. Tizennégy város és azok falui.
37
Senán, Hadása és Migdal-Gad;
38
Dilán, Micpe és Jokteél;
39
Lákis, Bockát és Eglon;
40
Kabbon, Lahmász és Kitlis;
41
Gedéróth, Béth-Dágon, Naama és Makkéda. Tizenhat város és ezeknek falui.
42
Libna, Ether és Asán;
43
Jifta, Asná és Necib;
44
Keila, Akzib és Marésa. Kilenc város és ezeknek falui.
45
Ekron, ennek mezővárosai és falui.
46
Ekrontól fogva egész a tengerig mind azok, amelyek Asdód mellett vannak, és azoknak falui.
47
Asdód, ennek mezővárosai és falui; Gáza, ennek mezővárosai és falui; Égyiptom patakjáig, és a nagy tenger és melléke.
48
A hegységen pedig: Sámír, Jathír és Szókó;
49
Danna, Kirjáth-Szanna, azaz Debir;
50
Anáb, Estemót és Anim;
51
Gósen, Hólon és Giló. Tizenegy város és ezeknek falui.
52
Aráb, Dúma és Esán;
53
Janum, Béth-Tappuah és Aféka;
54
Humta, Kirjáth-Arba, azaz Hebron és Cihor. Kilenc város és ezeknek falui.
55
Maón, Karmel, Zif és Júta;
56
Jezréel, Jokdeám és Zánoah;
57
Kajin, Gibea és Timna. Tíz város és ezeknek falui.
58
Halhul, Béth-Cúr és Gedor;
59
Maarát, Béth-Anóth és Elthekon. Hat város és ezeknek falui.
60
Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim, és Rabba. Két város és ezeknek falui.
61
A pusztában: Béth-Arábá, Middin és Szekáka;
62
Nibsán, Ir-Melah és Én-Gedi. Hat város és ezeknek falui.
63
De a Jebuzeusokat, Jeruzsálemnek lakóit, Júda fiai nem bírták kiűzni, azért laknak ott a Jebuzeusok Júda fiaival együtt Jeruzsálemben, mind e mai napig.***

1
A József fiainak sors által való része pedig juta a jérikhói Jordántól fogva, Jérikhó vizei felé napkeletnek a pusztára, amely felmegy Jérikhótól a Béthel hegyének.
2
És tovamegy Béthelből Lúzba, és átmegy az Arkiták határára, Ataróthra.
3
Majd lemegy a tenger felé a Jafleteus határának, az alsó Bethoronnak határáig és Gézerig, a szélei pedig a tengernél vannak.
4
Elvevék azért az ő örökségöket Józsefnek fiai: Manassé és Efraim.
5
Efraim fiainak határa is az ő családjaik szerint vala, és pedig az ő örökségöknek határa napkelet felé, Atróth-Adártól felső Bethoronig vala.
6
És kimegy a határ a tengerre; Mikhmethattól észak felé, és fordul a határ kelet felé Thaanath-Silónak és átmegy azon napkelet felé Janoáhnak.
7
Janoáhtól pedig lemegy Ataróthba és Naaróthba, és éri Jérikhót, és kimegy a Jordánnak.
8
Tappuahtól tovamegy a határ a tenger felé a Kána patakjának, a szélei pedig a tengernél vannak. Ez az Efraim fiai nemzetségének öröksége az ő családjaik szerint.
9
És a városok, amelyek kiválasztattak Efraim fiai számára a Manassé fiai örökségének közepette, mind e városok és ezeknek falui.****
10
De ki nem űzék a Kananeust, aki lakik vala Gézerben; azért ott lakik a Kananeus az Efraim között mind e napig, és lőn robotos szolgává.

