Károli úgy címzi, "A prédikátor Salamon könyve", és úgy kezdődik:

1.1: "A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei." - azaz lehet elég sok mindenki más Salamonon kívül.

Namost, hogyan foglaljuk össze EZT a horoszkóp-könyvet? Ezzel az idézett sorral:

1.2: "...felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!"

Az irat legnagyobb poénja, hogy a 12.101-16 egy összegzés a végére:

11
És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
12
És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
13
A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
14
Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15
A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16
Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.

12.14: "a sok tanulás fáradságára van a testnek." - azaz ne tanulj. Minek képeznéd magad? Csak elfáradsz bele.

15.15: Tehát ne törd a buta buksid, tök fölösleges. A dolgod Mr. Isten vakhitű droidjának lenni!

Nézzétek. Semmi értelme idetosznom az eredeti szöveget az ilyeneknél, mert nincs kontextus ami hiányozna. ezek ilyen közmondások, vagy tanulság-történetek, meg ilyesmik Ha van benne faszság, azon nem fog segíteni a körítés, mert a többi szöveg ahhoz hasonló, különálló faszság. Ráadásul ez az izé tényleg hosszú, 30+ fejezet, ennél csak a Zsoltárok rosszabbak, ott van 150. Azért még mindig jobb mintaz ígért 1005 zsoltár/ének és 300 példabeszéd (1Kir.4.32).

---------------

1.10-11: "Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.11Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül"
Tök jól hangzik, igaz Amíg eszedbe nem jut, hogy "bűnösök" = nem keresztények/zsidók/muszlimok. Tehát pl. minden krishnás, meg ateista így naponta hobbiból halomra gyilkolja az embereket. Máris nem olan jó az üzenet, hm? Kontextus, ugye.

1.17: "Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt" - az író megfeledkezett a struccokról.

1.19: "Ilyen az útja minden kapzsi embernek" - az elég merész közvetlen az után valakitől, hogy 10,000 lova, többtonnányi aranya, 2,000 felesége, miegyebe volt.

1.22: "és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!" - ismét felhívom a figyelmet a biblikus szóhasználatra. "Tudomány" itt az istenhitet jelenti, NEM a tudományosságot.

2.5: "Akkor megérted az Úrnak félelmét" - én viszont nem kívánok félni. Egészségtelen.

2.7: "Az igazaknak valóságos jót rejteget" - azaz kettős mérce a hívők javára, a többiek hátrányára.

2.16: "Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki az ő beszédével hizelkedik," - nincs jogod a világnézeti szabadsághoz.

3.5: "Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál." - íme a tudományellenesség.

3.9: "Tiszteld az Urat a te marhádból" - azaz el ne felejts állatáldozatot bemutatni.

3.13: "Boldog ember, aki megnyerte a bölcseséget, és az ember, aki értelmet szerez." - az "értelem" és "bölcsesség" szavakat is kisajátítja a szekta számára.

3.29: "Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt" - csak ne lenne ott az a fene "felebarátod" kitétel!

4.4: "hogy megtartván az én parancsolatimat, élj" - azaz életveszélyesen megfenyeget.

4.14-17: "A hitetleneknek útjára ne menj, ... Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát isszák." - "poisoning the well", eh?

4.24: "Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtó" - tehát ha valaki nem hisz Mr. Istenben, az szükségszerűen hazudik, be akar csapni, stb.

Tudjátok, olyan ezt a ... irományt olvasni, mint a Koránt.

5.19: "A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben" - uhm... Ez biztos metafora. Ugye? Vagy nem?

6.13-16: "Aki hunyorgat szemeivel ... E ... dolgot gyűlöli az Úr," - kacsintás betiltva.

6.24: "Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől" - némi köznapi rasszizmus, fel se vedd.

És ezt így tovább, rasszista, bigott horoszkóp-nyelven. Vegyél egy kínai szerencsesütit inkább.

20.1: "A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!" - én ezzel egyetértek, de a Bibliában szinte mindenki mérték nélkül iszik, talán csak Sámson nem, de ő anélkül is egy erőszakos pszichopata vadállat volt.

29.1: "Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul." - mondjuk ki: a Bibliában nincs jutalmazás. A Bibliában mindenkit vernek. A szektásoknak megígérik, hogy nem verik agyon úket. Feltéve, hogy a szektások agyonvernek mindenki mást. #KeresztényÉrtékek

20.30: "A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások." - na EZ viszont már olyan, amiért kihívod a rendőrséget.
A
a cucc amúgy elégjól láthatóan több irományból van összetoldozva, lásd:
1.1: "Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,"
10.1: "Salamon bölcs mondásai."
25.1: "Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei."
30.1: "Agurnak, a Jáké fiának beszédei, prófécia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak." - tehát még az is hazugság, hogy ez az iromány "Salamon Példabeszédei" lennének. ezek szerint ha egyáltalán azok is többségükben, amit persze semmi nem garantál, egy részük a szövegben bevallottan is nem az övéi. Te nem érzed átverve magadat?
Tőle egy disznók elé vetett gyöngy: 30.24-26: "E négy apró állata van a földnek, amelyek bölcsek, elmések: ... A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat".
31.1: "Lemuel király beszédei, prófécia, melylyel tanította vala őt az anyja." - tehát ez még csak műfajilag sem stimmel, mert ez "prófécia", enm pedig példabeszéd!!! De lássunk tőle is vlamit: 31.14: "Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét." - Ezt most megaszondta!

Ez egy erotikus arab versike, amit valahogy sikerült Salamon nevéhez ragasztani.

Olyan fergeteges csacsiságok vannak benne, mint "a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához", értsd szőréhez, mert Károlinak sikerül beleválasztani a jelentésekbe,

vagy

"Kicsiny húgunk van nékünk, akinek nincsen még emlője", ami vérfertőző gruőppenszexet idéz.

