1
Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak* a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2
És megjelenék néki az Úr angyala** tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala***; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3
S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4
És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5
És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.****
6
És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7
Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, amely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8
Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok*****, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.******
9
Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, amelylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10
Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11
Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?*******
12
És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
13
Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.********
15
És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.
16
Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról amit elkövettek rajtatok Égyiptomban.
17
És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.
18
És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.*********
19
Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem.**********
20
Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.
21
És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22
Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így fosszátok ki Égyiptomot.***********

-------------------------------------------------

* Mármint Réhuelnek?
** Nem "egy angyal", hanem "az Úrnak angyala". Ismét kérdezem: ez Mr. Isten valami alkatrésze?
*** És miért nem próbálta eloltani? Vagy be volt lőve, hallucinált, és eszébe se jutott hogy törődjöün egy bozóttűzzel?
**** Akkor ezügyben a muszlimoknak van igazuk?
***** A t-k után lemeradt a h.
****** Itt kell bemondani, hogy "rohadt migránsok"?
******* Az előző Fáraó halálraítélt fia? Btw, az egyiptomiak szerették a tiszta öröklést, értsd nem volt jó ha az előző király gyereke voltál. Ez amúgy most ki is? C Fáraó?
******** A mondat nyilvánvalóan értelmetlen, ezért bele kell másznunk a héberbe. A héber "Ehyeh asher Ehyeh" helyett sokkal inkább "Ehyeh asher Eyeh" vagyis "Az vagyok akit EA-nak hívnak" kellene álljon, ahol Ea az Enki akkád istenség.
********* Azaz hazudjanak.
********** Ismét látjuk mennyire behatárolt Mr. Isten ereje.
*********** Tehát lopjanak, szélhámoskodjanak. Aztán csodálkoznak, hogy antiszemitizmus.

1
És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl.
2
És fogada méhében az asszony és fiat szűle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
3
De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.
4
Az ő nénje***** pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
5
És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt.
6
És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek gyermekei közül való ez.
7
Az ő nénje** pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa néked a gyermeket?*
8
És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.***
9
És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.
10
És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához****, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki őt.
11
Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közül.
12
Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.******
13
Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak aki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát?
14
Az pedig monda: Kicsoda tett téged fő emberré és bíróvá mi rajtunk?******* Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.
15
A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elől és lakozék Midián földén; leűle pedig egy kútnál.
16
Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.
17
A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele és segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat.********
18
Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?
19
Ők pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette vizet is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.
20
S monda leányainak: És hol van ő? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.
21
És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Cipporát.
22
És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.
23
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék********* Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
25
És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.

--------------------------------------------------------

* Miért? És hová fogja dugni a kis halálraítéltet? Mit fog szólni B Faraó? És a tetejébe még héber bábát is javasolnak?!?
** Hogy került oda a nénje, aki eddig a távolból leskelődött, és maga is gyűlölt héber?
*** Igazán kényelmes.
**** Lássuk csak jól értem-e. Minden héber újszülöttet parancs szerint ki kell végezni. Valószínűleg ehhez hivatalnokok katonákkal időnként körbejárnak. És a gyereket eleve bedobták a vízbe, mert már nem lehetett rejtegetni. És a (névtelen) Faraó Névtelen Lánya otthagyja egy héber faluban a héber újszülöttet, és vagy íz évig felé sem néz, és ebbeől semmiféle baj nem lesz?
***** Itt az "ő" hímnem, és a "nénje" lánytestvér. Azaz Mózes nővére. Ja: megint nincs időpontunk, mikor vagyunk.
****** Mózes egy rasszista indíttatásból elkövetett gyilkossággal kezdi karrierjét.
******* Hát, baszod, csak a fáraó lányának fogadott fia. Ez már csak számít valamit.
******** Ebbül házasság lesz! De micsoda dolog ez, Mózes ilyenn őies munkát végez?!
********* Mr. Isten feledékeny is.

