1
Jeroboám királynak, a Nébát fiának tizennyolcadik esztendejében Abija lett a király Júdában*.
2
És három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának neve Maaka, az Abisálom leánya.
3
És járt az ő atyjának minden bűneiben, amelyeket ő előtte cselekedett, és nem volt az ő szíve olyan tökéletes az ő Urához Istenéhez, mint Dávidnak, az ő atyjának szíve.
4
De mindazáltal Dávidért adott néki az Úr az ő Istene szövétneket Jeruzsálemben: felmagasztalván az ő fiát ő utána és Jeruzsálemet megerősítvén;
5
Mert Dávid azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemei előtt, és el nem távozott azoktól, amelyeket parancsolt néki az ő életének minden idejében, kivéve a Hitteus Uriás dolgát.
6
És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között mind éltig.
7
Abija egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? És hadakozás volt Abija és Jeroboám között.
8
És elaluvék Abija az ő atyáival, és eltemeték őt a Dávid városában; és uralkodék helyette Asa, az ő fia.

1
Jeroboám királynak tizennyolcadik esztendejében kezde uralkodni Abija Júdában.
2
Három esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Az ő anyjának neve Mikája** vala, aki a Gibeából való Uriel leánya. És Abija és Jeroboám között háború vala.
3
Azért felkészüle Abija a háborúra négyszázezer válogatott harcosból álló sereggel; és Jeroboám vele szembeszállott nyolcszázezer válogatott harcosból álló sereggel.
4
Akkor felálla Abija a Semáraim hegyének tetején, amely az Efraim hegységében vala, és monda: Hallgassátok meg szómat, Jeroboám és az egész Izráel!
5
Avagy nem kellene-é néktek meggondolnotok, hogy az Úr, az Izráel Istene Dávidnak adta volt a királyságot Izráel felett örökre; néki és fiainak, sónak szövetsége által?
6
Mindazáltal felkele Jeroboám, a Nébát fia, Salamonnak, a Dávid fiának szolgája, és támada az ő ura ellen;
7
Azután gyűlének ő hozzá a haszontalan emberek, Beliál fiai, akik ellene szegültek Roboámnak, a Salamon fiának, mikor Roboám gyermek és félénk szívű volt, és azok ellen magát nem oltalmazhatta.
8
És most azt gondoljátok, hogy ti ellene állhattok az Úr királyságának, amely a Dávid fiainak kezében van, mivel sokan vagytok, s veletek vannak az aranyborjúk is, amelyeket Jeroboám öntetett néktek istenek gyanánt.
9
Avagy nem ti űztétek-é el az Úrnak papjait, az Áron fiait és a Lévitákat? És nem ti szerzettetek-é magatoknak papokat, mint egyéb országoknak nemzetségei, akárkit, aki az ő szolgálatjának felszentelésére egy gyermekded tulokkal és hét kossal eljött, és lett a bálványok papja, amelyek nem istenek.
10
Mi mellettünk van pedig az Úr, a mi Istenünk, akit mi el nem hagytunk; a papok pedig, akik az Úrnak szolgálnak, az Áron fiai, és vannak Léviták, akik forgolódnak az ő tisztökben.
11
És áldoznak az Úrnak égőáldozattal minden reggel és minden estve, és füstölőáldozattal, és a kenyérnek a tiszta asztalra való tételére és az arany gyertyatartóra, szövétnekeivel egybe gondot viselnek, meggyújtván azokat minden estve; mert mi megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek rendelését; ti pedig elhagytátok őt.
12
Azért ímé mi velünk van az Isten vezér gyanánt, és az ő papjai a riadó kürtökkel, hogy ti ellenetek kürtöljenek. Izráel fiai! Ne harcoljatok az Úr ellen, a ti atyáitok Istene ellen, mert nem lesztek szerencsések!
13
Jeroboám pedig lest vetett ellenök, hogy hátuk mögé kerüljön, s ilyen módon Júda előtt is ők legyenek, hátuk mögött is a les.
14
Látván pedig Júda, hogy ímé mind elől, mind hátul megtámadtatának: kiáltának az Úrhoz, a papok pedig trombitálnak vala a trombitákkal.
15
És kiáltának Júda férfiai; és mikor kiáltának a Júda férfiai, az Isten megveré Jeroboámot és az egész Izráelt, Abija és Júda előtt.
16
És az Izráel fiai menekülének Júda elől, de az Isten kezökbe adá őket;
17
Mert megveré őket Abija és az ő népe nagy csapással, úgyannyira, hogy az Izráeliták közül seb miatt ötszázezer válogatott férfi esett el.
18
És ilyen módon aláztatának meg az Izráel fiai abban az időben; Júda fiai pedig megerősödének, mert ők az Úrra, az ő atyáik Istenére támaszkodtak volt.
19
És üldözé Abija Jeroboámot, és elfoglala ő tőle egynéhány várost, Béthelt és annak faluit, Jésanát és annak faluit, s Efrávint és annak faluit.
20
És nem jutott többé erőhöz Jeroboám Abija idejében, hanem megveré őt az Úr, és meghala.***
21
Abija pedig hatalmassá lőn, és vett vala magának tizennégy feleséget, akiktől nemze huszonkét fiút és tizenhat leányt.
22
Abijának pedig több dolgai, útai és beszédei megírattak az Iddó próféta könyvében.

-----------------------------------------

* Ami azt jelenti, hogy tényleg egyszerre kezdtek uralkodni. És valahogy azt is, hogy dec.31-el meghalt a király, jan.1-el uralkodni kezdett a másik :D
** Említettem hogy útálom a névvariációkat?
*** Ebből nekem nagyon úgy tűnik, mintha Jeroboám meghalt volna Abija uralkodásának vége előtt... Ami ellentmondás. De lehet hogy ki tudjuk mentális gimnasztikázni.

A szokásos sorrendjét a könyveknek szándékosan cseréltem meg.

1
Lőn pedig, mikor Roboám az ő királyságát megszilárdította és abban megerősödött: elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izráel.
2
Azért a Roboám királyságának ötödik esztendejében feljöve Sésák, az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, (mert az Úr ellen vétkezének).
3
Ezerkétszáz fegyveres szekérrel és hatvanezer lovaggal, és megszámlálhatlan vala a nép, amely vele Égyiptomból feljött, a Libiabeliekkel, Sukkeusokkal és Szerecsenekkel;
4
És elfoglalá Júdának erős városait, azután méne Jeruzsálem alá.
5
Akkor Semája próféta* méne Roboámhoz és a Júda fejedelmeihez, akik Jeruzsálembe gyűltek össze Sésáktól való féltökben, és monda nékik: Ezt mondja az Úr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket.
6
Akkor megalázák magokat az Izráel fejedelmei és a király, s mondának: Az Úr igaz!
7
És mikor az Úr látta, hogy megalázták magokat, ekképpen szóla az Úr Semája prófétának: Megalázták magokat, nem vesztem el őket, hanem némi szabadulást szerzek nékik, és nem ontom ki az én haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által;
8
Mindazáltal szolgái lesznek néki, hogy megtudják a különbséget az én szolgálatom és más országok királyságainak szolgálatai között.
9
Feljöve azért Sésák, az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, és elvivé az Úr házának kincsét, s a király házának kincsét; mindazokat elvivé; az arany paizsokat is elvivé, amelyeket Salamon csináltatott vala.
10
Ezek helyett Roboám király rézpaizsokat csináltata, és bízá azokat a gyalogosok fejedelminek kezére, akik őrzik a király házának ajtaját.
11
És mikor a király felmegy az Úr házába, mennek a gyalogosok is, és felviszik azokat, s azután visszahozzák a gyalogosok szobájába.
12
Mikor azért megalázta magát Roboám, eltávozék az Úr haragja ő róla, hogy meg ne semmisülne mindenestől, mert Júdában is volt még jó dolog.
13
Megerősödék azért Roboám király Jeruzsálemben és uralkodék; mert negyvenegy esztendős vala Roboám, mikor uralkodni kezdett volt, és tizenhét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, a városban, amelyet az Úr választott vala az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott helyheztesse az ő nevét; és az ő anyjának neve vala Naáma, aki Ammonita volt.
14
Cselekedék pedig gonoszt, mert az Urat szíve szerint keresni nem akará.
15
Roboámnak pedig első és utolsó dolgai avagy nincsenek-é megírva a Semája próféta könyvében**, és Iddónak, a látnoknak könyvében**, a nemzetségi lajstromban**? És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között egész éltökben.
16
És elaluvék Roboám az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában; és uralkodék az ő fia, Abija, helyette.

1
És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
2
És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, akinek neve Józsiás lészen, aki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,
3
És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
4
És amikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, amelyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada az ő keze, amelyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
5
És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról*** a jel szerint, amelyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.
6
És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt.
7
És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.
8
És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
9
Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, amelyen elmenéndesz.
10
És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, amelyen Béthelbe ment.
11
És lakozék Béthelben egy vén próféta, akihez eljövén az ő fia, elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot, amelyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, amelyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az ő atyjoknak.
12
Akkor monda nékik az ő atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az útat, amelyen elment volt az Isten embere, aki Júdából jött.
13
És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,
14
És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, aki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
15
Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
16
De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
17
Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, amelyen oda menéndesz.
18
És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És ekképpen hazuda néki.****
19
Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék.
20
Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, aki őt visszahozta vala,
21
És kiálta az Isten emberének, aki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, amelyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;
22
Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.
23
És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, akit visszahozott vala.
24
És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, amely megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.
25
És ímé az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, amelyben a vén próféta lakott.
26
Amit mikor meghallott a próféta, aki visszahozta vala őt az útról, monda: Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott volt néki.
27
És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.
28
És ő elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.
29
És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse őt.
30
És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah szerelmes atyámfia!
31
És miután eltemette őt, szóla az ő fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, amelybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé;
32
Mert beteljesedik az, amit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, amely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, amelyek Samaria városaiban vannak.*****
33
De még e történet után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és aki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.
34
És ez a dolog lett az oka a Jeroboám háza vétkének, és a föld színéről való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.