A versike ezen kívül kb. a nullával egyenértékű tartalommal bír, és a lehetséges eufemizmusokba meg inkább nem mennék bele (lásd "érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele" = az ejakuláció után a pénisz lelohad).

A SAB is egyetlen ellentmondást hoz, hogy most oké-e parfümöt/illatosítót használni, és tudományos képtelenségeket nem jelöl.

1
És lőn Salamon király az egész Izráel felett királylyá.
2
Ezek valának pedig az ő főemberei: Azária, Sádók papnak fia*.
3
Elihóref és Ahija, Sisának fiai íródeákok, Jósafát, az Ahilud fia, emlékíró vala.
4
És Benája, a Jójada fia, a sereg hadnagya; Sádók pedig és Abjátár** papok.
5
És Azáriás, a Nátán fia, a tiszttartók előljárója; és Zábud, a Nátán fia, főtanácsos és a király barátja.
6
És Ahisár udvarbíró; Adónirám pedig, az Abda fia, kincstartó.
7
Vala pedig Salamonnak tizenkét tiszttartója az egész Izráelen, akik ellátták a királyt és az ő háznépét: esztendőnként mindeniknek egy hónapig kellett az ellátásról gondot viselnie.***
8
És ezek azoknak neveik: Húrnak fia**** az Efraim hegyén.
9
Dékernek fia Mákásban, Sahálbimban, Béth-Semesben és Elonban és Béth-Hanánban.
10
Hésednek fia Arúbotban, ő hozzá tartozott Szókó és Héfer egész földe.
11
Abinádáb fiaié******* volt Dór egész határa. A Salamon leánya, Táfát, vala néki felesége.
12
Bahana, az Ahilud fia, bírja vala Taanákot és Megiddót és egész Béth-Seánt, mely Sartána mellett vala Jezréel alatt, Béth-Seántól fogva mind Abela Méholáig és mind Jokméámon túl.
13
Gébernek fia, Rámóth Gileádban: övé valának Jáirnak, a Manasse fiának falui, melyek Gileádban valának; az övé volt az Argób tartománya, mely Básánban vala, hatvan nagy város kőfallal és érczárakkal megerősítve.
14
Ahinádáb, Iddó***** fia Mahanáimban.
15
Ahimaás Naftaliban; a Salamon leányát, Bosmátát vevé magának feleségül ő is.
16
Bahana, Khúsai fia, Áserben és Alóthban.
17
Jósafát, Paruákh fia, Issakhárban.
18
Simei, Éla fia, Benjáminban.
19
Géber, Uri fia, a Gileád****** földében, Sihonnak, az Emoreus királyának földében, és Ógnak, a Básánbeli királynak földében; és ez egy tiszttartó bírja vala azt a földet.
20
És Júda és Izráel megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való föveny********, és ettek, ittak és vigadtak.
21
Salamon pedig uralkodék minden országokon a folyóvíztől fogva egész a Filiszteusok földéig és Égyiptomnak határáig, és ajándékokat hoznak vala, és szolgálnak vala Salamonnak, életének minden idejében.
22
És Salamon eledele naponként ez vala*********: harminc véka zsemlyeliszt és hatvan véka közönséges liszt;
23
Tíz hízlalt ökör, húsz füvön járt ökör és száz juh; a szarvasokon, őzeken, bivalokon és hízlalt madarakon kivül.
24
Mert ő uralkodék minden helyeken a folyóvizen túl Thifsától fogva egész Gázáig; minden királyokon, akik a folyóvizen túl valának; és békessége volt néki minden alattvalóitól köröskörül.
25
És lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig; Salamonnak minden idejében.
26
És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer lovagja.
27
És ezek a tiszttartók ellátták Salamon királyt és mindazokat, akik a Salamon király asztalánál valának, kiki az ő hónapján, minden fogyatkozás nélkül.
28
Azután árpát és szalmát is hoztak a lovaknak és a paripáknak arra a helyre, ahol a király volt, kiki az ő rendelete szerint.
29
És az Isten adott bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.
30
Úgy hogy a Salamon bölcsesége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsesége és Égyiptomnak egész bölcsesége.
31
Sőt bölcsebb volt minden embereknél, még az Ezráhita Ethánnál is és Hémánnál, Kálkólnál és Dardánál, a Máhol fiainál**********; és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörül.
32
És szerze háromezer példabeszédet, és az ő énekeinek száma ezer és öt volt.***********
33
Szólott a fákról is, a Libánon cédrusfájától az izsópig, amely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó-mászó állatokról és a halakról is.
34
És jőnek vala minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcseségét; a földnek minden királyaitól, akik hallották vala az ő bölcseségét.

-----------------------------------------------

* Mármint unokája?
** aabjátárt kinyíratta Salamon instan az 1Királyok.2-ben. Minek van itt?
*** Szervezési rémálom, de nekem is tetszene ha évi 1 hónapot kéne csak dolgozni.
**** Ezek nem nevek.
***** Van mostanra két Iddó, nem tudom melyik, felviszek egy harmadikat.
****** Nagyon erősen gyanítom, hogy "GÉbernek fia" az ő fia.
******* Hogy került itt Károliba többesszám?
******** akkor szerződés letudva, lehet tönkreverni az országot?
********* Nagyon remélem hogy ezt nem mind személyesen Sali ette meg!
********** Aha. És ez miért kéne lenyűgözzön?
*********** ROFL

1
Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül.
2
De a nép áldozik vala a magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig*.
3
Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.
4
És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot:
5
Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked.
6
És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, amiképpen ő is járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, aki az ő királyi székében ül, amint e mai napon megtetszik.
7
És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
8
És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt.
9
Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
10
És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
11
Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre:
12
Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.**
13
Sőt még amit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.
14
És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.
15
És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égőáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.
16
Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony***, és megálla ő előtte.
17
És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban.
18
És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.
19
És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.
20
És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette.
21
Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, akit én szültem.
22
Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, aki él, a te fiad pedig az, aki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. És ekképpen versengettek a király előtt.
23
Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképpen nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él.
24
És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,
25
Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.****
26
Ekkor monda az az asszony, akié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.
27
Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja.
28
És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, amelyet tett vala a király, félék a királynak orcáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében az ítélettételre.