1
Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, akik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az ő házanépével méne:
2
Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
3
Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
4
Dán és Nafthali, Gád és Áser.
5
Mindazok a lelkek pedig, akik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala.
6
És meghala József és minden ő atyjafia és az az egész nemzedék.
7
Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.
8
Azonközben új király támada Égyiptomban, aki Józsefet nem ismerte vala.
9
És monda az ő népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
10
Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék* és az ne legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harcoljon és az országból kimenjen.**
11
Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák őket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt***.
12
De minél inkább sanyargatják vala őt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.
13
Pedig kegyetlenűl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.
14
És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenűl dolgoztatnak vala velök.
15
És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, akik közül egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.****
16
És monda: Mikoron héber asszonyok körűl bábálkodtok, nézzetek a szűlőszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.*****
17
De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy amint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.******
18
Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
19
A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erősek; minekelőtte a bába hozzájok eljutna, már szűlnek.*******
20
Annakokáért jól tőn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.
21
És lőn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az ő házukat.
22
Parancsola azért a Faraó minden ő népének, mondván: Minden fiút, aki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.********

------------------------------------------------------

* Jól érzem hogy ez úgy cigányozik mint egy magyar politikus?
** Fő a bizalom, avagy hogyan teremtsünk magunknak ellenséget.
*** Egyik gond, hogy a Gen.47.11 szerint ez a város már Fáraó idejében is állt!
**** Két bába volt az egész országban. Na ne.
***** Ki szerint ésszerű megkérni embereket, hogy a sajátjaikat szabotálják? Miért nem küldött be egyiptomi bábákat? És vajon mit léptek volna erre a szülők? És miért voltak oké a lányok? Annyi a kérdés...
****** Nem kellett volna valami kimutatást, elszámolást készíteniük? Mi volt a terv hogy elkerüljék a lebukást?
******* És ezt beveszi bárki?
******** És mit szóltak ehhez az egyiptomiak? Mert ez így rájuk is vonatkozott!

1
József pedig az ő atyja orcájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá őt.
2
És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.
3
Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az Égyiptombeliek* hetven napig.
4
És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:
5
Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.
6
És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, amint megesketett téged.
7
Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az ő házának vénei és Égyiptom földének minden vénei.**
8
Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.
9
Felmenének annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.
10
Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.
11
És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Micrajimnak, mely a Jordánon túl van.
12
Akképpen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, amiképpen megparancsolta vala nékik.
13
Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.
14
És visszatére József Égyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.
15
Amint láták József bátyjai, hogy az ő atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, amit rajta elkövettünk.***
16
Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván:
17
Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.****
18
Járulának pedig ő hozzá az ő testvérei is, és leborúlának előtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid vagyunk.
19
József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én?
20
Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
21
Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá őket és szívökre beszéle.
22
József pedig Égyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.
23
És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.*****
24
És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
25
És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.
26
És meghala József száz tíz esztendős korában******, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.

-------------------------------------

* A gyűlölt héber juhpásztort. Aha.
** A gyűlölt héber juhpásztort. Aha.
*** Ja. Minden erre vall. :sarcasm:
**** Mind ott voltak a halálos ágyánál, nem? És ilyet nem mondott, ugyi?
***** Neveket nem kapunk?
****** Még mindig nincs mihez viszonyítani ezt az adatot.

1
És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot.
2
És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
3
És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
4
És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
5
Most tehát a te két fiad, akik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6
Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.
7
Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton.
8
És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
9
József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.
10
Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
11
És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orcádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
12
Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arccal a földre.
13
És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá.
14
Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.*
15
És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, akinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig:
16
Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
17
Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
18
És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
19
Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
20
És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
21
És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
22
Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.

1
És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, ami rátok következik a messze jövőben.
2
Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.
3
Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
4
Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.**
5
Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök.
6
Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek***, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.
7
Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.
8
Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
9
Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?
10
Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.****
11
Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.
12
Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.
13
Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Cídonig ér.
14
Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.
15
S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.
16
Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.
17
Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.
18
Szabadításodra várok Uram!
19
Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.
20
Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.
21
Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves.
22
Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.
23
Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:
24
De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.
25
Atyád Istenétől, aki segéljen; a mindenhatótól, aki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.
26
Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közül kiválasztatottnak koponyájára.
27
Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.
28
Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az amit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.
29
És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.
30
Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.
31
Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.
32
Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.
33
És elvégezé Jákób amit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az ő népéhez takaríttaték.

------------------------------

* Azt gondolnád, akkor József leszármazottai lesznek fontosak. TÉVEDSZ!
** Gen.35.22
*** Gen.34.30
**** Ezt jegyezzük meg.