1
Ebben az időben megbetegedék Abija, a Jeroboám fia.
2
És monda Jeroboám az ő feleségének: Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne ismerjék, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Ímé ott van Ahija próféta, aki nékem megmondotta volt, hogy királylyá leszek e népen.
3
És végy magadhoz tíz kenyeret és pogácsát, és egy edényben mézet, és menj el hozzá; ő majd megmondja néked, mi történik a gyermekkel.
4
És ekképpen cselekedék a Jeroboám felesége; és felkészülvén, elméne Silóba, és beméne az Ahija házába. Ahija azonban már nem látott; mert meghomályosodtak az ő szemei a vénség miatt.
5
És az Úr monda Ahijának: Ímé a Jeroboám felesége jött hozzád, hogy valamit kérdjen tőled az ő fia felől, mert beteg; te azért így s így szólj néki. És mikor bement, másnak tetteté magát.
6
De mikor meghallotta Ahija az ő lábainak zörejét, amint az ajtóhoz közelgete, monda: Jőjj be Jeroboám felesége; miért tetteted magadat másnak? Én te hozzád kemény követséggel küldettem.
7
Menj el, mondd meg Jeroboámnak: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Mivelhogy én téged e nép közül felmagasztaltalak, és téged fejedelemmé tettelek az én népemen, az Izráelen;
8
És elszakasztottam az országot a Dávid házától, és azt néked adtam; te azonban nem voltál olyan, mint az én szolgám, Dávid, aki megőrizte az én parancsolatimat, és aki engem követett teljes szívéből, csak azt cselekedvén, ami kedves az én szemeim előtt;
9
Hanem gonoszabbul cselekedtél mindazoknál, akik te előtted voltak; mert elmentél és idegen isteneket csináltál magadnak, és öntött bálványokat, hogy engem haragra ingerelj, és engem hátad mögé vetettél:
10
Azért ímé én veszedelmet hozok a Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, és mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben, és kihányom a Jeroboám háza maradékait, miképpen a ganéjt kihányják, mígnem vége lesz.
11
Aki meghal a Jeroboám maradékai közül a városban, azt az ebek eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, az égi madarak eszik meg; mert az Úr szólott.
12
Te pedig kelj fel, és menj haza, mert amint belépsz a városba, meghal a gyermek;******
13
És az egész Izráel siratja őt, és eltemeti őt, mert a Jeroboám magvából csak egyedül ő temettetik el sírba, mivel a Jeroboám háznépe közül az Úr iránt, Izráel Istene iránt csak ő benne találtatott valami jó.
14
És támaszt az Úr magának királyt Izráelben, aki kigyomlálja a Jeroboám házát egy napon. De mit mondok? Máris támasztott!
15
És megveri az Úr az Izráelt, mint ahogy a nád a vízben ide s tova hányattatik, és elszakasztja az Izráelt erről a jó földről, amelyet adott az ő atyáiknak, és szétszórja őket a folyóvizen túl, mivelhogy Aserákat csináltak magoknak, hogy az Urat ingereljék.
16
És kézbe adja az Izráelt a Jeroboám bűneiért, aki maga is vétkezett és az Izráelt is bűnbe ejtette.
17
És felkészült a Jeroboám felesége, elment és juta Thirsába. És mikor a ház küszöbén belépett, meghalt a gyermek.*******
18
És eltemeték őt, és siratá őt az egész Izráel, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott az ő szolgája, Ahija próféta******** által.
19
Jeroboámnak pedig egyéb cselekedetei, mimódon hadakozott és uralkodott, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében*********.
20
És az idő, amelyben uralkodott Jeroboám, huszonkét esztendő, és elaluvék az ő atyáival, és uralkodék Nádáb, az ő fia, ő helyette.
21
Roboám pedig, a Salamon fia Júdában uralkodék: Negyvenegy esztendős volt Roboám, mikor uralkodni kezdett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr választott volt magának az Izráelnek minden nemzetségei közül, hogy ott helyheztesse az ő nevét; és az ő anyjának Naama volt a neve, aki az Ammon nemzetségéből való volt.
22
Júda is gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és sokkal nagyobb haragra indíták őt az ő vétkeikkel, amelyekkel vétkeztek, mint atyáik azokkal, amelyeket ők cselekedtek volt.
23
Mert ők is építének magoknak magaslatokat, és faragott képeket és Aserákat minden magas halmon, és minden zöldellő fa alatt.
24
És valának férfi paráznák is az országban, és cselekedének a pogányok minden útálatos vétkei szerint, akiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai előtt.
25
És lőn Roboám király ötödik esztendejében, feljött Sisák, az Égyiptombeli király Jeruzsálem ellen.
26
És elvivé az Úr házának kincseit, és a király házának kincseit, és mindent, ami csak elvihető volt; elvitte mind az arany paizsokat is, amelyeket Salamon csináltatott,
27
Amelyek helyett Roboám király azután rézpaizsokat csináltatott, és adá azokat a testőrök fejedelmeinek kezébe, akik a király házának kapunállói valának.
28
És valahányszor a király bement az Úr házába, bevitték azokat a testőrök, és ismét visszahozták a testőrök házába.
29
Roboámnak pedig több dolgai és minden cselekedetei, nemde nem meg vannak-é írva a Júda királyainak krónika-könyvében*********?
30
És folyton hadakozás volt Roboám és Jeroboám között.
31
És elaluvék Roboám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában; és az ő anyjának Naama volt a neve, az Ammoniták nemzetségéből való; és Abija, az ő fia, lett a király ő helyette.

-----------------------------------

* Azt gyanítom, eza  Semája azonos Pbed-Edom ajtónálló gyerekével, de lehet tévedek. Van annyi Semája - és semmi nyom hogy melyik lehet. Felveszem újnak.
** Miben?
*** Tehát az oltármeghasadás letudva. Stimmt.
**** Érezzük a koncepciós problémát, ugye?
***** Most komolyan, ennek mi értelme volt?
****** Bűnhődjenek az ártatlanok.
******* Mert IQ 0. Képzeljük magunkat a sztoriba, ahol a varázslat működik. Mi a teendő? Kihozni a gyereket, és elköltözni. Ennyike.
******** Valószínűsítem hogy az egyik korábbi Ahijáával azonos, de próféta kitétel korábban nem volt.
********* Miben? Egyébként innen feltételezem, hogy NEM terjedelmi okokból szedték ketté a királyok és krónikák szövegét, hanem hogy ezeket a tervezett(?) szövegeket meghamisítsák, mintha megírták volna őket.

1
És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt.
2
Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (aki még Égyiptomban volt, ahová futott volt Salamon király elől*, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,
3
És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
4
A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, amelyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.
5
És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
6
És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, akik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
7
És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.
8
De ő megveté a vének tanácsát, amelyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és akik ő előtte udvarlottak.
9
És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, amely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, amelyet reánk vetett a te atyád?
10
És mondának néki az ifjak, akik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, amely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; ekképpen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.
11
Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett**, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
12
És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, amint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon.
13
És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, amelyet adtak vala néki;
14
És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
15
És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, amelyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
16
Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az egész nép a királynak ekképpen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: menj el a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az ő hajlékiba;
17
Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak.
18
És amikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedőt***, megkövezé őt az egész Izráel, és meghala, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.
19
Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.****
20
És lőn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták őt a gyülekezetbe, és királylyá tevék őt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.
21
És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolcvanezer válogatott hadra való férfiút, hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.
22
De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván:
23
Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:
24
Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.
25
Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt.
26
És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;
27
Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.
28
Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút*****, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, akik téged kihoztak Égyiptomnak földéből.
29
És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.
30
És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
31
Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, akik nem voltak a Lévi fiai közül.
32
És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképpen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, amelyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, amelyeket csinált vala.
33
És áldozék azon az oltáron is, amelyet Béthelben állított fel, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, amelyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.

1
Elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt vala az egész Izráel, hogy őt királylyá választanák.
2
Lőn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, aki akkor Égyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elől, visszatére Jeroboám Égyiptomból.
3
És hozzáküldvén, elhivaták őt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izráel, és szólának Roboámnak, mondván:
4
A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ő nehéz igáját, amelyet reánk vetett, és szolgálunk néked.
5
És monda nékik: Harmadnapig gondolkodom róla, azután jőjjetek hozzám. Elméne azért a nép.
6
És tanácskozék Roboám király a vén emberekkel, akik Salamon előtt az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
7
És azok ekképpen szólának: Ha javára leendesz ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájok; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.
8
De ő megvetette a vének tanácsát, amelyet néki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik ő vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.
9
És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, akik nékem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, amelyet a te atyád reánk vetett.
10
Akkor felelének az ifjak, akik ő vele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj a népnek, amely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkisebb ujjam erősebb atyám derekánál;
11
Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
12
És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, amint a király meghagyta, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon.
13
És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.
14
És az ifjak tanácsa szerint szóla nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
15
És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítené az Úr az ő beszédét, amelyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
16
Mikor pedig az egész Izráel látta, hogy nem hallgatá meg őket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában! Menj el a te hajlékidba, oh Izráel! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izráel;
17
Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak.
18
És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedőt, megkövezék őt Izráel fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.
19
Így szakada el az Izráel népe a Dávid házától, mind e mai napig.****

1
Méne azért Roboám Jeruzsálembe, és összegyűjté a Júda és Benjámin házát, száznyolcvanezer válogatott hadviselőket, hogy hadakoznának Izráel ellen, és visszanyernék az országot Roboámnak.
2
Szóla pedig az Úr Semájának, az Isten emberének, mondván:
3
Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izráelnek Júdában és Benjáminban, így szólván:
4
Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És engedének az Úr szavának, és megtérének ahelyett, hogy Jeroboám ellen mennének.
5
Lakozék azért Roboám Jeruzsálemben, és megerősíté a városokat Júdában.
6
Így megépíté Bethlehemet, Etámot és Tékoát,
7
Bethsúrt, Sókót és Adullámot,
8
Gátot, Marésát és Zifet,
9
Adoráimot, Lákist és Azekát,
10
Sorát, Ajalont és Hebront, melyek erős városok valának Júdában és Benjáminban.
11
És mikor megerősítette ez erősségeket, helyezett azokba előljárókat és szerze tárházakat eleségnek és bornak és olajnak.
12
És mindenik városban szerze paizsokat és kopjákat, és rendkivül megerősíté azokat. És az övé lőn Júda és Benjámin.
13
Továbbá a papok és a Léviták, akik az egész Izráelben valának, ő hozzá csatlakozának minden ő határukból;
14
Mert a Léviták elhagyták az ő faluikat és jószágukat, és Júdába és Jeruzsálembe menének, mert kiűzte vala őket Jeroboám és az ő fiai, hogy az Úrnak ne szolgálnának.
15
És rendele magának papokat a magaslatokhoz, a bakokhoz és a borjúkhoz, amelyeket csináltatott vala.
16
És utánuk Izráel minden nemzetségei közül azok, akik szívök szerint keresték az Urat, Izráelnek Istenét, menének Jeruzsálembe, hogy áldoznának az Úrnak, az ő atyáik Istenének.
17
És megerősíték Júda országát, és megerősíték Roboámot, a Salamon fiát három esztendeig; mert három esztendeig járának Dávidnak és Salamonnak útján.
18
És feleségül vevé Roboám Mahalátát, Jérimótnak, a Dávid fiának****** leányát******* és Abihailt, Eliábnak, az Isai fiának leányát,
19
Aki szüle néki fiakat: Jeust, Semáriát és Zahámot,
20
És ő utána vevé Maakát, az Absolon leányát********, aki szülé néki Abiját, Attait, Zizát és Selómitot.
21
Legjobban szereté pedig Roboám Maakát, az Absolon leányát minden feleségei és ágyasai között; mert tizennyolc felesége és hatvan ágyasa volt. És nemze huszonnyolc fiút és hatvan leányt.
22
És Roboám Abiját, a Maaka fiát tette testvérei között vezérré és előljáróvá, mert őt akará királylyá tenni.
23
És okosan gondolkodván, szétosztá fiait mind Júda és Benjámin földén a megerősített városokba, akiknek bőségesen adott eleséget és sok feleséget szerzett számukra.

--------------------------------------------

* Nem ismerős ez a sztori? Jézus elfut Egyiptomba Heródes elől?
** Az író szerint (Dávid és) Salamon nem voltak jó uralkodók. Zsarnokok voltak. Ezzel ugye ellentmond saját magának is.
*** A fickó adószedő volt már Dávid óta. Lehetett vagy 100 éves!
**** "mind e mai napig"
***** Az aranyborjú története.
****** Aki mindigis volt neki, mi?
******* Éljen. Ez is vérfertőző.
******** Absolon lánya Támár volt.

