1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2
Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.
3
Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.
4
Ezret-ezret egy-egy törzsből, Izráelnek minden törzséből küldjetek a hadba.
5
Kiválogatának azért Izráel ezereiből, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet.
6
És elküldé őket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az ő keze alatt.
7
És harcolának Midián ellen, amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.*
8
A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Cúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is** megölék fegyverrel.
9
És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.
10
Minden városukat pedig az ő lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tűzzel megégeték.
11
És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekből, mind barmokból.
12
És vivék Mózeshez és Eleázár paphoz, és Izráel fiainak gyülekezetéhez a foglyokat, a prédát és a ragadományokat a táborba, amely a Moáb mezőségén vala a Jordán mellett, Jérikhó átellenében.
13
Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden fejedelme ő eléjök a táboron kívül.
14
És megharaguvék Mózes a hadnak vezetőire, az ezredesekre és századosokra, akik megjöttek vala a harcról.
15
És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat?***
16
Ímé ők voltak, akik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lőn csapás az Úr gyülekezetén.
17
Most azért öljetek meg a kisdedek**** közül minden fineműt; és minden asszonyt is, aki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.
18
Minden leánygyermeket pedig, akik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak.*****
19
Ti pedig maradjatok a táboron kivül hét napig; aki megölt valakit, és aki hullát érintett, mind tisztítsátok meg magatokat harmad és hetednapon, magatokat és foglyaitokat.
20
Minden ruhát, minden bőrből való eszközt, minden kecskeszőrből való készítményt és minden faedényt; tisztítsátok meg magatokat.
21
És monda Eleázár pap a vitézeknek, akik elmentek vala a hadba: Ez a törvény rendelése, amelyet parancsolt vala az Úr Mózesnek:
22
Az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, az ónt és ólmot bizonyára;
23
Minden egyebet is, ami állja a tüzet, vigyetek át a tűzön, és megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt pedig, ami nem állja a tűzet, vízen vigyétek át.
24
Ruháitokat pedig mossátok meg a hetedik napon, és tiszták lesztek: és azután bemehettek a táborba.
25
Újra szóla az Úr Mózesnek, mondván:
26
Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.
27
És osszad a prédát két részre: a hadakozók között, akik hadba mentek, és az egész gyülekezet között.
28
És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek: ötszázból egy lelket, az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.
29
Azoknak fele részéből vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak, felemelt áldozatul az Úrnak.******
30
Az Izráel fiainak járó fele részből pedig egy elfogottat végy ötvenből: emberekből, ökrökből, szamarakból, juhokból, és minden baromból; és adjad azokat a lévitáknak, akik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére.
31
És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
32
És vala az a préda, azaz annak a zsákmánynak maradéka, amit a hadakozó nép zsákmányolt: hatszáz hetvenöt ezer juh.
33
És hetvenhét ezer ökör.
34
És hatvanegy ezer szamár.*******
35
Emberi lélek pedig: a leányok közül, akik nem ismertek vala férfival való egyesülést, ilyen lélek összesen harminckét ezer.
36
Vala pedig az egyik fele, azoknak része, akik hadba mentek vala: számszerint háromszáz harminchét ezer és ötszáz juh.
37
Vala pedig az Úrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.
38
Az ökör pedig: harminchat ezer; és azokból az Úrnak része: hetvenkettő.
39
És a szamár: harminc ezer és ötszáz; azokból az Úrnak része: hatvanegy.
40
Emberi lélek pedig tizenhat ezer; és azokból az Úrnak része: harminchét lélek.
41
És adá Mózes az Úrnak részét felemelt áldozatul Eleázárnak, a papnak, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
42
Az Izráel fiainak eső másik fele részből pedig, amelyet elválasztott Mózes a hadakozó férfiakétól.
43
(Vala pedig a gyülekezetre eső felerész juhokból: háromszáz harminchét ezer és ötszáz;
44
Ökör: harminchat ezer;
45
Szamár: harminc ezer és ötszáz:
46
Emberi lélek: tizenhat ezer.)********
47
Az Izráel fiainak eső fele részből pedig egy elfogottat vett Mózes ötvenből, az emberekből és a barmokból; és adá azokat a lévitáknak, akik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
48
És járulának Mózeshez a had ezereinek vezetői, az ezredesek és századosok.
49
És mondának Mózesnek: Szolgáid megszámlálták a hadakozó férfiakat, akik a mi kezünk alatt voltak, és senki közülünk el nem veszett.*********
50
Hoztunk azért az Úrnak való áldozatul kiki amit talált: aranyeszközöket, karláncokat, karpereceket, gyűrűket, fülönfüggőket, nyakláncokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az Úr előtt.
51
És elvevé Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat ő tőlök, és a megkészített eszközöket is mind.
52
És mindaz az arany, amelyet felemelt áldozatul vivének az Úrnak, tizenhat ezer hétszáz és ötven siklus vala az ezeredesektől és századosoktól.
53
A hadakozó férfiak közül kiki magának zsákmányolt.
54
Miután elvette vala Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az ezeredesektől és századosoktól, bevivék azt a gyülekezetnek sátorába, Izráel fiaira való emlékeztetőül az Úr elé.

--------------------------------------------------

* Zsidók Által Elkövetett Holokauszt #2
** Na mit mondtam?
*** A "mindenkinél szelídebb" Mózes" mérges lett, mert az emberei nem öltek meg mindenkit.
**** Mózes, A Legszelídebb elrendeli csecsemők lemészárlását.
***** Mózes A Legszelídebb elrendeli kislányok megerőszakolását. Igazi példakép!
****** Ez gyanúsan emberáldozatnak hangzik.
******* Ezeknek nem voltak csirkéik?
******** Gratulálok, tudsz osztani 2-vel. Most mit vársz, adjak egy nyalókát?
********* Tipikus bibliai hadviselés: a győztes fél nem veszít embert.

1
Előállának pedig a Célofhád leányai, aki Héfer fia vala, aki Gileád fia, aki Mákir fia, aki Manasse fia vala, József fiának, Manassénak nemzetségei közül. Ezek pedig az ő leányainak neveik: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thirca.
2
És megállának Mózes előtt, és Eleázár pap előtt, és a fejedelmek előtt, és az egész gyülekezet előtt a gyülekezet sátorának nyilásánál, mondván:
3
A mi atyánk meghalt a pusztában, de ő nem volt azoknak seregében, akik összeseregeltek volt az Úr ellen a Kóré seregében; hanem az ő bűnéért holt meg, és fiai nem voltak néki.
4
Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az ő nemzetsége közül, azért, hogy nincsen őnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között.
5
Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé.
6
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
7
Igazat szólnak a Célofhád leányai: Adj nékik örökségi birtokot az ő atyjoknak atyjafiai között, és szállítsd rájok az ő atyjoknak örökségét.
8
Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az ő leányának.
9
Ha pedig nem leend néki leánya, akkor adjátok az ő örökségét az ő testvéreinek.
10
Ha pedig nem leendenek néki testvérei, akkor adjátok az ő örökségét az ő atyja testvéreinek.
11
Ha pedig nem leendenek az ő atyjának testvérei, akkor adjátok az ő örökségét annak, aki legközelebbi atyjafia az ő nemzetségéből, és bírja azt. Legyen pedig az Izráel fiainak végezett törvényök, amiképpen megparancsolta az Úr Mózesnek.
12
Monda azután az Úr Mózesnek: Menj fel az Abarim hegyére, és lásd meg a földet, amelyet Izráel fiainak adtam.
13
Miután pedig megláttad azt, takaríttatol te is a te népedhez, amiképpen oda takaríttatott Áron, a te testvéred;
14
Mivelhogy nem engedétek az én beszédemnek a Cin pusztájában*, a gyülekezet versengésének idején, hogy megdicsőítettetek volna engemet ama vizeknél az ő szemeik előtt. Ezek a versengésnek vizei Kádesnél a Cin pusztájában.
15
Szóla azért Mózes az Úrnak, mondván:
16
Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfiút a gyülekezet fölé.
17
Aki kimenjen ő előttök, és aki bemenjen ő előttök; aki kivigye őket, és aki bevigye őket, hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk.
18
Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét a Nún fiát, a férfiút, akiben lélek van, és tedd ő reá a te kezedet.
19
És állasd őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé, és adj néki parancsolatokat az ő szemeik előtt.
20
És a te dicsőségedet közöld ő vele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete.
21
Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt az Urimnak ítélete felől** az Úr előtt. Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be, ő és Izráel minden fia ő vele, és az egész gyülekezet.
22
Úgy cselekedék azért Mózes, amiképpen parancsolta vala az Úr néki; mert vevé Józsuét, és állatá őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé.
23
És tevé az ő kezét ő reá, és ada néki parancsolatokat, amiképpen szólott vala az Úr Mózes által.

