1
Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.
2
Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában* az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak.**
3
Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és cifra ruhát csináltat vala néki.
4
Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.
5
És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt.
6
Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.
7
Ímé kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala.
8
És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért.
9
Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem.
10
S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?***
11
Irígykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.
12
Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ő atyjok juhait őrizzék;
13
Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.
14
És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem.**** Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikhembe.
15
Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keressz?
16
És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?
17
És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban.
18
Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.*****
19
És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!
20
Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba******; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.
21
Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon.
22
És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához.
23
És lőn, amint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a cifra ruhát, mely rajta vala.
24
És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.
25
Azután leűlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba.
26
És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét?
27
Jertek adjuk el őt az Ismáelitáknak*******, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai.
28
És menének arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: azok pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.

29
És visszatére Rúben a kúthoz********, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.
30
És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?
31
Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe.
32
És elküldék a cifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?
33
És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.
34
És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig.
35
Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.
36
A Midiániták pedig eladák őt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó********* főemberének, a testőrök főhadnagyának.

-----------------------------------------

* Ez oké, de mikor született?
** A kis árulkodós fasz.
*** Akkor gondolnád, József leszármazása fontos lesz. GONDOLD ÁT ÚJRA!
**** Ez persze nem menti Józsefet, de Izráel is egy jó nagy fasz.
***** Miért most? Mi ez a hirtelen elhatározás? És apuci is gyanús nekem. Pont az után, hogy apucinak nem tetszett az az álom? Véletlen egybeesés?
****** A kút érték. Láttuk is, mekkora ügy volt minden kút. Ezek meg így elpazarolnának egyet?
******* Most mondhatom hogy "tipikus zsidó"?
37.28 - Na most akkor hogy is volt ez? Az biztos, hogy a midiániták és az ismaeliták két külön népcsoport. A "testvérek" helyettesítése "ők"-kel azt a lehetőséget eredményezi, hogy arrament egy csapat midiánita, azk húzták ki, és eladták az ismáelitáknak. De lehet hogy csak elment egy harmadik csoprt, a midiánita kereskedők, aztán a fiúk felhúzták Jocót, és eladták az izmáelitáknak. Vagy egyáltalán oda sem értek az izmáeliták, hanem midiániták mentek végül arra.
******** Hol volt eddig?
********* Ez még mindig él???

28
Ábrahám fiai: Izsák és Ismáel.*
29
Ezeknek nemzetségei pedig ezek: Ismáel elsőszülötte Nebájót és Kédar, Adbeél és Mibszám.
30
Misma és Dúmah, Massza, Hadad** és Théma.
31
Jétur, Náfis és Kedmah; ezek az Ismáel fiai.
32
Keturának*** pedig, az Ábrahám ágyasának**** fiai, kiket szüle, ezek: Zimrán, Joksán, Médán, Midián, Isbák és Suakh. És a Joksán fiai: Séba és Dédán.
33
És a Midián fiai: Éfah, Héfer, Hánok, Abida és Eldáh. Mindezek a Keturáh fiai.
34
Ábrahám pedig nemzé Izsákot; Izsák fiai pedig ezek: Ézsau és Izráel.
35
Ézsaunak fiai: Elifáz, Réhuél, Jéhus, Jahlám és Korakh.
36
Elifáz fiai: Thémán, Omár, Cefi, Gahtám, Kenáz és Timna***** és Amálek.
37
Réhuél fiai: Nakhath, Zérakh, Samma és Mizza.
38
Széir fiai: Lótán és Sóbál, Cibhón, Haná, Disón, Ecer és Disán.
39
Lótán fiai pedig: Hóri és Hómám: Lótánnak huga pedig Timna.
40
Sóbál fiai: Alján****** és Mánakháth, Hébál, Sefi és Onám; Cibhón fiai pedig: Aja és Haná.
41
Haná fia: Disón*******, Disón fiai pedig: Hamrán******** és Esbán, Ithrán és Kherán.
42
Ecer fiai: Bilhán és Zahaván, Jakán. Disán fiai: Húc és Arán.
43
Ezek pedig a királyok, akik uralkodának Edom földén, mielőtt az Izráel fiai között király uralkodott volna: Bela, Behor fia, az ő városának neve Dinhába vala.
44
Bela meghalván, uralkodék helyette Jóbáb, a Bocrából való Zerakh fia.
45
És hogy Jóbáb meghala, uralkodék helyette a Témán földéből való Khusám.
46
Meghala Khusám is, és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, ki megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; és az ő városának neve Hávit vala.
47
Hadád is, hogy meghala, uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá.
48
Szamlá holta után uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból.
49
Saul is meghala, és uralkodék helyette Báhál-Khanán, az Akhbór fia.
50
Báhál-Khanán holta után uralkodék helyette Hadád*********; és az ő városának neve Páhi, feleségének pedig neve Mehetábéel, ki Mézaháb leányának Matrédnak volt a leánya.
51
Hadád halála után Edom fejedelmei valának: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem,
52
Ohólibámá fejedelem, Éla fejedelem és Pinon fejedelem,
53
Kenáz fejedelem, Témán********** fejedelem és Mibcár fejedelem,
54
Magdiél fejedelem és Hirám fejedelem. Ezek voltak Edom fejedelmei.

