1
Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita* asszony miatt, akit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül.
2
És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is? És meghallá az Úr.
3
(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala**, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.)
4
Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman.
5
Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten.
6
És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.
7
Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hív.
8
Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?
9
És felgyullada az Úr haragja ő reájok, és elméne.
10
És a felhő is eltávozék a sátor felül, és ímé Miriám poklos vala, fejér mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és ímé poklos vala.
11
Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsad nékünk e bűnt; mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!
12
Kérlek, ne legyen olyan Miriám mint a holt, amelynek húsa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből.
13
Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!
14
Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az ő orcájára, avagy nem kellene-é szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza.
15
Kirekeszteték azért Miriám a táboron kivül hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza nem hívaték Miriám.

1
Azután pedig elindula a nép Haseróthból, és tábort ütének Párán pusztájában***.
2
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
3
Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, amelyet én adok Izráel fiainak; az ő atyáiknak mindenik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, aki főember közöttök.
4
Elküldé azért őket Mózes Párán pusztájából az Úr rendelése szerint; és azok a férfiak mindnyájan főemberek valának Izráel fiai között.
5
Ezek pedig azoknak nevei: A Rúben nemzetségéből Sámmua, a Zakhúr fia.
6
A Simeon nemzetségéből Safát, a Hóri fia.
7
A Júda nemzetségéből Káleb, a Jefunné fia.
8
Az Izsakhár nemzetségéből Igál, a József fia.
9
Az Efraim nemzetségéből Hósea, a Nún**** fia.
10
A Benjámin nemzetségéből***** Pálthi, a Rafú fia.
11
A Zebulon nemzetségéből Gaddiel, a Szódi fia.
12
A József nemzetségéből, a Manasse nemzetségéből Gaddi, a Szúszi fia.
13
A Dán nemzetségéből Ammiél, a Gemálli fia.
14
Az Áser nemzetségéből Szenthúr, a Mikaél fia.
15
A Nafthali nemzetségéből Nahbi, a Vofszi fia.
16
A Gád nemzetségéből Géuel, a Mákhi fia.
17
Ezek ama férfiaknak nevei, akiket elküldött Mózes a földnek megkémlelésére. És nevezé Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak.
18
És mikor elküldé őket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda nékik: Menjetek fel erre dél felől, és hágjatok fel a hegyre.
19
És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, amely lakozik azon: erős-é az vagy erőtlen, kevés-é az vagy sok?
20
És milyen a föld, amelyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, amelyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben lakozik-é?
21
És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élőfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakasszatok a földnek gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlőzsendülés napjai valának.
22
Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Cin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, ahol Hamáthba mennek.
23
És felmenének dél felől, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai: (Hebron pedig hét esztendővel építtetett elébb, mint az égyiptomi Coán).
24
Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékből is szakasztának.
25
Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szőlőfürtért, amelyet lemetszettek vala onnét Izráel fiai.
26
És visszatérének a föld megkémleléséből negyven nap mulva.
27
És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.
28
Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!
29
Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott.
30
Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik.
31
És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal;
32
Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál.
33
És rossz hírét vivék annak a földnek, amelyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll.
34
És láttunk ott óriásokat is******, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk.

1
És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.
2
És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!*******
3
Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?
4
És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.
5
Akkor arccal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe előtt.
6
Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat.
7
És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.
8
Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.
9
Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök!
10
Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket: megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.
11
És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttök?
12
Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket********; téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé.
13
És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):
14
Elmondják majd e föld lakosainak, akik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttök nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
15
Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, amelyek hallották a te híredet, mondván:
16
Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában.
17
Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, amiképpen szólottál, mondván:
18
Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen*********.
19
Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.
20
És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
21
De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet.
22
Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csudáimat, amelyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:
23
Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, akik gyaláztak engem.
24
De az én szolgámat, Kálebet**********, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.
25
De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.
26
Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
27
Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem!
28
Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására!
29
E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem.
30
És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét***********, a Nún fiát kivéve.
31
De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megútáltatok.
32
A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.
33
A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.
34
A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.
35
Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
36
A férfiak azért, akiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről:
37
Azok a férfiak azért, akik rossz hírt terjesztének a földről************, meghalának az Úr előtt csapás által.
38
Csak Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, akik mentek vala a földet megkémlelni.
39
Amint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.
40
És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, amelyről szólott az Úr, mert vétkeztünk.
41
És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az néktek.
42
Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt.
43
Mert az Amálek és a Kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.
44
Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére*************; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.
45
Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, aki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.

-----------------------------------------------

* Cippora midiánita volt. Ez egy új feleség?
** Ne próbáld ezt most beadni. Láttuk milyen Mózes.
*** Miért mentek vissza?
**** Ez ugyanaz a Nún mint a Kivonulás Könyvében? És Hósea csak egy névvariáció Józsuéra, vagy ezek testvérek? (A 17. sorban tisztázza, igen, itt átnevezés zajlott, de nem tudni miért. És KÉT KÖNYVET vártunk hogy kiderüljön, a pali melyik törzsbe tartozik! Nevetséges.)
***** Miért megy ez a lista össze-vissza?
****** Ja. Óriások. Vagy lehet, hogy órások voltak?
******* Ez már komolyan szánalmas.
******** Mr. Isten megoldása mindenre: Öljük meg őket!
********* Ami igazságtalanság.
********** És Józsuét, és Mózest?
*********** Áh, oké, Józsué is bemehet. No de Mózes? Ő nem lázadozott!
************ Pedig ha nem lehet, hát nem lehet. A vezetők vegyék végre tudomásul, hogy van ami egyszerűen nem megy.
************* És ezt most higgyem el? Nem akarnak menni, megmondják nekik hogy akkor nem kell menni, és akkor mennek? Ez hülyeség.