1
Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földéről; és most Gósen földén vannak.
2
És vőn ötöt az ő testvérei közül, és állítá őket a Faraó elé.
3
És monda a Faraó a József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.*
4
És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.
5
És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.
6
Égyiptom földe ímé előtted van; e föld legjobb részében** telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőivé.
7
Bevivé József Jákóbot is az ő atyját, és állítá őt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.
8
És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy?
9
Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak.
10
És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől.
11
Megtelepíté tehát József az ő atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; amint megparancsolta vala a Faraó.
12
És ellátja vala József az ő atyját és atyjafiait, és az ő atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.
13
És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.
14
József pedig mind összeszedé a pénzt, ami találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, amelyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.
15
És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földéről is, Kanaán földéről is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?
16
És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.
17
És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá őket abban az esztendőben kenyérrel az ő barmaik összeségéért.***
18
Mikor pedig elmúlék az esztendő, menének hozzá a második esztendőben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, amint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.
19
Miért vesszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
20
Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az ő földjöket, mivelhogy erőt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lőn.
21
A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétől másik széléig.****
22
Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részből élnek vala, amit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az ő földjöket.
23
És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.
24
És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mező bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.*****
25
És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei előtt, és szolgái leszünk a Faraónak.
26
És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig****** Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedűl az nem volt a Faraóé.
27
Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.
28
Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendő*******.
29
És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az ő fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te előtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban.
30
Midőn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az ő sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.
31
És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.

-----------------------------------

* A Gen.46.34-ben meg lett nekik mondva hogy ezt ne mondják.
** A hébereket, akik a tetejébe még juhpásztorok is, tehát útálják őket mint a szart, elküldi a Fáraó a legjobb termőföldre. Nem baj ha nem hiszem el?
*** Az író nyilvánvalóan egy percet nem dolgozott életében, még csak nem is látott munkást. Az álltaok nélkül lehetetlen a munkavégzés.
**** Ilyen telepítgetésről nem hallottunk, és képtelenség is lenne.
***** Az író azt próbálja elhitetni velünk, hogy ez előtt Egyiptomban nem találták fel az adót.
****** "mind e mai napig"?
******* Azaz ő is sátánista volt, úgy tudta túllépni a 120-at.

1
Jób pedig felele az Úrnak, és monda:
2
Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál.
3
Ki az – mondod – aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.
4
Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!
5
Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.
6
Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!
7
Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
8
Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.*
9
Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Cófár,** és úgy cselekedének, amiképpen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
10
Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.
11
És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, amelyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt.
12
Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
13
És lőn néki hét fia és három leánya.***
14
És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Keciha, a harmadiké Kéren-Happuk.****
15
És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között.
16
Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig*****, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.
17
És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.

--------------------------

* Jób nem kap magyarázatot.
** És mi lett Elihuval?
*** És akkor le van tudva? Itt lett volna egy tökéletes alkalom feltámasztásra.
**** Hogyhogy itt a lányok neveit tudjuk? Btw, miért nem nevezi manapság a lányát Kéren-Happuknak?
***** Mihez képest, és mi lett megint a 120 éves határral?
42.17 - Valaki valamit nagyon csúnyán félrefordított!

1
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2
Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!*
5
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert**, amikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12
Parancsoltál-é a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13
Hogy belefogózzék a földnek széleibe***, és lerázassanak a gonoszok róla.
14
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?****
17
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?*****
20
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?******
23
Amit fentartottam a szükség idejére, a harc és háború napjára?
24
Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25
Ki hasított nyílást a záporesőnek*******, és a mennydörgő villámnak útat?
26
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjasszon zsenge pázsitot?
28
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?********
29
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a göncölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?*********
34
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

1
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;**********
2
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
4
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?***********
5
Megszámláltad-é a hónapokat, ameddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
6
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
7
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
8
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9
Amelynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
11
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
12
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
13
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
14
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
15
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
16
Vígan leng a strucmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
17
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!************
18
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
21
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
23
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
24
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
26
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
30
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
31
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bérctetőkön.
32
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
33
Fiai vért szívnak*************, és ahol dög van, mindjárt ott terem.
34
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
35
Aki pert kezd a Mindenhatóval, cáfolja meg, és aki az Istennel feddődik, feleljen néki!
36
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
37
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
38
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