---------------------------------------

* Ja. Meg akiket Kethúrával csinált.
** Mármint Hadar.
*** Áh, megvan Kethúra.
**** Mármint feleségének?
***** Thimna most férfi? (Gen.6.32) Vagy nő? Vagy mindkettő?
****** Mármint Halván? Az egybetűs elírásokat már nem is jegyzem. Ékezethibákat még kevésbé.
******* Mi lett Oholibámával?
******** Mármint Hemdán?
********* Mármint Hadár?
********** Volt ott korábban (Gen.36) egy H is. A szó közepén. Csak hogy nehezebb legyen megtalálni, mi? Számítógép nem szereti ilyet.

1
Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége.
2
Ézsaú a Kananeusok leányai közül vette vala feleségeit: Adát, a Khitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, aki Khivveus Cibhón leánya vala.
3
És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát.*
4
Szűlé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmáth szűlé Rehuélt.**
5
Oholibáma pedig szűlé Jehúst, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik születtek néki Kanaán földén.
6
És felvevé Ézsaú az ő feleségeit, az ő fiait, és az ő leányait, és minden házabeli lelket, minden juhait, barmait, és minden jószágát, melyet szerzett vala Kanaán földén, és elméne más országba, az ő atyjafiának Jákóbnak színe elől.
7
Mert az ő jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk földe nem bírja vala meg őket az ő nyájaik miatt.
8
Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm.
9
Ez Ézsaúnak az Edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen.
10
Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia. Rehuél, Boszmáthnak Ézsaú feleségének fia.
11
Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Cefó, Gahtám és Kenáz.
12
Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szűlé Amáleket***. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.
13
Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.
14
Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Cibhón leánya volt, ezek valának fiai, kiket szűle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Korakh****.
15
Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsőszülöttének fiai: Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Cefó fejedelem, Kenáz fejedelem.
16
Korakh fejedelem*****, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.
17
Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltől való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.
18
Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jahlám fejedelem, Korakh****** fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától, Ézsaú feleségétől való fejedelmek.
19
Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm.
20
A Horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Cibhón, Anáh.
21
Disón, Ecer, Disán: Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában.
22
Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna.*******
23
Sóbálnak fiai ezek: Halván, Mánakháth, Hébál, Sefó, Onám.
24
Cibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának Cibhónnak szamarait legelteté.
25
Anáhnak fiai ezek: Disón********* és Oholibáma Anáhnak leánya.********
26
Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán.
27
Ecernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán.
28
Disánnak fiai ezek: Húc és Arán.
29
A Horeusok közül való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem, Cibhón fejedelem, Anáh fejedelem.
30
Disón fejedelem, Ecer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a Horeusok közül való fejedelmek az ő fejedelemségök szerint, Széir tartományában.
31
Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földén minekelőtte Izráel fiai között király********** uralkodott volna.
32
Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az ő városának neve Dinhába vala.
33
És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Bocrából való volt.
34
És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földéből való Khusám.
35
És meghala Khusám és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, aki megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; az ő városának neve pedig Hávit vala.
36
És meghala Hadád és uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá.
37
És meghala Szamlá és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból.
38
És meghala Saul és uralkodék helyette Báhál-Khanán, Akhbór fia.
39
És meghala Báhál-Khanán, Akhbór fia, és uralkodék helyette Hadár; és az ő városának neve Pahu, az ő feleségének pedig neve Mehetábéel, aki Mézaháb leányának Matrédnak leánya vala.
40
Ezek pedig az Ézsaú nemzetségéből való fejedelmek nevei***********, az ő családjok, helyök, és nevök szerint: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem.
41
Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem.
42
Kenáz fejedelem, Thémán fejedelem, Mibcár fejedelem.
43
Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az ő lakások szerint, az ő örökségök földén. Ézsaú az Edómiták atyja.