1
Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait,
2
Olyan népek közül, akik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel.
3
És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas*; és az ő feleségei elhajták az ő szívét.
4
És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, amint az ő atyjának, Dávidnak szíve.
5
Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát.
6
És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja.
7
Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, amely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának.
8
És ekképpen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel, akik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.
9
Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, aki megjelent volt néki kétszer is,
10
És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatját.
11
Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem őrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, amelyeket parancsoltam néked: elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a te szolgádnak.
12
Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dávidért, a te atyádért; hanem a te fiadnak kezétől szakasztom el azt.
13
De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, amelyet magamnak választottam.
14
És ellenséget támaszta az Úr Salamonra, az Edombeli Hadádot, aki az Edombeli királyi nemből való vala.
15
Mert mikor Dávid az Edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fővezére elment volt a megöletteknek temetésére, és levágott minden férfiú nemet Edomban, -
16
Mert hat hónapig volt ott Joáb az egész Izráellel, míg minden férfiúi nemet ki nem vesztett Edomban, -**
17
Akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami Edomiták az ő atyjának szolgái közül ő vele, bemenvén Égyiptomba. Hadád pedig akkor még kis gyermek volt.***
18
Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjök vévén a Páránbeli férfiak közül, bemenének Égyiptomba a Faraóhoz, az Égyiptombeli királyhoz, aki házat ada néki, és ételt, italt szolgáltata néki, és jószágot is ada néki.
19
Igen kedvében lőn azért Hadád a Faraónak, úgyannyira, hogy feleségül adá néki az ő feleségének hugát, Táfnes királyasszonynak hugát.****
20
És a Táfnes huga szülé néki Génubátot, az ő fiát, és elválasztá azt Táfnes a Faraó házában, és Génubát ott volt a Faraó házában, a Faraó fiai között.
21
Mikor pedig Hadád meghallotta Égyiptomban, hogy Dávid elaludt az ő atyáival, és hogy Joáb is, a seregnek fővezére, meghalt, monda Hadád a Faraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe.
22
És felele néki a Faraó: Mi nélkül szűkölködöl én nálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkül nem szűkölködöm, de kérlek bocsáss el engem.
23
És támaszta az Isten néki más ellenséget is, Rézont, az Eljada fiát, aki elfutott vala Hadadézertől, a Sóbabeli királytól, az ő urától.
24
És hadakozó férfiakat gyűjtött maga mellé, és ő vala a sereg hadnagya, mikor megölé őket Dávid; azután Damaskusba menvén ott lakának, és uralkodának Damaskusban.
25
És ellensége volt Izráelnek Salamonnak egész életében, a nyomorúságon kivül, amelyet Hadád szerze, és gyűlölte Izráelt, és uralkodott Siriában.
26
Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából való Efrateus*****, – akinek anyja Sérua, egy özvegy asszony volt – a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen.
27
Annak pedig, amiért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az ő atyjának, a Dávid városának romlását;
28
Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reá bízá a József háza gondviselésének egész terhét.******
29
És történt ebben az időben, hogy mikor kiment egyszer Jeroboám Jeruzsálemből, találkozék az úton Ahijával, a Silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezőn együtt.
30
És megragadván Ahija az új ruhát, amely azon volt, hasítá azt tizenkét részre.
31
És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt; mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ímé elszakasztom ez országot Salamon kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget;
32
Egy nemzetséget hagyok pedig ő nála az én szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálem városáért, amelyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közül,
33
Még pedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, ami tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, amint Dávid, az ő atyja.
34
De nem veszem el az egész birodalmat az ő kezétől, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, Dávidért az én szolgámért, akit választottam; mivelhogy megőrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet;
35
Hanem az ő fiának kezétől már elveszem a királyságot, és néked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget.
36
Az ő fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak legyen előttem szövétneke mindenkor Jeruzsálemben, a városban, amelyet magamnak választottam, hogy ott helyheztessem az én nevemet.
37
Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindenekben a te lelkednek kívánsága szerint, és király lész az Izráelen.
38
És ha te minden parancsolatimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, ami tetszik nékem, megőrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, amint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek, és építek néked állandó házat, amint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt.
39
És megsanyargatom ezért a Dávid magvát: de még sem örökre.
40
Igyekezik vala pedig Salamon megölni Jeroboámot; ezért felkelvén Jeroboám, futa Égyiptomba, Sésákhoz, az Égyiptombeli királyhoz, és ott volt Égyiptomban, Salamon haláláig.*******
41
Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, amelyeket cselekedett, és bölcsesége avagy nem írattattak-é meg a Salamon cselekedeteiről írott könyvben?********
42
Az az idő pedig, amelyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen: negyven esztendő.
43
És elaluvék Salamon az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyjának, Dávidnak városában. És Roboám, az ő fia uralkodék helyette.

---------------------------------------

* 1,000 felesége volt, de csak 3 gyereke született (és ebből 2 lány). Ezen azért gondolkodjunk el.
** #ZsidókÁltalElkövetettHolokauszt
*** Baszoood! Ez az az edomita-fejedelem Hadád!!! De tudod mi ennél is durvább? Ezek szerint - SAUL EDOMITA FEJEDELEMKÉNT IS SZÁMON VAN TARTVA!
**** Egyébként hacsak nem volt több felesége Hadádnak, akkor ez egy ellentmondás. Mert ennek, és csakis ennek az edomita törzsfőnek számon van tartva a felesége. Ez az illesztés egyébként helyreteszi az edomita fejedelmek hosszú láncát is (értsd: az exodusra eső részt kellően lerövidíti). Viszont így iszonyúan kirívó lett a három pap leszármazási vonala. Na AZT magyarázza el nekem valaki.
***** Na azok kik lehetnek. Érdekes módon találtam egy ősnek valót, egyetlenegyet. Efratát. Aki viszont egy nő (júda törzséből). Ez egyedi. Sajna a charton már nincs hely ezt így bejelöli, de itt jelzem. Vagy talán mégis sikerülhet?
****** Ez megerősíti a feltételezésemet, hogy belháború tört ki.
******* Furán működik ez a fáraó.
******** A miben?
Egyébként érdekesség, hogy fogalmunk sincs Salamon születésének idejéről.

1
A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamonnak hírét és az Úr nevét, eljöve, hogy megkisértgesse őt nehéz kérdésekkel.
2
És bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoznak vala fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele mindenekről, amelyek szívén voltak.
3
És Salamon megfelelt néki mindenre, semmi sem volt a király előtt elrejtve*, amire ne tudott volna néki felelni.
4
És amikor látta Séba királynéasszonya Salamonnak minden bölcseségét, és a házat, amelyet épített vala;
5
És az ő asztalának étkeit, és szolgáinak lakásait, és szolgái udvarlásának módját, és azok öltözeteit, és pohárszékeit, és az ő áldozatját, amelylyel az Úrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott;
6
És monda a királynak: Mind igaz, amit az én földemben hallottam volt a te dolgaid felől és a te bölcseségedről,
7
De én hinni sem akartam azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem, és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el: te meghaladtad bölcseséggel és jósággal a hírt, amelyet hallottam felőled.
8
Boldogok a te embereid, boldogok ezek a te szolgáid, akik udvarlanak néked mindenkor, és hallhatják a te bölcseségedet:
9
Legyen az Úr, a te Istened áldott, aki kedvelt téged, hogy az Izráel királyi székibe ültetett, mert szerette az Úr az Izráelt mindörökké, és királylyá tett téged, hogy ítéletet és igazságot szolgáltass.
10
És ada a királynak száz és húsz tálentom aranyat, és igen sok fűszerszámot és drágakövet**. Nem hoztak azután ilyen és ennyi sokaságú fűszerszámot, amennyit Séba királynéasszonya ada Salamon királynak.
11
És a Hírám hajója is, mely aranyat hozott Ofirból, ébenfát is hozott Ofirból nagy bőséggel és drágaköveket.
12
És csinála a király az ébenfából oszlopokat az Úr házába és a király házába, és az éneklőknek hegedűket és lantokat; nem hoztak soha többé olyan ébenfákat, és nem is láttak olyanokat mind e mai napig.***
13
És Salamon király ada a Séba királynéasszonyának mindent, amit csak kívánt és kért tőle, azokon kivül, amelyeket gazdagságához képest ada Salamon király néki. Annakutána megtére, és méne az ő földébe szolgáival egyetemben.
14
Vala pedig mértéke az aranynak, amely kezéhez jő vala Salamonnak minden esztendőben, hatszáz és hatvanhat tálentom arany.
15
Azonkivül, ami jő vala az árus emberektől és a fűszerszámokkal kereskedő kalmároktól, és mind az Arábiabeli királyoktól, és annak a földnek tiszttartóitól.
16
És csináltata Salamon király kétszáz paizst tiszta vert aranyból; mindenik paizsra hatszáz aranyat adott.
17
És háromszáz kerek paizst vert aranyból, három font aranyat ada mindenik paizsra: és azokat a király helyhezteté a Libánon erdő házába.
18
És készíte a király elefántcsontból egy nagy királyi széket és beborítá azt finom aranynyal.
19
Hat grádicsa volt e királyi széknek és e szék teteje kerekded vala hátul, és karjai valának mindkétfelől az ülés mellett, és két oroszlán álla ott a karoknál.
20
És tizenkét oroszlán álla ott kétfelől a grádics hat lépésén. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.
21
És Salamon királynak összes ivóedényei is aranyból voltak, és a Libánon erdő házának összes edényei tiszta aranyból; nem volt azok között semmi ezüst, mert annak semmi becse nem vala Salamon idejében.****
22
Mert a király Társis hajója, amely a tengeren Hírám hajójával járt, minden három esztendőben egyszer fordult meg, s hozott a Társis hajó aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat.
23
És feljebb magasztaltaték Salamon király gazdagsággal és bölcseséggel a földön való minden királyoknál.
24
És mind az egész föld kivánja vala látni Salamont, hogy hallhatnák az ő bölcseségét, melyet Isten az ő szívébe adott volt.
25
És azok néki ajándékot hoznak vala, ezüst és arany edényeket, öltözeteket, hadi szerszámokat, fűszerszámokat, lovakat, öszvéreket, esztendőnként.
26
És gyűjte Salamon szekereket és lovagokat, úgy hogy ezer és négyszáz szekere, és tizenkétezer lovagja volt néki, akiket helyheztete a szekerek városaiba, és a király mellé Jeruzsálemben.
27
És felhalmozá a király Jeruzsálemben az ezüstöt mint a követ, és a cédrust, mint a vad fügefákat, amelyek nagy tömegben vannak a mezőn.
28
És Salamonnak Égyiptomból hozának lovakat, és a király kereskedői sereggel vették volt a lovakat megszabott áron.
29
És egy-egy szekér hatszáz ezüst siklusért és egy-egy ló százötven siklusért ment fel és jött ki Égyiptomból*****, és ugyancsak ők szállították ezeket a Hitteusok királyainak és Siria királyainak.