1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2
Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat, kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul a maga idejében áldozzátok nékem.
3
És mondd meg nékik: Ez a tűzáldozat, amelyet áldozzatok az Úrnak: egy esztendős, ép bárányokat, naponként kettőt, szüntelen való egészen égőáldozatul.
4
Egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estennen készítsd el.
5
És egy efa lánglisztnek tizedrészét ételáldozatul, megelegyítve egy hin sajtolt olajnak negyedrészével.
6
Ez a szüntelen való egészen égőáldozat, amely Sinai hegyen szereztetett kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.
7
Annak italáldozatja pedig egy hinnek negyedrésze egy-egy bárányhoz. A szenthelyen adj italáldozatot, jó borból az Úrnak.
8
A másik bárányt készítsd el estennen, a reggeli ételáldozat és annak italáldozatja szerint készítsd el azt, jóillatú tűzáldozatul az Úrnak.
9
Szombatnapon pedig áldozz két ép bárányt, esztendősöket, és két tized efa lisztlángot olajjal elegyített ételáldozatul, annak italáldozatjával egybe.
10
Ez a szombati egészen égőáldozat szombatonként, a szüntelen való egészen égőáldozaton és annak italáldozatján kivül.
11
A ti hónapjaitok kezdetén is áldozzatok az Úrnak egészen égőáldozatul két fiatal tulkot, egy kost, és hét egyesztendős, ép bárányt.
12
És egy-egy tulok mellé olajjal elegyített három tized efa lánglisztet ételáldozatul, egy-egy kos mellé pedig olajjal elegyített két tized efa lánglisztet ételáldozatul.
13
És egy-egy bárány mellé egy-egy tized efa lisztlángot olajjal elegyítve ételáldozatul; égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
14
Az azokhoz való italáldozat pedig legyen fél hin bor egy tulok mellé, egy harmad hin egy kos mellé, és egy negyed hin egy bárány mellé. Ez a hónapos egészen égőáldozat minden hónap kezdetén, az esztendőnek hónapjai szerint.
15
És egy kecskebakot is készítsetek el bűnért való áldozatul az Úrnak, a szüntelen való egészen égőáldozaton kívül, annak italáldozatával egyben.
16
Az első hónapban pedig, a hónapnak tizennegyedik napján az Úrnak páskhája van.
17
És e hónapnak*** tizenötödik napján is ünnep van; hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek.
18
Első napon legyen szent gyülekezés; semmi robota munkát ne végezzetek,
19
Hanem tűzáldozatul egészen égőáldozatot vigyetek az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, egy esztendős bárányt hetet, amelyek épek legyenek.
20
És azoknak ételáldozata olajjal elegyített lisztláng legyen; három tizedrész efát tegyetek egy tulok mellé, és két tizedrészt egy kos mellé.
21
Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt tegyetek, a hét bárány szerint.
22
És bűnért való áldozatul egy bakot, hogy engesztelés legyen értetek.
23
A reggeli egészen égőáldozaton kívül, (amely szüntelen való égőáldozat) készítsétek el ezeket.
24
Ezek szerint készítsetek naponként hét napon át kenyeret, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak; a szüntelen való egészen égőáldozaton kívül készíttessék az, annak italáldozatjával egyben.
25
A hetedik napon is legyen néktek szent gyülekezésetek; semmi robota munkát ne végezzetek.
26
A zsengék napján is, amikor új ételáldozatot visztek az Úrnak a ti hetes ünnepeteken: szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek.
27
Hanem vigyetek kedves illatul egészen égőáldozatot az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, és esztendős bárányt hetet.
28
És azokhoz való ételáldozatul olajjal elegyített háromtized efa lisztlángot egy tulok mellé, két tizedet egy kos mellé.
29
Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt, a hét bárány szerint.
30
Egy kecskebakot is, hogy engesztelés legyen értetek.
31
A szüntelen való egészen égőáldozaton és annak ételáldozatján kivül készítsétek ezeket: épek legyenek, azoknak italáldozatjokkal egyben.

1
A hetedik hónapban pedig a hónapnak első napján szent gyülekezésetek legyen néktek. Semmi robota munkát ne végezzetek; kürt zengésének napja legyen az néktek.
2
És készítsetek el kedves illatul egészen égőáldozatot az Úrnak, egy fiatal tulkot, egy kost, esztendős ép bárányt hetet.
3
És azokhoz ételáldozatul olajjal elegyített három tized efa lisztlángot a tulok mellé, két tizedrészt a kos mellé;
4
És egy-egy tizedrészt egy-egy bárány mellé, a hét bárány szerint;
5
És egy kecskebakot bűnért való áldozatul, hogy engesztelés legyen értetek,
6
Az újhold egészen égőáldozatján és annak ételáldozatján kivül, és a szüntelen való egészen égőáldozaton és annak ételáldozatján, és azoknak italáldozatjokon kivül, az ő rendjök szerint, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.
7
E hetedik hónapnak tizedik napján is szent gyülekezésetek legyen néktek; és sanyargassátok meg magatokat****, semmi munkát ne végezzetek;
8
És vigyetek az Úrnak kedves illatú egészen égőáldozatul: egy fiatal tulkot, egy kost, esztendős bárányt hetet, épek legyenek;
9
És azoknak ételáldozatául olajjal elegyített három tized efa lisztlángot a tulok mellé; két tizedrészt az egy kos mellé;
10
Egy-egy tizedrészt egy-egy bárány mellé, a hét bárány szerint.
11
Egy kecskebakot bűnért való áldozatul, az engesztelésre való bűnáldozaton kivül, és a szüntelen való egészen égőáldozaton, annak ételáldozatán és azoknak italáldozatjokon kivül.
12
A hetedik hónapnak tizenötödik napján is szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek, és az Úrnak ünnepét hét napon ünnepeljétek.
13
És vigyetek az Úrnak egészen égőáldozatot, kedves illatú tűzáldozatul: tizenhárom fiatal tulkot, két kost, esztendős bárányt tizennégyet, épek legyenek.
14
És azoknak ételáldozatául olajjal elegyített lisztlángból három tizedrész efát egy-egy tulok mellé, a tizenhárom tulok szerint, két tizedrészt egy-egy kos mellé, a két kos szerint.
15
És egy-egy tizedrészt minden bárány mellé, a tizennégy bárány szerint.
16
És egy kecskebakot bűnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égőáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
17
Másodnapon pedig tizenkét fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendősöket.
18
És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé, a bárányok mellé, az ő számok szerint, a szokás szerint.
19
És egy kecskebakot bűnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égőáldozaton, annak ételáldozatján és azoknak italáldozatjokon kivül.
20
Harmadnap pedig tizenegy fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendősöket.
21
És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az ő számok szerint, a szokás szerint;
22
És egy kecskebakot bűnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égőáldozaton és annak ételáldozatján és italáldozatján kivül.
23
Negyednapon pedig tíz fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendősöket.
24
Azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az ő számok szerint, a szokás szerint;
25
És egy kecskebakot bűnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égőáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
26
És ötödnapon kilenc fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendősöket:
27
És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, azoknak számok szerint, a szokás szerint.
28
És egy bakot bűnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égőáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
29
És hatodnapon nyolc tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendősöket.
30
És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az ő számok szerint, a szokás szerint;
31
És egy bakot bűnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égőáldozaton kívül, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
32
És hetedik napon hét tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendősöket;
33
És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az ő számok szerint, a szokás szerint;
34
És egy bakot bűnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égőáldozaton kívül, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
35
Nyolcadnapon bezáró ünnepetek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek;
36
Hanem vigyetek az Úrnak egészen égőáldozatot, kedves illatú tűzáldozatul: egy tulkot, egy kost, hét ép bárányt, esztendősöket;
37
Azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulok mellé, a kos mellé, és a bárányok mellé, az ő számok szerint, a szokás szerint;
38
És egy bakot bűnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égőáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
39
Ezeket áldozzátok az Úrnak a ti ünnepeiteken, azokon kívül, amiket fogadásból, és szabad akaratból áldoztok, a ti egészen égőáldozataitokul, ételáldozataitokul, italáldozataitokul, és hálaáldozataitokul.
40
És megmondá Mózes Izráel fiainak mind azokat, amelyeket az Úr parancsolt vala Mózesnek.