----------------------------------------------

* A lsta, összevetve a korábbi litával (Gen.26) teljesen nyilvánvalóan fikciós, valami hagyomány szerint kreálva. És mivel a feleségek fikciósak, maga Ézsau is fikciós, és akkor minden más is fikciós.
** Nyilvánvalóan az itt említett Boszmáth.
*** És aztán Amálek beült az időgépébe, és megnemzette az amálekitákat, vagy mi.
**** Ez annyira hülye, hogy egy fejezeten belül ennyire elbassza a neveket. l. 4. sor.
***** KÉT SORRAL volt csak feljebb, hogy Kóré/Korakh az Oholibáma gyereke volt!!!
****** Oh, most már kibaszott KÉT Korakh van?
******* Fura az írásjelezés, az biztos.
******** Oh, bazdmeg. Ugyanez a szerkezet (Oholibámá, Anáh leánya) van az első sorban! Vagy itt kivételesen számít a nagyapa felsorolása is?
********* És ezek után mit gondoljak erről a Disónról?
********** Mi a különbség egy király és egy fejedelem között?
*********** Az 1Krónikát kell segítségül hívni az egyértelmüsítéshez, hogy mégis ki a francok a következő nevek. Úgy tűnik, az edomita birodalom elsatnyulását akarta illusztrálni így a szerző, hogy a királyokből hercegek lettek, aztán meg a nagy semmi.

1
Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.
2
Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
3
És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.
4
Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.
5
És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
6
Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.
7
És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.
8
És meghala Débora, a Rebeka dajkája*, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.
9
Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.
10
És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.**
11
És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
12
És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
13
És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott vala.
14
Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.
15
És nevezé Jákób a hely nevét, ahol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.
16
És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.
17
S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
18
És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.***
19
És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton.
20
És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
21
Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.
22
Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel****. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
23
Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
24
Rákhel fiai: József és Benjámin.
25
A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.
26
A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik születtek néki Mésopotámiában.
27
És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.*****
28
Valának pedig Izsák napjai száz nyolcvan esztendő.******
29
És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.

------------------------------------------

* Ki?
** Újabb történet-kettőződés lehet, hiszen már egyszer át lett nevezve.
*** Ja. A változatosság kedvéért szarjuk le az anya utolsó kívánságát.
**** És a nő meg hagyta. De ez akkor is milyen már? És ... következmény az nincs?
***** Valószínűleg csak szerencsétlen fogalmazás Károlitól. Ábrahám már nem volt életben.
****** Hát az a 120 év sehogy nem akar összejönni. Bűnös lelkek ezek :D
Megjegyzés: ezen a ponton az összes nagyon-ős-atya halott. Akik Ábrahám, illetve Ismáel előtt születtek (és ők is).

1
Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szűlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
2
És meglátá őt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz vala rajta.*
3
És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak.
4
Szóla pedig Sekhem Khámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségűl ezt a leányt.
5
És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.
6
És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
7
Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a dolgot, elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, aminek nem kellett volna történni.
8
És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségűl.
9
És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
10
És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt.
11
Sekhem is monda a Dína atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.
12
Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kivántok, megadom amint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségűl.
13
A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát az ő húgokat,
14
És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körűlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.**
15
Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körűlmetélkedjék ti köztetek.
16
Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
17
Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körűlmetélkedjetek: felvesszük a mi leányunkat és elmegyünk.
18
És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.
19
Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsűlete vala.
20
Elméne azért Khámor és Sekhem az ő fia az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván:
21
Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségűl, és a mi leányainkat adjuk nékik.
22
De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körűlmetélkedik közöttünk, amiképpen ők is körűl vannak metélkedve.
23
Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.
24
És engedének Khámornak, és Sekhemnek az ő fiának mindenek, akik az ő városa kapuján kijárnak vala, és körűlmetélkedék minden férfiú, aki az ő városa kapuján kijár vala.***
25
És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének.
26
Khámort, és az ő fiát Sekhemet fegyver élére hányák****, és elvivék Dínát***** a Sekhem házából, és kimenének.
27
A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették vala az ő húgokat.
28
Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezőn vala, elvivék.
29
És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák******, és mindent ami a házban vala.
30
És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.*******
31
Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?********

