Ez a két részlet NEM paralel, egyszerűen csak katonák vannak bennük, Dávid katonái.

1
Ezek azok, akik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még számkivetésben vala, akik a hősöknek a harcban segítői voltak.
2
Ívesek, akik mind jobb-, mind balkézre kővel hajítanak és nyíllal lőnek vala, akik Saul atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségéből.
3
Előljáró vala Ahiézer és Joás, a Gibeabeli Semáa fiai és Jéziel és Pélet, Azmávet* fiai, Beráka és Jéhu, Anatótból,
4
És a Gibeonbeli Ismája**, a harminc közül való hős, akiknek előljárójok is vala; Irméja, Jaháziel, Johanán és Gederátbeli Józabád,
5
Elúzai, Jérimót, Behália, Semária és Hárufbeli Sefátja,
6
Elkána, Isija, Azaréel, Jóézer és a Kóré nemzetéből**** való Jásobéám.
7
Joéla és Zebádja, a Gedorból való Jérohám fiai.
8
A Gáditák közül is menének Dávidhoz, mikor a pusztában vala az erősségben, erős és hadakozó férfiak, paizsosok, dárdások, akiknek orcájok, mint az oroszlánnak orcája és gyorsaságra hasonlók a hegyen lakozó vadkecskékhez.
9
Ézer az első, Obádia második, Eliáb harmadik,
10
Mismanna negyedik, Jirméja ötödik,
11
Attai hatodik, Eliel hetedik,
12
Nyolcadik Johanán, kilencedik Elzabád,
13
Tizedik Jirméja, tizenegyedik Makbánnai.***
14
Ezek voltak főemberek a seregben a Gád fiai közül; a legkisebbek egyike száz ellen, a legnagyobbak egyike ezer ellen!
15
Ezek azok, akik a Jordánon átmentek volt az első hónapban, noha az árvíz a partot felülmúlta, és elűzték mindazokat, akik a völgyben valának napkelet felől és napnyugot felől.
16
Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közül is az erősségbe.
17
És kiméne Dávid elejökbe, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség okáért jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, az én szívem egy lesz ti veletek; ha pedig meg akartok csalni, hogy eláruljatok az én ellenségeimnek, holott semmi gonoszságot nem követtem el: lássa meg a mi atyáink Istene és büntessen meg.
18
A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincnak fejedelmét*****, s monda: Óh Dávid, tied vagyunk és te veled leszünk, Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítőidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért őket Dávid, és főemberekké tevé a seregben.
19
Ennekfelette Manasséból is hajlának Dávidhoz, mikor a Filiszteusokkal együtt Saul ellen ment volna harcolni; de nem segéllék őket; mert tanácsot tartván, haza küldék a Filiszteusok fejedelmei, mondván: A mi fejünk veszésével fog visszamenni az ő urához, Saulhoz.
20
Mikor visszatére Siklágba, hajlának ő hozzá a Manassé fiai közül Adna, Józabád, Jediháel, Mikáel, Józabád, Elihu és Sillétai, akik a Manasse nemzetségéből való ezerek előljárói voltak.
21
És ezek Dávidnak segítségül voltak az ellenség seregei ellen; mert fejenként mind erős vitézek valának, és vezérek a seregben.
22
Annakfelette minden nap mennek vala Dávidhoz, hogy segítségére legyenek néki, míg serege nagygyá lőn, mint az Istennek tábora.
23
Ezek pedig számszerint a viadalhoz készült előljárók, akik Dávidhoz mentek vala Hebronban, hogy őt Saul helyett az országban királylyá válasszák, az Isten ígérete szerint.
24
A Júda fiai közül, akik paizst és kopját viselének hatezernyolcszáz vala harcra készen.
25
A Simeon fiai közül vitéz férfiak a viadalra, hétezerszáz.
26
A Lévi fiai közül négyezerhatszáz vala.
27
Jojada is, ki az Áron fiai között előljáró vala, és ő vele háromezerhétszáz.
28
És az ifjú Sádók, aki igen erős vala, és az ő atyja házából huszonkét főember.
29
A Benjámin fiai közül, akik Saul atyjafiai valának, háromezer; mert még azok közül sokan hűségesen őrizik vala a Saul házát.
30
Az Efraim fiai közül húszezernyolcszáz, igen vitézek, akik az ő nemzetségökben híres férfiak valának;
31
Manassénak félnemzetségéből pedig tizennyolcezer, kik névszerint kijelöltetének, hogy elmenjenek és Dávidot királylyá válasszák.
32
Az Izsakhár fiai közül, akik felismerék az idő alkalmatos voltát, hogy tudnák, mit kellene Izráelnek cselekednie, kétszáz főember és az ő rokonaik mind hallgatnak vala beszédjökre.
33
A Zebulon fiai közül a harcra kimenők, minden hadiszerszámokkal felkészülve, ötvenezeren valának, készek a viadalra állhatatos szívvel.
34
A Nafthali nemzetségéből ezer főember vala; és ő velek paizszsal s kopjával harminchétezer vala.
35
A Dániták közül, akik a viadalhoz készek valának, huszonnyolcezerhatszázan voltak.
36
És az Áser fiai közül a hadakozók és az ütközethez készek negyvenezeren valának.
37
A Jordánon túl lakozók közül, azaz a Rúbeniták, Gáditák és a Manasse nemzetségének fele közül, minden viadalhoz való szerszámokkal egyetemben, jöttek százhúszezeren.
38
Mindezek hadakozó férfiak, a viadalra elkészülve, egy értelemmel mentek vala Hebronba, hogy Dávidot az egész Izráel felett királylyá válasszák, sőt ezeken kivül is az egész Izráel egy szívvel azon volt, hogy Dávidot királylyá válasszák.
39
És ott maradának Dáviddal harmadnapig, s esznek és isznak vala; mert az ő atyjokfiai készítettek vala nékik;
40
És úgy a szomszédságukban levők, mint mások Izsakhárig, Zebulonig és Nafthaliig hoznak vala kenyereket szamarakon, tevéken, öszvéreken és ökrökön, eleséget, lisztet, fügét, aszuszőlőt, bort, olajat, vágóbarmokat, juhokat számtalan sokat; mert nagy öröm vala Izráelben.

16
Izráel nemzetségei között, a Rubeniták előljárója Eliézer, a Zikri fia; a Simeonitáké Sefátiás, a Maaka fia.
17
Lévinek Hasábia, a Kémuel fia; Áronnak Sádók******;
18
Júdának Elihu, a Dávid atyjafiai közül********; Izsakhárnak Omri, a Mikáel fia;
19
Zebulonnak Ismája, az Obádiás fia; Nafthalinak Jérimót, Azriel fia;
20
Efraim fiainak Hósea, az Azáziás fia; a Manasse félnemzetségének Jóel, a Pedája fia;
21
Manasse Gileád földén való félnemzetségének Iddó, a Zekáriás fia; Benjáminnak Jaasiel, az Abner fia;
22
Dánnak Azaréel, a Jérohám fia. Ezek valának az Izráel nemzetségeinek fejedelmei.
23
Nem számláltatá meg pedig Dávid azokat, akik húsz esztendőn alól valának; mert az Úr megigérte, hogy megsokasítja Izráelt, mint az égnek csillagait.
24
Joáb, a Séruja fia megkezdé a számlálást, de véghez nem vivé, mivelhogy e miatt Istennek haragja támadt Izráel ellen.******** Ez okból a szám nem vétetett fel a Dávid király krónikájának száma közé.
25
A király kincsének gondviselője vala Azmávet*********, az Adiel fia; a mezőkön, a városokban, a falvakban, a várakban való kincseknek pedig Jónatán, az Uzziás fia volt a gondviselője;
26
A föld művelésére rendelt mezei munkások felett volt Ezri, a Kélub fia.
27
A szőlőmívesek felett volt a Rámátbeli Simei, és a szőlőkben levő boros tárházak felett a Sifmitbeli Zabdi;
28
Az olajfák és a mezőn való fügefák mívesei felett a Gideritbeli Baálhanán; az olajos tárházak felett Joás;
29
A Sáron mezején legelő barmok felett a Sáronbeli Sitrai; a völgyekben legelő barmok felett pedig Sáfát, az Adlai fia.
30
A tevék felett az Ismáel nemzetéből való Obil; a szamarak felett a Méronótbeli Jehdéja;
31
A juhok felett a Hágárénus Jaziz. Mindnyájan ezek valának a Dávid király jószágainak gondviselői.
32
Jónatán, a Dávid nagybátyja********** főtanácsos vala, aki értelmes és írástudó ember volt. Jéhiel, a Hakhmóni fia pedig a király fiaival vala.
33
Akhitófel is a királynak tanácsosa*********** volt. Arkites Khúsai pedig a király barátja************.
34
Akhitófel után volt Jójada, a Benája fia, és Abjátár; a király hadának fővezére pedig Joáb.

---------------------------------------

* Van egy Azmávetünk, katona volt, több infó nincs, én hozzákapcsolom.
** Abisai volt a Harmincak elöljárója/vezére (2Sám.23.18, 1Krón.11.20), esetleg Benája (2Sám.23.23, 1Krón.11.25), vagy Jásobeám (1Krón.11.11), de Ismája eddig fel sem merült!
*** Teljesen egyértelmű hogy csak azért hajigál ránk neveket hogy kiemelje Dávid fontosságát, lenyűgözzön a puszta számukkal - és hogy az egészet csak kitalálja.
**** Van HÁROM Kórénk. Az egyik énekes/ajtónálló, szóval gondolom nem az. Na, az angol kisegített. Az izráelita Kóré kell nekünk. Persze így felmerül a kérdés, hogy egy lévita hogyan lett katona. A népszámlálásnál ugye őket külön számolják, mert ők nem katonáskodnak.
***** Egyik listán sem szerepel a neve.
****** Hasábia, meg Sádók - én beutdom a meglévőknak.
******* Na róla se hallottunk ezidáig.
******** Ez egy olyan momentum, ami nincs meg a többi népszámlálós részben. Azt is mondhatnánk, ha elhinnénk hogy ez egy nagy történet, hogy kulcsrészlet. De már rég nem hiszünk ilyen ostobaságot.
********* Nincs rá abszolut okom hogy ez az Azmávet ne az az Azmávet legyen.
********** Nagybátty? Mióta volt Dávid apjának testvére? Ez új. Természetesen feltételezem apai ágon van. Természetesen dúl a nepotizmus.
*********** Nem hiszem el, de ott van már korábbról a listán%
************ Ez meg miféle rang?

Ezzel egyébként nem ér véget a népszámlálás sztorija. A népszámlálás során összeírtakkal fogjuk folytatni. Igen, ez nevek újabb végtelen sorát jelenti, de nem olyan rossz a helyzet mint tűnik, legalábbis adminisztrációs szempontból. Ezúttal nem olyan rossz.

1
Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.*
2
Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.
3
És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint amennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király?**
4
Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt.
5
És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felől, Gád völgyében, és Jáser mellett.
6
Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére.
7
Ezután menének a Tírus erős városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való részére, Beersebába.
8
És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilenc hónap és húsz nap mulva.
9
És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolcszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.
10
Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, amit cselekedtem***. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!
11
És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, aki Dávidnak látnoka**** vala, ezt mondván:
12
Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy aszerint cselekedjem veled.
13
Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: Akarod-é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, aki engem elküldött.
14
És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe.
15
Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltől fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak.
16
És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, aki a népet öli vala******: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérűje mellett.
17
És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, aki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.
18
Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérűjén.
19
És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, amint az Úr megparancsolta vala.
20
És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az ő szolgáival ő hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király előtt, arccal a föld felé.
21
És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az ő szolgájához jő? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tőled e szérűt, és oltárt építsek ezen az Úrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között.
22
Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, ami néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett;
23
Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.
24
Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüst sikluson.
25
És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.

1
Támada pedig a Sátán****** Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
2
Monda azért Dávid Joábnak és a nép előljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.
3
Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel szaporítsa meg az ő népét, amennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére.
4
De a király szava erősebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.
5
És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel népének száma ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai közül pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi.*******
6
A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.********
7
Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.*********
8
Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt művelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem!
9
Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:
10
Eredj el, szólj Dávidnak ekképpen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elődbe, válassz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled.
11
Elméne azért Gád próféta Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: válassz magadnak!
12
Vagy három esztendeig való éhséget**********, vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig kegyetlenkedjék földedben és az Úr angyala pusztítson Izráel minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, aki engem hozzád küldött.
13
És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az ő irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!
14
Bocsáta azért az Úr döghalált Izráelre; és meghalának Izráel közül hetvenezeren.
15
Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná a népet, meglátá az Úr és könyörüle az ő veszedelmökön; és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus Ornánnak szérűjénél.
16
Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, amelyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orcájokra.
17
És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, aki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás.
18
Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus Ornán*********** szérűjén.
19
Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében szólott vala.
20
Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, ő és az ő négy fia, akik vele valának, elrejtőzének (Ornán pedig búzát csépel vala).
21
És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérűről, meghajtá magát Dávid előtt, arccal a földre.
22
És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérűhelyet, hogy építsek oltárt rajta az Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e csapás a népen.
23
Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, ami néki tetszik; sőt az ökröket is oda adom égőáldozatul, és fa helyett a cséplőszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatul; mindezeket ajándékul adom.
24
És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tőled; mert ami a tied, nem veszem el tőled az Úrnak és nem akarok égőáldozattal áldozni néki a máséból.
25
Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz arany siklust.rnán
26
És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égő- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, aki meghallgatá őt, mennyből tüzet bocsátván az égőáldozat oltárára.*************
27
És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az ő kardját hüvelyébe.
28
Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott.
29
(Az Úr sátora pedig, amelyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala.
30
És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.)