1
És szóla Mózes az Izráel fiai közt lévő törzsek fejeinek, mondván: Ez az a beszéd, amelyet parancsolt az Úr:
2
Ha valamely férfi fogadást fogad az Úrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az ő szavát; amint az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.*****
3
Ha pedig asszony fogad fogadást az Úrnak, és kötésre kötelezi le magát az ő atyjának házában az ő fiatalságában;
4
És hallja az ő atyja az ő fogadását, vagy kötelezését, amelylyel lekötelezte magát, és nem szól arra az ő atyja: akkor megáll minden ő fogadása, és minden kötelezés is, amelylyel lekötelezte magát, megálljon.
5
Ha pedig megtiltja azt az ő atyja azon a napon, amelyen hallotta: nem áll meg semmi fogadása és kötelezése, amelylyel lekötelezte magát, és az Úr is megbocsát néki, mert az ő atyja tiltotta meg azt.*****
6
Ha pedig férjhez megy, és így terhelik őt az ő fogadásai vagy ajkán kiszalasztott szava, amelylyel lekötelezte magát;
7
És hallja az ő férje, és nem szól néki azon a napon, amelyen hallotta azt: akkor megállanak az ő fogadásai, és az ő kötelezései is, amelyekkel lekötelezte magát, megálljanak.
8
Ha pedig azon a napon, amelyen hallja a férje, megtiltja azt: akkor erőtlenné teszi annak fogadását, amelyet magára vett, és az ő ajakinak kiszalasztott szavát, amelylyel lekötelezte magát; és az Úr is megbocsát néki.
9
Az özvegy asszonynak pedig és az elváltnak minden fogadása, amelylyel lekötelezi magát, megáll.
10
Ha pedig az ő férjének házában tesz fogadást, vagy esküvéssel kötelezi magát valami kötésre:
11
Ha hallotta az ő férje és nem szólt arra, nem tiltotta meg azt: akkor annak minden fogadása megáll, és minden kötelezése, amelylyel lekötelezte magát, megálljon.
12
De ha a férje teljesen erőtlenné teszi azokat azon a napon, amelyen hallotta: nem áll meg semmi, ami az ő ajakin kijött, sem fogadása, sem az ő maga lekötelezése; az ő férje erőtlenné tette azokat, és az Úr megbocsát néki.
13
Minden fogadását, és minden esküvéssel való kötelezését a maga megsanyargattatására, a férje teszi erőssé, és a férje teszi azt erőtlenné.
14
Hogyha nem szólván nem szól néki a férje egy naptól fogva más napig, akkor megerősíti minden fogadását, vagy minden kötelezését, amelyeket magára vett; megerősíti azokat, mert nem szól néki azon a napon, amelyen hallotta azt.
15
Ha pedig azután teszi erőtelenekké azokat, minekutána hallotta vala: ő hordozza az ő bűnének terhét.
16
Ezek azok a rendelések, amelyeket parancsolt az Úr Mózesnek, a férj és az ő felesége között, az atya és leánya között, mikor még fiatalságában az ő atyjának házában van.

-----------------------------------------------

* És ehhez amúgy mi köze Mózesnek?
** Azaz feldobtak egy érmét, hogy fej, vagy írás.
*** Sose fogom megérteni két egyhetes ünnep, egy nap eltolással kezdve hogyan működik.
**** Mazochista kultúra.
***** És ha azt találta mondani "Esküszöm fejbeverlek?" Vagy még rosszabb: "Esküszöm, megöllek?"
****** De mi van ha nem hallotta? És honnan tudjuk hogy hallotta?