1
A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamon hírét, eljöve, hogy megkisértse Salamont nehéz kérdésekkel, Jeruzsálembe, igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoznak vala fűszereket, igen sok aranyat és drágaköveket; és Salamonhoz méne, és beszélt vele mindenekről, amelyek szívén voltak.
2
És Salamon megfelelt minden beszédeire, mert semmi sem volt Salamon elől elrejtve, amelyet meg nem mondhatott volna néki.
3
És mikor látta Séba királynéasszonya Salamon bölcseségét és a házat, amelyet épített vala;
4
És az ő asztalának étkeit, szolgáinak lakását és hivatalnokainak állását és öltözékeiket, pohárnokait s azoknak öltözékeit, és az ő áldozatát, amelylyel az Úrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott.
5
És monda a királynak: Mind igaz volt, amit hallottam volt az én lakóföldemben a te dolgaidról és bölcseségedről;
6
De hinni sem akartam azoknak beszédeit, míg én magam el nem jöttem és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el a te bölcseséged nagyságának; felülmúltad a hírt, amelyet hallottam.
7
Boldogok a te embereid és boldogok ezek a te szolgáid, akik szüntelen udvarlanak néked, hogy hallhatják a te bölcseségedet!
8
Legyen az Úr, a te Istened áldott, aki téged annyira szeretett, hogy az ő székébe helyezett, hogy lennél az Úrnak, a te Istenednek királya; mivel a te Istened szerette Izráelt, hogy megerősítse őt mindörökké, azért tett téged királylyá felettök, hogy szolgáltass ítéletet és igazságot.
9
És ada a királynak százhúsz tálentom aranyat és felette sok fűszerszámot és drágaköveket. Nem is volt több olyan fűszerszám, mint amilyet Séba királynéasszonya ada Salamon királynak.
10
És Hirám szolgái is és Salamon szolgái is, akik hoztak vala aranyat Ofirból; hoztak ébenfát és drágaköveket is.
11
És csinála a király az ébenfából lépcsőket az Úr házába és a király házába, s citerákat és lantokat az éneklőknek. Ezekhez hasonlókat nem láttak azelőtt Júda országában.
12
Salamon király pedig ada a Séba királynéasszonyának mindent, amit csak kivánt és kért tőle, azonkivül, amit ő a királynak hozott. Azután megtére és méne az ő földébe mind ő, mind az ő szolgái.
13
Vala pedig mértéke az aranynak, amely esztendőnként bejő vala Salamonnak, hatszázhatvanhat tálentom arany,
14
Azonkivül, amit hoznak vala a kalmárok és kereskedők; de még Arábia minden királyai és annak a földnek fejedelmei és hoznak vala aranyat és ezüstöt Salamonnak.
15
És csináltata Salamon király kétszáz paizst vert aranyból, mindenik paizsra hatszáz vert arany siklus ment fel.
16
Háromszáz kerek paizst is vert aranyból; mindenik paizsra háromszáz arany siklus****** megy vala, amelyeket a király helyeztete a Libánon erdejének házába.
17
És csináltatott a király egy nagy királyiszéket elefántcsontból, és beboríttatá azt finom aranynyal.
18
Hat lépcsője volt a széknek, és arany zsámolya a székhez erősítve, és támaszai valának mindkét felől az ülés mellett, és két oroszlán állott a karok mellett.
19
És tizenkét oroszlán áll vala ott a hat lépcsőn mindkét felől. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.
20
És Salamon királynak összes ivóedényei aranyból valának; a Libánon erdő házának is összes edényei tiszta aranyból valának; nem vala az ezüstnek semmi becse a Salamon idejében;
21
Mert hajói voltak a királynak, amelyek Társisba jártak a Hirám szolgáival együtt. Minden három esztendőben egyszer menének a hajók Társisba, honnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoznak vala.
22
És felülmúlta Salamon király e földnek minden királyait gazdagságban és bölcseségben.
23
És e földnek minden királyai kivánnak vala szembe lenni Salamonnal, hogy hallhatnák az ő bölcseségét, amelyet Isten adott vala az ő szívébe.
24
És azok mindnyájan ajándékot visznek vala néki, arany és ezüst edényeket, ruhákat, fegyvert, fűszerszámokat, lovakat és öszvéreket esztendőnként.
25
És Salamonnak négyezer******* lóistállói, szekerei és tizenkétezer lovagjai valának, akiket helyheztete a szekerek városaiba és a király mellé Jeruzsálemben.
26
És uralkodó vala minden király felett az Eufrátes folyóvíztől a Filiszteusok földéig és az Égyiptom határáig.
27
És a király Jeruzsálemben olyanná tevé az ezüstöt, mint a köveket, és a cédrusfákat úgy elszaporítá, mint a vad fügefákat, amelyek nevekednek a mezőségen bőséggel.
28
Hordnak vala pedig Salamonnak lovakat Égyiptomból és minden országból.
29
Salamonnak egyéb dolgai, úgy az elsők, mint az utolsók, avagy nem írattak-é meg a Nátán próféta könyvében********, és a Silóbeli Ahija próféciájában********, és Jehdó prófétának Jeroboám ellen, a Nébát fia ellen írt látásaiban********?
30
És uralkodék Salamon Jeruzsálemben az egész Izráel felett negyven esztendeig.
31
És elaluvék Salamon az ő atyáival egyetemben, és eltemeték őt az ő atyjának, Dávidnak városában, és uralkodék helyette az ő fia, Roboám.

-----------------------------------------------

* Salamon MINDENTUDÓ volt. Pofátlan hazugság.
** És most higgyem el, hogy ez az országnélküli királynő leadózott Salamonnak.
*** "mind e main apig"
**** "az országban annyi volt az arany, hogy az ezüst értéktelenné vált" - aki ezt elhiszi, annak van egy eladó köntösöm.
***** Miért ne hazudná be, hogy elfoglalták Egyiptomot?
****** 3 font, vagy 300 arany siklus?
******* 4,000 vagy 1,400?
******** Miben?

1
És lőn, mikor elvégezte Salamon az Úr házának és a király házának építését, és mindent amit kívánt és amit akart építeni Salamon:
2
Megjelenék az Úr Salamonnak másodszor is, amiként megjelent volt néki Gibeonban.
3
És monda néki az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, amelylyel könyörgöttél előttem: Megszenteltem e házat, amelyet építettél, abba helyheztetvén az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor.
4
És ha te előttem járándasz, amint járt Dávid, a te atyád, egyenes és tökéletes szívvel, úgy cselekedvén mindenekben, amint néked megparancsoltam, az én rendelésimet és végzésimet megtartándod;
5
Megerősítem a te birodalmadnak trónját az Izráelen mindörökké, amint megígértem volt Dávidnak a te atyádnak, mondván: Nem fogy el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyi székéből.
6
De hogyha elszakadtok ti és a ti fiaitok én tőlem, és meg nem őrizénditek az én parancsolatimat és végzéseimet, melyeket előtökbe adtam; hanem elmentek, és idegen isteneknek szolgáltok, és meghajoltok azok előtt:
7
Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről, amelyet nékik adtam; e házat, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim elől, és az Izráel példabeszédül és meséül lészen minden nép előtt.
8
És bár e ház felséges, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt mondják: Miért cselekedett így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal?
9
És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenöket, aki az ő atyáikat kihozta volt Égyiptom földéből, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak: ezért bocsátá ő reájok az Úr mind ezt a nyomorúságot.
10
És lőn a húsz esztendő végén*, a mialatt Salamon a két házat, az Úr házát és a király házát megépíté,
11
Amelyekhez Hírám, Tírus királya adott volt ajándékban Salamonnak cédrusfákat, fenyőfákat, aranyat egész kivánsága szerint: ada Salamon király Hírámnak húsz várost Galileának földén.
12
És kiméne Hírám Tírusból, hogy megnézze azokat a városokat, amelyeket Salamon néki ada, de nem tetszettek azok néki.
13
És monda: Miféle városok ezek, atyámfia, amelyeket nékem adtál? És Kábul földnek nevezé azokat mind e mai napig.**
14
Küldött vala pedig Hírám a királynak százhúsz tálentom aranyat.***
15
És ez az összege annak az adónak is, amelyet kivetett volt Salamon király, hogy megépíthesse az Úr házát, és a maga házát, és Millót, és Jeruzsálem kőfalait, és Khácort, Megiddót és Gézert.
16
Mert a Faraó, Égyiptom királya, feljött volt, és meghódítá Gézert, és felégette tűzzel, és a Kananeusokat, akik a városban laktak, megölte, és adá azt ajándékban az ő leányának, a Salamon feleségének.****
17
És megépíté Salamon Gézert és az alsó Bethoront;
18
Bahalátot és Thadmort a pusztában, azon a földön;
19
És a tárházak minden városait, amelyek a Salamonéi valának, a szekerek városait, és a lovagok városait, és mindeneket, amelyeknek építéséhez Salamonnak kedve volt Jeruzsálemben és a Libánonon, és az ő birodalmának egész földén.
20
És mindazt a népet, amely megmaradott volt az Emoreusoktól, Hitteusoktól, Perizeusoktól, Hivveusoktól, Jebuzeusoktól, akik nem valának az Izráel fiai közül.
21
Azoknak fiait, akik ő utánok azon a földön maradtak volt, akiket az Izráeliták ki nem irthattak, Salamon jobbágyokká tette mind e mai napig.**
22
De az Izráel fiai közül senkit nem vetett Salamon szolgálat alá, hanem ezek hadakozó férfiak voltak és ő szolgái és főemberei és hadnagyai és az ő szekereinek és lovagjainak fejei.
23
És a hivatalnokoknak, akik Salamon munkáinak élén állottak, száma ötszázötven volt, akik igazgatták a népet, amely dolgozott a munkán.
24
És a Faraó leánya felméne a Dávid városából a maga házába, amelyet Salamon épített néki. Akkor építé meg Millót is.
25
És áldozék Salamon minden esztendőben háromszor, égő és hálaáldozatot azon az oltáron, amelyet épített vala az Úrnak, és áldozik vala jóillattal azon, amely az Úr előtt vala. És elvégezé a házat.
26
És hajókat is csináltata Salamon király Esiongáberben, amely Elót mellett van a Veres tenger partján, az Edom földén.
27
És elküldé Hírám az ő szolgáit a hajókon, akik jó hajósok és a tengeren jártasak valának, a Salamon szolgáival.
28
És egész Ofirig menének, és hozának onnét négyszázhúsz tálentom aranyat, és vivék azt Salamon királyhoz.

1
Lőn pedig húsz esztendő mulva, ami alatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját:
2
Azokat a városokat, amelyeket Hirám adott Salamonnak*****, megépíté Salamon, és Izráel fiait telepíté oda.
3
Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt hatalmába keríté.
4
És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, amelyeket Hámátban épített.
5
Annakfelette mind a felső, mind az alsó Bethoront megépíté s megerősített városokká tette kőfalakkal, kapukkal és zárokkal.
6
És Baalátot, s a tárházak minden városait, amelyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait; és mindent, amihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az ő egész birodalmának földén.
7
Mindazt a népet, amely megmaradt a Hitteusok közül, az Emoreusok, Perizeusok, Hivveusok és a Jebuzeusok közül, akik nem az Izráel közül valók;
8
Hanem azoknak fiai közül, akik azon a földön ő utánok maradtak volt, akiket az Izráel fiai ki nem irthattak, azokat Salamon adófizetőkké tevé mind e mai napig.**
9
De az Izráel fiai közül Salamon senkit nem tett szolgává az ő külső dolgaiban; mert ezek hadakozó férfiak voltak******, és az ő hadnagyinak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei.
10
Azok, a Salamon király seregeinek vezérei, kétszázötvenen valának, akik uralkodnak vala a népen.
11
És felviteté Salamon a Faraó leányát a Dávid városából a házba, amelyet néki épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel királyának, Dávidnak házában; mert szentséges hely az, mivel az Úr ládája abba vitetett.
12
Akkor égőáldozatokat áldozék Salamon az Úrnak az Úr oltárán, amelyet rakatott vala a tornác előtt;
13
Naponként áldozának azon, Mózes parancsolatja szerint, szombatnapokon, a hónapok első napjain, és évenként a főünnepeken háromszor; tudniillik a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén.
14
És elrendelé az ő atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az ő szolgálatjokban, a Lévitákat is az ő tisztök szerint, hogy dícsérnék az Istent és szolgálnának a papok mellett naponként; az ajtónállókat is, az ő csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolatja.
15
És nem tértek el a király parancsolatjától, amelyet parancsolt vala a papoknak és Lévitáknak minden dolog és a kincsek felől.
16
Ilyen módon bevégződött Salamonnak minden munkája azon naptól, amikor az Úr házának alapját letették, annak befejezéséig, amikor immár az Úr háza elkészült.
17
Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, amely a tenger partján, Edom földén volt.
18
És külde Hirám az ő szolgái által néki hajókat és szolgákat, akik a tengeren jártasok valának, akik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven tálentom aranyat hozának és vivék Salamon királynak.

-----------------------------------------------

* Hogy kerek legyen az évszámítás, szükségünk van Dávid fél Hebroni évére, aminek persze itt semmi értelme. A gond, hogy a Templomot építették 7 évig, mely év 11. hónapjában végeztek. Majd 13 évig a királyi házat, aztán a Templomot felavatták a 7. hónapban. Ami vagy azt jelenti, hgy 1 hónapot számolt az író egy egész évnek, vagy hogy az egész számolás csúszott további fél évet, tehát a 20. év vége egyszerűen nem működik. Az építés vége nálam a megnyitót jelenti, az évvége meg nyilván az év vége, de akkor ez a 21. év. De lehet itt csak kötözködik, némi mentális gimnasztikával csak elintézető ez.
** "mind e mai napig"
*** Miért küldött aranyat a nem tetszett neki amit kapott? Egyáltalán mikor rendezték el ezt az üzletet?
**** ???
***** Oh, most már pofátlanul behazudjuk, hogy nem is Salamon fizetett Hírámnak az építkezésért, hanem Hírám fizetett Salamonnak!
****** Egy egész nép, akik mind katonák, nem akad köztük földműves sem. Mhm.