-----------------------------------------------

* A lesújtás az, hogy felszólítja népszámlálásra? Nem megkísérti, nem simán azt mondja tartson népszámlálást - hanem haragra gerjed, és lesújtásként megparancsolja hogy számoljanak népet. Csak én nm értem?
** A kérdés annyiban jogos, hogy bár isteni utasítások is vannak népszámlálás esetére, tehát a népszámlálás valahol kívánatos, a népszámlálás koncepciója maga kétségbe vonja Mr. Isten szavát, hogy megszámlálhatatlan lesz á Nép (tengerpart homokja, csillagok).
*** Hogyan?
**** Azok szerintem be vannak tiltva, sőt, Saul külön elkergette mindet.
***** Nesze neked angyalok.
****** Most akkor a Sátán? Vagy Isten azonos a Sátánnal? Vagy ez olyan mint Jóbnál? Vagy miért az ellentmondás?
******* A számok se stimmelnek. Itt 1.100,000 Izráeli, 470,000 Júdabeli. 2Sám.ban a számok: 800,000 és 500,000.
******** Ilyen kitétel 2Sám-ban nincsen.
********* Mi nem tetszett?
********** 2Sám-ban 7 évvel fenyeget.
*********** Mármnt Araunán.
************ Valahol elszálltak az árak, 2Sám-ban még 50 ezüst siklus elég volt.
************* Ez egy érdekes momentum, majd az 1Kir.18 kapcsán említhető ismét érdekesség/kiegészítés képpen.

1
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4
Az Úrhoz kiáltok, aki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
6
A pokol* kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.
7
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolom volt nékem.
20
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30
Mert veled harci seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.**
31
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, akik ő benne bíznak.
32
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35
Kezeimet harcra tanítja, Hogy az ércív karjaim által törik el.
36
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.***
39
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40
Mert te erővel öveztél fel engem a harcra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, akiket elpusztítottam én,
42
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utca sarát, széttaposom őket.
44
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!

1
Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, aki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvence.
2
Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által.
3
Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kősziklája mondá nékem: Aki igazságosan uralkodik az emberek felett, aki Isten félelmével uralkodik:
4
Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.
5
Avagy nem ilyen-é az én házam Isten előtt? Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót. Mert az én teljes idvességemet és minden kivánságomat nem sarjadoztatja-é?
6
De az istentelenek mindnyájan olyanok, mint a kitépett tövis, melyhez kézzel nem nyúlnak;
7
Hanem aki hozzá akar nyúlni is, fejszét és rudat vesz hozzá, hogy ugyanazon helyen tűzzel égettessék meg.
8
Ezek pedig a Dávid erős vitézeinek nevei: Joseb-Bassebet, a Tahkemonita, aki a testőrök vezére; ő dárdáját forgatván, egy ízben nyolcszázat sebesített meg.
9
Ő utána volt Eleázár, Dódónak**** fia, ki Ahóhi fia vala; ő egyike a három hősnek, akik Dáviddal valának, mikor a Filiszteusok által kigúnyoltatának, összegyülekezvén ott a harcra, és az Izráeliták megfutamodtak volt.
10
Ő megállván, vágta a Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére ő utána, de csak a fosztogatásra.
11
Ő utána volt Samma, a Harárból való Agénak fia. És összegyűlének a Filiszteusok egy seregbe ott, ahol egy darab szántóföld volt tele lencsével, a nép pedig elfutott a Filiszteusok elől:
12
Akkor ő megálla annak a darab földnek közepén, és megoltalmazá azt, és megveré a Filiszteusokat, és az Úr nagy szabadítást szerze.
13
A harminc vezér közül is hárman lementek, és elérkezének aratáskor Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a Filiszteusok táborban valának a Réfaim völgyében.
14
Dávid akkor a sziklavárban volt, a Filiszteusok őrsége pedig Bethlehemnél.
15
Vizet kivánt vala pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van?
16
Akkor a három vitéz keresztül tört a Filiszteusok táborán, és merítének vizet a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van, és elhozván, vivék Dávidnak. Ő azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Úrnak.
17
És monda: Távol legyen tőlem, Uram, hogy én ezt míveljem: avagy azoknak az embereknek vérét igyam-é meg, kik életöket halálra adva mentek el a vízért? És nem akará azt meginni. Ezt mívelte a három hős.
18
Továbbá Abisai, Joábnak atyjafia, Sérujának fia, aki e háromnak feje volt, aki háromszáz ellen felemelvén dárdáját, megölé azokat; és néki nagy híre vala a három között.
19
A három között bizonyára híres volt és azoknak vezére vala, mindazáltal ama hárommal nem ért fel.
20
Benája is, Jójadának***** fia, vitéz ember, nagytehetségű, aki Kabséelből való vala; ez ölé meg a Moábitáknak két fővitézét. Ugyanő elmenvén, az oroszlánt is megölé a veremben, télen.
21
Ugyanő ölt meg egy Égyiptomból való tekintélyes embert. Az égyiptomi kezében dárda vala, és ő csak egy pálcával méne reá; és kivevé az égyiptomi kezéből a dárdát, és megölé őt a maga dárdájával.
22
Ezeket cselekedé Benája, Jójadának fia, és néki is jó híre vala a három erős vitéz között.
23
Híres volt ő a harminc között, mindazáltal ama hárommal nem ért fel. És előljáróvá tevé őt Dávid a tanácsosok között.
24
Asáel is, Joáb atyjafia, e harminc közül való, kik ezek: Elkhanán, a bethlehemi Dódónak******* fia.
25
Haród városbeli Samma; azon Haródból való Elika.
26
Héles, Páltiból való; Híra, a Thékoából való Ikkes fia.
27
Abiézer, Anathóthból; Mébunnai, Húsáthból való.
28
Sálmon, Ahóhitból való; Maharai, Nétofátból.
29
Héleb, Bahanának fia, Nétofátból való; Ittai, Ribainak fia, Gibeából való, mely Benjámin fiaié.
30
Benája, Piráthonból való; Hiddai, a patak mellett való Gáhasbeli.
31
Abiálbon, Árbátból való; Azmávet, Bárhumból való.
32
Eljáhba, Sahalbomból való; Jásen fia, Jonathán.
33
Samma, Harárból való; Ahiám, Arárból való Sarárnak fia.****************
34
Elifélet, Ahásbainak fia, Maakátból való*****************; Eliám, Gilóbeli Akhitófelnek fia.
35
Hesrai, Kármelből való; Paharai, Arbiból való.
36
Jigeál, Sobabeli Nátánnak fia; Báni, Gádból való.
37
Sélek, Ammonita; Naharai, Beerótból való, Joábnak, a Séruja fiának fegyverhordozója.
38
Ira, Jithriből való*******************; Gáreb, Jithriből való.
39
Hitteus Uriás. Mindössze harmincheten.*******

1
És gyűlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;
2
Ezelőtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, aki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.
3
Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tőn Dávid velök Hebronban az Úr előtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.
4
Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).
5
És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;
6
Mert ezt mondotta vala Dávid: Aki legelőször egy Jebuzeust levág, előljáró és vezér legyen. Felméne azért legelőször Joáb, a Séruja fia; és lőn előljáróvá.
7
Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.
8
És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.
9
És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala ő vele.
10
Ezek pedig a hősök előljárói, akik Dávid mellett valának, akik erősen forgolódának vele az ő királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válasszák őt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.
11
Ezek számszerint a hősök, akik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia********, a harmincnak előljárója; ez emelte vala fel az ő kopjáját háromszáz ellen, akiket egyszerre megsebesíte.
12
Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; aki a három hős közül egy vala.
13
Ő vala Dáviddal Pasdamimban, ahová összegyűlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elől.
14
De ők megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá őket nagy szabadítással.
15
Továbbá, mikor alámentek hárman a harminc főember közül Dávidhoz, a kősziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.
16
(Dávid az erősségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)
17
Kivána Dávid vizet, és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja előtt való forrásnak vizéből!
18
Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu előtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.
19
És monda: Távoztassa el tőlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, akik életöket halálra vetették? Mert ők ezt életök veszedelmével hozták. És semmiképpen nem akara inni. Ezt cselekedé a három hős.
20
És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak előljárója; ő ragadott vala dárdát háromszáz ellen, akiket megsebesíte; és ő volt a leghíresebb a három között.
21
A három közül a kettőnél híresebb vala, azért volt azok előljárója; de azért egymaga még sem ért föl a hárommal.********
22
Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelből, aki nagy dolgokat cselekedék; ő ölte meg Moáb két oroszlánját, és ő méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idő volt.
23
Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövő zugoly. Szembeszálla vele egy pálcával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezéből a dárdát, és saját dárdájával általveré.
24
Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, aki híres vala a három hős között.
25
Híres vala ő a harminc között, de azzal a hárommal nem ért fel. És előljáróvá tevé őt Dávid a tanácsosok között.
26
A seregnek pedig ezek vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.
27
Haróritból való Sammót*********, Pélomból való Héles**********,
28
Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,
29
Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.
30
Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;
31
Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;
32
Húrai, a Gaás völgyéből való; Arbátbeli Abiel;
33
Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;
34
Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.
35
Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,
36
Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,
37
Kármelből való Hésró, Naárai, Ezbái fia,
38
Jóel, Nátán testvére******************; Mibhár, Géri fia;
39
Sélek, Ammon nemzetségéből való; Berótbeli Naárai, Joábnak, aki Séruja fia vala, fegyverhordozója;
40
Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,
41
Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;
42
Hadina, a Rúben nemzetségéből való Siza fia, ki a Rúbeniták előljárója vala, és vele harmincan valának.***********
43
Hanán, Maaka fia*********************, és Mitnibeli Jósafát,
44
Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.
45
Jidiháel, Simri fia, és az ő testvére, Joha, Tisibeli.
46
Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségéből való.
47
Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.

1
Ezek az Izráel fiai szám szerint, családfők, ezredesek, századosok és előljáróik azoknak, akik a király szolgálatában állottak a seregek minden dolgaiban, akik be- és kimennek hónapról-hónapra az egész esztendőn át; a seregek egyenként huszonnégyezer emberből állának.
2
Az első csapatnak vezére az első hónapban************ Jasobeám, a Zabdiel fia vala, mely csapat huszonnégyezerből állott;
3
Ő a Péres fiai közül való volt és vezére az első hónapra rendelt sereg minden előljárójának.
4
A második csapatnak vezére a második hónapban Dódai Ahohites vala és az ő csapatja; és Miklót************** az előljáró. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
5
A harmadik seregnek a harmadik hónapban Benája volt a vezére, aki Jójada főpapnak volt a fia; az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.***************
6
Ez a Benája hős volt a harminc között, sőt a harminc felett való volt. Csapatjának előljárója az ő fia, Ammizabád vala.
7
A negyediknek vezére a negyedik hónapban Asáel vala, a Joáb testvére és utána az ő fia, Zebádia. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
8
Az ötödiknek vezére az ötödik hónapban Jizráhites Samhut vala. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
9
A hatodiknak vezére a hatodik hónapban a Tékoabeli Ira volt, az Ikkés fia. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
10
A hetediknek vezére a hetedik hónapban a Pélonbeli Héles vala, az Efraim fiai közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
11
A nyolcadiknak vezére a nyolcadik hónapban a Husátbeli Sibbékai vala, a Zárhiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
12
A kilencediknek vezére a kilencedik hónapban az Anatótbeli Abiézer vala, a Benjáminiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
13
A tizediknek vezére a tizedik hónapban a Nétófátbeli Maharai vala, a Zárhiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
14
A tizenegyediknek vezére a tizenegyedik hónapban a Pirathonbeli Benája vala, az Efraimiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
15
A tizenkettediknek vezére a tizenkettedik hónapban a Nétófátbeli Héldai vala, Othniel nemzetségéből való. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.*************