1
Lőn sors által való része Manassé nemzetségének is, mert ő vala elsőszülötte Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsőszülöttének, Gileád atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú vala, juta néki Gileád és Básán.
2
Manassé többi fiainak***** is juta az ő családjaik szerint: Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Sémida fiainak. Ezek Manassénak a József fiának fiúgyermekei, az ő családjaik szerint.
3
De Célofhádnak, Héfer fiának (ez Gileád fia, ez Mákir fia, ez Manassé fia) nem valának fiai, hanem csak leányai. Ezek valának pedig leányainak nevei: Makhla, Nóa, Khogla, Milkha és Thirca.
4
Ezek odajárulának Eleázár pap elé, Józsuénak, a Nún fiának eleibe és a fejedelmek elé, mondván: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy örökséget adjon nékünk a mi atyánkfiai között. Adott vala azért nékik örökséget az Úr beszéde szerint, az ő atyjoknak bátyjai között.******
5
Tíz rész esék azért Manassénak, Gileád és Básán földén kívül, amelyek túl vannak a Jordánon.
6
Mert a Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között; Gileád földe pedig a Manassé többi fiaié lőn.
7
A Manassé határa pedig Ásertől Mikmetháth felé vala, amely Sikem előtt van. És méne a határ jobbkéz felé, Én-Tappuahnak lakói felé.
8
Manasséé volt Tappuah földe, de Tappuah a Manassé határa felé az Efraim fiaié vala.
9
És alámegy a határ a Kána patakjára, a pataknak déli részére. Ezek a városok Efraiméi a Manassé városai között. Manassé határa pedig a pataktól észak felé és a széle a tengernél vala.
10
Délről Efraimé, északról pedig Manasséé, és ennek határa a tenger vala. De észak felől Áserbe ütköznek, napkelet felől pedig Issakhárba.
11
És a Manasséé vala Issakhárban és Áserben: Béth-Seán és mezővárosai, Jibleám és mezővárosai, Dórnak lakosai és mezővárosai, Én-Dórnak lakosai és mezővárosai, Thaanaknak lakosai és mezővárosai, és Megiddó lakosai és mezővárosai, három hegyi tartomány.
12
De nem bírták elfoglalni******* Manassénak fiai ezeket a városokat, és sikerült a Kananeusnak ott maradni azon a földön.
13
De mihelyt megerősödtek vala Izráel fiai, robot alá veték a Kananeust, de teljességgel nem űzék ki őket.
14
József fiai pedig szóltak vala Józsuéval, mondván: Miért adtál nékem egy sors szerint való örökséget és egy osztályrészt, holott én sok nép vagyok, mivelhogy ez ideig megáldott engem az Úr?!
15
Józsué pedig monda nékik: Ha sok nép vagy te, menj fel az erdőre, és írts ott magadnak a Perizzeusoknak és Refaimnak földén, ha szoros néked az Efraim hegye.
16
És mondának a József fiai: Nem elegendő nékünk ez a hegy, a Kananeusoknak pedig, akik a völgyi síkon laknak, mindnek vas-szekerök van; úgy azoknak, akik Béth-Seanban és mezővárosaiban, mint azoknak, akik a Jezréel völgyében vannak.
17
Szóla pedig Józsué a József házának, Efraimnak és Manassénak, mondván: Sok nép vagy te és nagy erőd van néked, nem lesz néked csak egy sors szerint való részed;
18
Mert hegyed lesz néked. Ha erdő az, úgy írtsd ki azt, és annak szélei is a tieid lésznek; mert kiűzöd******** a Kananeust, noha vas-szekere van néki, s noha erős az.

------------------------------------------------

* Ez igazából izgalmas, mert korábban ugye pont azzal érdemelte ki a Kánaán Földjére lépést, hogy elérte, hogy ugyanezek szétverjék a héber hadakat.
** Mondtam hogy problémát fog okozni az ígérgetési törvény. Most például vérfertőzést okozott.
*** Pedig gondolom Mr. Isten még darazsakat is küldött. Na ennyit a Szövetségről akkor, gondolom, Mr. Isten ezek szerint nem állta a szavát.
**** És ennek mi a története? Amikor ugyanez történt feljebb, ki volt fejtve hogy így-meg-úgy becapás áldozata lett a Felsőbbrendű Faj. Itt mi volt?
***** Károli baszhatta el a fordítást, nem fiai hanem "leszármazottai" valószínűsíthetp az angol fordítások egybehangzása szerint. Mondjuk kisnyúl, miért pont ezek a nevek szerepelnek itt.
****** Ezt muszáj volt megint megismételni, mi?
******* Újabb kudarc.
******** A tervezés telejs hiánya Afrika-szintű feszültségekhez vezet, és hát figyeld a képmutatást: elvileg a földet Mr. Isten jelölte ki. De ha nem tetszik, menj és foglalj magadnak még. Végülis kit érdekel Mr. Isten, he?