1
És lőn a csapás után, szóla az Úr Mózesnek és Eleázárnak, az Áron pap fiának, mondván:
2
Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét*, húsz esztendőstől fogva és feljebb, az ő atyáiknak háznépe szerint; mindenkit, aki hadba mehet Izráelben.
3
Szóla azért velök Mózes és Eleázár, a pap, a Moáb mezőségében a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:
4
Vegyétek számba a népet, húsz esztendőstől fogva és feljebb, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek és Izráel fiainak, akik kijöttek volt Égyiptom földéből.
5
Rúben elsőszülötte Izráelnek. Rúben fiai ezek: Hánoktól a Hánokiták, Pallutól a Palluiták nemzetsége.
6
Hecrontól a Hecroniták nemzetsége, Kármitól a Kármiták nemzetsége.
7
Ezek a Rúbeniták nemzetségei**. És lőn az ő számok negyvenhárom ezer, hétszáz és harminc.
8
És a Pallu fiai valának: Eliáb.***
9
Eliáb fiai pedig, Nemuél, Dáthán és Abirám. Ez a Dáthán és Abirám a gyülekezet előljárói valának, akik feltámadtak vala Mózes ellen és Áron ellen.****
10
És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és Kórét, meghalván az a gyülekezet, mivelhogy megemészte a tűz kétszáz és ötven férfiút, akik intőpéldául lőnek.
11
Kóré fiai pedig nem halának meg.
12
Simeon fiai az ő nemzetségeik szerint ezek: Nemuéltől***** a Nemuéliták nemzetsége, Jámintól a Jáminiták nemzetsége, Jákintól a Jákiniták nemzetsége.
13
Zerákhtól****** a Zerákhiták nemzetsége. Saultól a Sauliták nemzetsége.
14
Ezek a Simeoniták nemzetségei: huszonkét ezer és kétszáz.
15
Gád fiai az ő nemzetségeik szerint ezek: Sefontól a Sefoniták nemzetsége, Haggitól a Haggiták nemzetsége, Súnitól a Súniták******* nemzetsége.
16
Oznitól******** az Ozniták nemzetsége, Éritől az Ériták nemzetsége.
17
Arodtól az Aroditák nemzetsége, Arélitől az Aréliták nemzetsége.
18
Ezek Gád fiainak nemzetségei; az ő számok szerint negyven ezer és ötszáz.
19
Júda fia********i: Ér és Onán. És meghala Ér és Onán a Kanaán földén.
20
Júda fiai pedig az ő nemzetségeik szerint ezek valának: Séláhtól a Séláhiták nemzetsége, Pérectől a Péreciták nemzetsége, Zerákhtól a Zerákhiták nemzetsége.
21
Pérec fiai valának pedig: Hecrontól a Hecroniták nemzetsége; Hámultól a Hámuliták nemzetsége.
22
Ezek Júda nemzetségei az ő számok szerint: hetvenhat ezer ötszáz.
23
Izsakhár fiai az ő nemzetségeik szerint ezek: Thólától a Thóláiták nemzetsége; Puvától a Puviták nemzetsége;
24
Jásubtól a Jásubiták nemzetsége; Simrontól a Simroniták nemzetsége.
25
Ezek Izsakhár nemzetségei az ő számok szerint: hatvannégy ezer háromszáz.
26
Zebulon fiai az ő nemzetségeik szerint ezek: Szeredtől a Szerediták nemzetsége, Élontól az Éloniták nemzetsége, Jahleéltől a Jahleéliták nemzetsége.
27
Ezek a Zebuloniták nemzetségei az ő számok szerint: hatvan ezer ötszáz.
28
József fiai az ő nemzetségeik szerint ezek: Manasse és Efraim.
29
Manasse fiai: Mákirtól a Mákiriták nemzetsége. Mákir nemzé Gileádot**********; Gileádtól a Gileáditák nemzetsége.
30
Ezek Gileád fiai: Jezertől a Jezeriták nemzetsége, Hélektől a Hélekiták nemzetsége.
31
És Aszriéltől az Aszriéliták nemzetsége; Sekemtől a Sekemiták nemzetsége.
32
És Semidától a Semidáták nemzetsége és Héfertől a Héferiták nemzetsége.
33
Célofhádnak pedig, a Héfer fiának nem voltak fiai, hanem leányai; és a Célofhád leányainak nevei ezek: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thirca.
34
Ezek Manasse nemzetségei, és az ő számok ötvenkét ezer és hétszáz.
35
Ezek Efraim fiai az ő nemzetségeik szerint: Suthelákhtól a Suthelákhiták nemzetsége, Békertől a Békeriták nemzetsége, Tahántól a Tahániták nemzetsége.
36
Ezek pedig a Suthelákh fiai: Érántól az Érániták nemzetsége.***********
37
Ezek Efraim fiainak nemzetségei az ő számok szerint: harminckét ezer és ötszáz. Ezek József fiai az ő nemzetségeik szerint.
38
Benjámin fiai az ő nemzetségeik szerint ezek: Belától a Belaiták nemzetsége; Asbéltől az Asbéliták nemzetsége; Ahirámtól az Ahirámiták nemzetsége.
39
Sefufámtól a Sefufámiták nemzetsége; Hufámtól a Hufámiták nemzetsége.
40
Bela fiai pedig valának: Ard és Naamán: Ardtól az Arditák nemzetsége; Naamántól a Naamániták nemzetsége.
41
Ezek Benjámin fiai az ő nemzetségeik szerint, és számok: negyvenöt ezer és hatszáz.
42
Ezek Dán fiai az ő nemzetségeik szerint: Suhámtól a Suhámiták nemzetsége. Ezek Dán nemzetségei, az ő nemzetségeik szerint.
43
A Suhamiták minden nemzetsége az ő számok szerint: hatvannégy ezer és négyszáz.
44
Áser fiai az ő nemzetségeik szerint ezek: Jimnától a Jimnaiták nemzetsége; Jisvitől a Jisviták nemzetsége; Bériától a Bérihiták************ nemzetsége.
45
A Béria fiaitól: Khébertől a Khéberiták nemzetsége, Malkiéltől a Malkiéliták nemzetsége.
46
Áser leányának pedig neve vala Sérah.
47
Ezek Áser fiainak nemzetségei az ő számok szerint: ötvenhárom ezer és négyszáz.
48
Nafthali fiai az ő nemzetségeik szerint ezek: Jakhceéltől a Jakhceéliták nemzetsége, Gúnitól a Gúniták nemzetsége.
49
Jécertől a Jéceriták nemzetsége; Sillémtől a Sillémiták nemzetsége.
50
Ezek Nafthali nemzetségei az ő nemzetségeik szerint: az ő számok pedig negyvenöt ezer és négyszáz.
51
Ezek Izráel fiainak megszámláltjai: hatszáz egyezer hétszáz harminc.
52
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
53
Ezeknek osztassék el az a föld örökségül, az ő neveiknek száma szerint.*************
54
A nagyobb számúnak adj nagyobb örökséget, a kisebb számúnak pedig tedd kisebbé az ő örökségét; mindeniknek az ő száma szerint adattassék az ő öröksége.
55
De sorssal osztassék el a föld; az ő atyjok törzseinek nevei szerint örököljenek.
56
A sors szerint osztassék el az örökség, mind a sok és mind a kevés között.
57
Ezek pedig Lévi megszámláltjai az ő nemzetségeik szerint: Gérsontól a Gérsoniták nemzetsége; Kéháttól a Kéhátiták nemzetsége; Méráritól a Méráriták nemzetsége.
58
Ezek Lévi nemzetségei: a Libniták nemzetsége, a Hébroniták nemzetsége, a Makhliták nemzetsége, a Músiták nemzetsége, a Kórahiták nemzetsége. Kéhát pedig nemzé Amrámot.
59
Amrám feleségének neve pedig Jókebed, a Lévi leánya, aki Égyiptomban született Lévinek; és ő szülte Amrámnak Áront, Mózest, és Miriámot, az ő leánytestvéröket.
60
És születének Áronnak: Nádáb és Abihu, Eleázár és Ithamár.
61
És meghalának Nádáb és Abihu, mikor idegen tűzzel áldozának az Úr előtt.
62
És vala azoknak száma: huszonhárom ezer, mind férfiak, egy hónapostól fogva és feljebb; mert nem voltak beszámlálva az Izráel fiai közé, mivel nem adatott nékik örökség Izráel fiai között.
63
Ezek Mózesnek és Eleázárnak, a papnak megszámláltjai, akik megszámlálák Izráel fiait a Moáb mezőségében, Jérikhó átellenében a Jordán mellett.
64
Ezek között pedig nem volt senki a Mózestől és Áron paptól megszámláltattak közül, mikor megszámlálták vala Izráel fiait a Sinai pusztájában.
65
Mert az Úr mondotta vala nékik: Bizonynyal meghalnak a pusztában; és senki nem maradt meg azok közül, hanem csak Káleb, a Jefunné fia, és Józsué, a Nún fia.

--------------------------------------------

* Már megint? Minek? A "csapás"-ban ráadásul tudjuk hányan haltak meg, mert a narrátor megmondta :D
** És mi lett eliábbal, meg pélethel?
*** Oh. Ellentmondás. Szám.16.1.
**** Ezt értem én, de honnan került elő Nemuél?
***** Ez ugyanaz a Nemúél, vagy egy másik? És... Látom azt is, hogy Jemúél volt itt korábban... A két mitológiai név összemosódott?
****** Őt viszont meg sem kísérlem beazonosítani, pláne hogy ez a lista elfeledkezett Óhadról (Exo.6.15).
******* Ami ugye az iszlám egyik irányzatának neve is, nyilván innen vették. Erről pedig eszembe jut, hogy volt ugye egy Ashkenáz is a listán valahol régen, nyilván onnan vették az ashkenázi kifejezést - súgok, rohadtul nincs rajta a Kiválasztott Árja Nép leszármazásán, hanem valami oldalág, tehát gój leszármazás. "Majdnem" mintha nyilvánsan hirdetnék, ők is tudják, hogy azoknak SEMMI KÖZÜK leszármazásilag a történelmi csoporthoz, mind kazár betértek eredetileg.
******** Amellett hogy itt előkerülnek új nevek, elfelejtődnek régiek, illetve az írásmód drasztikus megváltozását tapasztaljuk, ott a kérdés, hogy a fához eddig sem kapcsolódó neveket miért nem rakják a fára?
********* Megint össze-vissza megyünk.
********** Itt az a gond, hogy Gen.50.23 szerint Mákir/Mákhirnak több mint egy gyereke volt.
*********** Gen.50.23 szerint Efraimnak dédunokája is született ám.
************ Egy dolgod volt. Kétszer írtad le a szót egymás mellé. És elbasztad.
************* Melyik évben járunk, hogy nem terveznek több halálesettel?

jövendőt mond1
Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival.
2
Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
3
És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen.
4
És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét, és akasztasd fel őket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izráeltől.
5
Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit*, akik odaszegődtek Bál-Peórhoz.**
6
És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az ő atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál.
7
És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.
8
És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason***. És megszünék a csapás Izráel fiai között.****
9
De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.*****
10
Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
11
Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta ő közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.
12
Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő néki.
13
És lészen ő nála és az ő magvánál ő utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.
14
A megöletett izráelita férfinak neve pedig, aki a midiánbeli asszonynyal együtt öletett meg, Zimri, a Szálu****** fia vala, a Simeon-nemzetség háznépének fejedelme.
15
A megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi, Cúr leánya, aki a Midiániták******* között az ő atyja háza nemzetségeinek fejedelme vala.
16
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
17
Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek meg őket,
18
Mert ők megtámadtak titeket az ő cselszövéseikkel********, amelyeket Peórért és az ő hugokért Kozbiért, a midián fejedelem leányáért szőttek ellenetek, aki megöletett a Peór miatt való csapásnak napján.

---------------------------------------------

* Íme a világ legszelídebb embere! A megoldása mindenre: öljük meg!
** Nem bírja a  konkurenciát, annyira nem, hogy még az emberi jogokat is leszarja.
*** Különös kegyetlenséggel elkövetett gyűlöletbűnycselekmény, masszív xenofóbia, rasszizmus, nacionalizmus, plusz magánlaksértés.
**** Miféle csapás? Nem volt semmiféle csapás!
***** 2 = 24,000? Vagy Fineás csak a jéghegy csúcsa, és itt egy Holokauszt Rewandában történt? A Hosszú Kések Éjszakája? Vagy az író volt lusta kitalálni egy csapást, és csak benyögte hogy "lesújtás", meg egy számot, mondván úgyse figyel már senki.
****** Gyanús nekem, hogy ez a Salu az az Exo.6.15 Saulja, csak valaki elírta.
******* Mózest vajon miért nem ölték meg ugyanezért?
******** Azt a kurva! Mármint kedvesek, normálisak, elfogadók voltak? Micsoda fertő!