--------------------------------------------------

* Az angolból kiderül, hogy itt "sír", vagy méginkább "Sheol" áll, a "pokol" szó hazsnálaza keresztény teológiai hamisítás.
** Hát ugye attól függ, milyenm magas az a fal.
*** **** Sose lehet tudni, meg annyira nincs távol, az egyik Bíró aapja is Dodó volt, eddig az egyedüli.
***** Mrámint Jéhódajának.
****** A harmincak harmincheten voltak. Vagy hát felsorol 30-at a "harmincak" aatt, de azt is mondja, hogy Asáel is a "harmincak"k özé tartozott, és úgy már 31-en vannak... Illetve az egész fejezetben összesen 36 név szerepel.
******* Áh, yess, megpróbáltak átverni, de figyeltem! volt Jáir fia Elhanán, aki megölte Góliát testvérét. Ő nyilvánvalóan ugyanaz mint aki megölte a gitteus Góliátot, a batlehemi Jaharé-Oregim fia, Elkahnán. 
******** Mármint Abisai, Joábnak fia? Ja, nem, csak összekeveredetek dolgok megint. Akire gondol, az Joseb Bassabet, nem volt az elöljárójuk, hanem a testőrök vezére, és 2Sám szerint 8000-at sebesített meg egyetlen csatában. Abiairól szólva meg az volt a Hármaka vezére, de egyikkel sem ért fel, nemhogy egyszerre mind a hárommal 2ASám. szerint.
********* Mármint Haródból való Samma. Na ez az, amit párhuzamo olvasás nélkül a büdös életben nem szúrsz ki. És a két fejezet egyezésébe véletlenül botlottam bele, pusztán az alaposság miatt keresgélés miatt. Sejtettem én hogy gijszer van Betlehemi Dodóval, ontosabban emlékeztem rá hogy betlehem nemrég volt, és csekkoltam. Ami soha fel semm erült volna, hiszen jelentéktelen részlet egyébként, ha könyvenként haladok, és a Kórinkákat csak sokára veszem, nem így, részletekben.
********** Mármint Páltiból való. És kimaradt Elika. Egyébként van már egy Héles-ünk, de később lesz egy újabb, egy másik városból... De vajon tényleg másik városból, tényleg másik Héles? Az 1Krón.27 efráim törzsébe teszi, az 1Krón.2 meg "azt" júda törzsébe. De azért a dologeléggé egyértelmű, különösen hogy ez az utolsó kirívóan hosszú leszármazás, amit a Krónika időmegjelölés nélkül tesz, és ha pusztán a hosszt nem vesszük figyelembe, akkor a Vándorlás idejére esik, ami ugye érthetetlen ellentmondás a többi leszármaz. 
*********** Harmincketten, de ki számolja. De kiket csapott még Krónikák írója a végére?
************ Jó nagy baromság havonta váltogatni a fővezéreket.
************* Egyértelmű, hogy itt egy harmadik hagyomány került be, amiben harmincak helyett már egy lecsiszoltabb, vagy más misztika szerint számolt tizenkettő került be. Ez rengeteg lábjegyzetet jelenetene, egyszerűen iderakom az összehaosnlító táblázatot:
A sárga mezők a szövegtől eltérő sorrendet jelölik. Ha pedig egy oszloppal el van tolva, akkor szám szerint megy tovább, de a nevek az adott számnál nem azonosak.

************** Van már egy Miklót a fán, és lehetséges hogy elélt eddig.
*************** Pap-hadvezér? Hogy jutott mindkettőre ideje?
**************** Arár, Harár - rengeteg fordítás nem is tesz különbséget.
***************** Maakát, Elifélet - ezek a nevek mind Dávidk özvetlen rokonságában is megvannak. Nekem gyanús.
****************** Fia, vagy testvére, vagy mindkettő, esetleg két teljesen külön személyről beszélünk? Szerintem a szerzők kavartak el valamit már megint.
******************* Nem összekeverendő Jáirból valaó Ira-val.
******************** Voltak azok 32-en is.
********************* Valahogy mégis azt feltételezem, nem Absolon testvére.

1
Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba* vala, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségéből való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izráel, oszoljatok el, kiki az ő sátorába.
2
Eltávozék azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda nemzetségéből valók azonban mellette maradának az ő királyoknak, a Jordán vizétől fogva mind Jeruzsálemig.
3
Bemenvén pedig Dávid az ő házába Jeruzsálemben, előhozatá a király azt a tíz ágyasát, akiket otthon hagyott vala a ház őrzésére; és őrizet alá rekeszté és tápláltatá azokat; de hozzájok be nem méne. És őrizet alatt lőnek haláloknak napjáig, özvegységben élvén.**
4
Monda pedig a király Amasának: Gyűjtsd össze nékem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen.
5
Elméne azért Amasa, hogy összegyűjtse Júdát, de több ideig késék, mint ahogy a király meghagyta vala néki.
6
Monda akkor Dávid Abisainak: Ímé majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk.
7
Kimenének azért ő utána a Joáb emberei, és a Kereteusok és Peleteusok és az erősek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
8
Mikor pedig ama nagy kősziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor Joáb ment, leesék.
9
És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-é atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát, mintha meg akarná csókolni.***
10
Amasa azonban nem őrizkedék a fegyvertől, mely Joáb kezében vala, és általüté őt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a bélit a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát.
11
Megálla pedig az Amasa teste felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart és Dávidnak javát kívánja, Joáb után siessen.
12
Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén; látván pedig egy ember, hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezőre, és ruhát vete ő reá; mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott.
13
Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
14
És általméne Séba Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth-Maakán, és egész Béreán, kik egybegyűlvén, követik vala őt.
15
És eljövén, körülfogták őt Abelában Béth-Maaka városában, és nagy töltést emelének a város ellen, mely a kőfallal egyenlő volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kőfalat,
16
Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jőjj ide hozzám, valamit mondok néked!
17
Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallgatom.
18
Akkor monda az asszony: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek.
19
Én Izráel békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izráelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét?
20
Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az én tőlem, hogy elnyeljem és elveszessem!
21
Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységéből való, akinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedül, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: Ímé majd kivetjük a kőfalon a fejét néked.
22
Elméne azért az asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól kiki az ő sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe, a királyhoz.
23
Joáb pedig Izráel egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok vezére vala.
24
Adorám pedig adószedő, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala.
25
Séja**** íródeák, Sádók pedig és Abjátár papok valának.
26
A Jairból való Ira is Dávidnak fő embere vala.

1
Lőn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után*****, és megkeresé e miatt Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az ő vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a Gibeonitákat******.
2
Hivatá azért a király a Gibeonitákat******* és szóla nékik: (A Gibeoniták pedig nem az Izráel fiai közül valók valának, hanem az Emoreusok maradékából, akiknek az Izráel fiai megesküdtek vala; Saul mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat levágassa az Izráel és Júda nemzetsége iránti buzgalmából).
3
És monda Dávid a Gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét?
4
Felelének néki a Gibeoniták: Nincsen nékünk sem ezüstünk, sem aranyunk Saulnál és az ő házánál, és nem kell mi nékünk, hogy valaki megölettessék Izráelben. És monda: Valamit mondotok, megcselekszem veletek.
5
Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a házából, aki megemésztett minket, és aki ellenünk gonoszt gondola, hogy megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izráel egész határában;
6
Adj nékünk hét embert az ő maradékai közül, akiket felakasszunk az Úr előtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom.
7
És kedveze a király Méfibósetnek, Jonathán fiának********, ki Saul fia vala, az Úr nevére tett esküvésért, mely közöttök tétetett, Dávid és Jonathán között, a Saul fia között.
8
De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát, kiket Saulnak szült vala, Armónit és Méfibósetet, és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát, kiket szült Barzillai fiának, Adrielnek*********, a Méholátból valónak.
9
És adá azokat a Gibeoniták kezébe, akik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg.
10
Vőn pedig Rispa, Ajának leánya egy zsákruhát, és kiteríté azt magának a kősziklán az aratás kezdetétől fogva, míg eső lőn reájok az égből: és nem engedé az égi madarakat azokra szállani nappal, sem pedig a mezei vadakat éjszaka.
11
És megmondák Dávidnak, amit Rispa, Ajának leánya, Saulnak ágyasa cselekedett.
12
Akkor elméne Dávid, és elhozá a Saul és Jonathán tetemeit a Jábes-Gileádbeliektől, kik ellopták vala azokat a Bethsánnak utcájáról, ahol őket a Filiszteusok felakasztották vala, mikor a Filiszteusok megverték Sault a Gilboa hegyén.
13
És elhozták onnét Saulnak és az ő fiának, Jonathánnak tetemeit, és összeszedték azoknak tetemeit is, akik felakasztattak.
14
És eltemeték Saulnak és az ő fiának, Jonathánnak tetemeit a Benjámin földében, Sélában, az ő atyjának, Kisnek sírboltjában; és megtették mindazt, amit a király parancsolt. És kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt.
15
Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az ő szolgáival együtt, és harcolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada.
16
Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való********** vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot;
17
De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.
18
Lőn azután is harcuk a Filiszteusokkal Gób városánál, és Sibbékai, Husát városból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala.
19
Azután újra lőn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehemből való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot***********, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövőknek zugolyfája.
20
Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, azaz mindenestől huszonnégy, és ez is óriástól származott vala.
21
És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia.
22
Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól*************, kik mind Dávid keze által és az ő szolgáinak kezeik által estek el.

4
Ezután ismét had támada Gézerben a Filiszteusok ellen****************; és akkor ölé meg a Husátites Sibbékai az óriások nemzetségéből való Sippait*****************; és ilyen módon megaláztatának.
5
Ismét lőn had a Filiszteusok ellen, amelyben megölé Elhanán, a Jáir fia******************* a Gáthbeli Lákhmit, a Góliát atyjafiát******************; és az ő dárdájának nyele hasonló vala a szövők zúgolyfájához.
6
Ezek után ismét versengés támadt Gáthban, hol egy magas ember vala, akinek hat-hat, vagyis huszonnégy ujja volt; ez is óriás fia vala.
7
És szidalommal illeté Izráelt, és megölé őt Jonathán************, Dávid testvérének, Simeának fia.
8
Ezek ugyanazon egy óriásnak fiai voltak*************** Gáthban, akik elveszének Dávidnak és az ő szolgáinak keze által.**************

--------------------------------------------

* És akkor higgyem el, hogy egy nem Siba, aki eddig végig jófej volt?
** Mi is a gond? Ha az, hogy Dávid lelépett, otthagyta őket, bezárva, és addig és azután kérdezésük nélkül lettek szexrabszolgaként hasznosítva, hát had ne rájuk gondoljak rosszakat.
*** That's weird.
**** Mármint Sérája. Illetve Sausa.
***** Hát ugye ilyen elő tud fordulni ha folyton egymást kergeti az ország, és így senki nem ér rá földet művelni.
****** Valóban? És ez ugyan mikor történt?
******* Károli úgy tűnik kihagyta azt a szót hogy "megpróbálta", így nála zombik jönnek. Egyébként elnézve a leszármazási fát, Saul oka vmi olyasmi lehetett, hogy eltörölje a nyomát, hogy a felmenői között ilyenek voltak.
******** Emlékszünk-emég amikor Dávid azt kérdezte, él-e még valaki Saul házanépéből? Nos, most nyolcat is talált. Fura, hát nem? Amúgy meg ismét éljen a nepotizmus, és bűnhődjenek az ártatlanok!
********* Mármint Láis fiának Pálti(el)nek?
********** Óriások. Azok nem haltak ki már legalább kétszer?
*********** Hát ez egyszer ugye óriás Góliát, ami eleve megkérdőjelezi az egész Dávid-sztorit. Másodszor pedig a fickó "gitteus", azok meg nem valami nép-ellensége filiszteus, még csak nem is népcsoport, hanem valami izráelita leszármazásos izé, még az is lehet valami elitcsapat neve, mint a peleteusok.
************ Mármint Jonadáb?
************* "az" óriástól? Csak így, né nélkül? És hogy volt az egyik gitteus, a többi meg nem, feltételezve hogy a szó népcsoportot/leszármazást jelöl?
2Sám.21.22 - Szóval mi volt itt? Az óriások filiszteusok voltak, vagy ez csak valami teológus idehamisítása? óriás, vagy óriások? Refa, Arapha, vagy refaim? Na ezért nem bízok a papokban. Nem fordítanak, hanem ferdítenek.
************** Akkor feltenném az első kérdést: hová lett a negyedik óriás?
*************** A második kérdésem: ha ezek mind ugyanannak a fiai voltak, hogy lehet hogy csak az egyikük volt (a filiszteus) Góliát testvére?
**************** Hogyhogy ezek az óriások filiszteusok?
***************** Itt az óriás neve Sippai. 2Sámban Sáf. Csak nem a legőző neve (Sibbékai) torzulaz az óriás nevévé is?
****************** Itt hogyhogy az óriás nem Góliát, hanem annak testvére?
******************* Nem Elkhanán, a Jaharé Oregim fia?