1
Megerősödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá.
2
És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden előljáróinak és a családfőknek,
3
Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;
4
De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.
5
A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, aki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora előtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.
6
És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala*****, áldozék azon ezer égőáldozatot.
7
Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj amit akarsz, hogy adjak néked.
8
És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és ő helyette engemet királylyá tettél.
9
Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, melyet szólottál volt az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely oly sok, mint a földnek pora.
10
Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped előtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
11
Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged:
12
A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, amelyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak.
13
És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyéről, a gyülekezet sátora elől és uralkodék az Izráelen.
14
Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, akiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé.
15
És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a cédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak.
16
És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedői sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron.
17
És mikor feljőnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst siklusért, egy-egy lovat százötven ezüst siklusért; és ugyan csak ők szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.******

-------------------------------------------

* Én meg már azt hittem azért, mert Mr. Isten utasításba adta, hogy arról a két hegyről dobálja az átkot és az áldást.
** Meghiszem azt. Csak figyelj.
*** És azt hgy sikerült, ha be volt tiltva?
**** Salamon hülye. Mi vagy genetikai vizsgálatot rendelnénk, ha már megtörtént a keveredés, de itt az se lett ovlna rossz ha hív egy bábát, vagy ha a nagy "bölcsességével" maga meg tudja állapítani a baba hány napos, esetleg szemszín, vagy akármi.
***** A Kriályokban az egyik MAgaslaton áldozott, itt a Sátornál.
****** Sok ló, sok arany, sok minden - pont ezt tiltották ak irálynak anno.

1
Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván:
2
Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú.
3
És őrízd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, amint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, amelyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;
4
Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székiből.
5
Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, akiket megölt, harci vért ontván békességnek idején, és hintett harci vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira.
6
Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel menjen a koporsóba.*
7
De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem.
8
És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, aki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel;
9
Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba.**
10
Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában.
11
Az idő pedig, amelyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.
12
Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székibe, és megerősödék az ő királyi birodalma felette igen.
13
De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes.
14
És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj.
15
Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki.
16
Most egy kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orcámat. Az pedig monda: Beszélj!
17
És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert ő a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot feleségül.***
18
Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak.
19
És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobbkeze felől.
20
És monda Bethsabé: Egy kis kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orcámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orcádat.
21
Monda ő: Adassék a Súnemből való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül.
22
Akkor felele Salamon király, és monda az ő anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert ő az én bátyám, és vele egyetért Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia.
23
És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet!
24
Most azért él az Úr, aki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és aki házat szerzett nékem, amint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia!
25
Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, aki levágá őt, és meghala.
26
Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám előtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál.
27
És kiűzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, amelyet szólott vala az Éli háza felől Silóban.
28
És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.
29
Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt.
30
Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jőjj ki. Kinek felele Joáb: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem.
31
És monda néki a király: Cselekedjél úgy, amint szólott; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, amelyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról.
32
És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, amiért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, tudniillik Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fővezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét.
33
Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké.
34
És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé őt; és eltemetteték az ő házában, a pusztában.
35
Rendelé pedig a király a Jójada fiát ő helyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.
36
És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova.
37
Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.
38
És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; amiképpen szólott az én uram, a király, akképpen cselekeszik a te szolgád; és sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben.
39
Lőn azonban három esztendő mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban vannak.
40
Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresse az ő szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból.
41
Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálemből Gáthba, és haza jött.
42
Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.
43
Miért nem tartottad hát meg az Úr előtt való esküvést, és a parancsolatot, amelyet néked parancsoltam?
44
Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, amelyről a te szíved bizonyság, és amelyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította.
45
Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr előtt mindörökké.
46
És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, aki elméne, és levágá Sémeit, és meghala. És az ország megerősödék Salamon kezében.****

1
Azután monda Dávid király az egész gyülekezetnek: Ím látjátok, hogy egyedül az én fiamat Salamont választotta Isten, aki még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené.
2
Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára bőségesen szereztem aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüst szerszámokra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra, ónyxköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különbszínű köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is bőséggel.
3
Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, ami kincsem, aranyam és ezüstöm van, oda adom az én Istenem házának szükségére, azok mellett, amelyeket szereztem a szentház számára.*****
4
Háromezer tálentom aranyat Ofir aranyából és hétezer tálentom tiszta ezüstöt, a házak falainak beborítására.
5
Aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüstre és minden szükségre, a mesteremberek kezéhez. És ha valaki még adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg az ő kezét ma és adjon, amit akar az Úrnak.
6
Azért szabad akaratjok szerint adának ajándékokat az atyák fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a király dolgainak fejedelmei.
7
És adának az Isten házának szükségére ötezer tálentom aranyat és tízezer dárikot; tízezer tálentom ezüstöt és tizennyolcezer tálentom rezet és százezer tálentom vasat.
8
És valakinél drágakövek találtatának, adák az Úr házának kincséhez, a Gersoniták közül való Jéhiel kezébe.
9
És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adának; mert tiszta szívökből adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett.
10
Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet előtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi atyánknak Istene, öröktől fogva mind örökké!
11
Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!
12
A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.
13
Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és dícsérjük a te dicsőséges nevedet;
14
Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, amint tettünk? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked.
15
Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.
16
Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a gazdagság, amit gyűjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedből való és mindazok tiéid!
17
Jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívemből, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, amely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked.
18
Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az ő szívöket te feléd!
19
Salamonnak pedig, az én fiamnak adj tökéletes szívet, hogy a te parancsolatidat, bizonyságtételeidet és rendelésidet megőrizhesse, s hogy mindazokat megcselekedhesse, s felépíthesse azt a házat, amelyet én megindítottam.
20
És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az ő atyáik Istenét; s leborulván, tisztelék az Urat és a királyt.
21
És áldozának az Úrnak áldozatokkal, és áldozának egészen égőáldozatokkal az Úrnak másnapon, ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt italáldozataikkal, és sokféle áldozatokkal az egész Izráelért.
22
S evének és ivának az Úr előtt azon a napon nagy vígasságban. Azután Salamont, a Dávid fiát másodszor is királylyá tevék és felkenék őt az Úrnak, hogy lenne fejedelem; Sádókot is fölkenék a főpapságra.******
23
És üle Salamon az Úr székébe, mint király az ő atyjának, Dávidnak helyében, és mindenben szerencsés vala, mert engedelmeskedék néki az egész Izráel.
24
A fejedelmek és a hatalmasok, sőt a Dávid király fiai is mindnyájan kezet adának, hogy Salamon királynak engedelmeskedni fognak.
25
És igen felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe előtt, és oly királyi méltóságot szerzett néki, amelyhez hasonló egy királynak sem volt ő előtte Izráelben.
26
Így uralkodott Dávid, az Isai fia az egész Izráel felett.
27
Az idő pedig, amelyben uralkodék Izráel felett, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harmincháromig uralkodék.
28
És meghala jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsőségével megelégedve. És uralkodék az ő fia, Salamon helyette.
29
Dávid királynak pedig úgy első, mint utolsó dolgai, ímé megirattak a Sámuel próféta könyvében és a Nátán próféta könyvében******* és a Gád próféta könyvében*******;
30
Az ő egész országlásával, hatalmasságával és mind azzal, ami az ő idejében történt vele, Izráellel és a föld minden országaival.