1
És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezőségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.
2
És mikor látta Bálák, a Cippór fia mind azokat, amelyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:
3
Igen megrémüle Moáb a néptől, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.
4
Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, amiképpen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját. (Bálák pedig, Cippórnak fia Moáb királya vala abban az időben.)
5
Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, amely vala a folyóvíz mellett, az ő népe fiainak földére, hogy hívják őt, mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.
6
Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy akit megáldasz, meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz.
7
Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendőmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.
8
Ő pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, amiképpen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.
9
Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?
10
És monda Bálám az Istennek: Bálák, Cippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, ezt mondván:
11
Ímé e nép, amely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharcolhatok vele, és kiűzhetem őt.
12
És monda Isten Bálámnak: Ne menj el ő velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
13
Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.
14
És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.
15
Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál előkelőbbeket.
16
És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Cippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!
17
Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!
18
Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.
19
Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?
20
És eljöve Isten Bálámhoz* éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, amit mondok majd néked.
21
Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.
22
De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő**. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele.
23
És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, amint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám pedig veré az ő szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.
24
Azután megálla az Úrnak angyala a szőlők ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.
25
Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.
26
Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.
27
Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.
28
És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?
29
Bálám pedig monda a szamárnak***: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.
30
És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, amelyen járni szoktál, amióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled ekképpen cselekedni? Az pedig felele: Nem.
31
És megnyitá az Úr a Bálám szemeit****, és látá az Úr angyalát, amint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az ő kezében; akkor meghajtá magát és arcra borula.
32
Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én előttem.
33
És meglátott engem a szamár, és kitért én előttem immár három ízben; ha ki nem tért volna előlem, most meg is öltelek volna téged, őt pedig életben hagytam volna.
34
Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz előttem az útban. Most azért, ha nem tetszik ez néked, visszatérek.
35
Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal*****; mindazáltal amit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.
36
Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak egyik városába, amely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.
37
És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?
38
Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é magamtól valamit? Ami mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom.
39
És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.
40
És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, akik vele valának.
41
Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé őt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.

1
És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.
2
És úgy cselekedék Bálák amiképpen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
3
És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek******; talán előmbe jő az Úr nékem, és amit mutat majd nékem, megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra.
4
És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
5
Az Úr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
6
És visszatére ő hozzá, és ímé áll vala az ő égőáldozata mellett; ő maga és Moábnak minden fejedelme.
7
És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeiről, mondván: Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;
8
Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?
9
Mert sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; ímé oly nép, amely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.
10
Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!
11
És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád őket.
12
Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, amit az Úr adott az én számba?*******
13
Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad őt, de csak valamely részét látod annak, és őt mindenestől nem látod, és átkozd meg őt onnét nékem.********
14
És vivé őt az őrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.
15
És monda Báláknak: Állj meg itt a te égőáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.
16
Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és ígét ada az ő szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
17
Méne azért ő hozzá, és ímé ő áll vala az ő égőáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is ő vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az Úr?
18
Akkor elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Cippórnak fia!
19
Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
20
Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom.
21
Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene van ő vele; és királynak szóló rivalgás hangzik ő benne.
22
Isten hozta ki őket Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé.
23
Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!
24
Ímé e nép felkél mint nőstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem issza.
25
Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad őt.
26
Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é néked, mondván: Valamit mond nékem az Úr, azt mívelem?
27
És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét e népet én érettem.*********
28
Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, amely a puszta felé néz.
29
És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.
30
Úgy cselekedék azért Bálák, amint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

1
Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az előtt, varázslatok után, hanem fordítá az ő orcáját a puszta felé.
2
És mikor felemelte Bálám az ő szemeit, látá Izráelt, amint letelepedett az ő nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala ő rajta.
3
Akkor elkezdé az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata.
4
Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:
5
Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!
6
Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint cédrusfák a vizek mellett!
7
Víz ömledez az ő vedreiből, vetését bő víz öntözi; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az ő országa.
8
Isten hozta ki Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.
9
Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? Aki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.
10
És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.**********
11
Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtől.
12
És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, akiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:
13
Ha Bálák az ő házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. Amit az Úr szól, azt szólom.
14
Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jőjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következő időben.
15
És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemű ember szózata,
16
Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.
17
Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca*********** támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait************.
18
És Edom más birtoka lesz, Szeir az ő ellensége is másnak birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.
19
És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.
20
És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Amálek első a nemzetek között, de végezetre mindenestől elvész.
21
És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erős a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;
22
Mégis el fog pusztulni Kain*************; amíg Assur téged fogva viszen.
23
Újra kezdé az ő példázó beszédét, és monda: Óh, ki fog élni még, amikor véghez viszi ezt az Isten?
24
És Kittim partjairól hajók jőnek, és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestől elvész.
25
Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az ő helyére. És Bálák is elméne az ő útján.

---------------------------------------------------

* Először is leszögezném, csak azért ilyen alliterálóak ezek a nevek, hogy eltereljék a figyelmet. Másodszor pedig kicsit csalok, előrelapoztam (oké: kerestem a szövegben), és Bálám midiánita (és nem moábita).
** Mr. Isten megharagudott, hogy Bálám azt csinálja, amit mondott neki.
*** Bálám reakciója a beszélő szamárra elhihetetlen. A beszélő szamár ellen (szemben a beszélő kígyóval) nincs kifogásom, mivel itt egyértelműen csoda történt a sztori szerint.
**** Tehát az volt a probléma, hogy Bálám nem látta a láthatatlan angyalt. Értem én.
***** Mire volt jó a közjáték? Bálám elindult, ahogy Mr. Isten mondta, Bálákhoz. Ezért Mr. Isten megharagudott Bálámra, és elküldte az angyalát ... hogy mondja meg Bálámnak, hogy menjen tovább ahogy megbeszélték? Ennek semmi értelme. Chewbacca az Endoron lakik...
****** ...oda ahol nem láthat és hallhat senki, így aztán azt mondok amit akarok majd.
******* Mondjuk jogos. miért kért fel Bálák valakit, aki a megtámadandó csoport pártján áll?
******** A világ legrosszabb terve. Mer' majd a másik dombról másként fog történni. Jajj szegény fejemnek!
********* Ez most tényleg ilyen hülye?
********** Akkor ugye Bálámot megjutalmazza majd Mr. Isten, vagy legalábbis nem öli meg, ugye? Gondold át mégegyszer.
*********** Jut ezsembe: még Egyiptomban arról volt szó, hogyaa vezéri pálca el nem műlik Júdától (Gen.49.10). A népnek jelenleg vitathatatlanul Mózes a vezére. Isten theát hamis próféta, és halálra kell köveznünk.
************ Seth ugyebár az az illető, akitől MINDENKI származik az Özönvíz után. 
************* Káin? Az hogy élte túl az Özönvizet?

1
Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, aki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.
2
Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.
3
És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
4
És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét*. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6
Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet**, és sokan meghalának Izráel népéből.
7
Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9
Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra***, életben marada.
10
Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.
11
Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban****, abban a pusztában, amely Moáb előtt vala napkelet felől.
12
Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.
13
Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon vizén túl, amely van a pusztában, és kijő az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.
14
Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébről Szúfában, és a patakokról Arnonnál,
15
És a patakok folyásáról, amely Ar város felé hajol és Moáb határára dűl.
16
És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, amelynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.
17
Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jőjj fel óh kút! énekeljetek néki!
18
Kút, amelyet fejedelmek ástak; a nép előkelői vájtak, kormánypálcával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába menének.
19
És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélből Bámóthba.
20
Bámóthból pedig abba a völgybe, amely Moáb mezején van, onnan a Piszga tetejére, amely a sivatagra néz.
21
És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:
22
Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezőre, sem szőlőre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.
23
De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az ő határán, sőt egybegyűjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jahácba; és megütközék Izráellel.*****
24
És megveré őt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erős vala az Ammon fiainak határa.
25
És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;
26
Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak előbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezéből Arnonig.
27
Azért mondják a példabeszédmondók: Jőjjetek Hesbonba! Építtessék és erősíttessék Szíhon városa!
28
Mert tűz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak városát, Arnon magaslatainak urait.
29
Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe!****** Futásra adta ő fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.
30
De mi lövöldöztük őket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, amely Medebáig ér.
31
Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.
32
És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiűzé az Emoreust, aki ott vala.
33
Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivő úton. És kijöve Og, Básán királya ő ellenök, ő és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.
34
Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt, és egész népét, és az ő földét. És úgy cselekedjél vele, amiképpen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, aki lakik vala Hesbonban.
35
Megverék azért őt és az ő fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belőle; és elfoglalák az ő földét.