1
Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion.
2
És felgyűlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.
3
Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,
4
És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták.
5
És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, amely ő hozzá gyűlt, megyen vala ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.
6
És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.
7
Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről.
8
És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.*
9
És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, amelyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földéből.**
10
Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát,
11
Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.
12
Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.
13
Építve építettem házat néked lakásul; helyet, ahol örökké lakjál.
14
Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott.
15
És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, aki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván:
16
Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, amelyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izráel felett.
17
És ámbár az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;
18
De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;
19
Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, aki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.
20
És beteljesíté az Úr az ő beszédét, amelyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, amiképpen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének.
21
És helyet szerzettem ott a ládának, amelyben az Úrnak szövetsége vagyon, amelyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptom földéből.
22
És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,
23
És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, aki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, akik te előtted teljes szívvel járnak;
24
Aki megtartottad azt, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, amint e mai napon megtetszik.
25
Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én előttem, aki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, amint te én előttem jártál.
26
Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, amelyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.
27
Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, amelyet én építettem.
28
De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amelylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon;
29
Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, amelylyel könyörög a te szolgád e helyen.
30
És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, akik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!
31
Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban:
32
Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék amit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.
33
Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:
34
Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, amelyet adtál az ő atyáiknak.
35
Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket:
36
Te hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, amelyen járjanak; és adj esőt a te földedre, amelyet örökségül adtál a te népednek.
37
Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:
38
Aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:
39
Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.
40
Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, amelyet adtál a mi atyáinknak.
41
Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért;
42
(Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban:
43
Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképpen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, amelyet én építettem.
44
Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, amelyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván az úton e város felé, amelyet te magadnak választottál és e ház felé, amelyet építettem a te nevednek:
45
Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.
46
Ha te ellened vétkezéndenek, – mert nincsen ember, aki ne vétkeznék – és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, akiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;
47
És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, akiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!
48
És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, akik őket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az ő földöknek útja felé fordulva, amelyet adtál az ő atyáiknak, és e város felé, amelyet magadnak választottál, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem:
49
Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;
50
És légy kegyelmes a te néped iránt, akik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, amelyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, akik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;
51
Mert ők a te néped és örökséged, akiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemence közepéből,
52
Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.
53
Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül a földnek minden népei közül; amiképpen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!
54
És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől.
55
És felállván megáldá az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván:
56
Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, amelyeket szólott Mózes, az ő szolgája által.
57
Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, amiképpen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk,
58
Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, amelyeket a mi atyáinknak parancsolt.
59
És ezek a szavak, amelyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben,
60
Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más.
61
És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképpen e mai napon.
62
És a király és az egész Izráel ő vele, áldozatokat áldozának az Úr előtt.
63
És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, amelyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És ekképpen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai.
64
Ugyanazon napon szentelé fel a király a középső pitvart, mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr előtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.
65
És Salamon ünnepet szerze ebben az időben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyűlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, hét napig és újra hét napig, azaz tizennégy napig.
66
És a nyolcadik napon elbocsátá a népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, amelyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével.

1
És elvégezteték az egész mű, amelyet Salamon király csinála az Úr házához. És bevivé Salamon Dávidtól, az ő atyjától, Istennek szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az összes edényeket, és helyhezteté azokat az Isten házának kincsei közé.
2
Akkor Salamon összegyűjté az Izráel véneit és a nemzetségek összes fejedelmeit és az Izráel háznépének fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját a Dávid városából, amely a Sion.
3
És felgyűlének Izráelnek minden férfiai a királyhoz, a hetedik hónak ünnepén.
4
Mikor pedig eljöttek volna mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a Léviták a ládát.
5
És felvivék a ládát, a gyülekezet sátorát és minden szent edényeket, amelyek a sátorban valának; felvivék azokat a papok és Léviták.
6
Salamon király pedig és az Izráel egész gyülekezete, amely ő hozzá gyűlt, megy vala a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, amelyek meg sem számláltathatnának, sem meg nem irattathatnának sokaságuk miatt.
7
És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére, az Isten házának belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.
8
A Kérubok pedig szárnyaikat kiterjesztik vala a láda felett, és befedezik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről.
9
Azután kijebb vonták annak rúdjait, úgy hogy a rudaknak végei láthatók valának a ládán kivül, a legbelső rész felől, de kivülről nem voltak láthatók. És ott volt mind e mai napig.*
10
Nem volt egyéb a ládában, hanem csak Mózes két táblája, melyeket ő a Hóreb hegyén tett vala abba, amikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptomból.**
11
Lőn pedig, mikor a papok kijöttek a szent helyből, (mert a papok mindnyájan, akik ott valának, magokat megszentelték vala és akkor nem kellett megtartaniok az ő sorrendjöket,
12
Annakokáért az énekes Léviták mind, amennyien valának, Asáf, Hémán, Jedutun***, az ő fiaik és testvéreik fehér ruhákban, cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal állanak vala napkelet felől az oltárnál és ő velök százhúsz kürtölő pap;
13
Mert a kürtölőknek és éneklőknek tisztök vala egyenlőképpen zengeni az Úrnak dícséretére és tiszteletére.) És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, cimbalmokkal és mindenféle zengő szerszámokkal, dícsérvén az Urat, hogy ő igen jó és örökkévaló az ő irgalmassága: akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel,
14
Annyira, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Istennek házát.

1
Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.
2
Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, ahol örökké lakjál.
3
Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott.
4
És monda: Áldott az Úr, Izráel Istene, ki szólott volt az ő szája által az én atyámnak, Dávidnak, és hatalmas kezeivel beteljesítette, mondván:
5
Attól a naptól fogva, amelyen kihozám az én népemet Égyiptom földéből, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy házat építenének, amelyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek Izráelnek vezére lenne.
6
Hanem Jeruzsálemet választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy vezére lenne az én népemnek, Izráelnek.
7
Ámbár az én atyám, Dávid elvégezé magában, hogy házat építene az Úrnak, Izráel Istenének,
8
De az Úr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted;
9
Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, aki a te ágyékodból származik, ő épít az én nevemnek házat.
10
És beteljesíté most az Úr az ő beszédét, amelyet szólott; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székébe, amint az Úr megmondotta volt; és megépítém a házat az Úrnak, Izráel Istene nevének.
11
És abba helyeztem a ládát, amelyben az Úrnak szövetsége van, melyet szerzett volt az Izráel fiaival.
12
És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette.
13
Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézből, amelyet a tornácnak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izráel gyülekezete előtt, kezeit az ég felé kiterjeszté,
14
És monda: Oh Uram, Izráelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, aki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, akik te előtted teljes szívvel járnak!
15
Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit szólottál néki; mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, amint e mai napon megtetszik.
16
Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, mondván: Nem fogy el előttem a te magodból való férfiú, aki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én előttem jártál.
17
Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak!
18
(Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, amelyet én építettem.)
19
És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, amelylyel könyörög a te szolgád előtted!
20
Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, amelyről azt mondottad, hogy nevedet abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, amikor e helyen könyörögne.
21
Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek Izráelnek könyörgését, amikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, légy kegyelmes!
22
Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék, és ő ide jő, megesküszik oltárod előtt ebben a házban,
23
Te hallgasd meg a mennyből és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az ő útját; és az igazat megigazítván, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.
24
Mikor pedig megverettetik a te néped, az Izráel az ő ellenségeitől, mivel te ellened vétkeztek; és hozzád visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak te előtted e házban:
25
Te hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg a te népednek, az Izráelnek bűnét, és hozd vissza őket arra a földre, amelyet adtál nékik és az ő atyáiknak.
26
Mikor az ég berekesztetik és nem lészen eső, mivel vétkeztek te ellened; és imádkozni fognak e helyen és vallást tesznek a te nevedről és megtérnek bűneikből, mert te sanyargatod őket:
27
Te hallgasd meg a mennyből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek, az Izráelnek; minekutána őket megtanítándod az igaz útra, amelyen járjanak; és adj esőt a te földedre, amelyet adtál a te népednek örökségül.
28
Éhség ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az ő ellensége szorongatja az ő birodalmának földében; ha bármiféle csapás és nyomorúság jövend reájok:
29
Aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő csapását és fájdalmát, és kezeit e házban kiterjeszténdi:
30
Te hallgasd meg a mennyből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő útai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét;
31
Hogy féljenek téged, járván a te útaidon, míg élnek e föld színén, amelyet adtál volt a mi atyáinknak.
32
Sőt még az idegent is, aki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövend messze földről a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván, könyörögnek e házban:
33
Te hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped, az Izráel, és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik e ház, amelyet én építettem.
34
Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen azon az úton, amelyen elbocsátod őket; ha könyörögnek, hozzád fordulván e város felé, amelyet választottál magadnak, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem:
35
Te hallgasd meg az égből az ő könyörgésöket és imádságukat, és szerezz nékik igazságot.
36
Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, aki nem vétkeznék) és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod és őket fogságba viendik azok, akiktől megfogattak, messze földre vagy közelre,
37
És ha az idegen földön, ahol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az ő fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;
38
És megtérendenek te hozzád teljes szívökből és teljes lelkökből az ő fogságuk földében, ahol őket fogva tartják, és könyörögnek hozzád, az ő földjüknek útja felé fordulva, amelyet adtál volt az ő atyáiknak, és e város felé, amelyet választottál magadnak, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem:
39
Hallgasd meg akkor az ő könyörgésöket és imádságukat a mennyből, a te lakhelyedről, és szerezz nékik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett.
40
Most azért, oh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen.
41
És most kelj fel, oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.
42
Oh Úr Isten, ne utáld meg a te felkenetett királyod orcáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságaidról!

1
És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat,
2
Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát.
3
És az Izráel fiai mindnyájan látták, amikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, és arccal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az ő kegyelme mindörökké való!
4
A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr előtt.
5
Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és ekképpen szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.
6
A papok pedig foglalatosok valának az ő tisztökben; a Léviták is az Úrnak minden zengő szerszámaival, amelyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az ő irgalmassága) a Dávid dicséretivel mely kezökbe adatott; a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.
7
És felszentelé Salamon a középső pitvart, amely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze égőáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, amelyet Salamon készíttete, nem fér vala az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaadóáldozat kövére.
8
És Salamon ünnepet szerze ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig.
9
A nyolcadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.
10
A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, amelyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az ő népével Izráellel.
11
És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, amit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé.
12
Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam.
13
Ímé, amikor az eget bezárandom, hogy ne legyen eső; és amikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megeméssze; vagy amikor döghalált bocsátandok az én népemre:
14
És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.
15
Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.
16
Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.
17
És ha te előttem járándasz, amint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, amint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:
18
Megerősítem a te birodalmad trónját, amint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyiszékiből.
19
De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, amelyeket előtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok előtt meghajoltok:
20
Kiszaggatom őket az én földemből, amelyet adtam volt nékik: és ezt a házat, amelyet az én nevemnek szenteltem, orcám elől elvetem; tanulságul és példabeszédül adom őket minden nemzetségnek.
21
És ezen a házon, amely felséges vala, minden elmenő álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?
22
És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki őket kihozta volt Égyiptom földéből, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.

-------------------------------------------------------

* "mind e mai napig"
** Hová lett belőle a manna (Exo.16.32-34), meg Áron botja (Szám.17.10-11)?
*** Itt miért Jedutun van kiemelve Etán helyett?