Ezt csak úgy:

1
Lőn ennekutána, hogy Absolonnak, Dávid fiának igen szép huga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté őt.*
2
Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az ő hugáért, Támárért; mert szűz vala, és Amnon előtt lehetetlennek tünt fel, hogy rajta valamit elkövessen.
3
Vala azonban Amnonnak egy barátja, kinek Jonadáb vala neve, Simeának, Dávid testvérének fia; Jonadáb pedig igen eszes ember vala.
4
Ki monda néki: Mi az oka, hogy te naponként soványodol, királynak fia? Nem mondhatnád-é meg nékem? És monda néki Amnon: Támárt, Absolon öcsémnek hugát igen szeretem.
5
És monda néki Jonadáb: Feküdj le ágyadba, és tedd betegnek magadat. És ha eljön atyád, hogy meglátogasson, mondd azt néki: Jőjjön ide, kérlek, Támár, az én hugom, hadd adjon ennem; és itt szemem előtt készítse el az ételt, hogy én is lássam, és az ő kezéből egyem.**
6
Lefeküvék azért Amnon, és tetteté, mintha beteg volna; mikor azután eljött a király, hogy őt meglátogassa, monda Amnon a királynak: Kérlek, hadd jőjjön ide hozzám Támár hugom, hadd csináljon előttem egy pár bélest, és hadd egyem az ő kezéből.
7
Elkülde azért Dávid a Támár házához, ezt izenvén: Eredj el mindjárt az Amnon bátyád házához, és készíts valami ennivalót néki.
8
Beméne azért Támár az Amnon bátyja házába, ő pedig fekszik vala. És lisztet vévén, meggyúrá és bélest csinála ő előtte, és megfőzé a bélest.
9
Előhozá annakutána a serpenyőt, és kitölté eleibe; de ő nem akara enni. És monda Amnon: Küldjetek ki mellőlem mindenkit; és kimenének mindnyájan előle.
10
Akkor monda Amnon Támárnak: Hozd be a kamarába az étket, hadd egyem kezedből; vevé azért Támár a bélest, melyet készített vala, és bevivé Amnon bátyjának az ágyasházba.
11
És eleibe vivé, hogy egyék, és megragadá őt, és monda néki: Jőjj, feküdj mellém, húgom.
12
Ő pedig monda néki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts, mert nem szoktak így cselekedni Izráelben, ne kövess el ilyen gyalázatot.
13
És én, ugyan hová vigyem szégyenemet? Te pedig olyan leszel Izráelben, mint egy bolond. Azért kérlek, szólj a királynak, mert nem fog megtagadni engem tőled.***
14
Ő azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erősebb levén nála, erőt vett rajta, és vele feküvék.****
15
És meggyűlölé őt Amnon felette igen, mert nagyobb lőn gyűlölete, melylyel gyűlölte őt, a szeretetnél, melylyel őt megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra.
16
Ki felele néki: Ne kövess el nagyobb gonoszságot annál, amelyet rajtam véghezvittél, hogy elűzz engem. Ő azonban nem akart reá hallgatni,
17
Hanem beszólítá szolgáját, aki néki szolgál vala, és monda: Űzd ki őt gyorsan előlem, és zárd be az ajtót utána.
18
Vala pedig ő rajta igen szép tarka szoknya, amilyenben a király leányai szoktak járni, míg szűzek valának. Kiűzé azért őt a szolga, és bezárá az ajtót utána.
19
Hamut hinte azért Támár az ő fejére, és a tarka szoknyát, mely rajta volt, meghasogatá, kezét pedig fejére tevén, jajgatva jár vala.
20
És monda néki a bátyja, Absolon: Talán Amnon bátyád volt veled? Azért hallgass most, hugom, mert atyádfia, ne bánkódjál azon felettébb. Lakozék azért Támár nagy árvaságban az ő bátyjának, Absolonnak házában.
21
Dávid király pedig hallván mindezeket, felette igen megharaguvék.*****
22
Nem szóla pedig semmit felőle Absolon Amnonnak, sem jót, sem gonoszt; mert igen gyűlöli vala Absolon Amnont, mivelhogy megszeplősítette az ő hugát, Támárt.
23
És lőn két esztendő mulva, mikor Absolonnak juhait nyírták Baál-Hásorban, mely Efraimban van, meghívá Absolon mind a király fiait.
24
Beméne Absolon a királyhoz is, és monda: Ímé most nyírják a te szolgádnak juhait, azért jőjjön el kérem a király és az ő szolgái a te szolgáddal.
25
Monda a király Absolonnak: Ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy meg ne terheljünk téged. És ismét erőlteti vala őt, de nem akara elmenni, hanem megáldá őt.
26
Monda mégis Absolon: Ha nem, úgy jőjjön el velünk Amnon, az én testvérem. Felele néki a király: Miért menne el veled?
27
Mikor pedig erőltette őt Absolon, elbocsátá ő vele Amnont is és mind a király fiait.
28
Parancsola pedig Absolon az ő szolgáinak, ezt mondván: Kérlek, vigyázzatok, és mikor Amnon a bortól jókedvű lesz és mondom néktek: akkor üssétek le Amnont és öljétek meg őt, semmit ne féljetek, hiszen én parancsoltam néktek, legyetek bátrak, ne féljetek.
29
Úgy cselekedének azért az Absolon szolgái Amnonnal, amint Absolon parancsolta vala. A király fiai pedig mindnyájan felkelének, és ki-ki öszvérére üle, és elszaladának.
30
Mikor pedig még az útban voltak, a hír eljutott Dávidhoz, mondván: Mind megölte Absolon a király fiait, egy sem maradt meg közülök.******
31
Akkor felkele a király, megszaggatá ruháit, és a földre feküvék, és az ő szolgái mindnyájan megszaggatott ruhában állanak vala előtte.
32
Szóla pedig Jonadáb, Simeának, a Dávid testvérének fia, és monda: Ne mondja azt az én uram, hogy a királynak minden fiait megölték, mert csak Amnon halt meg egyedül; mert attól a naptól fogva, hogy az ő hugát megszeplősítette, Absolonnak mindig szájában volt ez a dolog.
33
Ne vegye azért szívére az én uram, a király, azt gondolván, hogy a királynak minden fiai meghaltak, mert csak Amnon halt meg egyedül.
34
Absolon pedig elmenekült. És felemelvén az őrálló az ő szemeit, látá, hogy sok ember jő az úton ő mögötte, a hegyoldalon.
35
És monda Jonadáb a királynak: Ímé jőnek a király fiai; amint a te szolgád mondá, úgy történt.
36
És lőn, amint megszünt beszélni, megérkezének a király fiai, és szavokat felemelvén, sírának; és maga a király is és az ő szolgái mindnyájan felette igen sírának.
37
Absolon pedig elfuta, és méne Talmaihoz, Ammihur fiához, Gessurnak királyához. És Dávid minden nap siratá az ő fiát.
38
Absolon pedig, minekutána elfutott és Gessurba ment, három esztendeig volt ott.
39
Dávid király pedig felhagyott azzal, hogy Absolon ellen menjen, mert megvigasztalódott Amnon felől, hogy meghalt.

1
Észrevévén Joáb, Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,
2
Elkülde Joáb Tékoa városába, és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keserűséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal se kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.
3
És menj be a királyhoz, s így és így szólj hozzá. És Joáb szájába adta, hogy mit kelljen szólani.*******
4
Szóla azért a Tékoabeli asszony a királynak, minekutána arccal a földre leborult, és térdet-fejet hajtott, és monda: Segíts meg, óh király!
5
És monda néki a király: Mi bajod van? Felele az: Óh, én özvegyasszony vagyok, mert az én férjem meghalt.
6
És a te szolgálódnak két fia vala, kik összevesztek a mezőn, és mivel nem vala senki, aki őket megvédte volna, az egyik megsérté a másikat és megölé.
7
És ímé az egész háznép ellene támadott a te szolgálóleányodnak, és ezt mondják: Add kezünkbe az ő testvérének gyilkosát, hadd öljük meg őt az ő testvérének lelkéért, akit megölt, és veszessük el az örököst is. Így akarják eloltani a kicsiny szikrácskát, amely nékem megmaradott, hogy az én férjemnek ne maradjon se neve, se maradéka a föld színén.
8
Monda azért a király az asszonynak: Menj el házadhoz, és parancsolok a te dolgod felől.
9
Felele pedig a Tékoából való asszony a királynak: Uram király, én rajtam legyen a bűn súlya és az én atyámnak házán, de a király és az ő trónja ártatlan leszen.
10
Monda erre a király: Aki te ellened szól, hozd ide előmbe, és többé nem fog illetni téged.
11
Akkor ő monda: Emlékezzék meg kérlek, a király az Úrról, a te Istenedről: hogy a vérbosszúló ne szaporítsa a pusztulást, és hogy az én fiamat ne veszessék el********. Felele a király: Él az Úr, hogy a te fiadnak egy hajszála sem esik le a földre.
12
És monda az asszony: Kérlek, hadd szóljon a te szolgálód csak egy szót az én uramnak, a királynak; és ő monda: Szólj.
13
Akkor monda az asszony: Miért gondoltál ehhez hasonló dolgot az Isten népe ellen (mert mivel a király ezt a szót szólotta, mintegy maga is bűnös), hogy a király azt, akit eltaszított magától, nem hívatja vissza?
14
Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhető, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem.
15
Most annakokáért azért jöttem ide, hogy én szólnék a királynak, az én uramnak, noha sokan rettentettek engem ettől; mindazáltal azt mondotta a te szolgálód: Mégis beszélek a királylyal, hátha megteszi a király, amit az ő szolgálóleánya mond.
16
Igen, meghallgatja a király, és megszabadítja az ő szolgálóleányát annak kezéből, aki engem el akar veszteni és velem együtt az én fiamat az Istennek örökségéből.
17
Annakfelette ezt gondolta a te szolgálóleányod: Az én uramnak, a királynak beszéde szerezzen nyugodalmat, mert mint az Istennek angyala, olyan az én uram, a király, mivelhogy meghallgatja mind a jót, mind a gonoszt. És az Úr a te Istened legyen te veled.
18
És felelvén a király, monda az asszonynak: Kérlek, ne tagadd meg, amit tőled kérek. És monda az asszony: Mondja el az én uram, a király, kérlek!
19
És monda a király: Vajjon mindezekben nem a Joáb keze van-é veled? Felele az asszony, és monda: Él a te lelked, óh uram, király, hogy sem jobbra, sem balra nem lehet térni attól, amit az én uram, a király szól; mert a te szolgád Joáb hagyta ezt nékem, és mindezeket a szókat ő adta a te szolgálóleányodnak szájába.
20
Hogy a dolognak más fordulatot adjon, azért tette ezt Joáb, a te szolgád. De az én uram bölcs, az Isten angyalának bölcsesége szerint, hogy mindent észrevegyen, ami a földön van.
21
Akkor monda a király Joábnak: Ímé megteszem ezt a dolgot. Eredj el, és hozd haza az én fiamat, Absolont.
22
És a földre arccal leborula Joáb, és térdet-fejet hajtván, megköszöné a királynak, és monda Joáb: Ma ismerte meg, uram király, a te szolgád, hogy van valami becsületem előtted; mert az ő szolgájának beszédét megcselekedte a király.
23
Felkele azért Joáb, és elméne Gessurba, és haza hozá Absolont Jeruzsálembe.
24
És monda a király: Menjen a maga házába, és az én színemet ne lássa. Tére azért Absolon az ő házába, és a királynak orcáját nem láthatá.
25
Nem vala pedig az egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon, ki dicséretre olyan méltó volna; tetőtől fogva talpig ő benne semmi hiba nem vala.
26
És mikor a fejét megnyiratja (mert minden esztendőben megnyiratja vala, mivel igen nehéz volna, azért nyiratja le), az ő fejének haja nyom vala kétszáz siklust a királyi mérték szerint.
27
Lőn pedig Absolonnak három fia és egy leánya, kinek neve Támár vala; ez igen szép termetű asszony vala.
28
Két esztendőt töltött immár Absolon Jeruzsálemben, de a királynak színét még nem látta.
29
Elkülde azért Absolon Joábhoz, hogy őt a királyhoz küldje, ki nem akara hozzá menni; és elkülde másodszor is, de ő még sem akart elmenni.
30
Monda azért az ő szolgáinak: Nézzétek, a Joáb gazdasága az enyém mellett van, és ott van az ő árpája: menjetek el, és gyújtsátok fel tűzzel; és meggyújták az Absolon szolgái a gazdaságot tűzzel.*********
31
Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz az ő házába, és monda néki: Mi az oka, hogy a te szolgáid az én gazdaságomat felgyújtották tűzzel?
32
Felele Absolon Joábnak: Azért mert hozzád küldöttem ily szóval, hogy ide jőjj, hogy a királyhoz küldjelek, hogy ezt mondjad néki: Mi szükség volt hazajőnöm Gessurból? Jobb volna most is nékem ott lennem. Most azért szeretném a király arcát látni; ha van bennem álnokság, ölessen meg engem.
33
Elméne azért Joáb a királyhoz, és megmondá néki. És akkor hivatá a király Absolont, és elméne a királyhoz, és fejet hajtván a király előtt, arccal a földre borula. És megcsókolá a király Absolont.