------------------------------------------------------

* Oké, akkor bullshitet hívok. Ha lerombolták az országot, minek kerülnék meg?
** Ettől bizonyára nem halnak majd szomjan, ugye?
*** Ez így szerintem egy bálvány. Az meg ugye tilos.
**** Talán még időben szólok, hogy jegyzem ám merre jártak!
***** Ez gyanúsan ugyanaz a történet mint az előbb az edomitákkal.
****** Én mondjam meg nekik hogy az emoreusokat, és nem a moábitákat győzték le, vagy megteszed Te?

1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2
Szólj Izráel fiainak, és végy tőlök egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.
3
Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjok házának fejéért.
4
És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, ahol megjelenek néktek.
5
És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, akit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, amelyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
6
Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.
7
És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.
8
És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.
9
És kihozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az ő vesszejét.
10
És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája elé*, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.
11
És megcselekedé Mózes; amint parancsolta vala az Úr néki, akképpen cselekedék.
12
És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!
13
Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-é?!

1
És monda az Úr Áronnak**: Te és a te fiaid, és a te atyádnak háza te veled, hordozzátok a szent hajlék körül való hamisság büntetését. Te és a te fiaid te veled, hordozzátok a ti papságtok hamisságának büntetését.
2
A te atyádfiait, Lévinek törzsét, a te atyádnak nemzetségét is vedd magad mellé, melletted legyenek, és néked szolgáljanak; te pedig és a te fiaid veled, szolgáljatok a bizonyság sátora előtt.
3
És ügyeljenek a te ügyedre és az egész sátornak ügyére; de a szenthajlék edényeihez és az oltárhoz ne járuljanak, hogy meg ne haljanak mind ők, mind ti.
4
És melletted legyenek, és ügyeljenek a gyülekezet sátorának ügyére, a sátornak minden szolgálatja szerint; de idegen ne járuljon ti hozzátok.
5
Ügyeljetek azért a szenthajléknak ügyére, és az oltárnak ügyére, hogy ne legyen ezután harag Izráel fiai ellen.
6
Mert íme én választottam a ti atyátokfiait, a lévitákat Izráel fiai közül, mint az Úrnak adottakat, néktek, ajándékul, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorának szolgálatában.
7
Te pedig és a te fiaid te veled, ügyeljetek a ti papságotokra mindenben, amik az oltárhoz tartoznak, és a függönyön belől vannak, hogy azokban szolgáljatok; a ti papságotoknak tisztét adtam néktek ajándékul, azért az idegen, aki oda járul, haljon meg.
8
Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjul, örökkévaló rendelés szerint.
9
Ez legyen tiéd a legszentségesebbekből, amelyek tűzzel meg nem égettetnek: Minden ő áldozatjok, akár ételáldozatjok, akár bűnért való áldozatjok, akár pedig vétekért való áldozatjok, amiket nékem adnak, mint legszentségesebbek, tiéid legyenek és a te fiaidé.
10
A legszentségesebb helyen egyed meg azt, csak a férfiak egyék azt; szentség legyen tenéked.
11
Ez is tiéd legyen, mint felemelt áldozat az ő ajándékukból, Izráel fiainak minden meglóbált áldozataival együtt; néked adtam azokat és a te fiaidnak, és a te leányaidnak, akik veled vannak, örökkévaló rendelés szerint; mindenki, aki tiszta a te házadban, eheti azt:
12
Az olajnak minden kövérjét, és minden kövérjét a mustnak és gabonának, azoknak zsengéit, amelyeket az Úrnak adnak, tenéked adtam.
13
Mindennek első gyümölcsei az ő földjökön, amelyeket az Úrnak visznek, tiéid legyenek***; mindenki, aki tiszta a te házadban, egye azokat.
14
Minden, ami teljesen Istennek szenteltetik Izráelben, tiéd legyen.
15
Minden, ami az élő állatok közül az anyaméhet megnyitja, amelyet az Úrnak visznek, mind emberekből s mind barmokból a tiéd legyen; csakhogy az embernek elsőszülöttét váltasd meg, és a tisztátalan állatnak elsőszülöttét is megváltassad.
16
Amelyek pedig váltságosok, egy hónapostól kezdve váltasd meg a te becslésed szerint, öt ezüst sikluson a szent siklus szerint: húsz géra az.
17
De a tehénnek első fajzását, vagy a juhnak első fajzását, vagy a kecskének első fajzását meg ne váltasd; mert szentelni valók azok; a véröket hintsd az oltárra, és azoknak kövérit füstölögtesd el kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.
18
Azoknak húsa pedig tiéd legyen, amiképpen a meglóbált szegy, és amint a jobb lapocka is tiéd lesz.
19
Minden felemelt áldozatot a szent dolgokból, amelyeket az Úrnak áldoznak Izráel fiai, néked adtam örökkévaló rendelés szerint, és a te fiaidnak, és a te leányaidnak, akik veled vannak; sónak szövetsége ez, örökkévaló az Úr előtt, néked és a te magodnak veled.
20
Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjökből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ő közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között.
21
De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez amelylyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát.
22
És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak.
23
De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és ők viseljék az ő bűnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
24
Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, amit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
25
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
26
A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet.
27
És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérűről való gabona és mint a sajtóból kiömlő bor.
28
Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti tizedetekből, amelyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak.
29
Minden ti ajándékotokból vigyétek a felemelt áldozatokat az Úrnak, mindenből a kövérjét, ami abból szentelni való.
30
Mondd meg azt is nékik: Mikor a kövérjét áldozzátok abból, olyanul tulajdoníttatik az a lévitáknak, mintha a szérűről és sajtóból adnák.
31
Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért.
32
És nem lesztek bűnösök amiatt, ha abból a kövérjét áldozzátok: és Izráel fiainak szent dolgait sem fertőztetitek meg, és meg sem haltok.

1
Szóla azután az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
2
Ez a törvény rendelése, amelyet parancsolt az Úr, mondván: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy veres tehenet, épet, amelyben ne legyen hiba, amelynek nyakán iga nem volt.****
3
És adjátok azt Eleázárnak, a papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kivül, és öljék meg azt ő előtte.
4
És vegyen Eleázár, a pap annak véréből az ő újjával, és hintsen a gyülekezet sátorának eleje felé annak véréből hétszer.
5
Azután égessék meg azt a tehenet az ő szemei előtt; annak bőrét, húsát, és vérét a ganéjával együtt égessék meg.
6
Akkor vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, és vesse a tehénnek égő részei közé.
7
És mossa meg a pap az ő ruháit, az ő testét is mossa le vízzel, és azután menjen be a táborba, és tisztátalan legyen a pap estvéig.
8
Az is, aki megégeti azt, mossa meg az ő ruháit vízzel, és az ő testét is mossa le vízzel, és tisztátalan legyen estvéig.
9
Valamely tiszta ember pedig szedje fel annak a tehénnek hamvát, és helyezze el azt a táboron kivűl tiszta helyre, hogy legyen az Izráel fiai gyülekezetének szolgálatára a tisztulásnak vizéhez; bűnért való áldozat ez.
10
És az, aki felszedi a tehénnek hamvát, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig; és legyen ez Izráel fiainak és a köztök tartózkodó jövevénynek örök rendelésül.
11
Aki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig:
12
Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta.
13
Valaki holtat illet, bármely embert aki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti az Úrnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek Izráelből mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan lesz; még rajta van az ő tisztátalansága.
14
Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, aki bemegy a sátorba, és mindaz, aki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig.
15
Minden nyitott edény is, amelyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.
16
És mindaz, aki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.
17
És vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élő vizet edénybe.
18
Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot, és mártsa azt vízbe, és hintse meg a sátort és minden edényt, és minden embert, akik ott lesznek; és azt is, aki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat, vagy a koporsót illette.
19
Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg őt hetednapon; azután mossa meg az ő ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estve.
20
Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek irtassék ki a község közül; mivelhogy az Úrnak szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan az.
21
Ez legyen ő nálok örök rendelésül: mind az, aki hinti a tisztulásnak vizét, mossa meg az ő ruháit; mind az, aki illeti a tisztulásnak vizét, tisztátalan legyen estvéig.
22
És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a lélek is, aki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.