1
Azután a maga házát építé Salamon tizenhárom esztendeig, amely alatt elvégezé az ő házát egészen.
2
Megépíté a Libánon erdő házát is, melynek hossza száz sing vala, szélessége ötven sing, magassága harminc sing; építé azt négy rend cédrusoszlopon és az oszlopokon cédrusgerendák valának.
3
És bepadlá cédrusdeszkákkal felül a gerendák felett, melyek valának negyvenöt oszlopon, mindenik renden tizenöt.
4
És három rend ablak rajta egymással átellenben, három-három ellenében.
5
És mind az ajtók és azoknak oldalfái négyszögűek valának az ablakokkal együtt, és egyik ablak a másiknak átellenébe volt mind a három renden.
6
És építé az oszlopcsarnokot, amelynek hossza ötven sing és szélessége harminc sing volt; és egy tornácot ez elé, és oszlopokat és vastag gerendákat ezek elé.
7
És építé a trón-termet, ahol ítélt, a törvényházat, amelyet cédrusfával bélelt meg a padlózattól fogva fel a padlásig.
8
Azután a saját házát építé, amelyben ő maga lakott, a másik udvarba befelé a teremtől, hasonlóan a másikhoz, és építe egy házat a Faraó leányának is, akit feleségül vett Salamon, hasonlót e teremhez.
9
Mindezek drágakövekből voltak, mérték szerint kifaragva, fűrésszel metszve minden oldalról, a fundamentomtól a tetőzetig, kivül is mind a nagy pitvarig.
10
Még a fundamentom is drága és nagy kövekből volt: tíz singnyi kövekből és nyolc singnyi kövekből.
11
És ezeken felül voltak a mérték szerint faragott drágakövek és cédrusfák.
12
És a nagy pitvarban köröskörül három sor faragott kő és egy sor faragott cédrusgerenda volt, épen mint az Úr házának belső pitvara és a ház tornáca.
13
És elkülde Salamon király, és elhozatá Hírámot Tírusból.*
14
Ez egy özvegy asszonynak volt a fia a Nafthali nemzetségéből**; az ő atyja pedig Tírusbeli rézmíves ember vala; és ez teljes vala bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal, hogy tudna csinálni mindenféle mívet rézből. Ki mikor Salamon királyhoz jött, minden mívet megcsinála néki.
15
És formála két réz oszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolc sing volt, és tizenkét sing zsinór éri vala át mind a két oszlopot.
16
És készíte két gömböt ércből öntve, hogy azokat az oszlopok tetejére tegye, és öt sing magas volt az egyik gömb és öt sing magas volt a másik gömb.
17
Recés mívű hálók, láncmívű zsinórok voltak a gömbökön, amelyek az oszlopok tetején valának; hét volt az egyik gömbön, és hét volt a másik gömbön is.
18
És megkészíté az oszlopokat, és két sor díszítést tett köröskörül az egyik hálón, hogy befedje a gömböket, amelyek az oszlopfőkön voltak; és így csinálá a másik gömböt is.
19
És a gömbök, amelyek a tornácban levő oszlopok tetején voltak, liliom formájúak voltak, négy singnyiek.
20
Gömbök voltak a két oszlopon, felül, közel a kidomborodáshoz, amely a háló mellett volt. És kétszáz gránátalma volt sorban köröskörül a második gömbön.
21
És felállítá az oszlopokat a templom tornácában; és felállítá a jobb oszlopot, és nevezé annak nevét Jákinnak, és felállítá a bal oszlopot, és nevezé annak nevét Boáznak.
22
És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala. És ilyen módon végezteték el az oszlopok míve.
23
És csinála egy öntött tengert, mely egyik szélétől fogva a másik széléig tíz sing volt, köröskörül kerek, és öt sing magas, és a kerületit harminc sing zsinór érte vala körül.
24
Valának pedig a peremén alól köröskörül formáltatva apró sártökök; tíz-tíz mindenik singben az egész tenger körül, az ilyen sártököcskék két renddel valának öntve köröskörül a maga öntésében.
25
És tizenkét ökrön állott, három északra fordulva, három nyugotra, három délre és három naptámadatra, és a tenger fölül rajtok, hátok pedig mind befelé.
26
És a vastagsága egy tenyérnyi volt, és a pereme olyan, mint a pohár ajaka, vagy a liliom virága, és kétezer báth fért bele.
27
És készíte tíz érc-talpat, mindegyik talpat négy sing hosszúra, és négy sing szélesre, és három sing magasra.
28
És e talpak így voltak csinálva: oldalaik voltak, és az oldalak a szélpártázatok között voltak.
29
És az oldalakon, amelyek a pártázatok között voltak, oroszlánok, ökrök és Kérubok voltak, és a pártázatokon felül is ekként; az oroszlánok és ökrök alatt pedig cifrázatok voltak bevésett munkával.
30
És mindenik talpnak négy-négy réz kereke és réz tengelye volt, és a négy szegleten támaszok voltak; a mosdómedencén alul voltak e támaszok öntve, és mindegyiknek oldalán cifrázatok.
31
És a szája az ő kerekded fészkének belső részétől fogva oda felfelé egy singnyi volt, és a fészeknek szája kerekded vala, oszlopformára csinálva, másfél singnyi széles, és szájánál is szép metszések valának, és azoknak pártázatai négyszögűek valának, nem gömbölyűek.
32
És négy kerék volt a pártázatok alatt, és a kerekek tengelyei a talphoz voltak erősítve, és mindenik keréknek magassága másfél sing vala.
33
És e kerekek hasonlóak valának a szekérnek kerekeihez, csakhogy a tengelyeik, kerékagyaik, küllőik, talpaik mind öntve valának.
34
És négy vállacskát csinált mindenik talp négy szegletén; magából a talpból jöttek ki a vállacskák.
35
És e talp tetején fél singnyi kerekded magasság volt köröskörül, és a talp tetején voltak annak tartókezei és pártázatai a maga öntéséből.
36
Metsze pedig annak tábláira, tartókezeire, pártázataira Kérubokat, oroszlánokat és pálmafákat: mindeniknek az üres helye szerint, és koszorút köröskörül.
37
Így készítette a tíz talpat egy öntésből, egy mérték és forma szerint.
38
És csinála tíz mosdómedencét is rézből, és mindenik mosdómedencébe negyven báth fér vala; és mindenik mosdómedence négy singnyi vala, és a tíz talp mindenikén egy-egy mosdómedence vala.
39
És helyhezteté a talpak ötét a ház jobbfelől való részére, és ötét a ház balfelől való részére; a tengert pedig helyhezteté a ház jobbrésze felől naptámadatra dél ellenébe.
40
És készített Hírám még üstöket, lapátokat és medencéket, és elvégezé az egész munkát, amelyet Salamon királynak csinált az Úr házához;
41
Tudniillik a két oszlopot és a kerek gömböket, amelyek a két oszlop tetejére tétettek, és a két hálót a két kerek gömb befedezésére, amelyek az oszlopok tetejére tétettek.
42
És a négyszáz gránátalmát a két hálóra; két rend gránátalmát minden hálóba, a két kerekded gömb befedezésére, amelyek valának az oszlopok tetején;
43
A tíz talpat és a talpakra való tíz mosdómedencét;
44
Az egy tengert és a tizenkét ökröt a tenger alá;
45
Fazekakat, lapátokat és medencéket. És mindezek az edények, amelyeket Hírám Salamon királynak az Úr háza számára készített, csiszolt rézből voltak.
46
A Jordán völgyében önteté ezeket a király az agyagos földben, Sukhót és Sártán között.
47
És mindezeket az edényeket Salamon méretlen hagyá, a réznek felettébb való sokasága miatt.
48
És megcsináltata Salamon minden egyéb felszerelést is, mely az Úr házához szükséges volt: az arany oltárt, az arany asztalt, melyen a szent kenyerek állottak.
49
És a gyertyatartókat színaranyból, ötöt jobbfelől és ötöt balfelől a szentek-szentje elé, és arany virágokat, lámpákat, és hamvvevőket.
50
Azután csészéket, késeket, medencéket, tömjénezőket és serpenyőket színaranyból, sőt a belső ház, a szentek-szentje és a szenthely ajtainak sarkait is mind aranyból.
51
És ilyenképpen elvégezteték az egész mű, amelyet Salamon király csinála az Úrnak házához. És bevivé Salamon az ő atyjától, Dávidtól az Istennek szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az edényeket és azokat is az Úr házának kincsei közé tevé.

---------------------------------------------

* Hírám eddig Tírus uralkodója volt, nem a kézműves-nő gyereke.
** 2.Krón.2.14 szerint az illető DÁN nemzettségéből való volt, nem Naftaliéból.

1
És Hírám, Tírus királya elküldé az ő szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy őt kenték királylyá az ő atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.
2
És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:
3
Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, amelyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;
4
De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs.
5
Ímé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, amiképpen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, akit helyetted ültetek a te királyi székedbe, ő építi meg azt a házat az én nevemnek.
6
Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nékem cédrusfákat* a Libánonon. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal; a te szolgáidnak pedig jutalmát megadom néked mind aszerint, amit mondándasz; mert tudod, hogy nincsen mi közöttünk olyan ember, aki a favágáshoz úgy értene, mint a Sidonbeliek.
7
Mikor azért meghallotta Hírám a Salamon izenetét, igen megörült, és monda: Áldott legyen e mai napon az Úr, aki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy népen.
8
És elkülde Hírám Salamonhoz, ezt izenvén: Megértettem ami felől küldöttél hozzám; én megteszem minden kivánságodat mind a cédrusfákra, mind a fenyőfákra nézve.
9
Az én szolgáim a Libánonról aláviszik a tengerre a fákat: én pedig azokat tutajokra rakatván, a tengeren addig a helyig vitetem, amelyet te megizentetsz nékem, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kivánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek.
10
Ada azért Hírám Salamonnak cédrusfákat és fenyőfákat, minden kivánsága szerint.
11
Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az ő háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendőről-esztendőre.
12
Az Úr azért bölcsességet ada Salamonnak, amint megmondotta vala néki; és békesség lőn Hírám és Salamon között, és ők szövetséget tőnek egymással.
13
Salamon király pedig robotosokat szedete az egész Izráelből; és harmincezer ember lőn robotossá.
14
Akiket aztán elkülde a Libánonra, minden hónapra tíz-tízezer ember egymás után. Egy hónapig a Libánon hegyén valának, két hónapig az ő házoknál. Adónirám vala pedig a robotosok feje.
15
Ezenkivül Salamonnak hetvenezer teherhordója, és nyolcvanezer kővágója volt a hegyen.
16
A pallérok fejedelmein kivül, akikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, akik háromezeren és háromszázan valának, akik a munkálkodó népet szorgalmaztatták.
17
És megparancsolá a király, hogy nagy és drága köveket vágjanak ki, nevezetesen faragott köveket a ház fundamentomául;
18
Melyeket kifaragának a Salamon kőmívesei és a Hírám ácsai és a Gibleusok; és elkészíték a fákat és a köveket a ház építéséhez.