1
Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.
2
És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, akinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;
3
Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, aki téged meghallgatna a királynál.
4
Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, akinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.
5
Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.
6
És ekképpen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.
7
Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak;
8
Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.
9
Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba.
10
Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.
11
És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról.
12
És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.
13
És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.
14
Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől**********; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével.
15
Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, amint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid.
16
Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy őrizzék a házat.
17
És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál.
18
És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, a Peleteusok mind, a Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt.
19
Monda pedig a király a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre.
20
Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, ahova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled.
21
És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is.
22
Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.
23
És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.
24
És ímé vele vala Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék.
25
És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát.
26
Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, amint néki tetszik.
27
Monda annakfelette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán***********, a ti két fiatok, veletek együtt.
28
Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem izentek.
29
Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának.
30
Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának.
31
Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.
32
És amint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére.
33
És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem;
34
De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát.
35
És ímé veled lesznek ott Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, amit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.
36
Ímé ott van velök az ő két fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.
37
Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.

1
Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a hegy tetejéről, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszúszőlő és száz csomó füge és egy tömlő bor vala.
2
És monda a király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a király háznépéé legyenek, hogy rajtok járjanak; a kenyér pedig és a füge, hogy a szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék, aki megfárad a pusztában.
3
És monda a király: Hol van most a te uradnak fia? Felele Siba a királynak: Ímé Jeruzsálemben marada, mert azt mondja: Visszaadja ma nékem Izráel háznépe az én atyámnak országát.************
4
És monda a király Sibának: Ímé minden tied legyen, valamije volt Mefibósetnek. Monda akkor Siba: Meghajtom magamat; vajha kegyelmet találnék előtted, óh uram király!
5
Elméne azután Dávid király Bahurimig, és ímé onnan egy férfi jöve ki a Saul nemzetségéből való, kinek neve Sémei vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza vala őket.
6
És kővel hajigálá Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erős férfiak mindnyájan az ő jobb és balkeze felől valának.
7
És így szóla Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te vérszopó és istentelen ember!
8
Megfizet most az Úr néked Saul egész házanépének véréért, aki helyett te uralkodol; és adta az Úr az országot a te fiadnak, Absolonnak: és ímé te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy!
9
Monda pedig Abisai, Sérujának fia, a királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Majd én elmegyek és fejét veszem.
10
Monda pedig a király: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja néki: Miért míveled ezt?
11
És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból származott, kergeti az én életemet: hogyne cselekedné tehát e Benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon; mert az Úr mondotta néki.
12
Netalán reá tekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nékem az Úr az ő átka helyett.
13
És megy vala Dávid és az ő népe az úton, Sémei pedig a hegyoldalon átellenében menvén, mentében átkozódik és köveket hajigál vala ő ellenébe, és port hány vala.
14
Eljuta annakutána a király és az egész nép, mely vele vala, Ajefimbe, és ott megnyugovék.
15
Absolon pedig és az egész nép, Izráelnek férfiai, bemenének Jeruzsálembe, és Akhitófel is ő vele.
16
Mikor pedig az Arkeából való Khúsai, a Dávid barátja bement Absolonhoz, monda Khúsai Absolonnak: Éljen a király, éljen a király!
17
És monda Absolon Khúsainak: Ez-é a barátod iránti szereteted? Miért nem mentél el barátoddal?
18
Felele Khúsai Absolonnak: Nem, hanem akit az Úr és ez a nép választ, és az Izráelnek minden fiai: azé leszek és azzal maradok.
19
Azután ugyan kinek szolgálnék örömestebb, mint az én barátom fiának? amint szolgáltam a te atyádnak, szintén olyan leszek te hozzád is.
20
Monda pedig Absolon Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk?
21
Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, akiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, akik melletted vannak.
22
Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész Izráelnek szeme láttára.
23
És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak tekintetett abban az időben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna*************; olyan volt Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid előtt, mind Absolon előtt.

1
Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel.
2
És megtámadom őt, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát megölöm.
3
És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, akit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz.
4
Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek.
5
És monda Absolon: Hívják ide mégis az Arkeabeli Khúsait is, és hallgassuk meg, mit szól ő is.
6
És mikor megérkezék Khúsai Absolonhoz, monda néki Absolon ilyenképpen: Akhitófel ilyen tanácsot ád, megfogadjuk-é az ő szavát, vagy ne? Szólj hozzá.
7
Monda akkor Khúsai Absolonnak: Nem jó tanács az, amelyet Akhitófel ez egyszer adott.
8
És monda Khúsai: Tudod magad, hogy a te atyád és az ő emberei igen erős vitézek és igen elkeseredett szívűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Annakfelette a te atyád igen hadakozó ember, ki nem alszik a néppel együtt.
9
Ilyenkor ő valami barlangban lappang, vagy valami más helyen, és meglehet, hogy mindjárt kezdetben elesvén némelyek közülök, valaki meghallja, és azt kezdi mondani: Megveretett az Absolon népe.
10
És még az erős vitéz is, kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen megrémül; mert az egész Izráel tudja, hogy a te atyád igen erős vitéz, és azok is, akik vele vannak, erős vitézek.
11
Én azért azt tanácsolom, hogy gyűjtsd magadhoz az egész Izráelt Dántól fogva mind Bersebáig, oly számban, mint a tenger partján való föveny; és magad is menj el a hadba.
12
Akkor aztán támadjuk meg őt azon a helyen, ahol található, és úgy lepjük meg őt, miként a harmat a földre esik, hogy se közüle, se azok közül, akik vele vannak, egy se maradjon meg.
13
Ha pedig városba szaladna, mind az egész Izráel köteleket húzzon a város körül, és vonjuk azt a patakba, hogy még csak egy kövecskét se találjanak ott.
14
És monda Absolon és Izráelnek minden férfia: Jobb az Arkeabeli Khúsainak tanácsa az Akhitófel tanácsánál. Az Úr parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvettessék, mely jó vala, hogy veszedelmet hozzon az Úr Absolonra.**************
15
Monda pedig Khúsai Sádók és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Akhitófel Absolonnak és Izráel véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam.
16
Azért sietve küldjetek el, és izenjétek meg Dávidnak ilyen szóval: Ne maradj ez éjjel a pusztának mezején, hanem inkább menj át, hogy valamiképpen el ne nyelettessék a király és az egész nép, mely vele van.
17
Jonathán pedig és Akhimás a Rógel forrásánál állanak vala, ahová méne egy leányzó, ki megmondá ezeket nékik, és ők elmenvén, megmondák Dávid királynak, mert nem akarják vala magokat megmutatni, bemenvén a városba.
18
Meglátá mindazáltal őket egy szolga, és megmondá Absolonnak: Elmenének azért ők ketten sietséggel, és menének egy ember házába Bahurim városában, kinek tornácában volt egy kút, és oda szállának alá.
19
Az asszony pedig egy terítőt vőn és beteríté a kút száját, arra pedig darált árpát hintett; és nem vevék észre.
20
Menének pedig az Absolon szolgái az asszonyhoz a házba, és mondának: Hol van Akhimás és Jonathán? Felele nékik az asszony: Általgázolának a patakon. És keresék őket, de mivel nem találták, visszatérének Jeruzsálembe.
21
Mikor pedig elmentek, kijövének a kútból, és elmenvén, megmondák ezeket Dávid királynak, és mondának Dávidnak: Keljetek fel és menjetek által gyorsan a vizen; mert ilyen tanácsot adott ti ellenetek Akhitófel.
22
Felkele azért Dávid és mind a vele való nép, és általkelének a Jordánon, míg megvirrada; egy sem hiányzék, aki által nem ment volna a Jordánon.
23
Látván pedig Akhitófel, hogy az ő tanácsát nem hajtották végre: megnyergelé szamarát, és felkelvén elméne házához, az ő városába; és elrendezvén háznépének dolgát, megfojtá magát, és meghala; és eltemetteték az ő atyjának sírjába.***************
24
És midőn Dávid Mahanáimba érkezett, átkele Absolon a Jordánon, ő és Izráelnek férfiai mindnyájan ő vele.
25
És Amasát tevé Absolon fővezérré a sereg felett Joáb helyett. Amasa pedig egy férfi fia vala, akinek a neve az Izráelita Jithra vala, aki beméne Abigailhoz, a Náhás***************** leányához, ki Sérujának, a Joáb anyjának nővére vala****************.

26
És tábort jára Izráel és Absolon a Gileád földén.
27
Lőn pedig, hogy mikor Dávid Mahanáimba jutott, ímé Sóbi, az Ammoniták városából, Rabbából való Náhásnak******************* fia, és a Ló-Debár városból való Ammielnek fia, Mákir, és a Gileád tartományában, Rógelimban lakozó Barzillai.********************
28
Ágyneműt, medencéket és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt árpát,
29
Mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hozának Dávidnak és az ő vele való népnek eleségül. Mert azt gondolják vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt a pusztában.

1
Megszámlálá pedig Dávid a népet, amely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.
2
És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig bízá a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.
3
De a nép monda: Ne jőjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te teszesz anynyit, mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nékünk segítségül.
4
Monda azért nékik a király: Ami néktek jónak tetszik, én azt mívelem.********************* Megálla azért a király a kapuban, és az egész sereg megy vala ki százanként és ezerenként.
5
Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felől.
6
Kiméne azért a nép a mezőre, az Izráel ellenébe, és megütközének az Efraim erdejénél.
7
És megvereték ott az Izráel népe a Dávid szolgái által, és nagy veszteség volt ott azon a napon, mintegy húszezer emberé.
8
És kiterjedt a harc az egész vidékre, és a nép közül sokkal többet emészte meg az erdő, mint a fegyver azon a napon.
9
És találkozék Absolon Dávid szolgáival; Absolon pedig egy öszvéren ül vala. És beméne az öszvér a nagy cserfák sürű ágai alá, hol fennakadt fejénél fogva egy cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla.
10
Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam Absolont egy cserfán függeni.
11
Monda pedig Joáb az embernek, aki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott őt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüst siklussal és egy övvel.
12
Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki legyen, az ifjút, Absolont.
13
Vagy ha orozva törtem volna életére – mivel a király előtt semmi sem marad titokban – magad is ellenem támadtál volna.
14
Monda azért Joáb: Nem akarok előtted késedelmezni; és vőn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.
15
Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tízen, és általverék Absolont, és megölék őt.
16
Megfúvatá azután a trombitát Joáb, és megtére a nép Izráelnek űzéséből, mert kimélni akará Joáb a népet.
17
Absolont pedig felvevék, és veték őt az erdőn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az ő sátorába.
18
Absolon pedig vett és még életében emelt magának emlékoszlopot, amely a király völgyében van. Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem oly fiam, akin az én nevemnek emlékezete maradhatna**********************; azért az oszlopot a maga nevére nevezé; és az Absolon oszlopának hívattatik mind e mai napig.
19
Monda pedig Akhimás, Sádók fia: Majd elfutok, és megmondom a királynak, hogy megszabadította őt az Úr az ő ellenségeinek kezéből.
20
És monda néki Joáb: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy a király fia meghalt.
21
Monda azonközben Joáb Kúsinak***********************: Eredj el, mondd meg a királynak, amit láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb előtt, és elszaladt.
22
És szóla ismét Akhimás, Sádók fia, és monda Joábnak: Bármint legyen, hadd fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb: Miért futnál fiam; nem néked való ez a hírmondás?!
23
Bármint legyen, hadd fussak el mégis! Ő pedig monda néki: Ám fuss el. Elfuta azért Akhimás a síkon való úton, és megelőzé Kúsit.
24
Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az őrálló felméne a kapu tetejére, a kőfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül.
25
Kiálta azért az őrálló, és megmondá a királynak, és monda a király: Ha egyedül jő, hír van az ő szájában. Amaz pedig mind közelebb jöve.
26
Látá pedig az őrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az őrálló a kapunállónak, mondván: Ímé más ember is fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó.
27
Monda ismét az őrálló: amint látom, az elsőnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jő.
28
Kiáltván azért Akhimás, monda a királynak: Békesség! És meghajtá magát arccal a földre a király előtt, és monda: Áldott az Úr a te Istened, ki kezedbe adta az embereket, kik felemelték kezeiket az én uram ellen, a király ellen.
29
Monda akkor a király: Hogy van Absolon fiam? Felele Akhimás: Látám a nagy sereglést, mikor elküldé Joáb a király szolgáját és a te szolgádat; de nem tudom, mi történt.
30
És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott.
31
E közben Kúsi is megérkezett, és monda Kúsi: Ezt izenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezéből, akik ellened támadtak volt.
32
Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: Úgy legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.
33
És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!