-----------------------------------------------------------

* Kinyírni a legodaadóbb híveinket biztos út a hatalomhoz!
** Fő a hűség és a becsület, de főleg a betű szerinti törvény kijátszhatósága!
*** Egyértelműen problémás kérés, ez volt a csaj az előző fejezetben, akivel össze akarták hozni az öreg Dávidot.
**** Minden diktátor ezt mondja.
***** Az állami vagyon átjátszása az egyháznak, és az ország csődbevitele. Micsoda utlsó tett!
****** Hát az 1Királyok egy picit másként mondta el ezt a történetet.
******* Valóban?

10
Salamonnak pedig fia volt Roboám; ennek fia Abija, ennek fia Asa, ennek fia Josafát.
11
Ennek fia Jórám, ennek fia Akházia, ennek fia Joás.
12
Ennek fia Amásia, ennek fia Azária; ennek fia Jótám.
13
Ennek fia Akház, ennek fia Ezékiás, ennek fia Manasse.
14
Ennek fia Amon, ennek fia Jósiás.
15
Jósiásnak pedig fiai: elsőszülötte Johanán, második Jójákim, harmadik Sédékiás, Sallum negyedik.
16
Jójákim fiai: az ő fia Jékoniás, ennek fia Sédékiás.**
17
Jékóniásnak fiai**: Assir, ennek fia Saálthiel.
18
És Málkirám, Pedája, Sénasár, Jékámia, Hosáma és Nédábia.
19
Pedája fiai: Zerubábel és Simei. Zerubábel fiai: Mesullám, Hanánia; és az ő hugok vala Selómit.
20
És Hásuba, Ohel, Berekia, Hasádia és Jusáb-Hésed, ezek öten.
21
Hanánia fiai: Pelátia és Jésaia; és Refája fiai és Arnám fiai, Obádia fiai, Sekánia fiai.
22
És Sekánia fiai: Semája. Semája fiai: Hattus, Jigeál, Báriah, Neárja és Sáfát, ezek hatan.
23
Neárja fiai: Eljohénai, Ezékiás és Azrikám, ezek hárman.
24
Eljohénai fiai: Hódajéva, Eliásib, Pelája, Akkub, Johanán, Delája és Anáni; ezek heten.

---------------------------------------------------------

* A fejezet 5. sora (l. amott) azt mondja, ez a Salamon Bathsuától származik, nem Bethsabéttól, de nyilvánvalóan Salamon Királyról beszél.
** Itt személyt váltott? Ez így nem lesz jó. Nagyon nem.

2Sámuelt miért nem nevezték inkább Dávid Könyvének, 1 Királyok meg miért nem Salamon Könyve? Az logikusan hangzana.

1
Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.
2
És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, aki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.*
3
Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, akit el is hozának a királyhoz.
4
És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré őt.
5
Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven előtte járó férfiakat.
6
Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és őt Haggit szülte volt Dávidnak Absolon után.
7
És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak.
8
De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi**, és a Dávid erős vitézei nem állottak Adónia mellé.
9
Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és egyéb kövér barmokból a Zohélet kősziklánál, amely a Rógel forrása mellett volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;
10
De Nátán prófétát és Benáját és amaz erős vitézeket és Salamont, az ő atyjafiát nem hívá el.
11
Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit?
12
Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.***
13
Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképpen****: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?
14
És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.
15
És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnemből való Abiság szolgál vala a királynak.
16
És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz?
17
Felele néki Bethsabé: Édes uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképpen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe.
18
És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz erről semmit.
19
Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
20
Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, ő utána.
21
De ha az én uram, a király, az ő atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bűnösök.
22
És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta megérkezék.
23
És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király előtt, arccal a földre leborulván.
24
És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és ő üljön az én királyi székembe?
25
Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé ők esznek és isznak ő előtte, és immár azt kiáltották: Éljen Adónia király!
26
Engem pedig, aki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
27
Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben az ő holta után.
28
És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, aki beméne a király eleibe, és megálla a király előtt.
29
És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, aki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,
30
Hogy amiképpen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.
31
És fejet hajta Bethsabé, arccal a földre leborulván, és magát meghajtván a király előtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!
32
Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe.
33
És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá őt Gihonba;
34
És kenje őt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
35
És jőjjetek fel onnét ő utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és ő uralkodjék én helyettem; mert immár meghagytam néki, hogy ő legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.
36
Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene is.
37
Amiképpen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképpen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél.
38
Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék őt Gihonba.
39
És vevé Sádók pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király!
40
És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.
41
És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, akik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj és mozgás a városban?
42
És amikor ő még szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jőjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz.
43
Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá.
44
És elküldötte ő vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és őt a király öszvérére ülteték,
45
És Sádók pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel őt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettől zendült meg a város. Ez az a zaj, amelyet hallottatok.
46
És immár be is ült Salamon az országnak királyi székibe;
47
És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél. És meghajtá magát a király az ő ágyán.
48
És ekképpen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki adott e mai napon olyat, aki szemeim láttára helyettem üljön az én királyi székemben.
49
Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, akik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.
50
De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait.
51
Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel*****.
52
És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál fejéről le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik ő benne, meg kell halnia.******
53
Elkülde azért Salamon király, és elhozák őt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király előtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.

