1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2
Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Cefón előtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.
3
Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta.
4
Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a Faraó által és minden ő serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.*
5
És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!
6
Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ő népét.
7
És vőn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.
8
És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
9
És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a tenger mellett, ahol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Cefón előtt.
10
Amint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
11
És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból?
12
Nem ez volt-é a szó, amit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.
13
Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
14
Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
15
És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
16
Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
17
Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsőíttetem a Faraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által.
18
És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsőíttetem a Faraó által, az ő szekerei és lovasai által.
19
Elindula azért az Istennek Angyala, aki jár vala az Izráel tábora előtt, és méne mögéjök; a felhőoszlop is elindula előlök s mögéjök álla.***
20
És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lőn a felhő és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
21
És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert** és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.
22
És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felől.
23
Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
24
És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tűz- és felhő-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.
25
És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elől, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen.
26
És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az ő szekereikre s lovasaikra.****
27
És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ő elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.
28
Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök.*****
29
De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felől.
30
És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombeliek kezéből; és látá Izráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.
31
És látá Izráel azt a nagy dolgot, amelyet cselekedék az Úr Égyiptomban: félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.

--------------------------------------------------------

* Isten egy nárcisztikus szadista pszichopata.
** A fizikai ezt nem engedné.
*** Ugye itt meg az a gond, hogy ezek szerint az egyiptomi sereg nem lélekszakadva nyomult kardcsörtetve a héberek után, hanem lépésben haladtak a kettejük között lévő tornádó nyomában. MEntségükre a hülyeségre csak az van, hogy Mr. Isten megint csodát tett (megkeményítette a szívüket hogy így tegyenek).
**** De mire kellett Mózes előadása, ha a szélért Mr. Isten volt felelős?
***** Nem tudunk seregestül a vízbe veszett fáraóról. Se feljegyzésekből, se maradványokból. Hely se lenne neki a történelemben.

1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2
Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.*
3
És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.
4
Ma mentek ki, az Abib hónapban.**
5
És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyről megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.
6
Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ülj az Úrnak.
7
Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.
8
És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez amiatt van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.
9
És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból.
10
Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre.
11
Ha pedig beviénd téged az Úr a Kananeusok földére, amiképpen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:
12
Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, ami az ő anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, ami néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré.
13
De a szamárnak minden első fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttét megváltsd a te fiaid közül.***
14
És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.
15
És lőn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az ember elsőszülöttétől a barom első fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsőszülöttét.
16
Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötő gyanánt a te szemeid előtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból.
17
És lőn, amikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé őket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harcot lát, és visszatér Égyiptomba.
18
Kerülő úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földéről.
19
És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.
20
És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén.
21
Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
22
Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.

----------------------------------------------

* És ez mit jelent?

** És az melyik hónap? Kaphatnánk egy függeléket a naptárrendszerről?
*** Ez állatkínzás és pazarlás. De megint a kérdés: mi lesz velük?

1
Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
2
Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje*; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
3
Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4
Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5
A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közül vagy a kecskék közül vegyétek.**
6
És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig***, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7
És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.****
8
A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
9
Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
10
És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy ami megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
11
És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12
Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13
És a vér jelül lesz néktek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14
És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.*****
16
Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak ami eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17
Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18
Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19
Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20
Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21
Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22
És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, amely az edényben van; ti közületek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig.
23
Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24
Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.******
25
És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, amint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26
Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27
Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, aki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
28
És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
29
Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, aki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöcbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.
30
És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
31
És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda*********: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közül, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, amint mondátok.
32
Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, amint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
33
És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.
34
És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
35
Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36
Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37
És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.*******
38
Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
39
És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
40
Az Izráel fiainak lakása pedig, amíg Égyiptomban laknak, négyszáz harminc esztendő vala.********
41
És lőn a négyszáz harminc esztendő********** végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről.***********
42
Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, amelyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.
43
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44
Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted.
45
A zsellér és a béres ne egyék abból.
46
Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47
Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48
És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból.************
49
Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.
50
És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; amint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.
51
Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.

----------------------------------------------

* MELYIK hónap?
** Tehát a biblikus szöhasználatban a "bárány" az ugyanúgy lehet kecske, mint juh.
*** És mit csinálok a báránnyal 4 napig a panelban?
**** És mit fog ehhez szólni a közegésségügy? És mi van, ha társasházban lakok? És ott a kérdés, hogy senkinek nem volt ez gyanús az egyiptomiak közül? Legalább poénból egy se csinálta ugyanazt, csak hogy biztos legyen? Ennyi csapás után?
***** Száműzetés - vagy kivégzés?
****** Miért nem tartják akkor a keresztények?
******* Az gyerekekkel, nőkkel, rabszolgákkal együtt simán megvan 2.5-3 millió. Ugye többnejűség, a sok gyerek, meg a rabszolgák az sok. A történelemben nincs nyomuk - mert nem történt ilyen.
******** Na végre egy mankó mikor is vagyunk!
********* Direkt ellentmondás Exo.10.28-29-el.
********** Ellentmondás a Gen.15.13-al, ami 400 éves fogságot mondott, nem 430-at. Isten hamis próféta, ezért meg kell köveznünk.
*********** Az írónak fogalma sincs róla mekkora Egyiptom, vagy 600,000 (férfiak) +2*600,000 (feleségek/nők)+4*600,000 (gyerekek)+X (rabszolgák) ember logisztikájáról. Szintén érdekelne, hogy akkor egy feleség sem volt aki azt mondta volna, "én maradok"?
************ Hogyan ellenőrzöd?