------------------------------------------------

* Pedofília! Az olvasó láthatta, hogy Lea hétszer szült, és hetedik gyermeke leány volt: Dína. Azt is pontosan tudjuk, mennyi időt töltött Jákob Lábánnál; amikor szökésekor vitába keveredett apósával, így szólt hozzá: "Immár húsz esztendeje, hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért." (31, 41.) Az elsőszülött Rúben csak a nyolcadik évben jöhetett világra. Ha nem feledjük el, hogy Leának legalább két évig nem volt gyermeke, mialatt szolgálóját, Zilpát adta kölcsön Jákobnak, akkor Dína születése időrendben a Lábánnál való tartózkodás tizenhatodik évére tehető. Dína tehát legfeljebb négyéves volt, amikor Jákob faképnél hagyta após-nagybátyját. Ez a megjegyzés azért szükséges, mert Mózes első könyve szerint Dína heves szenvedélyt ébresztett egy királyfiban, mindjárt amikor családjával Kánaán országába érkezett, vagyis nyomban a kísértettel vívott harc, valamint Ézsaú és Jákob kibékülése után. "Annak utána minden bántás nélkül méné Jákob Mezopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kánaán földén, és letelepedék a város előtt. És megvevé a mezőnek azt a részét, ahol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen." (33, 18–19.) És ez a Sekhem herceg legott beleszeretett a négyesztendős kis Dínába!
** Tehát a nemi erőszak nem gond. Az a gond, hogy nincsenek körülmetélve. Vagy még az sem!
*** Sekhem javára írandó, hogy komolyan gondolták.
**** Holocaust a zsidók által #1
***** És Dínát meg se kérdezték, mi legyen. Mondjuk egy 4-évest...
****** Áh, emberrablás!
******* A népírtás, az rendben van, de jajj, mi lesz ha bosszút állnak!?!
******** Károli finomkodik, itt egyszerűen prostituált áll. Megjegyzem, fura ötleteik vannak ezeknek a szexmunkásokról. Azokat sem szokásmegerőszakolni.

1
Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.
2
És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.
3
Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, amíg bátyjához juta.
4
Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának.
5
És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.
6
És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat.
7
Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.
8
És monda Ézsaú: Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt.
9
És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, ami a tiéd.*
10
Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.
11
Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé.
12
És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
13
Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.**
14
Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.
15
És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közül, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei előtt.
16
Visszatére tehát Ézsaú még az nap az ő útján Széir felé.
17
Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.
18
Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város előtt.
19
És megvevé a mezőnek azt a részét, ahol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.***
20
És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izráel Istene.

-------------------------------------------

* Ez persze nem menti a korábbi viselkedését, de ez kb. az első szimpatikus megvillanás a Bibliában.
** Miről beszél? Most tukmálta rá mindenét Ézsaura!
*** Egyes fordítások láthatólag alap nélkül betolják, hogy ezüóstérmékkel, de igazából fogalmunk sincs hogy dollárban, vagy lírában fizetett.

1
Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
2
És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.
3
Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe,
4
És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig.
5
Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt.
6
És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.
7
Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.
8
És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.*
9
És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
10
Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálcámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
11
Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
12
Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.
13
És ott hála azon éjjel: és választa abból, ami kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának:
14
Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;
15
Harminc szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet.
16
És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.
17
És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted?
18
Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, amelyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is jön utánunk.
19
Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.
20
Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk jő; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.
21
Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála.**
22
Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
23
Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.
24
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.***
26
És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal****. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.*****
27
És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28
Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30
Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
31
És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.
32
Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.******

------------------------------------------------

* Jákób egy gyáva, önző, számító szar.
** Mi értelme volt az egésznek, ha itt elveszíti az összeharácsolt vagyont?
*** Istent kérem legyőzték. Ezért csalshoz folyamodott. Isten egy szar.
**** Most komolyan. Vért szlopál, és fél a napfénytől - Mr. Isten egy vámpír?
***** Áh, jó öreg zsarolás.
****** Pazarlás.

1
És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
2
És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint annakelőtte.
3
Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.*
4
Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő nyájához.
5
És monda nékik: Látom atyátok orcáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt.
6
Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.
7
De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.
8
Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.**
9
Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.
10
Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.
11
Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.
12
És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, amit veled Lábán cselekeszik vala.
13
Én vagyok ama Béthelnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.
14
És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?
15
Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.
16
Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed.
17
Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;
18
És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához Izsákhoz Kanaán földére.
19
Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat***, melyek atyjánál valának.
20
Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.
21
Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.
22
És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;
23
Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzé őket; és eléré a Gileád hegyén.
24
Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
25
Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egybe.
26
És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?
27
Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?
28
És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.
29
Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
30
Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?
31
Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tőlem erővel.
32
Akinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.****
33
Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába.
34
Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok űle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg azokat.
35
Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.
36
Jákób pedig haragra gerjede s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?
37
Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közül valót? add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.
38
Immár húsz esztendeje vagyok nálad*****, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
39
Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.
40
Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől.
41
Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.
42
Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.
43
Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak, akiket szűltek?
44
Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted.
45
És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.
46
És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.
47
És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.
48
És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek.
49
És Micpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, amikor egymástól elválunk.
50
Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivűl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.
51
És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, amelyet raktam én közöttem és te közötted,
52
Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.
53
Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére.
54
Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.
55
Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.

