1
És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?
2
És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.*
3
Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.
4
De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
5
Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.
6
József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arccal a földre borúlának ő előtte.
7
Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földéről jöttünk eleséget venni.
8
Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt.
9
És megemlékezék József az álmokról, amelyeket azok felől álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.**
10
És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
11
Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk***. Soha nem voltak kémek a te szolgáid.
12
Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
13
Amazok mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.****
14
József pedig monda nékik: Úgy van amint néktek mondám: kémek vagytok.
15
Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia.
16
Küldjetek el közületek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.
17
Annakokáért fogságban tartá őket harmadnapig.
18
Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
19
Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.*****
20
Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És akképpen cselekedének.
21
És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
22
Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!******
23
És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.
24
És elfordula tőlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közülök Simeont, és szemök láttára megkötözteté őt.
25
És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.
26
És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.
27
És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ő pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.
28
És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?*******
29
És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki ami velök történt vala, mondván:
30
Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.
31
És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk mi kémek.
32
Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg********, legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kanaán földén.
33
És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;
34
És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.
35
És lőn amint zsákjaikat kiüresíték, ímé az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. Amint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjok, megfélemlének.*********
36
És monda nékik az ő atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!**********
37
Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg***********, ha meg nem hozom őt néked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked.
38
Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, amelyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.************

--------------------------------------------

* De volt-e Egyiptomban elég gabona másoknak?
** Ja. Azért mentek egyenest az élelmezésügyi miniszterhez, mert ők be akarták járni az országot. Ez most komoly?
*** "Igaz emberek", akik meg akarták ölni a testvérüket, eladták rabszolgának, hazudtak az esetről az apjuknak...
**** Mi az, hogy "nincs meg"? Miért mondja itt hogy eltűnt, ha egyébként a sztori, hogy meghalt?
***** Miért gondolta meg magát Jocó? A testvérek nem próbáltak egyezkedni. Az olvasó meg azt kellett gondolja, azért lettek bezárva 3 napra, hogy kiválasszák ki megy haza Benjáminért. Most meg 10 hazamehet, és még a kaját is megkapják. Ennek nincs semmi értleme.
****** Ez miről beszél? Egy szó ami erre utalt volna nem hangzott el!
******* Ilyenkor az a helyes lépés, hogy visszafordulsz baz'meg, és szólsz, hogy tévedés történt, pláne ha még tervezel visszamenni.
******** Apuci miért nem fogott gyanút?
********* Most mit tettetik magukat? A 27. sorban már látták hogy náluk a pénz!
********** Én, én, én!
*********** Kiket?
************ Tehát inkább meglopod Egyiptomot.