1
És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.
2
És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, amit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
3
És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én előttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
4
Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra.
5
És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, ami megmaradt néktek a jégeső után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezőn.
6
És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden Égyiptombelinek házát, amit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, amióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s kiméne a Faraó elől.
7
A Faraó szolgái pedig mondának őnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak az ő Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?
8
És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, akik elmennek?
9
Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak innepet kell szentelnünk.
10
Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, amint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.
11
Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elűzék őket a Faraó színe elől.
12
És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jőjjön fel Égyiptom földére és eméssze meg a földnek minden fűvét; mindazt amit a jégeső meghagyott.
13
Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lőn, a keleti szél felhozá a sáskát.
14
És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak előtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan.
15
És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fűvét és a fának minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezőnek fűvén egész Égyiptom földén.*
16
Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.
17
Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tőlem.
18
És kiméne a Faraó elől és imádkozék az Úrhoz.
19
És fordíta az Úr igen erős nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe**; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.
20
De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
21
És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.***
22
És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű setétség egész Égyiptom földén három napig.****
23
Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.
24
Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
25
Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égő-áldozatra valókat*****, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
26
És velünk jőnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.
27
De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani.
28
És monda néki a Faraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orcámat ne lásd; mert amely napon az én orcámat látod, meghalsz.
29
Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orcádat.

1
Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; amikor mindenestől elbocsát, űzve hajt el titeket innen.
2
Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az ő férfitársától, az asszony pedig az ő asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket.******
3
Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek előtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái előtt és a nép előtt.
4
És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körűl kimegyek Égyiptomba.
5
És meghal Égyiptom földén minden elsőszülött, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, aki az ő királyi székében űl, a szolgálónak első szülöttéig*******, aki malmot hajt; a baromnak is minden első fajzása.********
6
És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, amelyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.
7
De Izráel fiai közül az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertől kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom között és Izráel között.
8
És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak előttem, mondván: Eredj ki te és mind a nép, amely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elől.
9
Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.
10
Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó előtt; de az Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az ő földéről.

------------------------------------------

* Egy ilyen szintű humanitárius katasztrófát mindenki észrevett volna.
** A sáskák tudnak repülni, és a rovarok elég jól bírják általában a vizet is.
*** Ezt inkább betudom képletes szófordulatnak.
**** Tuti feljegyezték volna.
***** Minden. Egyiptomi. Állat. Halott. Többszörösen.
****** Hazugság, lopás. Nem tezsem szóvá miért adtak ilyen körülményekk özött, mert a zsöveg csodát mond.
******* Tömeggyilkosság.
******** Az. állatok. Halottak. Hogyan ölöd meg ami halott?

1
És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:
2
Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod őket:
3
Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.
4
De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem vész el.
5
Időt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.
6
Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el.
7
El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.
8
Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemencehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.
9
Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén.
10
Vevének azért kemencehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lőn az emberen és barmon* hólyagosan fakadó fekély.
11
És az írástudók nem állhatnak vala Mózes előtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.
12
De az Úr megkeményíté a Faraó szívét**, és nem hallgata reájok, amint megmondotta vala az Úr Mózesnek.
13
És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
14
Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.
15
Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről.
16
Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
17
Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el őket:
18
Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, amelyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig.
19
Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezőn van; minden ember és barom, amely a mezőn találtatik és házba nem hajtatik, – jégeső szakad arra, és meghal.
20
Aki a Faraó szolgái közül az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.***
21
Aki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá.
22
Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mező minden fűvére, Égyiptom földén.
23
Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre****, és jégesőt bocsáta az Úr Égyiptom földére.
24
És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, amelyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.
25
És elveré a jégeső egész Égyiptom földén mindazt, ami a mezőn vala, embertől baromig*****; a mező minden fűvét is elveré a jégeső és a mező minden fáját is egybe rontá.
26
Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégeső.
27
A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.
28
Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégeső, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább.
29
Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszűnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.
30
De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentől.
31
A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala.
32
De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.******
33
És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések s a jégeső és eső sem ömlik vala a földre.
34
Amint látá a Faraó, hogy megszűnék az eső, meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái.
35
És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, amint megmondotta vala az Úr Mózes által.