1
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
2
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
3
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
4
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
5
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
6
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
7
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
8
Rejtsd el őket együvé a porba, orcájukat kösd be mélységes sötéttel:
9
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
10
Nézd csak a behemótot**************, amelyet én teremtettem, amiként téged is, fűvel él, mint az ökör!
11
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
12
Kiegyenesíti farkát, mint valami cédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
13
Csontjai érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
14
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
15
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
16
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
17
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
18
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
19
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!***************

1
Kihúzhatod-é a leviáthánt**************** horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harcot nem ismételed.
9
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10
Nincs oly merész, aki őt felverje. Ki hát az, aki velem szállna szembe?
11
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? Ami az ég alatt van, mind enyém!
12
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14
Ki nyitotta fel orcájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az acélt, mint a korhadt fát.
28
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.*****************
32
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33
Nincs e földön hozzá hasonló, amely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

-------------------------------------------------------------

* Smug.
** Miféle ajtók?
*** Gömbnek nincsenek szélei.
**** Igen.
***** Ez csak vicc, ugye?
****** Ja. Tartályokban tárolják használat esetére, mi?
******* Mert az ég egy szilárd dolog.
******** Megint trollkodik.
********* Ez két teljesen különböző kérdés.
********** Teljes képtelenség. Szerintem már maga se tudja, mit hord össze.
*********** Az ilyen kérdésekre a válasz: igen.
************ Ez egyszerűen nem igaz. A strucc gondos szülő. Mármint a pasi, mert a hím kotlik a tojáson, ritkábban tojásokon.
************* Hogy mit csinálnak? Vért szívnak? A sasok?
************** A mit?
*************** Fura egy kérdés.
**************** A mit?
***************** A tenger színe nem így működik.

1
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, aki Búztól* való vala, a Rám nemzetségéből**. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, ami értelmet ad néki!
9
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg szavakat keresgéltetek.
12
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem cáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, amelynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!

1
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5
Ha tudsz, cáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is***.
7
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, amelyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz****.
23
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32
Ha van mit mondanod, cáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

1
És szóla Elihu, és monda:
2
Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3
Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4
Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5
Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6
Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
7
Melyik ember olyan, mint Jób, aki issza a csúfolást, mint a vizet.
8
És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9
Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10
Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11
Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres.
12
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!*****
13
Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14
Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16
Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17
Vajjon, aki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18
Aki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
19
Aki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
20
Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!******
21
Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22
Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, ahova elrejtőzhessék a gonosztevő;
23
Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24
Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25
Ekképpen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26
Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, ahol látják.
27
Akik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28
Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
29
Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arcát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
30
Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
31
Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32
Amit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33
Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34
Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, aki reám hallgat:
35
Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36
Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, amiért úgy felel, mint az álnok emberek!
37
Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.

1
Tovább is felele Elihu, és monda:
2
Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
3
Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?*******
4
Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
5
Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
6
Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?
7
Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?
8
Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.
9
A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
10
De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka;
11
Aki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?********
12
Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
13
Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
14
Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!
15
Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
16
Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.*********

1
És folytatá Elihu, és monda:
2
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.**********
5
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.***********
13
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20
Ne kívánjad az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyökből.
21
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, aki úgy tanítson, mint ő?
23
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, amelyről énekelnek az emberek!
25
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28
Amelyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?************
30
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
34
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.

1
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, amely az ő szájából kijön!
2
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
3
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.*************
4
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
5
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
6
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
7
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
8
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.**************
9
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
10
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
11
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, amit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.***************
12
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
13
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
14
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
15
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők****************, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
16
Miképpen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
17
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, amely szilárd, mint az acéltükör?*****************
18
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
19
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
20
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
21
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
22
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
23
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

