1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2
Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Hogyha bementek ti a Kanaán földére; (ez a föld, amely örökségűl esik néktek, tudniillik a Kanaán földe az ő határai szerint),
3
Akkor legyen a ti déli oldalatok a Cin pusztájától fogva Edom határáig, és legyen a ti déli határotok a Sós tenger végétől napkelet felé.
4
És kerüljön a határ dél felől az Akrabbim hágójáig, és menjen át Cinig, és a vége legyen Kádes-Barneától délre; és menjen tova Hacár-Adárig, és menjen át Acmonig.
5
Azután kerüljön a határ Acmontól Égyiptom patakáig, a vége pedig a tengernél legyen.
6
A napnyugoti határotok pedig legyen néktek a nagy tenger; ez legyen néktek a napnyugoti határotok.
7
Ez legyen pedig a ti északi határotok: a nagy tengertől fogva vonjatok határt a Hór hegyének.
8
A Hór hegyétől vonjatok határt a Hamáthba való bejárásig; a határnak vége pedig Cedádnál legyen.
9
És tovamenjen a határ Zifronig, a vége pedig Hacar-Enán legyen. Ez legyen néktek az északi határotok.
10
A napkeleti határt pedig vonjátok Hacar-Enántól Sefámig.
11
És hajoljon le a határ Sefámtól Ribláig, Aintól napkeletre; és újra hajoljon le a határ, és érje a Kinnéreth tenger partját napkelet felé.
12
Azután hajoljon le a határ a Jordán felé, a vége pedig a Sós tenger legyen. Ez legyen a ti földetek az ő határai szerint köröskörül.
13
És parancsot ada Mózes Izráel fiainak, mondván: Ez az a föld, amelyet sors által vesztek birtokotokba, amely felől parancsot ada az Úr, hogy adjam azt kilenc törzsnek, és fél törzsnek;
14
Mert megkapták a Rúbeniták fiainak törzse az ő atyáiknak háza szerint, a Gáditák fiainak törzse, az ő atyáiknak háza szerint, és a Manasse fél törzse is, megkapták az ő örökségöket.
15
Két törzs és egy fél törzs megkapta az ő örökségét a Jordánon túl, Jérikhó ellenében napkelet felől.
16
Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:
17
Ezek azoknak a férfiaknak nevei, akik örökségül fogják néktek elosztani azt a földet: Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia.
18
És törzsenként egy-egy fejedelmet vegyetek mellétek a földnek örökségül való elosztására.
19
Ezek a férfiaknak nevei: a Júda törzséből Káleb, a Jefunné fia.
20
A Simeon fiainak törzséből Sámuel, az Ammihúd fia.
21
A Benjámin törzséből Elidád, a Kiszlon fia.
22
A Dán fiainak törzséből Bukki fejedelem, a Jógli fia.
23
A József fia közül, a Manasse fiainak törzséből Hanniél fejedelem, az Efód fia.
24
Az Efraim fiainak törzséből Kemuél fejedelem, a Siftán fia.
25
És a Zebulon fiainak törzséből Elicáfán fejedelem, a Parnák fia.
26
És az Izsakhár fiainak törzséből Paltiél fejedelem, az Azzán fia.
27
És az Áser fiainak törzséből Akhihúd fejedelem, a Selómi fia.
28
És a Nafthali fiainak törzséből Pédahél fejedelem, az Ammihúd fia.
29
Ezek azok*, akiknek megparancsolá az Úr, hogy örökséget osszanak Izráel fiainak a Kanaán földén.

1
És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:
2
Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból** lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelőt is a lévitáknak;
3
Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelők pedig legyenek az ő barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.
4
És azoknak a városoknak legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül.
5
Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felől két ezer singet, dél felől is kétezer singet, napnyugot felől kétezer singet, és észak felől kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelője.
6
A városok közül pedig, amelyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, amelyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost.
7
Mind a városok, amelyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelőivel egyben.
8
Amely városokat pedig Izráel fiainak örökségéből adtok, azokhoz attól, akinek több van, többet vegyetek, és attól, akinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az ő örökségéhez képest, amelyet örökül kapott, adjon az ő városaiból a lévitáknak.
9
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
10
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:
11
Válasszatok ki magatoknak városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, aki történetből öl meg valakit.
12
És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.***
13
Amely városokat pedig oda adtok, azok közül hat legyen néktek menedékvárosul.
14
Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek azok.
15
Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, aki történetből öl meg valakit.
16
De ha valaki vaseszközzel**** úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
17
És ha kézben levő kővel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
18
Vagy ha kézben lévő faeszközzel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
19
A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
20
Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít valamit reá, hogy meghal;
21
Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, aki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.
22
Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;
23
Vagy akármiféle követ, amelytől meghalhat, úgy ejt valakire, akit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:
24
Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.
25
És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, aki felkenetett a szent olajjal.
26
Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, amelybe szaladott vala;
27
És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére ő rajta;
28
Mert az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földére.
29
És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.
30
Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.*****
31
Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, aki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.
32
Attól se vegyetek váltságot, aki az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a főpap haláláig.******
33
És meg ne fertőztessétek a földet, amelyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhető engesztelés a vér miatt, amely kiontatott azon, csak annak vére által, aki kiontotta azt.
34
Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, amelyben laktok, amelyben én is lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.

---------------------------------------------

* ...akik nem szerepeltek a népszámlálási listákon.
** A papok szokás szerint máris viszik ami mozdítható - meg azt is ami nem.
*** Így van! Kap ügyvédet, tárgyalást, és kivégzést! A szabályok szerint.
**** És ha mondjuk rézből van? Bronzból? Aluminiumból?
***** És ugye más bizonyíték nem létezik, mint a tanúk.
****** És mi van, ha meghal a főpap?