----------------------------------------

* A barmok már megdöglöttek. Tényleg érdekel bárkit, hogy most hólyagok is vannak a dögökön?
** Innentől kezdve a Fáraó nem hibáztatható azért ami történik.
*** Ez gen érdekes lehetett, amint a HALOTT (Exo.9.6) ÁLLATOK felkelnek és arrébbmennek.
**** Tűzről nem is volt szó (Exo.9.18).
***** A zombik ellen hatsos a jég?
****** És mint tudjuk, a termés mennyisége nem befolyásolja az ellátást.

1
És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
2
Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal* verem meg.
3
És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemencéidbe és sütőteknőidbe.
4
És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.
5
És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.**
6
És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét.
7
De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére.
8
És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.
9
Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tőled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.
10
Felele a Faraó: Holnapra. És monda Mózes: amint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
11
És eltávoznak a békák tőled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg.
12
És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, amelyeket a Faraóra bocsátott vala.
13
És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.
14
És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék.***
15
S amint látá a Faraó, hogy baja könnyebbűl, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájok, amint megmondotta vala az Úr.
16
És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát****, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.
17
És akképpen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Égyiptom földén.
18
És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték*****; és valának a tetvek emberen és barmon.
19
És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; amint mondotta vala az Úr.
20
Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
21
Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, amelyen ők vannak.******
22
De különválasztom azon a napon a Gósen földét*******, amelyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.
23
És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.
24
És akképpen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az ő szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lőn a föld az ártalmas bogarak miatt.
25
És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön.
26
Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, ami utálatos az Égyiptombeliek előtt: ímé, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, ami az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?
27
Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, amint megmondja nékünk.
28
És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.
29
Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tőled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az ő szolgáitól és az ő népétől holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.
30
És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz.
31
És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétől; egy sem marada.
32
De a Faraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét és nem bocsátá el a népet.

-------------------------------------------------------

* A béka ehető.
** Tehát a békák nem a semmiből termettek oda.
*** A béka ehető, de nem ebben a történetben. És akkor ez egy újabb súlyos ökológiai katasztrófa.
**** Az megvan, hogy Egyiptom egy sivatag közepén van?
***** Persze, hiszen MINDEN por át lett már változtatva. Ja: egy rakás angol fordítás szúnyogokat mond tetvek helyett.
****** A "bogarak" helyett sok angol fordításban "legyek" áll, amik ugye nem bogarak (hanem rovarok).
******* Ezek szerint minden eddigi csoda/csapás sújtotta a hébereket is!

1
Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.
2
Te mondj el mindent, amit néked parancsolok; Áron pedig, a te atyádfia mondja meg a Faraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az ő földéről.
3
Én pedig megkeményítem a Faraó szívét* és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén.
4
És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom földéről nagy büntető ítéletek által.
5
S megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyujtándom kezemet Égyiptomra és kihozándom az Izráel fiait ő közülök.
6
És cselekedék Mózes és Áron, amint parancsolta vala nékik az Úr; úgy cselekedének.
7
Mózes pedig nyolcvan esztendős és Áron nyolcvanhárom esztendős vala, amikor a Faraóval beszéltek.
8
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:
9
Ha szól hozzátok a Faraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz.**
10
Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz, és úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala; veté Áron az ő vesszejét a Faraó elé és az ő szolgái elé, és kígyóvá lőn.
11
És előhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói***, úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel.
12
Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét.
13
És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata reájok, amint megmondotta vala az Úr.
14
Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a Faraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.
15
Eredj a Faraóhoz reggel; ímé ő kimegy a vízhez, és állj eleibe a folyóvíz partján, és a vesszőt, amely kígyóvá változott vala, vedd kezedbe.
16
És mondd néki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában; de ímé mindez ideig meg nem hallgattál.
17
Így szólt az Úr: Erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Ímé én megsujtom a vesszővel, amely kezemben van, a vizet, amely a folyóban van, és vérré változik.
18
És a hal, amely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig megbüdösödik és irtózni fognak az Égyiptombeliek vizet inni a folyóból.
19
Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és nyujtsd ki kezedet Égyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Égyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kőedényekben.
20
Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszőt és megsujtá a vizet, amely a folyóban vala a Faraó előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változék a víz, amely a folyóban vala.
21
A hal pedig, amely a folyóvízben vala, meghala****, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizéből; és vér vala az egész Égyiptom földén.
22
De úgy cselekedének Égyiptom írástudói***** is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a Faraó szíve és nem hallgata reájok; amint az Úr megmondotta vala.
23
És elfordula a Faraó és haza méne és ezen sem indula meg az ő szíve.
24
Az Égyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét.
25
És hét nap telék el******, amióta az Úr megsujtotta vala a folyóvizet.