---------------------------------------

* "Felmelegedni", eh?
** Persze baz'meg, dugdossál el random neveket. Így is túl sok állandó szereplőt kell fejbentartanom, nehezítsd meg az életem!
*** A többi feleség/ágyas és gyerek meg le van szarva, mint rendesen.
**** Miért, megesküdött? Vagy csak kihasználták egy öregember szenilitását?
***** Fegyverrel - piha! Mérget neki!
****** Ezzel kb. nem ígért semmit.

Ez történés szerint a népszámlálási eredmények kezdete, mégis a végére hagyom mikor készítem a leltárt, ép elmém megőrzése érdekében. Az ajtónállók és zenészek stb. ugyanis szintén léviták, és kezd nagyon zsúfolt lenni az a fakk.

1
Megvénhedék pedig Dávid és mikor igen koros volna: királylyá tevé az ő fiát, Salamont* Izráel felett.
2
És összegyűjté Izráel összes fejedelmeit, a papokat és a Lévitákat is.
3
És megszámláltatának a Léviták, harminc esztendőstől fogva**, és akik annál idősebbek valának; és azok száma fejenként, férfianként harmincnyolcezer volt.
4
Ezek közül huszonnégyezeren az Úr háza teendőinek gondviselői valának, és hatezeren tiszttartók és birák.
5
Négyezeren ajtónállók; négyezeren pedig dícsérik vala az Urat minden zengő szerszámokkal, melyeket Dávid készíttetett a dícséretre.
6
És Dávid őket csoportokba osztá a Lévi fiai szerint: Gersonitákra, Kéhátitákra és Méráritákra.
7
A Gersoniták közül valók valának Lahdán és Simhi.
8
Lahdán fiai: Jéhiel a fő, Zétám és Joel hárman.
9
És a Simhi fiai***: Selómit, Hásiel és Hárán, hárman; ezek voltak a Lahdán családjának fejei.
10
Simhi fiai***: Jahát, Zina, Jéus és Béria; ezek négyen voltak Simhi fiai.
11
Jahát volt a fő, Zina második: de Jéus és Béria, mivel nem sok fiakat nemzének, az ő családjukban csak egy ágnak vétettek.
12
Kéhát fiai: Amrám, Ishár, Hebron és Uzziel, négyen.****
13
Amrám fiai: Áron és Mózes, Áron kiválasztatott, hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, ő és az ő fiai mindörökké, hogy jóillatot tennének az Úr előtt, és szolgálnának néki, s az ő nevében a népet megáldanák mindörökké.*****
14
Mózesnek, az Isten emberének fiai pedig számláltatának a Lévi nemzetségei közé.
15
Mózes fiai: Gerson és Eliézer.
16
Gerson fiai: Sébuel a fő.******
17
Eliézer fiai voltak: Rehábia a fő. Eliézernek nem volt több fia; de a Rehábia fiai igen megsokasodtak vala.
18
Ishár fiai: Selómit, aki fő vala.*******
19
Hebron fiai********: Jéria a fő, Amárja második, Jaháziel harmadik és Jékámám negyedik.
20
Uzziel fiai********: Mika a fő, és Isija második.
21
Mérári fiai: Mákhli és Músi; Mákhli fiai: Eleázár és Kis.**********
22
Meghala pedig Eleázár és nem voltak néki fiai, hanem leányai*********, akiket a saját atyjokfiai, a Kis fiai vettek el.
23
Músi fiai********: Mákhli, Eder és Jeremót, hárman.
24
Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfők, az ő megszámláltatásuk szerint, neveik száma szerint fejenként, akik az Úr házában szolgáltak, húsz éves*********** korban és azon felül.
25
Mert ezt mondotta vala Dávid: Az Úr, az Izráel Istene nyugodalmat adott az ő népének, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké;
26
Azért a Lévitáknak sem kell többé hordozni az Isten hajlékát, s mindazokat az eszközöket, amelyek az ő szolgálatához valók.
27
Annakokáért Dávidnak utolsó rendelése szerint megszámláltattak a Lévi fiai, húsz éves************ korban és azon felül.
28
Mert az ő helyök az Áron fiai mellett van, hogy szolgáljanak az Úr házában és annak pitvaraiban, kamaráiban, és mindenféle szent edények tisztítása és az Isten házának szolgálatja által.
29
És hogy gondot viseljenek a szent kenyerekre, az ételáldozathoz való lisztlángra, a kovász nélkül való lepényekre, a serpenyőben főttre és pirítottra, minden mértékre és mérőre.
30
És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dícséretére, úgy reggel, mint este;
31
És hogy áldozzanak az Úrnak minden égőáldozattal, minden szombaton, a hónapok első napjain és a szokott ünnepeken bizonyos szám szerint, amint szükség vala, szüntelen az Úr előtt;
32
És hogy szorgalmasan őrizzék a gyülekezet sátorát, őrizzék a szenthelyet, és hogy vigyázzanak az ő atyjokfiainak, az Áron fiainak szolgálatjánál az Úr házában.

