1
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4
Te éretted, aki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9
A sarka tőrbe akad, és kelepce fogja meg őt.
10
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.*
15
Az lakik sátorában, aki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17
Emlékezete elvész a földről, még az utcákon sem marad fel a neve.
18
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20
Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent.**

1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10
Megronta köröskörül, hogy elvesszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.***
16
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19
Megútált minden meghitt emberem; akiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

26
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27
Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

 1
Felele pedig a Naamából való Cófár, és monda:
2
Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3
Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4
Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5
Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6
Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
7
Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és akik látták, azt mondják: Hol van ő?
8
Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9
A szem, amely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
10
Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
11
Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
12
Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
13
És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14
Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15
Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
16
A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
17
Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.****
18
Amit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
19
Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20
Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
21
Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
22
Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
23
Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
24
Mikor vasból csinált fegyver elől fut, acélból***** csinált íj veri át.
25
Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
26
Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, ami sátrában megmaradt.
27
Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28
Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
29
Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.

1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3
Szenvedjetek el engem, amíg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?******
8
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk*******, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el.
19
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, amelyekkel méltatlankodtok ellenem;
28
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, akik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31
Kicsoda veti szemére az ő útját, és amit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, amint számtalanok mentek el előtte.
34
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

1
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8
Aki hatalmas volt, azé vala az ország, és aki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, amely elborít!********
12
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, ami a homály mögött van?
14
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15
Az ősvilág ösvényét követed-é, amelyen az álnok emberek jártak;
16
Akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17
Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24
Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced és a te ragyogó ezüstöd.
26
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled.
27
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt?********* És amit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14
Bizony végbe viszi, ami felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

1
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arcára álarcot teszen.
16
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
19
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, akik vétkeznek.
20
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21
Aki megrontotta a meddőt, aki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.**********
25
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

---------------------------------------

* azaz Mr. Istenhez?
** Ah, ha nem hiszel Mr. Istenben, automatikusan gonosz, álnok, igazságtalan, meg minden kiskutyafasza vagy.
*** Azok nem haltak meg mind az első fejezetben (Jób.1.16)?
19.25 - Egyértelmű a keresztény elfogultság, ezért ránéztem a sorra külön is, és itt bizony a Jézusra utaló keresztény szöveghamisítás helyett áll egy kifejezés ami Istenre utal, egy másik pedig egy olyan várt szereplőre, aki a mennyből jön le védeni Jób ügyét.
**** Micsoda rettenetes ötlet!
***** Mikor írták ezt? Mármint - acél?!?
****** Ha Jób Könyve önmagában szétszedi a vezető apologiákat, nekem már nem is lesz semmi dolgom a végén :D
******* Jób.7.16
******** Tipikus Isten-hívőként már nem is próbálkozik, simán és nyilvánvalóan hazudik. Ezek a rágalmak, hogy Jób ilyen-olyan szar volt ellentétben állnak mindazzal amit láttunk és hallottunk a karakterről.
********* Jó kérdés. Nyilvánvalóan mindannyiunk morális kötelessége lenne. A kérdés tehát innentől: hogyan?
********** Most irigykedik, vagy sajnáélkozik hogy egy olyan se jár arra hogy véget vessen zenvedéseinek?

1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!*
3
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arcul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, céltáblává tűzött ki magának.
13
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.**
16
Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
23
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

1
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
2
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
3
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
4
Aki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
5
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
6
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
7
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
8
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
9
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
10
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
11
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
12
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
13
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
14
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
15
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

---------------------------------------

* Ha Jób szerint vígasztalás amit ezek művelnek, miért ekkora fasz velük? Legalább ott vannak. Vagy ha annyira nem tetszik, miért nem küldi el őket.
** A korhatárbizottságnak bizony akad tennivalója!

1
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?*
3
Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít.
4
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9
Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg?**
10
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, amely szeliden bánt veled?
12
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?
15
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17
Elmondom néked, hallgass rám, és amint láttam, úgy beszélem el;
18
Amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19
Akiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27
Mivel befedezte az arcát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak:
29
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31
Ne higyjen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

------------------------------------

* Az alapvető kérdés persze, mia retkesért tépik itt a szájukat 40 fejezeten keresztül.
** Mert mint tudjuk, minden ember rendelkezik az emberiség összes lehető tudásával.

1
Felele erre Jób, és monda:
2
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!*
3
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4
Kikacagják a saját barátai azt, mint engem, aki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikacagják az igazat, az ártatlant!
5
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, aki boldog; ez vár azokra, akiknek lábok roskadoz.
6
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét.
7
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?**
10
Akinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14
Ímé, amit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és aki tévelygésre visz.
17
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.***
20
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek****, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

1
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2
Amint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, amint megcsalható az ember?
10
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19
Ki az, aki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24
Mért rejted el arcodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, amelyet moly emészt.

1
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, amelyet nem hághat át.
6
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, amíg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!
14
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arcát, úgy bocsátod el őt.
21
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

-------------------------------------------

* Az egész Jób-könyve legjobb része válogatott sértéseket tanulni belőle.
** Ugye most csak viccel?
*** Heh.
**** Do-nald Trump! Do-nald Trump!