1
És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám*****, és eltemetteték ott.
2
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!
6
Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arcukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsősége.
7
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
8
Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakassz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.
9
Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől amint parancsolta vala néki.
10
És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?
11
És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki******, és ivék a gyülekezet és az ő barmai.
12
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre*******, amelyet adtam nékik.
13
Ezek a versengésnek vizei, amelyekért feddőztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennök.
14
És külde Mózes követeket Kádesből Edom királyához, kik így szólának: Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, amely mi rajtunk esett:
15
Hogy a mi atyáink alámentek Égyiptomba, és sok ideig laktunk Égyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az égyiptombeliek, és a mi atyáinkat.
16
És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában.
17
Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.
18
Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én földemen, hogy fegyverrel ne menjek ellened!********
19
És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet isszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándékom csak hogy gyalog mehessek át.
20
Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne ő ellene Edom sok néppel és nagy erővel.
21
Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az ő országán: azért eltére Izráel ő tőle.
22
Majd elindulának Kádesből, és jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.
23
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván:
24
Áron az ő népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, amelyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél.
25
Vedd Áront és Eleázárt, az ő fiát, és vezesd fel őket a Hór hegyére.
26
És vetkeztesd le Áront az ő ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ő fiát; mert Áron az ő népéhez takaríttatik, és meghal ott.*********
27
És úgy cselekedék Mózes, amint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára.
28
És Mózes levetkezteté Áront az ő ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az ő fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyről.
29
És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harminc napig Izráelnek egész háza.

-----------------------------------

* Eufemisztikus faszméregetés.
** Oké, pipa. De Mózes NEM Áron leszármazotta.
*** Csak nem azért, mert Mr. Isten nem létezik?
**** Ezt most csak úgy, vagy van valami apropója?
***** Biztos azér' mer' anno beszólt Mózesnek. Amúgy pedig nem csinált túl sokat. Ez egyébként jellemző a bibliai alakokra: nem csinálnak túl sokat. És amit csinálnak, az se szép.
****** Sokat ront a beszéden, hogy sikerül neki. Plusz itt még arról se hallunk, hogy Mr. Isten tett volna csodát. Plusz ez a sok vízfakasztás kezd egy kicsit unalmas lenni, ráadásul felmerül a kérdés, miért nem mindig ugyanúgy csinálja? "Csak nem" kitaláció az egész?
******* Ezt már korábban, másért kijelentette. Most mit pattog még? Tisztára mintha két, egymással ezen a mondaton kívül minden másban ellentmondó történetünk lenne, tehát az egyiket ki kéne dobni.
******** Vajon Te beengednél 3 millió migránst az országodba, állig fegyverben, akik már elég sokakat lemészároltak útközben?
********* Magyarán ezek kinyírták Áront. Le a konkurenciával!

1
Kóré pedig az Ichár fia, aki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, akik Rúben fiai* valának**, fogták magokat;
2
És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, akik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
3
És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
4
És mikor hallá ezt Mózes, arcra borula,
5
És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert akit magának választott, magához fogadja azt.
6
Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete!
7
És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, akit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
8
És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
9
Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
10
És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
11
Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
12
Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
13
Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
14
Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
15
Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tőlök, és egyet sem bántottam közülök.
16
Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap.
17
És kiki vegye az ő temjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az ő temjénezőjét; kétszáz és ötven temjénezőt. Te is, és Áron is, kiki az ő temjénezőjét.
18
Vevé azért kiki az ő temjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron.
19
Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek.
20
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
21
Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantásban.
22
Ők pedig arcukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é?
23
Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
24
Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül.
25
Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izráel vénei.
26
És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, ami az övék, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt.
27
És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.
28
Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam:
29
Ha úgy halnak meg ezek***, amint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.
30
Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, ami az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.
31
És lőn, amint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok.
32
És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi valának, és minden jószágukat.
33
És alászállának azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül.
34
Az Izráeliták pedig, akik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld!
35
És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik füstölő szerekkel áldoznak vala.
36
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
37
Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a temjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert megszenteltettek a temjénezők;
38
Ezeknek temjénezői, akik a magok lelke ellen vétkeztek. És csináljanak azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivelhogy járultak azokkal az Úr elé, és megszenteltettek: legyenek jegyül Izráel fiainak.
39
Felszedé azért Eleázár pap a réz temjénezőket, amelyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására.
40
Emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, aki nem az Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölő szerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az ő gyülekezete, amiképpen megmondotta vala néki az Úr Mózes által.
41
És másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!
42
Mikor pedig egybegyűle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és ímé befedezte vala azt a felhő, és megjelenék az Úrnak dicsősége.
43
Mózes azért és Áron menének a gyülekezet sátora elé.
44
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
45
Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemésszem őket egy szempillantásban; ők pedig orcájokra borulának.
46
És monda Mózes Áronnak: Fogd a temjénezőt, és tégy abba tüzet az oltárról, és rakj reá füstölő szert, és vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értök, mert kijött az Úrtól a nagy harag, elkezdődött a csapás.
47
Vevé azért Áron a temjénezőt, amint mondotta vala Mózes, és futa a község közé, és ímé elkezdődött vala a csapás a nép között. És füstölő áldozatot tőn, és engesztelést szerze a népnek.
48
És megálla a megholtak között és élők között; és megszűnék a csapás.
49
És valának, akik megholtak vala e csapás alatt, tizennégy ezer hétszázan; azokon kivül****, akik megholtak vala a Kóré dolgáért.
50
És visszatére Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. Így szűnék meg a csapás.

-------------------------------------------------

* Áh. Akkor ez egy másik Eliáb.
** Egyébként honnan került elő még két fia Rúbennek?
*** Tarthattak volna választásokat is. De nem, inkább öljük meg a konkurenciát!
**** Ekkora járulékos veszteség még az oroszoknál sem kóser!