1
Az Áron fiainak is voltak rendjeik. Áron fiai: Nádáb, Abihú, Eleázár és Itamár.
2
Nádáb és Abihú még atyjuk előtt meghaltak és fiaik nem valának, azért Eleázár és Itamár viselék a papságot.
3
És elosztá őket Dávid és Sádók, ki az Eleázár fiai közül vala, és Ahimélek, ki az Itamár fiai közül vala*************, az ő tisztök szerint a szolgálatra.
4
Eleázár fiai között pedig több főember találtaték, mint az Itamár fiai között, mikor eloszták őket. Az Eleázár fiai között családjaik szerint tizenhat főember volt; az Itamár fiai közül, családjaik szerint, nyolc.
5
Eloszták pedig őket sors által válogatás nélkül, mert a szenthelynek fejedelmei és Istennek fejedelmei valának úgy az Eleázár, mint az Itamár fiai közül valók.
6
És beírá őket Semája, a Nétanéel fia, a Lévi nemzetségéből való íródeák, a király előtt és a fejedelmek előtt, Sádók pap előtt; Ahimélek előtt, ki Abjátár fia************** vala, és a papoknak és Lévitáknak családfői előtt. Egy család sorsoltatott az Eleázár és egy az Itamár nemzetségéből.
7
Esék pedig az első sors Jojáribra; a második Jedájára;
8
Hárimra a harmadik; Seórimra a negyedik;
9
Málkijára az ötödik; Mijáminra a hatodik;
10
Hakkósra a hetedik; Abijára a nyolcadik;
11
Jésuára a kilencedik; Sekániára a tizedik;
12
Eliásibra a tizenegyedik; Jákimra a tizenkettedik;
13
Huppára a tizenharmadik; Jésebeábra a tizennegyedik;
14
Bilgára a tizenötödik; Immérre a tizenhatodik;
15
Hézirre a tizenhetedik; Hápisesre a tizennyolcadik;
16
Petáhiára a tizenkilencedik; Jéhezkelre a huszadik;
17
Jákinra a huszonegyedik; Gámulra a huszonkettedik;
18
Delájára a huszonharmadik; Maáziára a huszonnegyedik.
19
Ez az ő hivatalos rendjök szolgálatukban, hogy bejárnának az Úr házába sorban, az ő atyjoknak Áronnak rendelése szerint, amint megparancsolta volt néki az Úr, Izráel Istene.
20
Ami Lévi többi fiait illeti: az Amrám fiai közül vala Subáel***************; a Subáel fiai közül Jehdéja.
21
Ami illeti Rehábiát: a Rehábia fiai közül Issija**************** vala fő.
22
Az Ishár fiai közül Selómót; és a Selómót fiai közül Jahát.
23
A Hebron fiai közül első vala Jérija, Amárja második, Jaháziel harmadik, Jekámhám***************** negyedik.
24
Uzziel fiai: Mika; a Mika fiai közül Sámir.
25
Mika atyjafia Issija; Issija fiai közül Zekáriás.
26
Mérári fiai: Mákhli és Músi******************; Jaázija fia, Bénó.
27
Mérárinak Jaázijától, az ő fiától való fiai*******************: Sohám, Zakkúr és Hibri.
28
Mákhlitól vala Eleázár, és ennek nem valának fiai.
29
Kistől: a Kis fiai közül való volt Jérakhméel.********************
30
Músi fiai*********************: Mákhli, Eder és Jérimót. Ezek a Léviták fiai az ő családjaik szerint.
31
Ezek is sorsot vetének az ő atyjokfiaival az Áron fiaival együtt Dávid király előtt, Sádók és Ahimélek előtt, és a papok és Léviták családfői előtt, a fő a kisebbekkel egyformán.

-----------------------------------------------

* MELYIK Salamon nevű fiát? Értem én hogy a kettőnek az anyja neve nagyon hasonló, DE az anya apja az egyik esetben Ammiel, a másikban Eliám, az egyik gyereket átnevezték Edidjára, továbbá az egyiknek csak egy születés után nemsokkal meghalt tesója volt, míg a másiknak három fivére.
** A Krónika írójának eszébe jutott ez a rész a Törvényekből, de ilyen kitételt nem tartalmazott a népszámlálásra való utasítás, ami mindenkit megszámláltatott 20 év fölött. Ami vagy nem vonatkozott a lévitákra emiatt, vagy probléma/ellentmondás. Az egyik lehetséges oka  sztoriban, hogy Mr. Isten morcos legyen, és lesújtson. Egy másik, hogy egyáltalán történt népszámlálás, mondván "Dávid nem hittel el" hogy megszámlálhatatlan lesz a nép - bár erre a szöve külön hivatkozást tartalmaz, hogy a 20 év alattiakat pont azért nem számolták meg. mert Dávid elhitte. Aztán ott a lehetőség hogy elfelejtették a szükséges áldozatot bemutatni, bár erről sem emlékezik meg a szöveg. És ott a tény, hogy a Krónikák írója jobbnak látta lecserélni a sztoriban Mr. Istent Mr. Sátánra. Azaz Ki Tudja, jobban mondva nem volt ok. Két lehetőséget látok a történet eredetére: egyik, hogy tényleg történt egyszer egy népszámlálás (nem feltétlen Dávid alatt), ami után közvetlen történt valami járvány, vagy méginkább egy háború (ezért lóg ki a 9 év - vagy elírás -, amit aztán tematizáltak 3-ra hogy passzljon a többihez)). Persze ha így is volt, kétségtelen, hogy az egész kérdés inkább hipotetikus, így inkább arra való tanmese, hogy kerüld a népességnyilvántartást, mert bármikor beüthet egy baj, ami nagyban felülírja az eredményt.
*** facepalm
**** Meg volt ott még egy Amminádáb, de ki számolja.
***** Ezt akkor nyilván számontartják, és iratokkal igazolni tudják.
****** Meg volt valahol egy jonathán is.
******* Ishárnak volt 3 fia, egyik se Selómit. Van 3 Selómitunk, egyiket lásd fenn, a másik egy nő, a harmadik meg épp megfelelhetne, de Eliézer leszármazottja, és ne fő, csak egy kincstárnok. El se képzelhető igazából hogy közvetlen Ishár gyereke lenne, túl kevés, szinte nemlétező úgy a generáció a Vándorlás éveire.
******** Maradjunk itt is inkább a leszármazottaknál.
********* Összekevertek valami a Celofád-sztorival?
********** Mákhli fia igazából Libni volt. És van 3 Eleázárunk ezen a ponton, kettő szóba sem jöhet, a harmadik meg Fineás apja. Ezekre már egáltalán ninc helyem viszont, rangjuk sincs, otthagyom őket az exodus előtt.
*********** He? A 3. sorban még azt mondta, csak 30-on felül számláltak.
************ Eldöntenék végre?
************* Hát, eddig Thamárnak egy gyerekéről se tudtunk. Az is tény, hogy Ahinélék nincs a listán egyáltalán - de nyugodtan várhatjuk hogy igazából Akhinéleket keresünk - akikből három van. Az egyik vmi ellenséges király volt, a másik meg Eleázár leszámazottja, szóval idekapcsolom a harmadikat.
************** És itt a bizonyíték az Ahimélek/Akhimélek víriációra.
*************** Én eddig úgy tudtam egy Amrámunk van, és annak pontosan két fia: Mózes és Áron.
**************** Mármint Jésáia?
***************** Mármint Jékámám. 
****************** És Abihail. De nem baj, most találjunk ki neki mégegyet.
******************* Itt nem tudom mi folyik.
******************** Akkor itt ahogy nézem töröltük a többesszámot.
********************* Oh, jajj. Músi. Neki volt pát leszármazott. Ja, nem, az Mérári. Ezek meg voltak a 23. fejezetben (l. fenn). Akkor kész!