1
És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.************************
2
És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az ő fián.
3
És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harcból elmenekült.
4
A király pedig eltakarván orcáját, fenszóval kiáltja vala a király: Édes fiam, Absolon! Absolon, édes fiam! szerelmes fiam!
5
Akkor méne Joáb a házba a királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orcáját, kik e mai napon a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasidnak lelkeit;
6
Szeretvén azokat, akik téged gyűlölnek és gyűlölvén azokat, akik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy előtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked.
7
Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvök szerint a te szolgáidnak; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogva, mind e mai napig.
8
Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Ímé a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izráel pedig elmenekült, kiki az ő sátorába.
9
Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izráelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezéből, a Filiszteusok kezéből is ő szabadított meg; és most Absolon elől elmenekült az országból.
10
Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt?
11
Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izráelnek szava eljutott a királynak házába.
12
Én atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok; miért lesztek tehát utolsók a királynak hazahozásában?
13
És Amasának azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-é? Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fővezére minden időben én előttem Joáb helyett.
14
És megnyeré Júda minden emberének szívét, mint egy emberét, kik elküldének a királyhoz: Jőjj haza mind te, mind a te szolgáid.
15
Hazatére azért a király; és amint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a királynak eleibe jussanak, és általvigyék a királyt a Jordánon.
16
Siete pedig Sémei is, Gérának fia, a Bahurimból való Benjáminita, és ő is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid királynak.
17
És ezer ember vala ő vele Benjámin nemzetségéből, és Siba, a Saul házában való szolga, és tizenöt fia, és húsz szolgája is vele valának, és általmenének a Jordánon a király előtt.
18
Kompot is vivének által, hogy a király háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának fia, térdre esék a király előtt, mikor a Jordánon általment.
19
És monda a királynak: Ne tulajdonítsa vétkül nékem az én uram az én álnokságomat; és ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád azon a napon, amelyen az én uram, a király Jeruzsálemből kiméne, hogy szívére venné a király;
20
Mert elismeri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és ímé az egész József nemzetsége közül én jöttem ma először, hogy a királynak, az én uramnak eleibe menjek.
21
És felele Abisai, Sérujának fia és monda: Nem ölöd-é meg azért Sémeit, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje ellen?
22
Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-é embert ölni Izráelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem újonnan Izráel királya.
23
És monda a király Sémeinek: Nem halsz meg; és megesküvék néki a király.
24
Méfibóset is, Saulnak fia eleibe jöve a királynak, és sem lábait, sem szakálát meg nem tisztította, sem ruháját meg nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment vala, mindama napig, amelyen békességgel haza jöve.*************************
25
És lőn, hogy mikor Jeruzsálemből kijött eleibe a királynak, monda néki a király: Miért nem jöttél volt el velem Méfibóset?
26
És ő felele: Uram király, az én szolgám csalt meg engem; mert azt mondotta a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök rá, és elmegyek a királylyal; mert sánta a te szolgád.
27
És rágalmazott engem, a te szolgádat az én uram, a király előtt; de az én uram, a király olyan, mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, amint néked tetszik!
28
Mert jóllehet az én atyámnak egész háznépe csak halált érdemlett volna az én uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat azok közé helyezéd, akik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király előtt?
29
Monda néki akkor a király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba osztozzatok meg a jószágon.
30
És monda Méfibóset a királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a király békességben haza jöhete.
31
A Gileádból való Barzillai is eljöve Rógelimból, és általméne a királylyal a Jordánon, kisérvén őt a Jordánon.
32
Barzillai pedig igen vén ember vala, nyolcvan esztendős, és ő táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag ember vala.
33
Monda pedig a király Barzillainak: Jere velem és eltartlak téged magamnál Jeruzsálemben.
34
Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királylyal Jeruzsálembe?
35
Nyolcvan esztendős vagyok ma, avagy képes vagyok-é még különbséget tenni a jó és rossz között, vagy érzem-é, a te szolgád, ízét annak, amit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-é az éneklő férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te szolgád az én uramnak, a királynak?
36
Egy kevés ideig óhajtana a Jordánon átmenni a királylyal a te szolgád; miért adna azért a király nékem ily nagy jutalmat?
37
Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetőhelyében. Hanem inkább ímhol a te szolgád, Kimhám, menjen el ő a királylyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, amint néked jónak tetszik.

38
És monda a király: Jőjjön el velem Kimhám és azt cselekszem vele, ami néked tetszik; és valamit tőlem kivánsz, megcselekeszem veled.
39
Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá őt, ki visszatére az ő helyére.
40
Általméne pedig a király Gilgálba, és Kimhám ő vele megy vala és Júdának egész népe, akik a királyt átszállították, sőt Izráel népének is fele.
41
És ímé, Izráelnek minden férfiai eljövének a királyhoz és mondák a királynak: Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És hozták által a királyt és az ő háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben?
42
Felelének pedig mindnyájan a Júda férfiai az Izráel férfiainak: Azért, mert a király közelebb áll hozzám; és miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-é azért a király? Avagy megajándékozott-é valami ajándékkal?
43
Felelvén pedig az Izráel férfiai a Júda férfiainak, mondának: Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségem van feletted. Miért tartottál azért semminek engem? Avagy nem én tettem-é legelőször szóvá, hogy hozzuk haza a mi királyunkat? De mindazáltal erősebb lőn a Júda férfiainak szava, az Izráel férfiainak szavánál.

---------------------------------------

* Áh, a vérfertőzés maradjon a családban!
** Segédlet nemi erőszakban! Összetartó egy család.
*** Dávid tehát szart az isteni törvényre. Na szép.
**** A csaj pedig nem kiáltott.
***** Tisztára mint az EU. Kiadnak egy elítélő nyilatkozatot, DE NEM CSINÁLNAK IGAZÁBÓL SEMMIT.
****** Valaki hazudott. Kövezzük meg!
******* Azaz rávette hogy hazudjon. Kövezzük meg!
******** Ez csak baleset esetére érvényes, itt szándékosság áll fenn.
********* This escalated quickly.
********** Dávid gyáva.
*********** 2Sám.8.17 szerint Abjátár fia Akhimélek.
************ Ah, árulás!
************* Uhm, hová akar kijukadni a szöveg? Hogy Absolon volt az újonnan Mr. Isten által rendelt király?
************** De Absolon megfogadt MINDKÉT tanácsot.
*************** Mi ez, Riverdale 2. évad, semminek semmi értelme, a dolgok között nincs semmi kapcsolat? Akhitófel megöli magát, pedig Absolon 2Sám.16.22-ben pont azt tette amit mondott. Mindenki átjárkál vmi folyón, és mi köze bármihez a luvnyának, aki árpát szór egy kútra?!?
17.25 - én igazán nem akarok beleszólni, de az izmáeliták és az izráeliták két tök más csoport.
**************** Séruja, Joáb anyjának apja Isai volt. 1Krón.2.13-16
***************** Feltételezem, hogy ez azonos Ir-Náhással. (1Krón.4.12)
****************** Messze nincs kizárva, hogy Jithre azonos Jéterrel (1Krón.2.17), aki izmáelita volt, és az apja nincs megadva.
******************* Hát persze. miért is ne kavarnánk még egy sort a nevekkel. És ha már: honnan lett Sóbi nevű gyerek, korábban Hánon volt csak.
******************** Ki rakott ide pontot?
********************* Ilyen egy határozott vezér! Azt teszi amit mondanak neki.
********************** HÁROM is volt. (2Sám.14.27)
*********************** Mármint Khúsainak.
************************ Remélem amúgy mindenkinek feltűnt hogy ez ugyanaz a sztori volt mint Dávid vs Saul. Dávid ugyanúgy futkorászott elfele, az ellenfelet elvileg ugyanúgy nem lehett megölni mert király/i sarj.
************************* He? A 16.3-ban arról volt szó hogy eladta magát.
19.37 - Mire föl a betoldás "a fiam"? Anélkül bárki lehet a kíséretéből.

1
Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
2
És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala.
3
És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?
4
Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt; ki beméne ő hozzá, és vele hála*, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az ő házához.
5
És fogada méhében az asszony**, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!
6
Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.
7
Mikor pedig eljutott Uriás ő hozzá, megkérdé őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől és a harc folyása felől.
8
Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána.
9
Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához.
10
És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz?
11
Felele Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt!
12
Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is.
13
Ennekutána hivatá őt Dávid, és ő vele evék és ivék, és lerészegíté őt, és kiméne estve aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá.
14
Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el.
15
Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, ahol a harc leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.***
16
Lőn azért, hogy mikor ostromlá Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, ahol tudja vala, hogy erős vitézek vannak.
17
Kijövén azért a városbeli nép, megharcolának Joábbal, és elhullának egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghala.
18
Követet külde akkor Joáb, és megizené Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását.
19
És megparancsolá a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak,
20
És ha a király haragra lobbanva azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kőfalról?
21
Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghala Tébesben? Azért miért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt.
22
Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, amivel megbízta volt őt Joáb.
23
És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszaűztük őket a kapu bejáratáig;
24
Azonban a kőfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt.
25
Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál amiatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd őt.
26
Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratá az ő férjét.
27
És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette külde Dávid és házába viteté őt és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.

1
Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.
2
A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának;
3
A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.
4
Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment.
5
Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte.****
6
A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.
7
És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből.
8
És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked.
9
Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.
10
Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.
11
Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.
12
Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt.
13
Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.
14
Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal.*****
15
Ezekután elméne Nátán az ő házához. És megveré az Úr a gyermeket, akit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék.
16
És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bőjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.
17
Felkelének azért az ő házának vénei és menének ő hozzá, hogy felemeljék őt a földről: de nem akará, és nem is evék ő velek kenyeret.
18
Hetednapra azért meghala a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen?
19
Látván pedig Dávid, hogy az ő szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az ő szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt.
20
Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdék és megkené magát és más ruhát vőn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.
21
Akkor mondának az ő szolgái néki: Mi dolog ez, amit míveltél? Míg a gyermek élt, bőjtöltél és sírtál; most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkelél és kenyeret ettél.
22
Monda ő: Míg a gyermek élt, addig bőjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam: Ki tudja, talán az Úr könyörül rajtam, és megél a gyermek.
23
De most, hogy meghalt, vajjon miért bőjtölnék? Vajjon visszahozhatom-é azzal? Én megyek ő hozzá, de ő nem jő ide vissza én hozzám.
24
És megvigasztalá Dávid az ő feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És ő szült fiat, és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt,
25
Amint megizente vala Nátán próféta által, ki nevezé az ő nevét Jedidjának, az Úrért.******
26
Joáb pedig hadakozék az Ammon fiainak városa, Rabba ellen, és megvevé a királyi várost.
27
És követeket külde Dávidhoz Joáb ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a városnak egyik részét, ahol a víz van.
28
Most azért gyűjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképpen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem.
29
Egybegyűjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harcola ellene, és elfoglalá azt.
30
És elvevé az ő királyuknak koronáját annak fejéről, melynek súlya egy tálentum arany volt, és drága kövekkel vala rakva, és lőn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el.
31
A népet pedig, mely benne vala, kihozatá; és némelyét fűrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemencén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával. Haza méne azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.*******

1
És lőn az esztendőnek fordulásával, mikor a királyok harcba menni szoktak, elindítá Joáb a hadat, és elpusztítá az Ammon fiainak földjét. És elmenvén megszállá Rabbát, (Dávid pedig Jeruzsálemben marada) és elfoglalá Joáb Rabbát és elrontá azt.
2
És elvevé Dávid az ő királyuknak fejéről a koronát, mely egy tálentom arany súlyú vala, s melyben drágakövek valának. És Dávid fejére tette azt, s a városból is temérdek zsákmányt vitt el.
3
A város népét pedig kihozatá és fűrésszel vágatá, és vasboronákkal és fejszékkel********. Így cselekedék Dávid az Ammon fiainak minden városával; azután megtére Dávid az egész néppel Jeruzsálembe.

-------------------------------------------

* Várisban, és nem kiáltott, tehát mindkettőt halálra kell kövezni.
** A hülye még óvszert se használt.
*** Ez pedig így már gyilkosság.
**** Mibe hogy nem fogja végrehajtani az ítéletet? Egyébként az isteni törvény szerint a bárányért csak kétannyit kell adni, és nincs kivégzés sem.
***** Bűnhődjenek az ártatlanok.
****** Senki ne aggódjon, az hülye név, senki nem fogja úgy szólítani. Ellenben van egy csöppnyi probléma. Nevezetesen, hogy már van egy Salamon nevű fia Dávidnak.
******* Erősen 18-as karika.
******** Miért hagytak le a mészkemencét?