1
És megépítteték az Úrnak háza az Izráel fiainak Égyiptom földéből való kijövetele után a négyszáznyolcvanadik esztendőben**, Salamon Izráel felett való uralkodásának negyedik esztendejében***, a Zif hónapban, mely a második hónap.
2
És a ház, amelyet Salamon király az Úrnak építe, hatvan sing hosszú*****, húsz sing széles és harminc sing magas volt.
3
És egy tornác vala a ház temploma előtt, amelynek a hossza húsz sing volt, a háznak szélessége szerint; a szélessége pedig tíz sing volt a ház hosszában.
4
És építe a házon ablakokat is lezárt rostélyzattal.
5
És építe a ház falaira emeleteket köröskörül, a ház falai körül a szent helyen és a szentek szentjén, és készíte mellék helyiségeket körül.
6
Az alsó emelet belső szélessége öt sing, a középső szélessége hat sing és a harmadik szélessége hét sing volt****, és bemélyedéseket építe a ház körül kivülről, hogy az emeletek gerendái ne nyúljanak be a ház falaiba.
7
Mikor pedig a ház építteték, a kőbányának egészen kifaragott köveiből építtetett, úgy hogy sem kalapácsnak, sem fejszének, sem valami egyéb vasszerszámnak pengése nem hallattatott a háznak felépítésénél.
8
Az alsó emelet középső mellékhelyiségéhez egy ajtó vezetett a ház jobb oldalán, és egy csiga-grádics vitt fel a középső emeletbe, és a középsőből a harmadikba.
9
Megépíté ekként azt a házat és elvégezé, és befedé a házat gerendákkal és cédrusfadeszkákkal.
10
És megépíté az emeleteket az egész ház körül, amelyeknek magasságok öt-öt sing volt, és a házhoz cédrusfagerendákkal ragasztattak.
11
És lőn az Úrnak beszéde Salamonhoz, ezt mondván:
12
Ez ama ház, amelyet te építesz: Ha az én rendelésimben jársz, és az én ítéletim szerint cselekszel, és megtartod minden én parancsolatimat, azokban járván: Én is bizonyára megerősítem veled az én beszédemet, amelyet szólottam Dávidnak, a te atyádnak;
13
És az Izráel fiai között lakozom, és nem hagyom el az én népemet, az Izráelt.
14
Megépíté azért Salamon azt a házat, és elvégezé azt.
15
És megbéllelé a ház falait belől cédrusfával, a ház padlózatától egészen a padlásig beborítá belől fával; a ház padlózatát pedig beborítá fenyődeszkákkal.
16
És építe a ház hátulján egy húsz sing hosszú cédrusfa falat a padlózattól egész a padlásig, és építé azt a ház hátulsó részének: szentek-szentjének.
17
Az előtte való szenthely hossza negyven sing volt.*****
18
Belülről az egész ház merő cédrus volt, kivésett sártökökkel és kinyilt virágbimbókkal, úgy hogy semmi kő ki nem látszott.
19
És a szentek-szentjét építé a ház belső részében, hogy abba helyheztesse az Úr szövetségének ládáját.
20
A szentek-szentje belső részének a hossza vala húsz sing*****, a szélessége is húsz sing, a magassága is húsz sing, és beborítá azt finom aranynyal; az oltárt is beborítá cédrusdeszkákkal.
21
És Salamon beborította a házat belől finom aranynyal, és arany láncot vont a belső rész előtt, amelyet szintén bevont aranynyal.
22
Úgy, hogy az egész ház be volt vonva merő aranynyal, sőt az oltárt is, amely a szentek-szentje előtt volt, egészen beborítá aranynyal.
23
És csinált a szentek-szentjébe két tíz sing magas Kérubot****** olajfából.
24
És öt sing volt az egyik Kérub szárnya, és öt sing a másik Kérub szárnya is, úgy, hogy az egyik szárnya végétől, a másik szárnya végéig tíz sing vala.
25
A másik Kérub is tíz sing volt; és mind a két Kérubnak mind a mértéke, mind a faragása egy vala;
26
Úgy, hogy az egyik Kérub magassága tíz sing, és ugyanannyi a másik Kérubé is.
27
És helyezteté a Kérubokat a ház belsejébe, és amint a Kérubok kiterjeszték szárnyukat, az egyiknek szárnya a ház egyik falát, a másik Kérub szárnya pedig a másik falát érte; de a ház közepén összeért egyik szárny a másikkal.
28
És beborítá a Kérubokat aranynyal.
29
És a ház összes falain köröskörül kivül és belől Kérubokat, pálmafákat és kinyilt virágokat metszetett ki.
30
És beborítá még a ház padlóját is aranynyal kivül és belől.
31
És a szentek-szentjének bemenetelén csinála ajtót olajfából, az ajtófélfák kiszögellése egy ötödrész volt;
32
És két ajtószárnyat olajfából, és metszete reájok Kérubokat, pálmafákat és kinyilt virágokat, és beborítá azokat aranynyal; a Kérubokat is és a pálmafákat is megaranyoztatá.
33
Ekképpen csinált a templom szenthelyénél is négyszegletű ajtófélfákat olajfából.
34
És csinált két ajtót ciprusfából, és az egyik ajtón is két forgó ajtószárny volt, a másik ajtón is két forgó ajtószárny.
35
És metszete azokra Kérubokat és pálmafákat és kinyilt virágokat, és beborítá aranynyal, rá alkalmaztatva azt a metszésre.
36
Azután felépíté a belső pitvart három rend faragott kőből és egy rend cédrusgerendából.
37
Az ő uralkodásának negyedik esztendejében fundáltaték az Úrnak háza Zif hónapban.
38
És a tizenegyedik esztendőben, Búl havában, (mely a nyolcadik hónap) végezteték el a ház, minden dolga és rendje szerint. És így építé azt hét esztendeig.*******

33
Ezek pedig akik szolgáltak, és az ő fiaik: a Kéhátiták fiai közül Hémán főéneklő********, Jóel fia, ki Sámuel fia.
34
Ki Elkána fia, ki Jérohám fia, ki Eliél fia, ki Thóa fia.
35
Ki Cúf fia, ki Elkána fia, ki Mahát fia, ki Amásai fia.
36
Ki Elkána fia, ki Jóél fia, ki Azárja fia, ki Séfánia fia.
37
Ki Tákhát fia, ki Asszir fia, ki Ebiásáf fia, ki Kórákh fia.
38
Ki Jichár fia, ki Kéhát fia, ki Lévi fia, ki Izráel fia.*********
39
És ennek testvére**********, Asáf, aki jobbkeze felől áll vala*************; Asáf, a Berekiás fia, ki Simea fia vala.
40
Ki Mikáel fia, ki Bahásia fia, ki Melkija fia.
41
Ki Ethni fia, ki Zérah fia, ki Adája fia.
42
Ki Etán fia, ki Zimma fia, ki Simhi************ fia.
43
Ki Jáhát fia, ki Gerson fia***********, ki Lévi fia.
44
Továbbá a Mérári fiai, akik azokkal atyafiak valának, balkéz felől állnak vala; Etán****************, Kisi fia, ki Abdi fia, ki Malluk fia.
45
Ki Kasábja fia, ki Amásia fia, ki Hilkia fia.
46
Ki Amsi fia, ki Báni fia, ki Sémer fia.
47
Ki Makhli*************** fia, ki Musi fia, ki Mérári fia, ki Lévi fia.
48
És testvéreik, a Léviták rendeltetnek vala az Isten háza hajlékának egyéb szolgálatjára.**************

1
Elvégezé Salamon magában, hogy az Úr nevének házat építene, és magának királyi palotát.
2
És rendele Salamon hetvenezer férfit teherhordásra, nyolcvanezer férfit favágásra a hegyen; háromezerhatszáz felügyelőt azokhoz.
3
És külde Salamon a tírusbeli Hirám királyhoz, mondván: amint az én atyámmal, Dáviddal cselekedtél, akinek küldöttél cédrusfákat, hogy építene magának házat, melyben laknék;
4
Úgy én az én Uram Istenem nevének akarok házat építeni, hogy néki szenteljem, és abban füstölő szerekkel jó illatot gerjesszek, hogy folytonosan szent kenyerek álljanak előtte, s minden reggel és este égőáldozatot áldozzak szombatnapokon, az új holdnak napjain, és az Úrnak a mi Istenünknek szentelt ünnepeken, melyeket örökké kell cselekedniök az Izráelitáknak.
5
A ház pedig, amelyet építeni szándékozom, igen nagy lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden isteneknél.
6
De kinek volna annyi ereje, hogy néki házat csinálhatna? Az ég és az egeknek egei őt be nem foghatják, s ki vagyok én is, hogy néki házat csinálhassak? hanem hogy csak jóillatot tegyenek abban ő előtte.
7
Most azért küldj hozzám tudós mesterembert, aki tudjon készíteni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, bíborból, karmazsinból és kék bíborból; aki tudjon metszéseket metszeni az én mesterembereimmel együtt, akik Júdában és Jeruzsálemben vannak, akiket az én atyám, Dávid szerzett.*****************
8
Annakfelette küldj cédrusfákat, fenyőfákat és ébenfákat a Libánusról, mert tudom, hogy a te szolgáid tudják vágni a Libánusnak fáit; és ímé az én szolgáim is a te szolgáiddal lesznek.
9
Hogy készítsenek nékem sok fát, mert a ház, amelyet építek, nagy és csudálatos lészen.
10
És ímé a munkásoknak, a favágóknak, a te szolgáidnak adok húszezer véka cséplett búzát és húszezer véka árpát, húszezer báth bort és húszezer báth olajat.******************
11
Felele pedig Hírám, a Tírus királya levélben, melyet külde Salamonnak: Mivelhogy az Úr szerette az ő népét, azért adott téged nékik királyul.
12
Ismét monda Hírám: Áldott az Úr, az Izráel Istene, aki mind a mennyet, mind a földet teremtette; aki ilyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiat adott volt Dávid királynak, aki mind az Úrnak házat, mind magának királyi palotát akar építeni.
13
Ímé küldöttem azért bölcs, tudós és értelmes férfit, aki az én atyámé, Húrámé volt;
14
A Dán nemzetségének leányai közül való asszony fiát (és az ő atyja Tírus városából való), aki tud készíteni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, kövekből, fákból, bíborból, kék bíborból, lenből és karmazsinból és mindenféle metszést metszeni és minden remekművet elkészíteni, amelyekkel megbízatik, a te tudós mesterembereiddel és az én uramnak, Dávid királynak, a te atyádnak tudós mestereivel egyben.
15
Azért most, amely búzát, árpát, olajat és bort igért az én uram, küldje el az ő szolgáinak;
16
Mi pedig a Libánuson vágunk fát, amennyire néked szükséged lesz, és elvisszük azokat szálakon a tengeren Joppéhoz, és te onnét vitessed Jeruzsálembe.
17
Megszámláltata azért Salamon minden idegen férfit az Izráel földén, az ő atyjának, Dávidnak megszámláltatása után és találtatának százötvenháromezerhatszázan.
18
És választa azok közül******************* hetvenezer teherhordót, favágásra pedig a hegyen nyolcvanezeret; pallérokul, akik a népet szorgalmaztatnák, rendele háromezerhatszázat.

1
Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az ő atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérűjén.
2
Elkezdé pedig az építést a második hónap második napján, királyságának negyedik esztendejében.
3
És ilyen alapot vetett Salamon az Isten házának építésénél: hosszúsága a régi mérték szerint vala hatvan sing, szélessége húsz sing.
4
És a tornác a templom hosszában, a ház szélessége szerint, húsz sing volt, a magassága******************** pedig százhúsz sing; és beborítá azt belől tiszta aranynyal.
5
A derék házat pedig megbélelteté fenyőfákkal és finom aranynyal borítá be, melyen pálmafákat és láncokat metszete.
6
És beborította a házat drágakövekkel ékességül, és az arany Párvaimból való arany volt.
7
És beboríttatá a háznak gerendáit, ajtómellékit, falait és annak ajtait is aranynyal; és metszete a háznak falaira Kérubokat.
8
Megcsináltatá a szentek-szentjét is, melynek hosszasága a derék háznak szélességével arányban húsz sing, szélessége is húsz sing volt, és beboríttatá azt hatszáz tálentom finom aranynyal.
9
A szegeknek súlya ötven arany siklus volt. A felső helyiségeket is beboríttatá aranynyal.
10
És csináltatott a szentek-szentjébe két Kérubot is, szoborműveket, és beboríták azokat aranynyal.
11
A Kérubok szárnyainak hosszúsága húsz sing vala; egyik szárnya öt sing, és a háznak falát érinté; a másik szárnya is öt sing és a másik Kérub szárnyát érinté.
12
A másik Kérubnak szárnya is, amely öt sing volt, a háznak falát érinté; a másik szárnya pedig, amely ismét öt sing volt, a másik Kérub szárnyát érinté.
13
Úgy, hogy a Kérubok szárnyai húsz singnyire valának kiterjesztve; lábaikon állának, és arcuk befelé.
14
Annakfelette függönyt is csináltata, kék és piros bíborból és karmazsinból és lenből, melyre Kérubokat csináltatott.
15
Két oszlopot is csináltata a ház előtt, amelyeknek hossza harmincöt sing vala, és gömböt felül mindenikre, amely öt sing vala.
16
És csináltatott láncokat is, mint a belső részben, s az oszlopok tetejére helyhezteté; és száz gránátalmát is csináltatott, s a láncokba helyhezteté.
17
És felállítá ez oszlopokat a templom előtt: egyiket jobbfelől, a másikat balfelől. És nevezé a jobbfelől valót Jákinnak, a balfelől valót pedig Boáznak.