Történetileg nem ez jön először, de adminisztrációs, listakészítős oldalról előnyösebb ezt olvasni előbb, mert zenészek és ajtónállók már voltak, így esetleg marad némi ép eszünk a végére.

1
Dávid és a sereg fővezérei a szolgálatra kijelölék az Asáf, Hémán és Jédutun fiait, hogy prófétáljanak citerákkal, lantokkal és cimbalmokkal*. Azok száma, akik e szolgálatra rendeltettek, az ő szolgálatuk szerint:
2
Az Asáf fiai közül: Zakkúr, József, Nétánia és Asaréla***, az Asáf fiai Asáf mellett, aki a király mellett prófétál vala.
3
A Jédutun fiai közül: A Jédutun fiai Gedália, Séri***, Jésája, Hasábia, Mattithia és Simei, hatan**** citerával az ő atyjok Jédutun mellett, aki az Úr tiszteletére és dícséretére prófétál vala.*****
4
A Hémán fiai közül: Hémán fiai: Bukkija, Mattánia, Uzziel***, Sébuel, Jérimót, Hanánia, Hanáni, Eliáta, Giddálti, Romámti-Ezer, Josbekása, Mallóti, Hótir, Maháziót.
5
Ezek mind Hémán fiai, aki az Isten beszédeiben a király látnoka a hatalom szarvának emelésére. Az Isten Hémánnak tizennégy fiút és három leányt ada.
6
Ezek mindnyájan az ő atyjuk mellett valának, akik az Úr házában énekelnek vala cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal az Isten házának szolgálatában, a királynak, Asáfnak, Jédutunnak és Hémánnak parancsolata szerint.
7
Ezeknek száma testvéreikkel együtt, akik jártasok valának az Úr énekében, mindnyájan tudósok, kétszáznyolcvannyolc vala.
8
És sorsot vetének a szolgálat sorrendjére nézve, kicsiny és nagy, tanító és tanítvány egyaránt.
9
És esék az első sors az Asáf fiára, Józsefre; Gedáliára a második. Ő és testvérei tizenketten valának.
10
A harmadik Zakkúrra, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
11
Negyedik Jisri***re esék, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
12
Ötödik Nétániára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
13
Hatodik Bukkijára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
14
Hetedik Jésarelá***ra, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
15
Nyolcadik Jésájára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
16
Kilencedik Mattániára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
17
Tizedik Simeire, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
18
Tizenegyedik Azárel***re, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
19
Tizenkettedik Hasábiára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
20
Tizenharmadik Subáelre**, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
21
Tizennegyedik Mattithiára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
22
Tizenötödik Jérimótra, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
23
Tizenhatodik Hanániára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
24
Tizenhetedik Josbekására, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
25
Tizennyolcadik Hanánira, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
26
Tizenkilencedik Mallótira, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
27
Huszadik Eliátára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
28
Huszonegyedik Hótirra, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
29
Huszonkettedik Giddáltire, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
30
Huszonharmadik Maháziótra, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.
31
Huszonnegyedik Romámti-Ezerre, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.