1
Lőn pedig azután, meghala az Ammon fiainak királya, és uralkodék helyette Hánon, az ő fia.
2
És monda Dávid: Irgalmasságot teszek Hánonnal, Náhás fiával, miképpen az ő atyja is velem irgalmasságot tett*; és hozzá külde Dávid, hogy vigasztalja őt szolgái által atyja halála felől. Mikor Dávid szolgái Ammon fiainak földére érkezének:
3
Mondának az Ammon fiainak vezérei Hánonnak, az ő uroknak: Vajjon becsüli-é Dávid ezzel előtted a te atyádat, hogy hozzád vigasztalókat küldött? Vajjon Dávid nem inkább azért küldötte-é hozzád szolgáit, hogy a várost megszemléljék és kikémleljék és teljesen elpusztítsák.
4
Elfogatá azért Hánon a Dávid szolgáit, és szakáloknak felét lenyiratá, és ruháikat félben elmetszeté az alfelekig, és elbocsátá őket.
5
Amint ezt Dávidnak hírül hozták, eleikbe külde, (mert ezek az emberek igen meggyaláztattak) és ezt izené a király: Maradjatok Jerikhóban mindaddig, míg megnevekedik szakálotok; és úgy jőjjetek haza.
6
Látván pedig az Ammon fiai, hogy gyűlöltekké lettek Dávid előtt, követet küldének az Ammon fiai, és felfogadák Siriában a Béth-Réhóbbelieket és ugyancsak Siriában a Cóbeusokat, húszezer gyalogot, és Maakának királyát ezer emberrel, és a Tóbbelieket, tizenkétezer embert.
7
Amint ezt Dávid meghallá, elküldötte Joábot és a vitézeknek egész seregét.
8
Kivonulának az Ammon fiai is, és csatarendbe állottak a kapu bejárata előtt. A Siriabeli Cóbeusok, Réhóbbeliek, Tóbbeliek és Maaka magukban valának a mezőn.
9
Látván pedig Joáb, hogy mind elől, mind hátul ellenség van ő ellene, kiválogatá az Izráel népének színét, és a Siriabeliek ellenében állítá fel.
10
A népnek maradékát az ő öcscsének, Abisainak vezetésére bízta, hogy felállítsa azt Ammon fiainak ellenében.
11
És monda: Ha erősebbek lesznek a Siriabeliek nálamnál, nékem segítségül légy. Ha pedig az Ammon fiai náladnál hatalmasabbak lesznek, elmegyek, hogy megsegítselek.
12
Légy erős és legyünk bátrak a mi nemzetségünkért és a mi Istenünknek városaiért; és az Úr cselekedjék úgy, amint néki tetszik.
13
Elérkezék azért Joáb és az ő vele való sereg a Siriabeliek ellen az ütközetre, és megfutamodának ő előtte.
14
Látván pedig az Ammon fiai, hogy megfutamodtak a Siriabeliek, megfutamodának ők is Abisai előtt, és beszaladának a városba; és megtére Joáb az Ammon fiaitól és méne Jeruzsálembe.
15
Mikor pedig látták a Siriabeliek, hogy megverettettek az Izráeliták által, ismét együvé gyülekezének.
16
És elkülde Hadadézer, és elhozatá a Siriabelieket, akik a vizen túl valának, és jövének Helámba; és Sobák, Hadadézernek fővezére volt élükön.
17
Megizenék pedig Dávidnak, aki egybegyűjté egész Izráelt, és általméne a Jordánon, és juta Hélámhoz: és sereget rendelének a Siriabeliek Dávid ellen, és megütközének vele.
18
De a Siriabeliek megfutamodtak Izráel előtt, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétszáz szekerest és negyvenezer lovagot, Sobákot is, a seregnek fővezérét megölé; és ugyanott meghala.
19
Mikor pedig látták mindazok a királyok, akik Hadadézernek szolgái valának, hogy az Izráel által megverettek, békét kötöttek Izráellel és nékik szolgálának; és nem merének többé a Siriabeliek kijőni az Ammon fiainak segítségére.

1
Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon fiainak királya**, és uralkodék az ő fia helyette.
2
És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz; mert az ő atyja is jól tett volt velem***. Ezért Dávid követeket külde ő hozzá, akik vigasztalnák őt az ő atyjának halála miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy őt vigasztalnák.
3
Akkor mondának az Ammon fiainak főemberei Hánunnak: Azt hiszed-é, hogy Dávid atyád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-é az ő szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék?
4
Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit és azokat megnyiratá, és ruhájokat félig elmetszeté az ő derekukig, és úgy bocsátá el őket.
5
Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjök (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala) és ezt izené a király: Maradjatok Jérikhóban, míg szakállatok megnövénd, akkor jőjjetek hozzám.
6
Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer tálentom ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mésopotámiából, siriai Maakából és Sóbából.
7
Fogadának azért magoknak harminckétezer szekeret, Maakának királyát is az ő népével együtt, akik eljövének és tábort járának Medeba előtt. Az Ammon fiai is összegyűlének az ő városaikból és jövének az ütközetre.
8
Amit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a vitézek egész seregét.
9
És az Ammon fiai kimenvén, csatarendbe állának a város kapuja előtt; amely királyok pedig segítségre jöttek vala, külön valának a mezőn.
10
Látván pedig Joáb, hogy mind elől, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izráel harcosai közül egynéhányat, és a Siriabeliek ellen rendelé.
11
A nép többi részét pedig testvérére, Abisaira bízá, és ezek az Ammon fiaival állának szembe.
12
És monda: Ha a Siriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek.
13
Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, ami néki tetszik.
14
Harcra indula azért Joáb és az ő hada a Siriabeliek ellen, akik ő előtte megfutamodának.
15
Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a Siriabeliek: ők is megfutamodának Abisai elől az ő testvére elől, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe.
16
Látván pedig a Siriabeliek, hogy az Izráel előtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a Siriabelieket, akik a folyóvizen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az előljárójuk.
17
Mikor pedig hírül adák Dávidnak, összegyűjté az egész Izráelt, és a Jordán vizén átmenvén, hozzájok érkezék és csatarendbe állott ellenök. És mikor csatarendbe állott Dávid a Siriabeliek ellen, ők is megütközének ő vele.
18
De a Siriabeliek megfutamodának Izráel elől, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétezer**** szekeret és negyvenezer gyalogot; annakfelette Sófákot, a sereg vezérét is megölé.
19
Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izráel előtt legyőzetének: békét kötöttek Dáviddal és szolgálának néki, és nem akarák többször a Siriabeliek megsegélleni az Ammon fiait.

-----------------------------------------------

* Az utolsó ammonita király akiről tudomásunk van, az Náhás volt. Náhás olyan "kegyes" volt, hogy a megtámadott izráelitáknak megengedte volna hogy megadják magukat azon az áron, hogy kivághatja a szemüket. Így már azért érthető a kibontakozó konfliktus, ugye?
** Na, itt legalább nem kell találgatni.
*** Itt viszont nyíltan hazudik.
**** Eltévedt a tizedesvessző?

A gyerek tutira Dávidtól volt.

1
Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért?*
2
Vala pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: Én vagyok a te szolgád.
3
Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.
4
Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának**, Mákirnak házában van Ló-Debárban.
5
Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá őt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.
6
És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arccal leborula, és tisztességet tőn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád.
7
Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te nagyatyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.
8
Akkor fejet hajta Méfibóset, és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemű én vagyok?
9
Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.
10
A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.
11
Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol nékem, szolgájának, akképpen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.
12
Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika*** vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái valának.
13
Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és ő mind a két lábára sánta vala.

-----------------------------------------

* Igen. Nagyon is. Esbaál. Jisvi. Mikált felcsinálhatnád. És ott van Méráb, a másik lány. Ésszerintem Rizpa, az ágyas is él.
** Hát ha nem mond mást, akkor ez Dávid egyik feleségének az apja lesz.
*** Oké, akkor Méribaál és Méfibóset ugyanaz. Mire a névváltoztatás?
**** 

1
Ezek után megveré Dávid a Filiszteusokat*, és megalázá őket**: és elfoglalá Dávid a Filiszteusok kezéből Méteg Ammát.
2
És megveré a Moábitákat is, és kötéllel méré meg őket, lefektetvén őket a földre; két kötéllel méré azokat, akik megölendők, és egy teljes kötéllel azokat***, akik életben hagyandók valának; és a Moábiták Dávidnak adófizető szolgái lőnek.
3
Megveré Dávid Hadadézert is, Réhóbnak fiát, Cóbának királyát, mikor elméne, hogy hatalmát kiterjessze az Eufrátes folyó vizéig.
4
És foglyul ejtett Dávid közülök ezer és hétszáz lovagot, és húszezer gyalog embert; és inaikat elvagdaltatá Dávid minden szekeres lovaknak**** és csak száz szekérbe valót hagyott meg közülök.
5
Eljövének pedig a Siriabeliek Damaskusból, hogy megsegítsék Hadadézert, Cóbának királyát; és levága Dávid a Siriabeliek közül huszonkétezer férfit.
6
És helyeze Dávid állandó sereget a damaskusi Siriába; és a Siriabeliek Dávidnak adófizető szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot valahová megyen vala.
7
És elvevé Dávid az arany paizsokat is, melyek Hadadézer szolgáin valának, és bevivé azokat Jeruzsálembe.
8
Hoza annakfelette Dávid király a Hadadézer városaiból, Bétákhból és Berótaiból felette igen sok rezet.
9
Mikor pedig meghallá Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadézernek minden seregeit;
10
Küldé Tói Jórámot, az ő fiát Dávid királyhoz, hogy békességesen köszöntse őt, és áldja, hogy harcolt Hadadézer ellen és megverte őt (mert Hadadézer Tóival is hadakozik vala). És a Tói fia kezében aranyból, ezüstből és rézből való edények valának,
11
Melyeket Dávid király az Úrnak szentele, azzal az ezüsttel és aranynyal együtt, amelyet az Úrnak szentele mind ama népektől, akiket meghódoltatott;
12
A Siriabeliektől, Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól, az Amálekitáktól és a Réhób fiától, Hadadézertől, Cóbának királyától nyert prédából.
13
És hírnevet szerze Dávid, amikor visszatért, miután a Siriabelieket leverte a sós völgyben, tizennyolcezeret.
14
Az Idumeusok közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala.
15
Uralkodék azért Dávid az egész Izráelen, és szolgáltat vala Dávid az egész nép között ítéletet és igazságot.
16
Fővezére volt Joáb, Sérujának fia, Jósafát pedig, Ahiludnak fia, emlékíró vala.
17
Sádók pedig, Akhitóbnak fia*****, és Akhimélek, Abjátárnak fia papok valának******, és Sérája íródeák.
18
Benája Jéhójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok előljárója*******, a Dávid fiai pedig fők valának.

1
Ezek után pedig megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá őket, és Gáth városát faluival együtt elvevé a Filiszteusok kezéből.
2
A Moábitákat is megveré; és a Moábiták Dávidnak adófizető szolgái lettek.
3
Továbbá megveré Dávid Hámátban Hadadézert is, Sóbának királyát, mikor elindult vala, hogy az Eufrátes folyóvízig vesse birodalmának határát.
4
Dávid pedig nyere ő tőle ezer szekeret és hétezer lovast******** és húszezer gyalogost; és minden szekeres lovaknak inait elvagdaltatá Dávid, és csak száz szekérbe valót tarta meg azokból.
5
És mikor eljövének Damaskusból a Siriabeliek, hogy megsegéllenék Hadadézert, a Sóba királyát: levága Dávid a Siriabeliek közül huszonkétezer férfit.
6
És rendele Dávid tiszttartókat Siriában, ahol Damaskus van; és lettek a Siriabeliek Dávidnak adófizető szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, amerre csak ment.
7
És vevé Dávid az arany paizsokat, amelyeket a Hadadézer szolgái viselének, és vivé Jeruzsálembe.
8
És hoza Dávid Tibhátból és Kúnból, a Hadadézer városaiból********* igen sok rezet. Abból csinálá Salamon a réztengert, az oszlopokat és a rézedényeket.
9
Mikor meghallotta volna pedig Tóhu**********, a Hamáthbeli király, hogy Dávid megverte Hadadézernek, a Sóba királyának egész hadát:
10
Küldé Dávid királyhoz az ő fiát, Hadorámot, hogy köszöntené őt és megáldaná, mivelhogy megharcolt vala Hadadézerrel és megverte vala őt; mert Tóhu is hadakozik Hadadézer ellen. És külde Dávidnak sok arany, ezüst és rézedényt,
11
És Dávid király ezeket is az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az aranynyal együtt, amelyet nyert vala minden pogányoktól, az Edomitáktól, a Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól és Amálekitáktól.***********
12
Abisai pedig, a Séruja fia, az Edomiták közül a Sónak völgyében megvere tizennyolcezeret.
13
És rendele Edomban Dávid tiszttartókat, és lettek az Edombeliek mind Dávidnak szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, amerre csak ment.
14
Így uralkodék Dávid az egész Izráel felett, és ítéletet és igazságot szolgáltat vala egész népének.
15
Joáb pedig, Séruja fia, a sereg előljárója volt, Jósafát, az Ahilud fia pedig emlékíró.
16
Sádók, az Akhitub fia és Abimélek, az Abjátár fia, voltak a papok; Sausa az íródeák************.
17
És Benája, a Jójada************* fia, a Kereteusok és Peleteusok előljárója volt; a Dávid fiai pedig elsők a király mellett.

------------------------------------------------

* Na má' megin'.
** És azt meg má' mé'.
*** Ez egy kissé bonyolultan van megfogalmazva, de kb. kettőt kinyírt, egyet életben hagyott.
**** Mértéktelen pazarlás.
***** Akhitóbunk van, 2 gyerekkel, egyik se ezen a néven.
****** Áh, meg is van. Eddig őkelme Ahitúb, vagy Akhitúb néven futott.
******* ???
******** A számok nem egyeznek.
********* A városok nevei nem egyeznek.
********** Mármint Tói.
*********** A felsorolt népnevek nem egyeznek.
************ Mármint Sérája?
************* Mármint Jéhójada.