-------------------------------------------

* Kurva nagy ötlet. Elfelejtette hogy ott is ki akarják nyírni?
** Ez kurvára nem így volt, lásd előző fejezet. Egyetlen menet volt juhtenyésztésből.
*** Kurva nagy ötlet.
**** Jákób hülye. Mármint totál megfontolatlan.
***** Ez jó, de a 20 évet nem tudjuk mihez kötni.

1
És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.*
2
Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét.
3
És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen**, és én is megépüljek ő általa.
4
Adá tehát néki az ő szolgálóját Bilhát feleségűl, és beméne ahhoz Jákób.
5
És teherbe esék Bilha és szűle Jákóbnak fiat.
6
És monda Rákhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.
7
Ismét fogada az ő méhében, és szűle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.
8
És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem; azért nevezé nevét Nafthalinak.
9
Látván pedig Lea hogy ő megszűnt a szűléstől, vevé az ő szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségűl.
10
És szűle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak.
11
És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak!
12
És szűle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.
13
És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.
14
És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.
15
Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tőlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.***
16
Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka.
17
És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szűle Jákóbnak ötödik fiat.
18
És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.
19
És ismét fogada az ő méhében Lea, és szűle hatodik fiat Jákóbnak.
20
És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szűltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak.
21
Annakutána szűle leányt, és nevezé nevét Dínának.
22
Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét.****
23
És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.
24
És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.
25
És lőn, amint szűlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.
26
Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, amelylyel szolgáltalak téged.
27
És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.
28
És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.
29
Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod.
30
Mert ami kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?
31
És monda Lábán: Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
32
Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közülök, és minden fekete bárányt a juhok közül, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közül, s legyen ez az én bérem.*****
33
S amikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: ami nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
34
És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.
35
Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind amelyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közül, és adá az ő fiainak keze alá.
36
És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.
37
És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére.
38
És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
39
És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.******
40
Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arccal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.
41
És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak.
42
De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
43
És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.*******

---------------------------------------------------

* Áh, ez is öngyilkossággal fenyegetőzik. Családi vonás akkor.
** Újabb nemi erőszak, rabszolgatartás, gyerek eltulajdonítása.
*** Áh, fizetős szex, másnéven prostitúció!
**** Akkor ugye azt gondolnád, hogy az összes formula megvan, Rákhel lesz az igazán fontos feleség. ROSSZUL GONDOLOD.
***** SOHA ne köss ilyen alkut egy állattenyésztővel. Ezzel Lábánnak, aki szintén állattenyésztésből élt, tisztában kellett volna lennie.
****** Most a medzsik bullshitet félretéve, pontosan emiatt nem kötünk ilyen alkut. Jákób meg egy szemét fasz, mert ez ugye szándékos károkozás így. Sőt, a tulaj kisemmizése, ami várható eredményt fog hozni.
******* És azt vajon honnan. A juhok netán tevéket is ellettek?

1
Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.
2
És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala:
3
Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.
4
És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.
5
És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.
6
Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal.
7
És monda Jákób: Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
8
Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
9
Még beszélget vala velök, mikor megérkezék Rákhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
10
S lőn, amint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról*, és megitatá Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait.
11
És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.
12
S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.
13
És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.
14
És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,
15
És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?
16
Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.
17
Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala.**
18
Megszereti vala azért Jákób Rákhelt***, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
19
És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam.
20
Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt.
21
És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá.
22
És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
23
Estve pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, aki beméne ő hozzá.****
24
És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának.
25
És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?
26
Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt.
27
Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
28
Jákób tehát akképpen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az ő leányát feleségűl.
29
És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.
30
És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála ő nála még más hét esztendeig.
31
És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.
32
Fogada azért Lea az ő méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.
33
Azután ismét teherbe esék és szűle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.
34
És megint teherbe esék és szűle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szűltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.*****
35
És ismét teherbe esék, és fiat szűle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szűléstől.

-----------------------------------------

* Miért nem verték agyon ezért?
** Nem a külső számít, mi?
*** Nagyszerű, újabb vérfertőzés.
**** Szerződésszegés, és nemi erőszak. Ezúttal egy férfi sérelmére.
***** Jákób egy tényleg szar férj.