------------------------------------

* Ha ez a Jób az a Jób, akkor ez a Búz az a Bűz, azaz egymást erősítik.
** Az angolból látszik, hogy a nemzettség Búzé, Rám meg valami család azon belül.
*** Talán agyagból. Magyarban porból. Sárból Lilithet formálták az exobiblikus monda szerint, és ő nagy no-nem.
**** Az angolban aszó nincs angyalokról.
***** Ezt összehasonlítva azzal ami mondjuk az Exodusban történik, vagy Ézsaiás 45.7-el.
****** Hitler, meg Kim Jong Un bírná a srácot.
******* Tehát mindegy mit csinálsz, így jártál? Akkor minek törődni Istennel, kérdem én.
******** Tegye fel a kezét akit Mr. Isten bármire is tanított. És tegye fel a kezét, aki hülyébbnek érzi magát az átlag galambnál. Ennyit az ég madarairól.
********* Lefordítva: "Ne panaszkodj rabszolga!"
********** És szerény is!
*********** Na ennyit a szabad akaratról, meg a szeretetről.
************ Sátorról nem tudok, de a másik dologban vannak számításaink.
37.2 - AAz angolban az 1. sor miért van kettébontva? (Így az angolban a fejezetnek egyel több sora van.)
************* Ez azt hiszi, Mr. Isten szava a villámlás és a mennydörgés. Mi Mr. Isten, Zeusz?
************** Különösen a déli féltekén! Várj, a Föld a Biblia szerint lapos...
*************** Az angol alapján ez a fordítás nem pontos.
**************** Tudom.
***************** Hja kérem, az ég egy szilárd kupola.

1
Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:
2
Hatalom és fenség az övé, aki békességet szerez az ő magasságaiban.
3
Van-é száma az ő sereginek*, és kire nem kél fel az ő világossága?
4
Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, aki asszonytól született?
5
Nézd a holdat**, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt.
6
Mennyivel kevésbé a halandó, aki féreg, és az embernek fia, aki hernyó.

1
Jób pedig felele, és monda:
2
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
6
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
7
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.***
8
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.****
9
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11
Az egek***** oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, amit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

1
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2
Él az Isten, aki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, aki keserűséggel illette az én lelkemet,
3
Hogy mindaddig, amíg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! Amíg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és aki ellenem támad, mint az álnok.
8
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; amik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, amelyet elvesznek:
14
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

1
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, ahol tisztítják.
2
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érccé olvasztják.
3
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5
Van föld, amelyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7
Van ösvény, amelyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

8
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?******
13
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.*******
16
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága oniksszal, sem zafirral.
17
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
20
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!
23
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

1
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, amikor Isten őrzött engem!
3
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4
Amint java-korom napjaiban valék, amikor Isten gondossága borult sátoromra!
5
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11
Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, akinek nem volt segítsége.
13
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17
Az álnoknak zápfogait kitördösém********, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arcom derüjét nem sötétíték be.
25
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint aki bánkódókat vigasztal.

1
Most pedig nevetnek rajtam, akik fiatalabbak nálam, akiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3
Szükség és éhség miatt összeaszottak, akik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4
Akik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, akiket kivertek az országból.
9
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harcolsz ellenem.
22
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25
Avagy nem sírtam-é azon, akinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a struc madaraknak.

30
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

1
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.*********
2
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?**********
4
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12
Mert tűz volna ez, amely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
13
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15
Nem az teremtette-é őt is, aki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22
A lapockájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!***********
24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, aki az ő húsával jól nem lakott?
32
(A jövevény nem hált az utcán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35
Oh, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

---------------------------------------

* Ha nincs, akkor azért, mert nincs serege, ugyi.
** Miért nem nagyetűvel írja gyakorlatilag rajtam kívül senki a Holdat? Annak az a neve, és a tulajdonnevek nagybetűvel írandók.
*** Északi kiterjesztését értelmezni alig tudom (sátorponyva-utalás), de a Föld nem függ, az űr nem semmi, és az űrben nincsen "fölött".
**** Az, szóval léteznek felhők! Amik valami zsákvászonból lehetnek a leírtak szerint.
***** Mármint a mennyek.
28.7 - Az eredeti szövegben valóaszínűleg "egy ragadozó maár sem, még a sólyom sem látja" volt, de Károlinak sikrült behoznia egy sast, egy másik fordításnak meg sólymot (hawk a falcon helyett) és keselyűt.
****** Az agyban.
******* Hát, az oktatás nem ingyen van, és bármikor megfizethetek egy tudóst. Hát nem?
******** A kis erőszakos.
30.29 - Sakál, strucc... Bagoly... SÁRKÁNY?!?
********* Haver, házas vagy.
********** Tehát Jób hite önző. Vagy a jutalmat árja, vagy a büntetést akarja elkerülni. azaz fizettséget vár cserébe.
*********** Tehát Jób egy pszichopata, akit egyetlen dolog gátol meg benne hogy ámokfutásba kezdjen - a hite. Mindegy milyen egészségtelen ez a hit, ő az a akivételes eset, aki csak higgyen tovább!