A fejezetk sorrendjét a Krónikában szándékosan cseréltem fel, mert így több értelmük van. A szöveg úgyis totálisan epizodikus, összefüggéstelenül vannak benne a dolgai.

1
Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,
2
Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én cédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.
3
És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.
4
Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:
5
Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam?
6
Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.
7
Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, akinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem cédrusfából való házat?
8
Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;
9
És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, akik e földön vannak.
10
Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte,
11
Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr.
12
Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:
13
Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.*
14
Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, aki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi vesszővel és emberek fiainak büntetésével;
15
Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképpen megvonám Saultól, akit kivágék előtted.
16
És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.
17
Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
18
Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?
19
És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!
20
De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat?
21
A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak.
22
Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind aszerint, amint hallottuk a mi füleinkkel.
23
Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől.
24
Mert megerősítetted magadnak a te népedet, az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök.
25
Most annakokáért, Uram Isten, amit szóltál a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, amint szólottál;
26
Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted!
27
Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.
28
Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől),
29
Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.

1
Lőn pedig, mikor Dávid az ő házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé én cédrusfából csinált házban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig kárpitok alatt.
2
Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend.
3
Azon éjjel pedig lőn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:
4
Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul;
5
Mert nem laktam én attól fogva házban, mióta az Izráel fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba mentem és sátorból sátorba.
6
Amely helyeken jártam az Izráel egész népével, szólottam-é vagy egyszer valakinek az Izráel birái közül (akiknek parancsoltam vala, hogy az én népemet legeltessék), mondván: Miért nem csináltatok nékem cédrusfából házat?
7
Most azért ezt mondjad az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak téged a juhok mellől a pásztorkunyhóból, hogy légy vezére az én népemnek, az Izráelnek,
8
És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is a te orcád elől elvesztettem, ennekfelette oly hírt szerzettem néked, aminemű hírök van a hatalmasoknak, akik a földön vannak;
9
Lakóhelyet is adtam az én népemnek, az Izráelnek és elplántálám őt; és lakik az ő helyén, és ki nem mozdul többé, s nem fogják az álnokságnak fiai sanyargatni, mint azelőtt.
10
És attól az időtől fogva, hogy megparancsoltam volt, hogy birák legyenek az én népem, az Izráel felett, minden te ellenségeidet megalázám, és azt is jelentém néked, hogy az Úr házat épít néked.
11
És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom te utánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az ő országát megerősítem.
12
Ő épít nékem házat, és megerősítem az ő királyi székét mindörökké.
13
Én leszek néki atyja, ő pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat ő tőle el nem veszem, mint ahogy a te előtted valótól elvettem;
14
Hanem megerősítem őt az én házamban és az én országomban mindörökké, és az ő királyiszéke erős lesz mindörökké.**
15
Mind e beszédek szerint és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
16
Beméne azért Dávid király, és leüle az Úr előtt, és monda: Ki vagyok én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet eddig juttattál?
17
Sőt még ez is kevés volt előtted, óh Isten! hanem ennekfelette szólál jövendőt is*** a te szolgád háza felől, és mint magas rangú embert, úgy tekintettél engemet, Úr Isten!
18
És mit kérhetne Dávid többet te tőled, a te szolgádnak tisztességére, holott te jól ismered a te szolgádat?
19
Óh Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint cselekedéd mind e nagy dolgokat, hogy kijelentéd mindezeket a csudálatos dolgokat,
20
(Óh Uram, nincsen senki hasonló hozzád, és nincsen Isten náladnál több), mind aszerint, amint füleinkkel hallottuk.
21
És kicsoda olyan, mint a te néped, az Izráel, egy nemzetség a földön, amelyért elment volna az Isten, hogy megváltaná magának népül; hogy magadnak nagy és rettenetes nevet szerezz, kiűzvén a pogányokat a te néped elől, amelyet Égyiptomból megszabadítál!
22
És az Izráel népét a te népeddé tevéd mindörökké, és te Uram, nékik Istenök lettél.
23
Most azért Uram, a szó, amelyet szólál a te szolgád felől és az ő háza felől, erősíttessék meg mindörökké, és úgy cselekedjél, amint szóltál.
24
Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek Ura az Izráel Istene, Istene Izráelnek; és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó előtted.
25
Minthogy te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására megjelentetted, hogy néki házat csinálsz: ezokáért indula meg a te szolgád, hogy könyörgene előtted.
26
Most azért én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e jó dolgot a te szolgád felől.
27
Most azért tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen állandó mindörökké előtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, legyen azért áldott mindörökké.

1
Egybehívatá pedig Dávid Jeruzsálembe az Izráel összes fejedelmeit, a nemzetségek fejedelmeit, a király szolgálatában levő csapatok előljáróit, az ezredeseket, a századosokat, a király minden jószágának és marhájának gondviselőit, a maga fiait is, udvariszolgáival, a harcosokat minden erős vitézivel egyetemben.
2
És felálla Dávid király az ő lábaira, és monda: Halljátok meg szómat atyámfiai és én népem! Elvégezém szívem szerint, hogy az Úr szövetsége ládájának nyugodalmas házat csináltatnék és a mi Istenünk lábainak zsámolyt; hozzá is készítettem mindent az építéshez.
3
De az Isten monda nékem: Ne te csinálj házat az én nevemnek; mert hadakozó ember vagy, sok vért is ontottál immár.
4
Engem választa az Úr, Izráel Istene az én atyámnak egész házából, hogy lennék királya az Izráel népének mindörökké; mert Júdát választotta előljárónak és a Júda törzsében az én atyámnak háznépét; az én atyámnak fiai közül pedig engem méltóztatott királylyá tenni egész Izráel felett.
5
És minden fiaim közül (mert az Úr sok fiakat adott nékem) választotta Salamont az én fiamat, hogy ülne az Úr királyságának székében Izráel felett.
6
És monda nékem: Salamon**** a te fiad építi meg az én házamat és az én pitvarimat; mert én őt magamnak fiamul választottam, és én is néki atyja leszek;
7
Megerősítem az ő királyságát mindörökké; ha az én parancsolatimat és ítéletimet szorgalmatosan megtartándja, amint e mai napon.
8
Most azért az egész Izráelnek, az Úr gyülekezetének szeme előtt és a mi Istenünk hallására: őrizzétek s keressétek az Úrnak a ti Istenteknek minden parancsolatit, hogy bírhassátok e jó földet, és hogy örökségül hagyhassátok fiaitokra is magatok után mindörökké.
9
Te azért, fiam, Salamon, ismerd meg a te atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és jó kedvvel; mert az Úr minden szívbe belát és minden emberi gondolatot jól ért. Hogyha őt keresénded, megtalálod; ha ellenben őt elhagyándod, ő is elhagy téged mindörökké.
10
Most azért, mivelhogy az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erős és készítsd meg azt.
11
Akkor átadá Dávid az ő fiának, Salamonnak a tornácnak, annak házacskáinak, kincstartó helyeinek, felházainak és belső kamaráinak, a kegyelem táblája helyének is formáját,
12
És mindennek formáját, amelyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamarák felől.
13
A papok és Léviták csapatjainak háza, az Úr háza szolgálatának minden munkája és az Úr háza szolgálatára való minden eszköz felől.
14
Azután aranyat mérték szerint, a különböző szolgálatok eszközei számára; mértékkel minden ezüst eszközök és a különböző szolgálatok eszközei számára.
15
Vagyis aranyat mértékkel az arany gyertyatartókra és azok arany szövétnekére, mértékkel mindenik gyertyatartóra és annak szövétnekire, s az ezüst gyertyatartókra mértékkel, a gyertyatartóra és annak szövétnekire, mindegyik gyertyatartó rendeltetése szerint.
16
És aranyat mértékkel, a szent kenyerek asztalai, minden asztal számára, azonképpen ezüstöt az ezüst asztalok számára.
17
A villákra, medencékre és kancsókra tiszta aranyat; az arany poharakra is bizonyos mérték szerint ada aranyat, minden pohárra; és az ezüst poharakra ezüstöt bizonyos mértékkel, minden pohárra.
18
A füstölő oltár számára megtisztított aranyat mérték szerint; aranyat a szekérnek azaz a Kéruboknak mintázására, akik kiterjesztett szárnyakkal az Úr szövetségének ládáját befedezik.
19
Mindezek az Úr kezétől írattattak meg, aki engem megtanított az egész alkotmány formájára.
20
Monda ezek után Dávid Salamonnak, az ő fiának: Légy bátor és erős, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el sem távozik, míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden művét.
21
Ímé, itt vannak a papok és Léviták csapatjai az Isten házának minden szolgálatára, veled lesznek minden munkában készségesen bölcseséggel, a fejedelmek is és az egész nép minden dolgaidra nézve.

1
Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égőáldozatnak oltára Izráel számára.
2
Megparancsolá azért Dávid, hogy gyűjtsék össze az Izráel földén való jövevényeket, akiket kővágókká tőn, hogy faragni való köveket vágnának, hogy az Isten házát megcsinálnák.
3
Továbbá sok vasat szerze Dávid szegeknek, az ajtókhoz és a foglalásokra; rezet is bőségesen minden mérték nélkül.
4
Számtalan cédrusfát is; mert a Sídon és Tírus városbeliek cédrusfákat bőségesen szállítának Dávidnak.
5
Mert monda Dávid: Az én fiam, Salamon, gyermek és igen gyenge, az Úrnak pedig nagy házat kell építeni, mely híres legyen és ékesség az egész világon; elkészítek azért mindeneket néki. Dávid azért mindeneket nagy bőségesen megszerze, minekelőtte meghalna.*****
6
Hivatá azért Dávid az ő fiát, Salamont******, és meghagyá néki, hogy az Úrnak, Izráel Istenének házat csináltasson.
7
És monda Dávid Salamonnak: Édes fiam, én elgondoltam vala szívemben, hogy az Úrnak, az én Istenemnek nevének házat építsek;
8
De az Úr ekképpen szóla nékem, mondván: Sok vért ontottál, és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én előttem.
9
Ímé fiad lészen néked, akinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitől; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az ő idejében.
10
Ő csinál az én nevemnek házat; ő lészen nékem fiam és én néki atyja leszek, és megerősítem az ő királyságának trónját Izráel felett mindörökké.
11
Most édes fiam legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképpen szólott te felőled;
12
De adjon az Úr néked értelmet és bölcseséget, mikor téged Izráel fölé helyez, hogy az Úrnak a te Istenednek törvényét megőrízzed.
13
Akkor jól lesz dolgod, ha a rendeléseket és a végzéseket megtartod és teljesíted azokat, amelyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izráelnek. Légy bátor, légy erős, ne félj, és ne rettegj!
14
Ímé én is az én szegénységemben szereztem az Úr házának építésére százezer tálentom aranyat és ezerszer ezer tálentom ezüstöt, és rezet, s vasat mérték nélkül, mert igen bőven van; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez.
15
Van néked sok mívesed, kővágód, kő- és fafaragód és mindenféle dologban bölcs mesterembered.
16
Az aranynak, ezüstnek, vasnak és réznek száma nincsen: azért kelj fel, láss hozzá, és az Úr legyen veled!
17
Megparancsolá pedig Dávid Izráel összes főembereinek, hogy ők is legyenek segítségül az ő fiának, Salamonnak, ezt mondván:
18
Avagy nincsen-é az Úr a ti Istentek ti veletek, aki néktek békességet adott köröskörül? Mert az én hatalmam alá adá e földnek lakosait, és meghódolt e föld az Úr előtt és az ő népe előtt.
19
No azért keressétek az Urat a ti Istenteket teljes szívetek és lelketek szerint, és felkelvén, az Úr Isten szentséges helyét csináljátok meg, hogy vigyétek az Úr szövetségének ládáját és az Istennek szentelt edényeket a házba, amely építtetik az Úr nevének.

-----------------------------------------

* Értem a logikát. Dávid legyőz/ött minden ellenséget, így lett háza Izráelnek, és most Mr. Istennek is lehet háza, de csak a következő nemzedékben, mert azt ne érintse háború, lesz aranykor örökké.... És itt a gond: mindörökké. Salamonnál már megbukott a dolog. Elég rövid mindörökké az ilyen.
** "mindörökké"
*** A jövendőmondók be vannak tiltva. Kövezzük meg!
**** Hát, 2Sámuel nem volt ilyen specifikus.
***** Tehát az építkezésből a konkrét építéstől eltekintve mindent megcsinált Dávid. Valahogy az az érzésem, az író rá akarja tolni a reflektorfényt, míg a Sámual/Királyok írója/i Salamonra nyomták a több dicsfényt.
****** Igazából most kíváncsi lettem, miért Salamon lett Dávid utóda. Messze nem ő volt az elsőszülött.