--------------------------------------------

* Ez nem fair.
** Oké, ez az Exo 4. első csodája. Meglesz a vizet vérré trükk is - de a beteg kéz csodája, az valahogy ki fog maradni.
*** Miféle varázslók az "írástudók"? Mi a különbség a "bölcsek", "varázslók" (sorcerer) és "írástudók" (magician) között?
**** Masszív ökológiai katasztrófa. Természetesena  valóságban ilyen nem történt.
***** Ha minden víz vérré volt változva, akkor mit is csináltak az egyiptomiak pontosan?
****** Ezt csak azért jelzem, hogy itt nem naponta, sőt, nem is állandó időközönként jött egy csoda. Amikből 12 lesz. Nem igazán tudni honnan jött a 10 Csapás elnevezés, ha a történet 12 Csodáról beszél.

1
Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.
2
Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.
3
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.
4
Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, amelyen tartózkodjanak.
5
Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak amiatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről.
6
Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
7
És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, aki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
8
És béviszlek titeket a földre, amely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.
9
Ekképpen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkűség és a kemény szolgálat miatt.
10
Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:
11
Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az ő földéről.
12
Mózes pedig szóla az Úr előtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak reám*, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok?
13
És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé őket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földéről.
14
Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Khecrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.
15
Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Cohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.
16
Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az ő születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminchét esztendő.**
17
Gersón fiai: Libni, Simhi, az ő nemzetségeik szerint.
18
Kehát fiai pedig: Amrám, Jichár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminchárom esztendő.
19
Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az ő születésök szerint.
20
Amrám pedig feleségűl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát*** s ez szűlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminchét esztendő.
21
Jichár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.
22
Huzziél fiai pedig: Misáél, Elcáfán és Szithri.
23
Áron pedig feleségűl vevé magának Elisebát, Aminádáb**** leányát, Nakhsón húgát s ez szűlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.
24
Kórákh fiai pedig*****: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.
25
Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közül vőn magának feleséget****** s ez szűlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az ő nemzetségeik szerint.
26
Ez Áron és Mózes, akiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földéről, az ő seregeik szerint.
27
Ők azok, akik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron.
28
És lőn amikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén.
29
Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak******* Égyiptom királyának mindazt, amit én szólok néked.
30
Mózes pedig monda az Úr előtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?

------------------------------------------

* De hallgatnak. L. Exo.4.31
** Oké, de ez egyfelől több mint 120, másfelől nincs mihez kötni, nem tudjuk mikor született (se hogy mikor halt meg úgy igazán).
*** Éljen a vérfertőzés.
**** Na de Ő hogy jön a családfára?
***** Most miért ugrálunk a felmenők között?
****** Hány lánya volt, és mi volt ennek a neve?
******* De melyik fáraó?

1
Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Faraónak: Ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában.
2
A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat* és nem is bocsátom el Izráelt.
3
Ők pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.
4
Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet az ő munkáitól? menjetek dolgotokra.
5
Ezt is mondja vala a Faraó: Ímé a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az ő munkáikat.
6
Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarcoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:
7
Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelőtte; hadd menjenek el ők magok és szedjenek magoknak polyvát.
8
De a tégla számát, mennyit ennekelőtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok**, mert restek ők és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.
9
Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.
10
Kimenének azért a nép sarcoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát.
11
Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, ahol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.
12
És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett.
13
A sarcoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, amikor polyva volt.
14
És verettetének az Izráel fiai közül való felvigyázók, akiket a Faraó sarcoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelőtte?
15
És elmenének az Izráel fiai közül való felvigyázók és kiáltának a Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?
16
Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.
17
Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak!
18
Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.
19
Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen.
20
És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal.
21
S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Faraó előtt és az ő szolgái előtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.
22
És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?
23
Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.

-------------------------------------------

* Nem ismeri azt a csportot, ami... Most soroljam?
** És amikor elkerülhetetlenül nem teljesítenek, mit fog tenni?

1
Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
2
Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
3
Vesd azt – úgymond – a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
4
Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
5
Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.*
6
És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
7
És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
8
És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
9
És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, amit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
10
És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
11
Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
12
Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.
13
Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.
14
És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked** a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
15
Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek.
16
És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
17
Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
18
És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
19
Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, akik téged halálra kerestek vala.
20
És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21
És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.***
22
Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
23
Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
24
És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.****
25
De Cippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!*****
26
És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
27
Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt.
28
Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
29
És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit.
30
És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt.
31
És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.

-------------------------------------------

* Nem tudom ez hogy bizonyítja, de oké, haladjunk.
** Honnan tudhatná ezt Mózes tulajdonképpen.
*** ???
**** Mr. Isten egy igazi pszichopata.
***** Ezt honnan szopta.