1
Felele a Naamából való Cófár, és monda:
2
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, aki megszégyenítsen?!*
4
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
8
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
9
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14
Ha a hamisságot, amely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15
Akkor a te arcodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

------------------------------

* Ilyen az igaz varát, hát nem?

1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5
Aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.*
6
Aki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai** megrepedeznek.
7
Aki szól a napnak és az fel nem kél***, és bepecsételi a csillagokat.
8
Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9
Aki teremtette a göncölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10
Aki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb**** cinkosai is.
14
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15
Aki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17
Aki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24
A föld a gonosz kezébe adatik, aki az ő biráinak arcát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29
Rossz ember vagyok én! Minek fárasszam hát magamat hiába?
30
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33
Nincs is közöttünk igazlátó, aki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34
Venné csak el rólam az ő vesszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

1
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, amint halandó lát?
5
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, aki kezedből kiszabadítson!
8
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

16
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22
Az éjféli homálynak földébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.

--------------------------------------

KÉRDÉS: miért ilyen a tagolás? Miért nincs minden felszólalás simán csak egy fejezetben?
* Lol, ugyan már. Legalább egy hegyet mutass, ami a csúcsán áll - és eddig nem vette észre senki!
** Miféle oszlopok?
*** Tehát a Föld lapos.
**** Hogy mi?
10.15 - A lényegen sokat nem változtat, de a szó vajon akkor "bűnös", "vétkes", vagy "istentelen"? És a nyelvtani szerkezet jelzős (bűnös vagyok), vagy cselekvő (bűnt követtem el)?

1
Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
2
Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
3
Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?*
4
Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
5
De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
6
Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
7
És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
8
Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
9
Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
10
Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
11
Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
12
Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
13
Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, akik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
14
Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
15
Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
16
Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
17
Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
18
Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
19
Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
20
Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
21
Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
22
Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

----------------------------------------

* A Jób.2.3-ból tudjuk, hogy a válasz: IGEN!

1
Jób pedig felele, és monda:
2
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, amelyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?*
6
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, amely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem acélból van-é?
13
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, amint túláradnak medrükön a patakok.
16
Amelyek szennyesek a jégtől, amelyekben olvadt hó hömpölyög;
17
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24
Tanítsatok meg és én elnémulok, s amiben tévedek, értessétek meg velem.
25
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

1
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2
Amint a szolga kívánja az árnyékot, és amint a béres reményli az ő bérét:
3
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8
Nem lát engem szem, amely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9
A felhő eltünik és elmegy, így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé.
10
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12
Tenger vagyok-é én, avagy cethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem**, mert nyomorúság az én életem.
17
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, amíg nyálamat lenyelem?
20
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki céltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

-----------------------------------------

* Igen?
** Ez biblikus környezetben bizony átkozódás, Isten megtagadása.

1
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7
Emlékezzél, kérlek, ki az, aki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8
Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15
Valami szellem suhant el előttem*, s testemnek szőre felborzolódék.
16
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:**
19
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!***
20
Reggeltől estig gyötrődnek, s anélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

1
Kiálts csak! Van-é, aki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2
Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
3
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

4
Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, aki kimentse őket.
5
Amit learatnak néki, az éhező eszi meg*****, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
6
Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7
Hanem nyomorúságra születik az ember, amint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8
Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9
Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, amiknek száma nincsen.
10
Aki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
11
Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12
Aki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13
Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban*****, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15
Aki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
16
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
17
Ímé, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19
Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20
Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
21
A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22
A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23
Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz******, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24
Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25
Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
26
Érett korban térsz a koporsóba, amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27
Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

------------------------------------------

* Szellemek. Hát persze. Miért ne.
** Tudsz példát is mondani?
*** 

5.1 - Szentek, angyalok, szent angyalok, "holy ones" - döntsétek már el!
5.3 - Ugye azt várnánk, hogy a bolond rossz helyre építkezik, ezért magától összeomlik a háza. De mi ez a verzió, hogy a beszélő odament, és szétverte a szerencsétlen házát, csak mert ... kiderült hogy nem is olyan bolond?
**** Ez most vagy simán szegény-ellenes, vagy a jótékonyság ellen van. Mindneképpen alja dolog.
***** Tudományellenesség? Persze. Miért pont azt ne.
****** Szerencsétlen szóválasztás Károlitól, ami újabb teológiai réseket vág az orbánista házasságképen.

1
Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.
2
És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.
3
Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt.
4
És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent amije van, odaad az ember az életéért.
5
Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?
6
Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedben van ő, csak életét kiméld.
7
És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.
8
És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.
9
Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!*
10
Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.
11
Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, amely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Cófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.
12
És amint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.
13
És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

1
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2
És szóla Jób, és monda:
3
Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott.
4
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8
Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviathánt.**
9
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.***
11
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
14
Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik magoknak kőhalmokat építenek.
15
Vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.
16
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek****, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, akiknek erejök ellankadt.
18
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?***
21
Akik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22
Akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23
A férfiúnak, aki útvesztőbe jutott, és akit az Isten bekerített köröskörül.
24
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25
Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam.
26
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

-------------------------------

* A családi támogatás fontos.
** A mit?
*** Jób megátkozza Isten hogy egyáltalán megszületett. Miért megy tovább a szöveg?
**** DA FAK? A keresztény Kultúrában elássák a fogyatékosan született gyerekeket?!?