1
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
2
Szólj Izráel fiainak, és mondd nékik: Mikor bementek a ti lakó földetekre, amelyet én adok néktek.
3
És tűzáldozatot akartok készíteni az Úrnak, egészen égő- vagy véres áldozatot, vagy fogadás teljesítése végett, vagy szabadakarat szerint, vagy a ti ünnepiteken, hogy tulok- vagy juhféléből kedves illatot készítsetek az Úrnak:
4
Akkor, aki áldozza az ő áldozatját, vigyen az Úrnak ételáldozatul egy tizedrész efa lisztlángot, egy negyedrész hin olajjal elegyítve.
5
Italáldozatul pedig egy negyedrész hin bort* adj az egészen égő- vagy véres áldozathoz egy-egy bárány mellé.
6
Vagy ha kossal áldozol, készíts ételáldozatul két tizedrész efa lisztlángot megelegyítve egy hin olajnak harmadrészével;
7
Italáldozatul pedig egy hin bornak harmadrészét. Így viszel az Úrnak jóillatú áldozatot.
8
Hogyha fiatal tulkot akarsz készíteni egészen égő- vagy véres áldozatul fogadás teljesítése végett, vagy hálaáldozatul az Úrnak:
9
Akkor vígy a fiatal tulokkal egyetemben ételáldozatul három tizedrész efa lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak felével.
10
Italáldozatul pedig vigy fel fél hin bort; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
11
Ekképpen cselekedjetek mindenik ökörnél, mindenik kosnál, mind a juhoknak, mind a kecskéknek bárányainál.
12
A barmok száma szerint, amelyeket áldozatra készítetek: így cselekedjetek mindenikkel, az ő számok szerint.
13
Minden benszülött így cselekedjék ezekkel, hogy kedves illatú tűzáldozatot vigyen az Úrnak.
14
Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy lesz köztetek a ti nemzetségeitek szerint, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak: amiképpen ti cselekesztek, akképpen cselekedjék az is.
15
Óh, község! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti.
16
Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.
17
Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:
18
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, amelyre én viszlek be titeket:
19
Akkor, ha majd esztek a földnek kenyeréből, adjatok felemelt áldozatot az Úrnak.
20
A ti tésztátok zsengéjét lepényként mutassátok fel áldozatul; mint a szérűről felemelt áldozatot, úgy mutassátok fel azt.
21
A ti tésztátok zsengéjéből adjatok az Úrnak felemelt áldozatot, a ti nemzetségeitek szerint.
22
És ha megtévelyedtek, és nem cselekszitek meg mind e parancsolatokat, amelyeket szólott vala az Úr Mózesnek;
23
Mind azokat, amelyeket parancsolt az Úr néktek Mózes által, az naptól fogva, amelyen parancsolta azokat az Úr, és azután a ti nemzetségeiteknek is:
24
Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kivül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égőáldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul.
25
És végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nékik, mert tévedés volt az; ők pedig vigyék be az ő áldozatjokat tűzáldozatul az Úrnak, és a bűnért való áldozatjokat az Úr elé az ő tévedésökért.
26
És megbocsáttatik Izráel fiai egész gyülekezetének, és a közöttök tartózkodó jövevénynek; mert az egész nép tévedésben volt.
27
Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésből: áldozzék egy esztendős kecskét bűnért való áldozatul.
28
A pap végezzen engesztelést azért a tévedő emberért, aki tévedésből vétkezett az Úr előtt, és ha engesztelést szerez néki, megbocsáttatik néki.
29
A benszülöttnek Izráel fiai között és a jövevénynek, aki közöttök tartózkodik: egy törvényetek legyen néktek afelől, aki tévedésből cselekszik.
30
De amely ember felemelt kézzel cselekszik, akár benszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az ő népe közül;
31
Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az ő parancsolatját megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az ő hamissága legyen ő rajta.
32
Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon.
33
És elvivék azt, akik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez.
34
És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni.
35
És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi**, kövezze őt agyon az egész gyülekezet*** a táboron kivül.
36
Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon kövezék őt, és meghala, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
37
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38
Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire**** az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39
És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, amelyek után ti paráználkodtok.
40
Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41
Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

-----------------------------------------------

* A tablettás már nem is jó?
** Fagyott volna meg a szemét!
*** Képzeld el ahogy kivonul mondjuk a másfélmilliós Budapest megkövezni egy Tesco-pénztárost!
**** Igen, igen. Most köveztünk halálra egy szerencsétlent, aki nem akarta hogy halálra faggyon a gyereke, mi lehetne hasonlóan fontos dolog most, mint bojtot kötni a ruhánkra?

1
Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita* asszony miatt, akit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül.
2
És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is? És meghallá az Úr.
3
(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala**, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.)
4
Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman.
5
Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten.
6
És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.
7
Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hív.
8
Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?
9
És felgyullada az Úr haragja ő reájok, és elméne.
10
És a felhő is eltávozék a sátor felül, és ímé Miriám poklos vala, fejér mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és ímé poklos vala.
11
Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsad nékünk e bűnt; mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!
12
Kérlek, ne legyen olyan Miriám mint a holt, amelynek húsa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből.
13
Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!
14
Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az ő orcájára, avagy nem kellene-é szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza.
15
Kirekeszteték azért Miriám a táboron kivül hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza nem hívaték Miriám.

1
Azután pedig elindula a nép Haseróthból, és tábort ütének Párán pusztájában***.
2
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
3
Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, amelyet én adok Izráel fiainak; az ő atyáiknak mindenik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, aki főember közöttök.
4
Elküldé azért őket Mózes Párán pusztájából az Úr rendelése szerint; és azok a férfiak mindnyájan főemberek valának Izráel fiai között.
5
Ezek pedig azoknak nevei: A Rúben nemzetségéből Sámmua, a Zakhúr fia.
6
A Simeon nemzetségéből Safát, a Hóri fia.
7
A Júda nemzetségéből Káleb, a Jefunné fia.
8
Az Izsakhár nemzetségéből Igál, a József fia.
9
Az Efraim nemzetségéből Hósea, a Nún**** fia.
10
A Benjámin nemzetségéből***** Pálthi, a Rafú fia.
11
A Zebulon nemzetségéből Gaddiel, a Szódi fia.
12
A József nemzetségéből, a Manasse nemzetségéből Gaddi, a Szúszi fia.
13
A Dán nemzetségéből Ammiél, a Gemálli fia.
14
Az Áser nemzetségéből Szenthúr, a Mikaél fia.
15
A Nafthali nemzetségéből Nahbi, a Vofszi fia.
16
A Gád nemzetségéből Géuel, a Mákhi fia.
17
Ezek ama férfiaknak nevei, akiket elküldött Mózes a földnek megkémlelésére. És nevezé Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak.
18
És mikor elküldé őket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda nékik: Menjetek fel erre dél felől, és hágjatok fel a hegyre.
19
És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, amely lakozik azon: erős-é az vagy erőtlen, kevés-é az vagy sok?
20
És milyen a föld, amelyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, amelyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben lakozik-é?
21
És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élőfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakasszatok a földnek gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlőzsendülés napjai valának.
22
Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Cin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, ahol Hamáthba mennek.
23
És felmenének dél felől, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai: (Hebron pedig hét esztendővel építtetett elébb, mint az égyiptomi Coán).
24
Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékből is szakasztának.
25
Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szőlőfürtért, amelyet lemetszettek vala onnét Izráel fiai.
26
És visszatérének a föld megkémleléséből negyven nap mulva.
27
És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.
28
Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!
29
Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott.
30
Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik.
31
És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal;
32
Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál.
33
És rossz hírét vivék annak a földnek, amelyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll.
34
És láttunk ott óriásokat is******, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk.

1
És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.
2
És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!*******
3
Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?
4
És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.
5
Akkor arccal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe előtt.
6
Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat.
7
És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.
8
Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.
9
Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök!
10
Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket: megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.
11
És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttök?
12
Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket********; téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé.
13
És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):
14
Elmondják majd e föld lakosainak, akik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttök nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
15
Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, amelyek hallották a te híredet, mondván:
16
Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában.
17
Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, amiképpen szólottál, mondván:
18
Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen*********.
19
Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.
20
És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
21
De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet.
22
Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csudáimat, amelyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:
23
Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, akik gyaláztak engem.
24
De az én szolgámat, Kálebet**********, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.
25
De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.
26
Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
27
Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem!
28
Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására!
29
E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem.
30
És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét***********, a Nún fiát kivéve.
31
De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megútáltatok.
32
A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.
33
A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.
34
A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.
35
Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
36
A férfiak azért, akiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről:
37
Azok a férfiak azért, akik rossz hírt terjesztének a földről************, meghalának az Úr előtt csapás által.
38
Csak Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, akik mentek vala a földet megkémlelni.
39
Amint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.
40
És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, amelyről szólott az Úr, mert vétkeztünk.
41
És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az néktek.
42
Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt.
43
Mert az Amálek és a Kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.
44
Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére*************; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.
45
Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, aki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.

-----------------------------------------------

* Cippora midiánita volt. Ez egy új feleség?
** Ne próbáld ezt most beadni. Láttuk milyen Mózes.
*** Miért mentek vissza?
**** Ez ugyanaz a Nún mint a Kivonulás Könyvében? És Hósea csak egy névvariáció Józsuéra, vagy ezek testvérek? (A 17. sorban tisztázza, igen, itt átnevezés zajlott, de nem tudni miért. És KÉT KÖNYVET vártunk hogy kiderüljön, a pali melyik törzsbe tartozik! Nevetséges.)
***** Miért megy ez a lista össze-vissza?
****** Ja. Óriások. Vagy lehet, hogy órások voltak?
******* Ez már komolyan szánalmas.
******** Mr. Isten megoldása mindenre: Öljük meg őket!
********* Ami igazságtalanság.
********** És Józsuét, és Mózest?
*********** Áh, oké, Józsué is bemehet. No de Mózes? Ő nem lázadozott!
************ Pedig ha nem lehet, hát nem lehet. A vezetők vegyék végre tudomásul, hogy van ami egyszerűen nem megy.
************* És ezt most higgyem el? Nem akarnak menni, megmondják nekik hogy akkor nem kell menni, és akkor mennek? Ez hülyeség.