1
Csináltatott rézoltárt is, melynek hosszúsága húsz sing, szélessége is húsz sing, magassága pedig tíz sing vala.
2
Csináltatott öntött tengert is, mely egyik szélétől fogva a másik széléig tíz sing vala, köröskörül kerek, és öt sing magas, és harminc sing zsinór érte be a kerületit.
3
Az alatt ökör alakok valának köröskörül, tíz lévén egy singnyire, amelyek kört alkotának a tenger körül; az ökör alakok két renddel valának öntve ugyanazon öntésből.
4
Tizenkét ökrön állott; három északra fordulva, három nyugotra, három délre és három napkeletre, és a tenger felül vala rajtok, hátuk pedig mind befelé.
5
Vastagsága egy tenyérnyi volt, és karimája olyan, mint a pohár ajaka, vagy a liliom virága; és háromezer báth fért belé.
6
Csináltatott annakfelette tíz mosdómedencét, és ötöt helyheztete jobbkéz felől, ötöt pedig balkéz felől, hogy azokban mossanak, mossák azt, ami áldozatra való; a tenger pedig avégre vala, hogy abban mosakodjanak a papok.
7
Csináltatott tíz arany gyertyatartót is, az utasítás szerint, és helyhezteté a templomban, ötöt jobbkéz felől, ötöt balkéz felől.
8
Csináltatott tíz asztalt is, amelyeket helyheztete a templomban, ötöt jobbkéz felől, ötöt balkéz felől; csináltatott száz arany medencét is.
9
Megcsináltatá a papok pitvarát is és a nagy tornácot; és ajtókat a tornácra, s azok ajtait rézzel borítá be.
10
A tengert pedig helyhezteté jobbkéz felől napkeletre, délnek ellenébe.
11
Húrám fazekakat, lapátokat és medencéket is csinált. És elvégezé Húrám a mívet, amelyet csinálnia kellett Salamon királynak, az Isten házában;
12
Tudniillik a két oszlopot és a két kerek gömböt********************* a két oszlop tetejére, és a két hálót a két kerek gömb befedezésére, amelyek az oszlopok tetején valának.
13
És négyszáz gránátalmát a két hálóra; két rend gránátalmát minden hálóba a két kerek gömb befedezésére, amelyek az oszlopok tetején valának.
14
Csinála talpakat is, és azokra mosdómedencéket.
15
Egy tengert és tizenkét ökröt az alá.
16
Fazekakat, lapátokat és villákat. Mindezen eszközöket Húrám az ő atyja tiszta rézből csinálta Salamon királynak az Úr háza számára.
17
A Jordán mezején önteté azokat a király az agyagos földben, Sukkót és Seredáta között.
18
Mindezen eszközöket Salamon nagy mennyiségben csináltatá, mert nem tekinték a réznek súlyát.
19
És megcsináltata Salamon minden egyéb felszerelést is, mely az Úr házához szükséges volt: az arany oltárt és az asztalokat, amelyeken a szent kenyerek voltak.
20
A gyertyatartókat és azoknak szövétnekeit is, hogy égjenek azok rendeltetésök szerint a szentek-szentje előtt, finom aranyból.
21
Azok virágait, szövétnekeit és hamvvevőit is aranyból, és pedig tiszta aranyból.
22
És az ollókat, medencéket, tálakat és tömjénezőket finom aranyból, és a ház kapuját, a szentek-szentjéhez való bejárat belső ajtóit és a templom házának belső ajtóit aranyból.

---------------------------------------------------

* Ezzel csak az a gond, hogy ellentmond 1Krón.22.4-nek, ami szerint már Dávid leszállíttatta Hírámtól a szükséges cédrust.
** Ami nem lehet helyes. T.sz. 2668-ban történt a Kijövetel. 40 évig Vándoroltak, azaz t.sz. 2708-ban megtörtént a Bevonulás. Ezután jött a Bírák Kora, ahol összeadva a meghódítottság és a bírák regnálásának idejét kapunk 410 évet (t.sz.3118). Ez a 410 év persze teli van lukakkal, pláne míg elérünk Saulhoz, azaz alábecslés, az igazi szám valószínűleg több. Erre rájön Dávid uralkodás, ami legyen kerekítve 40 év. Hogy pontosan hogy és mennyi, ott van egy ellentmondás, mert a szöveg több helyen mondja hog 7 évet Hebronból, 33 évet Jeruzsálemből, de 2Sám.2.11 és 1Krón.3.4 szerint Hebronban 7 és fél évet töltött királyként, tehát uralkodássala. Szóval összeadjuk ezeket a számokat, és kapunk 3158-at, ami máris 10 évvel több, mint ami a 6.1 alapján jön ki. De erre még rájön Saul 2 éve, és ha nagyon akarom, a szóhasználat okán Finás 40(!) éve, bár ő pap volt, és be se vonulhatott volna az Ígéret Földjére, szóval őt tulajdonképpen hanyagolhatjuk ha akarjuk. A 480 év csak akkor jön ki, ha se a Vándorlás 40 évét, se Saul 2 évét nem számoljuk, mert ezek szerint ezek nem történtek meg.
*** Ah, hogy Salamon 4. évében. persze ez +4 év a fenti számításra. Amúgy nem semmi, hogy az épületet egyetlen hónap alatt felhúzták, hát nem? És én majdnem beszívtam, mert csak Saul 2 évén akartam volna problémázni, mert a Bírák évei már össze voltak adva, és Dávid 40 évével, meg Fineás 40- évével egészen normálisan nézett ki - mielőtt megnéztemm it jelentenek az adatok. Btw, találtam még 5 évet. A Kenizeus Káleb, a Jefunné fia Józs.14.7-10-ben előad valami szöveget, hogy őt 40 évesen küldte el Mózes felderítésre, és most 85 éves. Ez ugye még a Bírák Kora előtt van, de a Bevonulás után. Nem tudjuk pontosan mikor küldték el felderíteni ("kémkedni"), de megtehetjük hogy azt mondjuk, rögtön a legelején, ami által utána még 40 évet töltött Vándorlással. Ez nyilván nem így volt, de ez az abszolut maximum ezen a téren. Így is marad 5 év Józsué hadjáratára, azaz ezeket az éveket még hozzá kell adni a számhoz.
**** Miért növekszik felfelé a hasznos terület?
***** Ezzel ugye az a baj, hogy az író láthatóan életében nem látott tervrajzot. Ha ház hossza 60 egység, akkor abban nem lehet kialakítani egy 40 egység ÉS egy 20 egység hosszú szobát - a falak miatt. A falaknak vastagsága van, pláne egy ilyen primitív, masszív kövekből építkező technológiánál. Ha kerekítünk is, minimum 1 egységet, de inkább 2-t elveszítünk a falak miatt.
****** Mi meg még mindig nem tudjuk, mi az a kerub.
******* Akkor mégsem egyetlen hónap alatt épült. Jó hír. Vagy tökmindegy.
******** Itt akkor úgy vélem, előléptetés történt.
********* Ez nagyon, nagyon hosszú leszármazási fa.
********** A lgtöbb fordítás megkísérli elrejteni a kényelmetlen ellentmondást, hogy itt konkrétan "testvér" áll, és beosztott/asszistens/munkatárs kifejezéssel helyettesíti - de soha nem "rokon"-nal, ami tényleg furi.
*********** Mármint Gersónnak unokája.
************ Simhi eddig Gerson fia voltLibni testvére, Jáhátnak nagybáttya.
************* Mitől lettek ezek ilyen kurva fontosak?
************** Elképesztő, de ez a szegmens igazából 3 név, és semmi más.
*************** Músi és Makhli a másik lista szerint testvérek.
**************** Hm. Itt felmerül egy érdekes lehetőség. Etán, Kúsája fia, aki mérárita, azaz könnyen keverhető alá mind a músiták, mind a mákhiták, könnyen lehet azonos Etán éneklővel, akire ez a leszármazás vélhetőleg mutat.
***************** Azt már fentebb megtárgyaltuk, hogy KRónikák szerint Dávid előre megvette a cédrust. De Salamon itt már munkásokat is rendel?
****************** A mennyiség megduplázódott az árpától és a bortól.
******************* Salamon zsidóinak büdös a munka, mi? Ami a Nép nagy teljesítményének látszott a Kirlyok Könyvében, az itt más népek tudásának elorzása, rabszolgamunkában.
******************** Különös, hogy sézlesség helyett itt magasságot ad meg, és bizony ez statikailag problémásnak tűnik, mert a tornác kétszer olyan magas lett mint maga a ház! Egyébként feltánt másnak is, hogy 3 szines fa, de legalábbis fa borítású építményről van szó, benne a ládával, az "Ark"-kal, merhogy Noé bárkája is "Ark"? Szimbolizmus.
********************* A méretezést meg sem kísérlem összehasonlítani, nagyjából stimmelni látszanak a fő méretek, de őszintén, még kevésbé érdekes ez mint a leszármazások. Ellenben megjegyzendő, hogy Károli egyedül itt használja a "gömb" szót.

Nézd. Olyan nincs, hogy én itt minden nüanszon végigmenjek 150 értelmetlen locsogáson. Mit tenne hozzá ahhoz amit amúgyis tudunk, hogy ezek vérnősző, lapos-Föld-hívő bronzkori barbárok?

Aki nagyon kepeckedik egy részletes vacakolásra, az fogja a SAB kiemelt pontjait, és bogarássza végig, én jobbat is tudok ennél.

Először is, egy csomó zsoltár nincs "aláírva", pl. rögtön az első. Vagy a 42 zsoltár vmi "Kóráhfiai"-t jelöli meg szerzőként. Az 50. meg Asáfot. A 72. pedig Salamont mondja szerzőjének. A 89. az ezrahita Ethánt. A 90. szégyentelenül egyenesen MÓZEST.

A második, hogy a legtöbb zsoltár Dávidnak van tulajdonítva. Ez vagy elhisszük, vagy nem.

Rengetegszer szerepel a zsoltárokban egy titokzatos szó, a "Szela.". Ez azt jelenti emlékeim szerint, hogy  "Isten a vesék vizsgálója". Mert ezek a bronzkori barmok abban hittek, hogy amit a görögök a szívben véltek megtalálni, az a vesékben van, nevezetesen a gondolatok. Azaz hogy a gondolkodás szerve nem az agy, hanem a vesék. Hogy erre mi alapjuk volt, nem tudom, talán csak hogy ne lopjanak annyira feltűnően az ógörög kultúrából. Így dobták a kor ~tudományos eredményeit, és választottak egy másik belső szervet rábökéses alapon.

A kötet amúgy teli van lefordítatlan szavakkal, elég végigmenni a zsoltárok első sorain:

4: "Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára."
5: Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára."
6: "Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára."
7: "Dávid siggajonja, amelyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt." - tehát ez még csak nem is zsoltár?
8: "Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára."
9: "Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára."
16: "Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom."
22: "Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára."

Két híresebb zsoltárról emlékeznék meg konkrétan, az első a 22. zsoltár, aminek a 17. sorát (angolban a 16.) így ferdítették a teológusok, teológiai hamisítás céljából:

Zsolt.22.17: "Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat."

A hamisítás itt azért lett elkövetve, hogy egy zsoltárból, azaz egy dicsőítő énekből jövendőlést gyártsanak a keresztények. A szó azonban ahol az "átlyukasztották" lett, eredetileg az angol "maul", magyarul "marcangol" szó áll, a zsoltár pedig a megtámadott Júda/Izráelről szól, ami ugye eleve kizárja hogy Dávid alatt íródott volna a zsoltár, hiszen Dávid története pont arról szól, hogy mindenfajta külső fenyegetést felszámoltak. Szép kis ellentmondás.

A másik zsoltár a 137. zsoltár, egészében idézném:

1
Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
2
A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
3
Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
4
Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
5
Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
6
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
7
Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
8
Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen aki megfizet néked gonoszságodért, amelylyel te fizettél nékünk!
9
Áldott legyen, aki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

A 9. sor amire igazán felhívom a figyelmet. Ez egy terroristaszózat. Verd szét csecsemők fejét a sziklákon. Persze a nem-szektatagokét. Ezzel az erővel a Korán-t is olvasgathatnánk. És aaaz talán nem is tartalmazna csecsemőgyilkosságra való buzdítást.

A zsoltár egyébként azért is említésre méltó, mert gyakorlatilag mindenben találni valamit, ami nem igaz. Még az olyan kétsoros semmikben is, mint a 117. zsoltár:

1
Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják őt mind a népek!
2
Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!

De a 137. zsoltárt nem tudom cáfolni anélkül hogy szét ne verném egy csecsemő fejét. Bár én így sem gondolom hogy az olyasmi boldoggá/áldottá tenne.