1
Az ajtónállók rendje ez: A Kóriták közül Meselémiás, a Kóré fia, aki az Asáf fiai közül való volt.******
2
A Meselémiás fiai közül elsőszülött Zekária, Jédiáel második, Zebádia harmadik és Játniel negyedik,
3
Elám ötödik, Jóhanán hatodik, Eljehoénai hetedik.
4
Obed-Edom******* fiai közül: Semája elsőszülött, Józabád második, Jóah harmadik, Sákár negyedik, Nétanéel ötödik,
5
Ammiel hatodik, Issakhár hetedik, Pehullétai nyolcadik, mert az Isten megáldotta vala őt.
6
Az ő fiának, Semájának is születtek fiai, akik családjukban uralkodtak, mert erős vitézek valának.
7
Semája fiai: Othni, Refáel, Obed, Elzabád, kinek testvérei igen erős férfiak valának, Elihu és Sémákiás.
8
Ezek mindnyájan Obed-Edom fiai közül valók; mind ő magok, mind fiaik és testvéreik derék férfiak valának, erősek a szolgálatra; hatvanketten******** Obed-Edomtól valók.
9
Meselémiásnak is fiai és testvérei tizennyolcan erős férfiak valának.*********
10
Hósának is, a Mérári fiai közül************, valának fiai, kik között Simri volt a fő, nem mintha elsőszülött volna, hanem mivel az ő atyja őt akará választani főnek;
11
Hilkiás a második, Tebáliás a harmadik, Zekária negyedik; mindnyájan a Hósa fiai és testvérei, tizenhárman.***********
12
Ezek között osztaték el az ajtónállás tiszte a főemberek által, hogy az ő atyjokfiaival együtt vigyáznának és szolgálnának az Úr házában.
13
És sorsot vetének kicsiny és nagy egyaránt az ő családjaik szerint mindenik kapura.
14
És esék a napkelet felé való kapunak őrizete sors szerint Selémiásra**********; Zekáriára pedig, az ő fiára, aki bölcs tanácsadó vala, mikor sorsot vetének, esék az északi kapu sors szerint.
15
Obed-Edomnak a déli kapu; az ő fiainak pedig a kincstartó ház.
16
Suppimnak**************** és Hósának a napnyugotra való kapu, a Salléketh kapuval együtt a felmenő töltésen, egyik őrizőhely szemben a másikkal.
17
Napkelet felé vala hat Lévita; észak felé minden napra négy; délre is minden napra négy; a kincstartó háznál kettő-kettő.
18
A külső részen napnyugat felé: négy a felmenő töltésen, kettő a külső rész felé.
19
Ezek az ajtónállók csoportjai a Kóriták és Méráriták közül.
20
A Léviták közül: Ahija volt az Isten háza kincsének, és az Istennek szentelt kincsnek főgondviselője**************.
21
A Lahdán fiai, Gersoniták************* fiai Lahdántól; a Lahdán családfői, Gersonita Jéhiéli.
22
Jéhiéli fiai: Zétám és Joel az ő testvére, akik az Úr háza kincseinek valának gondviselői.
23
Az Amrám, Ishár, Hebron és Aziel*************** nemzetségéből valók is.
24
Sébuel pedig Gersonnak, a Mózes fiának***************** fia a kincs főgondviselője************** volt.
25
Az ő atyjafiai pedig, Eliézertől valók, ezek: Rehábiás az ő fia, kinek fia Jésáia, kinek fia Jórám, kinek fia Zikri, kinek fia Selómit.
26
Ez a Selómit és az ő testvérei valának gondviselői minden megszentelt kincsnek, amelyet Dávid király, a nemzetségek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a hadakozó nép fejedelmei szenteltek vala Istennek,
27
Amelyet a hadban való zsákmányból szenteltek vala az Úr házának építésére,
28
És amit csak szentelt Sámuel próféta, és Saul, a Kis fia, és Abner, a Nér fia, és Joáb, a Séruja fia; és bárki szentelt is valamit Istennek: mind Selómitnak és az ő testvéreinek gondviselése alatt volt.
29
Az Isháriták közül Kenániás****************** és az ő fiai Izráel külső dolgaival bízattak meg, mint tiszttartók és birák.
30
A Hebroniták közül Hasábiás és testvérei igen erős férfiak, ezeren és hétszázan valának, akik Izráel népe között, a Jordán vizén túl napenyészetre, gondviselők voltak az Úr minden dolgában és a király szolgálatjában.
31
A Hebroniták között Jerija vala a fő (a Hebroniták nemzetségeik és családjaik szerint megkerestetének a Dávid királyságának negyvenedik esztendejében és találtak bátor férfiakat Gileád-Jaézerben).
32
És az ő atyjafiai, erős férfiak, kétezerhétszázan valának, családfők; akiket Dávid király gondviselőkké tett a Rubenitákon és Gáditákon és Manasse félnemzetségén, mind az Istennek, mind a királynak minden dolgaiban.

-----------------------------------------------

* Ezek után nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a "próféták" afflée udvari-bolondok lehettek eredetileg, vagy legalábbis egy időben.
** Itt valaki hibát véthetett. Hogy a hhéber másoló, a szerző, vagy a Vulgata fordtója, ki tudja.
*** Ez a 3-3 név miért nem egyezik? Először még arra is gondoltam, az éppencsak megemlített 3 lány lehet, de igazából a nevek nem felismerhetetlenek valamennyi gyakorlattal. Persze ez szemmérték részemről. Plusz a tény, hogy minden apától 1-1 fiúnak cserélődött a neve, ami szándékosságra vall.
**** Érdekességként: a KJV-ben lemaradt Simei.
***** 1Krónikák 16. szerint Jédtun fiai nem éneklők, hanem ajtónállók voltak.
****** Aaz előző fejezet felsorolta Asáf fiait, azt azért érezzük. És nem volt köztük Kóré.
******* Az ajtónálló. Nem összekeverendő pl. a kapunállóval.
******** Mármint 14-en.
********* Mármint nem volt testvére, és csak 7 gyereke.
********** Mármint Meselmiásra.
*********** Mármint 4-en.
************ Ne fárassz hogy most tallsz ki Mérárinak még egy gyereket! Meh, legyenm éráriták.
************* Úh, ez szopat.
************** Döntsük már el ki a főgondviselő!
*************** Azriel egy éneklő, a többi három Gerson testvérének, Kéhátnak a gyerekei.
**************** Ő vajon ki. És nincs számtartó sorsolás mint a Harmincaknál, hogy ki lehessen találni.
***************** Én a Bírák.18.30-ból úgy tudtam, m-el írják a Geromot, és a gyereke Jonathán volt.
****************** Eddig is volt egy Kénániás, de ő a korábbi krónika-rész alapján az éneklők vezére volt. És akkor itt megemlítem, hogy az éneklők ("próféták") és a zenészek ott külön voltak választva, egy személy nem csinálta mindkettőt.